Magyar Szó, 1967. február (24. évfolyam, 29-56. szám)

1967-02-01 / 29. szám

2. oldal Topolya általános gyűlésen megvitatta ötéves tervét Topolyán a kommuna öt­éves tervéről az elmúlt hó­napokban több községi fóru­mon tárgyaltak. Nemrégen a választógyűléseken, legutóbb pedig általános gyűlésen vi­tatták meg. Harangozó Mi­hály, a községi, szkupstina elnöke _­­ magyarul, Dusan Vlatković a­­elnök szerbhor­­vát nyelven ismertette a fon­tosabb adatokat. A vitában felszólaltak: Varmazsa Si­mon, Töveges Rozália, Hu­grik Antal, Ipacs József, De­sámnir Colic, Méhes László, Mohácsi Péter, Csubela Fe­renc, Bíró István. A középlejáratú tervjavas­lat szerint 1970-ig az összjö­vedelem évente átlag 9,2 szá­zalékkal növekszik. A sze­mélyi jövedelmek öt év alatt 77 százalékban emelkednek. A foglalkoztatottak száma csak minimális emelkedést mutat: évi 0,3 százalékot. Je­lentős mértékben megválto­zik azonban a szakképzettsé­gi összetétel. Beruházásokra 1970-ig mintegy 120 millió új dinárt fordítanak főképp felszere­lésre. A beruházások 66 szá­zalékát a mezőgazdaságban, 15,4 százalékát az iparban, 18,6 százalékát pedig más gazdasági ágazatokban vég­zik. A terv jelentős fejlődést irányoz elő az egészségügyi, testnevelés, kultúra, tanügy és közművesítés terén is. »I Sz. J. Meddig kell várni a családi pótlékra? Néhány nap múlva megérkeznek az űrlapok Novi Sadra • A vállalatok is meggyorsítják az új végzések elintézését Február elején csak azok a dolgozók kapják meg a családi pótlékot, akiknek sze­mélyi jövedelmét visszame­nőleg, tehát januárra fizetik ki. Mint ismeretes, a leg­újabb köztársasági törvény szerint Szerbiában február 1-étől csak azok a dolgozók kapnak teljes pótlékot, akiknek családtagonkénti jövedelme nem haladja meg a 35 000 dinárt, és nincs me­zőgazdaságból eredő jövedel­mük. (Például, ha valakinek személyi jövedelme 70 000 dinár, felesége nem dolgo­zik, és két gyermeke van, jövedelme négy részre oszt­va személyenként 17 500 di­nár. Ez a dolgozó teljes csa­ládi pótlékra jogosult.) Csökkentett pótlékot kap­nak azok a dolgozók, akik­nek családtagonkénti havi jö­vedelme 35 000-től­­­50 000 dinárig terjed. Családtagon­kénti 50 000 dinárnál na­gyobb jövedelem esetén nem jár pótlék. Nem jár családi pótlék azoknak a dolgozók­nak sem, akiknek mezőgaz­daságból eredő családtagon­kénti jövedelme meghaladja az évi 9000 dinárt, valamint azoknak sem, akiknek csa­ládtagonkénti mellékjöve­delme meghaladja a havi 12 000 dinárt. A szerbiai társadalombiz­tosító intézetek hamarosan megkezdik a családi pótlék­ra való jogosultság felül­vizsgálását. A Novi Sad-i községi tár­sadalombiztosító intézetben megtudtuk, hogy a köztár­sasági társadalombiztosító intézetből néhány nap múlva megérkeznek a családi pótlék felülvizsgálásához szükséges űrlapok, s ezeket elküldik a vállalatoknak. Az érdekelt dolgozóknak (Novi Sadon kö­rülbelül 28 000-en vannak) fel kell tüntetniük jövedel­müket, mellékjövedelmüket, majd a vállalat a kitöltött űrlapokat az adóbizonylat­tal együtt elküldik a társa­dalombiztosítónak. A közsé­gi társadalombiztosító intéze­tek az összes családi pótlék­kal kapcsolatos végzéseket felülvizsgálják, és a törvény szerint a bizonylatok és az űrlapok átadásától számí­tott három hónapon belül kötelesek határozatot hozni a pótlékról. Ezután fogják fo­lyósítani február 1-étől szá­mítva. Jórészt tehát a munkaszer­vezetektől függ, hogy milyen gyorsan készülnek el az új végzések, és mikor kezdik ismét folyósítani a családi pótlékot. (cs) Tanácskozás a községek anyagi helyzetéről A városközi testület elnök­ ■ sége tegnapi belgrádi ülésén a községek anyagi helyzeté­ről tanácskozott. Megállapí­tották, hogy a társadalmi­politikai közösségek költség­­vetési kiadásai tavaly és az­­ idén is nagyobbak a nemzeti jövedelem és a munkaterme- j lékenység megengedte átla­gos színvonalnál, a községek­ben pedig alacsonyabb az átlagnál. A városokban csök­kentek a gazdaságon kívüli beruházásokra fordított ki-­­­adások, viszont a köztársasá­gokban növekedtek. MAGYAR SZÓ Tejre prémium, műtrágyára térítmény és 50, 20, 10 és 5 párás váltópénz A SZÖVETSÉGI VÉGREHAJTÓ TANÁCS ÜLÉSE A Szövetségi Végrehajtó Tanács tegnap Petar Stam­­bolic elnöklésével tartott ülésén, meghallgatta az ame­rikai és kanadai jugoszláv nagykövetségek és konzulá­tusok elleni terrorista ak­ciókról szóló jelentést. A Végrehajtó Tanács jóváhagy­ta a Külügyi Államtitkárság, valamint washingtoni és otta­wai nagykövetségünk intéz­kedéseit, és a két kormány­nál benyújtott tiltakozását. A Végrehajtó Tanács meg­hallgatta a pekingi diplomá­ciai képviseletünk jelenlegi helyzetéről szóló jelentést. A tegnapi ülésen ezenkívül tanácskoztak több pénzügyi és mezőgazdasági jellegű problémáról és meghallgat­ták a nemzetközi műszaki együttműködésünkről szóló jelentést. Határozatot hoztak a te­héntej, a nyersgyapot idei prémiumáról, valamint a mezőgazdaság és az erdő­­g­azdálkodás céljaira felhasz­nált műtrágya után folyósí­tott térítményről. A tehéntej literjéért az idén az alábbi prémiumot fizetik: 30 dinárt a termelő és, értékesítő vállalatoknak saját termelésű tejért és 10 dinárt a kooperációban ter­mett tejért. A káliumtartalmú műtrá­gya után ezután nem fizet­nek térítményt. A hazai ter­mésű nitrogén műtrágya után a térít­­ény kilónként 0,90 dinár, a hazai foszfát tartalmú műtrágya után pe­dig 0,56—0,90 új dinár kilón­ként (aktív hatóanyag után számítva). A Szövetségi Végrehajtó Tanács hozzájárul a biztosí­tóintézetek közgyűlésének új határozatához, amely módo­sítja a biztosítási díjszabást. A biztosítottaknak ezentúl nagyobb részt kell vállal­niuk a kárveszély megelő­zésében. Megvitatták az aktív tisz­tek és altisztek nyugdíjazá­sának kérdését, és a terhes­ség megszakításának engedé­lyezéséről szóló tervezetet. A tanács hozzájárul ah­hoz, hogy a Nemzeti Bank február 15-étől 50, 20, 10 és 5 párás váltópénzt bocsásson forgalomba. Az új váltó­pénzek országunk minden népének nyelvén feltüntetik az értéket (Tanjug) A kommunisták feladatai a reform végrehajtásában A KSZ suboticai községi vezetőségének ülése A reform végrehajtásának időszerű kérdéseiről és a kommunisták ezzel kapcsola­tos feladataival foglalkozott január 30-án megtartott ülé­sén a KSZ suboticai közsé­gi vezetősége. Az ülésen, me­lyen Bagi Károly titkár tar­tott bevezetőt, jelen voltak Sóti Pál, a JKSZ Központi Vezetősége elnökségének tag­ja, Voja Lekovic és Bora Jovic, a Szerb Kommunista Szövetség központi vezetősé­gének tagjai is. A háromórás vita után, melynek során felszólaltak Takács András, Tom­a Kopi­­lovic és Ivo Pepic, a községi vezetőség, valamint Voja Lekovic, a központi vezető­ség tagja, elfogadták a re­form további megvalósításá­val kapcsolatos tevékenysé­gek programját. Ezek szerint a különböző gazdasági ágakban dolgozó kommunisták megvitatják a gazdasági reform végrehajtá­sával kapcsolatos időszerű problémákat, mint például az önigazgatás, a rekonstruk­ció a káderpolitikában, sza­kosítás, az integráció és a munkaerő elhelyezkedésének kérdése. Egyes időszerű kérdések­ről pedig meghatározott té­makörű tanácskozást tarta­nak. Megtárgyalják az integ­ráció és az integrációs folya­matok, az általános fogyasz­tási eszközök megteremtésé­nek és felhasználásának, va­lamint a szakmunkások el­helyezkedésének kérdését — e kérdéscsoport keretein be­lül pedig külön az ifjúság bekapcsolódását a termelés­be. A feladatok végrehajtásá­nak megszervezésére a köz­ségi vezetőség külön munka­csoportot alakít. Szerda, 1967. február 1. Mostoha munka­körülmények Segíthet-e a szakszervezet a közlekedési dolgozókon? A közlekedési dolgozók szakszervezetének tartomá­nyi elnöksége tegnapi ülésén a vasúti, postai, hajózási és autóforgalmi vállalatok dol­gozóinak életszínvonaláról tárgyalt. A vitában azonban inkább a közlekedési dolgo­zók munkakörülményei ke­rültek előtérbe. A vajdasági közlekedési és teherforgalmi vállala­tok műszaki felkészült­sége sokkal alul marad az országos átlagon. A termelőeszközök legna­gyobb része már teljesen el­avult — állapították meg az ülésen —, egy alkalmazott­ra eső értékük itt a legala­csonyabb az egész ország­ban. A mozdonyoknak és a vasúti kocsiknak fele már több mint negyven éve van forgalomban, s ezeknek leg­nagyobb része már ócska­vasnak se jó. A régen épült pályákon, az ósdi jelzőberen­dezésekkel csak a vasutasok legnagyobb önfeláldozása árán lehet biztosítani a za­vartalan áru és utasforgal­mat. Számtalanszor megtör­tént, hogy tél idején a tehervonatok kísérőit tár­saik félig megfagyva húzták ki a rozoga fé­kezőfülkékből. A javítórészlegek dolgozói esőben, sárban, fagyban a szabad ég alatt, vagy rosz­­szul szellőztetett zárt kocsi­színekben toldozzák-foltoz­­zák a mozdonyokat és vas­úti kocsikat. Itt-ott ugyan szép szerelőcsarnokot építet­tek, de ez sem segít min­dig a helyzeten, mert a fű­tőtestektől alig néhány mé­terre fagypont alatti hőmér­séklet, uralkodik. — 1964-ben 64 munkást nyugdíjaztunk, de ezek közül csak 14-nek volt 35 évi szolgálata, ötve­­nen rokkantnyugdíjat kaptak — mondta Milan Popov, S­zrenjanini Sinvoz kocsijaví­tójának képviselője, hogy szemléltesse az egészségte­len és mostoha munkakörül­mények következményeit. Nem jobb a helyzete az autóforgalmi vállalatok dol­gozóinak sem. A kocsivezetők napokig, hetekig is úton vannak, és hiába keresnek többet az átlagnál, ez rámegy a szállásra és az étke­zésre. A teherhajók rozoga kormá­nyosfülkéi sem védik meg a hajósokat az időjárás vi­szontagságaitól. Feladataikat csak a legnagyobb erőfeszí­tések árán tudják teljesíte­ni, mert a hajók jelző és irányító berendezései telje­sen elavultak. Ez a helyzetkép alakult ki a közlekedési dolgozók min­kakörülményeiről az elnök­ség ülésén. De azt is meg­állapították, hogy a nehéz­ségek ellenére többé-kevés­­bé zavartalanul folyik az áru és utasforgalom, mert a korszerű felszerelést az emberek ereje, önfelál­dozása és lelkiismerete helyettesíti. — Mit tehet a szakszerve­zet, hogy javuljon a hely­zet? Már eddig is sokat tár­gyaltunk ezekről a problé­mákról, de mindig minden ment tovább a régi meder­ben — jegyezte meg Bura Stanar. Az elnökség arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a felvetett problémák legna­gyobb részét csak maguk a munkaközösségek oldhatják, meg. Ezért a szakszervezeti csoportokra hárul az a fel­adat, hogy rámutassanak a hiányokra és a termelési terv megvitatása során a munkakörülmények javítá­sáért szánjanak síkra. S. L. Lezárult a vita Vajdaság idei gazdasági fejlődésének lehetőségeiről (Folytatás az 1. oldalról) az építőfélben levő finomító folyószámlájára. TÓTH PÉTER: Előírás híján­­ marad a szalmazsák Tóth Péter topolyai képvi­selő figyelemre méltó fel­szólalásában hiányolta, hogy a hitelszövetkezetek létesíté­séről szóló 1965. évi szövet­ségi törvény még mindig nem éreztetheti hatását.­­ Nem juthatnak kifejezésre az említett törvényben elő­irányzott, a mezőgazdaság szempontjából igen hasznos rendelkezések, mert az alap­törvénnyel összhangban nem született meg a köztársasá­gi törvény — állapította meg Tóth Péter. A kérdés azért érdemel külön figyelmet, mert elő­írások híján nincs mód arra, hogy a magántermelők, el­sősorban a jó kooperánsok egy-egy hitelszövetkezetben központosítsák eszközeiket, és belátásuk szerint a me­zőgazdasági termelés korsze­rűsítésére fordítsák.­­ Mivel nincs meg a le­hetőség a pénz ilyen formá­ban való mozgósítására, a termelők a szalmazsákban ■ tartják megtakarított pénzü­­i­ket. Hogy minél előbb ki­■ ürítsük a szalmazsákokat,­­ javasolom: a tartományi szkupszina tegyen lépéseket­­ a Köztársasági Végrehajtó­­ Tanácsban vagy a Köztársa­sági Szkupstinában, hogy m­i­­­­nél előbb napvilágot lásson ; a hitelszövetkezetek létesí- t tését szabályozó régóta várt törvény — hangzott Tóth­­ Péter javaslata. A gazdasági fejlődés le­hetőségeit vitatva felszólalt még Marko Bačlija, Gyetvai Lajos, Aleksandar Uzelac és Srbovan Jan. Bačlija felhívta a figyel­met arra, hogy az ötéves tervhez viszonyítva tavaly visszaesett az ipari termelés tartományunkban. Nyilván nagy erőfeszítésekre lesz szükség az idén, hogy ezt a lemaradást pótolni tudjuk.­­ Gyetvai Lajos a forgótőke-­­ hiány okáról és következmé­nyeiről beszélt, Srbovan Jan a mezőgazdaság időszerű kérdéseit fejtegette, Alek­sandar Uzelac pedig a mit­­rovicai papírgyár problémái­ról szólt. A közigazgatás átszervezéséről A Gazdasági Tanács kü­lön ülésén a tartományi köz­igazgatás átszervezésével fog­lalkozott. Az e kérdés tanul­mányozására alakított képvi­selő­csoport nevében Ilija Varićak számolt be javasla­tukról. Jóllehet két évvel ezelőtt történt némi átszervezés a tartományi szervekben, most­­ több okból ismét szükséges­sé vált Először is az alkot- s mány kötelezi az állami szerveket, hogy működésüket idomítsák új alkotmányos rendszerünkhöz. A másik okot az átszervezésre a gaz­dasági reform hozta magá­val. A tartományi titkársá­gok és egyéb szervek mun­káját ugyanis ésszerűen szű­kíteni kell, (persze nem a titkárságok egyszerű össze­vonásával). Az átszervezés mellett szól az is, hogy az állami szervek munkáját al­kalmazni kell önigazgatási rendszerünk fejlettségéhez, valamint az is, hogy a szkulps­tina és a Végrehajtó Tanács mellett működő különféle hivatalok, intézmények — tervintézet, árhivatal, sta­tisztikai hivatal st­b. —mun­káját össze kell egyeztetni. Az ülésen nem született vég­leges határozat, mert ugyan­erről a kérdésről a szkups­­tina más szervei is véle­ményt mondanak még. Csu­pán annyit szögeztek le, hogy nagyobb méretű át­szervezésre nincs szükség. A tanács a továbbiakban elfogadta idei mun­ka­tervét, s ennek során Pálics Károly, a Tartományi Terviintézet igazgatója javasolta, hogy a szkupstina különféle intéz­ményektől rendeljen tanul­mányokat olyan kérdésekről, amelyek a tervezéshez szük­ségesek. Többek között ta­nulmányozni kell például, mekkora legyen egy mező­­gazdasági birtok területe tartományunkban, milyen fokú a munkaidő kihasználá­sa st­b. A tanács figyelembe veszi a tervintézet igazgató­jának előterjesztését Cs­a­k­á­ n A­szkupstina üléstermében

Next