Magyar Szó, 1958. június (15. évfolyam, 143-167. szám)
1958-06-01 / 143. szám
*■ oldal FÉMRUDAK • • • •* FOLYADÉKBAN Első pillantásra semmi különös. Egy hatalmas teremben nagy medence, benne fémrudak folyadékban. Mellette szinte elvész a kis asztal a kapcsolótáblával. Csakhogy a hengeralakú medencében a folyadék nehézvíz, és a fémrudak urániumból vannak. A benne végbemenő folyamat, a láncreakció laikus számára egészen érthetetlen. A közönséges szemlélő sohasem fogja megérteni, miért kelllett ennek az egyszerű és mégis monumentális szerkezetnek a megépítéséhez két hosszú esztendő. Rosszul fejeztem ki magam: nem a megépítéséhez, az üzemibehelyezéséhez. öt csoport — egy főcsoport, két alcsoport és két mellékcsport — úgyszólván az egész kis munkaközösség közreműködött. Két tucat ember számolt két éven át, 24 ember végzett bonyolult matematikai számadásokat, rajzolt, tervezett, sokszor 10—12 órán át naponta. Ezer és ezer munkaóra előzte meg azt a pillanatot, amikor köztársasági elnökünk május 17-én, szombaton, 9 óra 5 perckor üzembe helyezte az első jugoszláv atomreaktort. Ünnepélyes pillanat. XII. Dragoszláv Popovics mérnök beszámolóját hivassa. Elnökünk és kísérete figyelemmel hallgatja. Két húsz- 870. esztendő munkáját és bimmy nem kevés megpróbáltatásait is felidézi miiközben ismerteti a berendezés legfontosabb adatait. Ennek már két hete. Mutassuk most be az első, au főcsoport tagjait. Amikor 1966-ban elhatározták hazánk első, és Európa tizedik kísérleti atomreaktorának megépítését (Európában a hetedik ország vagyunk, amely saját maga építette fel az egész berendezést) az intézet tudományos tanácsa és Pavle Szovács akadémiai tag dr. Popovics akkor alig 29 éves mérnökre bízta a reaktor tervezését. Popovics 1951-ben szerzett mérnöki diplomát a beográdi egyetem elektrotechnikai fakultásán. Utána a hollandnorvég atomtudományi intézetben volt kétévi gyakorlaton, s 1955-ben megszerezte a fizikai tudományok doktorának címét. Közvetlen munkatársai Hramiiszláv Markeovics, Zorán Zdravkovics és Takács István fizikus-mérnökök, Nenad Bajisics és Ljubomir Radakovics mérnökök és Robert Vucsina technikus. Ez a hét tagú csoport kezdte meg a munkát. Reggelente ugyan az utolsó autóbusszal érkeztek Vimcsára, mert csak 8 óra körül kezdték a munkát, de este is csak az utolsó autóbusszal jártak haza, sőt néha késő éjjel. Pihenésre ritkán maradt idejük. Ha az intézet minden év augusztusában nem menne kollektív évi szabadságra, talán nyáron sem szakították volna meg a munkát. Ha késő este villanyfény áradt a „gyár“ valamelyik ablakából, mindenki tudta, hogy a „furiárok“ (így nevezik őket népszerűen) bukkantak már megint valamilyen problémára és most addig nyelik a feketét, addig nem mennek aludni, amíg meg nem oldják. Vagy pedig tanfolyamot tartanak már megint. Mert közben szünet nélkül tanultak is. A csoport és a melléjük beosztott alcsoportok elkészítették a rajzokat, a különleges alkatrészek terveit. Néhány apró, de nagyon fontos alkatrésszel azonban baj volt. Érdeklődtek néhány gyárban, de azok csak estivel tűk a fejüket. Végül a baricsi Prva Iszkra és az Ilisol üzemhez fordultak. Amikor a megrendeléseket a munkástanács elé terjesztették, és megmondták, hogy az első atomreaktorhoz, az atomenergia békés célú felhasználására kellenek, a munkások nemcsak vállalták az elkészítésüket, hanem soronkívül munkába vették, jóllehet tudták, hogy úgyszólván semmit sem keresnek rajta. És a vincsai intézet a legrövidebb idő alatt megkapta a kért fontos alkatrészeket. Most szerényen azt mondják: — Nem is olyan nagy dolog ez. Vannak az országban ennél bonyolultabb gépezetek is. De ha bonyolultabb van is, ilyen nincs több. Hisz azt sem mondhatja senkii, hogy hát könnyű volt lemásolni, a többi kilenc országét. A vm csaj nem másolata egyiknek sem. Nagyon sok önálló, a mi szükségleteinkhez és adottságainkhoz igazodó megoldása van. A legfontosabb, hogy a reaktor elkészült, ha egyelőre csak kísérleti is, és hogy megindult a láncreakció. S azt hiszik, hogy most megpihenhetnek a tervezők? Dehogy, hisz ez csak az első lépés. Már készül a második reaktor. De arról majd ... Egy hatalmas medence, benne fémrudak valamilyen folyadékban. Urániumrudak nehézvízben. A nyersanyagot a Szovjetunió szállította. De a „medence“ alkatrészeit és a kapcsolóasztalhoz vezető ezer és ezer huzalt, néhány különleges darabon kívül a vincsaiak készítették, szerelték. Főcsoport, alcsoportok, mellékcsoportok. A vincsai Borisz Kidrics tudományos kutatóintézet szakemberei, munkásai, alkalmazottai, annak a héttagú csoportnak az irányításával, amelynek legidősebb tagja sincs még 38 éves. És a lelknek ifjúi heve, lendülete, kutató szenvedélye átragadt az egész munkaközösségre. KOVÁCS József Ünnepélyes pillanat. Dr. Dragoszlav Popovics mérnök beszámolóját olvassa. Elnökünk és kísérete figyelemmel hallgatja. Ezer és emi munkaóra előzte meg az első jugoszláv atomreaktor üzembehelyezését A Bogojevo község pályázati bizottsága PÁLYÁZATOT HIRDET a bogojevói egészségügyi állomás igazgatói állásának betöltésére Feltételek: orvos, magyar nyelvtudással. Jelentkezési határidő: 1958 június 15. Hivatalba lépés azonnal, vagy legkésőbb Július 1-én. 2383 MAGTAR 8ZÓ Тијмц m VII ] Érthetetlen érdektelenség Sok szakképzetlen munkaerő kapcsolódik be a mezőgazdaságba PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT A NYOLCOSZTÁLYOS ISKOLÁK MÁKJAI Rendkívül jelentős változások tapasztalhatók az utóbbi időben a nyolcosztályos iskolát befejező diákok pályaválasztása terén. Ezek a társadalom fejlődése szempontjából nagy figyelmet érdemelnek. Nemrégen a tartományi közművelődési tanács elemezte a helyzetet és megállapította, hogy a nyolcosztályos iskola befejezése után kevesebben iratkoztak be középiskolába, gimnáziumba, a gyáriparba, kisiparba, kereskedelembe és a vendéglátóiparba ellenben sok fiatal kapcsolódott be. Lényegesen növekedett a tanulók és a szülők érdeklődése a középfokú szakiskolák iránt is. Az említett elemzés adataiból kitűnik még, hogy az általános iskola befejezése után évről évre mind több falusi diák otton marad és bekapcsolódik a mezőgazdasági termelésbe. Ezt a jelentős változást társadalmunk és gazdaságunk általános fejlődésében kell keresnünk. Ehhez természetesen hozzájárult a közművelődési politika irányvonala is. Ugyanis a közoktatási szervek számos gimnázium kapuját becsukták, néhány új középfokú szakiskolát nyitottak, lehetővé tették, hogy a középfokú szakiskolák tanulói beiratkozzanak az egyetemre, megszigorították a felvételi vizsgákat a gimnáziumban. Sok nyolcosztályos iskolában tapasztalható új nevelési elvek is nagy hatással voltak a tanulók érdeklődési irányának megváltoztatására. Rendkívül nagy gondot fordítanak például arra, hogy a diákokat előkészítsék a termelésre. Tartományunkban több mint 200 iskolaszövetkezet, csaknem ugyanannyi iskolaműhely működik, a Népi Technika klubjai felölelik a tanulóifjúság nagy részét, s ezenkívül a laboratóriumokban, iskolakertekben, valamint a nagyüzemek és birtokok rendszeres látogatásával, a tanulók időnkénti bekapcsolásával a termelésbe igyekeznek megszerettetni a fiatalokkal a munkát. Ezzel is magyarázható,, hogy a tanulók érdeklődése a termelés és általában a szocialista gazdaság kérdéseire összpontosul. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy az általános iskola befejezése után mind több tanuló bekapcsolódik a mezőgazdaságba, azaz falun marad. Tekintetbe véve, hogy a mezőgazdasági termelés a közeljövőben magas technikai színvonalat ér el, az elkövetkező években elkerülhetetlenül felvetődik majd a földműveléssel foglalkozó lakosság túlnépesedésének, s ezzel kapcsolatban még élesebben napirendre kerül a fausi munkaerő szakképzett- sségének kérdése. Már most sok kommuna területén egy katasztrális hold megművelhető területre egy mezőgazdasági termelő jut. A mezőgazdaság gépesítésével ezeken a vidékeken felvetődik majd a munkaerőfelesleg kérdése. Nyilvánvaló, hogy a munkaerőfelesleget a gyáriparnak, kisiparnak, kereskedelemnek, stb. kell majd felölelnie. Ez a helyzet már most kötelezi a nyolcosztályos iskolákat, hogy továbbra is és az eddiginél még sikeresebben készítsék elő az új nemzedéket az életre és megkönnyítsék számára, hogy, nagyobb nehézségek nélkül bekapcsolódjanak a ■gazdasági életbe. Külön probléma a mezőgazdasági munkások szakképzettsége. Sajnos, az tapasztalható, hogy az ifjúság nem érdeklődik a középfokú mezőgazdasági szakiskolák iránt. Az 1955/56-os iskolaévben a nyolcosztályos iskolák csaknem 10 000 végzett növendéke közül csak 197, azaz a tanulók 2%-a jelentkezett a mezőgazdasági középiskolába, ugyanakkor abban az időpontban a tanulók 20%-a minden szakmai felkészültség nélkül, közvetlenül bekapcsolódott a mezőgazdasági termelésbe. Ebből azt vonhatjuk le, hogy az említett évben tízszer több szakképzetlen munkaerő került a mezőgazdaságba. A kedvezőtlen arányt a különféle tanfolyamokkal, téli mezőgazdasági iskolákkal részben enyhíteni lehet, ám ez a kérdés továbbra is megmarad komoly társadalmi problémának. Az elmondottak alapján látható, hogy manapság a diákok pályaválasztását döntően befolyásolják a társadalmi és gazdasági tényezők. JÁNOSI Gábor Elégtétel nincs a fellobbanó szerelemnél szebb és nemesebb érzés, ha viszonzásra talál. Mert ugyebár, az egyoldali ezerelerd, csak sorvasztja, emészti az embert. Van azonban szerelem, amely se nem lobog, se nem sorvaszt, csak az egyik félben visszataszító emléket hagy. No ne értsük félre, senki sem akar szerelmi emlékek között turkálni, babrálni abban a mélyen elrejtett csókhimporos szelencében. Károly osztályvezető emlékekkel teli szelencéjébe se kukkantott volna bele senki, ha,ezekhez a szerelmekhez rendes úton jut hozzá. Ki róhatja fel neki, hogy valamelyik csinos lány belehabarodott. Senki. Hiszen nem éppen csúnya ember, s hogy negyvenen felül van már, és két gyermeke rángatja a kabátját, ez nem akadály. Legfeljebb a módszert nem helyeselték. Mert ő nem suttogott szerelmes szavakat, nem dicsérte kedvese szemét, haját. Azazhogy tévedés, suttogni suttogott, csaló nem szerelmes szavakat, hanem ilyeneket: — Akarsz gyorsan érvényesülni? Semmi az egész. A legjobb géphez kerülsz, na ne ijedj meg, nem akarok semmit. Attól ne félj, hogy kiderül, hisz nekem is hallgatnom kell, ugyebár..., érted... Suttogták az üzemben, hogy Cs. Károly csak „engedékeny” nőket tűr meg az osztályán, s aki nem adja be a derekát, azt elűzi. Nem mutat ugyan egyenesen az ajtóra, hanem kifundál valamit. Beleköt a munkájába. De hiába kettő dolga a szerelem, mégis kitudódott. íme még a szakszervezet is —tárgyalja. Cs. Károly osztályvezetőt ugyanis felpofozta egy új munkásnő, és ezért elégtételt követelt. Itt ül a karosszékben, vékony bajuszkája alól öntelt mosolyt ereget. Várja az elégtételt. — A nők egyenjogúsága nem ér fel egy fröccsel, szokta mondani — a magafajták társaságában. Biztos volt a dolgában, mint annyiszor máskor. — Furcsa és kellemetlen is egy kicsit, mert ilyen dolgok rendszerint egymás közt szoktak maradni, — kezdte Béla, az ügy kivizsgálásával megbízott tag. Nem igen szoktak ilyenről tárgyalni, de most szükséges, mert meggyőződtünk arról, hogy az osztályvezető visszaélt hivatásával. — Mi? — ugrott fel az osztályvezető. — Ez rágalom. Hát tehetek én róla, ha a nők hizelegnek, szeretnek. Az elnök leintette az osztályvezetőt. A bizottság tagja ezután néhány szóban elmondta, hogy a kósza híreket senki sem vette komolyan, ha az osztályvezetőt néha valamelyik nővel kapcsolatban emlegették, ez még lehet pletyka is, ez a többi osztályvezetővel is megtörténik. Ez más. De... Károly egy csinos lányt kapott az osztályra. Azon nyomban védőszárnyai alá vette, állandóan ott sündörgött körülötte, segített neki a gépet beállítani, s amikor az új leány egy kissé megmelegedett, megkörnyékezte. A leány sírt, könyörgött. Vőlegénye van. Nem teheti. Egy napon azonban nagy kiabálás volt az osztályon, Károly villogó szemmel, hadonászva állt az új leány előtt. - Nem lesz magából semmi, olyan durvák az ujjai, hogy csak tányérmosogatásra valók. A leány annyira felháborodott, hogy egyszerre elsötétült előtte minden, rárohant és össze-vissza pofozta, karmolta az osztályvezetőt. - Rágalom az egész, kiabált vérvörösen az osztályvezető, ezért valaki röpülni fog! Ilyen dolgokat állítani egy szakemberről, mégpedigosztályvezetőről, ehhez pofa kell. Remélem, a szakszervezet elégtételt ad. Zsongás támadt, nyitották, csukogatták az ajtót, újabb emberek préselődtek be a terembe, leginkább nők. Amíg a bizottság másik tagja beszélt, valaki odasúgta a már nem mosolygó, hanem ijedt osztályvezetőnek: — Mindjárt megkapod az elégtételt, nézd mennyi nő tolakodott be. Jó lesz, ha eliszkolsz. Az osztályvezető lassan felemelkedett és miközben észrevétlenül kisompolygott, sziszegve mondta: — Mindig mondtam, hogy ez az egyenjogúság nem ér fel egy fröccsel!... PAPP Endre