Magyar Szó, 1957. július (14. évfolyam, 178-207. szám)
1957-07-01 / 178. szám
7. oldal HAOTAR »K« Hétfő, 1957. VH. 51 Tito elnök nyilatkozata az amerikai rádió- és televíziónak ielső kérdéseinkről és a nemzetközi problémákról (Folytatás az 1. oldalról) •és szövetséggé alakult át az egyesült jugoszláv népek szövetségévé, úgyszólván hazánk továbbfejlődésének tömbje 1-et, egyetlen egységes céllal. Magától értetődik, a hogy semmi kilátás sincs,hogy holmi más párt is létezhet. Mi a VI. kongresszuson az állam és a Kommunista Párt elhalásának irányzatára tértünk. Ám ez a folyamat elég sokáig tart, mert a belső társadalmi életnekúj formái keletkeznek, és nálunk már meg is sejthetjük őket. Nálunk például megvannak a választógyűlések, amelyek különféle problémákat ■vitatnak meg, olykor általános jellegűeket is. Mi azért úgy véljük, hogy a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége, ez az általános egyesülés, a nép megszervezésének új sor ■fiája egy Programm megvalósítására. Véleményem szerint ez a rendszerünk még nem tökéletes forma, hanem a mindennapi fejlődés és az élet új formákat tesz szükségessé. Közigazgatási felosztásunk és a kommunák létesítése, sok járás megszüntetése és a járások számának csökkentése Jugoszláviában, azonkívül a kommunák, mint a belső egységek szerepe — mindez új formát jelent, amellyel már nagy eredményeket értünk el. KÉRDÉS: Korábban azt mondotta, hogy ugyanaz a céljuk, mint a Szovjet Szövetségnek, csakhogy mi módszereket alkalmaznak. Duljanyin és Hruscsov azt mondták, hogy a kommunizmus lesz úrrá a világon és végüllis diadalmaskodik a kapitalizmus felett és megjósolták, hogy unokáink szocializmusban fognak élni. Vajon ön is előrelát valamit ezzel kapcsolatban? VÁLASZ: Nem tudnám ilyen határozottan állítani, hogy unokáik kommunizmtisítsba le fognak élni. Ez az amerikai nép ügye, az 5z ügye, hogy maga találja meg belső rendszerét, vagy pedig úgy változtassa meg, ahogy neki megfelel. Ez egy sokkal hosszantartóbb folyamat ... Ám a mai tapasztalat azt bizonyítja, hogy az emberi társadalom új berendezési formákat követel. Mert ha nem ifjú lenne, akkor tisztára metafizikai szempontból tekintenénk a társadalom fejlődésére és nem dialektikus módon. A kapitalista országokban is vannak különféle formák, noha van sok közös forma is. A szocialista fejlődésben is az egyes államoknak eltérő belső berendezési formájuk lesz. Nem hiszem, hogy társadalmi berendezési kaptafát lehet teremteni az egész világ számára. KÉRDÉS: Tehát megegyezik Mao Ce-tunggal abban, hogy különbségek keletkezhetnek a kommunista államban, a vezetőség és a nép között? VÁLASZ: Nemrég nyilvánosságra hozták Mao Cetung egyik beszédét, amely meglehetősen nagy figyelmet keltett az egész világon. Ebben a beszédében sok, úgyszólván új dolgot említett, amelyek magának Kínának ennek a 600 millió lakosú óriási, de gazdasági szempontból eléggé fejletlen országnak belső szükségleteiből fakadtak. Ki kell jelentenem, nagy megelégedéssel tölt el, hogy a problémákról alkotott nézeteink nincsenek ellentétben azokkal a nézetekkel, amelyeket Mao Ce-tung beszédében kifejtett, hanem ellenkezőleg sokban egybevágnak velük. Azt hiszem, hogy Mao Ce-tung ezzel a beszéddel kissé enyhítette a kommunizmustól, mint társadalmi formától való félelmet Nyugaton. KÉRDÉS: Vajon ez azt jelenti, hogy a kommunizmus sokrétűbb nemzeti jelleget ölthet-e? Szélysül a lengyelországi események... Vajon az a véleménye, hogy ez Moszkva központi ellenőrzéinek csökkentését okozhatja-e a délkeletázsiai és az európai országok felett? VÁLASZ: Azt kell mondanom, igaz, hogy a szocializmus, a kommunizmus felé haladó fejlődés nem lehet sablonos, és nem történhet az egész világon azonos módon. Ám tévedés ezt nemzeti kommunizmusnak nevezni. Az egyes országok belső fejlődése az ország történeti és más sajátos tulajdonságai szerint történik. Véleményem szerint a lengyel példa a népnek azt a törekvését hamisítja, hogy sajátos belső feltételei szerintt fejlődjön és a Sztálin idejében Lengyelország irányában folytatott helytelen politika következményeit mutatja. Lengyelországnak sikerült rendezni belső helyzetét, a VIII. plénumtól eltelt rövid idő alatt, amikor Gomulka került előtérbe. Azt hiszem ez igen jó hatással van a többi szomszédos ország fejlődésére is.. Ha már Lengyelországról beszélünk, el szeretném mondani, mert ez más országokat is érint, hiba ha Nyugaton azt hiszik, hogy ha bizonyos belső változás következik be egy országban, és az a kívánság nyilvánul meg, hogy saját útján fejlődjön, akkor azt kell követelni, hogy ez a folyamat annyira terjedjen, hogy visszatérjen a régi rendszerre. Teljesen haszontalan dolog ilyet elvárni és még ennél is roszszabb, ha közben külső befográsit igyekeznek rákényszeríteni. Vegyük például a nyugati propagandát és más dolgokat... Ez csak megnehezíti egy ország, a konkrét esetben Lengyelország helyes demokratikus fejlődését. KÉRDÉS: A magyarországi eseményekkel kapcsolatban az Egyesült Államok egyes köreiben az a vélemény alakult ki, illetve azt hitték, hogy amikor levelet tetézett Nagy miniszterelnökhöz, magatartása bizonyos mértékben kétértelmű volt és emiatt bhllattal illették az oroszok és az amerikaiak is. De egyes körök azt hitték, aggasztja, hogy a magyarországi események ne terjedjenek túl meszszire, és Magyarországon ne legyen túl nagy függetlenség, mert ez átterjedhet Jugoszláviára is. VÁLASZ: Ami azt illeti, hogy mi féltünk, holmi függetlenségtől vagy szabadságtól Magyarországon, erről szó sincs. Mi éppen ellenkezőleg láttuk az események alakulását, mert ott mind jobban és jobban a régi időkből van elemek, azaz horthysták és mások kaptak lábra, úgyhogy attól tartottunk, hogy ne öltsön akkora mértékeket, hogy más államok is beavatkozzanak, mert ez feltétlenül világösszeütközéshez vezetett volna. Mert köztudomású, hogy ott a Varsói Egyezmény értelmében a szovjet csapatok állomásozak, és több mint bizonyos, hogy a Szovjet Szövetség semmi esetre sem engedné meg, hogy ott visszaállítsák a régi rezsimet. Saját érdekünkben nem féltünk, mert a mi országunk nemzetileg annyira egységes, és rendszerünk annyira szilárd, hogy nem kell félnünk holmi külső befolyástól. Magától értetődik, tévedés lenne, ha azt mondanám, hogy Jugoszláviában egyáltalán nem voltak olyan elemek, amelyek azt kívánták, hogy Magyarországon visszatérjenek a régire. Ám ezek annyira jelentéktelenek, számukat és erejüket tekintve egyaránt, hogy számunkra nem jelentenek semmilyen veszélyt. Éppen Magyarországgal kapcsolatban szeretnék valamitmondani, ami nemcsak Magyarországot, hanem a többi keleti országot és magát Jugoszláviát is érinti. Azt akarom mondani, hogy a nyugati országok vezetői, és általában a nyugati emberek nagyon leegyszerűsített módon becsülik fel a belső erőket, és semmiképpen sem tudják elbírálni mi reális és mi nem. — úgyhogy ebből a tévedésből gyakran több kár, mint haszon származik magukra a nyugati országokra. KÉRDÉS: Véleménye szerint támogatja-e Kádárt a magyar nép ma a magyar közvélemény? VÁLASZ: Azt hiszem, hogy mind jobban és jobban támogatja a nép és a munkásosztály is. KÉRDÉS: Elnök úr, mi volt a legnehezebb katonai és politikai határozata, amit meg kellett hoznia? VÁLASZ: Katonai, például a IV. offenzívában. Meg kellett menteni a sebesülteket és nem voltunk bizonyosak, hogy a sebesültek miatt nem esik-e el ugyanannyi egészséges harcos. Körül voltunk fogva és jól tudtam, hogy gondoskodásunk a sebesültekről nagy horderejű erkölcsi tényező egész hadseregünk, egész mozgalmunk szempontjából. A határozat így hangzott: megmenteni a sebesülteket mindenáron. Ilyen rendkívül súlyos határozatokat többször kellett hoznunk a háború alatt.KÉRDÉS: És mi volt a legnehezebb politikai határozata? VÁLASZ: Több elég nehéz politikai határozat is volt. Véleményem szerint nehéz volt 1948-ban elhatározni, hogy elszánt ellenállást tanúsítunk Sztálinnal szemben. Jól fel kellett mérni minden következményt, amivel ez járhatott és a legrosszabbra is gondolni kellett. Tekintet nélkül arra, hogy nagyon csekély kilátásunk volt sikerre, más utunk nem volt, úgy kellett határoznunk, hogy ellenállást tanúsítunk. Akkor kevés kilátásunk volt. KÉRDÉS: Térjünk vissza egy pillanatra a háborúdlötti Jugoszláviára. Akkor külföldre szállított élelmiszert, most pedig hiánya van. Kíván-e kitérni a mezőgazdaság helyzetére? VÁLASZ: Erre nem nehéz válaszolni. Jugoszlávia a háborúelőtt külföldre szállított kenyeret, búzát és kukoricát. Ez igaz. De meg kell mondanom, hogy Jugoszláviának a háború előtt valamivel több mint 15 millió lakosa volt, most pedig 18 millió van, ez 3 millióval több. Másodszor meg kell mondanom azt is, hogy abban az időben, amikor a régi Jugoszlávia kukoricát szállított külföldre, a lakosságnak több mint kétharmada nem fehér kenyeret, hanem kukoricakenyeret vagy fekete kenyeret evett És nemcsak, hogy kukoricakenyeret ettek, hanem volt elég sok vidék, például Felső-Dalmáciában és Likóban, Makedóniában, Hercegovinában és az ország más részeiben, ahol gyakori volt az éhinség. Ezenfelül a múlt háború is szörnyű következményekkel járt A háború alatt megsemmisült még az a kevés mezőgazdasági gép is, ami volt Az említett példákkal nem akarom megindokolni némi ingadozásunkat a mezőgazdaság gyorsabb fejlesztése szempontjából, de meg kell magyaráznom, hogy miért nem tehettük meg ezt előbb. A háború után teljesen romokban heverő országot találtunk. Ipar nem volt, a mezőgazdaság igen gyenge volt. (Folytatása a 3. oldalon) Brian-szigetén Még melegebb idő A BELGRÁDI METEOROLÓGIAI INTÉZET JELENTI A nyugat- és déleurópai meleg időjárás kiterjedt hazánkra is, és Makedón tö meg Dél-Szerbia kivételével mindenütt derült meleg idő volt. A hőmérsélet 13 órakor 27—31, Makedóniában és Dél-Szerbiában 22—26 fok. Várható időjárás mára. Derült és nagyon meleg idő. Gyenge változékony szél, a hőmérséklet egy kissé még emelkedik. s Brioni, július 1. Több mint húszmillió amerikai férfi, nő és gyermek nézte és hallgatta az Atlanti óceán és a Csendes óceán között Jugoszlávia elnökének nagy figyelmet keltő nyilatkozatát. Tito elnök megjelenése a televíziós készülékek ernyőjén és nyilatkozata még hetekig foglalkoztatja a sokmilliós Amerika népét, de a világ közvéleményét is. Ismételten megerősítést kapott a közvetlen nemzetközi kapcsolatok jelentősége, amelyért hazánk nemcsak szavakban, hanem tettekben is síkra száll. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a tömegek érdeklődnek a felelős személyek véleménye iránt, még akkor is, ha a legtávolabbi országokból érkeznek és eltérnek az ő véleményüktől. Ismét bebizonyosodott, hogy a televízió az emberiség közeledésének jelentős eszköze. Amerika népét érdekli a Jugoszláv Népköztársaság elnökének beszéde, de bennünket is érdekel, hogy milyen benyomást szereztek az amerikai átlagemberek első — mondhatnánk közvetlen — találkozásukon Tito elnökkel. A soron következő napok erről majd többet mondanak. Milyen volt azonban jó interjút készítő újságírónak a benyomása? Feltétlenül jelentős Edvard Murownak, a Columbia rádió és televíziós társaság főszerkesztőjének véleménye, mert Amerika egyik legjelentősebb hírmagyarázója, és jól ismeri az USA közvéleményét. Edvard Murow sok ismert államférfitől kapott nyilatkozatot. Köztük Csu En-laj, Nehru indiai és U Nu burmai miniszterelnöktől is. Ed Murow arcát jól ismerik az amerikai televízió hallgatói. Milliók várják esti politikai hírmagyarázatait, mert a tipikus amerikai nyelven arról beszél, ami Amerika lakóit érdekli.Neve különösen akkor vált ismertté, amikor „egyéni harcot“ indított a maccarthizmus ellen. Murous élesen támadta MacCarthy szenátort, de alkalmat nyújtott neki, hogy felléphessen a televízióban. MacCarthy elfogadta az ajánlatot és ez a „fair“ játék felébresztette az amerikai közvélemény figyelmét. Jóllehet Ed Muron kihívta MacCarthy vizsgálóbizottságának rosszulását, mert védelmébe vette sok áldozatát, mégsem indítottak ellene eljárást. Legutolsó ilyen irányú fellépésében Pauling tudóst vette védelembe „az Amerika ellenes tevékenységgel“ vádolták, mert elsőnek írta alá az atomrobbantási kísérletek betiltását követelő kiáltványt, így aztán Ed Murow megjelent Brioni szigetén, hogy üzembe állítsa teherautó-rakományának szerkezeteit, felmerült bennünk a gondolat, hogy egy pillanatra cseréljünk szerepet és a felvételezés után neki tegyünk fel kérdéseket. A többórás felvételezés után verejtékben fürdő arccal jelentette ki: „Kl vagyok ragadtatva“. Ezután arról beszélt, hogy az elnök nemcsak türelmesen állta a fényszórók melegét, és megértéssel fogadta a zűrzavart és nyugalmának megzavarását, hanem a közvetlen magatartásával olyan légkört teremtett, hogy tíz perc után szerte meg is feledkeztek arról, hogy tulajdonképpen felvételezés folyik. -Nem az a feladatom, hogy helyeseljek vagy bíráljak — mondotta mindjárt az elején diplomáciai tapintattal — hanem az, hogy tárgyilagosan közvetítsem, Tito elnök nyilatkozatát az amerikai közvéleménynek“. Murow nyilvánvalóan jól tudja, hogy a televíziónak adott interjúnál nem várhatják, hogy az államfők valami olyan szenzációt közölnek, amit a hivatalos nyilatkozatok még nem érintettek. „Ha valamiyen új politikai irányvonalat akarnak közzétenni, biztos, hogy nem ezt az utat választanák. Egy ilyen interjútól nem várható vita sem, amit pedig az amerikai közönség nagyon szeret. Mert magától értetődik, hogy az államfőknek az újságíró nem tehet fel keresztkérdéseket. De kielégíti az amerikai közönség kívánságát, aki szereti látni a sokat emlegetett államférfiakat. Eszerint tehát a tárgyilagos átlag amerikainak nem is az a fontos, hogy mit mond, hanem hogyan mondja el nyilatkozom a megkérdezett államférfi, milyenek személyi tulajdonságai, szokásai és hogyan érintkezik közvetlen környezetével. Ebben pedig — mondja Ed Murow gazdag tapasztalatára hivatkozva — Tito elnök utolérhetetlen volt. Ez természetesen azt jelenti, hogy nem bírálják majd az elnök beszédét. Egyes politikai körök valószínűlegnem vonakodnak vitába szállni nyilatkozatával, már csak azért sem, mert meggyőződésem szerint az interjú rendkívül pozitív hatással lesz a széles tömegekre. Ez azonban az önök számára valószínűleg nem lesz újság, a legfontosabb az, hogy az amerikai közvélemény elsősében kap hű képet az elnökről. Meggyőződésem, hogy ez sikerülni fog és ez nagy megelégedéssel tör el“ — mondotta Ed Murats. Egyes válaszok azonban meglepték a rádiókommentátort. Feltette például elnökünknek azt a kérdést, hogy melyik elhatározása volt legnehezebb az életében. Azt várta, hogy az 1948 évre fog hivatkozni. Az elnök azonban elmondotta, hogy a IV. offenzíva alatt élte át a legnehezebb pillanatokat, amikor arról kellett határozni, hogy megmentsék-e a sebesülteket, mert ezzel sokezer körülzárt harcos életét tették kockára. Végül elhatározták, hogy a sebesülteket mindenáron meg kell menteni és meg is mentették őket. Ez a kijelentés mély benyomást gyakorol majd az amerikai közvéleményre, valamint az is, hogy az elnök tárgyilagosan beszélt a Jugoszlávia előtt álló nehézségekről. Mindez nagymértékben eltér attól, amit az USA-ban rendszerint „a kommunista felfogásról“ vélnek. Edward Murow véleménye szerint az interjú sokmillió amerikainak bemutatja majd Jugoszlávia természeti szépségeit is. Mindent összevetve Amerika teljes képet kap a Bonnban készített interjúból , láthatja Jugoszlávia földjét, népét és Títot. BELLÁK Mikida Köztársaság! elnökünk az amerikai televízióban