Magyar Szó, 1960. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
1960-09-18 / 220. szám
». «MM LÁTTUK A TÖRVÉNY S Thoger Vailland francia író Goncourt-díjas (1957) regényének filmváltozata, de nem sok köze van hozzá, ha csak a cselekményét keressük benne. Jules Dassin rendező egyáltalán nem ragaszkodott az eredetihez, s ezzel alkalmat adott az ismert irodalmi művek adaptálásáról folyó végeláthatatlan viták felújítására. De annál szembetűnőbb az a szándéka, hogy a regény mondanivalóját minél plasztikusabban visszaadja, és a film formanyelvén közölje a nézőkkel, nevezetesen a hatalomért való küzdelmet egy régi olasz városkában, egy olyan korszakban, amikor az önkény egyre veszíti talaját a társadalmi életben. Az eredmény nem elvetni való, de Dassin ezzel az adaptálásával nem ért el olyan sikert, mint Kazantzakisz Újra megfeszített Krisztus regényének filmváltozatával, amelyet közönségünk Alánek meg kell halnia címmel látott. Sokkal érdekesebb ennél az, hogy milyen színesen és találóan rajzolja meg a tengermelléki olasz kisvároska keresztmetszetét, adja vissza légkörét. Ebben a francia—olasz filmben — nem tudjuk, miért adták neki a Szakadásban címet egy egész sereg kiváló színésztől látunk élvezetes alakítást: Yves Montand, Pierre Brasseur, Melina Mercouri, Marcello Mastroianni, Paolo Stoppa. A női főszerepet Gina Lollobrigida játssza, és kellemes meglepetés, hogy játéka egyáltalán nem üt el a többiétől. A EGY MONDATBAN: Nagy rendező, jó színészek filmje. EGY ÉLET /Alexandre Astruc, a fiatal francia rendező-nemzedék (i) egyik legígéretesebb alakja, de aki látta a Rosszvégű találkozások című filmjét, és ezt a mostanit, bizony kétségbe kell vonnia mindazt a szépet és jót, amit eddig írtak róla. Nem elvetni való munka, de attól is messze van, amit vártunk tőle. Hőse egy életből kiábrándult asszony (Maria Schell), aki megadással viseli az élet keresztjét. Meglehetősen híven tükrözi Maupassant hasonló című regényének szellemét, sötét színekkel festi az asszonysorsot, az életet, amely végeredményben — a film főszereplőjének utolsó szavai szerint — nem is olyan szép, és nem is olyan csúnya, mint gondoljuk. De a film mégsem kelt olyan hatást, mint Maupassant prózája, hiányzik belőle stílusának egyszerűsége és könnyűsége, vagyis más szóval, nem gazdagítja, hanem szegényíti az eredetit. A EGY MONDATBAN: Várakozáson aluli. FELÁLDOZOTT LEÁNYOK /Az újabb keletű japán filmek — kevés kivétellel — következetesen háborúellenesek. Emlékezzünk csak Hirosimájukra. Torpedó embereikre. Szajpán aszszonyaira. Ezt a vonást megtaláljuk ebben a filmjükben is, de jelszavakkal elmondva, tehát művészi eszközök nélkül. De nemcsak ez sérti fülünket, hanem az is, hogy egy társadalmi bajt, a prostitúciót csaknem kizárólag úgy tüntetik fel, mint a háború következményét. Ez persze nincs rendjén, annál kevésbé, mert nem is olyan régen láttunk egy hasonló témájú, de összehasonlíthatatlanul jobb japán filmet — a Szégyen utcáját —, amely sokkal mélyebben, átfogóbban állította elénk ezt a problémát bemutatva, hogy okait mindenekelőtt a nyomorban, a család romlásában, a társadalomban kell keresni. Egy másik megjegyzés: az élethírség kedvéért az alkotók túlzásba vitték a naturalista jeleneteket, amiből megint csak azt a következtetést vonjuk le, hogy alkotóikat nem csókolták homlokon a múzsák. Végül egy meglepetésszerű tanulságot is vonhatunk le a filmből: úgy látszik, az idegen katonák mindenütt egyformák. Japán megszállóinak közeledését a gyengébb nem felé sem lehet éppenséggel tiszteletre méltónak nevezni a látottak alapján. A EGY MONDATBAN: Volt már jobb is. K. Z. Két francia színész, Annie Girardot és Alain Delon a Rocco és testvérei című Visconti filmben. ■AGYAK 820 Tart mm, 196«. R. IS. Bizalom és bizalmatanság - vegyesen Tavaly egyet sem, az idén hét filmet gyárt a budvai Lovtyen Hazájukban Hontalanok? Vigasztalan következtetés hat példa nyomán Vegyük talán mindjárt sorjában a címben említett hat példát Miért parti hatot? Nem azért, mert több nincs, hanem azért mert ezek a legjellegzetesebbek. Tehát: • Fellini rendező minden egyes filmje előtt kálváriát jár, lépten-nyomon beleütközik a producensek ellenállásába, közömbösségébe, meg nem értésébe, így járt az Édes élettel is. Amikor kész lett vele, az olasz sajtó, a vatikáni Osservatore Romano vezetésével, késhegyre vette és csak a cannesi Aranypálma csitította le a kedélyeket. • De Sica évekig kényszerszünetet tart. Színészi tehetségét kamatoztatja, de nem rendez. A Kerékpártolvajok, Csoda Milánóban, Umberto D. alkotója nem kap helyet — vagy legalábbis nagyon nehezen — a rendezői székben. • Zavattinc filmírónak, a neorealizmus szellemi vezérének legjobb forgatókönyvei — saját bevallása szerint — fiókjaiban hevernek. Nem kellenek, mert problematikusak. Problematikusak abban az értelemben, hogy valamilyen időszerű társadalmi problémát érintenek. • De Santist remek indulása után csaknem teljesen mellőzték. Éveknek kellett elmúlnia, míg végre ismét megbízták rendezéssel. Úgy látszik, nem tudják elfelejteni, hogy azokat a témáit, amelyekre hazájában vétót emeltek, külföldön próbálta realizálni. • Rosselini, a világszerte megbecsült rendező orra alá minduntalan borsot tör a szenzációra éhes sajtó, a kultuszminiszterhez intézett nyílt levele óta pedig — melyben őszintén a közvélemény elé tárta az olasz filmgyártás helyzetét — úgy tekintenek rá a kultúrügyek hivatali vezetői, mint megbízhatatlan elemre. • Visconti példája a legfrissebb. Rocco és testvérei című filmje a nemrégen lezárult velencei filmversenyen nem kapta meg az őt megillető legmagasabb elismerést, állítólag csak azért, mert személyével, nézeteivel nincsenek kibékülve az egyházi befolyás alatt álló fesztiválvezetők. Ilyen botrányos érveléssel még senkit sem mellőztek Velencében. Az olasz filmvilág szinejavának keserveit soroltuk fel. Valamennyien világra szóló sikereket hoztak az olasz filmgyártásnak, nevük fogalom lett, egyik tárgyilagos filmtörténész sem felejti el őket a háború utáni filmművészet legjobbjainak felsorolásakor. Hát akkor miért gáncsolják, támadják és mellőzik őket mégis? Vajon csakugyan igaz, hogy senki sem próféta a saját hazájában? Nem erről van szó, a gyökerek mélyebbek. Olyan művészek ezek, akiknek van mondanivalójuk, őszintén átérzik hazájuk ellentmondásait, keresik a kiutat, ha nem is mindig megfelelő irányban, de kutatják, az embereket, a valóságot viszik vászonra, a filmben művészetet látnak, s csak aztán üzletet. Ez pedig sokaknak nem tetszik, nem nehéz kitalálni, miért Rosselini, Visconti, Fellini és a többiek azért mégis találnak módot, hogy kifejezzék mindazt, ami bennük él, amit mondani akarnak, de munkájuk nem zavartalan, sok a túszulás, a bosszantó kicsinyesség, a gyanúsítás. Ezért egy kicsit hontalanok saját hazájukban. (k) Sok galibát okoztak az elmúlt héten a filmesek Noviszádon. Lefoglalták a város főterét, a népbizottságot, esténként leállítják a forgalmat, horogkeresztes zászlókkal ijesztgetik a békés polgárokat. Egy nap még áramszünetet is idéztek elő azzal, hogy az egyik tank kidöntötte a villanyoszlopot. És persze mint ilyenkor általában, mendemondák keltek szárnyra az akasztott emberekről, a hídról a Dunába ugró statisztákról és miegymásról. A noviszádiak most már egy kicsit bizalmatlanul néznek a korábban érdekesnek látszó munkára, és várva várják, hogy megszabaduljanak a csendháborítóktól. A filmvilág hasonlóképpen tekint a Lovtyen vállalatra, amelynek gyártásában készül Noviszádon a Dr. Kolár című film. Nem sok tekintélynek örvendett régebben sem, alig-alig tengődött, ám az idén mindenkit meglepett azzal, hogy egyszerre hét film gyártására vállalkozott: hármat befejezett, egyet készít, három indulás előtt áll Mivel magyarázható ez a hirtelen fellendülés , teszik fel sokan a kérdést. Honnan a pénz, hiszen hét filmet előállítani nem gyerekjáték. Noviszádon készülő Dr. Kolár című filmükkel lehet talán ügykezelésüket legjobban megvilágítani. Külföldi filmeseket alkalmaztak, akiknek honoráriumát nem fizetik ki, hanem majd a kész film nyereségéből részesítik, Broderick Crawford Oscardíjas színész például nem kapja meg a kialkudott gázsit, dinárba átszámítva 75 millió dinárt, hanem a jövedelem tíz százalékát. Ily módon a film aránylag nem kerül sokba, de annál több hasznot hozhat, s ezzel közvetve a hazai filmgyártás fejlesztését szolgálja. Ha a színész le tudott mondani tetemes honoráriumáról abban a reményben, hogy többet kap, akkor nekünk sem kell félni a kudarctól — érvelnek a vállalatban. Némi logika van benne, de alkalmat ad a bizalmatlanságra is. Nem maradtak el a megjegyzések sem. Holmi vegyes társaságokat alakítanak — hangzott el a vád. Meg aztán más bajokról is keringenek hírek. Állítólag a Dr. Kolar regényírójával nem rendezték a szerzői jog kérdését, úgyhogy az esetleges per könnyen a film betiltását eredményezheti. Az olaszokkal együtt készített Kápó című filmjükkel kapcsolatban is eltérések merültek fel. Ezt az újdonságot egyébként Velencében sikerrel mutatták be. Ugyanakkor másik két filmjüket, Claude Autant Lara francia rendező Nellj és Zdravko Velimirovics A tizennegyedik nap című művét a lehető legnagyobb érdeklődéssel várja a hazai filmvilág. Úgy vagyunk a Lovtyen vállalattal, mint a noviszádi polgár a filmesekkel. A bizalom és a bizalmatlanság vegyes érzésével várjuk munkájának eredményét. Mert csak a kész filmből tudjuk majd megítélni, hogy valóban komoly vállalkozásról van-e szó — amint reméljük — vagy szemfényvesztésről. A tények egyelőre mindkét feltevést alátámasztják. Nikola Popovics és Csizmár Éva A tizennegyedik napon című új hazai filmben Színes kímdálom A londoni mozikban az idén nagy feltűnést keltettek a színes híradófilmek. Nem az a meglepő, hogy színeset csináltak, hanem az, hogy milyen szokatlanul gyorsan megjelentek a mozik műsorán, huszonnégy órával a felvételek után. A Paihe News vállalat szakértőinek ugyanis sikerült a színes képek előállításának eljárását a lehető legrövidebb időre csökkenteni. A színes híradófilm elkészítése eddig egy hetet igényelt. Az angol filmesek újításukkal új korszakot nyitottak a filmhíradó terén. A londoni közönségnek például huszonnégy óra után alkalmuk volt a moziban színes képeken■ látni a wimbledoni teniszversenyt, a királyi gárda őrségváltását és Tommy Steel énekes esküvőjét. ZAGREB. — A horvát fővárosban rövidesen megkezdik két hazai film forgatását. Branko Bauer rendező Martin a fellegekben, Sime Simatovics pedig Kalandor a küszöbön címmel készíti el új filmjét. HOLLYWOOD. — Puccini Pillangókisasszony című világhírű operájából zenés filmkomédiát készítenek az amerikaiak. Jack Cardiff rendezi, a főszerepet pedig Shirley MacLaine és James Stewart játssza. Az énekszámokat Maria Callas tolmácsolja. NIKSICS. — Robert Hosseip francia rendező, színész és film író Niksics környékén megkezdte Az erőszak íze című új filmjének forgatását. Az újdonság cselekménye Dél-Amerikában játszódik. MEXICO CITY. — Louis Bunuel, a világ egyik legnagyobb élő rendezője megkezdte A szép bohóc című új filmjének készítését. A filmmese alapjául Berthe Grimault, a tizennégyéves, félig írástudatlan francia pásztorleány elbeszélését vette, aki annak idején nagy feltűnést keltett írásával. STRATFORD. — A hagyományos stratfordi nemzetközi filmversenyen Jugoszláviát a Kilencedik kör c. film képviseli.