Magyar Szó, 1959. március (16. évfolyam, 50-75. szám)

1959-03-01 / 50. szám

HALAD A FASIZMUSRA . SZABADSÁG A NIIPNEK ♦ AHA 20 DINAH ♦ t­o5t. piai.­­ got 1­17. XVI. évf. 50. (4348.) sz. 77//////////////////////////////////. 5 Vasárnap, 1959. március \ Tito elnök Latakiába­n Szíria népe mindenütt lelkesen üdvözölte a két elnököt I. ■ Jugoszlávia és az ЕПК mindent megtesz a tömb­­politika felszámolásáért Közös közlemény a Tito-Nasszer megbeszélések végén Sift­er cin­ci Ami szerénységünket illeti, meg lehetünk vele elégedve. Társadalmi életünkre jellem­ző, hogy alkotó lendületünk­ben a problémákat kutatjuk, a megoldásra váró kérdése­ket vitatjuk. Emiatt keveset összegezzük az elért eredmé­nyeket, keveset hangsúlyoz­zuk a kivívott sikereket. Le kell szögeznünk, hogy amikor sikereinkről beszé­lünk, ez egyáltalán nem jelent szerénytelenséget. Van mivel büszkélkednünk, van emle­getni valónk. Mindez dolgo­zóink milliói erőfeszítésének és alkotó­készségének ered­ménye, ami igazolja szocialis­ta­gtunk elvi helyességét és gyakorlati megvalósítható­ságát. Ezt most indokolt szóvá tenni, mert folyamatban van­nak a Szocialista Szövetség szervezeteiben az évi értekez­letek és politikai összejövete­leink agitációs jellegűek is. Mert az elért sikerek nem jelentéktelenek, s ezt min­den öndicsőítés nélkül meg­állapíthatjuk. Belső társadalmi rendsze­rünk szilárdsága olyan, hogy kevés ország mondhatja Nyu­gaton és Keleten a maga bel­ső rendjét a maga szempont­jából szilárdabbnak, nagyobb mértékben mentesnek zök­kenőktől és megrázkódtatá­soktól. Gazdasági téren, éppen mert ilyen a mi belső ren­dünk, mert a termelési viszo­nyok lehetővé tették a ter­melőerők hathatós kibonta­kozását, valóban nagy sike­reket értünk el. Az utóbbi négy-öt évben már világ­­viszonylatban az elsők kö­zött vagyunk, mint olyan or­szág, amelynek gazdasági e­­reje évről évre rohamosan növekszik. Noha a mezőgaz­daságban még csak kezdő si­kereket értünk el, azok is már olyanok, hogy határain­kon túl is számon kell tar­tani a tárgyilagos szemlélő­nek. Az életszínvonal növelésé­ben is határozott eredmé­nyekről számolhatunk be. Kétségtelen, hogy jelenlegi életszínvonalunkkal nem elé­gedhetünk meg, de az élet­­körülmények javítását illető­leg, hazánk azok közé az or­szágok­­ közé tartozik, ame­lyekben az utóbbi években az életszínvonal legerőtelje­sebben javult. És még valamit: Az élet­színvonal növelésében elért sikerek nem korlátozhatók kizárólag a közfogyasztás nö­vekedését kimutató jelzőszá­­mokra. Nálunk az életszínvo­nal növekedése Kommunista Szövetségünk, kormányunk, a szakszervezetek, községi hatóságunk és munkásönigaz­gatási szerveink politikájá­nak és tevékenységének lé­nyeges és alapvető tétele. Külföldön, Keleten és Nyu­gaton, azok akik képtelenek tárgyilagosak lenni, belső szükségletük, ellentmondá­saik vagy egyszerűen osztály­Damaszkuszból jelenti a Tanjug. Tegnap a következő köz­leményt adták ki Joszip Broz Tito elnöknek az Egye-­ sült Arab Köztársaságban tett látogatásáról: „Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szövetségi Népköz­­társaság elnöke feleségével 1959 februárjában Gamal Abdel Nasszernak, az Egye­sült Arab Köztársaság elnö­kének meghívására ellátoga­tott az Egyesült Arab Köztár­saságba.­Tito elnök kíséretében volt Blazso Jovanovics­(­a crnago­rai népszkupsztina elnöke, Ivan Macsek, szövetségi nép­­képviselő, Szlobodan Pene­­zics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, Veljko Micsu­­novics, külügyi államtitkár­­helyettes és Leo Matesz, a köztársasági elnök főtitkára. Itt tartózkodásuk alatt Tito elnök és a jugoszláv küldött­ség tagjai részt vettek az Egyesült Arab Köztársaság évfordulójának kairói és da­maszkuszi ünnepségein. Ellá­togattak Homsz, Hama, Alep­po, Latakia városokba és több más helyre, ahol közvetlen és baráti érintkezésbe jutot­tak a lakossággal, és megis­merték az Egyesült Arab Köztársaság szír részének je­lentős részét. Ez a látogatás lehetővé tet­te a két államfőnek, hogy folytassák az 1958. decem­ber 4-én Port Saidban kez­dett megbeszéléseket és ki­merítő véleménycserét foly­tassanak az időszerű nem­zetközi kérdésekről és a két ország sokoldalú együttműkö­désének továbbfejlesztéséről. A megbeszéléseket 1959. feb­ruár 21. és 27. között folytat­ták és jugoszláv részről jelen volt Tito elnök, a küldöttség tagjai és Joszip Gyergya, a JSzNK kairói rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, az Egyesült Arab Köztársa­ság részéről pedig Abdel Nasszer, köztársasági elnök, Abdel Latif El Bagdadi, Ab­del Hakim Amer marsal és Akram El Hurani alelnökök, dr. Mahmud Favzi külügy­miniszter, Zaharia Mohiedin belügyminiszter, Ali Sabri tárcanélküli miniszter, Edin, Kahala, a szír körzet végre­hajtó tanácsának elnöke, Huszein Zulfikar Sabri, kül­­ügyminiszterhelyettes és Sa­­bet El Aris, az EAK rend­kívüli és meghatalmazott beo­grádi nagykövete. A megbeszélések a kölcsö­nös megértés és a két or­szág viszonyát jellemző ha­gyományos barátság szelle­mében folytak. Megmutatták az álláspontok nagyfokú azo­nosságát az időszerű nemzet­közi kérdések értékelésében és a két ország eltökéltsé­gét, hogy minden téren to­vábbfejlesszék kölcsönös együttműködésüket. A két elnök örömmel ál­lapította meg, hogy külpoli­tikájuk céljai és alapelvei, amelyeket 1956. január 6-án Alexandriában és 1956. jú­liusában és 1958. júliusában Brioniban kiadott közös köz­leményükben leszögezték, he­lyesnek bizonyultak, és hasz­nosak a béke megszilárdítá­sára, valamint a nemzetközi együttműködés fejlesztése szempontjából. Ismét hangsúlyozták eltö­kéltségüket, hogy síkraszáll­nak a béke megszilárdítá­sáért és a sokoldalú nemzet­közi együttműködésért, az egyenrangúság, a független­ség teljes tiszteletben tartá­­­sa, a belügyekbe be nem avatkozás és minden nép önrendelkezési jogának el­ismerése alapján. A két ál­lamfő megállapítja, hogy a fenti elvek megvalósítása, teljes összhangban áll az ENSZ Alapokmányával, va­lamint a bandungi és akrai (Folytatása a 6. oldalon) Joszip Broz Tito elnök,­­ Nasszer elnök és a jugoszláv­­ küldöttség tagjai tegnap dél­l­­­után 15 órakor Lata­­­föld- 11 közttengeri szír kikötőbe ér­keztek. Aleppóból Latáikiáiig a 200 km-es út mentén a vidék la­kói már kora reggel óta vár­ták a két elnököt, és vala­mennyi faluban jugoszláv és arab zászlókkal díszített dia­dalkapukat emel­tek. Az autó oszlop több helyen megállt, és Tito és Nasszer elnök rö­vid beszédet mondott. Első­nek Ed­leb városiban álltak meg, majd Eriho városban rövid népgyűlés volt, ame­lyen Nasszer elnök az EAK kül- és belpolitikájáról be­szélt, Tito elnök pedig hang­súlyozta, hogy szíriai látoga­tása mindig szép emléke ma­rad. Rövid népgyűlés volt Gysr ,Segur városban is. Laitákiában a város lakói viharos lelkesedéssel fogad­ták a két elnököt A kikötő megtekintése után a népgyű­lést tartottak, amelyen Nasszer és Tito elnök beszélt. Felszólalt még El Badr jemeni trónörö­kös is. Tito elnök a Galeb fedélzetén megbeszéléseket folytat Abboud szudáni tábornokkal. A szudáni látogatásról készült többi képünk az 5. oldalon. elfogultságuk miatt, épp eze­ket a nagy sikereket igyekez­nek­ eltitkolni vagy meghami­sítani saját közvéleményük előtt. Sok esetben, a külföldről jövő rosszakarat ellenére, bonyolult nemzetközi hely­zet közepette voltunk kény­telenek kivívni saját szocia­lista építésünk eredményeit. És éppen ezért tartjuk sike­reinket még értékesebbek­nek, még nagyobbaknak. Er­re utal a tárgyi körülmények higgadt mérlegelése, de így érzi ezt hazánk egész népe. (I. !) A FENEVAD GYOMRÁBAN (Pállunk 50. évfordulójára) ★ EGY EMBER ELMENT (Tárca) (2. oldal) SZERESSÜK EGYMÁST, GYEREKEK! ! * A MOSTOHA VIDÉK (Kommentár)­­ (3. o­l­d­a­l) • KÉT PROFESSZOR HELYET CSERÉL (Római javéi) ★ KANADA WISI ÖNMA­GAT A BÉKÉIT VK (Tito elnő afrikai k*‡!. . . VIZSGÁLÓ K­SO * TT (Londoni iuti—_.... levele)­­*. oldal) A LEGHIDEGEBB TELEK (12. Oldal) „JÖJJ EL ISMÉT!” Mihalics nyilatkozik távol­keleti útjáról) (15. oldal) A népek közös érdeke a háború megakadályozása Boldog az az ország, amelynek ilyen népe van — mondotta Tito elnök Aleppóban Aleppóból jelenti a Tan­jug. Aleppo szíriai városban tegnapelőtt este nagy nép­­gyűlést tartottak, amelyen Tito és Nasszer elnök beszé­det intéztek az egybegyűlt tömeghez. Elsőnek Nasszer, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke beszélt és meleg szavakkal üdvözölte Tito el­nököt. Kijelentette, hogy Ti­to elnök személyében az Egyesült Arab Köztársaság népei a szabadság és függet­lenség eszméinek harcosát látják. Utána Tito elnök a kö­vetkező beszédet mondotta: „Kedves barátaim, bocsássák meg, hogy nem tudom szavakban kifejezni érzelmeinket és benyomásain­kat erről a nagyszerű gyű­lésről. Boldog az az ország, amelynek ilyen népe van és az a nép amelynek ilyen if­júsága van, amely ilyen egy­ségesen áll vezetősége és nagy elnöke mögött. Tudják, hogy Jugoszláviá­ból jöttünk és hogy eddig hat országot látogattunk meg, hogy hozzájáruljunk a béke ügyéhez. El kell тогИтпст, hogy itt utunk végén, az önök történelmi városában és egész utunkon Damasz­kusziél egy nép győzelmét és diadalát láttuk, az egység diadalát. Ahogy elnéztem önöket és láttam szeretőtö­ket elnökük iránt, megértez­­tem, hogy miért szeretik. Szeretik azért, mert azt csi­nálja, amit önök akarnak, azt, ami az önök szívéből ne­ki­k szereti önöket, és önök szeretik őt, önökért él és dolgozik és ezért megér­tem, miért szeretik. El kell mondanom, hogy én is sze­retem az önök elnökét. És kívánom, hogy sokáig éljen. Közel áll hozzánk jugoszlá­­vokhoz, mert önök is k közel állnak. A jugoszláv nép épp úgy, mint önök évszázadokig szenvedett és tűrt, évszáza­dokig szenvedett idegen já­rom alatt és ezért örülnek, hogy ma Ázsia és Afrika te­rületén a többi népekkel e­­gyütt öntudatra ébred a nagy arab nép is, és meg akarja valósítani törekvését, hogy úrrá legyen a maga háza tá­ján. Mindössze egy év alatt el­ért eredményeiket látva el kell mondanom, hogy gyö­nyörű távlataik vannak és út­juk a boldogabb jövő felé vezet. A népek egységének ma nagy jelentősége van. Egy törekvésben egyes­ülve, ne engedjék meg, hogy vi­szályt szítsanak önök között, mert csak egységesen való­síthatják meg azt, amit kezd­tek, azt, amit az önök ve­zetői akarnak tenni. Csak ilyen egységesen győzhetik le a nehézségeket. Az Egyesült Arab Köztár­saságot és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaságot ösz­­szefűzi a közös nemzetközi harc is, hogy megőrizzék a békét, hogy országaink köny­­nyebben fejlődhessenek, hogy könnyebben építhessük és megvalósíthassuk jobb éle­tünket. Azonos az a véleményünk is, hogy a háború az embe­riség legnagyobb katasztró­fája és ezért együttesen har­colunk minden háború meg­akadályozására. Az a közös (Folytatása a 6. oldalon).

Next