Magyar Szó, 1960. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1960-11-01 / 257. szám

2. oldal Mezőgazdaság és ipar Megtele Beszélgetés SV Matisz Sándorral, a bezdáni népbizottság elnökévé az ötéves társadalmi tervről A Szocialista Szövetség községi szervezetének ötödik ülésén Bezdánban — mint megírtuk — többek között felszólalt Matisz Sándor, a bezdáni népbizottság elnöke is. Beszélt az elmúlt öt évi fáradságos mimikáról, hibákról, valamiint az új ötéves társadalmi távlattervről. Felkerestük a minap, hogy elbeszélgessünk vele ugyanerről. A következőket mondta: — A bezdáni kommuna ötéves társadalmi terve — ha megvalósul — nagyot lendít a társadalmi és gazdasági életén, és úgyszólván teljesen megváltoztatja a kommuna arculatát. Hogy érthetőbb legyek, a közelmúltból indulok ki. A község társadalmi termelése értékének évi átlagnövekedése 1957-től 1960-ig 154 millió dinár volt. Ez azonban évente átlag 300 millió dinár beruházást követelt. Az új ötéves távlatterv azonban a 154 millió helyett a következő öt évben átlag 200 millió dinár növekedést irányoz elő évente. Az 1960-ra tervezett 600 millió dinár értékű társadalmi termelést 1965- ben egymilliárd 600 millió dinárra növelik. Az elmúlt ötéves tervben a beruházások 90 százaléka mezőgazdaságra, 10 százaléka pedig egyéb termelési ágakra irányult. Az új társadalmi terv szerint azonban a mezőgazdaságban és az iparban is egyaránt 50 százalékra oszlik meg. A mezőgazdaságban szép eredményeket értünk el, de a hozam nagyobb is lehetett volna. — A káderkérdésről külön foglyójnam. Bezdánból az idén 12 távhallgató iratkozott a közgazdasági fakultásra, a mezőgazdaságira 9, a közigazgatási főiskolára pedig 7. Ez a szám körülbelül megfelel, a középkáder kérdése azonban aggasztó. A zombori mezőgazdasági középiskolába mindössze négy bezdáni iratkozott, a közgazdaságira pedig három. A kommuna vállalatai nem törődnek eleget alkalmazottaik képzésével. A Szloboda malomipari vállalat például elutasította egyik alkalmazottját, amikor ösztöndíjat kért, hogy beiratkozzonz egyik középiskolába. Eljárásukat pénzhiánnyal okolták meg, pedig mindenki tudja, hogy van elég pénzük. Ilyen célra különben mindenféleképpen kell, hogy legyen. A bezdáni földművesszövetkezet is hasonlóképp cselekedett. Bezdám iparosítására nagy szükség van. A mezőgazdaság gépesítése naponta több és több munkaerőt szabadít fel. A hajógyár bruttó termelése értékének évi átlaga 150 millió dinár. Ugyanennyi a Betonépítő vállalaté is, tehát ők ketten összesen 30 millió dinár értékű bruttó termelést valósítanak meg évente. Az egész község ipari termelésének értéke pedig együttvéve szintén 300 millió dinár volt 1958-ban! A hajógyár beruházása a következő öt évben évente 81 millió dinár lesz, ezzel átlag 400 millió dinár termelési értéket valósít meg. Mostani 180 alkalmazottja szépiát 220-szal növeli. A községi nyomdára 17 millió dinár beruházást tervezünk, a pénzt már előteremtettük. Belőle papírdobozkészítő üzemet építenek, össztermelésének értékét a mostani 20 millióról évente 65 millió dinárra emeli. Egy új ágazattal bővül a község termelése. Nemsokára megkezdjük ugyanis a homok felhasználását. Nagyszerűen megfelel az úgynevezett szilikát tégla készítésére. Előnye az, hogy nem kell égetni, a hőmérsékletet jól tartja és körülbelül 20—30 százalékkal olcsóbb az eddigi téglánál. POLYVÁS József Matisz Sándor A következőkben napjaink plajbaszásáról, az örökceruza néven is ismert, **4 úgynevezett golyóstollról találnak néhány elméleti megfontolást. Jelen rövid értekezés nem lép fel a teljesség igényével és a szakcikk babérjaira se tart igényt. Célja, hogy golyóstollak birtokosainak kicsinybeni és nagybani elárusítóinak, továbbá egyéb érdekeltjeinek, akik nem forgathatják az idevágó szakirodalmat, közérthető módon összefoglalja a felvetett kérdés lényegét. Szerző megengedi, hogy nem célszerű találomra meríteni elő egy részletkérdést a rokonproblémák tengeréből és megtanulmányozni azt. Mindazonáltal nem tehet másként, mert felfedezése, melyet bátorkodik a „golyóstoll titkának” nevezni, rendellenes lelkiállapotba sodorta és ugyanekkor a megnyilatkozás heves vágyával töltötte el. Említett lelkiállapot egyébként idegkórtani szempontból, mintegy középhelyet foglalt el az egyszerű méltatlankodás és a haragos felháborodás között. A felfedezés tárgyi előzményei több hónapra nyúlnak vissza, amikor szerző Olaszország egyik városában, ténfergés közben betévedt egy áruházba. A helyiség úgynevezett ,,Egységár-bazár” volt. Ehelyütt a legszerényebb rétegek szokták beszerezni szükségleteiket. Akinek, mondjuk, gyémántnyakékre, hermelinbundára, vagy kristálykehelyre, volt szüksége, az máshová fordult. Szerző nézegette a tarka áruhalmokat, megcsodálta a műanyag selejt gúláit a díszmütyürök hegyeivel, miközben azon is elámult, mellesleg, hogy hányféle szintetikus vacakért kérnek sőt adnak pénzt az emberek. A papír- és krószerutcában később megontott egy nagy rakású festői rendetlenségben elszórt golyóstollat. Olyan féléletnagyságú tollacskák voltak, akkorák mint egy félplajbász. Nőknek és méginkább gyerekeknek való golyóstollak. Viszont az aranyos pléhvédővel elég csinosan festettek. Felettük vörös számjegyekkel az ár: 25 líra. Szerző kezébe vett egyet, nézegette, forgatta — tollforgató lenne vagy mi — és hovatovább megtetszett neki. A toll is, az ár is. Megtetszett annak ellenére, hogy elvben és általában nem barátja az ilyen mechanizált, vegyi eljárással öröklétre balzsamozott írószerszámoknak. Egy ceruza neki ne legyen örök! Legyen szolidáris tulajdonosává!! Fogyjon, kopjék, rövidüljön, mint a gyertyaszál, mint az élet, mint a gazdája! Farigcsálja csak őt is az idő penecilusa, mi jogon követel halhatatlanságot? A tollacskák azonban tetszetősek voltak s áruk szerény. Huszonöt líra dinárra átszámítva se nagy pénz. Körülbelül ugyanannyi dinár, talán kevesebb is valamivel. Sőt valójában ennyi se, mert huszonötért nálunk két és fél napilapot, vagy másfél villamosjegyet, esetleg egy tucat cigarettát nyújt az élet. Ugyanő töpörödött öszszegért, gúnysummáért Olaszhonban csupán elenyésző töredéke szerezhető be az említett javaknak. Mindezek után szerző — elvei épségben tartásával — vásárolt néhány huszonöt lilás golyóstollat. Itthon, amikor kicsomagolt, mégegyszer kezébe vette a csinos kákát, firkantott egy-kettőt a staniclira, merengvén, mily vidám, kék fémfényeket csorgatnak a papiroson, aztán bevágta a fiókba az egészet és nyomban megfeledkezett behozatali biztalmányáról. Hónapokkal később szerző — immár itthon — lassú léptekkel sétál az utcán és egy nagy papírbolt kirakatában viszontlátja golyóstollait. Épp olyan festői garmadában kelletik magukat, mint odakint, mindössze áruk módosul valamelyest. A jelzőtáblácskán 240, mondd kettőszáznegyven dinár kacag az őszi napsütésbe! Szerző vár, néhány pillanatot, míg felocsúdik saját bámulatából, majd lázas fejszámolásba merül. A huszonöt líra, amennyiért ő kicsinyben — en detail — kapta a tollat, mindenféle felárral, pótlékkal, járulékkal, illetékkel, révvel, vámmal, kezeléssel és hányadossal se igen rugdal többre harminc, mondd harmincöt, de nem bánja, negyven dinárnál. Ám kirakatmögi vállalat, mint nagybani beszerző, az ő huszonötjét se reszkírozta meg, mert huszonöt az már eladási ár, melyben üzemköltség foglaltatik, és melyhez haszonszázalék csapatik. A hazai kirakat eszerint legkevesebb 600 hd. hatszáz százalékos haszon után epedez, azaz tolláit a beszerzési ár hatszorosáért kínálja neki. Szerző mindezek megállapítása után bőszült kíváncsiságtól űzve végigsiet még tizenöt kirakatot. Tollait fel is fedezi további négy üzletben. Az árak itt már „csak” 220 és 160 dinár között ingadoznak, de százhatvannál olcsóbb ajánlat sehol sem kecsegteti. Pont. Itt meg is áll szerző. Elöljáróban hangoztatta, hogy szakszerűségre nem törekszik. Szerző ugyanis nem kalkuláns, hanem szerző. Ellenben úgy véli, van-e közgazdasági felfedezésben valami, ami már nem pusztán kommerciális mozzanat. A hatszoros négyszeres és háromszoros kulcsok és srófok ama mesgyén forognak, mely közgazdaság és erkölcs, sőt kereskedelem és uzsora között húzódik. Azért kell felfedezni, e felfedezést, mert ilyen és hasonló rémkalkulációk nem engedik a jelenvaló, reális életszintet, tehát máris elért, mai életszintünket érvényesülni. Ez a gátlástalan mohóság állít gátat máris megvalósított lehetőségek elé, úgyszólván megkontrázza azokat. Mert a kisdiákot például, egyszerűen megrabolja az aranypléhtől, megfosztja a golyóstoll gyönyörétől, víz alá nyom egy megvalósítható vágyat és megvalósíthatatlant csinál belőle. Mert a kisdiák huszonöt dinárt, már ma is, rómainak is, könnyen kicsikland anyukától arany pléhgolyósra, de kettőszáznegyvennél és százhatvannál már nehezebb az eset ugyebár.. Szerző tehát a kérdés társadalomerkölcsi oldalát, sőt népjóléti profilját kívánta kidomborítani és hiszi, ez sikerült neki. Tovább nem is időzik tárgyánál, mert fél, hogy megint elönti epe. Végül csupán annak okadatolásával adós, hogy miért nevezi felfedezését a golyóstól titkának? — Mi itt a titok? —– kérdezheti egyik-másik olvasó. A titok itt az, hogyan lehetséges eféle móka, továbbá kik azok a vidám és vastag bőriparűzők, akik hat bőrt húznak le egy ilyen mókáról? DEBRECZENI József A golyóstoll titka MAGYAR SZÓ SZÉTHULLÓ KÁLYHACSÖVEEK Beköszöntöttek a hűvösebb idők, s bizony keletesebben érezzük magunkat a meleg szobában. A sokféle fűtőalkalmatosságok a hosszú tavaszi és a nyári szünet után iszrét du■ ruzsolni kezdenek, és a ma- I gánlakások, iskolák, irodák s a sok ezer intézmény helyiségeiben jól éreznénk magunkat ha... De inkább elmondok egy kellemetlen esetet amely valamelyik délután a kéményseprés kormos, prózai nívójára süllyesztette egy névnapot ünneplő vidám társaság hangulatát. Úgy mellékesen megemlítem azt is, hogy a házigazdám szép, fehérmázas új kályhát vett új csövekkel, s a névnapot kályhaszentelés-sel akarta érdekesebbé tenni. Az új csövekkel felszerelt új kályhában már javában lobogtak a lángok, amikor a házigazda még néhány darab szenet tett a tűzre. És ekkor következett be az ünneprontó esemény. A hatméternyi hosszú kályhacső alkotó elemeire, vagyis egyméteres darabokra hullott szét. Pillanatok alatt füst, korom és hamu lepte be a tiszta szoba minden tárgyát. Az ünneplőruhás férfiak és nők pedig kénytelenek voltak felcsapni amatőr kéményseprőnek, kályhacsőjavítónak és takarítónak. E kiábrándító tevékenykedés alatt az egyik vendég így vigasztalta a kesergő háziasszonyt: — Ne búsulj, nem te vagy az ünneprontás oka, hanem a kályhacsőgyár. • A kályha csővásárlójok körében számtalan panaszt hálani. Intőbben, a vaskereskedelmi vállalatokat szidják, pedig ezek csak eladják a gyári árut. Az az üzem a bűnös, amely ilyen csöveket gyárt. Viszont tanácsos volna, ha a jövőben a kereskedelmi vállalat sem fogadna el a gyártól rossz árut, mert csak arról van szó, hogy a kályhacsövek végét ne három centi, hanem esetleg öt vagy hat centi hosszan vessék alá a sodros gyűrés egyszerű folyamatának. Tehát nem is pénzt, hanem csak egy kis jóindulatot kell befektetni a módosításba, hogy a gyár a fogyasztókat megkímélje a kellemetlenségektől. A. T. Kedd, 1960. XLI. Nincs szénhiány Vajdaságban nincs elegendő barnaszén Szántárolat a fogyasztó központokban - A kereskedelmi kamara véleménye Az őszi hónapok beálltával fokozódik a kereslet a szén iránt, a telepek viszont üresek. A tartományi kereskedelmi kamara adatai szerint Vajdaságnak az idén 1 millió 60 ezer tonna barnaszénre van szüksége. Csupán Noviszád szükséglete mintegy 150 ezer tonnával növekedett, s lényegesen több szenet igényelt a zrenyanini, zombori és a többi járás is. A hibát több helyen kell keresni. A legnagyobb mulasztás, úgy látszik, az elosztásban van. Mert szénhiány nincs, hiszen a krekai, ivaneci, velenyei és a kolubarai szénbányák adhatnak elegendő szenet. A kereskedelmi kamara megállapítása szerint mulasztás történik a fogyasztók részéről is. Jórészt az őszi hónapokban rohamozzák meg a széntelepeket, készlet viszont nincs, mert nem tudják hol tartani, nincs tároló. A szénkeresletet fokozza a tűzifa magas ára is. Aki csak teheti, szénsűtésre tér át, mivel ez gazdaságosabb. S nem csak a városokban növekszik a szénfogyasztás, a falvakban is mind több szenet használnak. Kevés kivétellel mindenki krekai szenet keres. Ezt szokta meg, és ha más szénbánya szenét ajánlják, elutasítja. Pedig a velenyei, kolubarai és más bányák barnaszene nem marad el, sem minőség, sem kalória tekintetében a krekai szén mögött. Ezért Vajdaság szénellátása egyelőre a krekai bányától függ. A bányavállalat igazgatója szerint a bánya termelése egész éven át egyenletesen folyik, nem növelhetik a nyári hónapokban, a többiben pedig nem csökkenthetik. Ezért a szállítás is egyenletes, s a holt idényben érkező szénfelesleget tárolni kellene a fogyasztó központokban. A krekai bányavállalat már tavaly felajánlotta, hogy anyagi eszközöket ad széntárolók építésére Noviszádon, Szuboticán és más központokban, de a népbizottságok nem jelölték ki, hol építhetik fel ezeket a tárolókat, mert a városrendészeti tervek még nem véglegesek. Ilyenkor ősszel kevesebb a vasúti kocsi is, mert mezőgazdasági terményeket szállítanak. A szállítmányokra is panaszkodnak. Vagononként több száz kilogramm hiány mutatkozik. A kereskedelmi hálózat ezt a hiányt egyszerűen áthárítja a fogyasztóra, ahelyett, hogy lépést tenne a vasútnál, vagy a bányavállalatnál. Kifogásolják a minőséget is. Az utóbbi időben kevésbé osztályozott szén érkezik, sok benne az agyag, kő és por. Ez súlyban terheli a küldeményt. A kamara becslése szerint most, október végén a fogyasztók egynegyede még nem kapta meg a szenet. Sok iskola, intézmény és magánfogyasztó pincéje még üresen áll — részben saját hibájából, részben pedig a kereskedelmi hálózat és széntárolók hiánya miatt. A tartományi kamara véleménye szerint más bányákat is igénybe kellene venni, olyanokat, amelyek megfelelő minőségű szenet szállíthatnak. A nagyobb szénfogyasztó községekben tüzelőanyag kirendeltségeket kellene felállítani, hogy eleget tegyenek a szénigénylésnek. A vasútnak több vagont kellene adni a szénszállításra, a szén és a vagonok mérését nagyobb pontossággal kellene végezni. Nincs szénhiány, a terepen még sincs szén. Ezért mielőbb ki kellene küszöbölni a fogyatékosságokat. A népbizottságok most készítik ötéves gazdasági tervüket, ezekben feltétlenül helyet kell adni a széntárolók építésének, o. i.