Magyar Szó, 1960. április (17. évfolyam, 77-102. szám)

1960-04-05 / 80. szám

Kedd, 1960, tv. 5. HETI EMLÉKEZTETŐ Április KEDD, 5 1875. Budán szüle­tett Komćlija Sztankovics ismert szerb zeneszerző. SZERDA, 6­885. Velehradon meghalt Metodija Szlovén néptanító. 1520. Rómában meghalt Rafaello Santi olasz festő­művész, a történelmi fes­tészet túlszárnyalhatatlan művelője. 1528. Nürnbergben meghalt Alfred Dürer német festő és rézkarcoló művész. 1941. Ezen a napon Beo­­grádot bombázták, a néme­tek és az olaszok hadat üzentek Jugoszláviának. CSÜTÖRTÖK,­­ 1945. Beo­­grádban megalakították a a Szerb Népköztársaság el­­­ső kormányát. PÉNTEK, 8. Nemzetközi egészségügyi nap. 1848. Megalakították a prágai egyetemet. 1835. Tegelben meghalt K. W. Humboldt porosz államférfiu, korszakalkotó nyelvbuvár és jeles esztéti­kus. SZOMBAT, 9. Meghalt Bacon angol gondolkodó. VASÁRNAP, 10. 1583. Delft­­ben született Hugo Grotius porosz tudós, államférfiú, a modern nemzetközi jog megalapítója. 1941. A Kommunista Párt Központi Vezetőségének ülésén megalakították a ka­tonai bizottságot, melynek élére Tito elvtárs került. 1811. Meghalt , őszi tej Ob­­rádovics. JIÉTFŐ, 11. 1814. ezen a na­pon mondott le Napoleon. 1863. Megalapították a szlo­vén Maticát. 1953. Meghalt Borisz Kid­­rics. MAGYAR SZÓ A láthatatlan színházak seregszemléje A jugoszláv rádiódráma IV. fesztiválja Két újítás: véleménykutatás és az újságírók bírálóbizottsága Az örvendetes és biztató tények a mellett szólnak, hogy tartomá­­nyunk székvárosa valóságos fesztivál-Város lett. A hagyományos Sztorija Játékok mellett Ugyanis még egy országos jelentőségű művészi-kulturális rendezvény ismétlődik meg évről-évre. A noviszádi rádió kezdeményezé­sére és szervezésében minden esztendőben megtartják a legnagyobb közön­­ségű „láthatatlan színház”-ak nagyszabású seregszemléjét. Ez az úttörő és távlatnyitó vállalkozás nagyszerűen bejáródott; az idén tartják a jugo­szláv rádiódráma sorrendben negyedik fesztiválját. Színes képek albuma Az Álmok delizsánca című film bemutatója Karlovcin Április 11-e és 16-a között több mint húsz válogatott hangjáték szerepel a fesztivál műsorán. A kijelölt bírálóbi­zottság — Mitja MEJAR, FE­HÉR Ferenc, Szlobodan SZE­­LENICS, Szlavko LEOVAC és Branimir SZAKÁCS összeté­telben — komoly és felelősség­teljes feladat előtt áll, nem­csak azért, mert szépszámú együttes, jobban mondva hang­felvétel indul a versenyben, hanem mert a fejlődés meg­hozta gyümölcsét: észrevehe­tően javult a minőség, sport nyelven szólva „erősebb a me­zőny”. A beográdi, zágrábi, ljub­­ljanai, szkopjjei, pristinai, sza­rajevói, koperi, titográdi és noviszádi rádió drámai együt­tese mutatkozik be egy-két il­letve legtöbb három legsikerül­tebb hangfelvételével. Már ez is tanúsítja, hogy a nemes Ver­sengés színvonalas lesz, hisz a legismertebb és legjobb „látha­tatlan­ színházak” működnek közre. Két újdonság teszi érdeke­sebbé az idei seregszemlét. Ed­dig az volt a gyakorlat, hogy a hangfelvételeket csak a zsű­ri tagjai, valamint a noviszádi stúdióban egybegyűlő érdeklő­dők hallgatták meg, a nagykö­zönség csak a bemondók Beje­lentéséből, az újságok híréből értesült a fesztiválról, az ered­ményekről. Ebben az esztendő­ben a fesztivál nem lesz telje­sen zártkörű, mert a beográdi, zágrábi, szarajevói és noviszá­di adó négy hangjátékot, a négy rádióállomás idei négy legjobb alkotását közvetíti, ily módon ízelítőt ad a hallgató­ságnak. Az újítással jár az is, hogy az említett rádióállomá­sok kikérik hallgatóik vélemé­nyét. Ennek jegyében a novi­­szádi rádiódráma szerkesztősé­ge is kérdőíveket küldött Vaj­daság nagyobb helységeibe, hogy megtudakolja hallgatói­nak szempontjait. Ez a véle­ménykutatás nemcsak a sugár­zott művekre vonatkozik, ha­nem egyéb kérdésekben is ki­kéri a Véleményt. Nem érdek­telen ezúttal is feltüntetni a Szóban forgó ankét kérdéseit: 1. Hasznosnak tekintik-e a rádiódráma fesztiválját? 2. Melyik rádióállomás hul­lámain hallgatta a feszti­vál négy „ízelítő” darab­ját? 3. A közvetített drá­mák közül melyik tetszett a legjobban? 4. Vajon a rendezés, a színészi tolmá­csolás, a szöveg, vagy az összbenyomás alapján ítéli legjobbnak a kiválasztott hangjátékot? 5. Rendszere­sen vagy időszakonként hallgatja-e a hangjátéko­kat? 6. A meghallgatott művek közül melyiket tart­ja a legjobbnak? 7. A hang­játékok melyik fajtáját kedveli a legjobban: a lé­lektani drámát, a vígjáté­kot, a melodrámát, a bűn­ügyi témájú hangjátékot? 8. Egyéb észrevételei és javaslatai. A hallgatók véleményét ösz­­szegezik és közzéteszik. Meg­jegyezhetjük, hogy a közönség „szavazása” nem befolyásolja a zsűrit, amely önállóan dönt és ítéli oda a legjobbaknak szánt díjakat. Az idén a leg­jobb hazai szöveget, a legsike­rültebb rádió adaptációt, a leg­jobb rendezést, a legjobb sze­replőket és a legeredetibb ze­nei illusztrációt jutalmazzák. Visszatérve a véleménykuta­tásra, el kell mondanunk, hogy a közönség ítélete mérvadó lesz a műsorpolitika meghatá­rozása tekintetében, a jövőben még nagyobb mértékben figye­lembe veszik a közönség óha­jét, s a műsort úgy állítják össze, hogy lehetőleg megfelel­jen a hallgatók igényeinek és követelményeinek. A vélemény­kutatásban nemcsak azok ve­hetnek részt, akik kérdőíveket kaptak, mindenki önállóan is beküldheti javaslatait, meg­jegyzéseit. A rádióban a fesztivál má­sik újdonsága, hogy a feszti­válra kiküldött újságírókból kü­lön bírálóbizottság alakul. Az újságírók a zsűrivel egyidőben lehallgatják a hangszalagokat, meghozzák önálló döntésüket. Egyelőre díjakat nem ítélnek oda, hanem lehetséges, hogy már jövőre az újságírók külön elismerése illő jutalommal is párosul. Az idei negyedik rádiódráma fesztivált vita zárja. A zsűri tagjai, a színészek, rendezők, az újságírók és az érdekeltek az eddigi tapasztalatok és a fesztivál tanulságai alapján megtárgyalják a rádiódráma időszerű kérdéseit, azzal a cél­lal, hogy észrevételeikkel, ja­vaslataikkal, hozzászólásaik­kal a láthatatlan színházak fejlődésének útját egyenges­sék. A szervezők gondoskodnak arról is, hogy a fesztivál rész­vevői minél kellemesebben é­­rezzék magukat Noviszádon, és ennek jegyében egyebek kö­zött kirándulnak a meglepeté­sek autóbuszával is. C. Szombaton este Szrem-­ szki Karlovcin először mutatták be a nagyközön­ségnek az Álmok déli- ZSánca című új hazai szélesvásznú színes fil­met. A Sztrazsilovó mo­ziban rendezett dísz­bemutatón részt vett a népes forgatócsoport szá­mos tagja, köztük Szoja JOVANOVICS rendező, Arszen DIKLICS film­író, Nenad JOVI­­CSICS operatőr, Olivera MARKOV­ICS, Szenya HLEBS, Ljubinka BO­­BICS, Milena DRAVICS, Szlobodan PEROVICS, Gyuza SZTOJI­KOVICS színészek. S­zép gesztus volt a beo­­grádi Avala filmválla­lat részéről, hogy az Álmok delizsánsza cím­ű filmjét abban a városban mutatta be először, ahol a külső felvételeket készítet­ték, és amelynek sok lakója statisztaként vett részt elő­állításában: a szerémségi lan­kák lábánál Karlovcin. Ro­konszenves volt ez a lépés annál is inkább, mert a dísz bemutató nem a nagyvárosok kiváltsága. Vagy legalábbis nem kellene annak lennie, ám magának a filmnek ez nem vált előnyére. A Sztrazsi lövő mozi hangszórói ugyan­is olyan silány állapotban vannak, hogy élvezhetetlenné tették a bizonyára egyébként sem tökéletes hangot. EZ annyira zavaróan hatott, hogy megnehezíti az objektív értékelést. Nem lehet azonban — az első benyomások után ítélve — a bemutató sikertelensé­gét csak a technikai fogya­tékosságokkal indokolni. Lu­das ebben a filmíró és a ren­dező is. Arszen Diklics Jo­­van Szterija­ Popovics néhány komédiájának cselekményét és alakját kompilálta össze forgatókönyvébe (Füllentő és hazug, Kir tanya, A fel­­fuvalkodott tökfej) egy ki­csit hozzátett, egy kicsit el­vett az eredetiből, amiből az­tán tarkabarka világot fab­rikált, amelynek hősei a múlt századbeli úrhatnám polgá­rok, nótáriusok, csendőrspic­lik, kocsislegények és eladó­lányok. Az ötlet nem volt rossz, de kivitele már meg­közelíti ezt a fogalmat. Ugyanis Diklics sok esetben egyszerűen átvette a szín­művekből a kész jeleneteket, helyzeteket, és ezeknek ösz­­szefűzésére nem sok gondot fordított, aminek az lett a következménye, hogy aki nem ismeri a darabokat, nem is nagyon érti meg a mese fordulatait. Szója Jovano­­vics rendező is inkább a rész­letek kidolgozására töreke­dett, és az Álmok delizsáncá­­ból afféle színes, szemre jó­nak látszó koktél lett, amely­nek azonban nincs íze, aro­mája. Mozaikszerű felépítése ellenére helyenként megcsap bennünket e romantikusnak vélt békebeli korszak légköre, érezzük a lusta bácskai élet tempó hangulatát, képet ka­punk az újgazdagok úri vilá­gáról, de ez legtöbb esetben nem a filmíró vagy a rende­ző érdeme, hanem jórészt Ne­nad Jovicsics operatőré, és Miom­ir Denies díszletterve­zőé. Az előbbinek gyönyörű, hangulatos, a múlt századbeli romantikus festők vásznaira emlékeztető képei, az utóbbi­nak pazar, a feltörő polgár­ság fényűzését visszatükrö­­ző díszletei annyira rányom­ták bélyegüket az egész mű­re, hogy sokszor kiváltotta ezt a képtelen gondolatot! a filmet nem is azért csinál­ták, hogy mulattassák a né­zőt a körünkben nevezetes vígjátékíró meséivel, hanem hogy lehetőséget adjanak a két ismert művész tehetségé­nek csillogtatására. Nyilván­való, hogy ez nem fedi a valóságot, de hogy ez mégis így történt. Vagy legalábbis ennek látszatát kelti, az sze­génységi bizonyítvány a filmnek. A szép és e mellett funkcionális képek és dísz­letek feltétlenül emelik a film értékét, de ez a két té­nyező, bármennyire is nél­külözhetetlen, még nem ele­gendő egy film sikeréhez. Az Álmok delizsáncának bemutatója után ide kivánko­zik a megállapítás: a szelle­mes, derűt árasztó, ötletes és eredeti jugoszláv film­víg­játékra még várni kell. Egy­általán nem biztos, hogy gyorsan megszületik, jóllehet a feltételek megvannak, mint ahogy kétséges az is, hogy ezt a célt filmgyártásunk a klasszikusok megfilmesítésé­vel éri el, ami végső fokon nem elvetni való, de nem is az egyedüli mód, habár az eddigi gyakorlat főleg ehhez tartotta magát. K. Z. Olivera Markovics, az Álmok délizsánca című filmben Népművelés, szórakozás, bírálat A kultúregyesületek alosztályai működjenek együtt a rokonszervezetekkel AZ UTÓBBI időben sokat vitatott kérdés, hogy milyen szerepük van a kulturegye­sületek népművelési alosztá­lyainak a mostani helyzet­ben, amikor a népegyetemek és munkásegyetemek sokol­dalú munkát fejtenek ki. A szuboticai Népkör kultur­­egyesület népművelési alosz­tálya a múlt évben is néhány jól sikerült előadást szerve­zett, és együttműködött a szu­boticai népegyetemmel. Ezt az együttműködést ebben az évben is szorgalmazzák, s ennek eredményeként máris tartottak néhány előadást. Ezek közül legsikerültebb Volt a Csak nőknek című or­vosi előadás. Az egyesület népművelési alosztályának van külön munkaterve­ is. Az alosztály vezetősége arra tö­rekedett, hogy úgy állítsa ösz­sze munkatervét, hogy a nép­művelést szolgáló előadások keretében versenyeket ren­dezzen, gondoskodjon a hall­gatók szórakoztatásáról és a közösség bevonásával foglal­kozzon a városban mutatko­zó visszásságokkal. Ismeretes, hogy az egyesü­let nem régen tartotta évi közgyűlését, amelyen megvá­lasztották az új vezetőséget, közöttük a népművelési al­osztály néhány tagját is. Az alosztály vezetőségét aztán kibővítették, és az első ülé­sen a szervezeti kérdések mellett meghatározták a fel­­falatokat, és тедпШШа­­ szerepkört A tavasz folyam­­án, azaz az év első felében hat előadást, azaz rendez­­ményt terveznek. Két rendez­ményre már folynak az elő­készületek. Április folyamán szavalóversenyt szerveznek, utána pedig meghívják a no­viszádi Ifjúsági Tribün kere­tében működő Szép szó sza­vaiért. Valójában a szuboti­cai helyi verseny után a szu­­boticaiak legjobbjai össze­mérik tudásukat a noviszádi szavalókkal. A másik nagy érdeklődés­re számottartó rendezmény az Ismeretl-e Szuboticát lesz. Arról van szó, hogy a közön­ség közül jelentkezhetnek a versenyre, amelynek egye­bek között az lesz a célja, hogy a jelentkezők elmond­ják, hova vezetnének egy ide­gent, ha meg akarnák mutat­ni Szubotica nevezetességeit. A legjobb válaszokat jutal­mazzák. Az est többi pontjá­ban néhány szuboticai intéz­mény történetét kell elmon­dani, azaz az ezzel kapcso­latban feladott kérdésekre vá­laszolni. Bizonyára sokakat érdekel majd az a rendezmény is, amelyen bírósági tárgyalás formájában felvetik a szubo­­tkm lakásépítéssel kapcsolan­tos kérdéseket és fogyatékos­ságokat. A Népegyetemmel együtt megrendezik a vajdasági írók találkozóját, az Életjel szer­kesztőségével pedig megszer­vezik az irodalmi élőújság jú­niusi és júliusi kettős szá­mát. Terveznek egy tarka­estet is, továbbá szó van egy rendezményről, amelynek a bevételét a Munkásotthon építésére adományozzák. E­­zek mellett a nagyobb ará­nyú rendezmények és előadá­sok mellett több kirándulást is szerveznek, elsősorban a járás, valamint a tartomány nevezetesebb kulturhagyom­á­­nyainak és kultur­művészeti értékeinek megismerése vé­gett. Az elmondottakból kitű­nik, hogy a szuboticai Nép­kör népművelési alosztálya megtalálta a megfelelő mun­kaformát és tartalmát. És ha még mindehhez hozzátesz­szük azt is, hogy képzőmű­vészeti kiállítást, filmelőadá­sokat és a fiatal írók, tollfor­gatók munkáját is támogatni szándékozik, akkor megálla­píthatjuk, hogy igen gazdag és sokoldalú munkát végez­het a kultúregyesület kereté­ben működő népművelési al­osztály. II. if Bajics Milos: Kompozíció l oldal

Next