Magyar Szó, 1958. május (15. évfolyam, 119-142. szám)
1958-05-01 / 119. szám
2. oldal TÓT HORTI ILONA, zentaifióklány: Minek az érettségi? — Barátnőimmel sokszor beszélgetünk a mindennapi életben előforduló maradi jelenségekről. Rájöttünk arra, hogy sorainkban sok a maradi felfogású és hiszékeny fiatal. Nagy maradiságnak tartjuk például a misztikus mesterkedésekkel kapcsolatos hiszékenységet, a kuruzslást, a javasasszonyok, mesterkedéseit, amelyek sokszor veszélyesek is, úgyszintén a kártyából való jósolást. — Az iskolában is van még■ maradiság. Maradi intézkedésnek tartjuk például az érettségizést, mivel az úgysem tárhatja fel teljes egészében a tanuló képességét, tudását s a legjobb tanuló is zavarba jöhet Ezenkívül az előadóknak a diáklányok öltözködésébe való beavatkozást, fenyegetést. — Véleményünk szerint a szülőknél is sok maradi felfogás tapasztalható. Én például nagyon rossznak tartom, ha a szülők lebeszélik leánygyermekeiket a sportolásról. Más szülők meg a pályaválasztásban gondolkoznak régi módon, amikor csak varrónőnek, fodrásznak vagy fényképésznek akarják adni leánygyermeküket, holott más pálya talán kedvesebb és jobban megfelelne nekik. Továbbá nagy maradiságnak tartom az úgynevezett leánykérést, stafírozást, gardemamázást a nagy lakodalmakat. Ugyanígy a táncvizsgák alkalmával a bálkirályozást és királynőzést, amire a szülők sok esetben nehéz pénzeket áldoznak. A böjtölésről és egyéb babonákról nem is beszélek. — Az ifjúsági szervezetben harcolunk az ilyen maradi jelenségek ellen és már sok szülőt és fiatalt felvilágosítottunk káros hatásukról. THURZO M. VÁMOS ISTVÁN, rental ifjú: A szülők rovására. — Véleményem és tapasztalataim szerint a maradiság főleg a társadalmilag fejletlen fiatalok és a szülők felfogásaiban nyilvánul meg nagyobb mértékben. Én például az ivási virtust, pohár törést, duhajkodást, ami gyakran életveszélyes verekedéssel végződik, továbbá tánc közben a lekérést, azután a gardemamázást, a kezitcsókolom-köszönést kispolgári, maradi felfogásnak tartom. — Egyes szülök társadalmilag helytelen gondolkozásra és magatartásra nevelik már virágzó korban lévő gyermekeiket is, így például lebeszélik gyermekeiket a társadalmi munkáról, leány gyermekeiket eltiltják a testneveléstől és a sportolástól, beleavatkoznak öltözködésükbe, templomba kényszerítik őket, holott hasznosabb szórakozást is találhatnak helyette. __ Véleményem szerint nemcsak maradi, hanem lealázó szokás az úgynevezett borravaló adás is. Ez többnyire a vendéglőkben és a fodrásznál nyilvánult meg, többnyire felnőtt emberek részéről. Említésre méltó, hogy például a vendéglők alkalmazottai el is várják a borravalót, sőt éreztetik is annak »fontosságát«: borravalóval gyorsabb a kiszolgálás. — Gazdasági életünkben is tapasztalhatók maradi felfogások: egyes üzemi vezetők önfejűsége, a munkásönigazgatás lebecsülése stb. Ez azonban már mind kihalófélben van, különösen a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vezetősége legutóbbi nyílt levelének megvitatása óta. THURZÓ M. « MAGTÁR SZÓ MIT TARTOK MARADINAK Májusi ankét a fiatalokkal Vélemények nézetekről, viszonyokról, magatartásról (és egy kicsit az öregekről is) BAKSA IMRE, a noviszádi Jugoszilk szakmunkása: Másképp nevelem majd a gyermekem A katonaságot leszolgálta és most komolyan udvarol. Hogy kinek? Egy spumnizó lánynak, akivel egy üzemben dolgozik. Szóval nősülni számít, családot akar alapítani. — Elnézem utcánk gyermekeit Sokaknak anyja és apja is dolgozik, másokkal meg nemigen törődik az anyjuk, így az iskola után leginkább az,, utcán tartózkodnak. Tanulni nemigen tanul egyikük sem. Hunyócskát játszanak, futballoznak, pénzre golyósnak, a villanyoszlopok égőit lecsuzlizzák. (Leginkább ezért KNEZSEVICS GYÖRGYE, a noviszácsi Jugoalat tanonca: ))A mesterem a régi nótát fújja. LAC1CS MARIJA és RACICS BRANXÓ blkovói ifjak: Az idősebb elvtársak is segíthetnének van szuroksötét az utcánkban.) Egy nyolcéves gyerek már huszonegyezni is tud ... — Akiket otthon szigorúan fognak szüleik, egy óránál tovább nem igen vannak az utcán. Szerintem ez helyes, mert a sok utcázás rossz hatással van a gyermek további fejlődésére. — Ezt akarom elkerülni, ha megnősülök és gyermekünk lesz. Inkább segítek majd a feleségemnek a házimunka elvégzésében, hogy több időt fordíthasson a gyermek nevelésére. Mert szerintem a legjobb, ha az asszony neveli a gyermeket, a férfi csak ritkán szóljon közbe... (КУ. P) Húszéves. Három évvel ezelőtt került noviszádi nagybácsijához szülőfalujából, Gnionicáról. Azóta tanonckodik. — Késtem ugyan, de nem bánom — mondja. — Fő, hogy szakma lesz a kezemben. És nem is akármilyen szakma: géplakatos. Júniusban levizsgázom, aztán katonának megyek. Most egy idősebb mester keze alatt dolgozik, aki nem sokára nyugdíjba megy. A mester még mindig a régi időkben él, még mindig a régi nótát fújja. Ezt mondogatja haragosan, amikor déli tizenkét órakor Györgye hazafelé készül: — Már megint mentek!... Persze nem szerettek dolgozni, mi!? A mi időnkben hattól hatig dolgoztunk és aztán mentünk az iskolába... Ti meg ... Igen. Ők meg hattól délig dolgoznal! és szombat kivételével mindennap átlag négy óra előadásuk van az iskolában. Tehát összesen tíz órát dolgoznak. — Valamennyivel kevesebbet, mint maguk mester néptárs — szokta ilyenkor válaszolni Györgye. — De azért leszünk mi is olyan jó mesterek, mint maguk__ (gy. P) Lacics Marija és Radics Brankó bikovói ifjakkal az ifjúsági szervezet járási vezetőségének székházában találkoztunk. Arra a kérdésre, hogy mit tartanak maradinak környezetükben, Lacics Marija a következőket válaszolta: — Sok mindent. De nálunk nehéz felvenni a harcot, ellene. Bikovó messze esik a várostól, az ifjúság nagy része is szerte-széjjel a tanyavilágban él és dolgozik. Kevés ideje van a szórakozásra, a tanulásra és a továbbképzésre. Az ifjúság nagy része a szülők hatása alatt vallásos, azonkívül nem eléggé képzett s ezért nem tudjuk felkelteni érdeklődését az ifjúsági munka iránt A falusi ifjúság a táncban, a mulatozásban éli ki magát, a leányifjuság pedig abban, hogy vasárnap délelőtt elmegy a templomba bemutatni legújabb ruháját. Próbáltunk harcolni ellene, megalakítottuk a népegyetemet, népszerű előadásokat, filmelőadásokat tartottunk az ifjúság számára, de mindez úgy látszik nem elegendő. Többet kell tennünk. — Azt hiszem, hogy az idősebb elvtársak is sokban segíthetnének - e nekünk, — mondotta Radics Brankó —, de ökoserrf csókát töröd neki ez ifjúság problémáival. Ma például megkértük a földműves szövetkezet igazgatóját, aki szintén a városba tartott, hogy hozzon be bennünket, mert értekezletünk van az ifjúsági szervezetben.Azt válaszolta, hogy neki előbbrevalók a tisztviselői. Tudomásom szerint a tisztviselők mindennap vonattal utaznak, tehát ma is vonattal mehettek volna viszsza. Később a mezőgazdasági birtok igazgatója teljesítette kérésünket. M. M. NESICS DOBRIVOJE, a „Mladoszt" csipkegyár ifjúmunkása.i kezdenek emberszámba venni... — Nem panaszkodhatott mert sok minden rendeződött az utóbbi időben nálunk a gyárban — mondotta Nesics Dobrivoje, a szuboticai »Mladoszt« csipke- és szalaggyár ifjúmunkása. — Múlt év áprilisáig a gyár ifjúsági szervezetének elnöke voltam. Az ifjúsági szervezetet a gyár vezetői semmibe sem vették. Az üzemi pártszervezet titkára szóba sem állt velem, mint a szervezet elnökével. Arról persze szó sem lehetett, hogy az ifjú munkások beleszóljanak a gyár problémáiba, mert senki sem hallgatta meg őket. Ha valakit bíráltunk, akkor a bírált ember másnap leszidott bennünket az idősebb munkások előtt, hogy »le akarjuk rombolni a tekintélyét«. Amikor betelt a pohár, elhatároztam, hogy átmegyek egy másik üzembe. De akkor sok minden megváltozott A gyár új igazgatót kapott és kezdtek bennünket, ifjakat is emberszámba venni. A munkástanácsba az idén hét ifjút beválasztottak, engem pedig megválasztottak az igazgatóbizottság elnökévé. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden a legnagyobb rendben megy nálunk, mert az emberekből nehéz kinevelni a maradiságot. De hiszem, hogy az üzem vezetőségének támogatásával ez is sikerülni fog egyszer. M. M. I / Baksa Imre Knezsevics Györgye Nesics Dobrivoje EGY NÉVTELEN KÖZÉPISKOLÁS. A tanár és a házi feladat ai előtt állok és nem szeretném, ha tanáraim nyomtatásban látnák a nevemet. Nem azért, mintha haragudnék rájuk, vagy ők reám. Mi diákok általában nagyon meg vagyunk elégedve tanárainkkal. De azért még mindig vannak köztük, akik »kínoznak« bennünket Egyik tanárunk például örökösen , házi feladatokkal kínoz bennünket, olyan házi feladatokkal, amelyeknek semmi hasznát sem vesszük. A feladatokat aztán minden nap pontosan összeszedi, de sohasem nézi át. Erről megbizonyosodtunk, mert egyik társam mindenféle butaságot összefirkált a lapra és beadta. A tanár sohasem csinált kérdést belőle. Akkor miért nem hagy bennünket már egyszer békén? Miért rabolja el a diáknak azt a kis szabadidejét is, ami a tanulás után marad neki? — Ezenkívül a szülök maradiságáról is szeretnék egy per szót mondani. Nálam nincs baj, de egyik kollegám szülei túlságosan szigorúak. Barátom még moziba sem mehet el egyedül. Apja megkérdezi, hová megy és ilyenkor kénytelen hazugsághoz folyamodni. Miért van erre szükség? Hiszen mi negyedikesek maholnap kikerülünk az életibe, kenyérkereső emberek leszünk, tehát semmi szükség sincs ilyen gyámságra! Mondanék még sokat, de el kell végeznem a házi feladatot, mert holnap hátha mégis átnézi a tanárunk... M. M. A szuboticai technikai középiskola előtt találkoztam vele. Bosszúsnak látszott. A legjobb alkalom tehát, hogy elbeszélgessek vele a maradi felfogásokról — Nem olyan könnyű dolog erről beszélni — mondotta — Először is, érettség BERKES ERZSÉBET, a szuboticai „Jezs" üzemmunkásnője: Nehéz érvényesülni a mi üzemünkben — Nehéz a fiatalnak érvényesülni a mi üzemünkben — mondotta Berkes Erzsébet, a szuboticai »Jezs« befekötő üzem munkásnője. — Az idősebb munkások nem szeretik, ha egy magamfajta fiatal lány beleszól a termelésbe és ha sokat »okoskodik«. Nagyon sokszor lenéznek bennünket, fiatalokat, véleményünket is csak ritkán hallgatják meg. Sokat harcolunk a maradi felfogások ellen az üzemben, de sikertelenül. Az üzem vezetőinél sem találunk megértésre. Sokat harcoltunk például, az üzem igazgatójával a félórás ebédidő kérdésében. A rendelet állítólag »nem vonatkozott a mi üzemünkre«. Az üzem a munkásoknak továbbra is csak negyedórát fizetett, a másik negyedórát pedig beszállították a normába. Mondtam annak idején az igazgatónak, hogy ez nem helyes, de meg sem hallgatott." Később bizottságot alakítottunk, felmentünk a népbizottságba és a szakszervezetbe és kiharcoltuk a félórás fizetett ebédszünetet. A fiatalok nagy része az idősebb munkások hatása alá kerül, de nem is mernek nagyon szólni, mert félnek, hogy rosszabb munkahelyre helyezik át őket. A legutóbb a munkástanács-választáskor is kiütközött az emberek maradisága. A mi üzemünk öt tanácstagot választott. Nem mondom, helyet kaptunk mi fiatalok is a tanácsban. Arról azonban hallani sem akart az igazgató, hogy ifjú legyen a munkástanács elnöke. Véleménye szerint az ifjaknak »még sokat kell tanulniuk«, így egy idősebb munkás lett az elnök. Az igazgatóbizottság elnökévé aztán engem választottak meg, mert a munkaközöség kérte, hogy ifjú legyen az igazgatóbizottság elnöke. Sajnos, mi fiatalok sem harcolunk eléggé a maradi felfogások ellen, üzemünk 58 munkása közül 25 ifjú. Ezek közül csak ketten tagjai a Kommunista Szövetségnek, a többiek teljesen passzívak. Nem érdekli őket semmi és alig várják a csengetést. Tehát bennünk is sok még a maradi felfogás. M. M. Berkes Erzsébet Csütörtök, 1958. május 11