Magyar Szó, 1960. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1960-03-27 / 73. szám

TC. oldal Lentnprádban most készítik Dosztojevszkij FEHÉR ÉJSZAKÁK című elbeszélésének szovjet filmváltozatát Ivan Pirjev rendező vezetésével, akinek a Félkegyelmű című filmje — szintén Dosztojevszkij-regény alapján — már bejárta fél Európát. Visconti olasz rendező néhány évvel ezelőtt a Fehér éjszakákat mai környezetbe ültette, — ezt a Velencében díjazott filmet nálunk is vetítették — az oroszok viszont eredeti változatban viszik szalagra A főszerepet Oleg Sztrizsenov (A mexicói, Negyvenegyedik, A kapitány leánya) és Ludmila Marcsenko, a moszkvai színiakadémia növendéke tolmácsolja. René Clement ismert francia rendezőnek Tiltott játékok című filmje óta nem sok sikere volt. Most a sajtóvisszhangból ítélve, úgy látszik ismét magára talált, Csupa nap című új filmjével újból figyelmet keltett. Marie Latorét a franciák új csillaga mellett, a férfi főszerepet Alain Delon játssza (képünkön). MAGYAR SZÓ Sok ígéret, kevés film Pénz, kivitel, forgatókönyv, nehézkes vállalatok Miért akadt el a hazai filmgyártás? Szomorú és egy kicsit lesújtó a helyzet a hazai filmfronton. Az elmúlt nyolc hónap alatt mindössze négy film készült el, (Három Anna, A 905-ös magaslat, Álmok delizsánsza, Les kapitány) s pillanatnyilag mindössze h háromat forgatnak (Háború, Kilencedik kör, Akció). Ezen kívül egész sereg film előkészületben van, az idén a tovlatterv szerint húszat, a vállalatok bejelentése szerint pedig 25 filmet készítenek. Sovány vigasz ez, mert eddig már sokszor megtörtént, hogy az ígéret csak szép szó maradt. Még akkor is, amikor kedvező feltételek voltak a régóta áhítozott gyártási színvonal elérésére, az évi húsz film elkészítésére. Az országban kilenc beográdi, zágrábi, ljubljanai, szkopljei, szarajevói és bidvai vállalat foglalkozik játékfilmek gyártásával és ezért nehéz egy kalap alá venni azokat az okokat, amelyek előidézték ezt a válságra hasonlító helyzetet. Egészen mások a körülmények mondjuk Zágrábban, Szarajevóban vagy Szkopljéban, de azért mégis egyes tényezők többé-kevésbé egyformán értik valamennyiüket. A legnagyobb problémát, legalábbis idáig, a pénzhiány okozta. A dotációk elmaradtak, a belföldi értékesítésből eredő jövedelem távolról sem fedezi a megnövekedett gyártási költségeket, a kivitel pedig a növekedés ellenére sem halad kielégítően. Enélkül pedig - mármint a kivitel nélkül -nem lehet boldogulni, a hazai piac nehezen tudja, még a mozik számának lényeges emelkedés esetén sem, a befektetett összeget visszaéríteni. Ugyanez a helyzet másutt is, az olaszok és a franciák is csak a kivitellel tudják egyensúlyba hozni mérlegüket. Ezért most és a jövőben méginkább a külföldi piac felé fordul a filmvállalatok figyelme. A lehetőségek azonban korlátozottak, jóllehet nem egyszer ennek ellenkezőjét állítják. Csak jó film kell, és minden megy, mint a karikacsapás — halljuk többször is. Igenám, de a jó film fogalma országonként változik, ami nálunk jó, az másutt rossz vagy nem kivonatos, illetve fordítva. A kivételek ebben az esetben is megerősítik a szabályt. Ilyen körülmények között érthető hogy a filmvállalatok fogukhoz verik a garast, jobban megfontolják mit és hogyan csinálnak. Egy másik probléma a forgatókönyv hiány. Ez sem egészen sajátos hazai baj, a jó szcenárium világviszonylatban is fehér holló. Ebben az esetben az a kifogásolni való, hogy a gyakorlat, kevés kivételével eddig nem adott olyan filmírókat akik jártasak a szakmában, és elfogadható módon tudnák az ötleteket a filmnek megfelelő formákba önteni. Pedig ez is olyan szakma, mint a többi, egy kis rátermettséggel el lehet sajátítani műhelytitkait. Ahol ezzel többet törődtek, ott nincs is fennakadás, amikor a pénzügyek megoldódnak. Ezt a zágrábi Jadrán vállalat példája igazolja ékesen. Az egyik idei filmje már forgalomba került (A 905-ös magaslat) a másik befejezés előtt áll (Kilencedik kör), a harmadikat pedig most csinálják (Háború). Ugyanakkor az ország egyik legtermékenyebb és anyagilag szilárd lábakon álló vállalata, a beográdi Avala, csak egyet fejezett be, azt is tavaly, az idén pedig az előkészületeket nem számítva, még semmibe sem kezdett. A harmadik probléma szorosan összefügg a előbbivel. A mostani vállalatok, szervezeti fölépítésük folytán, meglehetősen nehézkesek, idegenkednek a merészebb kezdeményezéstől. Csak egy példát említünk: amíg egy forgatókönyv eljut a termelésbe, hónapok múlnek el, hosszú utat tesz meg az alkotó, a dramaturgiai osztály és a művészeti tanács háromszögében. Ezért is akad olyan sok követője a művészek között annak a javaslatnak, hogy a lengyelek példájára nálunk is honosítsák meg az önálló forgató csoportok megalakítását. Ennek az a lényege, hogy a művészek csoportja szövetkezik egy film elkészítésére, és egy társadalmi szerv jóváhagyása alapján kapott kölcsönnel, az önigazgatás szellemében, önállóan elvégzi a film körüli művészeti és adminisztratív munkákat. Ezzel a termelés lényegesen meggyorsulna, állandósulna, vagyis el lehet érni éppen azt, am most hiányzik. A javaslat azonban jónéhány vitás kérdést szült, megvalósítása ezért késik. Nyilván olyan kérdések ezek, amelyeket összességében és intézményesen lehet csak megoldani - ebben az irányban haladnak az illetékesek erőfeszítései is - mert ellenkező esetben állandóan visszás helyzetek állnának elő és mindennaposak lennének kísérő jeleséseik: a válság és az egy tmty.ben topogás. K. Z. SZÉLMALOMHARC AZ IDŐVEL Aprópénzre váltott dicsőség Ramon Novarro a némafilmek Hőse még ma is játszik Az idősebb nemzedék emlékezetében még él Ramon Novarrónak, a némafilmek világhírű szépfiújának alakja. Most ismét gyakran emlegetik a lapok hasábjain, abból az alkalomból, hogy elkészítették a Ben Hur című némafilm új változatát. Ebben a legújabb hollywoodi szuper kolosszusban ő persze nem játszik, csupán azzal kapcsolatban idézik emlékét hogy részese volt az első Ben Hur világsikerének Ő játszotta annak idején a főszerepet, és voltaképpen ezzel érkezett el népszerűségének csúcspontjára. Pályafutását 1919-ben kezdte, amikor ismerőseinek és barátainak unszolására ott hagyta zenetanári állását és a filmhez szegődött. Rex Ingram rendező fedezte fel, kiemelte a statiszták sorából és mindjárt jelentős szerepben próbálta ki képességeit: a Pogány című némafilm címszerepét biztasá A jó megjelenésű mexikói származású színészt kegyeibe fogadta a közönség úgyhogy egymásután kapta a szerepeket és villámgyorsan felkapaszkodott a népszerűség ranglistájának legmagasabb fokára. Amikor a Ben Hur főszerepét megkapta már világszerte ismert volt. Ebben a korszakban a Scaram^ ’-he a A zendai fogoly ( ü tőnek elkészítették már hu, ^as, színes változatát) A nőstény ördög, Vörös liliom és A kis kadét című filmekkel öregbiti jó hírnevét. A népszerűség tetőpontját a harmincas években éri el, amikor Rudolf Valentino halála után egyedül viseli a filmvilág koronázatlan királyának címét. A Diákélet, India fia, Kairói éjszaka, Tüzes vér, A sejk fia című filmek jelzik sikereit. Ebben az időpontban jelentkezik a hangos film is. Ez a technikai újdonság alapjaiban megrázkódtatta a filmvilágot és sok ismert színésznek sírásója lett. Áldozatai között találjuk Ramon Novarrot is. Az első években megkísérelt ugyan alkalmazkodni az új körülményekhez, de hangja nem felelt meg, és amilyen gyorsan feltűnt, úgy távozott is a filmvilágból. Greta Garbo partnere volt a Mata Hari című filmben, de ez már a vég kezdetét jelentette. Teljes kudarcba fulladt első filmjének a Pogánynak hangos változata, amelyhez pedig ő is, a gyártók is sok reményt fűztek és most már át kellett adnia helyét az új erőknek — aránylag fiatalon, negyven éves korában — s ezzel voltaképpen be is fejeződött pályafutása Ami ezt nem ismerte el és azóta is szélmalomharcot folytat régi hírnevének visszaszerzésére. Először európai hangverseny körúttal próbálta — eredménytelenül - magára vonni a figyelmet, majd újból és újból szerencsét próbált filmen is, ám csak egykori dicsőségét tudta aprópénzre váltani: jelentéktelen szerepeket kapott. Még ma is játszik, jóllehet hatvan éves elmúlt már. A közönség fiatalabb rétegeinek figyelme már régen újabb csillagok felé fordult, az hősebbek pedig csak emlékeznek az egykori amorózóra, de mostani szerepkörében nem ismernek rá. Az egykor dicsőséghez szokott színész számára ez voltaképpen egyenlő a halállal. Ramon Novarro egyik mostani filmjében INNEN—QMNflN BEOGRAD A Beográd melletti Kosutnyák stúdióban Pontecorvo olasz rendező vezetésével megkezdték a Kápó című olasz-jugoszláv közös film forgatását. A német koncentrációs táborok lakóinak életéből merítették tárgyát, egy besúgó leány erkölcsi drámája van központjában. Ezt a szerepet Susan Stroyberg amerikai filmszínésznő alakítja, akit a Piknik című amerikai filmben ismertünk meg. A másik női főszerepet Emanuella Riva francia filmszínésznő tolmácsolja, aki tavaly tűnt fel a Hirosima, szerelmem című világsikert aratott francia filmben. MOSZKVA Irina Skopceva szovjet filmszínésznő — közönségünk az Othelló című filmből ismert — Anna című új filmjében először személyesít meg pozitív alakot. Egy szovjet nő alakját tolmácsolja, aki a háborúban mindenkit és mindenét elvesztette, ám mégis megőrizte az emberek és az élet iránti szeretetét. Az Emberi sors című filmre emlékeztető újdonságnak nagy sikere van a Szovjetunióban. NEW YORK Laurence Olivier angol színész és rendező legutóbb egy broadway-i színpadon Bean Levy egyik színművét rendezte. Az amerikai lapok kedvezőtlenül ítélték meg rendezői munkáját, sőt az utóbbi évtized legsúlyosabb színházi kudarcának minősítették. Nem találtak egy jó szót még a színész számára sem, ugyanis a darab főszerepét ő tolmácsolta. A bukás teljes volt, úgyhogy a színművet a bemutató után levették a műsorról. ATHÉN Irena Papas, az Attila című amerikai és a Theodora című olasz filmből ismert görög színésznő kapta meg a Navarrone ágyúi című nagyszabásúnak ígérkező amerikai film egyik női főszerepét. Gregory Peck, David Niven és Anthony Quinn játszik még ebben az újdonságban. ROMA Giuseppe de Santis olasz rendező, aki nálunk az Út a völgybe című filmet készítette, rövidesen francia-olasz együttes gyártásban Garzon-lakás címmel új filmet forgat. A női főszerepet előreláthatólag Gordana Miletics, az Olaszországban filmező jugoszláv színésznő alakítja. Emanuella Riva I Gordana Miletics Vasárnap, 1960. 01. 27. LÁTTUK NYOLCADIK AJTÓ Nikola Tanhofer rendezőt a H-8 című nagysikerű filmjéről ismeri a közönség. Sokan várták, hogy a Nyolcadik ajtó című szélesvásznú filmjével, megüti vagy legalábbis megközelíti tavalyelőtti művének színvonalát, amellyel egyébként — első munkája lévén, egy csapásra felzárkózott a hazai filmvilág legjobbjai közé. A várt eredmény ezúttal azonban elmaradt, jóllehet mesterségbeli szempontból nem férő munka került ki keze közül. Ez azonban nem mentő körülmény, mert a film, — egészében — nem tarthat igényt az elismerésre. A rendező legnagyobb vétke az, hogy vállalkozott Miodrag Gyurgyevics filmszerűtlen forgatókönyvének elkészítésére, s ezáltal azonosította magát a gyönge szöveggel. Ebből következett aztán a félsiker. Noha témája vonzó , egy apolitikus tanár erkölcsi válságát ecseteli a filmíró a megszállás éveiben — mégsem elfogadható, mert leegyszerűsítve, sokszor naivan, meggyőző erő nélkül érinti a professzornak azt a dilemmáját, hogy továbbra is visszavonultan él-e vagy támogassa a mozgalmat. A film remekül indul, kitűnően érzékelteti egy akció lebonyolítását, ám ahogy a cselekmény a kamaradráma felé kanyarodik, mindinkább csökken a feszültség, kiütközik belőle a forgatókönyv gyengesége. Az író a dráma központjába egy illegális pártmunkások névsorát tartalmazó füzetet helyez, a megengedettnél többet foglalkozik vele, hőseit természetellenes helyzetbe sodorja, aztán nem tud velük mit csinálni, ismétlésekbe bocsátkozik, és végül az egész játék hitelét veszíti, unalmassá válik. Tanhofer úgy látszik érezte, hogy valami nincs rendben, mert végül a pergő kockákon csak az ő erőfeszítéseit érezzük, hogy mesterséges után életet leheljen a vérszegény cselekménybe. Erőltetett hangba fásokat, elkopott fogásokat alkalmazott, ami egy csöppet sem rokonszenves alkotói módszer. Így lett aztán egy hibából kettő. • EGY MONDATBAN: Rossz forgatókönyv + jó rendező , gyenge film. OLASZORSZÁGI EMLÉKEK Három kislány olaszországi kirándulását mesélik el ebben az angol szélesvásznú színes filmben. Autóstoppal utazzák be a napsütéses városokat, különféle mulatságos és kevésbé mulatságos kalandokban van részük az évszázados történelmi emlékek árnyékában, és végül, — az operett irodalom hagyományához illően — mindhárman férjet is találnak maguknak. Bármennyire banális is a meséje, egy nagy előnye van: rövid másfél óra alatt ízelítőt ad Velence, Róma, Pisa látványosságaiból, ami az igények némi csökkentésével, kárpótol bennünket az eltöltött időért. Emellett még egy sereg rokonszenves fiatal színész jelenléte teszi ezt a filmet — most, amikor a jó vígjáték hiánycikk — elfogadhatóvá. Egy kicsit furcsán hatott azonban ebben a társaságban viszontlátni Vittorio de Sicát, egy tönkrement gróf egészen szimpla szerepében. • EGY MONDATBAN: a turisztika népszerűsítése. K. Z.