Magyar Szó, 1958. augusztus (15. évfolyam, 193-219. szám)

1958-08-01 / 193. szám

r 2. oval Maga rátalált a noviszádi Meszoproizvod Az önigazgató szervek megállták a helyüket A n­oviszáddi Meszoproizvod húsfeldolgozó vállalat tava­lyi munkástanácsa nem vala­mi rózsás helyzetben adta át helyét az új munkástanács­nak. A problémák felsorolá­sa után mindinkább kitűnt a vállalat tevékenysége nem gazdaságos... Nem zárták ugyan veszte­séggel a tavalyi évet, de dol­gozóikat már nem jutalmaz­hatták a jövedelemből. Ju­talomszabályzatuk tehát csak papíron létezett. Nem volt rá anyagi fedezetük. Drágán jutottak nyers­anyaghoz, s termékeikkel alig tudtak valami kis jöve­delmet megvalósítani. Ez kü­lönös, hiszen a többi vágó­híd és húsfeldolgozó vállalat sem kapja ingyen a jószágot, de itt lényegében másról van szó: a termékeiket terhelő anyagi költségekről és a rossz munkaszervezésről. Az üzemben nem voltak mun­kavezetők. A munkások be­osztását a mesterek végez­ték,­­ akik saját munkájuk­tól képtelenek voltak m még máshol is jelen lenni. Nem is értettek a jó munkaszerve­zéshez, de nem is igen jutott erre idejük. Egy munkás egy órai munkaidő alatt 6,81 kg árut termett (1956-ban 7,56 kg-ot). Az év folyamán 24 mun­kást büntettek meg fegyel­mezetlenségért, gondatlan­ságért Munkásaik 95-ször voltak betegszabadságon, (ez 2503 elveszített munkaóra) és hatvannéggyel történt bal­eset — leginkább vigyázat­lanságból. (1956-ban csak 23-al). 1957 folyamán 71 mun­kás jött a vállalathoz és 54 ment el. Ez a »jövés-mertés­z mér aggasztó volt. Igen sok volt a kimaradás is: 231 iga­zolt és­ 151 igazolatlan. Mindez komoly feladatok elé állította az új munkásta­nácsot és az egész munkakö­zösséget. A vállalat létéről volt szó. Vajon érdemes-e egy­ ilyen vállalatnak tovább működnie?. A választ a fenti kérdésre az idén ők maguk ad­ták meg. A munkástanács javasla­tot terjesztett a népbizottság elé, hogy ezután, mint kom­munális vágóhíd kivánnak működni. Csupán a város el­látását szolgálják és így ki­sebbek lesznek a kötelezettt­­ségeik. A népbizottság elfo­gadta javaslatukat. Az igazolatlan kimaradáso­kat is megszüntették. Elhatá­rozták, hogy az igazolatlan kimaradások ezután az évi szabadság terhére mennek. Ahány napot hiányzik vala­ki, annyival kevesebb az évi szabadsága. Ez is eredmé­nyesnek bizonyult, mert az­óta egyetlen igazolatlan ki­maradást sem jegyeztek fel. Jutalom szabályzatukat ki­egészítik a tavalyi ta­paszta­latokkal és újra életbe lépte­tik. A vágójószág beszerzése is aránylag rendeződött. A ser­tést a járási jószágtenyésztő ügyviteli szövetség útján vá­sárolják, és ez fennakadás nélkül folyik. Az üzemben munkavezetőt alkalmaztak, csupán az a fel­adata, hogy gazdaságosan foglalkoztassa a munkásokat. Egy­szóval, hogy szervezze a munkát. Miután megoldották a leg­égetőbb problémákat, egy pil­lanatra sem kérdéses, hogy szükség van-e erre a válla­latra. Ma már újabb terve­ket készítenek. Korszerűsí­tik a vállalatot és többek kö­zött egy baromfivágóhidat állítanak fel. — Ha már vá­rosellátó vállalat lettek, igye­keznek minden erejükkel a fogyasztók szolgálatában áll­ni. K. I. dőr.V­áratlan látogatók érkeztek a na­pokban Felice Chiranti ismert olasz újságíró lakására: két ren­d Rendeletünk van egy önnél lévő ok­mány elkobzására, jelentették ki. A rendőrök G. Castell, az olasz hitel­bankok ellenőrzőjének jelentését keres­ték az újságíró laká­sán. Meg is találták és el is vitték. Minek kellett a rendőröknek ez az ok­mány és hogyan került az újságíróhoz? Van Olaszországban egy Italcassa nevű takarékpénztár, jobban mondva ez a köz­pontja vagy nyolcvan olaszországi taka­rékpénztárnak. Alaptőkéje 250 milliárd. A háború után minden nagyobb vállalko­zásban benne volt az Italcassa pénze is. Biztos lábakon álló, erős banknak ismer­ték, ma viszont 64 milliárd lírájának a sorsa bizonytalan. Senki sem tudja meg­mondani, elveszti-e vagy sem. Ennek a 64 milliárd lírának a története tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Kons­tantin Tesseralo-t nevezték ki vezérigaz­gatónak. Az új igazgatónak az volt a vé­leménye, hogy a hitelek folyósítása túl bonyolult, nagyon kötött. Szerinte sokkal szabadabban kellene ezt csinálni. »Csak jól meg kell nézni az embert és meg lehet róla állapítani adhatunk-e neki hitelt vagy sem« — mondta. Az igazgató na­gyon nagyra tartotta képességeit. Újítá­saiért sokan bank-lángésznek tartották. A fentebb említett újságíró tavaly két­ségbe vonta a vezérigazgató képességeit. Fülébe jutott néhány bizonytalan vállal­kozása és nyomozást indított. Egészen furcsa dolgokat fedezett fel. Nem sokkal később cikket írt róla s egészen szárazon, csupa számokkal, bebizonyította, hogy az Italcasse pénzügyi helyzete megrendült. A cikk nem váltott ki nagy szenzációt, el­lenben névtelen levelek kezdtek érkezni az újságíróhoz. Az egyik levélíró leírja, hogy a vezér­igazgatónak egyáltalán nem volt fontos, hogy a hitelt igénylő milliomos-e vagy ágrólszakadt szegény, s nem nézte, van-e fedezete a kért pénzre. Az igénylőket be­hívta szobájába, több órán át elbeszélge­tett velük és ez alatt­­megfigyelte pszi­chológiájukat«. Ennek alapján ítélte meg, hogy kölcsönképesek-e vagy sem. Egy Maria Vesegu­ia nevű egyénnek például másfélmilliárd lírát adott valami épít­kezési vállalkozásra. A vállalkozás meg­bukott, a bank pedig kártérítés nélkül maradt, mert nem tudták behajtani a pénzt Egy másik levél a következőt írja: Az egyik hiteligénylő kijelentette, hogy 12 864 font erejéig hitelképes a török kormány­nál. A vezérigazgató nem is ellenőrizte, hogy igazat mond-e, rögtön folyósította a kért összeget. Az újságíró kérésére erre G Castell szakértő kivizsgálta az Italcassa helyzetét és jelentést készített róla. Ezt kobozta el a rendőrség Felice újságírótól. Az olasz közvélemény azt tartja, hogy a jelentést azért kobozták el, mert az olasz kor­mányra nézve igen kellemetlen lett volna a leleplezés. Az nyitó bankigazgatót egyszerűen ka­landornak nevezik az olasz bankszakér­tők, ő viszont azt tartja, hogy az emlí­tett 64 milliárd líra biztos kezekben van, mert »megválogatta« kinek adja. Mindig azt nézte, hogy mire fekteti a hitelező a pénzt, és minél különösebb volt a vállal­kozás, annál biztosabb lehetett benne a vállalkozó, hogy megkapja a pénzt. Azok, akiknek sikerült valami úton­­módon pénzt szerezni az Italcassától, egyre bizonygatják, mennyire ötletes az igazgató újítása. A bankszakértők sem ta­gadják hogy ötletes, de hogy kifizetődő azt már kétségbe vonják. Szétfolyó milliód MAGYAR SZÓ Személyi jövedelmek és vállalati alapok Elemezték a grafikus vállalat múlt évi ffiankáját az ez évi hajóeszközök alapjá. Az új jövedelemelosztási rendszer bevezetésével ko­moly feladatok előtt állnak a gyárak, üzemek, vállalatok munkaközösségei, s nagyobb jogok és nagyobb felelőssé­gek előtt munkástanácsai. Az új jövedelemelosztási rendelet azonban nem min­den gazdasági ágazatot, sem minden vállalatot érint egy­formán. Itt vannak például a grafikus vállalatok- Két előttem heverő jegyzőkönyv arról beszél, hogy a grafiku­soknak sok tennivalójuk lesz a termelékenység növelé­séért. A grafikus szakszerve­zet köztársasági elnökségé­nek egy bizottsága ugyanis nemrég eleme»*« kilenc kisebb­­nagyobb grafikus válla­lat 1957-ben végzett mun­káját az егте az évre von»...törő új hatóeszkö­zük alkalmazásával. Ezek a vállalatok tavaly 5 7­­2 753 976 dinár bruttó ter m­elyet valósítottak meg. Eb­ből a nyereségük, az illet­­ményszabályzat alapján meg­valósított fizetések, s a nor­­matísteljesítések, vagyis az összjövedelem 1 332 215 773 dinár, s ebből a társadalmi hozzáj­árulások levonása utal. 1 024 969 213 dinár tisz­ta jövedelmük maradt fenn. A bizottság tagjai ebből az összegből biztosították a dol­gozóit minimális személyi láz védelmét, a minimális szemé­lyi jövedelem és az illetmény­tételek közötti különbséget, a normatúlteljesítésért járó összeget, a személyi jövede­lem után járó tíz százalékot, a kommunának járó rendkí­vüli hozzájárulást és a tarta­lékalapba szánt összeget. A munka végeztével ki­tűnt, hogy a kilenc vál­lalatnak a prémiumok kifizetésére és a vállalati alapokra mindössze 118 925 405 dinárjuk ma­radt, vagyis a tiszta jö­­­­vedelem 11,61 százaléka. Ez pedig azt bizonyítja — áll a jegyzőkönyvben —, hogy a grafikus vállalatok alapjai, amelyek a vállalat továbbfejlődését szolgálják, — nincsenek irigységre mél­tó helyzetben. De a fejlődés előtt álló aka­dályokat mindenképpen el kell hárítani. Erre serkent az új jövedelemelosztási rend­szer. E célból a grafikus vál­lalatoknak sokkal nagyobb gondot kell a jövőben fordí­­taniok arra, hogyan érhetné­nek el — tekintetbe véve minden lehetőséget —, minél több jövedelmet. E célból sokkal gazdaságosabban kell dolgozniok. Csökkenteniök kell az anyagi kiadásokat, a selejtet, úgy kell megszervez­­n­ök a munkát, hogy minél rövidebb id­ő alatt minél töb­bet termeljenek. Itt azonban fel kell vetni a norma­kérdést is. Mert — mint az elemzésből kitűnik — a reálisabb normák na­gyobb részt megoldanák ezt a komoly kérdést. A bizott­ság ugyanis megállapította, hogy tavaly, — amikor a normateljesítést az anyagi kiadásokból lehetett­ fedez­ni — ezekben a vállalatokban 29,9—10,5 százalékban teljesítették túl a nor­mát. Az állami pénzjegy nyomdá­ban a vajdasági vállalat nem volt az ankétben részt vett vállalatok között, habár ez rájuk is vonatkozik) például a normatúlteljesítés az össz­­fizetési alapokhoz képest mindössze 2,9 százalék. Ne­kik így módjukban áll majd, hogy miután a tiszta jövede­lemből minden kiadást fedez­tek, húsz százalékot a válla­lati alapokba fektethetnek. Ezzel biztosíthatják fejlődé­süket. De a Proszvetában, ahol átlag 10,5 százalékkal szárnyalták túl a normát, az összfizetési alapnak mind­össze 2,8 százalékát vihetik a vállalati alapokba. Ha azonban a kifizetett sze­mélyi jövedelmeket mélyeb­ben elemzik — áll a jegyző­könyvben — kitűnt volna hogy a vállalatoknak külön hozzájárulást kellene fizet­­niök, mert a magas szakkép­zett és szakképzett munká­sok jövedelme a normatúl­­teljesítés, túlórázás stb. miatt s a minimális személyi jöve­delem 60 százalékán túljutott volna. Ezzel a külön hozzájá­rulással csökkent volna a vállalati alapokba helyezett összeg. Nagyjából ilyen képet ka­pott a grafikus szakszervezet köztársasági tanácsának el­nöksége az ankétban részt vett kilenc vállalat múlt évi ügyviteléről, amelyre, az ez évi új hatóeszközöket alkal­mazták. Alaposan meg kell tehát gondolniuk a grafikus vállalatoknak, hogyan fog­nak gazdálkodni. Mert a má­sik jegyzőkönyv szerint azok­ban a vállalatokban ahol nor­mára dolgoznak, ez év első negyedében nemhogy csökkent volna a normatúlteljesítés szá­zaléka, hanem emelke­dett. Januárban átlag 15,18, februárban 10,28, márciusban pedig 16,45 százalékkal teljesítették túl a normát. Nem lenne ez baj, ha ezzel egyidőben növekedne a ter­melés is. De az eddig össze­gyűjtött adatok ennek ellen­kezőjéről beszélnek. Ez pedig káros a tiszta jövedelem he­lyes felosztására és azoknak a dolgozóknak a rovására megy, akik nem normára dol­goznak. (gy. p.) PedWt. 1*Ж. VTTÍ L1 K­I TUDJA megtalál­ják-e a salamoni meg­oldást. Irics Szlavko mérnökjelölt (a mezőgazda­­sági fakultás abszolvense), a zsedniki földművesszövetke­­zet igazgatója azt mondja, a népbizottság nem nagyon töri a fejét. A népbizottság viszont úgy véli, hogy az igazgató nem nagyon erőlte­ti meg magát. Kezdjük talán élőbről s a kommentárt hagyjuk a végé­re. A vita úgy kezdődött, hogy Kuglics Mihály, a zsedniki nyolcosztályos iskola igazga­tója üzenetet kapott a föld­­művesszövetkezet igazgatójá­tól, menjen el hozzá, beszél­ni akar vele. El is ment, s bizony elcsodálkozott, ami­kor Irics röviden közölte ve­le, hogy ürítse ki azt a kis szobát, amit iskolaműhely­­nek rendezett be a szövet­kezeti otthon épületében. Az iskolaigazgató nem e­­gyezett bele, mert nincs ho­va mennie. Tulajdonképpen 2-3 évvel ezelőtt is kény­szermegoldás volt, hogy az iskolaműhely ideköltözött, dehát nem volt hely. Hogy mennyire nem volt, azt bi­zonyítja az is, hogy az isko­laműhely akkor ideiglenesen a népbizottság udvarában egy régi, sertésalkotban volt. Ezért is engedte meg ak­kor a népbizottság, hogy be­költözzenek a szövetkezeti otthon egy kis üresen álló szobájába. népbizottság most sem támogatja a szö­vetkezetet abban, hogy az ut­cára tegye az iskolaműhelyt. Nemcsak hogy nem támogat­ja, hanem igyekszik gátolni is. Úgy látszik erre szükség is van. Balassa Mihály, a­­ népbi­zottság titkára meséli, hogy bizony Irics néha hajlamos a túlkapásokra. íme egy eset: Mivel sehogyan sem tu­dott zöldágra vergődni az is­kolaigazgatóval, azaz nem kapta meg tőle az említett helyiség kulcsát, megírt há­­rom „hivatalos” levelet. E­­gyet az igazgatónak, a mási­kat a népbizottságnak, a har­madikat a milíciának. Közöl­te velük, hogy ekkor és ek­kor pontosan jelenjenek meg a szövetkezeti otthon előtt, mert erőszakkal fel fogja nyitni az iskolaműhelyt és az utcára költözteti. Persze senki sem jelent meg, és az igazgató is a vé­gén meggondolta magát. Hát ha egy jó ötlettel könnyebb lesz kinyitni azt az ajtót, mint erőszakkal. Elővette az írógépet és szabályos végzést írt ki. Elküldte a milíciára azzal, hogy a törvény értel­mében (és a végzés értelmé­ben) lakoltassa ki a szóban­­forgó szófogadatlanokat. Ezúttal sem volt azonban szerencséje, mert a milícia közölte, hogy kiköltöztetésre csak ,a népbizottság adhat ki végzést. Ismét ez a népbi­zottság! —Os­ztán EGY IDEIG törte a fejét, majd e­­szébe jutott a mentő­ötlet. Gazdasági nyomást kell gyakorolni ezekre a köz­művelődésiekre. Mert hát köztudomású, hogy az isko­lának nincs valami tekinté­lyes kasszája s majd csak beadja a derekát. Újabb le­velet menesztett az iskola­­igazgatóhoz. — Jöjjön minél előbb, hogy szerződést kössünk a házbérről. Ment is az igazgató örö­mest, mert úgy­­ látta, végre lekerül a napirendről a do­log. Elégedetten mosolygott, amikor az igazgató kimond­ta a feltételt: 10 000 dinár. — Rendben van, annyit fi­zethetünk. Emez meg csak bámult rá, nem tudta felfogni, mi történik vele. Majd ő kezdett mosolyogni. — De én egy hónapra gon­doltem. Az iskolaigazgatónak nem volt kedve tovább mosolyog­ni, honnan fizethet ő tízezer dinárt.­­ Most tovább folytatódik a huzavona éleződik az ellen­tét a földművesszövetkezet és a népbizottság között. Pe­dig nagy szükségük lesz egy­másra, hiszen csak most kez­dődik az olasz búza akció, nem árt, ha együttes erővel propagálják termesztését, és a feltétel­eket, ha mindket­ten azon lesznek, hogy a föld­művesek minél többet elves­senek belőle. Vajon nem lehetne egy ki­csit higgadtabban, megfon­toltabban elintézni a dolgot? Igaz, a szövetkezet földelem­­ző laboratóriumot akar be­szerezni, meg aztán a tej-fel­­vásárlást is megszervezni. Kell a hely, de azért egy kis jóakarattal másképpen is megoldhatja a dolgot. Akkor valószinuleg nem kell majd kiköltöznie az iskolaműhely­nek s mégis találnak helyet a laboratóriumnak és a tej­­felvásárlónak is. L. I. KINEK VAN IGAZA ______________ | Huzavona tax­isk&ttaműh&1Y kör Talán egy kissé higgadtabban .

Next