Magyar Szó, 1957. július (14. évfolyam, 178-207. szám)
1957-07-01 / 178. szám
Hétfő, 1957. VI. 1. MAGYAR SZÓ Tito elnök nyilatkozata az amerikai rádió- és televíziónak belső kérdéseinkről és a nemzetközi problémákról (Folytatás a 2. oldalról) a falvak és városok romokban hevertek. Először a rekonstrukcióhoz, az ország újjáépítéséhez kellet hozzálátni. Ezt az első feladatunkat, az ország újjáépítését óriási erőfeszítésekkel elvégeztük és természetesen külső segítséggel az UNRRA segítségével is, amely abban az időben rendkívül jól jött. Hozzá akarom még fűzni, hogy úgy határoztunk, hogy először az alapvető ipart építjük ki, amelyen tovább lehet építeni. Az ipart fejlesztve akaratunk ellenére elhanyagoltuk a mezőgazdaság fejlesztését. Most amikor már meglehetősen iparosítottuk országunkat és megteremtettük a további fejlődés alapját, tervet készítettünk, amelyben elsőbbséget adtunk a mezőgazdaságnak, a mezőgazdaság fejlesztésének. Különösen az idén tettünk erőteljes fordulatot ebben az irányban, és a vetések állása szerint azt hiszem, hogy termésünk bőségesebb lesz, mint bármely háború utáni esztendőben. Ki kell jelentenem, mindany■nyiunknak, a vezetőségnek és a népnek is, az a kívánsága, hogy az élelmiszertermelésben is minél előbb saját lábunkra álljunk. KÉRDÉS: Elnök úr, mi az ön kormányának politikája, a vallás telsintötökén? VÁLASZ: Kormányunk politikája ebben a tekintetben közismert Nálunk az egyház külön van választva az államtól. Az egyház szabad, ésbárki is jön országunkba, meggyőződhet arról, hogy a templomok nyitva állnak. Aki akár templomba járhat Ezért nem üldöznek senkit. Sőt mi több, egyes egyházakkal megoldottuk a papok nyugdíját is. Egyes egyházak, mint például a pravoszláv, stb. bizonyos segítséget is kapnak. Az állam pénzt ad történelmi jelentőségű régi templomok helyreállítására. Egyszóval az egyház és az állam viszonya nem rossz. Hangsúlyozni kívánom, a pravoszláv egyház és az állam, meg a muzulmán egyház meg az állam jó viszonyát és bizonyos értelemben a részleges jó viszonyt egyes helyeken és vidékeken, a katolikus egyház alsóbbfokú papságával. Az állam normálig kapcsolatban van nem csak a katolikus egyház alsóbbfokú papságával, hanem a főpapságnak is majdnem többségével. Nálunk nem lenne semmilyen nehézség az egyház és az állam viszonyában, bármilyen vallásról is van szó, ha nem lenne a katolikus egyháziban nagyon régi keletű külföldről sugalmazott törekvés bizonyos politikai akciószabadságra. Mert tudnunk kell, hogy a háború előtt a régi Jugoszláviában a katolikus egyháznak politikai újságja és politikai pártja is volt. Csak neki volt és ez most megszűnt. Magától értetődik, hogy emiatt még mindig vannak nehézségek, mert ők nehezen felejtik el egykori kiváltságaikat. KÉRDÉS: Ez az oka-e annak, hogy egy bíboros és több más egyházi méltóság korlátozva van hivatása teljesítésében? VÁLASZ: Nem mondanám. Azt hiszem, hogy ez inkább ezért van, és most a katolikus egyházra gondolok, hogy legfelsőbb csúcsán nem képesek megérteni, hogy a mi államunk nem kapitulálhat bármilyen magas egyházi méltóság előtt, magának Sztepinacnak kérdésében sem. Sztepinacot törvényeink értelmében elítélték, mert együttműködött a megszállókkal. Mi szabadon bocsátottuk és ő itt él, de elvettük tőle azt a jogot, hogy hazánkban a katolikus egyház legfőbb papja legyen. KÉRDÉS: Elnök úr, lát-e lehetőséget a mai időkben, a Balkán-egyezmény felélesztésére? VÁLASZ: Nem látom ennek semmi szükségét. Ugyanis a Balkánon ma az a helyzet, hogy Görögország és Törökország viszonya nem éppen a legjobb Ciprus miatt Ez egy. A másat pedig az, hogy a helyzet ma sonkái ■kedvezőbb, mint néhány évvel ezelőtt. Nincs semmilyen közvetlen veszély. A Balkán egyezmény tartós hatású. Noha katonai jellege háttérbe szorult és jobban kifejezésre jutott az együttműködés gazdasági, kulturális és politikai téren, rendkívül hasznosnak ■oizonyuu éppen ezekből a szempontokból. Különösen ,ha figyelembe vesszük, hogy milyen volt a viszony nemrég, az egyezmény megkörése előtt, Görögországa Jugoszlávia, míg Törokország és Jugoszlávia között. A Balkán egyezmény létrejötte óta modomnéban állt, hogy kölcsönösen jobban megismerjük egymást, hogy háttérbe szorítsuk a bennünket elválasztó elemeket és új elemeket keressünk, amelyek közelebb hoznak bennünket egymáshoz. Azt hiszem ez igen jelentős hozzájárulás a világhelyzet megnyugvásához általában, mert megszűnt egy gyújtópont, amely ■gyakran igen káros volt a ■nemzetközi helyzet szempont ■jából. KÉRDÉS: Kívánja-e kommentálni Németország újraegyesítésének lehetőségét? VÁLASZ: Én és munkatársaim már nyilatkoztunk Németország problémájáról és álláspontunk közismert. Azt hiszem ehhez a kérdéshez több valóságérzékkel kell nyúlni. Ez hosszabb folyamat lesz, annál is inkább, mert két Németország van, nyugati és keleti, bizonyos értelemben mégiscsak eltérő belső rendszerrel. Ezt figyelembe kell venni. Ha valamit erőszakolnak ezen a téren, az beláthatatlan következményekkel jár. Véleményem szerint hibás álláspont, hogy mellőznek bizonyos érintkezést Nyugat és Kelet-Németország között, hogy legalább a közös érdekű kérdésekben jöjjön létre együttműködés. Ezáltal fokozatosan lépésrőllépésre bizonyos megegyezés jöhetne létre, konföderációs vagy föderációs alapon. Viszont semmiesetre sem kell összekapcsolni a német egyesítést a leszereléssel. A Nyugat-Németország felfegyverzésére irányuló versengés csak elhalaszthatja a német egyesülés fokozatos megoldását. Szeretnék most a leszerelés kérdésére kitérni. A fegyverkezési versenyben éppen a megoldatlan német kérdés játszik óriási szerepet. Ha készek vagyunk arra, hogy Németország problémáját a fokozatos, lépésről-lépésre történő megoldásra bízzuk, akkor itt Európában semmi ok sincs arra, hogy holmi fegyverkezési verseny alakuljon ki és erőszakkal oldjunk meg egy kérdést, amely egy nép belső ügye. Ez vonatkozik a többi megoldatlan kérdésre is. Ha a világ felelős államférfiai elhatározzák, hogy mindezeket a kérdéseket békés úton, megegyezéssel oldják meg, még akkor is, ha hosszabb ideig tart, akkor semmi ok sincs a fegyverkezésre. Azt hiszem a felelős államférfiak már most eljutottak ahhoz a megállapításhoz, hogy valamelyik probléma erőszakos megoldása bizonytalanná teszi az egész világ jövőjét és új tragédiát jelent. Tehát bekövetkezett az idő, hogy komolyabban, energikusabban és több jóakarattal nyúljanak a leszereléshez. Mert az emberiséget erősen aggasztja a fegyverkezés, az atom és hidrogénfegyverekkel való készülődés, ami újabb tragédiába sodorhatja a világot. Ha valaki azt hiszi, hogy az atom- és hidrogénbombákkal való fegyverkezésnek csak az ijeszti a célja és nem kell attól tartani, hogy egyszer fel is használják őket, azt hiszem senki sem lehet bizonyos abban, hogy egy nap nem veszik igénybe ezeket a fegyvereket és nem okoznak szörnyű következményeket. Véleményem szerint a kísérleti atomrobbantások betiltásáról most folyó tárgyalások mégis bizonyos reményt nyújtanak, hogy legalább részleges egyezmény jön létre. Ha már elhatározták, hogy tárgyalnak, s ha már látjuk, hogy a felelős emberek véleménye szerint egy ilyen háború katasztrófa lenne, akkor nem kell habozni ennek a kérdésnek a megoldásával, hanem a legener■gikusabban meg kell kezdeni a leszerelést. Mindamellett, hogy ezen a téren laikus vagyok, most néhány szót szeretnék szólni arról, hogy véleményem szerint milyen következményekkel járhatnak a világra, az élőlényekre, a növényekre és általában mindenre, az atombombákkal és hidrogénbombákkal végzett kísérletek most és a jövőben. Azt hiszem a dolog túlságos leegyszerűsítését jelenti, ha azt hisszük, hogy nem lesznek súlyosabb következmények. Azt hiszem máris vannak következmények és be is bizonyították, hogy vannak. De még egyetlen tudós sem állapította meg, hogy milyen következményekkel jár ez ■majd a jövőben. Azért azt hiszem, hogy az egész emberiségnek elszántan síkra kell ■szállnia az ilyen kísérletek ellen. Ma már egyes tudósok, mégpedig igen sokan, azt állítják, hogy ezek a kísérletek súlyos következményekkel járnak és felemelik tiltakozó szavukat. És mi lesz akkor, hogyha nem egy-két vagy tíz bombával kísérleteznek, hanem ha ezer bombát dobnak le? Mit várhat a világ ettől, milyen következménye lesz ennek? Azt hiszem minden épeszű embernek előre kell látnia, hogy ez katasztrófát jelent az egész világra. KÉRDÉS: Szíveskedne-e kommentálni a középkeleti általános helyzetét? VÁLASZ: Közel-Keletről sote mindent lehetne mondani. Csak röviden szeretném kifejteni nézeteimet és elmondani, hogyan tekintünk mi, hogyan tekint a mi kormányunk a közelkeleti helyzetre. Természetesen mindenkinek be kell vallania, hogy ,ahelyzet ma ott sokkal roszszabb, mint amilyen két évvel ezelőtt volt. Két évvel ezelőtt sem volt ideális, de mégis voltak bizonyos elemek, amelyek azt mutatták, ■hogy a helyzet fokozatosan rendeződik. Az első erősebb csapást bizonyos erők Egyiptomellenes támadása okozta. Azt hiszem, hogy e támadás után, amellyel kapcsolatban az Egyesült Nemzetek Szervezete óriási szerepet töltött be, nem találták meg a helyes utat a közelkeleti helyzet lecsendesítésére és megnyugtatására. Véleményem szerint a helyzet ma aggasztóbb ott mint valaha. Már a bagdadi egyezmény is hiba volt, elsősorban az arab országok egységének megbontásához vezetett. Az Egyiptom elleni támadás után pedig még fokozódott az arab államok és népek egységének megbontási folyamata. Vélenényem szerint szerencsétlen utat találtak az arab világ számára azzal az űr betöltéséről szóló tannal. Természetesen vannak benne kedvező elemek is, de a hátrányos elemek, véleményem szerint mégis csak erősebbek. Felvetődik a kérdés milyen űrt kell betölteni. Korábban Anglia gyakorolt ott bizonyos befolyást. Ez a befolyás igen szerencsétlenül végződött magára Angliára és az arab világra egyaránt. •Most pedig betöltik ezt az űrt, azaz új befolyás következik. Vegyük konkréten, mondjuk, az Egyesült Államok befolyása. Azt hiszem, hogy ez is rossz következményekkel jár és járt is, mert az arab országok között egyre több belső viszály támad. Azelőtt állandó lappangó viszály volt Izrael és az arab államok közöt, most pedig széthúzás és viszály támadt maguk az arab államok között is. Azt mondják, hogy kommunista befolyás, szovjet befolyás veszélyeztet. Ha úgy tekintjük, hogy eszmei befolyás veszélye fenyeget, akkor ez, véleményem szerint, képtelenség. Mert egyes arab államokban még feudális viszonyok vannak. Mit tehet akkor ott a kommunizmus? Vajon betörhet-e oda, mint társadalmi rendszer, a fejlődés mai szakaszán? Ez teljesen lehetetlen. Tehát véleményem szerint sokkal hasznosabb lett volna, ha az Egyiptom elleni agresszió megszüntetése után elősegítik, hogy az arab államok kiragadják magukat elmaradottságukból. De minden feltétel nélkül... Ez sokkal nagyobb hatást gyakorolt volna, mint holmi elvont eszme, vagy a kommunizmus veszélye. Azt hiszem egy nap mégis belátják, hogy ez a mód nem vezet jóra, mert ez a terület mindig veszélyes gyújtópont lesz. Tito köztársasági elnök ezután így folytatta a beszélgetést: — Amikor azt mondtam, hogy ez a politika káros, és ezt már megmutatták az eddigi eredmények is, feltevődik a kérdés, hogyan lehet ezt most megoldani. Azt hiszem a legjobb kiút aj koegzisztencia. Természetesen nem a passzív koegzisz- tencia az, hogy csak megtűrjük egymást és egymás mellett élünk, hanem az aktív koegzisztencia, amelyben arra törekszünk, hogy békés uton megoldjunk minden, esetleg felmerülő vitás kérdést. Két társadalmi rendszer, a kapitalizmus és a szocializmus kérdéséről van szó. Mit kell tenni? Megengedhetjük-e, hogy ez a két rendszer minden eszközzel, beleértve a fegyvereket is, kölcsönösen kiirtsa és megsemmisítse egymást, vagy pedig más utat kell választani, a koegzisztencia útját, azt az utat, hogy aktívan együttműködnek egymással, és békés úton oldják meg a különféle problémákat KÉRDÉS: Hogy együttműködjenek és kölcsönösen versengjenek? VÁLASZ: Igen, hogy egyes dolgokban, abban ami kedvező, ha úgy akarják, kölcsönösen felhasználják egymás tapasztalatait, mert ez a mód, amilyet most alkalmaznak egyes országok kapcsolataiban, amikor egyre élesebb eszmei harcot folytatnak állami vonalon, ez a mód nem jó. Az eszmei harc továbbra is meglesz, de ollyan formákat kell öltenie, amelyek nem élezik ki a viszonyokat háborús viszályig. Én például sohasem egyezhetem azzal, hogy Nyugaton, olyan gyakran használják mindenre a kommunizmusszét, hogy minden haladó eszmét úgy fogadnak, mint kommunizmust Azt hiszem, hogy ez az út is súlyos következményekkel járhat Tehát két rendszerünk van: kommunista és kapitalista. Mit kell most tenni? Vagy azt, hogy ha tehetik, megsemmisítik egymást vagy békében élnek és együttműködnek egymással. Azt hiszem, hogy az egyetlen helyes lehetőség, hogy együttműködik, hogy koegzisztál mind a két rendszer és mind a kettő fejlődik. Ha pedigkiderül, hogy az egyik, természetesen a szocialista rendszer jobban fejlődik, senki sem akadályozhatja meg egy, nap, hogy az emberek a másik oldalon is meggyőződjenek arról, hogy ez a jobb rendszer. Meg kell szüntetnünk a beavatkozást egymás belső ügyeibe. Minden ország belső fejlődése tisztára az ország népének ügye. Ha például egy ország lakosságának többsége a szocialista rendszer mellett van, akkor senkinek sincs joga, hogy beavatkozzék és más rendszert kényszerítsen rá. Ha az amerikai népnek többsége ilyen rendszert és ilyen életmódot kíván, senkinek sincs joga azt szugerálni, hogy más rendszert kell elfogadnia. Azt hiszem ma, a mai nehéz helyzetben mind jobban azokat az elemeket kell keresni, amelyek közelebb visznek bennünket egymáshoz és nem azokat, amelyek eltávolítanak bennünket és kiélezik viszonyunkat. A HIROSIMAI ATOMBOMBA ÚJABB ÁLDOZATA Hirosimából jelenti az AP. Tovább emelkedik a második világháború végén ledobott atombomba áldozatainak száma. A hirosimai kórházban tegnap meghalt egy 36 éves japán nő, aki az atomsugárzás miatt fehérvérűséget kapott Ebben az évben Hirosimában 13-an haltak meg az atomsugárzástól kapott betegségekben. Harc a revizionizmus és az ellenforradalmi tevékenység ellen ▲ munkástanácsok jövőjéről később döntenek A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozatát Budapestről jelenti a Tanjug. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete szombat esti ülésén jóváhagyta az októberi események értékelését a pártvezetőség és a kormány lépéseit a hatalom megszilárdításáért. Kérlelhetetlen harcot hirdetett a baloldali és jobboldali elharlással szemben és kifejezte meggyőződését, hogy a jelenlegi helyzetben a párt legfontosabb feladata a revizionizmus és az ellenforradalmi elemek elleni harc és a pártvezetőség korábbi súlyos hibáinak kijavítása. Az országos értekezlet határozatot fogadott el, amely többek között megállapítja, hogy a magyar munkástanácsok jelenleg kísérleti időszakot élnek át. A munkástanácsok jövőjéről a gondosan tanulmányozott tapasztalatok és a munkásokkal folytatott megbeszélések után döntenek. A határozat azonban megállapítja, hogy a vállalatok igazgatásában az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a munkásoknak. Kádár János Az ázsiai náthaláz elért Európába A Reuter hírügynökség amsterdami jelentése szerint egy ottani iskolásban 30 leány betegedett meg az úgynevezett ázsiai náthalázban. Ez az első eset, hogy a betegség Európában is felbukkant A holland egészségügyiszolgálat jelentése szerint Holland Új-Guinea nyugati területein 2 300 személy betegedett meg náthalázban. Valószínűnek tartják, hogy a betegség kórokozóit Singaporeból érkező hajók hurcolták be. FÖLDRENGÉS ALGÉRIÁBAN Algerből jelenti a Reuter. Az algéri Orleanswille városának 32 000 lakója a sorozatos földrengések miatt tegnap éjjel a várost környező mezőkre menekült A jelentések szerint halálos áldozat nem volt 275 HALÁLOS ÁLDOZATA VAN AZ AMERIKAI URAGÁNNAK Louisianiából jelenti a Reu ■tér. A Texas és Louisiania államokban dühöngő uragánnak eddig 275 halálos áldozata van. A mexikói öböl partján Kameron halászfaluteljesen megsemmisült. Az életbenmaradottakat repülőgépekkel szállították el X. okg. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BEFEJEZTE ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉT Budapestről jelenti a Tamjug. A Magyar Szocialista Munkáspárt szombaton este befejezett első országos értekezlete megszüntette a pártvezetőség ideiglenes jellegét és a központi vezetőség titkárságát az eddigi 37 tag mellett újabb 16 tag beválasztásával 03-ra emelte. A központi vezetőség titkárságát véltozatlan összetételben megerősítették és tagjai továbbra is Kádár János, Hock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György.