Magyar Szó, 1953. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1953-03-01 / 59. szám

A könyvtár csak akkor lehet nevelő- és kultúrintézmény, ha munkája megfelel a mai élet követelményeinek Felhívás a könyvtárak munkájának rendezésére és fellendítésére A nevelő és kultúrrauunka számtalan formája között le® fontosabb szerepe van­ a könyvtárnak és az olvasóte­remnek. A könyvtár és az olvasóterem jelentős ténye­zője a dolgozó ember öntu­­datosodásának. Nélküle tár­sadalmi fejlődést napjaink­ban elképzelni sem le­het. Jó könyv a dolgozók kezében — lépcső öntudatuk és a kul­turális felemelkedésük útján, fegyver az elmaradottság ellen. Forradalmi fejlődé­sünk olyan embereket köve­tel, akik képesek irányítani saját üzemüket, szövetkeze­tüket, akik­ részt vesznek a közügyek intézésében, ak­ik aktív harcosai a szocialista demofficációnak. Mindezt könyv nélkül elérni lehetet­len, és éppen azért az üzemi, szövetkezet, if­júsági, falusi kultúregye­­sületi stb. könyvtárak és olvasótermek munkájá­nak nagyon de nagyon nagy figyelmet kell szen­telnünk. Könyvtáraink eddigi mun­kája kétségtelenül hatalmas és szép eredmények­et hozott magával. Elértük azt, hogy a könyv iránt városban és falun is hatalmas az érdek­lődés. A jó könyvet mindin­kább megszeretik a dolgozók A legeldugottabb falvakban is megtaláljuk a könyvtárat. Ma Vajdaságban 90 magyar kulturegyesületi könyvtár mellett számtalan üzemi, szö­vetkezeti, városi és falusi könyvtárban nagyszámú ma­gyar könyv áll az olvasó szol­gálatára. Az olvasók száma állandóan növekedik. Egész kai­tu mozgalommá f­ejlődött rövid fél év alatt a könyv­barátok köre. Ma már igen szép eredményeket értünk el a magyar könyvkiadás te­rén­ is. A további lehetősé­gek még nagyobbak lehet­nek. Azonban mindemellett számtalan könyvtár és olva­sóterem elhelyezése, munká­ja, könyveinek száma, az új könyvek vásárlása, valamint egyes társadalmi tényezők viszonya vele szintén egyál­talán nem mondható kielégí­tőnek. Éppen ezért egyes könyvtáraknak kicsi a te­kintélye a falusban, az üzem­ben is, a szövetkezetben. Va­lahogy egészen meghonoso­dott az a felfogás, hogy szé­gyen az, ha valamelyik ven­déglátó üzem helyiségei ren­detlenek, piszkosak, de szám­talan helyen nem számít szé­gyent­ek az, ha a könyvtár rosszul működik, ha a könyv­tár felszerelése rossz, rendet­len és piszkos és így nem fejthet ki kutlaszmunkát, nem teljesítheti feladatát a közösség iránt. A szövetke­zeti otthonban rendszerint helyet kap minden szervezet, de a könyvtár és az olvasó­terem kiszorul, vagy egész kis helyet kap. Szomorú do­log az, hogy ha a faluban ma nem találunk rendezett, tekintélyes helyet a könyv elhelyezésére és olvasására. Valamikor sok könyvtár egy szűk olvasó­­rétegnek szolgált és eszköze, volt az uralkodó osztályok eszméi el­hintésének. A kulturegyesü­­letek könyvtárai és könyvei a legtöbb esetben örökség a régi időkből és így számta­lan retd és értéktelen könyv v­an bennük. Kevés az uj könyv a könyvtárakban. Majd minden könyvtárban csak egy-toét péklányt találunk az uj könyvek­ből, vagy csak a régebbi kiadású brosúrákat, amelyek már majd minden értéküket el­vesztették. Hiányzanak sok könyvtárból vezetőink és a vajdasági írók könyvei is. A helyzet általában az, hogy a könyv­alap a könyvtárak­ban kicsi (átlag 200—300 drb. könyv). Ugyanakkor a »Test­vériség-Egység« könyvkiadó vállalat raktárában több mint 12 millió dinár értékű magyar könyv hever. A könyvtárnak és az olva­sóteremnek a haladó, szocia­lista és marxista világnézet terjesztőjének kell lennie. Ilyen könyvtárakat és olva­sótermekeit kell teremtenünk. Biztosak vagyunk benne, hogy dolgozó népünkben megvannak mindazok az ó­­­­rak, amelyek ilyen célokért tudnak küzdeni. A könyvtár csak akkor lehet nevelő és kultúrintézmény, ha mun­kája szervezetileg és tartal­milag is megfelel a mai élet követelményeinek. Jugoszlá­via Kommunisitás Szövetsé­gének VI. Kongresszusán Tito elvtárs a következőket mondotta: »Nálunk olyan nevelő és kultúrm­unkára van szükség, amely előrevi­szi társadalmi fejlődé­sünket nem engedi meg, hogy a fejlődés stagnál­jon, mert minden stag­­náció a társadalom fej­lődése terén egyúttal visszafejlődést jelent­. A könyvtár és az olvasó­terem akkor válik kultúr­intézménnyé, amikor az em­bereit olvasnak, meghallgat­ják a különféle előadásokat és beszélgetnek, vitatkoznak arról, amit olvastak és hal­lottak. Az ilyen intézmény m­unkája viszont akkor vá­lik érezhetővé, ha az em­berek régi, konzervatív fogal mai változnak, ha rossz szo­kásaikat elhagyják, ha csök­ken a babona, a vallási té­velygés és a különféle tév­hiteit, ha eltűnik a különféle nemzeti elzárkózottság, a so­vinizmus és gyűlölködés és ha az öntudat és a közösség érdekeinek megbecsülése­­ növekszik. Ezt kell szolgálnia a könyv témák és az olvasóteremnek. Különösen fontos az, hogy ne törekedjünk a könyvtárak központosítására, mint ahogy az utóbbi időben néhol te­szik. A falus a könyvtár mel­lett nem árt, ha a földmű­ves és a termelő paraszt­­szövetkezetben és a kultúr­­egyesületben stb., is van könyvtár. Az a fontos, hogy kollektívre vagy az egész falura támaszkodjon, amely­nek viszont meg kell találnia az anyagi segítség lehetősé­gét és erkölcsi felelősséget kell vállalnia a könyvtár mű­­ködéséért. Szép akciót lehet­ne néha indítani a faluban a könyvtár kibővítésére, új könyvek vásárlására stb. A helyi néphatóságok­nak szin­tén módot kell találnia a fa­lusi könyvtár anyagi és er­kölcsi támogatására. A könyvtár vezetését viszont ne bízzuk rá csak a könyv­tárosra, hanem bizottságot alakítsunk, amely törődik a könyv­tárral, gondot visel an­nak anyagi és egyéb kérdéseiről. A könyvtáros pedig ne le­gyen akárki. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy némely helyen egy évben többször változik a könyvtáros. Saj­nos, akadnak tanítók is, akik mint könyvtárosok nem so­kat törődnek a könyvtárral. Máshol a tanítók eltűrik, hogy a könyvtáros magára legyen utalva. A könyvtár­nak és az iskolának állandó kapcsol­atban kell állnia,­­hisz valójában már az isko­lában kell megszerettetni a könyvet, amely az ifjúság szellemi és kulturális neve­lését teszi lehetővé Nagyon kevés gond jutott eddig a papnkkönyvtárakra. Ha nem is lehet külön önál­ló könyvtáruk a legkisebb olvasóknak, akkor a meglévő falusi vagy egyesületi könyv­tárak meleltt pionír osztályt kell nyitni. A középiskolai könyvtárak is sok helyen ren­dezetlenek, azonkívül egyes helyeken még a megszállás alatt beszerzett irredenta könyvek is olvasmányként az iskolai növendékek elé kerülnek. A régi könyvek mellett, újabb idejét múlt könyvek is megtalálhatók az iskolai könyvtárakban is ( a Szovjet­unióról kiadott köny­vek és brosúrák). . A­z állandó olvasótá­bor megteremtéséért szintén har­­colniuk kell a könyvtárosok­nak. Nem sok gondot fordí­tanak a könyvolvasókra mint emberekre, akikkel egyénileg is foglalkozni kell, ami viszont attól függ, hogy kinek milyen a hajlama és műveltségi foka. Ne hozzunk egy kalap alá az embereket, hanem differenciával köze­lítsük meg őket, és a könyv­táros ne tanúsítson irántuk tisztviselői magatartást, áld csak kiadja és beszedi a könyveket. Az olvasás utáni érdeklődés felkeltésének szé­les skálája van. Fel kell hasz­nálni minden formát arra, hogy a könyvet és a sajtót népszerűsítsük ... Csak né­hány formát említünk meg: Könyvkiállítás, közös könyvolvasássá, irodal­mi estek, valamelyik író művének áttanulmá­nyozása olvasó csoport­ban, az uj könyvek tar­talmának ismertetése, ankét elindítása az ol­vasók között egyes köny­vekről stb. Mindez nem új dolog és néhol egyes formákat a fent említettekből a közelmúlt­ban sikeresen használtak, a­­zonban a legtöbb könyvtár­ban nem folyik ilyen sokol­dalú munka. Meg kell még említeni azt is, hogy a könyv­táraknak nem kell várni az olvasóra, hanem fel kell őket kutatnia. A könyvtárosoknak bizo­nyos műveltséggel kell ren­delkezniük és nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy eddig elvégeztek bizonyos tanfolya­mokat, hanem törekedjünk állandó szellemi és gyakor­lati nevelésükre. A járási központokban gyakran rövidebb sze­mináriumokkal fó meg­beszélésekkel bővíteni a könyvtárosok eddigi tu­dását. A járás központjában lévő könyvtárnak példaként kell állnia a járás különböző könyvtárai előtt, amelynek működéséből tanulnak és nevelődnek könyvtárosaink. Célunk ezzel az írással az, hogy felhívjuk mindazokat a közéleti és kultúrmunkáso­­kat, akiknek részük van a nevelő munkáiban, valamint a szocializmus minden har­cosát, hoggy az eddigi hiányo­kat kiküszöbölve, teremtsük meg azokat a feltételeket, amelyek a könyvtárakat és olvasó­termeket a nevelő és kultúrmunka központjai­vá változtatják a várná­ban és falun. A ku­lturegyesül­etekben, üzemeinkben, intézményekbe­ben és szövetkezeteinkben stb., a könyvtárnak és az olvasóteremnek olyan intéz­ménnyé k­ell válnia, amely legalább akkora tekintélyt élvez, mint az iskola. Ezt pedig véleményünk szerint a következőkkel lehet elérni: 1. Állandóan és rendszere­sen gondot fordítani a könyv­tár és az olvasóterem anya­gi és erkölcsi támogatására, hogy helyük, berendez­ésük, könyveik száma és minő­sége megfeleljen a neve­lés mai követelményei­nek. Különösen a miimikasigazga­tás szervei, a szakszer­vezeti tanácsok, kommunisták, az ifjúság, a szövetkezetek, a kultúregyesületek vezetősé­gi éi és a hatósági emberek figyelmének a könyvtárak munkájára kell terelődniük, hogy azok valóban kulturális intézménnyé váljanak. 2. A könyvtárak és olvasó termek működésére bizott­ságokat alakítani azokból az emberekből, akik­ lelkes har­cosai és támogatói a könyv­­terjesztésnek. Ezeknek a bi­zottságoknak kell megszer­­veznüök a könyvtár és az olvasóterem helyes és rend­szeres munkáját: a könyv és sajtó nép­szerűsítését, (irodalmi esteket, előadásokat stb.) a könyvtár rendezését, régi és értéktelen köny­vek kiselejtezését, új könyvek vásárlását, ván­dorkönyvtárak megszer­vezését a tanyavilág számá­ra. 3. A tanügyi és kulturmun­kások legyenek a könyvtár és olvasóterem működésének fő harcosai. Ne tűrjék meg azt, hogy a könyvtár csak papiroson létezzen, a gya­korlatban viszont nincs meg az a szerepe, amelynek meg kell lennie. A tanügyi mun­kások állandóan erősítsék a k­apcsolatot a könyvtár és az iskola között és teremtsék meg a könyvtár tekintélyét. Neveljük a könyv iránti sze­­retetet az ifjúság körében. A középiskolai könyvtárak mű­ködését tökéletesítsük. Gon­doljunk pionír-könyvtárak megszervezésére is, a pioní­rok bevonásával.­­A könyvtárosok szellemi és gyakorlati tapasztalatait állandóan növeljük és gya­­rapítsuk különféle megbe­­szélésekkel szemináriu­mokká­. A Járási központban levő könyvtár legyen gyújtó­­pontja a falusi és más könyv­tárak rendezésének és fel­lendülésének. 5. A sajtó hasábjain (pél­dául a »Nyilt Szintér«-ben, »Szikházi krónikás­ban stb.) és a rádióban cseréljük ki a tapasztalatokat, támogassuk a pozitív eredményeket és ostorozzuk a mulasztásokat és hiányokat " Szerintünk a sajtó és rádió még nagyobb mértékben hozzájárulhat a könyv népszerűsítéséhez és terjesztéséhez, valamint a könyvtárak és olvasótermeik működésének fellendítéséhez. 6. A könyvbarátok köré­nek táborát kössük a könyv­tárakhoz és olvasótermekhez. A könyvbarátok tagjai legyenek a kovász a könyvtár munkájában. Ők legyenek a legszilár­dabb tagjai a könyvtárnak, akikre támaszkodva, elér­hetjük a könyvtár további gyarapodását és fejlődését Szeretnénk, ha ezt a fel­hívásunkat sokoldalú munka követné, és itt az ideje, hogy mindnyájan minden erőnkkel a­ népnevelő és kul­tSS»»«« a formájának szen­telnénk munkánk és időnk legnagyobb részét V­asÁgl Magyar Kultur­­tanács, Magyar Irodalmi tár­­„Testvériség-Egység­­„““zaklató vállalat, Szerbia Együttlétének vaj­dasági alosztálya. SMINK IS ELZARÁNDOKOLTUNK A BÁLNÁHOZ, AZAZ VAGYIS CETHAL­HOZ, amel 1­gy rettenetes nagy jószág és akkora hozzá, hogy nem is lehet kimonda­ni 1-gyzerre. És én­ kérdesztem a kedves attyámt: vajh miért hívják a cethalt cet­halnak? És ő felelé: a cethalt azért hívják cethalnak, mert ő 1­gyáltalában nem 1-gy hal, hanem sőt 1-gy emlős állat smint igen közeli rokonságban létez a patás állatok­kal, úgymint ló, tehén és kapittalizmus, amel Jack London óta a vaspatás állatok rendjébe tartoz. És akkor mondta kedves anyám: de gyula, mert mondsz újat, hogy ez a hal nem hal, amikor nézd csak mek­kora nagy iszonya van nekije. — És az nem iszony, mondta kedves attyám, ha­nem sőt uszony és azzal úsz ő, miközben a reggelijét fogyasztja és az orrából a vizt fröcsköli. Deámazomba akár hal a cethal, akár nem hal, a novizádi horgárok mégis zsóvárogva nézegették őtet és mondták: hajhaj, de gyönyörű­séges 1­gy halpapri­kás temnék ki belőle s még kocsonnyának való is maradna... S A MULT 7­TTEN MÉG HÓ TAKARÁ EL A HÁZI TETŐT (Pettóö), deém szom­ba azótta beközöntöt a jajderavaz dolog ez a tavar s amint a dal közli a nyilvámot­­tság legzéleseb rétegeivel: A nép Tavaz közel van már, Most minden új örömre vár. Csak magam vagyok zomorús, Mert kikapot a Spartacus... (A magyar Népkölté­s remekkei, Zsulhóf Jóska bácsi gyűjtése az I­fjúzságban) smink már kerülünk a Fruzskagórába e­gy tavazi kirándullás okából, ameikor a bok­rok alján ibolák teremnek és terelmes pá­rok, amej igen jóslatú és kék, amazomba csak csupán a kék iboja kék, mert mivel a fehér iboja nem kék. És olva­stam a Magyarzó újságba mszerint a hercegoviná­­ba 1­ gyzerre 40­ ve­n fog meleggel közöntöt be a nép Tavaz és mondta is a kedves ma­­ma: kékzeld tegyula, 25-t fog árnyékban, borzasztó! És mondta a kedves attyám: va­lóban borzasztó, tematild, ám az orrtba nem muzáj nekijük árnyékban tartózkodni és a füttösen is igen sokat megzspórolnak. A NAGY MELLEG FOJTÁN AUZTRI­­ÁBAN MEGLEHETTŐSEN LEÉGTEK a kominformosok, aminek követke­ztébe már az e­gyik kezükön is meg lehet rámol­ni a képviselőiket és még marad is vala­mi, de az se nem ujj, hanem sőt a régi itá­­lini békenyitás. És sőt a degaz Perinek is melege van, az Athén fajtán, amel­­­gy nagyon régi görög város és a mittológia, valamint a jugozláv-török- görög Egyez­mény követke­ztében igen i­smert. És én igen zsajnálom a derék degaz Perit, aki­nek az iskolapollitikája igen­zimpatikus előttem, ámbátor még csak csupán 1-gy is­­ko­lát robbantot fel, de minden kezdet ne­héz és job­ba 1-gy veréb, mint holnap 1-gy véreb.­EZDÁN MI LESZ BEZDÁN? — KÉR­­DESZTÉK A NÉPEK A REMEKKÜL­­si­­került kabaréelőadás után, ameikor a Paál Kattalin tanító nőnéni közölte, hogy né­­meskor a vén kecske is megnyalja a sót, amit én még nem értek, mert én még e­gy ifjú gödöje vagyok csak csupán és a csúz­­tatot palacsintát jobban teretem, mint a sót, amert én sose nem nyalok... Jaigen, még csak azt akarom elmessélni, hogy ez­­idén tömérdek hál­­volt a Zubottk­án és va­­lamint it, Novizádon is, és bált rende­ztek a bogzolók, a futballzsták, a pingpongozok (jajde megverték a Harangozót a Hollan­diában, jajde!) a népi zenészek a és a töbi zenésznépek. Ámazomfon minélunk az is­­kollába a feltétteles módot tanuljuk és a tanár néptárs közölte mizerint Jancsi jár, ez 1-gy éllitómód és járna, ez 1-gy feltét­teles mód és ül és ülne és rúg és rúgna és akkor igy zólt: tepisti, mondj 1­ gy példát és én azonnal feleltem: Novizádon sok a bál, ez 1-gy állitómód és az iskolla mögött van 1-gy bálna. ÉSMÉRT FÁBÓL VAZSKARIKA — KÉRDEZTEM A KEDVES ATTYÁMT — amikor 1-gy pumpából helli­kopterről van­zó a Magyarzóban s a könyvellési gépt is elolva­szam, amit zámol, könyvel, elkériti a fizetési listákat úgy, hogy az ember­zá­­mára semmi más munka nem marad, csak csupán felvenni a fizetést és elkölteni. Most még csak az kellene, hogy e­gy olan gépt is cselekedjenek, amel felleltetéskor kimegy a kattedrára, felel, meghajol, viz­­zamegy, leül, sminek fortán a gyerek csak hazamegy és viszi az ö­ttösöket. ÉS ÉN MOST OLVASSOM AZ EDVARD KARDELY NAGY KONGREZZUSI bezé­­dét, ám azomton még nem vagyok kész ve­le, de azata már elolvazsta és mondta a kedves mamának: tematild, ez e­gy gyö­nyörű bezéd, a Rákosinak bisztos feláll től­­le a haja és akkor én mondtam: tetata, mondd ezt feltételles módban, mert a ráko­­sinak csak felállna az ő haja, de hajhaj, nincsen neki... Z SAJNÁLATTAL VETTÜK TUDOMÁ­­SSUL, HOGY A PAPA NÉNI A VÉGE fel­lé közeled. Nem lehetne elölről kezdeni? Pistike, I. o. gimn. tannuló és bálna vad­áz.

Next