Magyar Szó, 1960. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

1960-09-18 / 220. szám

». «MM LÁTTUK A TÖRVÉNY S Thoger Vailland francia író Goncourt-díjas (1957) re­gényének filmváltozata, de nem sok köze van hoz­zá, ha csak a cselekményét keressük benne. Jules Dassin rendező egyáltalán nem ragaszkodott az eredeti­hez, s ezzel alkalmat adott az ismert irodalmi művek adaptálásáról folyó végeláthatatlan viták felújítására. De annál szembetűnőbb az a szándéka, hogy a regény mon­danivalóját minél plasztikusabb­an visszaadja, és a film formanyelvén közölje a nézőkkel, nevezetesen a hata­lomért való küzdelmet egy régi olasz városkában, egy olyan korszakban, amikor az önkény egyre veszíti talaját a társadalmi életben. Az eredmény nem elvetni való, de Dassin ezzel az adaptálásával nem ért el olyan sikert, mint Kazantzakisz Újra megfeszített Krisztus regényé­nek filmváltozatával, amelyet közönségünk Alánek meg kell halnia címmel látott. Sokkal érdekesebb ennél az, hogy milyen színesen és találóan rajzolja meg a tenger­­melléki olasz kisvároska keresztmetszetét, adja vissza légkörét. Ebben a francia—olasz filmben — nem tudjuk, miért adták neki a Szakadásban címet egy egész sereg kiváló szí­nésztől látunk élvezetes alakítást: Yves Montand, Pierre Brasseur, Melina Mercouri, Marcello Mastroianni, Paolo Stoppa. A női főszerepet Gina Lollobrigida játssza, és kel­lemes meglepetés, hogy játéka egyáltalán nem üt el a többiétől. A EGY MONDATBAN: Nagy rendező, jó színészek filmje. EGY ÉLET /A­lexandre Astruc, a fiatal francia rendező-nemzedék (i) egyik legígéretesebb alakja, de aki látta a Rossz­végű találkozások című filmjét, és ezt a mostanit, bizony kétségbe kell vonnia mindazt a szépet és jót, amit eddig írtak róla. Nem elvetni való munka, de attól is messze van, amit vártunk tőle. Hőse egy életből kiábrán­dult asszony (Maria Schell), aki megadással viseli az élet keresztjét. Meglehetősen híven tükrözi Maupassant ha­sonló című regényének szellemét, sötét színekkel festi az asszonysorsot, az életet, amely végeredményben — a film főszereplőjének utolsó szavai szerint — nem is olyan szép, és nem is olyan csúnya, mint gondoljuk. De a film mégsem kelt olyan hatást, mint Maupassant prózája, hiányzik belőle stílusának egyszerűsége és könnyűsége, vagyis más szóval, nem gazdagítja, hanem szegényíti az eredetit. A EGY MONDATBAN: Várakozáson aluli. FELÁLDOZOTT LEÁNYOK /Az újabb keletű japán filmek — kevés kivétellel — következetesen háborúellenesek. Emlékezzünk csak Hirosimájukra. Torpedó embereikre. Szajpán asz­­szonyaira. Ezt a vonást megtaláljuk ebben a filmjükben is, de jelszavakkal elmondva, tehát művészi eszközök nél­kül. De nemcsak ez sérti fülünket, hanem az is, hogy egy társadalmi bajt, a prostitúciót csaknem kizárólag úgy tün­tetik fel, mint a háború következményét. Ez persze nincs rendjén, annál kevésbé, mert nem is olyan régen láttunk egy hasonló témájú, de összehasonlíthatatlanul jobb japán filmet — a Szégyen utcáját —, amely sokkal mélyebben, átfogóbban állította elénk ezt a problémát bemutatva, hogy okait mindenekelőtt a nyomorban, a család romlá­sában, a társadalomban kell keresni. Egy másik megjegyzés: az élethírség kedvéért az al­kotók túlzásba vitték a naturalista jeleneteket, amiből megint csak azt a következtetést vonjuk le, hogy alkotói­kat nem csókolták homlokon a múzsák. Végül egy meglepetésszerű tanulságot is vonhatunk le a filmből: úgy látszik, az idegen katonák mindenütt egy­formák. Japán megszállóinak közeledését a gyengébb nem felé sem lehet éppenséggel tiszteletre méltónak ne­vezni a látottak alapján. A EGY MONDATBAN: Volt már jobb is. K. Z. Két francia színész, Annie Girardot és Alain Delon a Rocco és testvérei című Visconti filmben. ■AGYAK 820 Tart mm, 196«. R. IS. Bizalom és bizalmatanság - vegyesen Tavaly egyet sem, az idén hét filmet gyárt a budvai Lovtyen Hazájukban Hontalanok? Vigasztalan következtetés hat példa nyomán Vegyük talán mindjárt sor­jában a címben említett hat példát Miért parti hatot? Nem azért, mert több nincs, hanem azért mert ezek a leg­jellegzetesebbek. Tehát: • Fellini rendező minden egyes filmje előtt kálváriát jár, lépten-nyomon beleütkö­zik a producensek ellenállá­sába, közömbösségébe, meg nem értésébe, így járt az Édes élettel is. Amikor kész lett vele, az olasz sajtó, a vatikáni Osservatore Roma­no vezetésével, késhegyre vet­te és csak a cannesi Arany­pálma csitította le a kedé­lyeket. • De Sica évekig kényszer­szünetet tart. Színészi tehet­ségét kamatoztatja, de nem rendez. A Kerékpártolvajok, Csoda Milánóban, Umberto D. alkotója nem kap helyet — vagy legalábbis nagyon nehezen —­ a rendezői szék­ben. • Zavattinc filmírónak, a neorealizmus szellemi vezé­rének legjobb forgatókönyvei — saját bevallása szerint — fiókjaiban hevernek. Nem kellenek, mert problematiku­sak. Problematikusak abban az értelemben, hogy vala­milyen időszerű társadalmi problémát érintenek.­­ • De Santist remek indu­lása után csaknem teljesen mellőzték. Éveknek kellett el­múlnia, míg végre ismét meg­bízták rendezéssel. Úgy lát­szik, nem tudják elfelejteni, hogy azokat a témáit, ame­lyekre hazájában vétót emel­tek, külföldön próbálta rea­lizálni. • Rosselini, a világszerte megbecsült rendező orra alá minduntalan borsot tör a szenzációra éhes sajtó, a kul­tuszminiszterhez intézett nyílt levele óta pedig — melyben őszintén a közvélemény elé tárta az olasz filmgyártás helyzetét — úgy tekintenek rá a kultúrügyek hivatali­ vezetői, mint megbízhatatlan elemre. • Visconti példája a leg­frissebb. Rocco és testvérei című filmje a nemrégen le­zárult velencei filmversenyen nem kapta meg az őt meg­illető legmagasabb elisme­rést, állítólag csak azért, mert személyével, nézeteivel nincsenek kibékülve az egy­házi befolyás alatt álló fesz­tivál­vezetők. Ilyen botrányos érveléssel még senkit sem mellőztek Velencében. Az olasz filmvilág szine­­javána­k keserveit soroltuk fel. Valamennyien világra szóló sikereket hoztak az olasz filmgyártásnak, nevük fogalom lett, egyik tárgyila­gos filmtörténész sem felej­ti el őket a háború utáni film­művészet legjobbjainak fel­sorolásakor. Hát akkor miért gáncsolják, támadják és mel­lőzik őket mégis? Vajon csak­ugyan igaz, hogy senki sem próféta a saját hazájában? Nem erről van szó, a gyöke­rek mélyebbek. Olyan művé­szek ezek, akiknek van mon­danivalójuk, őszintén átérzik hazájuk ellentmondásait, ke­resik a kiutat, ha nem is mindig megfelelő irányban, de kutatják, az embereket, a valóságot viszik vászonra, a filmben művészetet látnak, s csak aztán üzletet. Ez pe­dig sokaknak nem tetszik, nem nehéz kitalálni, miért Rosselini, Visconti, Fellini és a többiek azért mégis ta­lálnak módot, hogy kifejez­zék mindazt, ami bennük él, amit mondani akarnak, de munkájuk nem zavartalan, sok a túszulás, a bosszantó kicsinyesség, a gyanúsítás. Ezért egy kicsit hontalanok saját hazájukban. (k) S­ok galibát okoztak az elmúlt héten a filme­­sek Noviszádon. Le­foglalták a város főterét, a népbizottságot, esténként le­állít­ják a forgalmat, horog­keresztes zászlókkal ijeszt­getik a békés polgárokat. Egy nap még áramszünetet is idéztek elő azzal, hogy az egyik tank kidöntötte a vil­lanyoszlopot. És persze mint ilyenkor általában, mende­mondák keltek szárnyra az akasztott emberekről, a híd­ról a Dunába ugró statiszták­ról és miegymásról. A novi­­szádiak most már egy kicsit bizalmatlanul néznek a ko­rábban érdekesnek látszó munkára, és várva várják, hogy megszabaduljanak a csendháborítóktól. A filmvilág hasonlóképpen tekint a Lovtyen vállalatra, amelynek gyártásában ké­szül Noviszádon a Dr. Kolár című film. Nem sok tekin­­télynek örvendett régebben sem, alig-alig tengődött, ám az idén mindenkit meglepett azzal, hogy egyszerre hét film gyártására vállalkozott: hármat befejezett, egyet ké­szít, három indulás előtt áll Mivel magyarázható ez a hirtelen fellendülés , teszik fel sokan a kérdést. Honnan a pénz, hiszen hét filmet elő­állítani nem gyerekjáték. Noviszádon készülő Dr. Ko­lár című filmükkel lehet ta­lán ügykezelésüket legjob­ban megvilágítani. Külföldi filmeseket alkalmaztak, akik­nek honoráriumát nem fize­tik ki, hanem majd a kész film nyereségéből részesítik, Broderick Crawford Oscar­­díjas színész például nem kapja meg a kialkudott gá­zsit, dinárba átszámítva 75 millió dinárt, hanem a jöve­delem tíz százalékát. Ily módon a film aránylag nem kerül sokba, de annál több hasznot hozhat, s ezzel köz­vetve a hazai filmgyártás fejlesztését szolgálja. Ha a színész le tudott mondani tetemes honoráriumáról ab­ban a reményben, hogy töb­bet kap, akkor nekünk sem kell félni a kudarctól —­ érvelnek a vállalatban. Né­mi logika van benne, de al­kalmat ad a bizalmatlanság­ra is. Nem maradtak el a meg­jegyzések sem. Holmi ve­gyes társaságokat alakítanak — hangzott el a vád. Meg aztán más bajokról is kerin­genek hírek. Állítólag a Dr. Kolar regényírójával nem rendezték a szerzői jog kér­dését, úgyhogy az esetleges per könnyen a film betiltá­sát eredményezheti. Az ola­szokkal együtt készített Ká­­pó című filmjükkel kapcso­latban is eltérések merültek fel. Ezt az újdonságot egyéb­ként Velencében sikerrel mu­tatták be. Ugyanakkor másik két filmjüket, Claude Autant Lara francia rendező Ne­llj és Zdravko Velimirovics A tizennegyedik nap című mű­vét a lehető legnagyobb ér­deklődéssel várja a hazai filmvilág. Úgy vagyunk a Lovtyen vállalattal, mint a noviszádi polgár a filmesekkel. A bi­zalom és a bizalmatlanság vegyes érzésével várjuk mun­kájának eredményét. Mert csak a kész filmből tudjuk majd megítélni, hogy való­ban komoly vállalkozásról van-e szó — amint reméljük — vagy szemfényvesztésről. A tények egyelőre mindkét feltevést alátámasztják. Nikola Popovics és Csizmár Éva A tizennegyedik napon című új hazai filmben Színes kímdá­lom A londoni mozikban az idén nagy feltűnést keltettek a színes híradófilmek. Nem az a meglepő, hogy színeset csináltak, hanem az, hogy milyen szokatlanul gyorsan megjelentek a mozik műsorán, huszonnégy órával a felvételek után. A Paihe News vállalat szakértőinek ugyanis sikerült a színes képek elő­állításának eljárását a lehető legrövidebb időre csökkenteni. A színes híradófilm elkészítése eddig egy hetet igényelt. Az angol filmesek újításukkal új korszakot nyitottak a filmhíradó terén. A londoni közönségnek például huszonnégy óra után alkalmuk volt a moziban színes képeken■ látni a wimbledoni teniszver­senyt, a királyi gárda őrségváltását és Tommy Steel énekes esküvőjét. ZAGREB. — A hor­vát fővárosban rövi­desen megkezdik két hazai film­­ forgatá­sát. Branko Bauer rendező Martin a fel­legekben, Sime Sima­tovics pedig Kalan­dor a küszöbön cím­mel készíti el új filmjét. HOLLYWOOD. — Puccini Pillangó­­kisasszony című vi­lághírű operájából zenés filmkomédiát készítenek az ameri­kaiak. Jack Cardiff rendezi, a főszerepet pedig Shirley Mac­La­ine és James Ste­wart játssza. Az é­­nekszámokat Maria Callas tolmácsolja. NIKSICS. — Robert Hosseip francia ren­dező, színész és film író Niksics környé­kén megkezdte Az e­­rőszak íze című új filmjének forgatását. Az újdonság cselek­ménye Dél-Ameriká­­ban játszódik. MEXICO CITY. — Louis Bunuel, a vi­lág egyik legnagyobb élő rendezője meg­kezdte A szép bohóc című új filmjének készítését. A film­mese alapjául Ber­the Grim­a­ult, a ti­­zennégyéves, félig írástudatlan francia pásztorleány elbeszé­lését vette, aki an­nak idején nagy fel­tűnést keltett írásá­val. STRATFORD. — A hagyományos strat­­fordi nemzetközi filmversenyen Jugo­szláviát a Kilencedik kör c. film képviseli.

Next