Magyar Szó, 1964. május (21. évfolyam, 121-149. szám)

1964-05-01 / 121. szám

MAG¥*R SZÓ Állásfoglalás fejlődésünk minden lényeges kérdésében Reksander Rankovic interjúja a Jugoszláv Televíziónak (at­tatás az 1. oldalról) összetétele is hozzájárul majd. Amint láttu­k, a VI. plénum határozatai azt szor­galmazzák, hogy minél több kongresszusi küldött jöjjön a közvetlen termelők soraiból, vagyis a gyakorlati emberek közül, akik a legközvetleneb­bül és a legmegfelelőbben juttathatják kifejezésre a szer­zett tapasztalatokat, és fejt­hetik ki a problémákat, ame­lyekkel munkájukban szembe kerülnek. KÉRDÉS: A sajtóban olvas­hattuk, hogy a Központi Vezető­cég külön csoportokat alakított a kongresszussal kapcsolatos kér­dések tanulmányozására. Mi ezeknek a munkacsoportoknak a feladata? VÁLASZ: Körülbelül tíz csoport alakult, hogy tanul­mányozzanak néhány legfon­tosabb kérdést, amely szoros kapcsolatban van további társadalmi-gazdasági és po­litikai fejlődésünkkel, gazda­sági rendszerünk továbbépí­tésével, a lehetőségek és a tartalékok minél hatéko­nyabb kihasználásával, és amely hozzájárulhat a dol­gozók életszínvonalának ál­landó javításához. Az irány­elvekben elég sok szó esik ezekről a kérdésekről és a szakszervezeti kongresszuson komolyan megvitatták őket. Az e kérdések kimunkálásá­ra alakított csoporton kívül külön csoport alakult az esz­mei áramlatok tanulmányo­zására társadalmi és főkép­pen kulturális fejlődésünk különféle területein, továbbá egy munkacsoport a Kom­munista Szövetség eszmei, szervezeti, káderben fejlődé­sének, az ifjúság társadalmi­­politikai problémáinak ta­nulmányozására, a közvetlen demokrácia eddigi fejlődésé­nek és az ezzel kapcsolatos feladatoknak az elemzésére és más munkacsoportok. Ezeknek a csoportoknak, amelyek újdonságot jelente­nek munkánkban, az a fel­adatuk, hogy a szerzett ta­pasztalatok alapján és a tu­dományos intézmények kuta­tómunkájára támaszkodva mi­nél sokoldalúbban kimunkál­ják a kitűzött kérdéseket. Mint láthattuk, ez a munka nem szorítkozik a pártappará­tusra, hanem széles körűen bevonja mindazokat, akik va­lamilyen formában hozzájá­rulhatnak e kérdések kimun­kálásához. Ezért is tulajdo­nítunk nagy fontosságot a a kongresszus előtti tevé­kenységben a széles körű vi­tára és véleménycserére meg­határozott kérdésekről, mert ez a kongresszus után, ha már világos állást foglaltunk, megkönnyíti a vitát arról, hogy az elfogadott határoza­tokat hogyan és mi módon valósítjuk meg a legeredmé­nyesebben. KÉRDÉS: Az irányelvek igen nagy teret szentelnek a Kommu­nista Szövetség vezető szerepé­nek. Ezzel kapcsolatban melyek a különösen figyelemre méltó kérdések? VÁLASZ: Mi szüntelenül foglalkozunk ezzel a kérdés­sel, tekintettel arra a sze­repre, amelyet a Kommunis­ta Szövetség társadalmunk­ban betölt. Az irányelvek egészen helyesen rámutat­nak arra, hogy óriási tekin­télyére való tekintet nélkül szüntelenül harcolnunk kell a Kommunista Szövetség ve­zető szerepéért, hogy ez a szerep nem automatikus, és napról napra magasabb szin­ten szüntelenül igazolni kell. Ha nem így tekintenénk a Kommunista Szövetség szere­pére, akkor az fokozatosan eltorzulhatna, mert összeüt­közésbe kerülne a demokra­tikus társadalmi fejlődés szükségleteivel. Vagyis lassí­taná és megnehezítené a köz­vetlen szocialista demokrácia fejlődését. Ezért is hangsú­lyozzuk olyan sokszor, hogy a fejlett önigazgatási rend­szer adottságaiban a Kom­munista Szövetség munkája igen összetett és kényes. Egyes kommunisták ezt nem fogják fel, azt hiszik, hogy a dolgok megoldhatók a régi módon. A szüntelenül vál­tozó adottságokban más és másképpen kell megolda­nunk a problémákat, tehát a Kommunista Szövetség mun­kamódjának társadalmunk, fejlődésünk követelményei­hez és szükségleteihez kell idomulnia. Mindig és min­denkor szemünk előtt kell tartani a dolgozó helyzetét és szerepét társadalmunk­ban, különösképpen a kom­munista szerepét a közvetlen szocialista demokrácia rend­szerében, ahol a dolgozók maguk hoznak felelős határo­zatokat a társadalmi életünk­be vágó fontos kérdésekről. Ilyen adottságokban termé­szetesen növekszik a Kommu­nista Szövetség minden egyes tagjának a szerepe, fo­kozódik a felelőssége, és nem lehet közömbös, hogy mi­lyen módon kapcsolódik be meghatározott kérdések meg­oldásába, hogy egyenjogú, demokratikus módon tárgyal­ja-e meg a kérdéseket más dolgozókkal, vagy a Kom­munista Szövetség tekinté­lyét felhasználva megkísérli, hogy rátukmálja kész, sok esetben felületes véleményét, és olykor a parancsnokláshoz is folyamodjon. Ha a kom­munista ma így dolgozik, ak­kor gyengíti a Kommunista Szövetség vezető szerepét Ezért is hangsúlyozzuk, hogy a Kommunista Szövetség vezető szerepét szüntele­nül erősítenünk kell, szün­telenül harcolnunk kell ér­te elméleti és politikai té­­ren is...hogy tinijebb figyelmet kell fordítanunk a Kommu­nista Szövetség eszmei, szer­vezeti és káderbeli építésére, és megfelelő munkamódsze-­­­rek meglelésére. Ezért is ve­tették fel ezeket a kérdése­ket a kongresszus előtti te­vékenység irányelvei, ezeket a kérdéseket megvitatják a szervezetekben, és bizonyo­sak vagyunk afelől, hogy — a szerzett tapasztalatok alap­ján — ebben a tekintetben is valamivel többet mondha­tunk a küszöbönálló kong­resszuson. KÉRDÉS: Az irányelvekből az is kiviláglik, hogy a kongresz­­szus kellő figyelmet fog szentel­ni a demokrácia fejlesztésének a Kommunista Szövetségben. Ki­fejezésre jut-e majd ez a Kom­munista Szövetség statútumában is? VÁLASZ: Ez a kérdés szo­rosan összefügg azzal, amit a Kommunista Szövetség ve­zető szerepéről már mondot­tam. Hogy szövetségünk kö­vetkezetesen és sikeresen harcolhasson a közvetlen de­mokráciáért, saját soraiban is szüntelenül fejlesztenie kell a demokráciát, olyan lég­kört kell kialakítania, olyan munkamódszert kell kialakí­tania, amely lehetővé teszi, hogy teljes mértékben meg­nyilvánuljon a Kommunista Szövetség minden egyes tag­jának alkotó képessége. Ez nemcsak a Kommunista Szö­vetség demokratikus belső életének, hanem a kommunis­ták egységes ténykedésének is feltétele. A Kommunista Szövetségnek körülbelül egy­millió tagja van. Ez óriási eszmei-politikai erő. Azon­ban hatékonysága igen nagy mértékben attól függ, hogyan fejlődik belső élete és belső viszonyai, amelyeket a sta­tútum szabályoz. A VI. plénumum, mint tud­juk, bizottságot alakítottunk, hogy előkészítse a statútum módosítását és kiegészítését. Anélkül, hogy szándékom­ban lenne elébe vágni a dol­goknak, csak néhány moeza­­ffitra átérezéére­ rámutatni a felvetett kérdéssel kapcso­latban. Először is, azt hi­szem, hogy társadalmunk fejlődése és a közvetlen de­mokráciáért vívott további harc nagyobb és szervezet­tebb társadalmi tevékeny­séget és nagyobb önállósá­got Mr­ mag a Korab­e­nista Szövetség minden tag­jától, megköveteli tőlük, hogy szüntelenül emeljék eszmei-politikai színvonalu­kat. Azt hiszem, a statútum­ban is az eddiginél is job­ban ragaszkodunk minden egyes tagnak ehhez a köte­lezettségéhez, mert ez a fel­tétele annak, hogy még tevé­kenyebb lehessen, hogy még gyümölcsözőbben részt ve­hessen az irányvonalak és álláspontok kialakításában és a határozatok meghozata­lában, nem pedig csak tol­mácsolásában. A Kommu­nista Szövetség tagjának tár­sadalmi helyzetére és szere­pére való tekintettel a fej­lett önigazgatás adottságai­ban, ez egészen természetes követelmény. Az eddigi sta­tútum ezt nem hangsúlyozza ki kellőképpen. A Kommu­nista Szövetségben éppen az a demokratizmus lénye­ge, hogy minden egyes tag­ja részt vehessen a politika kialakításában és határozat­­hozatalban. Ez akkor minő­ségileg egészen más alapot teremt a fegyelemre a Kom­munista Szövetség soraiban, és ennek alapján megköve­telhető minden egyes tagjá­tól, főképpen a vezetőktől, hogy még felelősebben és kö­vetkezetesebben harcoljanak az elfogadott határozatok végrehajtásáért... KÉRDÉS: Az irányelvnek egyik fejez­ete teljes egészében a nem­zetközi viszonyokkal és a mun­kásmozgalom problémáival fog­lalkozik. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a kongresszus is figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek? VÁLASZ: Ezeket a kérdé­seket a korábbi kongresszu­sokon is sokoldalúan megtár­gyaltuk, mert a szocializ­musért vívott harcunk alko­tó része a szocializmusért ví­vott harcnak általában. Ab­ból kiindulva, hogy a mai körülményekben a békeharc elsőrendű feladata minden népnek, minden haladó erő­nek, és szorosan összefügg a szocializmusért vívott harc­cal, egészen természetes, hogy az e térre vonatkozó lé­nyeges időszerű kérdéseket a kongresszus sokoldalúan meg­tárgyalja. Másrészt, tekintettel arra, hogy mi a helyzet a nemzet­közi munkásmozgalomban, amelynek elválaszthatatlan része vagyunk, kötelessé­günk, hogy a Kínai KP ve­­­­zetősége romboló és dogma­tikus politikájának követ- l­kezményeit is megvitassuk. Mint ismeretes, Kína Kom­munista Pártjának vezetősé­ge egyre agresszívabban lép fel a nemzetközi munkás­mozgalomnak és más haladó mozgalmaknak és erőknek a békéért, a demokráciáért, és a szoceranyáért vívott harcban követett irányvona­la ellen. Ezenkívül más kér­déseket is megtárgyal a kongresszus, amelyeket a vi­lágszocializmus fej­lődése ve­tett fel. Mindezeket a kérdé­seket Tito elvtárs beszámo­lója alapján megtárgyaltuk a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vezető­ségének V. plénumán, és vi­lágos álláspontokat foglal­tunk el Azonben a minden­napi élet új és új problémá­kat vet fel, ezeket is állan­dóan tanulmányoznunk kell és megfelelő álláspontot ki­alakítanunk elvi alapokon. A Kommunista Szövetség az elmúlt időszakban bilate­rális alapon kapcsolatot te­remtett és együttműködésre lépett sok kommunista és munkáspárttal. Ez az együtt­működés hasznosnak bizo­nyult, de kétségtelenül erről is teljesebb értékelést ad majd a kongresszusi vita és a kongresszusi dokumentu­mok ... Biztató jelek a mezőgazdaság helyzetének rendeződésére Beszélgetés Dusán Bogdanéval, a Szövetségi Gazdasági Kamara alelnökével G-Mddigpontikánk alapelveinek megfelelően változ­tatni, azaz javítani kell a mezőgazdaság helyzetén. Ezt a gazdasági ágat­­ képessé kell tenni arra, hogy az or­szág szükségleteinek megfelelően saját eszközeiből pén­zelhesse továbbfejlődését.­­ Ezzel elvben mindenki egyet is ért, csak a gyakorlatban kerülnek felszínre az eltérő elképzelések és megoldási módok. Dusan Bogdanával, a Szövetségi Gazdasági Kamara alelnökével beszélgettünk arról, milyen megoldások vár­hatók a mezőgazdaság termelési feltételeinek javításá­ban. Mivel a nézetek még nem kristályosodtak ki, Bog­danov elvtárs nem konkrét megoldási módokról szólt, csak érzékeltette, hogy milyen irányt vesz e fontos mun­ka. — Egységes a megítélés, hogy a mezőgazdaság lema­radása maga után vonja az egész gazdaság lemaradását — mondotta a kamara alel­­nöke. — Ha az utóbbi ti­zenkét évi gazdasági fejlő­dést elemezzük, törvényszerű­nek látszik az a jelenség, hogy amikor a mezőgazdaság rossz termést ad, az egész gazdasági fejlődés megtorpan. A mezőgazdasági termelés ingadozása döntően befolyá­solja az egész gazdasági helyzetet, az életkörülménye­ket, a külkereskedelmi mér­leget.­­ Többé-kevésbé meg­egyeznek a nézetek abban is, hogy a mezőgazdaságra ugyanúgy kell tekinteni, mint általában a gazdaság­ra, s ennek megfelelően a mezőgazdaság előrehaladását és fejlesztését meglevő gaz­dasági rendszerünk keretein belül kell keresni. Mellőzni kell a rendszeren kívüli meg­oldásokat, például az admi­nisztratív úton meghatáro­zott gazdaságtalan árakat, a megbeszélt árakat, ame­lyek a mezőgazdaságot a többi ágazathoz mérten kedvezőtlen helyzetbe juttat­ják, de a közösséget is, az­zal, hogy a rendszeren kívüli intézkedésekkel, juttatások­kal, térítésekkel és szubven­ciókkal kell közbelépnie.­­ Mindannyian egyet­ér­tünk abban, hogy javítani kell a közvetlen termelők helyzetén, vagyis a mezőgaz­daságban is érvényesíteni kell azt az alapvető elvün­ket, hogy a közvetlen terme­lők az egyszerű és bővített újratermelés hordozói. Tanul­mányozni kell a mezőgazda­ságban a kedvezőtlen árvi­szonyokat, a gazdaságtalan szubvenciókat, a termelési nehézségeket és a feldolgo­zás problémáit, de a mező­­gazdasági termelés további korszerűsítésének, fejleszté­sének és bővítésének lehető­ségeit is. Ha mindezt egybe­vetve latolgatjuk, kiviláglik, hogy még mindig kis lehető­ség adódik arra, hogy a közvetlen termelők legyenek az egyszerű és bővített újra­termelés hordozói.­­ Az elkövetkező hétéves időszakban az eddigi fejlő­dési alapirányzatokból ítél­ve, a személyi jövedelmek tovább növekszenek, feltehe­tően gyorsabban, mint ed­dig. Az életszínvonal emel­kedését s ezen belül az élel­mezés struktúrájának válto­zását a mezőgazdasági ter­melés fokozódásának kell kísérnie, mert ha ez elma­rad, akkor csökkennek a reá­­­lis keresetek. Ezért is vár­ható, a mezőgazdasági tér- e­melés fokozott fejlesztése, mind a társadalmi szektoron, mind a társastermelésben. Ez utóbbi a magántermelők bevonásával óriási lehetősé-­ geket rejt a földművelés és a­ jószágtenyésztés társadalma­sításában.­­ Az elkövetkező hétéves időszakban új feltételekkel fejlődhet tovább az integrá­ció az ipari-mezőgazdasági kombinátok és a földműves­szövetkezetek között, a ma­gántermelőknek további be­kapcsolásával a termelés társ­­adalmasításába. Az integrá­ció lehetővé teszi, hogy a ter­melésben, a feldolgozásban és az eladásban mindinkább kifejezésre jusson a korszerű termelésen, feldolgozáson és a piac állandó, folyamatos ellátásán alapuló műszaki és gazdasági logika. Ezt nem lehet elérni véletlen üzleti kapcsolatokkal, amelyekben a döntő a pillanatnyi haszon a piacon, hanem hosszú le­járatú együttműködéssel amely az integráció külön­féle módozataiban jut kife­jezésre a termelés megszer­vezésétől kezdve a feldolgo­záson át az eladásig. Ily mó­don érhetjük el, mind ke­vésbé nyilvánuljon meg az ügykezelésben a spekuláció és mindinkább érvényesül­jön a gazdasági törvénysze­rűség — fejezte be a beszél­getést a Szövetségi Gazda­sági Kamara alelnöke. SZABÓ Gábor AMI BIZTOS, AZ BIZTOS A Novi Sad-i nemzetkö­zi mezőgazdasági vásáron számtalan külföldi kiállí­tó is részt vesz, és néhány ország külön csarnokban ál­lít ki. Ezek között is egye­sek maguk hozzák a csarno­kot, majd a vásár befejez­tével lebontják, és tovább viszik. A magyarok tavaly például ilyen vándorpavil­­lonban állítottak ki, a nyu­gatnémetek és a csehek csarnoka azonban a vásár befejeztével is a helyén ma­radt. Nos, a Német Demokra­tikus Köztársaság képvise­lői bejelentették, hogy az idén ők is csarnokot hoz­nak magukkal. Mégpedig nem is akármilyet. Egy kupolaszerű 25 mé­ter átmérőjű csarnokban ál­lítanak ki. A különös ben­ne az, hogy a csarnok nem fából, vasból vagy üveg­ből készül, szilárd vázra sem szerelik, hanem felfúj­ható. Kettős falú, műanyag­ből vagy gumiból készült, és légszivattyúval állan­dóan levegőt pumpálnak a falai közé. A németek a ku­polával együtt a légszivaty­­yút is magukkal hozzák. A beavatottak szerint a vásár igazgatósága megkér­te őket, hogy egy áramfej­lesztőt is hozzanak a lég­­szivattyú üzemeltetésére. Nehogy a látogatók fejé­re szakadjon a csarnok, ha áramszünet következik be Novi Sadon. S. 7..

Next