Magyar Szó, 1964. május (21. évfolyam, 121-149. szám)
1964-05-01 / 121. szám
Péntek, MGA máju.2.*. М -АЧ5 Y A- * SZ Ő Sem elsők, sem utolsók Mi az a szőlésztanonc? MÁJUSI ÍRÁS a palicsi kombinátról Nem leszek ünneprontó, létre a számokkal, jelentésekkel, logarléccel. A jövedelem elosztással sem foglalkozom, a termést sem firtatom, ezúttal elmarad a kalkuláció is, minek a hideg számítás, legyen az írás, a munka, az erőfeszítés dicsérete. Ezzel a szándékkal kopogtattam be a Palicsi Mezőgazdasági Kombinát ajtaján. Régi jó ismerősöm, Đura Mazarak igazgató mosolyogva fogadott, de aztán elég szárazon mondta: — Ajtót tévesztettél, rossz helyre kopogtál be, öregem. Nincs mit írni rólunk. Nem vagyunk sem az elsők, sem az utolsók. És ha írnál is, kinek szolgálnánk példaképp? Senkinek. Bíráltatok a veszteségért... — Félreértettél — vágtam közbe. — Ne is említsd a számokat, a kalkulációkat is félreteheted, sőt a szakemberekre sincs szükség ... Az irodában ugyanis viszszatartott három szakembert, hogy ha szükség lesz valami adatokat, hát kéznél legyenek. Ugyancsak elcsodálkozott szavaimon, megszokta ugyanis, hogy az újságíró mindig keres, kutat, puhatol, hogy úgy mondjam a kákán is csomót keres. Nem is csoda, hogy az igazgatók úgy körülrakják magukat mindenféle kimutatásokkal, hivatalos lapokkal, meg szakemberrel is. — Most aztán végleg nem értem, hogy mit akarsz. Hát persze, hogy nehezen lógta fel, hogy nem kell bizonygatnia a mezőgazdaság hátrányos helyzetét, sem a kombinátét. Nem is kísérletezett ezzel, de azt azért elmondta, hogy például a bort és a szörpöt még mindig nem iktatták be az élelmiszerek közé. Később arra fordult a szó, hogy a kombinátban összeverődött vagy 35 jó képességű szakember, s hogy a munkások szakképesítése mind szükségesebbé válik. Jelenleg 65 szőlésztanoncunk van, és azt akarjuk, hogy minden előmunkásnak technikus végzettsége legyen. Ilyet se hallottam még: szőlésztanonc, szőlőművelő inas. Legszívesebben róluk írnék. De a főszerkesztő majd azt mondja, hogy nem ebben egyeztünk meg. Hol a kombinátról a keresztmetszet? A bruttó jövedelem, az alapok, meg a keresztmetszethez szükséges egyéb cafrangok? Mindegy, hogy mit mond a főszerkesztő. A szőlőművelés, a gyümölcstermesztés különleges szakma, és hatvanöt fiatalember most viaskodik ebben a szakmában. Kiről írnak közülük? Talán Andrásról, aki itt született a hajdújárási buckákon, és mindenből kevés jutott neki, csak homokból bőven, annyira, hogy amikor a szelek fújtak, tele volt a szeme, szája. Vagy Markóról, aki ugyan valamit konyított a szőlőtermesztéshez, ugyanis apjának segédkezett, leginkább a szőlővesszőket gyűjtötte, de most megismeri a szőlőtermesztés minden titkát. Mert nem mindegy ám, hol vágja el az ember a szőlővesszőt. Van annak sokféle fortélya, melyik a vak szem, milyen is az a Guyot-féle vagy a két karú metszési mód. Én például igencsak nagy zavarba jönnék, ha valaki azt kérné, mondjak valamit a termőrügyek megterheléséről. Pedig ez nagyon fontos, mert a palicsi kombinátnak van 160 hektár 23 emeletes szőlőtelepe, és hogy ezen szakszerűen végezzék a metszést, ahhoz szükséges a termőrügyek megterhelésének elméleti ismerete is. Nem is csoda, hogy az embernek két-három évig kell viaskodnia ebben a szakmában is. A technikusok előmunkási tisztsége is roppant tetszik nekem. Erről se hallottam még. Nagydobra verjük, ha a munkásból mérnök lesz, s nyilván dicséret is illeti az ilyen erőfeszítést. De ha a mérnökből vagy a technikusból közvetlen termelő lesz, előmunkás az már ritkább dolog. Valóban, ahol ilyen emeletes szőlőtelepítvények vannak és huzalra futtatott fák, akkor ha szakszerűen akarnak termelni, legalább technikusnak kell lennie az előmunkásnak. Sem elsők, sem az utolsók, mondja az igazgató. Ha azonban a hatvanöt inas fölszabadul és a földszinti tőkéket felváltják az emeletesek, akkor elsők is lehetnek. Valóban, hatszáz hektár betelepítésére már jóváhagyták a kölcsönt, s megkezdődtek a munkálatok, úgyhogy bizonyára nagyon kapóra jön majd a hatvanöt új szakember segítsége. Arra is kíváncsi voltam, vajon milyen módon hangolják össze az üzemrészlegek munkáját, mert tulajdonképpen a palicsi kombinátban van a volt Vojvodina termékfeldolgozó és konzervgyár, továbbá a borpince is. Az igazgató szerint az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy legjobb, ha a nyersanyag útja a termőföldekről egyenesen a feldolgozóba vezet. Keveset adnak el nyers állapotban. A terményfeldolgozó nyersanyagszükségletének több mint hatvan százlékát belülről kapja, vagyis a földművelő üzemrészlegtől. A bádogruhás termény és gyümölcs nagy része külföldre vándorol. Volna is elég pénz az alapokban, meg nem 20—21 000 dinárt keresnének, mint most, hanem jóval többet, ha olyan elbírálásban részesítenék őket, mint a többi vállalatot. Mert ugyebár a hús együtt jár a főzelékkel és a kompóttal, de a fináncok asztalára kerül, mégis elválasztják, nem mérik egyforma mércével. A kombinát ugyanis 300 dinárral kevesebbet kap a konzervért, mint a húsgyárak, pedig kevésbé terheli meg, hogy szűk nyelven mondjam a külföldi fizetési mérlegünket. Ők ugyanis csak a bádogot hozzák be külföldről, a húsgyárak a bádogot is, a takarmányt is, tehát több devizát kérnek. Nem vagyok üzmeprontó, de nem is lehetnék, mert lám csak egy csipetnyit vete ttem ki munkájukból, erőfé-szítéseikből, s már ebből is kitűnik, hogy a palicsi kombinát nem kullog hátul, sőt ahogy én látom, a számok, az alapok firtatásával sem lehet tőlük az elsőbbséget elvitatni PAPP. Kilátások és remények Mit hoz majd az új gazdasági rendszer Itt, mi és minél előbb hogyan növelhetnénk kereseteinket? — Ezt a kérdést igen gyakran feltesszük magunknak és másoknak is. Nehéz rá határozott, mindenkit kielégítő választ adni. Hiszen nagyon sok tényezőtől függ a keresetek alakulása. Pedig kell rá válaszolni. Az elmúlt hetekben elhangzott beszámolók, viták és beszédek anyagából, az ezekben fellelt öszszefüggésekből próbáljuk megkeresni a választ . A fokozott anyagi serkentés a legeredményesebb eszköz annak elérésére, hogy a gazdasági szervezetek irányt vegyenek az intenzív gazdálkodásra, belső tartalékaik nagyobb fokú és sikeresebb kihasználására, ez a helyzet azt mutatja, hogy a személyi jövedelmek és a munkatermelékenység alakulásában óriási lehetőségek rejlenek a gazdasági eredmények növelésére. (Boris Kraigher a szkups tanában) Jó szakemberek kellenek [ ehhez. De ezen felül is még valami: egy-egy munkaközösség egyöntetű határozottsága, a mindenféle visszaélést, a termelést gátló jelenséget eleve elítélő és lehetetlenné tevő magatartása. A soron követ- Ikező mozgalmas időszak alighanem jócskán nyújt lehetőséget az ilyen állásfoglalások kialakítására. A dolgozóknak a VIII. kongresszus és a kongresszusi határozatok iránti érdeklődése arra kötelezi a kommu nistákat, hogy minél több polgárt bevonjanak az összes társadalmi és politikai problémák aktív megtárgyalásába. Ez egyúttal hozzájárul eddigi munkánk összes fogyatékosságainak, hibáinak és mulasztásainak, továbbá a Kommunista Szövetség soron következő feladatainak reálisabb felismeréséhez. (A KSZ KV szervező-politikai titkárságának anyagéból. Lesz tehát változás, és úgy látszik, az üzemek javára. De vajon elég-e ez önmagában? Hiszen vannak régiók, ilyen Vajdaság is, melyek egészen sajátos, irigylésre nem méltó helyzetbe kerültek. — Fejlődésünk korábbi szakaszaiban az egyes gazdasági ágazatok eltérő módon részesültek a nemzeti jövedelemből, ami eltéréseket vont maga után a gazdasági tevékenység feltételeiben is. Emiatt egyes gazdasági ágak és vállalatok előnyökhöz jutottak és termelésüket korszerű elvek alapján szervezték meg. Ez a politika két-ségkívül indokolt volt, de most a javasolt új intézkedések megvalósításával kapcsolatban egészen más helyzetbe jutunk. Most sokkal nagyobb szerepet játszik majd az egyes gazdasági ága- zatok és vállalatok verseny- képessége. Éppen ezt akarjuk, és ez jó is lesz. De úgy gondolom, hogy figyelembe kell vennünk a korábban előállott eltéréseket. A tegnapot nem választhatjuk el a mától és a holnaptól. (Duricn Jojkić szkupstinai felszólalása) Íme, egy másik szempont is, ami ismét a belső erők mozgósítására, ennek fontosságára figyelmeztet. Teljesen jogosan, hiszen az egyes tényezők csak együttesen, egymással összhangban adhatják a legjobb eredményt. Habár sok objektív nehézség van a gazdasági életben, és a gazdasági rendszerben, a kommunistáknak elsősorban a belső szubjektív fogyatékosságokat kell leleplezniök. (R. Antonović ,a SZKSZ- ülésen tartott beszámolójából) Utónak a szakszervezeti kongresszuson elmondott szavai, mintha külön ránk is vonatkoztak volna. Konkrét javaslatokat is adott, s ha a sorok között is megtudunk sejteni valamit, akkor remélhetjük, hogy tartományunk ipara a hétéves tervben talán gyorsabban is fejlődhet majd, mint eddig elképzeltük. Persze ez tőlünk is függ majd, nem kis mértékben. Emellett van alacsony felhalmozó képességű iparunk is, amely elég nehéz helyzetbe jutott, mert nem rendelkezik elegendő pénzzel az újjáépítéshez és a tökéletesedéshez. Túlzottan megterheltük ezt az ipart. Mivel járt ez? Ez az ipar most önmagát emészti fel. Ahelyett, hogy felújulna, amortizációs alapját a részletek fizetésére fordítja, vagyis törleszti tartozását szocialista közösségünknek. Ez az ipar nem fejlődhet és egy napon teljesen stagnálni fog. Fel kell tehát újítanunk az elmaradott és elavult ipart. A közösségnek pénzt kell adnia ehhez, mert mi régebben elvettük ezektől a vállalatoktól nemcsak azt, amit felhalmozott, hanem azt is, amit amortizációra szánt. Lehetővé kell tennünk ennek az iparnak, hogy könnyebben átvészelje a nehézségeket, és hogy amortizációs alapját a termelés további tökéletesítésére és a többi előirányzott célra fordítsa. Mindennek lehetővé kell tennie számunkra, hogy sokkal gyorsabban haladjunk előre, és hogy a munkások megtalálják a maguk számítását, hogy biztosítsák a magasabb életszínvonalat. Stojan •Trunié: Birkanyírás A dolgozók politikai önigazgatása a Szocialista Szövetségben A Kommunista Szövetség kongresszus előtti tevékenységének fő irányelvei bizonyos újszerű megfogalmazásokat is tartalmaznak a Szocialista Szövetségről. Az első rész harmadik pontjában többek között azt olvashatjuk, hogy a Szocialista Szövetség mindinkább a dolgozó emberek önigazgatásának legszélesebb politikai alapjává válik, tömeges demokratikus tribünné, ahol a polgárok szabad véleménycserével tárgyalják meg a dolgokat, és közvetlenül maguk hoznak politikai határozatokat a társadalmi és politikai élet minden területének kérdéseiről. Ez azt jelenti, hogy társadalmunkban mindinkább maguk a dolgozó emberek határozzák meg, milyen politikát folytassanak a munkaszervezetek, helyi közösségek, községek és a magasabb szintű társadalmi-politikai közösségek. A Szocialista Szövetség helyi szervezete, tagozata és szakosztálya az a gyülekező helye és tribünje a polgároknak, ahol a politikát meghatározzák. Tehát a Szocialista Szövetség az önigazgatásnak, a társadalmi önkormányzatnak, a polgárok politikai önigazgatásának alaptényezője. Merőben más ez mint a megszokott értelemben vett politikai párt, amelyben a vezetők toboroznak, amelyben a tömegek csak párthívek, vezetett, vagy beterelt követői egy pártpolitikának. A Szocialista Szövetségben a dolgozó tömegek a politika fő meghatározói. A kommunisták kongreszszusi előkészületeiben komoly figyelmet érdemel a kérdés: mennyire váltak a Szocialista Szövetség szervezetei valóban a polgárok politikai önigazgatásának tényezőivé városaink és falvaink helyi közösségeiben és községi szinten is. Milyen konkrét vívmányokat, gyakorlati tapasztalatokat eredményezett a Szocialista Szövetség szervezeteinek eddigi munkája; milyen akadályok, fogyatékosságok, problémák fékezik a Szocialista Szövetség e főszerepének teljesebb megvalósulását a közvetlen demokrácia gyakorlatában? Sokrétű kérdés ez, sok szempontból kell boncolgatni, vizsgálni, vitatni. Ez alkalmmal csak azt vetem fel, jönnek-e vagy nem a polgárok a Szocialista Szövetség szakosztályának, tagozatának, helyi szervezetének gyűlésére, a különféle megbeszélésekre. Ez a kérdés igen gyakran szóba kerül az aktivisták között, nem ritkán panasz formájában, hogy úgymond, ,,mi hívjuk a polgárokat, de kevesen jönnek”. Még inkább szó esik erről a síiterés, tömeges gyűlés, megbeszélés után, amikor is az aktivisták azt mérlegelik, mi keltette fel a polgárok nagy érdeklődését. Elmondhatjuk, hogy a gyűlések, összejövetelek tömegessége, illetőleg a polgárok érdeklődése, egyenes arányban van a Szocialista Szövetség új szerepének megvalósulásával, vagyis a polgárok véleményének, akaratának érvényesülésével a Szocialista Szövetség szakosztályában, tagozatában, helyi szervezetében. Ahol az aktivisták, az önigazgatás és a társadalmi igazgatás szervei, a helyi közösségek tanácsai, a községi szkupstina szervei és más tényezők valóban érdeklődnek a polgárok véleménye iránt, ahol a döntések meghozatala előtt meghívják a dolgozókat az ügyek megvitatására, és elsősorban a polgárok érdekeinek, véleményének és határozatainak megfelelően intézik a dolgokat, ott nincs baj a gyűlések, összejövetelek tömegességével, ott nem marad el a polgárok érdeklődése. Valamikor a Szocialista Szövetség, illetőleg a Népfront munkája abból állt, hogy agitált, és a szocialista társadalom napi politikája köré tömörítette a polgárokat. Akkor a polgár csupán tárgya volt e tömegszervezet tevékenységének — ma alanya, szubjektuma. Ma a polgárok politikai ténykedése, kezdeményezése, politikaiönigazgatási aktivitása a Szocialista Szövetség munkájának fő eleme. M Ma a dolgozó ember a fő tényező ebben az egész közösségünket átfogó politikai tömegszervezetben, a polgárok véleménye, érdeke, akarata, döntése határozza meg a Szocialista Szövetség politikáját a helyi közösségben és magasabb szinten is. A Szocialista Szövetség politikai álláspontjai pedig irányadók az önigazgatási, társadalmi igazgatási és hatósági szervek számára. A Szocialista Szövetség sójt aktivistája régebben főleg azért hívta a polgárokat e szervezet gyűléseire, hogy ott valamit mondjon, megmagyarázzon nekik, most elsősorban azért hívja, hogy kikérje véleményüket, hogy meghallgassa a polgárokat, mit gondolnak az életükbe vágó kérdésekről, milyen döntést akarnak. Valamikor leginkább csak az aktivista beszélt, most a polgáré a szó, az aktivista pedig érdeklődéssel hallgatja, és abban látja feladatát, hogy érvényre juttassa mindazt, ami a polgár megnyilatkozásában hasznos, építő jellegű. Ma így hangzana a közmondás: a polgárok szava — a Szocialista Szövetség szava. OLAJOS Mihály