Magyar Szó, 1958. június (15. évfolyam, 143-167. szám)

1958-06-01 / 143. szám

*■ oldal FÉMRUDAK • • • •* FOLYADÉKBAN E­lső pillantásra semmi különös. Egy­ hatal­mas teremben nagy medence, benne fémrudak folyadékban. Mellette szinte elvész a kis asztal a kapcso­lótáblával. Csakhogy a hengeralakú­ medencében a folyadék ne­hézvíz, és a fémrudak urá­niumból vannak. A benne végbemenő folyamat, a lánc­reakció laikus számára egé­szen érthetetlen. A közönsé­ges szemlélő sohasem fogja megérteni, miért kelllett en­nek az egyszerű és mégis monumentális szerkezetnek a megépítéséhez két hosszú esztendő. Rosszul fejeztem ki magam: nem a megépítésé­hez, az üzemibehelyezéséhez. öt csoport — egy főcso­port, két alcsoport és két mell­ékcs­­port — úgyszólván az egész kis munkaközösség közreműködött. Két tucat em­ber számolt két éven át, 24 ember végzett bonyolult ma­tematikai számadásokat, raj­zolt, tervezett, sokszor 10—12 órán át naponta. Ezer és e­­zer munkaóra előzte meg azt a pillanatot, amikor köztár­sasági elnökünk május 17-é­n, szombaton, 9 óra 5 perckor üzembe helyezte az első ju­goszláv atomreaktort. Ünnepélyes pillanat. XII. Dragoszláv Popovics mér­nök beszámolóját hivassa. Elnökünk és kísérete figye­lemmel hallgatja. Két húsz- 870. esztendő munkáját és bi­mmy nem kevés megpróbál­tatásait is felidézi miiközben ismerteti a berendezés leg­­­fontosa­bb adatait. Ennek már két hete. Mutassuk most­ be az első, au főcsoport tagjait. Amikor 1966-ban elhatároz­ták hazánk első, és Európa tizedik kísérleti atomreakto­rának megépítését (Európá­ban a hetedik ország va­gyunk, amely sa­ját maga é­­pítette fel az egész berende­zést) az intézet tudományos tanácsa és Pavle Szovács a­­kadémiai tag dr. Popovics akkor alig 29 éves mérnökre bízta a reaktor tervezését. Popovics 1951-ben szerzett mérnöki diplomát a beográdi egyetem elektrotechnikai fa­kultásán. Utána a holland­norvég atomtudományi inté­zetben volt kétévi gyakorla­ton, s 1955-ben megszerezte a fizikai tudományok dokto­rának címét. Közvetlen munkatársai Hramiiszláv Mar­keovics, Zorán Zdravkovics és Takács István fizikus-mérnö­kök, Nenad Bajisics és Lju­bomir Radakovics mérnökök és Robert Vucsina technikus. Ez a hét tagú csoport kezd­te meg a munkát. Reggelente u­gyan az utolsó autóbusszal érkeztek Vimcsára, mert csak 8 óra körül kezdték a mun­kát, de este is csak az utol­só autóbusszal jártak haza, sőt néha késő éjjel. Pihenés­re ritkán maradt idejük. Ha az intézet minden év augusz­tusában nem menne kollek­tív évi szabadságra, talán nyáron sem szakították vol­na meg a munkát. Ha késő este villanyfény áradt a „gyár“ valamelyik ablakából, mindenki tudta, hogy a „fu­­ri­árok“ (így nevezik őket népszerűen) bukkantak már megint valamilyen problémá­ra és most addig nyelik a fe­ketét, addig nem mennek a­­ludni, amíg meg nem oldják. Vagy pedig tanfolyamot tar­tanak már megint. Mert köz­ben szünet nélkül tanultak is. A csoport és a melléjük beosztott alcsoportok elkészí­tették a rajzokat, a különle­ges alkatrészek terveit. Né­hány apró, de nagyon fontos alkatrésszel azonban baj volt. Érdeklődtek néhány gyár­ban, de azok csak estivel tűk a fejüket. Végü­l a baricsi Prva Iszkra és az Ilisol üzem­hez fordultak. Amikor a megrendeléseket a munkás­tanács elé terjesztették, és megmondták, hogy az első atomreaktorhoz, az atomener­gia békés célú felhasználására kellenek, a munkások nem­csak vállalták az elk­észítésü­ket, hanem soronkívül mun­kába vették, jóllehet tudták, hogy úgyszólván semmit sem keresnek rajta. És a vincsai intézet a legrövidebb idő alatt megkapta a kért fontos alkatrészeket. Most szerényen azt mond­ják: — Nem is olyan nagy dolog ez. Vannak az ország­ban ennél bonyolultabb gé­pezetek is. De ha bonyolultabb van is, ilyen nincs több. Hisz azt sem mondhatja senkii, hogy hát könnyű volt lemásolni, a többi kile­nc országét. A vm csaj nem másolata egyiknek sem. Nagyon sok önálló, a mi szükségleteinkhez és a­­dottságainkhoz igazodó meg­oldása van. A legfontosabb, hogy a reaktor elkészült, ha egyelőre csak kísérleti is, és hogy megindult a láncreak­ció. S azt hiszik, hogy most megpihenhetnek a tervezők? Dehogy, hisz ez csak az első lépés. Már készül a második reaktor. De arról majd ... Egy hatalmas medence, benne fémrudak valamilyen folyadékban. Urániumrudak nehézvízben. A nyersanyagot a Szovjetunió szállította. De a „medence“ alkatrészeit és a kapcsolóasztalhoz vezető ezer és ezer huzalt, néhány különleges darabon kívül a vincsaiak készítették, szerel­ték. Főcsoport, alcsoportok, mellékcsoportok. A vincsai Borisz Kidrics tudományos kutatóintézet szakemberei, munkásai, alkalmazottai, an­nak a héttagú csoportnak az irányításával, amelynek leg­idősebb tagja­ sincs még 38 éves. És a lelknek ifjúi heve, lendülete, kutató szenvedé­lye átragadt a­z egész munka­közösségre. KOVÁCS József Ünnepélyes pillanat. Dr. Dragoszlav Popovics mérnök be­számolóját olvassa. Elnökünk és kísérete figyelemmel hallgatja. Ezer és emi munkaóra előzte meg az első jugoszláv atomreaktor ü­zembehelyezését A Bogojevo község pályázati bizottsága PÁLYÁZATOT HIRDET a bogojevói egészségügyi állomás igazgatói állásának betöltésére Feltételek: orvos, magyar nyelvtudással. Jelentkezési határidő: 1958 június 15. Hivatalba lépés azonnal, vagy legkésőbb Július 1-én. 2383 MAGTAR 8ZÓ Тијмц m VI­I ] Érthetetlen érdektelenség Sok szakképzetlen munkaerő kapcsolódik be a mezőgazdaságba PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT A NYOLCOSZTÁLYOS ISKOLÁK MÁKJAI Rendkívül jelentős válto­zások tapasztalhatók az utób­bi időben a nyolcosztályos is­kolát befejező diákok pálya­­választása terén. Ezek a tár­sadalom fejlődése szempont­jából nagy figyelmet érde­melnek. Nemrégen a tartományi közművelődési tanács elemez­te a helyzetet és megállapí­totta, hogy a nyolcosztályos iskola befejezése után keve­sebben iratkoztak be közép­iskolába, gimnáziumba, a gyáriparba, kisiparba, keres­kedelembe és a vendéglátó­iparba ellenben sok fiatal kapcsolódott be. Lényegesen növekedett a tanulók és a szülők érdeklődése a közép­fokú szakiskolák iránt is. Az említett elemzés adataiból ki­tűnik még, hogy az általá­nos iskola befejezése után évről évre mind több falusi diák ott­on marad és bekap­csolódik a mezőgazdasági ter­melésbe. Ezt a jelentős változást tár­sadalmunk és gazdaságunk általános­ fejlődésében kell keresnünk. Ehhez természe­tesen hozzájárult a közmű­velődési politika irányvona­la is. Ugyanis a közoktatási szervek számos gimnázium kapuját becsukták, néhány új középfokú szakiskolát nyi­tot­tak, lehetővé tették, hogy a középfokú szakiskolák ta­nulói beiratkozzanak az egye­temre, megszigorították a fel­vételi vizsgákat a gimnázium­ban. Sok nyolcosztályos iskolá­ban tapasztalható új nevelési elvek is nagy hatással voltak a tanulók érdeklődési irányá­nak megváltoztatására. Rend­kívül nagy gondot fordíta­nak például arra, hogy a diákokat előkészítsék a ter­melésre. Tartományunkban több mint 200 iskolaszövet­kezet, csaknem ugyanannyi iskolaműhely működik, a Né­pi Technika klubjai felöle­lik a tanulóifjúság nagy ré­szét, s ezenkívül a labora­tóriumokban, iskolakertek­ben, valamint a nagyüzemek és birtokok rendszeres láto­gatásával, a tanulók időnkén­ti bekapcsolásával a terme­lésbe igyekeznek megszeret­tetni a fiatalokkal a munkát. Ezzel is magyarázható,, hogy a tanulók érdeklődése a ter­melés és általában a szocialis­ta gazdaság kérdéseire össz­pontosul.­­ Külön figyelmet érdemel­­ az a tény, hogy az általános iskola befejezése után mind több tanuló bekapcsolódik a mezőgazdaságba, azaz falun marad. Tekintetbe véve, hogy a mezőgazdasági ter­melés a közeljövőben magas technikai színvonalat ér­ el, az elkövetkező években elkerül­hetetlenül felvetődik majd a földműveléssel foglalkozó la­kosság túlnépesedésének, s ezzel kapcsolatban még éle­sebben napirendre kerül a fa­­­­usi munkaerő szakképzett- s­ségének kérdése. Már most­­ sok kommuna területén egy katasztrális hold megművel­hető területre egy mezőgaz­dasági termelő jut. A mező­­gazdaság gépesítésével eze­ken a vidékeken felvetődik majd a munkaerőfelesleg kér­dése. Nyilvánvaló, hogy a munkaerőfelesleget a gyár­iparnak, kisiparnak, kereske­delemnek, stb. kell majd fel­ölelnie. Ez a helyzet már most kötelezi a nyolcosztá­lyos iskolákat, hogy tovább­ra is és az eddiginél még si­keresebben készítsék elő az új nemzedéket az életre és megkönnyítsék számára, hogy, nagyobb nehézségek nélkül bekapcsolódjanak a ■gazdasági életbe. Külön probléma a mező­­gazdasági munkások szak­­képzettsége. Sajnos, az ta­pasztalható, hogy az ifjúság nem érdeklődik a­ középfokú mezőgazdasági szakiskolák iránt. Az 1955/56-os iskolaév­ben a nyolcosztályos iskolák csaknem 10 000 végzett nö­vendéke közül csak 197, azaz­­ a tanulók 2%-a jelentkezett a mezőgazdasági­­ középisko­lába, ugyanakkor abban az időpontban a tanulók 20%-a minden szakmai felkészült­ség nélkül, közvetlenül be­kapcsolódott a mezőgazdasá­gi termelésbe. Ebből azt von­hatjuk le, hogy az említett évben tízszer több szakkép­zetlen munkaerő került a me­zőgazdaságba. A kedvezőtlen arányt a különféle tanfolya­mokkal, téli mezőgazdasági iskolákkal részben enyhíteni lehet, ám ez a kérdés tovább­ra is megmarad komoly tár­sadalmi problémának. Az elmondottak alapján látható, hogy manapság a diákok pályaválasztását dön­tően befolyásolják a társadal­mi és gazdasági tényezők. JÁNOSI Gábor Elégtétel n­incs a fellobbanó szerelemnél szebb és nemesebb érzés, ha viszonzásra talál. Mert ugyebár, az egyoldali­ ezerelerd, csak sorvasztja, emészti az embert. Van azonban szerelem, amely se nem lobog, se nem sorvaszt, csak az egyik félben visszataszító emléket hagy. No ne értsük félre, senki sem akar szerelmi em­lékek között turkálni, babrálni abban a mélyen elrejtett csókhimporos szelencében. Károly osztályvezető emlékekkel teli sze­lencéjébe se kukkantott volna bele senki, ha,ezekhez a szerelmekhez rendes úton jut hozzá. Ki róhatja fel neki, hogy vala­melyik csinos lány belehabarodott. Senki. Hiszen nem éppen csúnya ember, s hogy negyvenen felül van már, és két gyermeke rángatja a kabátját, ez nem akadály. Legfeljebb a módszert nem helyeselték. Mert ő nem suttogott szerelmes szavakat, nem dicsérte kedvese­ szemét, haját. Azaz­hogy tévedés, suttogni suttogott, csaló nem szerelmes szavakat, hanem ilyeneket: — Akarsz gyorsan érvényesülni? Semmi az egész. A legjobb géphez kerülsz, na ne ijedj meg, nem akarok semmit. Attól ne félj, hogy kiderül, hisz nekem is hallgat­nom kell, ugyebár..., érted... Suttogták az üzemben, hogy Cs. Ká­roly csak „engedékeny” nőket tűr meg az osztályán, s aki nem adja be a dere­kát, azt elűzi. Nem mutat ugyan egyene­sen az ajtóra, hanem kifundál valamit. Beleköt a munkájába. De hiába kettő dolga a szerelem, mégis kitudódott. íme még a szakszervezet is —tárgyalja. Cs. Károly osztályvezetőt ugyan­is felpofozta egy új munkásnő, és ezért elégtételt követelt. Itt ül a karosszékben, vékony bajuszká­­ja alól öntelt mosolyt ereget. Várja az­­ elégtételt. — A nők egyenjogúsága nem ér fel egy fröccsel, szokta mondani — a magafajták társaságában. Biztos volt a dolgában, mint annyiszor máskor. — Furcsa és kellemetlen is egy kicsit,­­ mert ilyen dolgok rendszerint egymás közt szoktak maradni, — kezdte Béla, az ügy kivizsgálásával megbízott tag. Nem igen szoktak ilyenről tárgyalni, de most szük­séges, mert meggyőződtünk arról, hogy az osztályvezető visszaélt hivatásával. — Mi? — ugrott fel az osztályvezető. —­­ Ez rágalom. Hát tehetek én róla, ha a­­ nők hizelegnek, szeretnek. Az elnök leintette az osztályvezetőt. A bizottság tagja ezután néhány szóban elmondta, hogy a kósza híreket senki sem vette komolyan, ha az osztályvezetőt né­ha valamelyik nővel kapcsolatban emle­gették, ez még lehet pletyka is, ez a többi osztályvezetővel is megtörténik. Ez más. De... Károly egy csinos lányt kapott az osz­tályra. Azon nyomban védőszárnyai alá vette, állandóan ott sündörgött körülötte, segített neki a gépet beállítani, s amikor az új leány egy kissé megmelegedett, meg­­környékezte. A leány sírt, könyörgött. Vő­legénye van. Nem teheti. Egy napon azonban nagy kiabálás volt az osztályon, Károly villogó szemmel, ha­donászva állt az új leány előtt. - Nem lesz magából semmi, olyan dur­vák az ujjai, hogy csak tányérmosogatásra valók. A leány annyira felháborodott, hogy egyszerre elsötétült előtte minden, ráro­hant és össze-vissza pofozta, karmolta az osztályvezetőt. - Rágalom az egész,­­ kiabált vérvörö­sen­ az osztályvezető,­­ ezért valaki rö­pülni fog! Ilyen dolgokat állítani egy szak­emberről, mégpedig­­osztályvezetőről, eh­hez pofa kell. Remélem, a szakszervezet elégtételt ad. Zsongás támadt, nyitották, csukogatták az ajtót, újabb emberek préselődtek be a terembe, leginkább nők. Amíg a bizottság másik tagja beszélt, valaki odasúgta a már nem mosolygó, ha­nem ijedt osztályvezetőnek: — Mindjárt megkapod az elégtételt, nézd mennyi nő tolakodott be. Jó lesz, ha elisz­­kolsz. Az osztályvezető lassan felemelkedett és miközben észrevétlenül kisompolygott, sziszegve mondta: — Mindig mondtam, hogy ez az egyen­jogúság nem ér fel egy fröccsel!... PAPP Endre

Next