Magyar Szó, 1953. május (10. évfolyam, 120-148. szám)
1953-05-20 / 137. szám
A ZRENYANINI egészségügyi köröket és általában a közvéleményt már régóta foglalkoztatja dr. Miloje Szlepcsevnek, a zrettyanini tartományi kórház igazgatójának és a városi egészségügyi tanács tagjának ügye. Nemrégen a városi népfizottság egyik ülését, az ügy kivizsgálására alakult különbizottság számolt be észrevételeiről és az ekkor kialakult heves vita újra felszínre vetette a kórház igazgatójának ügyét. A bizottság megállapította, hogy dr. Sztepcsevnek érdemei vannak a kórházbeli állapotok és általában az egészségügyi viszonyok rendezése terén, ugyanakkor a bizottság jelentése beszállott arról is, hogy a kórház igazgatója egyes esetekben bürokratikusan járt el. Lorombáskodott, igazolatlan elbocsátásokat végzett és olyan magatartást tanúsított, hogy viszonya a kórház nőszemélyzete iránt nem kárért és megengedhetetlen volt. A bizottság a többi között rámutatott a város egészségüogi munkásainak egymásközötti viszonyára, az őszinteség hiányára, pletykálkodásra, ami nagymértékben akadályozza a helyes viszony kialakulását. Noha az ülés, — amelyen a népbizottság előzően más fontos ügyeket is megbeszélt " több mint hét óra hosszat tartott, a népi bizottság tagjai nem tudtak olyan határozatot hozni, amely az ügyet — ha már a népbizottság elé került, mert az illetékes egészségügyi szervek maguk nem tudták megoldani — véglegesen s a leghelyesebben eldöntötte volna, oly módon, hogy a népbizottsági tagok véleményét és értékelését helyesen kifejezte volna. Ugyanis az ülésen a hosszú vita után 29 népbizottsági tag az ügyet kivizsgáló bizottság jelentésének elfogadása mellett szavazott, ketten ellene, 21 tag pedig azon a véleményen volt, hogy végső határozatot a népbizottság egyik következő ülésén kellene csak hozni. Ily módon a többség elfogadta ugyan a jelentést és azt a javaslatot, hogy dr. Szlepcsevet mentsék fel a városi népegészségügyi tanács tagságtól, a népbizottság munkája ezzel az ügygyel kapcsolatban mégsem kielégítő. Abból, hogy enynyien csatlakoztak a döntést elhalasztó indítványhoz, arra lehet következtetni, hogy ezek a népbizottsági tagok vagy azért, mert már az ülés elhúzódása miatt későre járt az idő, vagy mert a jelentésből nem látták eléggé tisztán az ügyet, s az ügy előzményeit pedig nem ismerték eléggé ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak, vagy pedig valamilyen más okból kifolyólag nem akartak állást foglalni. Közrejátszhatott természetesen számos más ok is, mert erre vall Petar Szovily népbizottsági tag egyes lapoknak adott nyilatkozata, amelyben egyebek között kifejtette, hogy meg kellene nézni »... mennyiben igaz egyes erenganini polgárok állítása, hogy dr. Szlepcsev mindent megtehet, amit akar, mert állítólag a város bizonyos vezetői bizalmas barátai, elnézik dr. Szlepcsevnek azokat az eljárásait is, amelyek ellentétben állanak szocialista demokráciánkkal.« Ide bármelyik eset forog fenn, a népbizottsági tagok egy része nem állt feladata magaslatán, amikor nem nyilvánította ki véleményét és ily módon nem segítette elő az ügy tisztázását, mert ebből az esetből az látható, hogy egyes tagok nem gondolkoznak a maguk fejével, (vagy nem is törődnek az üggyel és csak formaságból vesznek részt a népbizottság ülésein), hanem arra várnak, hogy előbb valaki a vezetők közül mondja el véleményét, s azután majd ők is csatlakoznak. Mindenképpen jellemző még az üggyel kapcsolatban dr. Momcsilo Momirov, a szerb orvosegyesület zrenyanici alosztálya titkárának egyik napilapban megjelent nyilatkozata. Az alig pár soros nyilatkozatban azt fejtegeti, hogy az alosztály nem ismeri eléggé az ügyet, mivel nem vett részt az ügyet kivizsgáló bizottságban és ezek szerint nincs is állásfoglalása az esettel kapcsolatban. Az ilyen kijelentés őszintesége kétségbevonható, mert köztudomású, hogy a Szlepcsev ügy (különösen dr. Zágorka Krsztics magzatelhajtási perével kapcsolatban) ismertté vált nemcsak az orvosi, illetve egészségügyi körökben hanem a város közvéleménye előtt is. Az viszont meglehet, hogy a zrenjanini orvosok egyesülete nem foglalkozott az üggyel, sőt mi több az biztosra vehető, noha véleményünk szerint az egész dolgot inkább az említett intézménynek, vagy valamelyik más egészségügyi szervnek kellett volna tisztáznia, mint a népbizottságnak. Sokkal természetesebb volna például, ha a zrenjanini orvosok, illetve az egészségügyi munkások közötti helyes viszony kialakításáért az említett egyesület küzdene, jobban mondva alkalmassá válna arra, hogy megteremtse a helyes és egészséges viszonyt, ami mind a közönség, mind az egyesület érdekében kívánatos volna. (L. A.) Dr. Szlepcsev ügye a közvélemény műtőasztalán W mMiEEES Pajzs Mihály, Szubotica. 00 valóban tud 18 évi munkaviszonyt igazolni, mint a- Dogy azt levelében írja, afejoga van a nyugdíjra urgesse meg az ügyet a J^sadalombiztositó Intézetnél. Varga József, Bezdán. v^itson 'be nyugdijkérvényt kérje, hogy a nyugdijak fedezéséről szóló kiegészítő azabályrendelet 4zzakaszartelmében állapítsák meg ayugdíját. Törvényes joga nincs a nyugdíjra, de a diszkréciós jog alapján esetleg megkaphatja. Hiczkó János tanító, Lukino Szelő. A gyermekpótlékokról szóló szabályrendelet 7. szakasza értelmében nincs joga a gyermekpótlékra, miután földadója családtagonként meghaladja a 400 donárt. Az adókivetés alkalmával tekintetbe veszik, hogy a földet feléből dolgoztatja. Meggátolták a kapitalista elemek fejlődését... Mijalko Todorovics megindokolta az új maximumról szóló törvényjavaslatot ! Hétfőn, május 18-án megtartották a JSzNK Népszkup etikája mindkét tanácsa törvényhozó bizottságainak együttes ülését, amelyen megvitatták a földalapról szóló törvényjavaslatot. Az ülést Joszip Hrncsevics, a Szövetségi Tanács törvényhozó bizottságának elnöke nyitotta meg. A Szövetségi Végrehajtó Tanács nevében Mijalko Todorovics indokolta meg a törvényjavaslatot. A földalapról szóló törvény nyelv hangsúlyozta Todorovics elvtárs — azt akarjuk elérni, hogy a mezőgazdaság szabadabban fejlődhessen és ez a rendszabály új gazdasági rendszerünk általános építésének szerves része. A földmaximum meghatározásával a falvakban meggátoljuk a kapitalista elemek fejlődését és a kizsákmányolás különféle jelenségeit. A gazdasági törvények szabad érvényesülésének jelenlegi feltételei közepette a mezőgazdaságban — ahol a magántulajdon az uralkodó — sor kerülhetne a kapitalista irányzatok erősödésére. Ezért szükséges volt megszabni egy szilárd határt, melynek keretében a gazdasági törvények szabadon érvényesülhetnek, nem hatva károsan a további gazdasági fejlődésére. Foglalkozva azokkal a megjegyzésekkel, hogy várjon az új rendszabályok nem fékezik-e a mezőgazdaságban a munka termelékenységének fejlődését, mégpedig azért, mert több kisebb földbirtok létesült . Todorovics elvtárs kifejtette, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének további útja is az, hogy összpontosítsák a földterületeket és eszközöket, de a jelenlegi rendszabályok is hathatósan elősegítik a mezőgazdasági termelés növekedését. Ugyanis a földalapon mezőgazdasági szervezeteket létesítenek, melyek a mezőgazdasági birtokokhoz hasonlóan gazdálkodnak s melyeknek magas munkatermelékenységet kell megvalósítaniok. Ezeknek a valójában arra kell szolgálniok, hogy a magánbirtokokon is elősegítsék a termelékenység fejlesztését. A földalapról szóló törvény csak részben oldja meg az agrár-túlnépesedés kérdését, mert a végleges megoldást csak egész gazdaságunk fejlődése hozhatja meg. A földmaximum hozzájárul ahhoz, hogy szabadabban fejlődjön a mezőgazdaság, valamint rendeződjenek a falvakban a viszonyok. Azoknak a magánosoknak egyéni munkáját, akik nem zsákmányolják ki mások munkaerejét, továbbá az általános népi vagyont képező földön végzett munkát egyformának, azaz hasznos munkának tekintik. Az a magánparaszt, és aki a különféle szövetkezeti szervezetek útján szorosan összefügg a társadalmi termeléssel, tulajdonképpen része az általános társadalmi munkának. A Szövetségi Végrehajtó Tanács ezt a törvényjavaslatot a parasztok számtalan levele alapján terjeszti elő. Ezt nem csupán a földnélküliek követelték, akik úgyszólván a legérdekeltebbek, hanem a maguk munkájából élő középparasztok is, akik az adminisztratív rendszabályok megszüntetése után szabadabban gazdálkodhatnak saját érdekükben és egész közösségünk érdekében. Az együttes ülés után a törvényhozó bizottságok külön ülésen folytatták munkájukat. szövekeezetek A Nemzeti Bank meghozta utasítását, melynek alapján az idén beruházási hiteleket hagynak jóvá a szövetkezeti szervezeteknek. Ezeket a hiteleket csak a hitelképes és rendesen gazdálkodó szövetkezeti szervezeteknek hagyják jóvá a gazdasági célokra szolgáló új objektumok építésére, illetve a megkezdett építkezések befejezésére (borpincék, tejcsarnokok stb.) továbbá gyümölcsösök, szőlő telepítésére, igás és fajállatok beszerzésére. Hitelt nem folyósítanak a szövetkezeti otthonok építésére és atársadalmi színvonal céljait szolgáló objektumok emelésére. A Nemzeti Bank fiókintézményei három millió dinárig hagynak jóvá hitelt a szövetkezeti szervezeteknek. A három millió dinárnál magasabb összegű hitelt az illetékes Nemzeti Bank fiókintézménye, illetve a központi Nemzeti Bank hagyja jóvá. Ezt a jóváhagyást Esőrén bizottság adja meg, melynek tagjai: a bank, a népgazdaság, államtitkárság és a szövetkezeti főszövegig képviselői. :rr! Az u maximum A törvéni szervezet megindokolásából Az új törvényjavaslat, mint a mezőgazdaság új viszonyainak alapja — írja a Borba — három kérdést old meg: először, korlátozza a magán földbirtokot; másodszor az általános népi vagyon keretében bevezeti a földbirtok új rendszerét és harmadszor alapul szolgál az új rendszerű mezőgazdasági szervezetek megteremtéséhez. Amíg az 1945-ben végrehajtott agrárreform hazánkban felszámolta a feudális viszonyokat és a földet a parasztoknak adta, megszüntetve ugyanakkor a tőkés nagybirtokot is, addig ez a törvény nem jelent földreformot a régi értelemben, mert nem csupán a tőkés nagybirtok ellen irányul és nem az a célja, hogy a földet szétosszák a magánparasztoknak, hanem felszámolja, illetve alapot teremt a kapitalizmus felszámolására a falvakban és a földet a szocialista mezőgazdasági szervezeteknek juttatja. A törvény a földbirtok maximumaként a tíz hektárt határozta meg, mert ez az a határ, mely után hazánkban idegen munkaerőt alkalmaznak a föld megművelésére. Egyes vidékeken kisebb is lehetett volna a földmaximum határa, de akkor ez érintette volna a középparasztokat is. Ezért állapodtak meg a tíz hektárban, mert ezzel a törvénnyel nem válik lehetővé, hogy a falvakban teljes mértékben felszámolják a tőkés viszonyokat. A törvény abból az álláspontból indult ki, hogy a meghatározott maximumnak tartós maximumnak kell lennie, hogy a jövőben senki se kerüljön abba a lehetőségbe, hogy tíz hektárnál több földet birtokoljon. Ezért is szükség volt arra, hogy az egész ország területén egységes maximumot határozzanak meg. Ennek a maximumnak megrögzítése és időtartama tekintetében nem lehetett figyelembe venni bizonyos szociális elemeket, mint amilyenek például a családtagok száma, a földművelés elmaradottsága, stb., ami előidézhetné a maximum növelését, mert mindezzel szükség lenne arra is, hogy minden egyes gazdaság számára meghatározzák az egyéni maximumot, amely szintén nem lehetne tartós. Ez ugyanis sokkal több igazságtalanságra nyújtana lehetőséget különösen a gyakorlati megvalósításban. A törvény csupán három kivételt állapított meg a maximum meghatározásakor: először a családi szövetkezeteknél, melyeknél a maximumot legtöbb 15 hektárig lehet növelni. Ez a maximum-növelés természetesen csak alláig érvényes, ameddgi az ilyen szövetkezet létezik. Másodszor azoknak a patriarcális családi szövetkezeteknél, amelyek egyes vidékeinken, így például Koszovón, Crnagórában léteznek s melyeknek gyakran harmincnál is több tagjuk van. Ezeknél a szövetkezeteinél a maximumot nem korlátozták. Mindkét családi szövetkezet tekintetében a törvény arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a, kivétel nem alkalmazható az egész országban, hanem csak egyes vidékeken, amiről a köztársasági Végrehajtó Tanácsok hoznak döntést. A harmadik kivétel az lenne, hogy általában növeljék a maximumot azokon a vidékeken, ahol a föld gyengébb minőségű és külterjesen művelik. Tehát nem arról van szó, hogegyes gazdaságok maximum''t növeljék, hanem egész körletek gazdaságainak maximumát. Nyilvánvaló, hogy kevés ilyen körlet van és az ilyen, kivételezések elvétve fordulnak csak elő. Noha ezt a törvény nem részletezi, mégis alapot nyújt az újtípusú mezőgazdasági szervezetek létrejövésére, mégpedig az átszervezett termelő parasztszövetkezetek alapján. Ez a törvény tehát azt is szorgalmazza, hogy szövetkezeti mozgalmunk adminisztratív elemeinek felszámolásával párhuzamosan a szövetkezeti mozgalmat teljesen önkéntes alapokra helyezzék és falvainkban új társadalmi viszonyokat hozzanak létre. A törvény, elvéve a földet a tőkés falusi gazdaságoktól, megállapítva a tartós maximumot, új rendszert vezetve be a resogazdaságba és az általános népi vagyonba, valamint megvetve az új típusú szövetkezés alapjait megadta ezen új társadalmi viszonyok fejlődésének jogi alapját. terjed-e a veszett! Vajdaságai ? „Szelíd“ rókát fogott egy pályamunkás — Megjelentek a farkasok Vajdaságban — A kóbor ebek jelentik a másik veszélyt A veszettség mind nagyobb méretű terjedése tette indokolttá, hogy a minap a Vajdasági Népszkupszina Végrehajtó Tanácsa is tárgysorozatára tűzze. Délbánatban, Béla Crkva környékén ütötte fel a fejét néhány évvel ezelőtt, majd a déliblatói homokpusztáról elterjedt Vajdaság különböző részein. Ma már olyan méreteket öltött, hogy szinte hetente jeleznek a noviszádi Pasteur-intézetnek fertőzést. Hol egy rókán, kutyán, vagy macskán, de szarvasmarhán, sőt emberen is kitör a veszettség. A múlt évben egy Pályamunkás »szelíd« rókát talált, amely még csak el sem szaladt előle. No majd hazaviszem élve a gyerekeknek –gondolta. Miközben a zsákba tette, a róka megharapta. Hamarosan utána az ember meghalt. Veszettség — álalátozák meg az orvosok. Mi történt hogy ez a" »sze- j lid« róka megmarta az em- bert? Az, hogy amikor a rókán kitör a veszettség megbénul nem tudja tagjait mozdítani. Azért »szelíd« ilyenkor. Szintén Bánátban történt, hogy a gyerekeik játék közben egy ilyen »szelíd« rókára akadtak. Nyomban hozzá is fogtak, hogy megnyúzzák. Nyúzás közben az egyik gyerek megkarcolta magát. Három nap múlva meghalt. Ismét veszettség — állapították meg az orvosok. Pancsevó környékén a közelmúltban 38 tehén pusztult el veszettségben. Hogyan vélekedik minderről a noviszádi Pasteur-intézet? _ A veszettség hordozói a Délibláton meghúzódott farkasok, a szanaszét cserkésző rókák és a kóbor ebek, mondja dr. Nikolics az intézet igazgatója. A hegyekben és erdőkben szegény Vajdaságban is elszaporodtak a farkasok, de különösen a rókák. 1860-ban jeleztek Vajdaságban utoljára farkast. Azóta nem vettek észre sehol sem egészen 1844-ig. Akkor, 1944-ben — mondja dr. Nikolics — az oroszok hozták magukkal a farkasokat. Azok ugyanis a front fegyverzajától menekülni kezdtek a Kárpátokból és így jutottak el Délbánátba, ahol bevették magukat a Versec környéki erdőbe. A kóbor ebek jelentik a másik veszélyt. A nyilvántartás adatai szerint Vajdaságban mintegy 290.000 kutya van, vagyis csaknem minden második háztartásra jut egy. Ezenkívül Noviszád, Szubotica, Zenta és más városok utcáin, és szerte a tanyavilágban még jó néhány ezer kutya kóborol. A Végrehajtó Tanács most elhatározta, hogy végleg le kell küzdeni a veszettséget. Rendeletet hozott, amelynek értelmében három hónapon át minden ebet kötre kell tartani. Ez idő alatt az ebeket kötelező oltásnak vetik alá. A védőoltást szükség esetén ki lehet terjeszteni más háziállatokra is. A kóbor kutyákat az ebzárlat tartama alatt összefogdossák és kiirtják. A farkasok és rókák kiirtása céljából nagyszabású vadászatot, indítanak, de addigig minden elejtett példány után jutalmat fizetnek ki