Magyar Szó, 1961. augusztus (18. évfolyam, 177-205. szám)
1961-08-01 / 177. szám
, 2. oldal MAGYARI SZÓ Kedd, *Ш. d e*ee*msL Edvard Kardely nyilatkozata az új alkotmány készülő alaptételeiről (Folytatás az 1. oldalról) kellőképpen öntudatos politikai erő, amely képes kihasználni az adott feltételeket. Ez azonban mindenkor egyúttal a burzsoá demokratikus állam klasszikus alkotmányának alapjául szolgáló alapelvek tagadásának a kezdete is. A munka a társadalmi termék elosztásának egyetlen mércéje A mi adottságainkban aonban éppen az a körülmény szolgál a társadalmi fejlődésnek és az egész politikai és általános társadalmi felépítmény építésének kiindulópontjául, hogy megszüntettük a kizsákmányolásra való jogot, és a munkát tekintjük a társadalmi termék elosztásának egyetlen mércéjéül. Ezáltal a munkára való jog, a munka szabadsága, a társadalmi termék elosztására való jog a munka arányában, a termelés és az elosztás, a társadalmi terv, stb., igazgatásában való egyenjogú részvétel joga nemcsak minden ember személyes és demokratikus jogainak alkotó része, hanem az egész állami és társadalmi gépezet létezésének legfőbb célja lesz. Más szavakkal, ami a termelőeszközök feletti magántulajdon a kapitalista rendszer számára, tehát a burzsoá demokratikus állam számára, illetőleg a burzsoá demokratikus állam alkotmánya számára is, ugyanaz a mi adottságainkban az ember szabad munkája és a társadalmi termek...mindenki ..тиркајз., Szerinti .elosztásának a joga. A termelőeszközök feletti társadalmi tulajdon természetesen sérthetetlen feltétele e viszonyok létezésének, és sérthetetlen feltétele továbbfejlődésünknek is a kommunizmus irányában, vagyis olyan feltételek teremtése irányában, amelyekben a társadalmi terméket nem a munka szerint, hanem a szükségletek szerint lehet majd elosztani. Mindezeknél az okoknál fogva alkotmányunknak elsősorban az emberből, a termelő emberből kell kiindulnia, vagyis az embernek a termelésben és az elosztásban elfoglalt helyzetéből, nem pedig az emberből mint polgárból, illetőleg mint állampolgárból. Ha a burzsoádemokratikus jogrendnek az volt a lényege, hogy biztosítsa a tőke magántulajdonosa számára magántulajdonának minél szabadabb kezelését, a mi alkotmányos rendünknek az a célja, hogy biztosítsa a termelő embernek, hogy képességeinek és hajlamainak megfelelően szabadon bekapcsolódjon a munkába, és ezzel automatikusan jogot szerezzen arra, hogy igazgassa a társadalmi termelőeszközöket, és részt vegyen az elosztásban a munka szerint, vagyis a munka egységes társadalmi mércéi szerint. Nincsen semmilyen más lehetőség a társadalmi termék szocialista elosztására és nincsenek más mércék ebben az elosztásban. Bármely eltávolodás ezektől az elvektől a szocialista gazdasági és társadalmi viszonyok megbontása volna. Ezáltal a gazdasági viszonyok egész területe ténylegesen és formálisan is megszűnik az egyének magánügye lenni, de ez a változás egyúttal sokkal több személyes szabadságot nyújt az embernek saját életkörülményeinek megteremtésében, mint bármilyen burzsoá demokratikus rendszer, tulajdonképpen a lehető legnagyobb ilyen szabadságot biztosítja az adott anyagi körülmények között. Mindez arra vall, hogy új alkotmányunknak az eddiginél részletesebben fel kell dolgoznia az ember jogát a munkahelyén, a társadalmi termék elosztásában, a tervek kitűzésében és a gazdaságpolitika megszabásában. Hasonlóképpen az eddiginél részletesebben kell megállapítani az általános társadalmi tervezés és az általános elosztás elveit, mégpedig abban az értelemben, hogy az egyedek, illetőleg az egyes munkaközösségek és a társadalom közötti viszony kevésbé legyen a folyó politika dolga, — jóllehet ez természetesen továbbra is hatással lesz rá — hanem sokkal inkább az egyedek, illetőleg — Azt jelenti-e ez, hogy az új alkotmány szentesíti eddigi gyakorlatunkat, eddigi társadalmi fejlődésünket, főképpen a gazdasági rendszerben végrehajtott legutóbbi változtatásokat követő fejlődésünket? — Úgy van. Szocialista társadalmi épületünket eddig is ezekre az elvekre alapoztuk. Az új alkotmánnyal ezek az elvek még erőteljesebb terepet és helyet kapnak egész jogrendszerünkben, abban az értelemben, hogy ezeket a jogokat szilárdabban rögzíti, úgyhogy ezek a jogok kevésbé függnek majd a folyó tervektől és gazdasági politikától. Ezáltal a termelés és az elosztás önigazgatása alapján nálunk létrejövő gazdasági viszonyok többé nem lesznek olyasvalami, amit felülről a polgárok jogának ismernek el, hanem szilárd viszonyok lesznek, amelyeken az egész rendszer épül és amelyek egész fejlődésünkben uralkodnak. Ilyen viszonyokbólkell, kiindulnia a tervezés módszertanának, a tervezés tartalmának és az egész gazdaság — Kardely elvtárs, ön tudja, hogy gyakran támadtak bennünket azzal, hogy helytelenül magyarázzuk Marx tételét az állam elhalásáról. Elsősorban azzal vádolnak bennünket, hogy lebecsüljük az állam szerepét az átmeneti időszakban. Kérjük, mondjon valami közelebbit arról, hogy milyen módon jut kifejezésre ez a probléma az új alkotmányban? — Ami minket illet, soha sem becsültük le az állam szerepét a szocializmus építéséért vívott harcban. Ellenkezőleg nagyon fontos, sőt döntő tényezőnek tekintettük és tekintjük a forradalmi hatalomátvételt követő első szakaszokban. Hasonlóképpen nem lehet kétség az iránt sem, hogy az állam — funkcióinak kisebb vagy nagyobb mértékével — fontos szerepet fog játszani egy hosszabb, történelmi időszakban, főképpen, ha figyelembe vesszük a mai világ egész összetételét; vagyis ha figyelembe vesszük, hogy két ellentétes rendszer létezik. Nekünk azonban nem az a dolgunk, hogy megjósoljuk az állam elhalásának ütemét és mértékét, hanem az, hogy a társadalmi viszonyok, az emberek közötti viszonyok úgy fejlődjenek, hogy magukban hordják és létrehozzák az állam elhalásának elemeit. Ezért az állam elhalásának folyamata számunkra mindig azonos volt a társadalmi önigazgatás fejlődési folyamatával. Amilyen mértékben a termelési és a társadalmi-gazdasági viszonyok lehetőséget nyújtanak az embereknek, hogy mindinkább önmaguk igazgassák magukat, és mind kevesebb szükségük legyen az állami tekintély erejére viszonyaik szabályozásában, olyan mértékben gyengülnek az államnak, az erőszak eszközének a funkciói. .Vagyis a munkaközösségek tartós igazgatásának a dolga. Egyúttal mindennek még jobban meg kell gátolnia a gazdasági viszonyokba való szükségtelen adminisztratív beavatkozást, és minden irányban erősbítenie kell az egyéni alkotó kezdeményezést a termelőeszközök feletti társadalmi tulajdon alapján. Ezek azok az okok, amelyek miatt az új alkotmány éppen ezekre a problémákra fordítja a legnagyobb figyelmet. A termelő és az igazgató embernek éppen ezek a jogai alkotják új alkotmányunk bevezető részét és alapját, politikának. Ez lesz egyúttal a társadalom fokozott politikai szilárdságának az alapja, és a fejlődés tartós irányvételének kiinduló alapja a társadalmi élet minden területén. A másik különbség a klaszszikus alkotmány és a mi alkotmányunk között, amelyre rá szeretnék mutatni, tulajdonképpen az elsőből következik. Ugyanis, mint tudjuk, a klasszikus alkotmány az állam kizárólagos hatóeszköze, mégpedig az olyan államé, amely a termelőeszközök feletti magántulajdon és a kizsákmányolásra való jog adottságaiban védelmezi a rendszert. Természetesen a mi alkotmányunk is az állam alkotmánya. A mi szocialista államunk azonban, más típusú állam. A szocialista állam — amint Marx és Lenin mondották — elhaló állam. Ennek a folyamatnak kell teljes mértékben megnyilvánulnia az alkotmányban. Más szavakkal alkotmányunknak olyannak kell lennie, hogy lehetővé tegye és serkentse ezt a folyamatot. az állam elhalási folyamatának eszköze, a mind szélesebb körű önigazgatás, a mind mélyebbre ható demokratizmus. Ez a folyamat tulajdonképpen a kommunizmus felé való társadalmi haladás alkotó része. Ez a folyamat természetesen nemcsak az emberek óhajától függ, és nemcsak attól, hogy jobb-e vagy gyengébbe a kormány. Habár nem kell lebecsülni a szubjektív tényezők szerepét, mégis a társadalom anyagi fejlődése a döntő és legfőbb tényező. Első feltétele a kommunista társadalom megteremtésének, vagyis azon társadalom megteremtésének, amely mindenkit szükségletei szerint részesít a javakban, a termékek bősége, mégpedig nem akármilyen, hanem olyan bősége, amely a mainál sokkal nagyobb munkatermelékenységen nyugszik, olyan nagyfokú termelékenységen, hogy az egyéni munkamennyiségben mutatkozó különbség kezdi elveszteni jelentőségét. A termékek bősége viszonylag alacsony termelékenység alapján még nem teremt kommunizmust, hanem vagy túltermelést és válságot az anarchikus termelési feltételekben vagy gazdasági pangást, aránytalanságokat és más nehézségeket a szocialista rendszer adottságaiban. Ez a megállapítás abból az egyszerű tényből következik, hogy mindaz, amit az emberek teremtenek és fogyasztanak, munka terméke és minden termék magában hordja a ráfordított munkaerő adta értékét. Más szavakkal elvben senki sem fogyaszthat több terméket, illetőleg nagyobb értéket, mint amennyit saját maga teremtett. A leszerelés, és más nem termelő, fölösleges, háborús célokat szolgáló költségek csökkentése és megszüntetése kétségtelenül ésszerű elosztásra és az emberek jólétének gyorsabb növekedésére teremtene lehetőséget. Azonban elvben mégis tény, hogy a kommunista társadalom megteremtéséért, vagyis „a mindenki szükségletei szerint” elven alapuló társadalom megteremtéséért vívott harc alapvető eszköze küzdelem a munkatermelékenység állandó növekedéséért és olyan elosztásért, amely párhuzamosan halad a termelékenység növekedésével. A nagyobb termelékenységért vívott harc természetesen a technikai fejlődéstől és a gazdasági viszonyoktól függ, illetőleg azoktól a körülményektől, amelyek vagy fokozzák vagy gyengítik a termelők egyéni alkotó kezdeményezését és társadalmi öntudatát. A szocializmus megteremti, azaz a szocializmusnak meg kell teremtenie a fejlődés lehető legkedvezőbb feltételeit. Tulajdonképpen ugyanezt lehet mondani a társadalmi önigazgatás fejlődésére is. Ez ugyanis azoknak az anyagi és más tényezőknek megérlelődésével párhuzamosan fog növekedni és fejlődni, amelyek a társadalomnak az emberek közti kommunista viszonyok irányában való fejlődését feltételezik. Elmondhatjuk, hogy alkotmányunk — jóllehet nem lesz semmilyen program, hanem elsősorban szocialista fejlődésünk elért fokozatának jogi általánosítása és rögzítése itt új, jelentős serkentés lesz a szocialista viszonyok továbbfejlődéséhez, a humanizmus és a demokratizmus szellemében. Amikor ezt mondom, természetesen nem gondolok arra, hogy alkotmányunknak holmi elvonatkoztatott humanista és demokratikus képletekből kell kiindulnia, bármennyire szükséges is, hogy az egész alkotmányt a humanizmus és a demokratizmus hassa át, mint ahogy humanizmus és demokratizmus hatja át egész szocialista építőmunkánkat. Mégsem kell megfeledkezni arról, hogy a társadalom és az egyedek előrehaladása nem annyira óhajuktól függ, mint inkább attól a képességüktől, hogy ezeket az óhajokat a lehető legkedvezőbben egybehangolják az anyagi körülményekkel és az ezeknek a körülményeknek megváltoztatására irányuló erőfeszítéseikkel. Az embernek nem lehetnek csak jogai, kötelességeinek is kell lenni az egész társadalom iránt és a társadalom fejlődése iránt. Ezért a tényleges demokratizmusnak is meg kell nyilatkoznia mind az ember szabadságtörekvésében, mind pedig felelősségérzetében mások iránt, az egész társadalom haladása iránt, ezek pedig nem holmi örökkévaló és elvonatkoztatott, hanem történelmileg feltételezett elvek és szüntelenül változnak. Tehát a mi alkotmányunk sem indulhat ki és ne induljon ki holmi elvonatkoztatott jogelvekből és szabadságelvekből, hanem nyisson minél szabadabb utat, és adjon minél nagyobb serkentést azoknak a gazdasági társadalmi viszonyoknak és tényezőknek, amelyek biztosítják a szocialista társadalom leggyorsabb előrehaladását minden tekintetben, abban a tekintetben is, hogy mind erőteljesebben érvényesül a humanizmus és a demokratizmus. Azt hiszem, a társadalmigazdasági viszonyok részletes feldolgozása új alkotmányunkban biztosítani fogja szociális, politikai és kulturális fejlődésünknek ezt az Más szavakkal alkotmányunk nem adhat eszményi képet az önigazgatásról és nem szabhatja meg fejlődésének ütemét, de megszilárdíthatja a társadalmi önigazgatást hordozó tényezőket, és a lehető legnagyobb mértékben felszabadíthatja továbbfejlődésünk útját és nagy távlatokat nyithat ebben az irányban. Ez pedig azt jelenti, hogy alkotmányunk többé nemcsak az állam alkotmánya, hanem az önigazgatásnak mint egységes társadalmi rendszernek az alkotmánya. Ennek a két tényezőnek, nevezetesen a szabad munka uralkodó szerepének és a munka szerinti elosztásnak az összekapcsolása — a termelés és a többi társadalmi tevékenység egyre szélesebbkörű társadalmi önigazgatásénak adottságaiban — biztosítja az emberek közötti legszabadabb viszony fejlődési feltételeit, természetesen a különféle szubjektív társadalmi tényezők nevelő hatásával párosulva, elsősorban az olyan tényezők nevelő hatásával, amilyen a Kommunista Szövetség, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége, a szakszervezet, a művelődési szervezetek, a szakmai szervezetek, eryesületek stb. irányvonalát. Az alkotmány ebben a tekintetben természetesen elsősorban a létező viszonyokat fogalmazza meg. Hogy pedig világosabban kifejezésre juttassa továbbfejlődésünk távlatait a kommunista társadalom irányába az önigazgatás és a demokratizmus mind szélesebb kibontakoztatása révén és ez mégse adjon az alkotmánynak program-jelleget, új alkotmányunkhoz bevezetést szándékozunk fűzni. Gazdaságunknak feltétlenül tervszerűnek és szabadnak kell lenni . Még amikor módosítottuk gazdasági rendszerünket, különféle külföldi bírálók szemünkre vetették, hogy ez utópia, hogy ezzel visszatérünk bizonyos történelmileg túlhaladott liberalizmusra, stb. — Igen, bizonyos, első pillanatra nagyon eltérő felfogásunknak tetsző emberek, gyakran szemünkre vetik, hogy a társadalmi önigazgatáson nyugvó gazdasági rendszerünkkel bizonyos értelemben visszatérünk a liberalizmus egyes klasszikus formáira, és azt tartják, hogy a szabad gazdasági viszonyokról vallott tételünkkel kissé időn és téren kívül állunk. Ám ők nem értik meg a legfontosabbat, azt, hogy mi nem a tőke szabadságából és a befektetett tőke meg az elért profit szerinti elosztásból indulunk ki, hanem a munka szabadságából és a munka szerinti elosztásból. Az előbbiek, vagyis a kapitalista viszonyok meggátolják a tervgazdaságot, vagyis elkerülhetetlenül akár termelési anarchiát és gazdasági válságot okoznak, akár pedig az állam fokozott beavatkozására és állami-kapitalista monopóliumra vezetnek és ezzel együtt a „liberalizmus” megszüntetésére is. A szocialista viszony ellenkezőleg elkerülhetetlenül megköveteli a tervgazdaságot, de többé már nem az állami-monopolista típusú tervgazdaságot, hanem olyat, amely a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítja az embernek a munkahelyén. Ezért gazdaságunknak feltétlenül tervszerűnek és szabadnak is kell lennie. Gyakorlatunk pedig bebizonyította, hogy ez nem két ellentétes elv, amint gyakorlatunk egyes bírálói állítják. Nem képviselőket, hanem küldöttségeket iálasztanak a szkupstinába . De térjünk vissza az új alkotmány tételeihez. Ha jólértettük, a kifejtett elvek »megkövetelik, hogy hozzájukidetinatsuk egész állami és társadalmi gépezetünket a kommunáktól a szövetségig. Milyen változásokat irányoznak» elő az alkotmány tételei legfelsőbb testületünk, a Szövetségi Népszkiupsiaia tekintetében. Népszteupstinánknak eddig is fontosszerepe volt társadalmi életünkben, de az új körülmények megkövetelik, hogy a maivalósághoz idomuljon. Természetesen azok, akik antiszocialista pozíciókból elemzik politikai életünket, azt állatják, hogy semmilyen népszikupstina sem lehet jó, ha az országban nincs klasszikus többpártú burzsoa-demokratikus politikai rendszer. Ám ez nagyon elavult felfogás. Véleményünk szerint, ha fogyatékosságokat akarunk keresni népszkupszinárt kí van, akkor ezek éppen es abban rejlenek, hogy népszkupstinánk az elért nagy fejlődés mellett is még mindig bizonyos mértékben hasonlít a klasszikus burzsoádemokratikus parlamenthez. Hogy népszkupstinánk, még jelentősebb helyet kapjon szocialista társadalmunkban, mindinkább alkalmazkodnia kell azokhoz a viszonyokhoz, ■amelyek hazánk szocialista társadalmi-gazdasági alapjában létrejöttek és .fejlődnek. Más szavakkal, minél közvetlenebbül egybe kell fűződnie a társadalmi önigazgatás egész gépezetével alulról egész fölig, hogy ezáltal öszszetételénél fogva, megválasztásának módjánál fogva és határozatainak jellegénél fogva mindintkábbb a közvetlen demokrácia eszköze és olyan legfelső szerv legyen, amelyben a legközvetlenebbül kifejezésre jut a vállalatok, intézmények, szervezetek és kommunák önigazgatási gépezetének minden hordozója. Társadalmunk ma az önigazgatás egy szerfölött bonyolult és szerteágazó gépezete a társadalmi élet minden területén. Ha közelebb akarjuk vinni szkupszinánkat a társadalom alapvető önigazgatási gépezetéhez és szorosabban összefűzi az önigazgató szervekkel, feltétlenül szükséges, hogy valamilyen módon maga a szkupstina jobban differenciálódjon és specializálódjon az egyes munkakörök szerint Ezért az új alkotmány k.tételei szerint a jövendő népszkupstina munaszerveinek öszszetettebb lesz a szerkezete. Ilyen körülményekben feltétlenül meg kell változtatni az egész választási rendszert is. Valójában nem képviselőket választanak majd, hanem szkupsitinai küldöttségeket, amelyek összetételüknél fogva eleve alkalmazkodnak a népszkupstina összetételéhez. Vagyis a képviselő többé nem lesz „területi képviselő”, jóllehet éppen a kommunában, illetőleg néhány kommuna területén választják meg, hanem a társadalmi önigazgatás különféle ágazataiban részvevő dolgozók közvetlen érdekeit fogja képviselni. Eszerint a Szövetségi Tanács tagjai csak képviselők lesznek, és rendszerint állandóan a szkupstinában tevékenykednek, vagyis nem viselhetnek semmilyen más igazgatási vagy hasonló tisztséget sem a szövetségben, sem a köztársaságokban, sem a népbizottságokban. Az egyes tanácsokkal együtt a Szövetségi tanács viseli a teljes felelős(Folytatása a 3. oldalon) Nemcsak az állam alkotmánya, hanem az önigazgatás alkotmánya is Az állam elhalási folyamatának serkentése A szocialista viszonyok továbbfejlődésének serkentése a humanizmus és a demokratizmus szellemében