Magyar Szó, 1954. április (11. évfolyam, 88-116. szám)
1954-04-02 / 88. szám
2. oldal Megmozdulnak a gépek a zrenjanini kombinátusban A NÁT széles, terjedelmes rónaságát, betermnésű mezőinek egyhangúságát csak itt-ott tarkítja egy falu, aztán újra végeláthatatlan termőföldek következnek. Ez a gazdag Bánát már ezer és ezer vagon kukoricát termel. Jugoszlávia neki köszönheti, hogy a második helyet foglalja el kukoricatermelés terén Európában. De április ötödikén — ha Zrenjanin külvárosában a korszerű kukoricafeldolgozó kombinátusban megindulnak a gépek — ha egyelőre csak próbakép is — Jugoszlávia a kukorica ipari feldolgozásában is azok közé a ritka országok közé kerül, amelyek a kukoricamagból keményítőt termelnek, olajat sajtolnak és százféle más terméket is termel, ezt Vajdaság falvainak villamosítására és a gyárak villanyárammal való ellátására használják fel. A gépház mellett emelkedik a 82 méteres kémény is, Vajdaság beláthatatlan síkságának egyik legmagasabb építménye. Az egész kombinátus 12.000 négyzetméter földterületen fekszik. Az épületek között húzódó iparvágány 13 kilométer hosszú. És még egy adat: Az évi 72.000 tonna kukorica feldolgozásán mindössze 800 állandó munkás fog dolgozni. Gazdasági szempontból nézve a kukorica ipari feldolgozása igen jövedelmező. Szármízások szerint ennek a gyárnak körülbelül négymilliárd dináros termelési költséggel, évente kilencmilliárd dináros jövedelme lesz. A társadalmi hozzájárulás 5 milliárd, vagyis naponta 13 millió 400 ezer dinár. És ami különösen fontos: ha kukorica helyett a kombinátus termékeit szállítjuk külföldre, akkor az ország fizetési mérlege egymilliárd deviza dinárral javul. Ezért kellett sietnünk a kombinátus építésével — mondotta Wolf mérnök, az építkezés tervezője. Sokoldalú haszonnal jár ez a gyár nemcsak Vajdaságra, hanem egész hazánkra nézve is. A próbamunka fokozatosan megindul és a tervek szerint november 20-án a zrenyanini »Szervó Mihály« kombinátus teljes üzemben megkezdi a vajdasági kukorica feldolgozását. Kizur I. A kombinátus hatalmas épülete. állítanak elő. Ilyen korszerű üzem kettő van, az Amerikai Egyesült Államokban a Niagara és a Mississippi folyón, egy Olaszországban, a negyedik pedig nálunk Jugoszláviában, Zrenjaninban. dpA kombinátus csarnokaiban évente 72.000 tonna kukoricát dolgoznak majd fel é s főleg új termékeket állítanak elő. A termékek közül az első helyet a keményítő foglalja el. Ez fontos szerepet tölt be az élelmezésben is, mert a kukoricából termelt keményítő búzaliszt-pótlónak is felhasználható. A keményítőből készül a szőlőcukor, szirup, deksztrin és sok, más ipari termék, mely mint kiviteli cikk is nagy fontosságú. A kukoricacskából olajat sajtolnak, héja pedig répaszelettel vagy szecskával elsőrendű takarmány. Ennyit a termelésről, die Mondjunk néhány szót az épületekről, amelyeken még tegnap a kalapácsok tompa ütései hangzottak, és amelyekről a friss festék szaga terjed. Tizenöt nagy épület alkotja a kombinátust. A Bega folyó partján betonalapzatra szerelt légnyomásos szivattyúk szívják az uszályokból a kukoricát és tovább küldik a gépház tetején lévő gyűjtőkbe. Itt kezdődik a munkafolyamat. Itt vannak az új raktárak, gabonatárolók is. Minden épületet földalatti csatornák, vezetékek és hidak fűznek egymáshoz. Szembetűnő az új, korszerű gépház — a hőtelep, amely április ötödikén életet ad a most még nyugvó gépeknek. Mivel az áramfejlesztő mintegy 5.000 kilowatt villanyáram felesleget *14 ■ecset a sötétben, válság a parlamentben, izgalmas beszélgetések kocsmákban ideges, hisztérikus ifjakkal, forrongás Magyarországon, a Balkán, Horvátország, Szerbia, a három város, az egész zűrzavar Agramtól Budáig- és itt ebben a kavarodásban, a Darui-Dzsihadban avagy Nándor-Fehérvárott, koalíció a független radikálisokkal vagy új választások, veszélyben a nyolcvannégyek kormánya a parlamenti táblázat szerint, mely azt mondja hogy: nyolcvannégy kevesebb eggyel — 81-1 58, 4-83,62, Tisza, Károlyi, Jászi Oszkár, Lovászy, Justh Gyula, Andrássy, Apponyi, Vojnovics Ivo »Allons enfants«ja, e geniális költő fényképe» a Terazija könyvkereskedéseinek kirakatában, — mindez, ah, mindez édes bódulatként szenderiti ifjú szivünket a fájdalmas eszméletlenségig, melytől mint a holdkóros alvajáró andalogva kóborol a háztetőkön. Saját ügyemben semmit se intéztem. Egyszerűen lehetetlen volt. Elmentem a szerkesztőségekbe, Pribicsevics Milánnal ott voltam a »Narodna Odbranánál« és a hadügyminisztériumban, személyazonossági és nagykorúsági igazolvány nélkül és ezer más bürokratikus formaság miatt semmit a világon nem lehetett elérni. Így álltam be megint a ludovikai eresz alá, mint egy elázott veréb, hogy írjam a tétényszőlők aljában a verseket sasokról, Dunáról, hajnalhasadásról, lovakról nagyszerű lovassági ütközetekről, hogy Vojiszlávot olvassam. A Knez Mihajlova utca egy antikváriumában felfedeztem Vojiszlávot." Elragadott, mint egy dióhéjat. Élmény volt, mely valóban megérte, hogy az ember átélje: a kevélyen égnek meredő hamuszürke örök bérc aljában sebesen folyó szerb folyónak, a Vardárnak erejével ragadott magával a költői szónak ez a zuhataga s ebben a jó kis árvízben kaptam az első — hogy is mondjam — összehasonlítóirodalmi sokkot: ez az ösztönös erő elsöpörte szemem elől az én nagy, egyetlen, zseniális Silvije Strahimiromat! Ráébredtem, s ez valahol legbelül mélyen és keserűen sértett, hogy »A fájdalom angyala«, a »Golgotai motívumok«, az »Édenkerti víziók«, »Krisztus a gyermekhez a templomban«, hogy Silvijének annyi más, nekünk olyannyira kedves verse, az ő szótára, verssorai, rímei nem volnának, ha nem ihlette volna meg ez a szerbiai költő, akinek a hatása alá került az epigonoknak egész plejádja és Sántics, Ducsics és Rákics is, ép legjobb műveikben. Vojiszláv Szerbiáját, e Drága, melancholikus, szerencsétlen parasztországot ködös, sáros országútjával, melyen sovány gebék húzzák a rongyos kis szekereket, míg az LUDOVIKA (5) eső egyhangúan szitálva áztatja szegény bocskoros népünknek és hollóinknak ezt a sányi szomorú világát, azt a Szerbiát elrejtettem könyveim lapjai közé, őriztem gondosan, mint ahogy vénlány őriz drága, elmosódott fényképeket bársonykötésű emlékkönyvében. Kalandos tévelygések közepette magát kereső életútunk kezdetén a Ludovika ösvénye felett kitárta szárnyait egy veszélyes nagy madár és megismeréseink lázában és költői ábréndképeinkben mint bárányt ragadott el binünket: Nietzsche! Ki győzött meg bennünket végül is életreszólóan, értelmesen és egyben költőien arról, hogy olyan világban élünk, mely polgári üres ábrándoknak bolondokháza, megláttatván velünk döntőn, visszavonhatatlanul, hogy az »emberi lejek« úgynevezett történelme még mindig csak a gondolatnak és agynak nagyon is, szánalmasan ostoba őstörténete? Kitől kaptunk első, halvány bevezető oktatást (valójában döntőt), egyértelműt, hogy attól a naptól fogva egyszerűen — technikailag — lehetetlen volt kételkedni abban, hogy az erkölcsnek is megvan a családfája, mely nem ereszt, visszahúz bennünket négylábús előéletünknek, mondhatnám, kutyanapjaihoz? Ki emelt fel bennünket a megvetés magasabbfokára az ostoba és féligmeddig írástudatlan hordával szemben, mely magát hivalkodva úgy nevezi hogy: milites religiosi et gloriosi? Ki vágta el beretvaéles könyörtelenséggel örökre • köldökzsinórt mely odakötött minket az ember ember- voltához és büszkeségéhez méltatlan káoszhoz? Lám, ott állunk a díszes ludovikai kápolnában ünnepi istentiszteleten díszegyenruhában mind, csákóval, atillában és fehér kesztyűben minit viaszbábok nyolcas sorokban »Habtacht« — vigyázzban, — ott áll von Craanenbrock és von Tóth (mind a két ur vezérkari tiszt) — »stillgestanden« — vigyázzban — és imádkozni az Ur Istenhez. Von Craanenbrock főhadnagy, a vezérkarhoz beosztott sorhadszolgálatos csapattiszt, fekete-sárga derékövel, mely a vállán van átvetve. Istenfélő vőlegény, aki az istentisztelet összes szabályai szerint imádkozik és van Tóth, ugyanúgy vállán átvetett fekete-sárga derékövel, ő is imádkozik, mindketten imádkoznak, még pedig igen őszintén és melegen, lovagi módon, egy kissé szigorú szertartásossággal, mintegy morális rapportot a legfelső morális tekintély előtt: feszesen, formalisztikusan, összeütött bokákkal, mintha az Úr Isten számukra valamiféle altábornagy volna, kissé szenilis öregebb úr, akit majd megnyerünk a kemény katonás tartásunkkal mi, ifjú karrieristák, vőlegények, akik előtt nyitva a világ... Tóth menyasszonya idősebb hölgy, aki nehéz fehér velencei csipkéket és fekete florentin kalapot visel és baloldali arcidegbénulása van. Azt beszélik, hogy sörrel, Dreher-féle dupla malátasörrel kereskedik, hogy egy notórikus kártyásnak özvegye és hogy ötvenéves. Született von Dreher-lány, és ötmilliója van. Von Craanenbrock készül nagy történelmi karrierjére: ő lett később az, aki 1919-ben Szolnoknál kiszolgáltatta a románoknak Stromfeld Aurélt (a bécsi hadiiskolából való iskolatársát), Kun Béla generalissimusát s kiérdemelte ezzel Horthy alatt a generálisi rangot. Majd valahol Őreinél fejlövést kapott, mint ahogy von Hahnencampot is, legistenfélőbb osztálytársunkat — címerén sötétkék mezőben piros kakas — a legfőbb morális tekintéllyel való legjobb összeköttetései ellenére utólérte 1914-ben valahol a Drinánál egy golyó. (Folytatjuk) Miroszláv Krlezsa készülő könyvéből Kirándulás Magyarországra 1947-ben MAGYAR SZÓ Péntek, 1954 IV. 9 A „MAGYAR SZÓ“ nyereményszelvénye (3) Beküldte: az 1954 május 16-i JUGOSZLÁV-ANGOL labdarúgó mérkőzésre......................................•#••••*•** I« M M,ínév) (foglalkozás és pontos cím) A munkásonigazgatás az alapeszközök igazgatása Az alapeszközök helyes felhasználásáról - Csak a szükséges gazdasági eszközöket kell beszerezni Mondhatni, hogy a munkásönnígangaibáis bevezetése új vágányra terelte közgazdaságunkat, új gazdasági viszonyt teremtett. Meg kellett szabadulnunk az admtnrszttraitív köziglazgatási rendszer nyűgétől hogy szabadabban, rugalmasabban és észszerűbben használjuk fel alapeszközeinket. A régi beruházási rendszer és az állanndó forgalmi eszközök juttatásának rendszere lehetővé tette, hogy sok munkaközösség szükségtelenül pótalkatrészt, gépet és nyersanyagot halmozzon. Az alapeszközök felbecslése után hozott új gazdaságii rendszabályok rendezték e problémát. Ezzel kapcsolatban szükségesnek mutatkozik hogy rámutassunk új gazdasági utasításaink lényegére. Ezenkívül meg kell magyaráznunk, hogyan kell a gazdasági szervezeteknek, illetve mimikai közottsértőknek helyesen visznyulniuk az igazgatásukra bízott, alapeszközök azaz az áltelános népvagyonránt. Az alapeszközök irányítását szabályozó rendelet alapján minden gazdasági szervezet amortizálja alapeszközeit és kamatot fizet értékük után. A kamat magassága meghatározott, az amortizációt pedig két részre osztjuk: a beruházási fenntartásra és az alapeszközöket pótló alapra. A társadalom e rendszabállyal minden munkaközösséget arra kötelez, hogy szorgos gazda módjára törődjön a használatra átadott alapeszközökkel és pótolja, felújítsa őket. díjZZEL, kapcsolatban felvetődik még egy kérdés Ez voltaképpen régi adminisztratív közigazgatási rendszerünk következménye — a szükségtelen alapeszközök értékesítése. A gazdaságii szervezeteknek ugyanisy kamatot kell fizetniük a fel nem használt eszközök után is A rendelet szabályozza e kérdést és lehetővé teszi, hogy a gazdasági vállalatok jó karban lévő felesleges alapeszközeiket árverésen, vagy más után-módon eladják. Ennek csak közgazdaságunk látja hasznát, mert így értékesítik, forgalomba hozzák a felhasználatlan alapeszközöket. Fontos megjegyezni, hogy alapeszközök vételéről, eredéséról, készítéséről és építéséről a gazdasági szervezet munkástanácsa dönt. Ez biztosítéka annak hogy valóban csak a felesleges alapeszközt adják el, és csak a szükséges alapeszközt vásárolják. Továbbá így nem károsul meg társadalmi közösségünk sem, mert a munkástanács határozata alapján felbecsülik az alapeszköz reális használt értékét, meghatározzák az alapeszköz nem amortizálódott részét, és ezen az áronbocsátják áruba. Ha a gazdasági vállalat alapeszközének értékesítésekor nem kapja meg nem amortizált értékét, kötelessége, hogy a tartalékalapból, vagy egyéb eszközeiből befizesse a különbséget az amortizációs alapba. * c£P A EGY alapeszközt használati idejének letelte előtt vonnak ki a termelésből, illetve gazdálkodásból, a gazdasági szervezet kötelessége, hogy a használatlannak nyilvánított alapeszköz nem amortizálódott részét ugyanabban a gazdaságii évben befizesse az amortizációs alapba, mégpedig a szabad rendelkezésre álló alap terhére. Az amortizációs alapot semmiképpen sem szabad megrövidíteni, mert az amortizációs alapnak megvan a maga fontos rendeltetése. E rendelet meghozatalának szükségességét és hasznosságát bizonyítja az alábbi néhány példa. A szabortácaci »Zárka« gyárban nagymenynyiségű felhasználatlan alkatrész hever. Ezek egy egnéstromüzem alkatrészei. Ezt ott üzemet a háború előtt kellett volna fedépítenünk, és a szükséges berendezést Németországból szereztük be. A németek hazánk megszállása után lefoglalták a berendezést és Németországba hurcolták. A háború után ugyan ezeket az alkatrészeket jóvátételként visszaadták hazánknak Az alkatrészeket a »Zarka« raktáraiban helyezték el A »Zorika« vállalat és a szmbotácai népbizottság csak most akarja értékesíteni az évekig raktárban hevert alkatrészeket mert az uj rendszabály előírja, hogy kamatot kell füzeteid a felhasznánlatlan felesleges berendezés után is. Hasonló a hedyrct a pöfcer váiradt »Pobeda« gyárban is, itt is hever bizonyos mennyiségű jóvátételből eredő anyag. Továbbá megjegyezhető, hogy sok mezőgazdasági birtok nem akarja kijavíttatni rongált traktorát, vagy más mezőfr gazdasági gépét, hanem utast akar venni. Mindezek a szervezetek szemük elől tévesztik, hogy az alapeszközök után kamatot kell fizetni, ezért feleslegesen ne vásároljanak, csak azt szerezzélbe, amire szükség van,ént gazdaságosan és észszerűen felhasználható. M. Kizsdobranatyi EH