Magyar Szó, 1953. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1953-03-01 / 59. szám
A könyvtár csak akkor lehet nevelő- és kultúrintézmény, ha munkája megfelel a mai élet követelményeinek Felhívás a könyvtárak munkájának rendezésére és fellendítésére A nevelő és kultúrrauunka számtalan formája között le® fontosabb szerepe van a könyvtárnak és az olvasóteremnek. A könyvtár és az olvasóterem jelentős tényezője a dolgozó ember öntudatosodásának. Nélküle társadalmi fejlődést napjainkban elképzelni sem lehet. Jó könyv a dolgozók kezében — lépcső öntudatuk és a kulturális felemelkedésük útján, fegyver az elmaradottság ellen. Forradalmi fejlődésünk olyan embereket követel, akik képesek irányítani saját üzemüket, szövetkezetüket, akik részt vesznek a közügyek intézésében, akik aktív harcosai a szocialista demofficációnak. Mindezt könyv nélkül elérni lehetetlen, és éppen azért az üzemi, szövetkezet, ifjúsági, falusi kultúregyesületi stb. könyvtárak és olvasótermek munkájának nagyon de nagyon nagy figyelmet kell szentelnünk. Könyvtáraink eddigi munkája kétségtelenül hatalmas és szép eredményeket hozott magával. Elértük azt, hogy a könyv iránt városban és falun is hatalmas az érdeklődés. A jó könyvet mindinkább megszeretik a dolgozók A legeldugottabb falvakban is megtaláljuk a könyvtárat. Ma Vajdaságban 90 magyar kulturegyesületi könyvtár mellett számtalan üzemi, szövetkezeti, városi és falusi könyvtárban nagyszámú magyar könyv áll az olvasó szolgálatára. Az olvasók száma állandóan növekedik. Egész kaitu mozgalommá fejlődött rövid fél év alatt a könyvbarátok köre. Ma már igen szép eredményeket értünk el a magyar könyvkiadás terén is. A további lehetőségek még nagyobbak lehetnek. Azonban mindemellett számtalan könyvtár és olvasóterem elhelyezése, munkája, könyveinek száma, az új könyvek vásárlása, valamint egyes társadalmi tényezők viszonya vele szintén egyáltalán nem mondható kielégítőnek. Éppen ezért egyes könyvtáraknak kicsi a tekintélye a falusban, az üzemben is, a szövetkezetben. Valahogy egészen meghonosodott az a felfogás, hogy szégyen az, ha valamelyik vendéglátó üzem helyiségei rendetlenek, piszkosak, de számtalan helyen nem számít szégyentek az, ha a könyvtár rosszul működik, ha a könyvtár felszerelése rossz, rendetlen és piszkos és így nem fejthet ki kutlaszmunkát, nem teljesítheti feladatát a közösség iránt. A szövetkezeti otthonban rendszerint helyet kap minden szervezet, de a könyvtár és az olvasóterem kiszorul, vagy egész kis helyet kap. Szomorú dolog az, hogy ha a faluban ma nem találunk rendezett, tekintélyes helyet a könyv elhelyezésére és olvasására. Valamikor sok könyvtár egy szűk olvasórétegnek szolgált és eszköze, volt az uralkodó osztályok eszméi elhintésének. A kulturegyesületek könyvtárai és könyvei a legtöbb esetben örökség a régi időkből és így számtalan retd és értéktelen könyv van bennük. Kevés az uj könyv a könyvtárakban. Majd minden könyvtárban csak egy-toét péklányt találunk az uj könyvekből, vagy csak a régebbi kiadású brosúrákat, amelyek már majd minden értéküket elvesztették. Hiányzanak sok könyvtárból vezetőink és a vajdasági írók könyvei is. A helyzet általában az, hogy a könyvalap a könyvtárakban kicsi (átlag 200—300 drb. könyv). Ugyanakkor a »Testvériség-Egység« könyvkiadó vállalat raktárában több mint 12 millió dinár értékű magyar könyv hever. A könyvtárnak és az olvasóteremnek a haladó, szocialista és marxista világnézet terjesztőjének kell lennie. Ilyen könyvtárakat és olvasótermekeit kell teremtenünk. Biztosak vagyunk benne, hogy dolgozó népünkben megvannak mindazok az órak, amelyek ilyen célokért tudnak küzdeni. A könyvtár csak akkor lehet nevelő és kultúrintézmény, ha munkája szervezetileg és tartalmilag is megfelel a mai élet követelményeinek. Jugoszlávia Kommunisitás Szövetségének VI. Kongresszusán Tito elvtárs a következőket mondotta: »Nálunk olyan nevelő és kultúrmunkára van szükség, amely előreviszi társadalmi fejlődésünket nem engedi meg, hogy a fejlődés stagnáljon, mert minden stagnáció a társadalom fejlődése terén egyúttal visszafejlődést jelent. A könyvtár és az olvasóterem akkor válik kultúrintézménnyé, amikor az embereit olvasnak, meghallgatják a különféle előadásokat és beszélgetnek, vitatkoznak arról, amit olvastak és hallottak. Az ilyen intézmény munkája viszont akkor válik érezhetővé, ha az emberek régi, konzervatív fogal mai változnak, ha rossz szokásaikat elhagyják, ha csökken a babona, a vallási tévelygés és a különféle tévhiteit, ha eltűnik a különféle nemzeti elzárkózottság, a sovinizmus és gyűlölködés és ha az öntudat és a közösség érdekeinek megbecsülése növekszik. Ezt kell szolgálnia a könyv témák és az olvasóteremnek. Különösen fontos az, hogy ne törekedjünk a könyvtárak központosítására, mint ahogy az utóbbi időben néhol teszik. A falus a könyvtár mellett nem árt, ha a földműves és a termelő parasztszövetkezetben és a kultúregyesületben stb., is van könyvtár. Az a fontos, hogy kollektívre vagy az egész falura támaszkodjon, amelynek viszont meg kell találnia az anyagi segítség lehetőségét és erkölcsi felelősséget kell vállalnia a könyvtár működéséért. Szép akciót lehetne néha indítani a faluban a könyvtár kibővítésére, új könyvek vásárlására stb. A helyi néphatóságoknak szintén módot kell találnia a falusi könyvtár anyagi és erkölcsi támogatására. A könyvtár vezetését viszont ne bízzuk rá csak a könyvtárosra, hanem bizottságot alakítsunk, amely törődik a könyvtárral, gondot visel annak anyagi és egyéb kérdéseiről. A könyvtáros pedig ne legyen akárki. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy némely helyen egy évben többször változik a könyvtáros. Sajnos, akadnak tanítók is, akik mint könyvtárosok nem sokat törődnek a könyvtárral. Máshol a tanítók eltűrik, hogy a könyvtáros magára legyen utalva. A könyvtárnak és az iskolának állandó kapcsolatban kell állnia,hisz valójában már az iskolában kell megszerettetni a könyvet, amely az ifjúság szellemi és kulturális nevelését teszi lehetővé Nagyon kevés gond jutott eddig a papnkkönyvtárakra. Ha nem is lehet külön önálló könyvtáruk a legkisebb olvasóknak, akkor a meglévő falusi vagy egyesületi könyvtárak meleltt pionír osztályt kell nyitni. A középiskolai könyvtárak is sok helyen rendezetlenek, azonkívül egyes helyeken még a megszállás alatt beszerzett irredenta könyvek is olvasmányként az iskolai növendékek elé kerülnek. A régi könyvek mellett, újabb idejét múlt könyvek is megtalálhatók az iskolai könyvtárakban is ( a Szovjetunióról kiadott könyvek és brosúrák). . Az állandó olvasótábor megteremtéséért szintén harcolniuk kell a könyvtárosoknak. Nem sok gondot fordítanak a könyvolvasókra mint emberekre, akikkel egyénileg is foglalkozni kell, ami viszont attól függ, hogy kinek milyen a hajlama és műveltségi foka. Ne hozzunk egy kalap alá az embereket, hanem differenciával közelítsük meg őket, és a könyvtáros ne tanúsítson irántuk tisztviselői magatartást, áld csak kiadja és beszedi a könyveket. Az olvasás utáni érdeklődés felkeltésének széles skálája van. Fel kell használni minden formát arra, hogy a könyvet és a sajtót népszerűsítsük ... Csak néhány formát említünk meg: Könyvkiállítás, közös könyvolvasássá, irodalmi estek, valamelyik író művének áttanulmányozása olvasó csoportban, az uj könyvek tartalmának ismertetése, ankét elindítása az olvasók között egyes könyvekről stb. Mindez nem új dolog és néhol egyes formákat a fent említettekből a közelmúltban sikeresen használtak, azonban a legtöbb könyvtárban nem folyik ilyen sokoldalú munka. Meg kell még említeni azt is, hogy a könyvtáraknak nem kell várni az olvasóra, hanem fel kell őket kutatnia. A könyvtárosoknak bizonyos műveltséggel kell rendelkezniük és nem elégedhetünk meg azzal, hogy eddig elvégeztek bizonyos tanfolyamokat, hanem törekedjünk állandó szellemi és gyakorlati nevelésükre. A járási központokban gyakran rövidebb szemináriumokkal fó megbeszélésekkel bővíteni a könyvtárosok eddigi tudását. A járás központjában lévő könyvtárnak példaként kell állnia a járás különböző könyvtárai előtt, amelynek működéséből tanulnak és nevelődnek könyvtárosaink. Célunk ezzel az írással az, hogy felhívjuk mindazokat a közéleti és kultúrmunkásokat, akiknek részük van a nevelő munkáiban, valamint a szocializmus minden harcosát, hoggy az eddigi hiányokat kiküszöbölve, teremtsük meg azokat a feltételeket, amelyek a könyvtárakat és olvasótermeket a nevelő és kultúrmunka központjaivá változtatják a várnában és falun. A kulturegyesületekben, üzemeinkben, intézményekbeben és szövetkezeteinkben stb., a könyvtárnak és az olvasóteremnek olyan intézménnyé kell válnia, amely legalább akkora tekintélyt élvez, mint az iskola. Ezt pedig véleményünk szerint a következőkkel lehet elérni: 1. Állandóan és rendszeresen gondot fordítani a könyvtár és az olvasóterem anyagi és erkölcsi támogatására, hogy helyük, berendezésük, könyveik száma és minősége megfeleljen a nevelés mai követelményeinek. Különösen a miimikasigazgatás szervei, a szakszervezeti tanácsok, kommunisták, az ifjúság, a szövetkezetek, a kultúregyesületek vezetőségi éi és a hatósági emberek figyelmének a könyvtárak munkájára kell terelődniük, hogy azok valóban kulturális intézménnyé váljanak. 2. A könyvtárak és olvasó termek működésére bizottságokat alakítani azokból az emberekből, akik lelkes harcosai és támogatói a könyvterjesztésnek. Ezeknek a bizottságoknak kell megszerveznüök a könyvtár és az olvasóterem helyes és rendszeres munkáját: a könyv és sajtó népszerűsítését, (irodalmi esteket, előadásokat stb.) a könyvtár rendezését, régi és értéktelen könyvek kiselejtezését, új könyvek vásárlását, vándorkönyvtárak megszervezését a tanyavilág számára. 3. A tanügyi és kulturmunkások legyenek a könyvtár és olvasóterem működésének fő harcosai. Ne tűrjék meg azt, hogy a könyvtár csak papiroson létezzen, a gyakorlatban viszont nincs meg az a szerepe, amelynek meg kell lennie. A tanügyi munkások állandóan erősítsék a kapcsolatot a könyvtár és az iskola között és teremtsék meg a könyvtár tekintélyét. Neveljük a könyv iránti szeretetet az ifjúság körében. A középiskolai könyvtárak működését tökéletesítsük. Gondoljunk pionír-könyvtárak megszervezésére is, a pionírok bevonásával.A könyvtárosok szellemi és gyakorlati tapasztalatait állandóan növeljük és gyarapítsuk különféle megbeszélésekkel szemináriumokká. A Járási központban levő könyvtár legyen gyújtópontja a falusi és más könyvtárak rendezésének és fellendülésének. 5. A sajtó hasábjain (például a »Nyilt Szintér«-ben, »Szikházi krónikásban stb.) és a rádióban cseréljük ki a tapasztalatokat, támogassuk a pozitív eredményeket és ostorozzuk a mulasztásokat és hiányokat " Szerintünk a sajtó és rádió még nagyobb mértékben hozzájárulhat a könyv népszerűsítéséhez és terjesztéséhez, valamint a könyvtárak és olvasótermeik működésének fellendítéséhez. 6. A könyvbarátok körének táborát kössük a könyvtárakhoz és olvasótermekhez. A könyvbarátok tagjai legyenek a kovász a könyvtár munkájában. Ők legyenek a legszilárdabb tagjai a könyvtárnak, akikre támaszkodva, elérhetjük a könyvtár további gyarapodását és fejlődését Szeretnénk, ha ezt a felhívásunkat sokoldalú munka követné, és itt az ideje, hogy mindnyájan minden erőnkkel a népnevelő és kultSS»»«« a formájának szentelnénk munkánk és időnk legnagyobb részét VasÁgl Magyar Kulturtanács, Magyar Irodalmi tár„Testvériség-Egység„““zaklató vállalat, Szerbia Együttlétének vajdasági alosztálya. SMINK IS ELZARÁNDOKOLTUNK A BÁLNÁHOZ, AZAZ VAGYIS CETHALHOZ, amel 1gy rettenetes nagy jószág és akkora hozzá, hogy nem is lehet kimondani 1-gyzerre. És én kérdesztem a kedves attyámt: vajh miért hívják a cethalt cethalnak? És ő felelé: a cethalt azért hívják cethalnak, mert ő 1gyáltalában nem 1-gy hal, hanem sőt 1-gy emlős állat smint igen közeli rokonságban létez a patás állatokkal, úgymint ló, tehén és kapittalizmus, amel Jack London óta a vaspatás állatok rendjébe tartoz. És akkor mondta kedves anyám: de gyula, mert mondsz újat, hogy ez a hal nem hal, amikor nézd csak mekkora nagy iszonya van nekije. — És az nem iszony, mondta kedves attyám, hanem sőt uszony és azzal úsz ő, miközben a reggelijét fogyasztja és az orrából a vizt fröcsköli. Deámazomba akár hal a cethal, akár nem hal, a novizádi horgárok mégis zsóvárogva nézegették őtet és mondták: hajhaj, de gyönyörűséges 1gy halpaprikás temnék ki belőle s még kocsonnyának való is maradna... S A MULT 7TTEN MÉG HÓ TAKARÁ EL A HÁZI TETŐT (Pettóö), deém szomba azótta beközöntöt a jajderavaz dolog ez a tavar s amint a dal közli a nyilvámottság legzéleseb rétegeivel: A nép Tavaz közel van már, Most minden új örömre vár. Csak magam vagyok zomorús, Mert kikapot a Spartacus... (A magyar Népköltés remekkei, Zsulhóf Jóska bácsi gyűjtése az Ifjúzságban) smink már kerülünk a Fruzskagórába egy tavazi kirándullás okából, ameikor a bokrok alján ibolák teremnek és terelmes párok, amej igen jóslatú és kék, amazomba csak csupán a kék iboja kék, mert mivel a fehér iboja nem kék. És olvastam a Magyarzó újságba mszerint a hercegovinába 1 gyzerre 40 ven fog meleggel közöntöt be a nép Tavaz és mondta is a kedves mama: kékzeld tegyula, 25-t fog árnyékban, borzasztó! És mondta a kedves attyám: valóban borzasztó, tematild, ám az orrtba nem muzáj nekijük árnyékban tartózkodni és a füttösen is igen sokat megzspórolnak. A NAGY MELLEG FOJTÁN AUZTRIÁBAN MEGLEHETTŐSEN LEÉGTEK a kominformosok, aminek következtébe már az egyik kezükön is meg lehet rámolni a képviselőiket és még marad is valami, de az se nem ujj, hanem sőt a régi itálini békenyitás. És sőt a degaz Perinek is melege van, az Athén fajtán, amelgy nagyon régi görög város és a mittológia, valamint a jugozláv-török- görög Egyezmény következtében igen ismert. És én igen zsajnálom a derék degaz Perit, akinek az iskolapollitikája igenzimpatikus előttem, ámbátor még csak csupán 1-gy iskolát robbantot fel, de minden kezdet nehéz és jobba 1-gy veréb, mint holnap 1-gy véreb.EZDÁN MI LESZ BEZDÁN? — KÉRDESZTÉK A NÉPEK A REMEKKÜLsikerült kabaréelőadás után, ameikor a Paál Kattalin tanító nőnéni közölte, hogy némeskor a vén kecske is megnyalja a sót, amit én még nem értek, mert én még egy ifjú gödöje vagyok csak csupán és a csúztatot palacsintát jobban teretem, mint a sót, amert én sose nem nyalok... Jaigen, még csak azt akarom elmessélni, hogy ezidén tömérdek hálvolt a Zubottkán és valamint it, Novizádon is, és bált rendeztek a bogzolók, a futballzsták, a pingpongozok (jajde megverték a Harangozót a Hollandiában, jajde!) a népi zenészek a és a töbi zenésznépek. Ámazomfon minélunk az iskollába a feltétteles módot tanuljuk és a tanár néptárs közölte mizerint Jancsi jár, ez 1-gy éllitómód és járna, ez 1-gy feltétteles mód és ül és ülne és rúg és rúgna és akkor igy zólt: tepisti, mondj 1 gy példát és én azonnal feleltem: Novizádon sok a bál, ez 1-gy állitómód és az iskolla mögött van 1-gy bálna. ÉSMÉRT FÁBÓL VAZSKARIKA — KÉRDEZTEM A KEDVES ATTYÁMT — amikor 1-gy pumpából hellikopterről vanzó a Magyarzóban s a könyvellési gépt is elolvaszam, amit zámol, könyvel, elkériti a fizetési listákat úgy, hogy az emberzámára semmi más munka nem marad, csak csupán felvenni a fizetést és elkölteni. Most még csak az kellene, hogy egy olan gépt is cselekedjenek, amel felleltetéskor kimegy a kattedrára, felel, meghajol, vizzamegy, leül, sminek fortán a gyerek csak hazamegy és viszi az öttösöket. ÉS ÉN MOST OLVASSOM AZ EDVARD KARDELY NAGY KONGREZZUSI bezédét, ám azomton még nem vagyok kész vele, de azata már elolvazsta és mondta a kedves mamának: tematild, ez egy gyönyörű bezéd, a Rákosinak bisztos feláll tőlle a haja és akkor én mondtam: tetata, mondd ezt feltételles módban, mert a rákosinak csak felállna az ő haja, de hajhaj, nincsen neki... Z SAJNÁLATTAL VETTÜK TUDOMÁSSUL, HOGY A PAPA NÉNI A VÉGE fellé közeled. Nem lehetne elölről kezdeni? Pistike, I. o. gimn. tannuló és bálna vadáz.