Magyar Szó, 1953. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1953-01-01 / 1. szám

Kommunisták és a minkásönigazgatás Írta: Pasko ROMAC O (Folytatás az 1. oldalról) nem lehetett volna továbbhaladni. Nem lehetett volna áttérni a régi jelszó megvalósítására: „A gyárakat a munkásoknak“. Ezzel a jelszóval harcoltak a forradalmi munkások, ezzel a jelszóval mentek halálba a munkástömegek, de nem volt az a szerencséjük, hogy ezt a jelszót megvalósulva lássák. Hazánk, noha még nem eléggé fejlett az ipara, az első ország a világon, ahol kezdett megvalósulni a dolgozó nép évszázados álma. A legfelsőbb törvényhozó testület, a Napazkupstina, megszavazta a munkásönigazgatás törvényét. Ezzel a gyárak, gépek, stb. a munkásönigaazgattás hatáskörébe kerültek. Ez nem azt jelenti, hogy az egyes munkaközösségek tulajdonává váltak tulajdonképpen, ha így volna, akkor nem is lehetne ezt a rendszert munkásönigazgatásnak nevezni, hanem ez a monopolistákként jelentkező munkaközösségek tulajdona volna. De mi történne az egész közösség érdekeivel? Biztosan kijátszanák. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy minden eszköz csak a közösségé legyen és a közösség biztosítsa a jogot a munkásoknak, hogy részt vegyenek a termelőeszközök igazgatásában. Világosabban szólva, hogy részt vegyenek a munkásfizetéseket meghaladó munkatöbblet felosztásában. És nemcsak ez, hanem, hogy részt vegyenek a munkások és alkalmazottak fizetésének meghatározásában, tekintetbe véve hazánk áru és pénzalapjait. Éppen ez a kérdés lényege. A munkásosztálynak nincs is szüksége másra, mint hogy a vállalatban úgy érezze magát, mint saját házában. De ez sem a legfontosabb. Fő az, hogy ki a leghivatottabb részt venni annak a kérdésnek a megoldásában, hogy miként szervezzék meg a termelést, ki szervezze meg és kinek az érdekében. És mindenekfölött: ki az, aki elosztja a munkaközösség erőfeszítéseivel és verejtékével szerzett munkatöbbletet. A kapitalista társadalmi rendben ezt az teszi, akié a vállalat, a magántulajdonos, vagy az állam (ha a vállalat államosított). Ez a rendszer Amerikában jutott a legtovább. Ott létezik a munkások tériviszonya is, vagyis a munkás mondjuk befektet száz dollárt abba a vállalatba, amelynek az értéke több milliárd dollár. Az ő száz dollárjával gyakorlatilag egyáltalán nem hat a vállalat munkájára, sem a vállalat nyereségének elosztására. Ezzel az egésszel csak azt akarták elérni, hogy a munkás azt képzelje, mintha ő is a vállalat tulajdonosa volna. Tehát ezzel tompítják és letérítik az igazi útról a munkások forradalmi tevékenységét. Másképp áll a dolog a szovjetunióbeli vállalatokkal. Ez valójában a legveszélyesebb rendszer. Ugyanis az Októberi Forradalom után ott is megszűnt a magántőke uralma. A termelőeszközöket államosították. A termelés megszervezését az igazgatók és a központi tervező szervek kezébe adták. Az első években ez érthető is, de csak az első években, a hatalom átvétele után. Azonban immár 35 év telt el az Októberi Forradalom győzelme óta és még csak említést sem tesznek valamiféle munkásönigazgatásról. Az igazgató hatalma az egyetlen és főhatalom. A hivatalnoksereg uralkodik. Éppen ezzel magyarázható, hogy a Szovjetunióban 19 millió munkás mellett 13 millió hivatalnok van. Tehát 19 millió ember vesz részt közvetlenül a munkatöbblet létrehozásában, és 13 millió szétosztja és fogyasztja, de nem teremti ezt a többletet. Ez a Szovjetunió súlyos szervi hibája. A bürokrata lidérc váltig bizonygatja, hogy a Szovjetunió proletár-állam, a proletár diktatúra hatalma, tehát a termelőeszközök is a proletariátust illetik meg, stb. Ez az elmélet igen veszélyes. Veszélyesebb, mint minden kapitalista elmélet, mert ennek az elméletnek az őre a Szovjetunióban az NKVD hatalmas gépezete, amely gyökerében elfojtja a másfajta gondolkozási mód minden kísérletét. A kapitalizmusban legalább annyi szabadság van, hogy a munkások szabadon gondolkoznak és beszélnek arról, hogy a termelőeszköz nem az övéké, tehát a munkatöbblet felosztásában sincs részük. Ezért érthetőek a különféle forradalmi megmozdulások a munkásmozgalmak soraiban, a munkásellenőrzés (például Nyugat-Németországban) és a munkásön igazgatás irányában. Jugoszlávia dolgozó népének és külön munkásosztályának példája napról-napra egyre inkább fénylő fáklyát emel a világ többi munkása elé. Érnnek a fáklyának a sugarai beszüremlenek azokba az országokba is, ahol elfojtottak minden szabad gondolatot — a Szovjetuunióba és a csatlós országokba. De a szabadságfény minden áttörési kísérletének borzalmas guillotine a vége. A résztörvényszékiek és bírósági bohózatok kísértete az egyik csatlós országból a másikba vándorol. Az inkvizíció mindenütt perzseli és mészárolja az „eretnekséget“. Csakhogy ezt most nem az egyházi inkvizíció teszi (mert nincs hatalmában), hanem a sztálini bürokrata szolgák és besúgók inkvizíciója. Ez érthető is, mert üldözi őket, mint ahogy Tito elvtárs mondotta, a jugoszláv lelkiismeret. A mi igazi szocializmusunk valósággá válik. Jugoszlávia kommunistái ezúttal is Az idén egész sor rendkívül jelentőségű építmény fejeződik be népköztársaságunkban. Üzembehelyeznek négy vízierőművet, a Koszovó villanytelepet, a színederevói bádoghengerművet, az arangyelováci villamos porcellángyárat és a szevojnói rézhengeművet. E mellett megkezdik a »Kukin Bród« és a »Crvena Voda« vizierőművet, valamint egy rézgyár, egy nitrogéngyár, egy traktorgyár stb. émitévét. Képünk a jászenicai vasöntödében készült, elismerést érdemelnek, hogy megvédjék Marx és Engels tudományos elgondolásait És nemcsak ez, hanem alapot is teremtettek ahhoz, hogy ezek az elgondolások ne maradjanak csupán elgondolások, hanem jogot nyerjenek az életre és a fejlődésre. Ezért előttünk, kommunisták előtt ma még nagyobb a feladat, hogy amit megteremtettünk, védelmezzük és tovább ápoljuk. A forradalmi eszméknek vannak hívei, de vannak ellenfelei is. A legnagyobb ellenfél a saját soraikban megnyilvánuló hozzá nem értés. Amint van hozzá nem értés, nem lehet következetesség a harcban. Ezért, minden hozzá nem értésnek és következetlenségnek a leggyorsabban úgy vethetünk véget, ha kommunisták és nem kommisták közös erővel harcolnak az ilyen veszedelmek ellen. A kommunistáknak nincsenek semilyen külön, saját érdekeik, amelyek ellentétesek volnának a dolgozó nép érdekeivé. A kommunista számára a legnagyobb boldogság a dolgozó nép boldogulása. Ezért, a munkásönigazgatásért folyó harcnak a kommunisták és minden forradalmi munkás forradalmi harca alkotó, sőt fő részének kell lennie. A kommunisták különösen érdekelve vannak, hogy a munkás önkormányzat forradalmi eszméjét diadalra juttassák. Egészen érthető, hogy miért éppen a kommunisták. Marxtól és Engelstől napjainkig sok kommunistta sínylődött börtönökben. És sokam el is pusztultak a dolgozó nép érdekeiért és jogaiért folyó küzdelemben. Most pedig, amikor megértük, hogy egy kis iparilag fejletlen országban kezdenek valóraválni nagyjaink álmai, a kommunisták a leghivatottabbak ama, hogy magukat nem kímélve, tekintet nélkül a nehézségekre, harcoljanak eszményeink diadaláért. Borisz Kidrics elvtárs, a gazdasági kormánytanács elnökének megbetegedése annakidején gondba ejtette hazánk polgárait. Azóta Kidrics elvtárs egészségi állapota jobbra fordult, noha még nem hagyta el a »Dr. Dragisa Misovics« nevét viselő kórházat. Hivatalát még nem vette át, tovább gyógykezelik, de már könyvet, újságot olvashat, sétálhat a kórház parkjában és látogatókat fogadhat. Képünk Kidrics elvtársat, feleségét és látogatóit ábrázolja 21 Mamkd OCis jegyzetek a vállalati tervviták anyagából A tökéletes poenter BRÖM volt nézni a poentőr munkáját. Mindenki dicsérte pontos nyilvántartását. Az egyik acélfúró készítését például 30 munkafolyamatra bontotta. Azután aprólékosan megmérte minden munkafolyamat időtartamát, a gép- és szerszámkopást, az anyag elhasználását stb. Végül az egészet azzal koronázta meg, hogy kiszámította, mennyi kenőolaj fogy el minden munkafolyamatnál külön-külön. Tökéletes teljesítmény volt. Az irodában büszkék lehettek a nyilvántartásra. A poéntől maga is meg lehetett elégedve. Csak a fúrógépnél dolgozó munkás mozgott, hogy mindig ott settenkednek körülötte. Aztán jött a társadalmi tervvita, osztályról-osztályra járva megvizsgálták a munkahelyeket, megnézték, hogyan dolgozott az elmúlt évben egy-egy osztály, mennyi hasznot hoztak az egész gyárnak az osztályok és munkahelyek. Sorra kerültek a futókészítő gépek, az irodai osztályok és nem utolsó sorban a fentebb említett poenter is. Felesleges végigkísérni az egész vitát, amely szép eredménnyel járt Elég az hozzá, hogy a vita során kiszámították, hogy például a fotókészítő gépeknél elhasznált olaj, (amelyről olyan aprólékos nyilvántartás készült), körülbelül évi 700.000 dinárba, maga a nyilvántartás pedig (a poenter fizetése stb.) másfél millió dinárba, vagyis több mint kétszeresébe került. Ilyen aprólékos nyilvántartást vezetni az olajfelhasználásról, bármilyen szépnek is tűnik, nem fizetődik ki a vállalatnak — vonták le a tanulságot. nagy fizetések hallatára, inkább az volt érezhető, hogy minderről most hallanak először, és meglepte őket ex ex értesítés, ezért hallgatnak a csak néhányan érdeklődnek a körülmények felől, hogy gyorsan tájékozódni tudjanak. A munkások jó része nem látta át, hogy a gyér vezetősége megengedte az utazóknak, hogy a dolgozók által termelt munkatöbbletből jogtalanul ilyen nagy részt vegyenek el és ezzel megrövidítsék mind a társadalmat, mind magukat a gyár dolgozóit. A vita azonban mégis meghozta a kívánt eredményt. Hosszabb tárgyalás után a munkaközösség javasolta, hogy csökkentsék az utazók jutalékát, vagy pedig vonják meg az utazók eddigi, 8.000 dináros rendes havi fizetését és csak jutalékot kapjanak. LAKÓ András Egy sörgyár nem bírja a versenyt TAVALY ebben az időtájban az új gazdasági rendszer bevezetésével kapcsolatban gyakran hangoztatták, hogy az új gazdasági rendszerben sorra kerül a gyengén gazdálkodó és életképtelen vállalatok felszámolásának kérdése. Az új gazdasági rendszerben az ilyen vállalatok nem sokáig bírják a versenyt a jól gazdálkodó és a termelésben jobb eredményeket felmutató vállalatokkal szemben. Már most, érdekes volna tudni, hogy majdnem egy teljes évi gyakorlat után van-e olyan vállalat, amelynek létezése kérdésessé vált a múlt év folyamán. Az idei társadalmi tervvita Vajdaságban azt mutatja, hogy nagyon kevés az ilyen vállalat. A legtöbb vállalat munkaközössége nagyszerű eredményeket mutatott fel, mind a termelés, mind a gazdálkodás terén. Társadalmunk számára hasznos vállalattá fejlődött, és csak alig akadt egy-két olyan vállalat, amely válságba került. Ezek sem valamilyen nagyobb jelentőségű vállalatok. Az egyik nehézségekkel küzdő vállalat például a mitrovicai sörgyár. Ez a kis vállalat elavult berendezése miatt, valószínűleg más okok folytán, nem bírja a versenyt a többi sörgyárral. Nem bírja megvalósítani azt az, akkumulációs százalékarányt, amelyet a többi sörgyár megvalósít, tehát kérdésessé vált, hogy érdemes-e tovább termelnie, ha a társadalomnak úgyszólván semilyen haszna nincs belőle. A mitrovicai sörgyárhoz hasonló helyzetbe került még az egyik vajdasági cipőgyár, amely, az illetékes népbizottság gazdasági tanácsának szervei szerint, nem bírja el a 300-as akkumulációs százalék arányt, amelyet a társadalmi terv a hasonló cipőgyárak számára előirányozott. Az említetteken kívül csak egy-két kisebb, jelentéktelen üzem küzd még hasonló nehézségekkel. Az a természetes folyamat tehát, amelyet az új gazdasági rendszer bevezetésénél előreláttak, megindult és nagy mértékben fejlesztette a gyáripari termelést, a vállalatokat és egész közgazdaságunkat. Hat utazó fizetése •. • Nemrégen az egyik noviszedi vállalatban a vállalat utazóinak múlt évi keresetét tárgyalták a társadalmi tervjavaslat és az illetményszabályzat megvitatása keretében. Heves vitára volt kilátás, mivel az emberek tudták, miről van szó. De mégsem történt így. A vállalatnak tavaly hat utazója volt. Ezek az utazók (azokban a hónapokban, amikor dolgoztak?) 36.000 dinárt kerestek átlagosan. Volt olyan hónap, amikor egyik utazó például 56 ezer dinárt is megkeresett, de előfordult az is, hogy csak 3 ezer dinárt keresett egy hónapban. Ezekről a tényekről az igazgató bizottság tagjai tájékoztatták a jelenlevőket, ugyanakkor rámutattak arra is, h°gy az utazók hasznos munkát végeztek. Ők adták el például a vállalat termelésének negyed részét. A munkások, akik a közvetlen termelésben vesznek részt nem háborodtak fel az ilyen Tito elvtárs a legutóbbi Népszkupstma ülésének befejezése után elhagyja a Szkupstmna épületét. Január 10-én ismét összeülnek a népképviselők, hogy meghozzák a nagyjelentőségű alkotmányerejű törvényt.