Magyar Szó, 1958. május (15. évfolyam, 119-142. szám)

1958-05-01 / 119. szám

2. oldal TÓT HORTI ILONA, zentai­­fióklány: Minek az érettségi? — Barátnőimmel sokszor beszélgetünk a mindennapi életben előforduló maradi jelenségekről. Rájöttünk ar­ra, hogy sorainkban sok a maradi felfogású és hiszé­keny fiatal. Nagy maradi­­sá­gnak tartjuk például a misztikus mesterkedésekkel kapcsolatos hiszékenységet, a kuruzslást, a javasasszonyok, mesterkedéseit, amelyek sok­szor veszélyesek is, úgyszin­tén­ a kártyából való jóso­lást. — Az iskolában is van még■ maradiság.­­ Maradi in­tézkedésnek tartjuk például az érettségizést, mivel az úgysem­­ tárhatja fel teljes egészében a tanuló képessé­gét, tudását s a legjobb ta­nuló is zavarba jöhet Ezen­kívül az előadóknak a diák­lányok öltözködésébe való beavatkozást, fenyegetést. — Véleményünk szerint a szülőknél is sok maradi fel­fogás tapasztalható. Én pél­dául nagyon rossznak tar­tom, ha a szülők lebeszélik leány­gyermekeiket a spor­tolásról. Más szülők meg a pályaválasztásban gondol­koznak régi módon, amikor csak varrónőnek, fodrásznak vagy fényképésznek akarják adni leánygyermeküket, ho­lott más pálya talán kedve­sebb és jobban megfelelne nekik. Továbbá nagy mara­­diságnak tartom az úgyne­vezett leánykérést, stafíro­­zást, gardemamázást a nagy lakodalmakat. Ugyanígy a táncvizsgák alkalmával a bálkirályozást és királynő­zést, amire a szülők sok eset­ben nehéz pénzeket áldoz­nak. A böjtölésről és egyéb babonákról nem is beszélek. — Az ifjúsági szervezet­ben harcolunk az ilyen ma­radi jelenségek ellen és már sok szülőt és fiatalt felvi­­lágosítottunk káros hatásuk­ról. THURZO M. VÁMOS ISTVÁN, rental ifjú: A szülők rovására. — Véleményem és tapasz­talataim szerint a maradi­ság főleg a társadalmilag fejletlen fiatalok és a szü­lők felfogásaiban nyilvánul meg nagyobb mértékben. Én például az ivási virtust, pohár törést, duhajkodást, ami gyak­ran életveszélyes verekedés­sel végződik, továbbá tánc közben a lekérést, azután a­ gardemamázást, a kezitcsó­­kolom-köszönést kispolgári, maradi felfogásnak tartom. — Egyes szülök társadal­milag helytelen gondolkozás­ra és magatartásra nevelik már virágzó korban lévő gyermekeiket is, így például lebeszélik gyermekeiket a társadalmi munkáról, leány gyermekeiket eltiltják a testneveléstől és a sporto­lástól, beleavatkoznak öl­tözködésükbe, templomba kényszerítik őket, holott hasz­nosabb szórakozást is talál­hatnak helyette. __ Véleményem szerint nemcsak maradi, hanem le­alázó szokás az úgynevezett borravaló adás is. Ez több­nyire a vendéglőkben és a fodrásznál nyilvánul­t meg, többnyire felnőtt emberek részéről. Említésre méltó, hogy például a vendéglők al­kalmazottai el is várják a borravalót, sőt éreztetik is annak »fontosságát«: borra­valóval gyorsabb a kiszolgá­lás. — Gazdasági életünkben is tapasztalhatók maradi felfo­gások: egyes üzemi vezetők önfejűsége, a munkásönigaz­gatás lebecsülése stb. Ez azonban már mind kihaló­­félben van, különösen a Ju­goszláv Kommunista Szövet­ség Központi Vezetősége leg­utóbbi nyílt levelének meg­vitatása óta. THURZÓ M. « MAGTÁR SZÓ MIT TARTOK MARADINAK Májusi ankét a fiatalokkal Vélemények nézetekről, viszonyokról, magatartásról (és egy kicsit az öregekről is) BAKSA IMRE, a noviszádi Jugoszilk szakmunkása: Másképp nevelem majd a gyermekem A katonaságot leszolgál­­ta és most komolyan udva­rol. Hogy kinek? Egy spum­­nizó lánynak, akivel egy üzemben dolgozik. Szóval nősülni számít, csa­ládot akar alapítani. — Elnézem utcánk gyer­mekeit Sokaknak anyja és apja is dolgozik, másokkal meg nemigen törődik az anyjuk, így az iskola után leginkább az,, utcán tartóz­kodnak. Tanulni nemigen tanul egyikük sem. Hu­­nyócskát játszanak, futbal­loznak, pénzre golyósnak, a villanyoszlopok égőit le­­csuzlizzák. (Leginkább ezért KNEZSEVICS GYÖRGYE, a noviszácsi Jugoalat tanonca: ))A mesterem a régi nótát fújja. LAC1CS MARIJA és RACICS BRANXÓ blkovói ifjak: Az idősebb elvtársak is segíthetnének van szuroksötét az utcánk­ban.) Egy nyolcéves gyerek már huszonegyezni is tud ... — Akiket otthon szigo­rúan fognak szüleik, egy óránál tovább nem igen van­nak az utcán. Szerintem ez helyes, mert a sok utcázás rossz hatással van a gyer­mek további fejlődésére. — Ezt akarom elkerülni, ha­ megnősülök és gyerme­künk lesz. Inkább segítek majd a feleségemnek a há­zimunka elvégzésében, hogy több időt fordíthasson a gyermek nevelésére. Mert szerintem a legjobb, ha az asszony neveli a gyermeket, a férfi csak ritkán szóljon közbe... (КУ. P­) Húszéves. Három évvel ezelőtt került noviszádi nagybácsijához szülőfalujá­ból, Gnionicáról. Azóta ta­­nonckodik. — Késtem ugyan, de nem bánom — mondja. — Fő, hogy szakma lesz a kezem­ben. És nem is akármilyen szakma: géplakatos. Június­ban levizsgázom, aztán ka­tonának megyek. Most egy idősebb mester keze alatt dolgozik, aki nem sokára nyugdíjba megy. A mester még mindig a régi időkben él, még mindig a régi nótát fújja. Ezt mon­dogatja haragosan, amikor déli tizenkét órakor Gyö­r­gye hazafelé készül: — Már megint mentek!... Persze nem szerettek dol­gozni, mi!? A mi időnkben hattól hatig dolgoztunk és aztán mentünk az iskolá­ba... Ti meg ... Igen. Ők meg hattól délig dolgoznal! és szombat kivé­telével mindennap át­lag négy óra előadásuk van az iskolában. Tehát össze­sen tíz órát dolgoznak. — Valamennyivel keve­sebbet, mint maguk mester néptárs — szokta ilyenkor válaszolni Györgye. — De azért leszünk mi is olyan jó mesterek, mint maguk__ (gy. P­) Lacics Marija és Radics Brankó bikovói ifjakkal az ifjúsági szervezet járási ve­zetőségének székházában ta­lálkoztunk. Arra a kérdés­re, hogy mit tartanak mara­dinak környezetükben, La­cics Marija a következőket válaszolta: — Sok mindent. De ná­lunk nehéz felvenni a har­cot, ellene. Bikovó messze esik a várostól, az ifjúság nagy része is szerte-széjjel a tanyavilágban él és dolgo­zik. Kevés ideje van a szó­rakozásra, a tanulásra és a továbbképzésre. Az ifjúság nagy része a szülők hatása alatt vallásos, azonkívül nem eléggé képzett s ezért nem tudjuk felkelteni ér­deklődését az ifjúsági mun­ka iránt A falusi ifjúság a táncban, a mulatozásban éli ki magát, a leányifjuság pe­dig abban, hogy vasárnap délelőtt elmegy a templomba bemutatni legújabb ruhá­ját. Próbáltunk harcolni el­lene, megalakítottuk a nép­egyetemet, népszerű előadá­sokat, filmelőadásokat tar­tottunk az ifjúság számára, de mindez úgy látszik nem elegendő. Többet kell ten­nünk. — Azt hiszem, hogy az idősebb elvtársak is sokban segí­thetnének­ - e nekünk, — mondotta Radics Brankó —, de ökoserrf csókát töröd neki ez ifjúság problémáival. Ma például megkértük a föld­műves szövetkezet igazgató­ját, aki szintén a városba tartott, hogy hozzon be ben­nünket, mert értekezletünk van az ifjúsági szervezetben.­­Azt válaszolta, hogy neki előbbrevalók a tisztviselői. Tudomásom szerint a tiszt­viselők mindennap vonat­tal utaznak, tehát ma is vo­nattal mehettek volna visz­­sza. Később a mezőgazdasá­gi birtok igazgatója teljesí­tette kérésünket. M. M. NESICS DOBRIVOJE, a „Mladoszt" csipkegyár ifjúmunkása.­i kezdenek ember­­számba venni... — Nem panaszkodhatott mert sok minden rendező­dött az utóbbi időben ná­lunk a gyárban — mondotta Nesics Dobrivoje, a szuboti­cai »Mladoszt« csipke- és szalaggyár ifjúmunkása. — Múlt év áprilisáig a gyár ifjúsági szervezetének elnöke voltam. Az ifjúsági szervezetet a gyár vezetői semmibe sem vették. Az üzemi pártszervezet titkára szóba sem állt velem, mint a szervezet elnökével. Arról persze szó sem lehetett, hogy az ifjú munkások be­leszóljanak a gyár problé­máiba, mert senki sem hall­gatta meg őket. Ha valakit bíráltunk, akkor a bírált em­ber másnap leszidott ben­nünket az idősebb munká­sok előtt, hogy »le akarjuk rombolni a tekintélyét«. Amikor betelt a pohár, el­határoztam, hogy átmegyek egy másik üzembe. De ak­kor sok minden megválto­zott A gy­ár új igazgatót ka­pott és kezdtek bennünket, ifjakat is emberszámba ven­ni. A munkástanácsba az idén hét ifjút beválasztot­tak, engem pedig megvál­asz­tottak az igazgatób­izottság elnökévé. Ezzel nem akarom azt mon­dani, hogy minden a legna­gyobb rendben megy ná­lunk, mert az emberekből nehéz kinevelni a maradi­­ságot. De hiszem, hogy az üzem vezetőségének támo­gatásával ez is sikerülni fog egyszer. M. M. I /­­ Baksa Imre Knezsevics Györgye Nesics Dobrivoje EGY NÉVTELEN KÖZÉPISKOLÁS. A tanár és a házi feladat­ ai előtt állok és nem szeret­ném, ha tanáraim nyomta­tásban látnák a nevemet. Nem azért­, mintha hara­gudnék rájuk, vagy ők reám. Mi diákok általában nagyon meg vagyunk elé­gedve tanárainkkal. De azért még mindig vannak köztük, akik »kínoznak« bennünket Egyik tanárunk például örö­kösen , házi feladatokkal kí­noz bennünket, olyan házi feladatokkal, amelyeknek semmi hasznát sem vesszük. A feladatokat aztán minden nap pontosan összeszedi, de sohasem nézi át. Erről meg­bizonyosodtunk, mert egyik társam mindenféle butasá­got összefirkált a lapra és beadta. A tanár sohasem csi­nált kérdést belőle. Akkor miért nem hagy bennünket már egyszer békén? Miért rabolja el a diáknak azt a kis szabadidejét is, ami a tanulás után marad neki? — Ezenkívül a szülök ma­­radiságáról is szeretnék egy per szót mondani. Nálam nincs ba­j, de egyik kollegám szülei túlságosan szigorúak. Barátom még moziba sem mehet el egyedül. Apja meg­kérdezi, hová megy és ilyen­kor kénytelen hazugsághoz folyamodni. Miért van­­ erre szükség? Hiszen mi negye­dikesek maholnap kikerü­lünk az életibe, kenyérkere­ső emberek leszünk, tehát semmi szükség sincs ilyen gyámságra! Mondanék még sokat, de el kell végeznem a házi feladatot, mert hol­nap hátha mégis átnézi a tanárunk... M. M. A szuboticai technikai kö­zépiskola előtt találkoztam vele. Bosszúsnak látszott. A legjobb alkalom tehát, hogy elbeszélgessek vele a maradi felfogásokról — Nem olyan könnyű do­log erről beszélni — mon­dotta — Először is, érettség BERKES ERZSÉBET, a szuboticai „Jezs" üzem­­munkásnője: Nehéz érvényesülni a mi üzemünkben — Nehéz a fiatalnak ér­vényesülni a mi üzemünk­ben — mondotta Berkes Er­zsébet, a szuboticai »Jezs« befekötő üzem munkásnője. — Az idősebb munkások nem szeretik, ha egy ma­gamfajta fiatal lány beleszól a termelésbe és ha sokat »okoskodik«. Nagyon sok­szor lenéznek bennünket, fiatalokat, véleményünket is csak ritkán hallgatják meg. Sokat harcolunk a maradi felfogások ellen az üzemben, de sikertelenül. Az üzem vezetőinél sem találunk megértésre. Sokat harcoltunk például, az üzem igazgatójával a félórás ebéd­idő kérdésében. A rendelet állítólag »nem vonatkozott a mi üzemünkre«. Az üzem a munkásoknak továbbra is csak negyedórát fizetett, a másik negyedórát pedig be­szállították a normába. Mondtam annak idején az igazgatónak, hogy ez nem helyes, de meg sem hallga­tott." Később bizottságot ala­kítottunk, felmentünk a népbizottságba és a szakszer­vezetbe és kiharcoltuk a fél­órás fizetett ebédszünetet. A fiatalok nagy része az idő­sebb munkások hatása alá kerül, de nem is mernek na­gyon szólni, mert félnek, hogy rosszabb munkahelyre helyezik át őket. A legutóbb a munkásta­nács-választáskor is kiüt­között az emberek maradi­sága. A mi üzemünk öt ta­nácstagot választott. Nem mondom, helyet kaptunk mi fiatalok is a tanácsban. Ar­ról azonban hallani sem akart az igazgató, hogy ifjú legyen a munkástanács el­nöke. Véleménye szerint az ifjaknak »még sokat kell ta­nulniuk«, így egy idősebb munkás lett az elnök. Az igazgatóbizottság elnökévé aztán engem választottak meg, mert a munkaközöség kérte, hogy ifjú legyen az igazgatóbizottság elnöke. Sajnos, mi fiatalok sem harcolunk eléggé a maradi felfogások ellen, ü­zemünk­ 58 munkása közül 25 ifjú. Ezek közül csak ketten tag­jai a Kommunista Szövet­ségnek, a többiek teljesen passzívak. Nem érdekli őket semmi és alig várják a csen­getést. Tehát bennünk is sok még a maradi felfogás. M. M. Berkes Erzsébet Csütörtök, 1958. május 1­1

Next