Magyar Szó, 1965. január (22. évfolyam, 1-29. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Mit hoz az új esztendő a mezőgazdaságnak? Ne korlátozzák a mezőgazdasági beruházásokat - a kiegyensúlyozott termelés esztendeje - Ki hogyan értelmezi a tartalékokat - A kooperálók termelése három, a birtokoké és kombinátoké pedig tizenkét százalékkal növekszik Soltban az új esztendő a mezőgazdaságnak? Vajon az idén kihúzhatjuk-e teljesen a csávából, annyira, hogy saját lábán szilárdan megálljon, és minden gyógyhitelinjekció nélkül kapaszkodjék fel a hozamcsúcsokra. Az idei tervjavaslatból ítélve, a mezőgazdaság léptei nem erősödnak meg teljesen, sőt — ha a terv így marad — egyes mezőgazdasági szervezeteknek, — nyomban mankót is mellékelhetnek. Az rendjén van, hogy a beruházások korlátozásával és egyéb intézkedésekkel általában nyugodtabb, arányosabb termelés alakul ki, ez nyilván kedvező hatással lesz a piacra és az életszínvonal emelésére. De hogyan hat ez a mezőgazdaságban, amely az utóbbi években lemaradt, legalábbis a beruházásban, főleg a korszerű termelőeszközök beszerzésében. Eddig teljesen csak a búzatermesztést gépesítettük. Négy-öt éve ugyan kísérleteznek a cukorrépa és a kukorica teljes gépesítésével is, de sehogyan sem tudnak zöld ágra vergődni. Továbbá az adósság is súlyos nyűg a nyakukon. Az új árakkal valamicskét javultak a gazdálkodási feltételek, a jövedelmezőség arányszáma azonban alig moccant valamit, még mindig egy-két százalék között van, holott legalább öt százalék szükséges. Ez is azt mutatja, hogy a mezőgazdasági szervezeteket még mindig nem állítottuk talpukra, még mindig kell nekik támaszték, munkagépre tesznek szert a mezőgazdasági szervezeteik, mások szerint ennél sokkal bonyolultabb a kérdés. Nem elég a gép, hogy egy-egy mezőgazdasági szervezet teljesen kiaknázza tartalékait, ahhoz megfelelő értékű és öszszetételű alapeszközök, jó munkaszervezés és egyéni erőfeszítés is kell. Más szóval, olyan feltételeket kell teremteni, hogy saját maguk a követelményeknek megfelelően ruházzanak be és fejlesszék a birtokot, kombinátot, szövetkezetet Az idén, habár gyökeres változás nem várható, az új árakkal és egyéb intézkedésekkel javul a mezőgazdaság helyzete, gazdálkodási feltételei. Egyes mezőgazdasági szervezetekben azonban még mindig nem fordultak a belső problémák felé. Ezzel magyarázható az is, hogy egymás mellett levő birtokon, ahol a földek minősége úgyszólván semmiben sem különbözik egymástól, az eredmények, a termés, a malátázási arányszám, a jószágállomány nagysága mégis eltérő. A Subotica birtokon például csak 7—8 malacot kaptak évente, a Zobnaticán és a moravicai Krivaja birtokon viszont több mint dupláját Az utóbbi időben emelkedett a munkások személyi jövedelme is. Mód van arra, hogy még inkább emeljék, mégpedig a teljesítmény szerinti díjazással. A gazdálkodási feltételek javulását mutatja az is, hogy a társastermelők is jobban jártak tavaly, mint az előbbi esztendőkben, nagyobb jövedelmet valósítottak meg a belterjes termelésből. S a megkötött szerződések azt mutatják, hogy egyre többen állnak át jószágtenyésztésre. PAPE. Mennyi is az a 190 milliárd A tervjavaslat mezőgazdaságra vonatkozó része természetesen nem végleges, már csak azért sem, mert sokan éppen az ellenkezőjét vallják. De előbb nézzük, mit is irányoz elő a terv. A terv szerint a kooperánsok termelése 3, a birtokoké és a kombinátoké 12 százalékkal növekszik az idén, általában a földműveseké pedig 1,2 százalékkal. A tervkészítők szerint a gazdasági ágaik közti arány és a termelés megszilárdítása megköveteli, hogy a mezőgazdaságban is lassabban haladjunk előre. Az idén ugyanis a mezőgazdaságba 190 milliárd dinárt ruházunk be. Ez ugyan emelkedés a tavalyival szemben, amikor is 170 milliárdot költöttek gépekre és egyéb mezőgazdasági befektetésre, de ha az összberuházási eszközökhöz hasonlítjuk, akkor bizony kevés, mert ennek mindössze 13,7 százalékát viszi el a mezőgazdaság. Márpedig ezzel nem lehet megvalósítani még azt a termelést sem, amelyet a tervjavaslatban előirányoznak. Nagy szükség van ugyanis a termelőeszközök felújítására. Egyébként a szkupstina tanácsainak az ülésén, de szakkörökben is azt állítják, hogy a tervkészítők nem vették figyelembe a Szövetségi Végrehajtó Tanács mezőgazdaságra vonatkozó határozatát. Akkortájt ugyanis pontosan leszögezték, hogy azért kell javítani a mezőgazdaság helyzetén, mert lemaradásával más gazdasági ágakat is magával húz, és csak akkor lehet haladásról beszélni, ha a gazdálkodási feltételekben kiegyenlítik a többi gazdasági ággal. Sokan ma is azt állítják, hogy azért nem szilárdul meg a piac, nem emelkedik gyorsabban az életszínvonal, mert még nem rendezték teljesen a mezőgazdaság helyzetét. Azért a vitában többen felvetették a kérdést: — Mi volna célszerűbb, nagyobb termelésre serkenteni a mezőgazdaságot, vagy pedig megmaradni a keretek között? A belső problémák felé A tervezők véleménye szerint a 3 százalékos termelésnövekedés megfelel, ennél többet nem is lehet kivárni. Mások szerint többet is kaphatunk, csak akkor jóval többet kell beruházni a mezőgazdaságba. Ezzel nagyobb termelésre serkentenék a mezőgazdaságot, úgyhogy az ideihez képest legalább 6 százalékkal nagyobb termést takarítanánk be, és ugyanannyival növekedne a jószágállomány is. Egy-egy megbeszélésen, ahol a tervjavaslat irányelveit firtatták, kiderült, hogy nem azonosak a vélemények, főleg a mezőgazdasági tartalékok kérdésében. Egyesek szerint ugyanis elég, ha megfelelő számú traktorra és — MAGYAR SZÓ, 1965 ÚJÉVI SZÁM MADÁR Hófehér madár a vállamom, csóré öt tóra szánalom. Reggel galamb volt, és lett sirály. Tengert leheltem, és mégse száll... '“•'HarColony, akárcsak álmaim, ébredek megtépett szárnyain. Tán el is repülne, ami lehet... Jaj, vállamhoz nőve jó kezed! FEHÉR Ferenc Rövid is, be is, sehogyse áll Mit válhatunk jövőre a készruha gyáraktól Milyen nagyszerű volna, ha most az ünnepek előtt beléphetnék egy ízlésesen berendezett áruház különcsarnokába, kiválaszthatnék magamnak egy remek, mondjuk princessz szabású finom szövetből vagy jersey-ből készült ruhát! Azt mondhatná most valaki, hogy ábrándos természetű vagyok, mások azonban azt, hogy miért ne, hiszen a konfekció már anynyira fejlődött, hogy akad nekem is ruha, csak keressek. Tehát itt a megoldás: a készruhagyárak remekművei. A divatbemutatók sorozatán valóban sok ízléses ruhát láttam, de sehol sem lehet megvenni. Ha van rá, kiválasztok egyet, amely úgy ahogy megfelel, s rámhúzom, hát van mit látnom. Magas, nyúlánk termetemre a ruha rövid is, be is, hiába mondják, hogy jól illik, egyszerűen lötyög rajtam. Cipőt és csizmát is vettem volna, de hát tehetek én arról, hogy a nagylábon élők közé tartozom? Cipő van, elég tetszetős is, de szám már kevésbé. Néhányan ilyen nagylábon élők végigjárták Novi Sad üzleteit, de a legnagyobb számú cipő is alig érte el a harmincnyolcast. Mikor fogják már egyszer a gyárak megoldani a textilkészáru és a lábbeli méretek választékát? Az egyik ember alacsony és kövér, a másik magas és vékony, a harmadik a kettő keveréke, a negyedik ... stb. Mi az a JUS, és hányféle embertípust kell, hogy kielégítsen? Ilyen gondolatok keveredtek bennem a mérgelődéssel az el nem végzett vásárlás miatt, amikor az Uzor előtt belebotlottam Valacié Katicába. A közismert antropológust azonmód magammal cipeltem a Fórum klubba, hogy mondja el, mi az oka ennek a bőségnek és nincstelenségnek egyszerre. Mit várhatunk a jövő évben a férfi, női és gyermekkonfekciótól, valamint a cipőgyáraktól. Néhány adat a vajdasági nőkről Méréseink alapján például ilyen adatokhoz jutottunk: Vajdaságban mindössze 5 százalék olyan nő van, aki 154 centiméter magas és akiknek mellbősége 80 centiméter. Viszont 42 százalék azoknak a nőknek a száma, akik ilyen mellbőség mellett 159 centiméter magasak. Érdekes, hogy az első csoport a derékbőség szerint újra csoportosul. Az említett méretekben a nők 12,8 százalékának a derékbősége 66 centiméter, a 159 cm magasoknál pedig a nők 40 százalékának 70 centiméter. Ahogy a magasság változik, úgy változnak a többi méretek is. — Úgy látszik, Vajdaságban sok a középmagasságú és telt nő. — Úgy hiszem, hogy tekintet nélkül a termetekre az 1965. év folyamán a vajdasági vásárlóközönség 60 százalékát ki tudják elégíteni a készruhagyárak. Mi a kereskedelemejlesztő intézetben, a szövetségi és a tartományi kamarák, valamint a termelővállalatok együttműködésével reméljük, hogy jövőre ugrásszerűen javul a konfekció. Itt-ott egy estélyi ruha — Mi a véleményed, lehet-e a készruhagyáraknak estélyi ruhát készíteni? — Lehet, de csak kis mennyiségben, és azt is szét kel küldeni az ország minden részébe. A sorozatot semmi esetre sem szabad megismételni, vagyis a következő szállítmánynak már más anyagból és más modellekből kell állnia. Ezek különleges modellek, leginkább csak reklám célokat szolgának. Noha a rájuk vonatkozó szabálynak kellene érvényesülnie a többi készruha, s részben a cipőgyártásban is. Hát nem elképesztő, hogy a leghíresebb cipőgyáraink is még mindig két év előtti modelleket gyártanak? De azt hiszem, erről a gyakorlatról rövidesen leszoktatja őket a vásárlóközönség. — A késsruhákkal kapcsolatban még egy megjegyzésem volna. Sokkal hozzáférhetőbb áraik kellenének, és minden üzlet mellett egy műhely, amelyben percek alatt elvégzik az esetleges javítani valót. Most, újév előtt sorban állnak a varrónőknél, a szabóknál. Sok nőnek le kellett mondani az újévi új ruháról, mert a varrónő már nem fogadhatta el. Reméljük, hogy jövőre a gyárak egy kicsit tehermentesítik őket, s ha valaki az utolsó hetekben szánja is rá magát új ruhára, akad majd neki való minőség és modell is. VARGA Matild A gyárak jóakaratától függ Katja nem volt fukar válaszaival. A készruhaméreteket most már könnyen meg lehet oldani, az csak a gyárak jóakaratától függ. Ahhoz, hogy valakinek megfelelő, azaz rászabott ruhát készítsenek, ismerni kell a test méreteit. A Tartományi Kereskedelemfejlesztő Intézet tavalyelőtt két szakcsoportot küldött szét Vajdaságban, s azok hét hónapig dolgoztak különféle helységekben, és 5600 embert mértek meg 2-től 52 éves korig. Hogy milyen munka volt ez, szemlélteti az is, hogy minden emberről nyolcvan féle méretet vettek. Tavaly és az idén feldolgoztuk az anyagot, kidolgoztuk a technikai méreteket, a csoportokat, és most a gyárak rendelkezésére bocsátjuk, hogy jövőre ezek alapján készítsék termékeiket. — Már több áron láttam a JUS jelzést. Minek alapján állapították azt meg? — Részben a gyárak szakemberei, részben más népek tapasztalatai, részben a ke-reskedelem követelményei alapján alakították ki a ■ JUS-t. A varaždini Varjteks készruhagyár azonban hamarosan rájött, hogy azzal a néhány számmal nem tudja kielégíteni a vevőközönsséget. Ezért egy-egy nagy ú I ságot többféle alkatira iskészítenek. De ez sem elég még. Ugyanis, ami miatt te I is mérgelődsz, sem a gyá- Irak, sem a kereskedelem nem tudja, hogy miből mennyi kell. Az első rotáció a képviseleti testületekben A szikurpszmai tanácsok tagjainak felét minden két évben megújítják — áll a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alkotmányának 81. szakaszában. Ugyanezt olvashatjuk a Szerb Szocialista Köztársaság alkotmányának 49. szakaszában, a Vajdaság Autonóm Tartomány statútumának 46. szakaszában. Az újraválasztás elvét a községi statútumok is rögzítették, így például a topolyai község statútumának 31. szakasza így hangzik: választott funkcionáriusok, szervek és szervezetek ellenőrzése, felelősségük növelése, az újraválasztás vagy kinevezés, és a tisztségek halmozásának korlátolásával, a munkájukra vonatkozó számadási kötelezettséggel és a nyilvános ellenőrzés más formáival valósul meg az alkotmánnyal, törvénynyel és jelen statútummal összhangban.” Az alkotmánynak és a statútumoknak az említett szakaszait az idén alkalmazzák először. Az újraválasztás, a rotáció alkotmányos elvének gyakorlati alkalmazására tehát az idén kerül először sor az egész országban. Pillantsunk egy kicsit viszsza a tavalyi választási előkészületekre, emlékeztessünk arra, hány tagból állnak a szkupszmák, hány új tag kerül a szkupszmákba. Ismeretes, hogy a Szövetségi Szikupstma 670 tagú, azzal, hogy a Szövetségi Tanácsnak 120 képviselője, a négy munkaszervezeti tanácsnak egyenként 120 és a Népek Tanácsának 70 képviselője van. A köztársasági szkupstina 440 tagú. A köztársasági tanácsnak 120 képviselője van, a négy munkaszervezeti tanácsnak pedig 60—80. A tartományi szkupetttina 350 képviselőből áll, hü- en alkotják a tartományi tanácsot, 65—65-en pedig a munkaszervezeti tanácsokat. Tartományunkban a községi tanácsokba összesen 4001 képviselőt választottak. Voltaképpen már az 1963. választásoknál is beszélhetünk rotációról, ha nem is intézményes értelemben. Jól tudjuk mindannyian, hogy igen sok új tag került a szkupstinákba, elsősorban a községi szkupszmákba, a mostani rotáció azonban első intézményes rotáció, az alkotmány elveinek gyakorlati alkalmazása. Noha a választások még messze vannak, a politikai munka tartományunkban már megkezdődött Szükség is van rá, hiszen gondoljunk csak arra, hogy két évvel ezelőtt is a választási előkészületek egyben igen intenzív politikai tevékenység jegyében folytak le, a választási tevékenység előbbre vitte, meggyorsította éppen a legfontosabb, az önigazgatás erősödését, a közélet további demokratizálásának fejlődését Két évvel ezelőtt például csaknem 2500 jelölőgyűlést tartottak tartományunkban, amelyen 440 000 polgár vett részt, s a szkupszmákba öszszesen 6250 polgárt jelöltek, 2249-cel többiét, mint amenynyit megválasztottak. Az idei választási előkészületek egyik igen fontos tényezői a jelölés további demokratizálása, az, hogy minél több polgár minél alaposabban részt vegyen a jelölésben, s általában a választás előtti politikai munkában. A képviseleti testületekben való első rotáció bizonyára csak akkor hozhat teljes sikert, ha minél több polgár részvételével szocialista demokráciánk további kibontakozásának jegyében folyik. MUCSI József