Magyar Szó, 1962. január (19. évfolyam, 1-29. szám)
1962-01-01 / 1. szám
HALÄU Ä FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! ч ШлШк §20 XIX. évf. 1. (5239.) szám !!!!!2!aa;aaaaaataaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Z22222222222!!0 ■•••■•■•■•■«•••■••■■■•■■■•••■•••■■■аааааа •■■■■■■•■•■■■•■•■••••■••■••■■■■•■■•■•■•■* ■■•••■•■••■••■■■•■•■■•■•■■■•■••••■■■■■••• Év végi dialógus Az elmúlt év legszebb eredménye? — Ez csak nyilvánvaló. Megértük az Új esztendőt, — mondotta valaki. Élve maradtunk. Írhatjuk a vezércikket, bevásárolhattunk az ünnepekre, dalikázhatunk hajnalig. Hát ez is valami? Mintha bizony háború dúlna. Mi van hát a nagy emberi ideálokkal? Fegyveres harc erre csakugyan nem volt, de az általános és teljes pusztulás veszélye annál inkább a fejünk felett lebegett — így a válasz. Berlinben már farkasszemet néztek egymással a tankok és-tesszi távolból becélozva ágaskodtak az atombombákkal telített rakétakilövő szerkezetek. Csak a gombot kellett megnyomni. Rendben van, de hogyan lesz ebből optimista, szívderítő, újévi írás? Miért? Az életnek talán nem lehet örülni? Sőt: minek lehet jobban, mint ennek? Hogy süt ránk a nap, hogy kezünk, lábunk épségben van, hogy nincs semmi baja környezetünknek sem. De mi dolgoztunk is egész éven át. És terveztünk száz évre, küszködve világbeli, országos és magángondokkal. Igyekeztünk összebarátkoztatni a kis népeket, csináljuk az új alkotmányt, vettünk bútort, vagy motorkerékpárt, gyerekruhát vagy iskolakönyvet, szerettünk és építettünk, örültünk és búslakodtunk, mint máskor, hol volt itt nyoma a puszta létért való rettegésnek? Az igaz: ezek az ünnepi sorok szinte megíródhattak volna e szörnyűségek említése nélkül is. A mi vidékünk őrizte meg talán leginkább nyugalmát, maradt aránylag higgadt, és hiszi és hirdeti a leghangosabban továbbra is, hogy mégsem fog elszabadulni a nukleáris pokol. Mindegy. Az elmúlt évben nem tört ki a világháború és valóban ez a legfőbb, Legyen így az elkövetkező esztendőben is, amelyet most köszöntünk. Új évi kívánságnak, igaz, kicsit szokatlan, nem is sok, de ha jól meggondoljuk, nem is kevés. VÉBEL Lajos " ÁRA 40 DINAR 1962. január 1. Boldog új esztendőt A Szakszervezeti Szövetség központi tanácsának újévi üdvözlete „Ismét elmúlt egy év és mi vállvetve, közös erőfeszítéssel egy lépéssel közelebb jutottunk forradalmi harcunkból eredő célkitűzéseink és vágyaink megvalósulásához. Az újévi ünnepek alatt hazánk minden polgárát örömmel és büszkeséggel töltse el az a tudat, hogy sok mindent elértünk az elmúlt évben, de ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy vannak még le nem rótt kötelezettségeink önmagunk és egész közösségünk iránt. Az elmúlt évben a munka szerinti jövedelemelosztás kézzelfogható valósággá vált a jugoszláv dolgozók milliói számára. Az ünnepi hangulatban se feledkezzünk meg szilárd önbizalmunkról, a jövő távlatairól és arról a reális lehetőségről, hogy az emberek valóra váltsák legmerészebb célkitűzéseiket és ideáljaikat. Az előttünk álló esztendő újabb örömöket, újabb sikereket ígér. Az új év küszöbén reméljük, hogy a jövőben is eredményesen folytatjuk megkezdett munkánkat, otthonunkban, munkahelyünkön és továbbra is a nemzetközi béke erőteljes építői leszünk. A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség központi tanácsa boldog és örömteli újévet kíván hazánk minden polgárának. Kívánjuk, hogy ez az év újabb sikereket hozzon a gyárak és kommunák munkaközösségeinek, a mezőgazdasági dolgozóknak és hazánk minden polgárának!’ Tito elnök újévi köszöntőjét olvassa A békés együttműködés vágyától áthatva... Tito elnök újévi üzenete Jugoszlávia polgárai, elvtársak és elvtársnők! Amikor ma elbúcsúzunk a jubiláris 1961. esztendőtől és új évbe lépünk, meg kell kérdeznünk önmagunktól, vajon a múlt évben teljesítettük-e szocialista polgári kötelességeinket? Nem voltak-e mulasztásaink, hibáink, és miben nyilvánultak meg? Legalább egyszer, az év végén, múlhatatlanul szükséges számot adni, illetőleg visszapillantani, hogy ezáltal a következő évben kiküszöböljük és elkerüljük a hibákat és szocialista közösségünk belső építésében még jobb eredményeket érjünk el. Társadalmi fejlődésünk belső síkján nagy sikereket értünk el 1961-ben. A különféle objektív nehézségeken de gazdasági tevékenységünk szubjektív fogyatékosságain és hibáin kívül elemi tényezők is súlyos kárt okoztak gazdaságunknak, mint például a tavalyi aszály és egyéb, elemi csapás. Ez hátrányos volt egész gazdaságunk alakulására és ezzel együtt dolgozóink erőfeszítéseinek általános eredményére is. Azonban az elemi csapásokon kívül, más okokat is kell keresni. Ma már elértük a műszaki fejlődésnek és az anyagi lehetőségeknek olyan fokozatát, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyokra és az elemi csapásokra tekintet nélkül, elegendő mezőgazdasági termelést biztosíthatunk saját szükségleteink számára. Csak merészebben kell előrehaladnunk mezőgazdaságunk fejlesztésében, és nem kell félnünk az újításoktól és a korszerű módszerek meghonosításától. A korszerű mezőgazdasági termelési módszerek révén eddig elért eredmények — még azon is, amelyeket a tavalyi kedvezőtlen évben értünk el — eléggé meggyőzően mutatják az utat, amelyen haladnunk kell. A korszerű módszerek azonban nagyobb eszközöket is kívánnak és különféle könnyítéseket a mezőgazdasági termelők számára. Ugyanis, ha fokozni akarjuk a termelők érdekeltségét, a szocialista mezőgazdasági termelést éppen olyan elbánásban kell részesítenünk, mint az ipari termelést. Korszerű módszereken azt értem, hogy a szocialista mezőgazdaság nagyüzemi módon termel, mert csak ezáltal biztosíthatunk elegendő terméket közösségünk számára, és csakis így termelhetünk jövedelmezően. Munkaközösségeink tavaly nagy sikereket értek el az iparban, igazolva azt, hogy a szocialista termelés munkásönigazgatása a leghelyesebb és a leghatékonyabb rendszer a szocialista társadalmi viszonyokban. Ebben a rendszerben napról napra mind jobban kibontakozik az egyén és a munkaközösségek alkotó kezdeményezése, öntevékenysége, és ez fontos tényező nemcsak a különféle nehézségek leküzdésében, hanem a termelés minél gyorsabb fejlesztésében is, minden tekintetben. Hangsúlyozni kívánom, hogy ha itt-ott még előfordulnak rendellenességek és hibák, egyes személyek, főképpen felelős vezető személyek részéről, a munkaközösségeknek joguk és kötelességük, hogy a szabálytalanságoknak útját állják. Elsősorban a kommunistáknak kötelességük, hogy éberen ügyeljenek a termelők iránti helyes viszonyra. Ami az elosztási rendszert és a serkentőbb javadalmazást illeti, a következő évben is elsősorban az legyen mindannyiunknak, a legfelelősebbeknek a gondja, hogy ez a kérdés minél helyesebben megoldódjon minden vállalatban. Ezen a téren nem lehet semmilyen ingadozás, mert ahol ez a rendszer már bejáródott, tavaly is szerfölött jó eredménnyel járt a termelők és egész közösségünk javára. Tehát a vezető személyek, a munkaközösségek és egész közösségünk előtt a következő évben is roppant fontos feladatok állnak. Elsősorban minél nagyobb gondot kell fordítanunk azok.Folytatása a 16. oldalon) Harminchat oldalas ünnepi számunk ára naptármelléklettel 40 dinár ♦ A Magyar Szó legközelebbi száma csütörtökön jelenik meg MINDEN OLVASÓNKNAK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK