Magyar Szó, 1961. augusztus (18. évfolyam, 177-205. szám)
1961-08-01 / 177. szám
Kedd, 1961. augrichter MAGYAR SZÓ Az alkotmány tételei szerint senki sem lehet képviselő, sem végrehajtó tanácstag két egymást követő választási ciklusban . Kardely elvtárs, nálunk már hosszú idő óta beszélnek arról, hogy bizonyos értelemben automatikusan kellene megújítani a képviseleti testületeket és más vezető testületeket minden szinten. Többek között felvetették ezt az 1957. évi munkástanács kongresszuson is, mint társadalmi fejlődésünk logikus következményét. Kérjük, mondja el, hogyan szabályozza az ú új alkotmány ezt a kérdést? Az előzetes vitában külön figyelmet fordítottunk a társadalmi élet valamennyi vezető szervének felfrissítésére és megújítására. Az alkotmány tételei a rotációs elv bevezetését irányozzák elő, vagyis kötelezővé teszik az emberek felváltását minden felelős politikai funkcióban, szövetségi szinten, köztársasági szinten és az önigazgatási szervekben egyaránt. A tételek szerint a Szövetségi Szkupstinának és valamennyi tanácsának összetételét is kötelezően meg kell változtatni minden választási ciklus után. Ez azt jelenti, hogy senki sem lehet képviselő, sem végrehajtó tanácstag két egymást követő választási ciklusban. A munka folyamatosságának megóvása végett azonban a tételek szerint minden két évben a megválasztott testületek tagjainak felét váltják fel. Hasonlóképpen váltják fel az állami igazgatás vezető tisztségeiben dolgozó kádereket is. A fenti szabály alóli kivételeket —a tételek szerint — az új alkotmányban pontosan fel kell sorolni. A vezető állásokban dolgozó emberek felváltásának ez a módja kétségtelenül nagyon rugalmassá teszi egész társadalmi igazgatási és államigazgatási rendszerünket, és nagy mértékben képesíti arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott gyakorlati körülményekhez anélkül, hogy a testületek folyamatos működése és a társadalom szilárdsága csorbát szenvedne. Ez a rendszer hasonlóképpen lehetőséget nyújt arra is, hogy más nagyon fontos társadalmi szervek és szervezetek, amelyeket ma talán lebecsülnek, vagy amelyek ma nem eléggé fejlettek — többek között azért, mert a káderelosztás túlnyomórészt az állami szervek és a társadalmi önigazgatási szervek felé igazodik, — új emberek és nagyobb tapasztalatú káderek révén lendületet kapjanak. Teljesen alaptalan az a felfogás, hogy ilyen rendszerben egyes rátermett emberek veszendőbe mehetnek. Társadalmi életünkben elegendő olyan szervezetünk van — többek között a Kommunista Szövetség, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége, a szakszervezet stb. — amelyek nagyon is hathatnak államgépezetünk egész gyakorlatára. A rátermett emberek ezeknek a szervezetek enek a révén is elősegíthetik a dolgok helyes megoldását. Másrészt az emberek felváltása nyilván elősegíti majd, bizonyos megszokásból háttérbe szorított problémák felmérését. Méginkább feltétlenül szükségünk van erre a rendszerre, hogy még sikeresebben harcolhassunk a bürokratizálódás és az adminisztratív fásultság ellen. — Lesz-e valami új az alkotmányban a Szövetség és a köztársaságok viszonyával kapcsolatban? — A tételek nem irányoznak elő lényegesebb változást ezeknek a viszonyoknak jelenlegi jogi szabályozásában, jóllehet kétségtelenül lesznek bizonyos lépések ezeknek a viszonyoknak még a szabatosabb megfogalmazása irányában. Tulajdonképpen elsősorban arról van szó, hogy még pontosabban megállapítsuk egyrészt a Szövet-ség és a köztársaságok. ВШ 1 «Mal Edvard Kardely nyilatkozata az új alkotmány készülő alaptételeiről (Folytatás a 2. oldalról) véget a szövetség, illetve a köztársaságok egész politikájáért. A népszkupsziák szerkezeti változásaival összhangban természetesen lényegesen meg kellene változtatni a jelölés és a választás módját is. A kommunák népbizottságait, vagyis valamenynyi képviseleti szervét közvetlenül választják meg akár területi elv szerint, akár a vállalatokban és az intézmények szerint. A köztársasági és a szövetségi szkupstinai választásokat közvetlenül a népbizottsági választások után tartják a delegátusi rendszer elvei szerint, vagyis úgy, hogy a kommuna csoportok a lakosság megállapított száma arányában küldöttségeket delegálnak a népszkupstina tanácsaiba. A Szövetségi Tanács tagjaira vonatkozólag referendumot irányoznak elő, amellyel a választók vagy megerősítik vagy elvetik a népbizottság határozatát és esetleg ellenjelöltet állítanak. Az alkotmány a jelölés módjára is a legnagyobb figyelmet fordítja, úgyhogy minden társadami tényező, főképpen pedig a Szocialista Szövetség teljes mértékben érvényesülhet. Ezáltal a népszkupstina nemcsak a legközvetlenebb kapcsolatban lesz az önigazgató szervekkel, hanem öszszetételénél fogva a társadalmi-gazdasági alap szükségleteinek legminősítettebb kifejezőjévé válik. Ezáltal olyan összetételű népszkupstinánk lesz, amely csak kisebb mértékben a területi érdekek összesítése, sokkal inkább a társadalmi tevékenység különféle területein dolgozó emberek érdekeinek összessége, ami kétségtelenül elősegíti szocialista közösségünk egységes érdekének erősödését is. Alkotmányunknak egyaránt kifejezésre kell juttatnia az önigazgatás fejlődési folyamatát és az ehhez a folyamathoz kapcsolódó decentralizációt, beleértve a nemzeti élet teljes szabadságát és a teljes nemzeti egyenjogúságot is, és az emberek egyesítésének folyamatát a nemzeti határokon túl egységes jugoszláv szocialista közösségbe. A tételek nem irányoznak elő nagyobb változásokat a végrehajtó hatalom formái és szervezete tekintetében. Az új alkotmány is előirányozza a végrehajtó tanácsot, csak bizonyos mértékben szűkíti funkcióit. Ezeknek a funkcióknak egy részét ugyanis átruházzák a népszkupszina Szövetségi Tanácsára, más részét a vezető igazgatási szervekre, míg a végrehajtó tanácsnak elsősorban az igazgató szervek koordinálásának, irányításának és ellenőrzésének funkciói maradnak meg. Az igazgatási szervek önállóbbak lesznek, de nagyobb felelősség is hárul rájuk közvetlenül a szkupstina iránt. Három típusú vezető igazgatási szervünk lesz a tételek szerint: államtitkárságok azokban az ágazatokban, amelyek túlnyomó részt a szövetség hatáskörébe tartoznak, bizottságok azokban az ágazatokban, amelyek különféle szervek hatáskörébe tartoznak, és tanácsok azokban az ágazatokban, amelyekben a szövetség hatásköre nagyjából bizonyos elvek kitűzésére szorítkozik, vagy amelyekben a túlnyomórészt köztársasági hatáskörben levő funkciók bizonyos koordinálása szükséges, részt a köztársaságok és a kommunák hatáskörét, úgy hogy mind a Szövetség, mind a köztársaságok hatásköre valóban csak azokra a funkciókra szorítkozzon, amelyeket csakis ők képesek teljesíteni. A tételek szerint a járási népbizottság hatásköre jóval szűkül a maihoz képest, és illetékességük nagyjából a kommunák tevékenységének egybehangolására és a köztársaságok által rájuk bízott egyes feladatok teljesítésére szorítkozik. Ezért összetételük is jóval egyszerűbb lesz. Az új alkotmány megvitatása közben az a vélemény is elhangzott, hogy nincs szükségünk a Népek Tanácsára, mert eddig sem ült össze, kivéve az alkotmány módosítása alkalmával. Az alkotmányügyi bizottság azonban azon a véleményen volt, hogy nagyon jó jel, hogy a Népek Tanácsa nem ült össze gyakrabban, és kívánatos, hogy a jövőben is így legyen, mert ez csak azt mutatja, hogy nem is volt szükség arra, hogy összeüljön. Továbbra is meg kell azonban maradnia, mert lehetetlen elképzelni a népek egyenjogúságán és a köztársaságok szilárd alkotmányos helyzetén nyugvó rendszert olyan központi szerv nélkül, amely meggátolja a leszavazást a nemzeti egyenjogúságra vonatkozó kérdésekben. Más kérdés, hogy kell-e valamit változtatni ennek a tanácsnak szervezetén, de a tanács funkciójának ebben a Kérjük Kardely elvtárs, mondja meg, hogy az új alkotmány tézisei előirányoznak-e és milyen változást irányoznak elő a kommunákkal kapcsolatban. Már régen arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a kommunát úgy kell megszervezni és fejleszteni, mint szocialista rendszerünk alapsejtjét, és ez a Kommunista Szövetség programjában is kifejezésre jut. Az új alkotmány tételei is abból a felfogásból indulnak ki, hogy a kommunának kell megoldania a lehető legtöbb kérdést, amelyekkel az ember mindennapi életében szembekerül. Ezenkívül az embernek, a termelőnek a kommuna révén kell kapcsolatba kerülnie az általános társadalmi problémák jelentős részével, amelyek a képviseleti szervek hatáskörébe tartoznak a kommunától a szövetségi szkupstináig. Az új alkotmányban elsősorban világosabban meg kell határozni a kommuna fogalmát és a kommuna belső viszonyait. Ezt részben elvégzi a szövetségi alkotmány, de még inkább a köztársasági alkotmányok. Jelentkezett egy irányzat, ez főként a nap flascga módszer módosítás minőségben feltétlen meg kell maradnia. A köztársasági alkotmányok tekintetében a tételek szerint a szövetségi alkot- t mány csak az egységes társadalmi-politikai rendszer elveit adja meg, anélkül hogy részletesebben kitérne a köztársasági alkotmányok jellegére. Hasonlóképpen arra sincs szükség, hogy a köztársasági vezető szervek összetétele teljesen azonos legyen a szövetségi szervekével. Mivel a Szövetség és a köztársaságok funkciói egyes kérdésekben eltérnek, a vezető szervek szerkezetének is ehhez kell alkalmazkodnia. Ezeknek a problémáknak a kidolgozását a köztársasági alkotmányügyi bizottságok végzik. — Társadalmi fejlődésünk gyakorlata napirendre tűzte annak a megvitatását is, hogy a közvetlen termelő fogalma ma nem átfogóbb-e, mint akkor, amikor megalakultak a termelők tanácsai. A termelők tanácsának intézményéről is vitatkoznak. Mit irányoznak elő ebben a tekintetben az új alkotmány tételei? — Igaza van. Ideje már, hogy magát a termelő fogalmát is kibővítsük. Az új alkotmány tételei ezt elő is irányozzák. Ugyanis a termelők tanácsainak megalakítása óta az egészségügyben, a szociális intézményekben, az iskolákban, a művelődési és kulturális intézményekben is bevezettük az önigazgatást. Máris történtek intézkedések, amelyek bizonyos értelemben a köztisztviselők helyzetét ismiegváltoztatják. Emellett megváltozik Jugoszlávia lakosságának egész szociális összetétele, úgyhogy a munkásosztály fogalma új tartalmat kap. Azonkívül a szociális szolgálat, az egészségügy, a művelődésügy és a közszolgálatok stb. szorosabb összekapcsolása a termeléssel — a gyakorlat tanúsága szerint— sok társadalmi funkciót úgyszólván a termelési folyamat folytatásává változtat. Mindezekből az okokból meg kell változtatni a termelők tanácsának szerkezetét és összetételét a már említett értelemben. Többek között a termelők tanácsának megválasztásában nemcsak a termelésben, illetőleg a gazdaságban dolgozó munkaközösségek vesznek részt, hanem az egészségügyi, művelődési, közigazgatási és más intézmények munkaközösségei is. Isával kapcsolatos vitákból derült ki, amely a kommunát azonosítja a népbizottsággal. Azonban a kommuna nem népbizottság, a népbizottság csak egyike a kommunát alkotó tényezőknek. Mivel rendszerünk a társadalmi önigazgatás lehető legnagyobb arányú kifejlesztésére irányul, arra kell törekednünk, hogy a népbizottság funkcióit is arra a minimumra csökkentsük, amely a kommunák fejlődéséhez feltétlenül szükséges, és hogy a népbizottság ne legyen teljhatalmú tényező, amely ittott önkénnyé fajul a kommunában. A munka szerinti jövedelemelosztás automatikusan bizonyos új elemeket vitt a kommuna szerkezetébe, úgyhogy bízvást mondhatjuk, hogy társadalmi alapjuk már meglehetősen kialakult, nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. Tehát az új alkotmány ebből a szempontból nem hoz elvi változásokat, de nagyobb szilárdságot visz az adott viszonyokba. Az új alkotmány tételei továbbra is a termelők tanácsához hasonló szervet irányoznak elő a kommunában, azzal, hogy ezt a szervet minden olyan munkaközösség választja, amelynek önigazgató szerve van, és azzal, hogy nem dönt önállóan minden kérdésben. Más szavakkal, a népbizottság két tanácsa tulajdonképpen egységes testületet fog alkotni és csak bizonyos esetekben határoznak külön-külön. Ezáltal a legrátermettebb embereket lehet tömöríteni a népbizottságban, s így ez felkészültebb lesz a társadalmi élet különféle problémáinak megoldására. Természetesen az új alkotmány tételei itt is előirányozzák a népbizottság tagjainak időszakonkénti felváltását. — Mit tartalmaz az új alkotmány a polgárok személyi jogairól? — Az új alkotmány úgy fogalmazza meg az ember személyi jogait, mint az egész társadalmi szerkezet reális termékét. Vagyis az ember személyi jogai — mint már mondottam — egész önigazgatási rendszerünkből következnek, külön pedig a termelő ember helyzetéből, illetőleg a termelő embernek abból a jogából, hogy igazgassa a termelést és a munka szerinti elosztás egységesen megállapított társadalmi kategóriáinak keretében önállóan elossza a termékeket. Ezzel a polgárok személyi jogainak egész területe átalakul, már nem a formális polgár jogainak, hanem a munkás és társadalmi lény jogainak területe, mégpedig sokkal szélesebb területe, mint amekkorát a klasszikus burzsoá demokrácia valaha is adhatott. Igaz ugyan, mi olyan nemzetközi körülményekben élünk, amelyek folytán bizonyos antiszocialista, illetőleg reakciós maradványok még mindig bizonyos erőre kapnak, amilyenre nem kaphatnának egy szélesebb körű szocialista környezetben. Ezért még mindig feltétlenül szükséges az úgynevezett politikai jogok bizonyos forradalmi korlátozása, és ezért ezeket az úgynevezett politikai jogokat konkrétan meg kell fogalmazni az alkotmányban is. Más szóval a polgárok személyi jogai csak akkor lesznek korlátozva, ha valaki vissza akarna élni ezekkel a jogokkal, ha valaki romboló vagy erőszakos antiszocialista akcióra akarja felhasználni őket. Másrészt az új alkotmány tételei előirányozzák az egyesek politikai tevékenységi lehetőségeinek bővülését azáltal, hogy jóval bővül a Szocialista Szövetség szerepe társadalmi életünkben és általa társadalmunk valamennyi szocialista erőinek és tényezőinek szerepe is. Az új alkotmánnyal kétségtelenül teljes mértékben érvényesül a Szocialista Szövetségnek az a koncepciója, amelyet ennek az általános népi politikai szervezetünknek V. kongreszszusa kidolgozott. Ilyen körülményekben a Szocialista Szövetség tulajdonképpen a társadalmi önigazgatás és a közvetlen szocialista demokrácia egyik formája lesz. — Foglalkozik-e és milyen értelemben foglalkozik az alkotmánytervezet a nemzetközi viszonyokkal? — Az új alkotmány egyik fejezetét a nemzeti viszonyoknak szenteljük, ez a fejezet természetesen csak elveket tartalmaz. Ebben a fejezetben elsősorban azt hangsúlyozzuk, hogy támogatjuk a haladás, a nemzeti egyenjogúság és a szocializmus erőit, és híven kitartunk a békés aktív koegzisztencia elve mellett. De nemcsak ez lesz ebben a fejezetben. Egykor az a vélemény uralkodott, hogy a nemzetközi együttműködésben az „abszolút” nemzeti szuverenitás mindenek felett áll, és ez megfelelt a fejlődés akkori szakaszának, ma viszont a népek kölcsönös kapcsolataiban bizonyos mértékben alárendelik saját érdeküket a közös érdeknek. Másrészt a nemzetközi viszonyok, amelyek bizonyos értelemben szűkítik a nemzeti szuverenitást, nemzetközi téren kiterjesztik azáltal, hogy lehetővé teszik minden népnek, hogy nagyobb arányban érvényesítse hatását. A világ ma mindinkább egységes egész lesz, és ezért a legnagyobb országok sem zárkózhatnak többé határaik közé. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a nemzeti problémák mind időszerűbbek lesznek nemzetközi síkon, mindinkább időszerű lesz a népek közötti viszony, mégpedig nemcsak minden nép önrendelkezési joga szempontjából, hanem a nemzetközi munkamegosztás nélkülözhetetlen alapjául szolgáló nemzetközi együttműködés megszilárdítása szempontjából is. Ebben a folyamatban nyilván a szocialista országoknak kell az élen járni. Ha mindenkor érvényes volt, hogy a nemzetközi politika csak a belpolitika tükröződése, akkor ma ezek a fogalmak majdnem egyértelműek lesznek. Ezért nem is lehet elképzelni új alkotmányunkat egy olyan elveket tartalmazó fejezet nélkül, amelyeknek a nemzetközi kapcsolatokban való érvényesüléséért a szocialista Jugoszlávia harcol. Az alkotmányban kétségtelenül általánosságban lesznek megfogalmazva ezek a viszonyok, azaz az alkotmány általában a világ népeinek viszonyával foglalkozik, de külön is kifejezésre kell juttatni azokat a viszonyokat, amelyeket a szocialista országok között kell kifejleszteni. Végül megmondhatja-e , Kardely elvtárs, hogy a bizottság befejezi-e munkáját a mostani szövetségi szkupstina feloszlatásáig, vagyis jövő év áprilisáig? — Remélem, hogy a bizottság idejében teljesíti a feladatot, amellyel a Szövetségi Népszkupstina megbízta. Munkájában a Jugoszláv Kommunista Szövetség végrehajtó bizottságának eszméjére és irányvonalára támaszkodik, nemkülönben Tito elvtárs eszméire és irányvonaléra, aki aktívan részt vett az alaptételek kidolgozásában. Az új alkotmány előkészítésével kapcsolatos szakszerű munkában igen sok szakember dolgozik egész Jugoszláviában. Ezenkívül a tételek előzetes megvitatásában a bizottság nem szorítkozott tagjaira, hanem kikérte más felelős politikai személyiségek és szervek véleményét is. Ennek alapján remélem, hogy az előzetes tanácskozások az ősz elején befejeződnek, és később az ősz folyamán a tételeket beterjeszthetjük a szkupstinának és nyilvános vita alá bocsáthatjuk. Ebben az esetben meggyőződésem szerint az új alkotmány elkészülhet a mai szkupstina feloszlatásáig, vagyis még a mostani hozhatná meg. Eszerint az uj szkupstinát már az új alkotmány alapján választanánk. Hiszem, hogy az új alkotmány méltóképpen megjelöli felkelésünk huszadik évfordulóját. Az új alkotmány olyan dokumentum lesz, amely önmagában a legjobban tanúskodik szocialista forradalmunknak a Kommunista Szövetség és Tito elvtárs vezetésével elért nagy eredményeiről, azokról az eredményekről, amelyek egyaránt szolgálják dolgozóink szabadságát, jólétét és anyagi haladását, nemkülönben a szocializmus haladását és Jugoszlávia népeinek függetlenségét. Az új alkotmány egyúttal még egy nagy lépés lesz a Jugoszláv Kommunista Szövetség programjának megvalósításában. Ebben a minőségében hosszabb időre megadja társadalmi fejlődésünk alapját és keretét A népbizottság csak egyik tényezője a kommunának Edvard Kardely