Magyar Szó, 1961. augusztus (18. évfolyam, 177-205. szám)

1961-08-01 / 177. szám

Kedd, 1961. augrichte­r MAGYAR SZÓ Az alkotmány tételei szerint senki sem lehet képviselő, sem végrehajtó tanácstag két egymást követő választási ciklusban . Kardely elvtárs, nálunk már hosszú idő óta beszél­nek arról, hogy bizonyos ér­telemben automatikusan kel­lene megújítani a képvisele­ti testületeket és más vezető testületeket minden szinten. Többek között felvetették ezt az 1957. évi munkástanács kongresszuson is, mint társa­dalmi fejlődésünk logikus kö­vetkezményét. Kérjük, mond­ja el, hogyan szabályozza az ú új alkotmány ezt a kérdést? Az előzetes vitában külön figyelmet fordítottunk a tár­sadalmi élet valamennyi ve­zető szervének felfrissítésére és megújítására. Az alkot­mány tételei a rotációs elv bevezetését irányozzák elő, vagyis kötelezővé teszik az emberek felváltását minden felelős politikai funkcióban, szövetségi szinten, köztársa­sági szinten és az önigazga­tási szervekben egyaránt. A tételek szerint a Szövetségi Szkupstinának és valamennyi tanácsának összetételét is kö­telezően meg kell változtatni minden választási ciklus u­­tán. Ez azt jelenti, hogy sen­ki sem lehet képviselő, sem végrehajtó tanácstag két egy­mást követő választási­ cik­lusban. A munka folyamatos­ságának megóvása végett a­­zonban a tételek szerint min­den két évben a megválasz­tott testületek tagjainak fe­lét váltják fel. Hasonlókép­pen váltják fel az állami igaz­­gatás vezető tisztségeiben dolgozó kádereket is. A fen­ti szabály alóli kivételeket —a tételek szerint — az új alkotmányban pontosan fel kell sorolni. A vezető állásokban dol­gozó emberek felváltásának ez a módja kétségtelenül na­gyon rugalmassá teszi egész társadalmi igazgatási és ál­lamigazgatási rendszerünket, és nagy mértékben képesíti arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott gyakorlati körül­ményekhez anélkül, hogy a testületek folyamatos műkö­dése és a társadalom szilárd­sága csorbát szenvedne. Ez a rendszer hasonlóképpen lehe­tőséget nyújt arra is, hogy más nagyon fontos társadal­mi szervek és szervezetek, amelyeket ma talán lebecsül­nek, vagy amelyek ma nem eléggé fejlettek — többek kö­zött azért, mert a káderel­osztás túlnyomórészt az ál­lami szervek és a társadal­mi önigazgatási szervek felé igazodik, — új emberek és nagyobb tapasztalatú káde­rek révén lendületet kapja­nak. Teljesen alaptalan az a felfogás, hogy ilyen rendszer­ben egyes rátermett embe­rek veszendőbe mehetnek. Társadalmi életünkben ele­gendő olyan szervezetünk van — többek között a Kom­munista Szövetség, a Dolgo­zó Nép Szocialista Szövetsé­ge, a szakszervezet stb. — a­­melyek nagyon is hathatnak államgépezetünk egész gya­korlatára. A rátermett em­­­­berek ezeknek a szervezetek e­­nek a révén is elősegíthetik­­ a dolgok helyes megoldását. Másrészt az emberek felvál­tása nyilván elősegíti majd, bizonyos megszokásból hát­térbe szorított problémák fel­­­mérését. Méginkább feltétle­nül szükségünk van erre a­­ rendszerre, hogy még sikere­sebben harcolhassunk a bü­­rokratizálódás és az adminisz­tratív fásultság ellen. — Lesz-e valami új az al­kotmányban a Szövetség és a köztársaságok viszonyával kapcsolatban? — A tételek nem irányoz­nak elő lényegesebb válto­zást ezeknek a viszonyoknak jelenlegi jogi szabályozásá­ban, jóllehet kétségtelenül lesznek bizonyos lépések e­­zeknek a viszonyoknak még a szabatosabb megfogalmazása irányában. Tulajdonképpen­­ elsősorban arról van szó, hogy még pontosabban meg­állapítsuk egyrészt a Szövet-­­ség és a köztársaságok. ВШ­ 1 «Mal Edvard Kardely nyilatkozata az új alkotmány készülő alaptételeiről (Folytatás a 2. oldalról) véget a szövetség, illetve a köztársaságok egész politiká­jáért. A népszkupszi­ák szerke­zeti változásaival összhang­ban természetesen lényege­sen meg kellene változtatni a jelölés és a választás mód­ját is. A kommunák népbi­­zottságait, vagyis valameny­­nyi képviseleti szervét köz­vetlenül választják meg akár területi elv szerint, akár a vállalatokban és az intézmé­nyek szerint. A köztársasági és a szövetségi szkupstinai választásokat közvetlenül a népbizottsági választások után tartják a delegátusi rendszer elvei szerint, vagyis úgy, hogy a kommuna csoportok a lakosság megállapított szá­ma arányában küldöttségeket delegálnak a népszkupstina tanácsaiba. A Szövetségi Ta­nács tagjaira vonatkozólag referendumot irányoznak elő, amellyel a választók vagy megerősítik vagy elvetik a népbizottság határozatát és esetleg ellenjelöltet állítanak. Az alkotmány a jelölés mód­jára is a legnagyobb figyel­met fordítja, úgyhogy min­den társadami tényező, fő­képpen pedig a Szocialista Szövetség teljes mértékben érvényesülhet. Ezáltal a népszkupstina nemcsak a legközvetlenebb kapcsolatban lesz az önigaz­gató szervekkel, hanem ösz­­sze­tét­elénél fogva a társa­dalmi-gazdasági alap szükség­leteinek legminősítettebb ki­fejezőjévé válik. Ezáltal olyan összetételű népszkups­­tinánk lesz, amely csak ki­sebb mértékben a területi érdekek összesítése, sokkal inkább a társadalmi tevé­kenység különféle területein dolgozó emberek érdekeinek összessége, ami kétségtelenül elősegíti szocialista közössé­günk egységes érdekének erős­­ödését is. Alkotmányunknak egyaránt kifejezésre kell juttatnia az önigazgatás fejlődési folya­matát és az ehhez a folya­mathoz kapcsolódó decentra­lizációt, beleértve a nemzeti élet teljes szabadságát és a teljes nemzeti egyenjogúsá­got is, és az emberek egye­sítésének folyamatát a nem­zeti határokon túl egységes jugoszláv szocialista közös­ségbe. A tételek nem irányoznak elő nagyobb változásokat a végrehajtó hatalom formái és szervezete tekintetében. Az új alkotmány is előirányozza a végrehajtó tanácsot, csak bizonyos mértékben szűkíti funkcióit. Ezeknek a funk­cióknak egy részét ugyanis átruházzák a népszkupszina Szövetségi Tanácsára, más részét a vezető igazgatási szervekre, míg a végrehajtó tanácsnak elsősorban az igazgató szervek koordinálá­sának, irányításának és el­lenőrzésének funkciói ma­radnak meg. Az igazgatási szervek ön­állóbbak lesznek, de nagyobb felelősség is hárul rájuk közvetlenül a szkupstina iránt. Három típusú vezető igazgatási szervünk lesz a tételek szerint: államtitkár­ságok azokban az ágazatok­ban, amelyek túlnyomó részt a szövetség hatáskörébe tar­toznak, bizottságok azokban az ágazatokban, amelyek kü­lönféle szervek hatáskörébe tartoznak, és tanácsok azok­ban az ágazatokban, ame­lyekben a szövetség hatás­köre nagyjából bizonyos el­vek kitűzésére szorítkozik, vagy amelyekben a túlnyo­mórészt köztársasági hatás­körben levő funkciók bizo­nyos koordinálása szükséges, részt a köztársaságok és a kommunák hatáskörét, úgy hogy mind a Szövetség, mind a köztársaságok hatásköre valóban csak azokra a funk­ciókra szorítkozzon, amelye­ket csakis ők képesek telje­síteni. A tételek szerint a járási népbizottság hatásköre jóval szűkül a maihoz képest, és il­letékességük nagyjából a kom­munák tevékenységének egy­behangolására és a köztársa­ságok által rájuk bízott e­­gyes feladatok teljesítésére szorítkozik. Ezért összetéte­lük is jóval egyszerűbb lesz. Az új alkotmány megvitatá­sa közben az a vélemény is elhangzott, hogy nincs szük­ségünk a Népek Tanácsára, mert eddig sem ült össze, ki­véve az alkotmány módosítá­sa alkalmával. Az alkotmány­ügyi bizottság azonban azon a véleményen volt, hogy na­gyon jó jel, hogy a Népek Ta­nácsa nem ült össze gyakrab­ban, és kívánatos, hogy a jö­vőben is így legyen, mert ez csak azt mutatja, hogy nem is volt szükség arra, hogy összeüljön. Továbbra is meg kell azonban maradnia, mert lehetetlen elképzelni a népek egyenjogúságán és a köztár­saságok szilárd alkotmányos helyzetén nyugvó rendszert olyan központi szerv nélkül, amely meggátolja a leszava­zást a nemzeti egyenjogúság­ra vonatkozó kérdésekben. Más kérdés, hogy kell-e vala­mit változtatni ennek a ta­nácsnak szervezetén, de a ta­nács funkciójának ebben a Kérjük Kardely elvtárs, mondja meg, hogy az új al­kotmány tézisei előirányoz­­nak-e és milyen változást i­­rányoznak elő a kommunák­kal kapcsolatban.­ ­ Már régen arra az állás­pontra helyezkedtünk, hogy a kommunát úgy kell meg­szervezni és fejleszteni, mint szocialista rendszerünk alap­sejtjét, és ez a Kommunista Szövetség programjában is kifejezésre jut. Az új alkotmány tételei is abból a felfogásból indulnak ki, hogy a kommunának kell megoldania a lehető legtöbb kérdést, amelyekkel az em­ber mindennapi életében szembekerül. Ezenkívül az embernek, a termelőnek a kommuna révén kell kapcso­latba kerülnie az általános társadalmi problémák jelen­tős részével, amelyek a kép­viseleti szervek hatáskörébe tartoznak a kommunától a szövetségi szkupstináig. Az új alkotmányban első­sorban világosabban meg kell határozni a kommuna fogal­mát és a kommuna belső vi­szonyait. Ezt részben elvégzi a szövetségi alkotmány, de még inkább a köztársasági alkotmányok. Jelentkezett egy irányzat, ez főként a nap flascga módszer módosítá­s minőségben feltétlen meg kell maradnia. A köztársasági alkotmá­nyok tekintetében a tételek szerint a szövetségi alkot- t mány csak az egységes társa­dalmi-politikai rendszer el­veit adja meg, anélkül hogy részletesebben kitérne a köz­­társasági alkotmányok jelle­gére. Hasonlóképpen arra sincs szükség, hogy a köztár­sasági vezető szervek összeté­tele teljesen azonos legyen a szövetségi szervekével. Mivel a Szövetség és a köztársasá­gok funkciói egyes kérdések­ben eltérnek, a vezető szer­vek szerkezetének is ehhez kell alkalmazkodnia. Ezek­nek a problémáknak a kidol­gozását a köztársasági alkot­mányügyi bizottságok végzik. — Társadalmi fejlődésünk gyakorlata napirendre tűzte annak a megvitatását is, hogy a közvetlen termelő fogalma ma nem átfogóbb-e, mint ak­kor, amikor megalakultak a termelők tanácsai. A terme­lők tanácsának intézményé­ről is vitatkoznak. Mit irá­nyoznak elő ebben a tekin­tetben az új alkotmány téte­lei? — Igaza van. Ideje már, hogy magát a termelő fogal­mát is kibővítsük. Az új al­kotmány tételei ezt elő is irá­nyozzák. Ugyanis a termelők tanácsainak megalakítása óta az egészségügyben, a szociá­lis intézményekben, az isko­lákban, a művelődési és kul­turális intézményekben is be­vezettük az önigazgatást. Máris történtek intézkedé­sek, amelyek bizonyos érte­lemben a köztisztviselők hely­zetét is­­miegváltoztatják. E­­mellett megváltozik Jugoszlá­via lakosságának egész szo­ciális összetétele, úgyhogy a munkásosztály fogalma új tartalmat kap. Azonkívül a szociális szolgálat, az egész­ségügy, a művelődésügy és a közszolgálatok stb. szorosabb összekapcsolása a termelés­sel — a gyakorlat tanúsága szerint­­— sok társadalmi funkciót úgyszólván a terme­lési folyamat folytatásává vál­toztat. Mindezekből az okok­ból meg kell változtatni a termelők tanácsának szerke­zetét és összetételét a már említett értelemben. Többek között a termelők tanácsának megválasztásában nemcsak a termelésben, illetőleg a gazda­ságban dolgozó munkaközös­ségek vesznek részt, hanem az egészségügyi, művelődési, közigazgatási és más intézmé­nyek munkaközösségei is. I­sával kapcsolatos vitákból de­rü­lt ki­­, amely a kommu­nát azonosítja a népbizottság­gal. Azonban a kommuna nem népbizottság, a népbi­zottság csak egyike a kom­munát alkotó tényezőknek. Mivel rendszerünk a társadal­mi önigazgatás lehető legna­gyobb arányú kifejlesztésére irányul, arra kell töreked­nünk, hogy a népbizottság funkcióit is arra a minimum­ra csökkentsük, amely a kommunák fejlődéséhez fel­tétlenül szükséges, és hogy a népbizottság ne legyen telj­hatalmú tényező, amely itt­­ott önkénnyé fajul a kom­munában. A munka szerinti jövede­lemelosztás automatikusan bizonyos új elemeket vitt a kommuna szerkezetébe, úgy­hogy bízvást mondhatjuk, hogy társadalmi alapjuk már meglehetősen kialakult, nem csak elméletben, hanem gya­korlatban is. Tehát az új al­kotmány ebből a szempont­ból nem hoz elvi változáso­kat, de nagyobb szilárdságot visz az adott viszonyokba. Az új alkotmány tételei to­vábbra is a termelők taná­csához hasonló szervet irá­nyoznak elő a kommunában, azzal, hogy ezt a szervet min­den olyan munkaközösség vá­lasztja, amelynek önigazgató szerve van, és azzal, hogy nem dönt önállóan minden kérdésben. Más szavakkal, a népbizottság két tanácsa tu­lajdonképpen egységes testü­letet fog alkotni és csak bizo­nyos esetekben határoznak külön-külön. Ezáltal a legrátermettebb embereket lehet tömöríteni a népbizottságban, s így ez fel­készültebb lesz a társadalmi élet különféle problémáinak megoldására. Természetesen az új alkotmány tételei itt is előirányozzák a népbizott­ság tagjainak időszakonkénti felváltását. — Mit tartalmaz az új al­kotmány a polgárok szemé­lyi jogairól? — Az új alkotmány úgy fogalmazza meg az ember személyi jogait, mint az e­­­gész társadalmi szerkezet reá­lis termékét. Vagyis az em­ber személyi jogai — mint már mondottam — egész ön­igazgatási rendszerünkből kö­vetkeznek, külön pedig a ter­melő ember helyzetéből, il­letőleg a termelő embernek abból a jogából, hogy igaz­gassa a termelést és a mun­ka szerinti elosztás egysége­sen megállapított társadalmi kategóriáinak keretében ön­állóan elossza a termékeket. Ezzel a polgárok személyi jogainak egész területe át­alakul, már nem a formális polgár jogainak, hanem a munkás és társadalmi lény jogainak területe, mégpedig sokkal szélesebb területe, mint amekkorát a klasszikus burzsoá demokrácia valaha is adhatott. Igaz ugyan, mi olyan nem­zetközi körülményekben é­­lünk, amelyek folytán bizo­nyos antiszocialista, illetőleg reakciós maradványok még mindig bizonyos erőre kap­nak, amilyenre nem kaphat­nának egy szélesebb körű szocialista környezetben. Ezért még mindig feltétlenül szükséges az úgynevezett poli­tikai jogok bizonyos forradal­mi korlátozása, és ezért eze­ket az úgynevezett politikai jogokat konkrétan meg kell fogalmazni az alkotmányban is. Más szóval a polgárok sze­mélyi jogai csak akkor lesz­nek korlátozva, ha valaki vissza akarna élni ezekkel a jogokkal, ha valaki romboló vagy erőszakos antiszocialis­ta akcióra akarja felhasznál­ni őket. Másrészt az új alkotmány tételei előirányozzák az egye­sek politikai tevékenységi le­hetőségeinek bővülését azál­tal, hogy jóval bővül a Szo­cialista Szövetség szerepe tár­sadalmi életünkben és általa társadalmunk valamennyi szocialista erőinek és ténye­zőinek szerepe is. Az új al­kotmánnyal kétségtelenül tel­jes mértékben érvényesül a Szocialista Szövetségnek az a koncepciója, amelyet ennek az általános népi politikai szervezetünknek V. kongresz­szusa kidolgozott. Ilyen kö­rülményekben a Szocialista Szövetség tulajdonképpen a társadalmi önigazgatás és a közvetlen szocialista demok­rácia egyik formája lesz. — Foglalkozik-e és milyen értelemben foglalkozik az al­kotmánytervezet a nemzetkö­zi viszonyokkal? — Az új alkotmány egyik fejezetét a nemzeti viszonyok­nak szenteljük, ez a fejezet természetesen csak elveket tartalmaz. Ebben a fejezet­­ben elsősorban azt hangsú­lyozzuk, hogy támogatjuk a haladás, a nemzeti egyenjo­gúság és a szocializmus e­­rőit, és híven kitartunk a bé­kés aktív koegzisztencia elve mellett. De nemcsak ez lesz ebben a fejezetben. Egykor az a vé­lemény uralkodott, hogy a nemzetközi együttműködés­ben az „abszolút” nemzeti szuverenitás mindenek fe­lett áll, és ez megfelelt a fej­lődés akkori szakaszának, ma viszont a népek kölcsönös kapcsolataiban bizonyos mér­tékben alárendelik saját érde­küket a közös érdeknek. Más­részt a nemzetközi viszonyok, amelyek bizonyos értelemben szűkítik a nemzeti szuvereni­tást, nemzetközi téren kiter­jesztik azáltal, hogy lehetővé teszik minden népnek, hogy nagyobb arányban érvénye­sítse hatását. A világ ma mindinkább egységes egész lesz, és ezért a legnagyobb országok sem zárkózhatnak többé határaik közé. Ez egy­úttal azt jelenti, hogy a nem­zeti problémák mind idősze­rűbbek lesznek nemzetközi síkon, mindinkább időszerű lesz a népek közötti viszony, mégpedig nemcsak minden nép önrendelkezési joga szempontjából, hanem a nem­zetközi munkamegosztás nél­külözhetetlen alapjául szolgá­ló nemzetközi együttműködés megszilárdítása szempontjá­ból is. Ebben a folyamatban nyilván a szocialista országok­nak kell az élen járni. Ha mindenkor érvényes volt, hogy a nemzetközi politika csak a belpolitika tükröződé­se, akkor ma ezek a fogalmak majdnem egyértelműek lesz­nek. Ezért nem is lehet elkép­zelni új alkotmányunkat egy olyan elveket tartalmazó feje­zet nélkül, amelyeknek a nemzetközi kapcsolatokban való érvényesüléséért a szo­cialista Jugoszlávia harcol. Az alkotmányban kétségtele­nül általánosságban lesznek megfogalmazva ezek a viszo­nyok, azaz az alkotmány ál­talában a világ népeinek vi­szonyával foglalkozik, de kü­lön is kifejezésre kell juttat­ni azokat a viszonyokat, a­­melyeket a szocialista orszá­gok között kell kifejleszteni.­­ Végül megmondhatja-e , Kardely elvtárs, hogy a bi­zottság befejezi-e munkáját a mostani szövetségi szkupsti­na feloszlatásáig, vagyis jövő év áprilisáig? — Remélem, hogy a bizott­ság idejében teljesíti a fel­adatot, amellyel a Szövetsé­gi Népszkupstina megbízta. Munkájában a Jugoszláv Kommunista Szövetség végre­hajtó bizottságának eszméjé­re és irányvonalára támasz­kodik, nemkülönben Tito elv­társ eszméire és irányvonalé­ra, aki aktívan részt vett az alaptételek kidolgozásában. Az új alkotmány előkészíté­sével kapcsolatos szakszerű munkában igen sok szakem­ber dolgozik egész Jugoszlá­viában. Ezenkívül a tételek előzetes megvitatásában a bi­zottság nem szorítkozott tag­jaira, hanem kikérte más fe­lelős politikai személyiségek és szervek véleményét is. En­nek alapján remélem, hogy az előzetes tanácskozások az ősz elején befejeződnek, és később az ősz folyamán a té­teleket beterjeszthetjük a szkupstinának és nyilvános vita alá bocsáthatjuk. Ebben az esetben meggyőződésem szerint az új alkotmány elké­szülhet a mai szkupstina fel­oszlatásáig, vagyis még a mos­tani hozhatná meg. Eszerint az uj szkupstinát már az új alkotmány alapján válasz­tanánk. Hiszem, hogy az új alkot­mány méltóképpen megjelöli felkelésünk huszadik évfordu­lóját. Az új alkotmány o­­lyan dokumentum lesz, a­­mely önmagában a legjobban tanúskodik szocialista forra­dalmunknak a Kommunista Szövetség és Tito elvtárs ve­zetésével elért nagy eredmé­nyeiről, azokról az eredmé­nyekről, amelyek egyaránt szolgálják dolgozóink szabad­ságát, jólétét és anyagi hala­dását, nemkülönben a szocia­lizmus haladását és Jugoszlá­via népeinek függetlenségét. Az új alkotmány egyúttal még egy nagy lépés lesz a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség programjának megva­lósításában. Ebben a minősé­gében hosszabb időre megad­ja társadalmi fejlődésünk a­­lapját és keretét A népbizottság csak egyik tényezője­­ a kommunának Edvard Kardely

Next