Magyar Szó, 1961. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-21 / 143. szám

i­­éria, 1901 t­. 21. M­­­A­G­Y­A­R SZÓ Zenélő gyermekek rosszul RENDEZ ITT SZEMLÉ­lét sikerűit m­iegb­eszélés A‘ VAJDASÁGI gyerekéit Zellél fesztiválját Pá­ , Ufc­lófi fölülítták. (Az i­t 8 rész Zomborban volt, egy fiettél előbbi. A szülen élt ftlisztirális ihtézifiSHyfek egyik dísze,­az országban is párját ritkító szabadtéri szín­pad szombaton délelőtt olyan esethéd­ríséjő volt a Ziírhelyé, amely csak részben lehetett méltó a szépséges környezet­hez. Méltó volt hozzá a sok gyerek és oktató odaadó munkája, törekvése­, akik elhozták munkájuk éret­tebb, vagy alig érett gyü­­mölcseit, erre a Hamlét­­ré, Dunád Mártírérá, terhiéit­ színpadra. Ami nem volt mél­tó a helyhez és a megjelen­tek fáradságához érdeklődé­­séhez, az a rendezés. Prije­­polyen vagy Kujánsziliján ta­lán elnézőbbek lennézik, mert ott toovább tartott a tőlük hó­d­oltság. Szt­bb­ticák azonban meglepő az ilyen szervezői mulasztás. Ennek a városinak elöl kellene jásztia ábbájt a f­ehéz, de szükségét küzde­lemben, mellyel végre már illene kiküszöbölnünk a tizest ötperces „akadémiai”, ne­­gyedóra hazai pandániát, a Ju­go-guártot, ami átlag negy­ven percig tart. Egyszer már illene miháént pontosan kez­deni abban az időben, ami­kor hirdettük! Palicson tiz órára hirdet­ték a szemlét, tiz óra öt perc­kor kiderült,, hogy valami ha Éflap történt, mint az égy­­$žfeM VölégéHHyfel a lapödd­lombaH, ügyferife. Hogy Tiétit hozták el a zbflábtát. Tiferi­­fgy őfgkor,­rrfer ,rájöttél*, hogy el lehetne kezdeni azok­kal a műsorszámokkal, amik beá Hérni kell zorigótá. El is kezdték. Csakhogy időközben a Szintén él­émi iskolás gye­rekekből álló pUbliku­sm­k­aft élmígött áj a kis türelme, a­­m­it sikerült felhalmoznia egy n­yék, a hallgató szám­ára — néhány filosót Sáátiltól iste­­kintve — unalmas koncert­«•­­ Éltekintve a hibáktól, mégis jó, hogy megred­dezték a gyermekek zenei fesztivál­ját, mert ennél többet ,’s megér a mozgalom, amely az új netcédék.Barátkozását cé­lozza zenével. A zenei mű­velődés és zenélési készség rendkívüli m­égbá át tudja ferriiállni egi:­égész k­em­ze­­dék, egy égész vidék Szellemi affculatát. Erre már a ffiult­­ban is fényes példa volt ép­pen Szubdticá, aHol a város paraszti férlésfet m­érti utolsó stíttján a f­ejlett zárnéi élét,el­­étistilylozta. A „discäö itiult'’ azonban kötejez és ezért is haragszunk­­egy kicsit. Annál sikeresebb költ a zenei oktatók megbeszélése, amelyen két beszámoló hang­zott el. Egy érdemleges, az alkalomra szánt és a teen­dőket élesen megvilágító, a­­mit VARGA Péter adott old. a m­­ásik­ pertig az ízlés­­fejlesztés egységéről szólt, s inkább folyóiratba illett ybl- Mj Ennek MOLNÁR Vera volt a szerzője­, a m­itrovicai járás közművelődési társa- Crsa. _ Varga­­ Péter Beszámolója a gyermekről és a házigSZter­­ről szólt. Előszobafi a kettő­nek összebaratkozásáról be­szélt a zenélés elterjedtségé­ről a vajdasági gyermekek között. Megálapították ,hogy ma már a felnőttek falusi ünnepségeit is emelik a gyer­mekek zenekaruk, énekkaruk fellépésével. Kár, hogy zene­iskola főleg a munkára nem képez szakembereket. — A hangszereket úgy k­ell fűsegválogatni — javasol­ta varga Péter —, hogy meg féléljenek a helyi hagybihá­­rtyáknak; tamtrurát adni a gy­ermék kezébe ott, aho­­l már régen tartibritáznak, és Harmonikát a Városokban, a­­hol ez a hangszer hódit. Szóváhatta a zen­észerziek filmtörődök­iségét, akik nem komplettálnak a gyerm­­ekzene­karok számára és kifogásol­ta azt is, hogy az ilyen célok­ra nagyon gyakran hiányzik a pénz. Majd így szólt: — Sajriba, gyerm­ekreinket még mindig jobban szeret­jük elméletben mint a gya­korlatban ! A felszólalók a zenei m­ű­­sorszárm­okról, a mostani szsem­lé fogyatékosságairól és bizo­nyos sikereiről (algád falvak is szerepeltek, alibi azelőtt a zenélésnek még a magja sent volt) a hasznosa­n­­ alkalmaz­ható hazai és külföldi szak­irodalomról, a karnagyok munkájáról, képzéséről, az oktatók számára szervezendő tanfolyamokról, szervezkedé­séről beszéltek — egy érdek­e­kes, élénk és rijdlt szókimon­dó vitában. Dr. Sz. A.­­­ ttan­fert Pál rajza Aranymikrofon-est' Palicson Sirbol­rímban: Bemutatjuk tehetségeinket ........................................­A nsvistádi rádió ifjúsági műsorának nyilvános adása követték el, hogy nem nejt-­j Szprüsitették eléggé az ének­­tehetsét­ és hasigpróbáját. Sok középiskolás ugyanis nem tu­dott a ver­senyről, s nem lép­hetett fel a műsorbáli, mert nem vitt részt az előzetes házigu­róban. A fiatal tehetségek közü­l a szavalok voltak a l­egjob­­bak, külön­ösen Takács Irén verseit szépek. Így ő is fellép július 4-én a szavalók pali­­csi elődöntőjén. A zen­etehet­ségek versenye már nem bi­zonyult színvonalasnak, mind­össze háror­ jelentkező akadt és mindhárman harmonikán játszottak. A kizáró bizott­ság Taszán Ferenc játékát találta l­egjobbnak. Az érté­­kesek közül Puhalák Valéria megy Palibsra. Ezenkívül az énekesek műsorában verse­­nyez ,kivü­l fellépett Szibop­­rán legfiatalabb érsek tehet­sége, a tízéves Zélics Misi, aki nagy közöns­égsiker m­el­­lett dalolta el a Nyúl és a kis patak cikíű népszerű dalt. A bíráló bizottság hatalmas cso­kaládéval jutalmazta még a kis éneklést. A k­oviszádi rádió részéről Gubik-Sztepanovics Mira, Ko­ro­s István, Lőrincz Lajos, Angélo Vlatkovics és kis ze­­neegyüttesre, továbbá Papp Im­re és Balázs Pál szórakoz­tatta a szrbobráni közönsé­get, és a taps alapján ítélve, a szrbobrániatc jől szórakoz­­tak. A rádióban nagyban foly­­nak már az előkészületek a júliusi palicsi nyilvános mű­sorokra is. Vasárnap Novisz­á­don egybehívták az ifjúsági rádió tizenegy nyilvá­­os t­e­­hetségkutató adásán légiój­b­nak bi­bőgült szavalókat, hu­rhotistákat, mu­zsikusokat és érdekeseket, s a rádió szak­vezetői m­egbeszélték velük. Hogy a pa­licsi m­űsoron mi­lyen számokkal lépnek fel. Július 4-én és 5-én a palic­si szabadtéri színpadon meg­tartják az ifjú zenetségek ver­senyének fel­döntőjét. A győztesek július 8-án fellép­tek a döntőben, amelynek az Aranymikrofon-est hévet ad­ták, mert az est legjobbjai I.aranymikrofinit” kapnak. A műsorban fellép a rádió nagy tánczenekara is. Jegyek elő­remutatjuk tehetségeinket címmel július 17-én, szom­baton Szibobránban, járt a noviszádi rád­ió ifjúsági mű­sorának szerkesztősége,­­ a Népi Ifjúság helyi vezetősé­gével és a művelődési köz­ponttal együtt —, tehetség­kutató versenyt rendezett. Ez volt a 11. nyilvános tűtű­­sora a szerviz-sorozatból. A szibobráni szövetkezeti otthon nagyterme szombaton zsúfolásig megtelt, mind a 700 ülőhely elkelt. A helyi szervezők azonban mulasztást vételben a szubotifeái Népkör pénztáránál kaphatók. A vi­déki érdekeltek június 25- éig jelentsék be jegyi igénylé­sük­et, addig 200 jegyet fornn tartanak számukra. Rossz idő esetén a rendezvényeket a Népkörbek­ tartják. A műkedvelés vajdasági csúcsán 71 '­ bids néih kétséges: 6. Zrénijílttt­i­­rf in­flkéábéj.G esztiütték hathónagi megfészített munkája m­eghozta­­gyülhölcsét. A jutalbihserleg ezütthi nerá­­(■sđfc tt nagyszékű­ klkb­dai előadás JUtalma: Hisz amatőr együttes teljesítményéről van szó! A min­dennapi és fontos trafidok mel­lett ja zrghyanini Mááách Amatőr együt­tes tagjainak volt ideje, ereje, kitartása, hö­pg egy blijan­ bolllárkocákbli fógjon, ami hibázásól, szü­lész­ektől is nagy erőfeszít­ést követel. Ezért a jatmóniserlep nett» csak ít kikindui előadás btárcéjé, hajiéin fárasztó, apr­ólékosan blondós félévi munkájuk el­ismerése is. Amikor hire futott, milyen darabbal készülnek a zrenyamnim a tartomnyi amatőr szerjúéjébéi abken csó­pajk­ák a férfíként, ámu­ldozták, .Hítátléhkéd­­telé, hümmöltek. Úgy gondolták: fedi í­­tpén n­agy fáb­a vágni a fejszét egfj ama­tőr együttesnek, esetleg örülhetnek majd ani­fj.kí nbpy megbi­rkoznak a Sjöfié'dfj'él. A hatalmas kikihdai siker azonban iga­zolta az együttes el­veit. Nem a köhhytí ellenállás út­j­án kell haladniok, hanem thagtshbb­­éifitfp. mihdcéges előadáss­al кећ szerepel i­t. Áfan Úbith ilgén­yekkel, a jö- Baven niga nagyobbakkal, Heni­­az olcsó fikéf­­it kasszásifiéi- féfkényében. Akik ott voltak a Salami boszorkányok kikíndgi félbódítsáit akik némile­g ismerik az együttest, láthatták, mekkora siker volt. A vastaps nemcsak, az együtt.és ve- prúfitágj­áln­ák, kitűnő ál­akítását dícsérte. azokfiak a kezdőknek is Szóit, akik ak­kor léptek fra­ti és hilpádre. Az ő ŠM- mvt- j más fajsúlya volt enn­ek a taps­­nak, irtás­nk­, m­ás zamatjai A féljénk, lásdpálázás nekirugaszkodás első jutalma, lédz'ötás, hogy érdemes volt dólgozni — talán közhelyként hangzik — de a szó szokás értelmében :léth­ óddátli a nyugal­­itas testi pihenőkről, szórakozásról, kelte­ikés máij Ahugy főt. Azok az iskolás lá­­bnijofé, akik a, kis bbikokkétiyokát Ülaki­­t bi­dít, Abigáll megszeméliyé'sítője és m­ég más'ok, mind kezdő színészek, akku­k­ lép­tek először közönség elé. A bírósági tár­gyalás jelenetében­ azonba egyikük sem játszott — keznőkröl n'erh is bénáé z'ok'on a néző —, havéth aláklttítt, a telj­es­­ít­­él'és hangillatában mibzpott a színpadon. Ismét csáró oda kell visszatérni, hogy alfi, némileg ismer­i az együttes kulissza­titoknak számító belső ügyeit, tudja, m­it jelentett 19 szerépiőt igénylő dráma­­be­mutatásit, újjászületett együttest látott a közönség. Nem is rtkán régen még hét szereplőt kívánó darab a jelentélmisííra setfi, Vállalkozhattak. Hiszfeti csak­­ hatan vóltak. A siker viszont talán, ennek a hát éshbei­ftek is érdeme. Ük bölldk ázíjfe, akik a fiatal kezdőkkel foglalk­án­ak. Ül: oltották beléjük azt a szénve­délyt, meg­szállottságot és nem V-töl­si sorba­n az bü­­f­éláldo­zást, mihely­e aztán­ ilyen eredményt hoztott. Érkölési siker volt ez szántukra, hiszen senki sebt börtdölt az éjszakai pró­bák alatt arra, hogy hálába is pénzzel fizetik meg fáradozásukét, sem a kez­dők sem a veteránok. Mindann­yian sze­rettükben éltek, tttttkitottak, szivvél-lélek­­kel. Azért a más izű, más fajsúlyú tapsért, amellyel Kikindáá illették őket. I m Ki a jobb tanuló? avagy­ am­iikor az égési család iskolába jár­ Délután 3 óra körül lebe­ketett, amikor Kishegyesen felkerestem a Moldvai csa­ládot. Moldvámé jött kaput nyitott, és am­iikor megkérdes ten­, hogy jó helybk­ járok-te, illetve ők-e azok, ahol a csa­lád m­ülfldel tagja iskolába jár, az asszony mosolyogva mondta, hogy nem tévesítet­tet­i el a házszájpot. Mivel az autóbusz hárorm­­­negyed 4-kor indult vissza Szuboti­ára, nem sok idő volt beszélgetésre. Annyi azonban mégis volt, hogy a család mindegyik tagja, Moldvai Sándor, a 45 éves őszülő hajú családfő, neje Magdolna, a ti­zenöt éves Il­mdur és az első plemista, Pityu elmondja, hogy tulajaimképpen miként is fest ez, amikor az egész családi iskolába jár. — Feleségem és én még a huszas, illetve harmincas é­­vekben­­befejeztük a hat ele­mit — kezdte a családfő. Én gimnáziumba is kezdtem jár­ni, de olyan vol a család helyzete, hogy szü­kség volt az én here elemre is... — A múlt év szeptemberé­­ben, amikor megnyit Kis­­hegy­esen is a felnökképző is kell, úgy hi... — No, csak nem azt aka­rod mondani, Hogy úgy ha­tároló ál, fi'egy bbirálkoz­ól át iskolábni, amikor én beszél­te­k rá — vágott közbe az asszony. — Hát am­i igaz, az igaz, egy kicsit nehezen álltam rá az iskolára, mert úgy gondol­tam, hogy néz az ki, hogy egy osztályba járjak a fiam­­­mal — köszörülte ki, előbb félig kim­ondott állítását a téti A Moldvai család tehát a Matrtliedover­ben­ szerepel az 1980 '61-es iskolaévben a kis­bér Vési Ady Ének­e előt­i is­kola nyilvántartásában: Moldvai Sándor és Mag­­dalna a­ felső félévben VII., fiuk, Sándor VIII., Pityu pe­dig I. elettrista. A másodiik félévben csak annyiban vál­­tozott a helyzet, hogy a VII. osztály eredményes befejezé­se U­ár a szülők is nyolcadi­kosok lettek. Ekkor már ..tud­tak annyit, mint Sándor fiuk. — Nehezen álltam rá a to­­vábbtanu­lás­ra, de amikor ha­tároztam, sztaganb­an erre gondoltam: megálljaink, de majd mergáljuk, ki lesz a jobb tanuló — mondta a csa­ládfő. A negyvenöt éves Moldvai Sándornak nem volt könnyű dolga, amikttfe elhatározót, beér versenyein* fog a ta­­bulásbáb, mert Sándor fia ,'*­ feifeWfeH kora óta állan­dón kitűnő tanu­ló. A Mienöt­­éves Sándornak az a kérdés jutott, hogy se­­'dfeU­fe anyjának a táttulás­­h­’i. A fitt, akiről fésir a ka­­binszkor, kétszer is rápillan­tott anyjára, mintegy enge­délyt kérve, hogy elmond­­h­atja-e... A kérdésre azonban felelni kellett. — Hát, feböszöl is megtör­tént, Him és elmagyaráztam anyukám­nakt: a földrajzfec­­két,­­m­ert ezt ő gyengébben tudta — mondta kissé Szé­gyenlősen, de boldogságtól ki­pirult arc­c­al a gyerek. Itt a­­zbktól az apa közbeszólt: — Mondom, nehezen vág­tam neki az iskolának, de a mi,tematikát mind a kettő­jüknél jobban peázettem. — Jaj, az a matejbatike — vette át a szót Moldvámé. Egyszer n­agy­on megjártuk ve­le. Úgy volt, hogy dolgozat­­írásra készültünk, és ideg­­beszéltük a férjemm­el, hogy ő megje segít. Csütörtököt mondott azonban , a terv, mert az írásbeli kezdete előtt az előadó külön ültetett ben­nünket ... A kis Pityu néni feoscat he­­dfel­tett a beszélgetésre, de arra a kérdésre, hogy szo­kott-e neki valaki segíteni a házifeladat elkészítésében. $$ VálkSkolt: — Atis­tikáék szoktak se­gíteni, de én jobban tudom minden futballistának a ne­­­vét, mint ők. Amint látjuk, mindenki mindenkit tanított, és az ered­mény nem is iharadt el. Az ába, az adva ék Sáh­dor egy kapon kapták kézhez az ele­mi iskola nyolcadik osztályá­nak bizonyítványát, a kisebb gyedek pedig a napokban örül majd először az ötösöknek és négyeseknek. A következő iskolaévben az idősebb Ifjú, Sándor, a szubo­­ticai gimnáziumban, a kicsi Pityu pedig a II. elemiben folytatja tovább a tanulást. * A SZÜlők nem járnak tovább ikítőfába. Ők ezután talán még többet dolgoznak, mint eddig, és örülnek, hogy gyer­mekeik többr­e vihetik mint lön­­­fésükBA­I. 9. oldal A kanizsai npolvasi alaznak fu­rikáka Befejeződött a Jópajtás nagy nyeremény­­pályázata A Jugoszláv Pionír Játékok keretében a Jópajtás nagy nyereménypályázatot hirdetett januárban. Nyomolvasók versenye volt a pályázat címe, és a pályázat keretében egy-egy elemi iskola pionírjainak fel kellett kutatni a község múltját, feldolgozni fejlődését napjainkig. A nyomolvasásban mintegy 50 iskola vett részt egész Vaj­daságból. A szerkesztőség bíráló bizottsága végigjárta az iskolá­kat és az er­edmények összegezése után ezúton közli az eredménylistát: Ij. Jovan Jovan­ovics Zmaj iskola, Kanizsa; 2. Ady En­dre iskola, Kishegyes; 3. Id. Ková­cs Gyurta, Moravica; 4. Körösi Csorna­i Sándor, Kula; 5. Jovan Jovanovics Zmaj, Szobotica; 6. Zdravko Glozsanszki, Becse; 7. Csokonai Vitéz Mihály, Felsőhegy; 8. Október 1., Horgos; 9. Petőfi Sándor, Izloyiszád; 10. Dózsa György, Szoboti­a; 11. Petőfi Sándor, Zenta; 12. Április 20. Topolya; 13. Néjih­ősök, Csáhtávése; 14. Sztínya Marinkovics, Zrem­jánin; 15. Petőfi Brigád, Tötöb fia; 16. Elfemi iskola, Dorošžlil; 17. Jiszsfef Attila, Noviszád; 16. Elemi iskola, Bőgőjévé; 19. Jovan Popovics, Csók a; 20. feletti­ iskola, Szvetozár síü­lettel. A felsorolt 20 iskola öt-öt tanulója és egy-egy elő­adója nyererkényutazásba­­ részesül, mégpedig a forrada­lom­ egy-egy nevezetes eseményének színhelyére utazik, az első helyezett, vagyis a pályázat győztese — Kanizsa — pedig­­ Afrikába. . A Pályázat versenybizottsága bejárt minden iskolát és a nyervihívasók srásban, válaszoltak a kérdésekre. A nyereményesert azok részesülnek, akik a legtöbb kérdésre válaszoltak. A nyertesek és SZ iskolák levélben kapják mee a #2 msSK­SSt, hogy КЖ, mikor és KöVá .utaznak.

Next