Magyar Szó, 1956. május (13. évfolyam, 119-147. szám)
1956-05-01 / 119. szám
i. Minek a ló — Tavaly két és fél hold földem teljes megmunkálásáért és a termény betakarításáért összesen 33.000 dinárt fizettem jórészt a szövetkezetnek. Kiszámítottam, hogy két ló eltartása legalább 65.000 dinárba került volna. Nem is beszélek a kocsi, a szerszám, stb. karbantartásáról. — Egyáltalán nem tart lovat? — tettem fel a kérdést májusi interjúmban Anlik Nándor zentai földművesnek, aki már hosszabb idő óta géppel munkáltatja földjét és szerény kis gazdasági udvarát, otthonát is igyekezett korszerűen berendezni.— Mindössze egy lovat tartok az apróbb munkákra, és azért, hogy ne járjunk ki gyalog a földre. Elmondotta azt is, hogy serződést kötött a szövetkezettel a többtermelésre, és kötelezte magát, hogy a szövetkezet szakembereinek utasítása szerint dolgozik. — Miért ne kötnék szerződést, amikor biztos vagyok a dologban. Aztán meg kedvezményt is kapok. A szerződés alapján 5 százalékkal olcsóbban dolgoznak a szövetkezeti gépek. A terven felüll betakarított termény fele az enyém. Aulik arról is közismert, hogy szereti a jószágot, nyakodtat. Tavaly egyik tehenének leszármazottja, amely 4500 liter tejet ad évente, 130.000 dinárért értékesítette. És még valamiről nevezetes, ami szintén megérdemli, hogy lejegyezzük: nem titkolja munkamódszerét. Azigilis tagja a földművesszövetkezet földművelő szakosztályának és nem egyszer hallottak vitázni a Szocialista Szövetség összejövetelein a mezőgazdaság korszerűsítéséről. * THTURZÓ Miklós Abek Nándor MAGYAR SZÓ Mit hoz az új május * Mit hoz az és közösségi érdekek Ötéves munkásságuk alatt az önigazgatás szervei nagy eredményeket értek el. Sokban hozzájárultak gazdasáfejlesztéséhez és szóviszonyok kialakítá- A munkás- és a társadalmi igazgatás hazánkban a szocialista viszony építéséneke iskolája lett. Szuboticán öt év leforgása alatt a vállalatok irányításában közel 9 és félezer dolgozó vett részt, a munkaviszonyban lévőknek közel háromnegyede. — Mik a legkiemelkedőbb ■kerek, amelyeket Szuboticán a gazdasági szervezetek eddigi munkájukban elértek? — Ezzel a kéréssel fordultunk GYANICS VLADO elvtárshoz, a járási szakszervezeti tanács elnökéhez. — Az alapvető siker maga az önigazgatás. Különösen az, hogy a munkásoknak nagy része részt vett az önigazgatás szerveinek munkájában. Ezáltal gazdasági szervezeteink problémái és általában gazdaságpolitikánk, mindinkább dolgozóink mindennapi gondjává vált. Mindez a termelés növelését, az áruválaszték bővítését, valamint a minőség feljavítását eredményezte. Ezen keresztül pedig valamennyi hasági szervezet teljes mértékben bekapcsolódott általános gazdasági problémáink megoldásába. — Vállalataink eddigi sikerei nagyobb részt általános gazdasági fejlődésünk következménye. Ki kell azonbanemelni a munkásönigazgatás szerepét, mert ez sokban hozzájárult gazdaságunk valamennyi ágazatának ugrásszerű fejlődéséhez. Külön kell hangsúlyozni az önigazgatás hozzájárulását a dolgozók szocialista neveléséhez. Nem csupán azért mert öt év alatt többezer munkás részt vett különböző előadásokon, szemináriumokon stb. hanem azért is, mert a konkrét problémák megoldása során mindinkább kialakul társadalmunk tagjainak szocialista relege, a szocialista polgár. Szocialista társadalmunk tagjai mindjobban összekötik, személyi érdekeiket a közösség érdekeivel, és Jugoszlávia boldogulásában saját boldogulásukat is látják. Szerintem ezek a legkiemelkedőbb eredmények, amelyeket a munkásönigazgatás szervei öt év alatt elértek, — fejezte be Gyanics elvtárs.I GROSZ György Gyeanels két női térdharisnya OSnappra készül a zrenyaniai „Udamili“ harisnyagyér is. Tatarozzák az épületet, portájuk előtt örökzöld szegélyt ültetnek a virágoskertecske köré, locsolhatják, metszik a zöktelő jegenyefákat ügyesen szorgoskodó kezek. Közben a tavaszi napsütésben halk morajos zenészét hazaifieztik a kitárt ablakokon keresztül. Az emeletes üzemi csarnok egyik szárnyában NÉMETH ISTVÁN bíbelődik egy kötőgéppel. Vagy száz apró tűt figyel, s egyenget. Ez az ő Többéves gyakorlat, alapos szaktudás ás lelkiismeretesség kell ehhez. Egy hibás harisnyán személteti, hogy mit jelent az, ha a tűt rosszul állítják be. Kimarad egy szem — eggyel több a serejt. No de a tűk egyengetéséről csak ennyit, hisz látogatásunk célja nem ez volt, hanem a rekonstrukció. — Tervünkkel három alapvető problémát óhajtunk megoldani — mondja készségesen az új munkástanács tagja. — Kiküszöböljük a termelés szűk garatját, kicseréljük az elavult, elhasznált gépeket, és olyan árut termelünk fogyasztóinknak, amiből eddig kevés volt a piacon: gyermek- és női térd harisnyát és zoknit. Megtudtam továbbá azt is, hogy a rekonstrukciós terv első szakasza már megvalósult, átalakították az üzem épületét, valamennyit hozzá is építettek. Azt is meg kell említeni, hogy üzemképes állapotba helyeztek 40 kiselejtezett gépet, így mintegy 40 százalékkal növelték a bruttó téremelést. Ha felszereljük a tervezett gépeket — mondotta — mintegy 60 százalékkal növeljük a termelést, a hasznot pedig 75 millió dinárral. — Azt is el kell mondanom — fejezte be Németh István — hogy a rekonstrukciós terv megvalósításával termékeink minősége jelentősen megjavul, vevőinknek pedig azt adhatjuk, amire szükségük van minőségre, alakra és színre nézve egyaránt. MANDA Tibor Amikor először találkoztam vele, nem is hittem volnak, hogy olyan büszke. Pedig az. Legalább is ezt állapítottam meg róla, amikor másnap beszélgettem vele. Igen, büszke, de nem saját magára, üzemére büszke. Kiivinyi János, a noviszádiTugodent mechanikusa az, akit én most büszkének nevezek. Mert büszkén mesélte, hogy mennyit fejlődött a gyár az alatt a 9 év alatt, amióta ő is ott dolgozik. No, de ne a múltról beszéljtnk. Van mit megemlíteni a jelenről, bőven. Hosszú sorok születnének már abból is, ha csak azt akarná felsorolni: a legújabb típusú fogfuró géptől a motorkerékpár alkatrészig, hányféle precíz műszert, közszükségleti cikket gyárt a Jugodent, olyat, amit eddig külföldről vásároltunk. Azután meg itt ez az ember, Kilvinyi János — aki az új gyártmányok prototípusát készíti —, deróla is kellene egy pár szót szólni, hiszen ő ma nemcsak ünneplő, hanem ünnepelt is. , Tizenkét munkatársával együtt május elsejére jutalmat kapott a Jugodent munkaközösségétől. Kilencévi szorgalmas és példás munkáját jutalmazták meg. Nem először, és biztos vagyok benne, hogy nem is utoljára kapott jutalmat. Az üzem legrégibb munkásai közé tartozik. Valahányszor jutalmazás volt a gyárban, mindig részesült belőle. Ezért biztosra vehető, hogy ha az üzem életbelépteti ,a jutalmazási szabályzatot, még több alkalma nyílik munkasikerének kinyilvánítására. Egyébként Kllvinyi mechanikus »civilben« szenvedélyes horgász. Csakhogy, mint mondta, most fékezni kénytelen szenvedélyét, mert lakást változtatott, s a gyár környékéről a repülőtér mellé költözött. Reméljük, hogy a májusi munkaszünetből szenvedélyére is marad egy kis idő. ünnepi körinterjú Klivinyi János jutalma Klvinyi János Ha nincs ott az új rendelő... Egy kicsit kényelmetlen feszegetni ezt az aratógépet, hol alá kell bújni, hol meg a tetejére fell mászni, hogy a minium mindenhol egyenletesen lógja be. No, még csak a tetejét és jöhet a másik — morfondírozott magában Ceédó, és azzal fellendült a gép tetejére. Fürgén fordult hátra a festejefecskendőért, dehirtelen elvesztette egyensúlyát, és leesett. Éles fájdalom hasított bal lábába, de ahogy megnézte, nem látott egyebet, a festékes munkaruha szakadásánál. Aztán tovább folytatta a munkát, és pár perc alatt el is készült vele. Ahogy a földre ugrott, a bal lába nagyot cuppant a gumicsizmában. Mintha vízzel telt volna meg... — Hát ez meg micsoda? — csodálkozott magában. Lerúgta a lábbelit... a harisnya és a nadrágszára csupa vér volt, s a sarkáról szinte csörgött a földre. — Erídt azonnal a rendelőbe — kiáltott oda egyik munkatársa. De erre már nem volt ereje. Lehet hogy az ijedtségtől, tette, hogy a vérvesztőelvesztette eszméletét. Amikor magához tért, a kórházban feküdt. Csak később mesélte el az üzemi orvos, hogy mi történt vele. Az arató foga főütőerét szakította el, s ha ott a helyszínem nem kap elsősegélyt, bizony komolyabb következménye is stilejtett volna. Rangyelovics Csédónak azóta már kutyabaja. Most szorgoskodva hajol a műtrágyaszórógép fölé a festékfecskendővel. Sietni kell, hogy időben elkészüljenek, mert a noviezádi Pobeda ezekkel a gépekkel vonul fel Beográdban a május elseji felvorvasáéprt. POSA Rózsa Rangyelovics Csoda Korszerűbb termesztés Mint egy nagy család tagjai, úgy adják össze jövedelmük egy néseét Bácsszőlőg és Hajdújárás find/couvesei, hogy nagyobb gépeket, növényvédelmi szereket vásároljanak, épületeket emeljenek, és biztosítsák mindest ami a tereselést serkenti és amihez külön-külön maguk nem tudnak hozzájutni. Ez az összefogás, talán mondanunk sem kell, a földművesszövetkezetben történik. Hogy csak most,női alapcszról szóljunk: a szövetkezet ellátta tagjait kékkővel, nyolc motoros permetezőgépet vásárolt s ma már tagjainak nem kell kézi permetezővel bajlódniuk, csaknem 100.000 gyümölcsfát permeteztek be a szövetkezeti gépeik. Bácsszőlősön daráló épül, az állomáson pedig raktár az átvett terményeknek, Hajdúvárádon paprikamarsnak repdennek be. A fédművesszövetkezeti tag, ha rendszeresen átadja terményeit, joggal számíthat a következett gépekre és általában a támogatásra. Rigó Imre négy év óta minden terményét a szövetkezetnek adja, és ott vásárol termelési és közszükségleti cikkeket. Egészen természetes, hogy a szövetkezet szánt, vet és permetez neki. A szövetkezet tavasszal 6 milió dinárt előlegezett tagjainak, nemcsak Rigónak, hanem másoknak is. Kasza Sándor 91 ezer dinár, Baka Ferenc 31.500, Farkas László 21.000 özv, Dobó Imréiné 75.000, Herrdrich Géza 43.000 dinár értékű terményre kötött szerződést a szövetkezetben. Számukra, mint látjuk, számos újdonságot hozott ez a május: lehetőséget a korszerű termesztés további fejlesztésére, és biztos piacot termékeik számára a földművesszövetkezetük útján. URBAN János ML máins 1. 2, X. TORKOLT István A polgárok megajánlják az utcakövezést Becse idei kommunális munkáinak terve még nem készült el, az emberek mégis már javában beszélgetnek egyes problémákról. Az idén ugyanis a kommunális építkezés eltér az eddigiektől. Egyre több üzem kér beruházási hitelt rekonstrukcióra, tehát kevesebb pénz marad új építésre. KIS JÁNOS, a becsei kommunális tanács elnöke úgy véli, hogy mivel az üzemeknek feltétlenül kölcsönt kell biztosítani, a pótadóból egyszerre nem lehet mindent megvalósítani. , , Tanácsunk és a népbizottság nagyon helyesli a polgárok kezdeményezését a kommunális építkezésekkel kapcsolatban. A Pecesor és a környék választói például felajánlották, hogy körülbel 12 kilométer hosszúságban kikövezeli a Szuboticai utat. A költségeket részben a termelők, részben a mezőgazdasági szervezetek önkéntes hozzárándálástal fedezik. Az út valószínűleg jövő ő- szi it felépül. . Egy másik útjavításról is beszélt Kis János elnök, a Jovén Popovics utca kövezéséről. Ezt is a polgárok javasolták. A kiadásokat az utcában lakó polgárok és gazdasági szervezetek fedezik. Mind a két utca kikövezésére megkezdték már a szerződéskötést a szakmunkásokkal. Amint látjuk, a polgárok belátják, hogy nagyon fontos és, hasznos saját kezdeményezésük, mert a kommunális tanács nem fedezhet minden költséget. A tanács különben kutakat, járdákat épít, és parkokat ültet. Végül Kis János megemlítette még, hogy most a becsei kommunális tanács összetétele lényegesen jobb, és így munkája is eredményesebb lesz. SÜTI Oszkár Eredmény és kereset Ugrlár István, a topolyai „Dózsa György“ termelőszövetkezet tagja , a szerződésszegőkről beszélt, amikor májusi interjút kértem tőle, noha a szövetkezet tízéves jubileuma alkalmából már érintettük ezt a kérdést. Úgy látszik azonban ez bántja legjobban, illetve erre büszke leginkább. Mert ő, mint mondja, nem hallgatott a csalóka ígéretekre, nem hagyta kiva a mezőn a szövetkezeti terményeket, hogy 500 dinárért máshova menjen napszámba, noha a szövetkezet mindössze 350 dinár előleget adott. Többen ugyanis megtették. Ő nem ment, és nem bánta meg, nem csalódott a szövetkezetben. A végelszámoláskor az év közben felvett minden ezer dinár után még tov-at kapott, tehát az év végén 31.000 dinárt vett fel. Ezzel munkanapokra átszámított keresete 602 dinár volt, tehát több, mint azoké, akik 500 dinárért másutt dolgoztak. Mert a szerződésszegőknek nem fizették ki a minden ézer dinár után járó 400 dinárt. Uglár nemcsak többet keresett, hanem — erre büszke — becsülettel meg is állta a helyét, kitartott amellett, amiért tíz éven át küszködött. Mint az elmúlt évtized alatt oly sokszor, társaival együtt újra legyőzte a kishitűséget. Reméli, hogy a termelés átszervezésével, a több termelési akcióval, a munka mechanizálásával jövőre még szebb eredménnyel és jobb keresettel zárják az évet. OAJDG