Magyar Szó, 1967. november (24. évfolyam, 301-328. szám)

1967-11-01 / 301. szám

2. oldal fl hozamban a harmincadik, az önköltségben az első helyen Petar Stambolic és Mirko Tepavac a Béla Crkva-i mezőgazdasági kombinátban . A búzahozam vajdasági ranglistáján a negyvenmá­zsás hektáronkénti átlaggal a harmincadik helyet foglal­juk el, viszont legkisebb az önköltségünk. Nekünk egy kiló búza 65 dinárba kerül. Egy hektár búza átlag 130000 dinárt hozott az ala­pokba ... Ezzel kezdte beszámolóját Milorad Nedeljkov, a Béla Crkva-i mezőgazdasági kom­binát igazgatója. Az ismertetőt PETAR STAMBOLIC, a Szövetség Tanácsának tagja és MIRKO TEPAVAC, a Szerb Kommu­nista Szövetség vajdasági tartományi bizottságának el­nöke és a Kombinát mun­kástanácsának tagjai nagy figyelemmel hallgatták. Beszámolójának további részében az igazgató hangsú­lyozta, hogy nemcsak a bú­za, hanem gyümölcs- és sző­lőtermesztésben is szép ered­ményt értek el. Hektárjáról ugyanis két és fél vagon gyümölcsöt és 147 mázsa sző­lőt szüreteltek. Stambolic elvtársat az is érdekelte, hogy mennyit kel­lene a kombinátnak beru­háznia, hogy teljesen kiépül­jön. — Valamivel több mint fél­­milliárd dinárt — hangzott a válasz. Azért van szükség ilyen nagy összegre, mert az utób­bi években 1500 hektár föl­det vásároltak, és ha erről a területről nagy termést akarnak betakarítani, akkor nyilván előbb talajjavítást kell végezni, és megfelelő munkagépeket beszerezni. Petar Stambolic és Mirko Tepavac dél-bánáti körútja tegnap Béla Crkváról Ba­­natski Karlovacra vezetett. Az ottani mezőgazdasági kombinát eredményeit és nehézségeit ismertették ve­lük. P. E. Nagyobb védővámot kér a papíripar A papír- és cellulózipari ügyviteli egyesülés igazgató bizottsága elhatározta, hogy nagyobb védővám bevezeté­sét kéri a szövetségi szer­vektől, mert ha továbbra is hasonló körülmények között kell gazdálkodnia, csődbe jut. A gyárakban nagy meny­nyiségű­­ készlet halmozódott fel, a dolgozók már régóta csak minimális fizetést kap­nak. A papírgyárak véleménye szerint ezt a helyzetet a túl liberális vámrendszer idézte elő. Nálunk csupán 8 száza­­­­lék a vám, más országok­­­­ban háromszor-négyszer ek­kora. Tavaly 18 millió dollár értékű papírárut importál­tunk, ugyanakkor a szövet­ségi szervek nem voltak hajlandók 500 000 dollárt jó­váhagyni papírgyári gépal­katrészek behozatalára. Az ISZ szabadkai szervezetének évi értekezlete Blaško Kopilović az új elnök •Százhuszonnégy aktívából száznyolcvan küldött vett részt tegnap az Ifjúsági Szö­vetség szabadkai szerveze­tének kilencedik évi érte­kezletén. Felmérték a szö­vetség tevékenységét, ered­ményeit és mulasztásait. Foglalkoztak az ifjúság esz­mei-politikai munkájával és képzésével, megvitatták mi a fiatalok szerepe és helye a társadalmi és gazdasági re­formban, taglalták az ifjúság elhelyezkedésének problé­máit és az ISZ átszervezésé­vel összefüggő kérdéseket. Közvetlenül az értekezlet befejezése után ülést tartott a községi vezetőség és Blaš­­ko Kopilovicot választotta elnökké, mert Fejes Szil­veszter eddigi elnök tanul­mányainak folytatása vé­gett felmentését kérte. A háziorvos az egészség­védelem pillére Meg kell határozni az egészségügyi intézmények szerepét - A reform­elveknek megfelelő egészségügyi szolgálatra van szükség - A tartomá­nyi szkupstina népjóléti-egészségügyi tanácsának ülése Papírhegyek tornyosulnak az orvos és a biztosítottak között. Törvények, előírások, határozatok tömkelege sza­bályozza az egészségvédel­miét. Most már végső ideje, hogy a betegségi biztosítás­ban a lehető legnagyobb mértékben tovább fejlesz­­szük az önigazgatást, hogy az emberek megismerjék jo­gaikat, s tisztában legyenek azzal is, az egészségügynek mennyi pénzre van szüksége, hogy feladatát elláthassa. Az egészségügyi intézmények pénzelését s irányítását csak ilyen módon lehet megolda­ni. Ezt tegnap délelőtt állapí­tották meg a tartományi szkupstina népjóléti-egész­ségügyi tanácsának ülésén, amelynek célja az volt, hogy megvizsgálja milyen mérték­ben idomul az egészségvé­delem a gazdasági reform elveihez. Dr. Ivan Fajgelj képvise­lő leszögezte, hogy az egész­ségügyben ezt a törekvést eddig alig lehetett észlelni. A reform egyik alapelve a teljesítménydíjazás. Az egész­ségügyben azonban a díja­zás még mindig sok esetben ellenkezik ezzel. Sebészek, akik csak vakbelet vagy sér­vet operálnak, többet keres­nek mint egy agysebész. A reform elvei szerint többek között ösztönözni kellene a tudományos munkásságot is. Jelenleg azonban még min­dig igen kevés pénz jut er­re. Dr. Fajgell szerint a za­varos állapotnak egyik oka az, hogy az egészségügy sze­repe még mindig nincs meg­határozva. Végső ideje, hogy eldöntsük, humánus intéz­mény-e egy kórház vagy munkaszervezet, amely csak a kifizetődőséget tartja szem előtt. Több felszólaló azt fejte­gette, hogy be kell vezetni a háziorvos intézményét és a háziorvost kell megtenni az egészségvédelem pilléré­nek. Minden helyi közösség­nek legye­n úgynevezett há­ziorvosa, legfeljebb 1500 la­kosra. Ez az orvos bejáratos volna minden családba, ala­posan ismerné a családta­gok egészségi állapotát, és sokkal jobban teljesíthetné hivatását, mint az eddigi kö­rülmények közt. Az orvos szakmai tovább­képzését is többen kifogásol­ták. Szerintük az orvosi ta­nulmányok befejezése után következő egyéves gyakor­lat — az úgynevezett cse­lédév — nem elegendő, leg­alább két évre kellene meg­hosszabbítani, utána pedig miinél több általános orvost kell gyermekgyógyászati, nő­gyógyászati, sebészeti és bel­gyógyászati szaktanfolyamon továbbképezni. Az ülésen egyébként meg­állapították, hogy a reform szele némileg az egészség­ügyben is érezhető. Az idén az első félévben a vajdasági dolgozók 880 000 nappal ke­vesebbet hiányoztak munka­helyükről, mint a tavalyi azonos időszakban. Ennek következtében a nemzeti jö­vedelem 2 milliárd 700 millió dinárral növekedett, a­­tár­sadalombiztosító kiadásai pe­dig 3,5 milliárddal csök­kentek. (ps) Robbanás a krusevaci autóbusz­állomáson Tizenöt ember megsérült Tegnap délelőtt nagyerejű robbanás döntötte romba a kruševaci autóbuszállomás restijét. Tizenöt személy megsérült, a kár több mil­lió dinár. Svetlana Zujkovic, a resti bérlője észrevette, hogy egy nagy gázpalack szelepe fel­mondta a szolgálatot, és a gáz lassan megtölti a helyi­séget. Azonnal figyelmeztet­te a vendégeket, hogy hagy­ják el a helyiséget, sokan mégis maradtak, hogy meg­várják, mi történik. A gáz közben elérte e rostélyban égő zsarátnokot és bekövet­kezett a robbanás. A resti berendezésének darabjai gránátszilánkonkként repül­tek szét a helyiségben, és megsebezték ez embereket. A sebesülteket azonnal a kórház sebészeti osztályára szállították. Életük nincs ve­szélyben. MAGYAR SZÓ Ötnél több munkást is alkalmazhasson a kisiparos Javaslat a kisiparosokról szóló kerettörvény megváltoztatására A Szövetségi Munkaügyi Tanács, ma kezdődő kétna­pos ülésén, többek között megvitatja azt a javaslatot, hogy a jövőben köztársasági törvények szabályozzák, hány munkást alkalmazhat a kis­iparos és bizonyos esetekben •a községi szkupstinák enge­délyezhessék, hogy egyes kisiparosok több munkást vehessenek fel, mint ameny­­nyit a köztársasági törvény előír. A javaslattevők vélemé­nye szerint a kisiparosokról szóló kerettörvényt okvetle­nül rugalmasabbá kell ten­ni, hogy lehetővé tegye új munkások alkalmazását. A jelenlegi törvény szerint egy­­egy kisiparos legföljebb öt személyt alkalmazhat, s ■most azt indítványozzák, hogy a jövőben bizonyos kis­ipari ágakban a köztársasá­gi törvény több munkás al­kalmazását is engedélyezze. A javaslat szerint a ma­gán-vendéglátóiparban is meg kell szüntetni az alkal­mazottak számának korláto­zását. A jó igazgató maradjon a munkahelyén A Szocialista Szövetség Szövetségi Választmánya végrehajtó bizottságának üléséről Abbáziában jelenleg egy közgazdászokból, jogászok­ból, szociológusokból, pszi­chológusokból álló szakgyü­lekezet taglalja az igazga­tók helyzetét, vagyis azt, hogy önigazgatási rendsze­rünkben mi az igazgató sze­repe, helye, jogköre, és mi a kötelezettsége munkaszer­vezete és a társadalom iránt. A Szakszervezeti Szövet­ség Központi Tanácsa teg­napelőtt tárgyalt az igazga­tók szerepéről és helyéről. A Szocialista Szövetség Szövetségi Választmányának végrehajtó bizottsága tegna­pi ülésén szintén foglalko­zott ezzel a kérdéssel. Eljutottunk oda, hogy a rátermett és szakképzett emberek menekülnek az igazgatói állástól. A társa­dalmi bírálat nyilai eddig még soha senkit, semmilyen más tisztséget viselő embert nem vettek célba annyira mint az igazgatókat. Igazga­tót bírálni, támadni, levál­tani már annyira divatba jött, hogy kultusszá vált, valósággal sportot űznek belőle. Az igazgatók helyzetében az a lényeg, hogy a nagy kötelezettségük és felelőssé­gük mellett jogkörüket ala­posan megnyirbáltuk. Pél­dául, ha az igazgató hallgat az önigazgató szervek ülé­sén, akkor passzivitásáért bírálják, ha pedig beszél, javasol, indítványoz, akkor azt mondják róla, hogy sa­ját akaratát, elképzelését akarja rákényszeríteni az önigazgató szervekre. Tehát megérett a helyzet, hogy önigazgatási rendszerünkben pontosabban meghatározzuk az igazgatók és vállalatve­zetők társadalmi helyét, sze­repét, jogkörét. Szorosan összefügg ezzel az igazgatók és vállalatve­zetők kötelező újraválasztá­sának való alávetése. A Szocialista Szövetség Szö­vetségi Választmánya vég­rehajtó bizottságának ülé­sén főként ezt a kérdést vi­tatták. Mindenekelőtt megállapí­tották, hogy az igazgatók helyzete és jogköre tisztá­zatlan. A legtöbb vállalati szabályzat kevés figyelmet szentel ennek a kérdésnek, a munkatörvény sem ren­delkezik az igazgatókról és vállalatvezetőkről, vagyis nincs jogszabály, amely sza­batosan meghatározná he­lyüket, szerepüket és hatás­körüket. Ugyanakkor a törvények határozottan előírják, hogy az igazgatót és a többi vál­lalatvezetőt minden negye­dik évben új választásnak kell alávetni. Az újságok hasábjaira ilyenkor a pályá­zati hirdetmények tömkele­ge jelenik meg. A pályázati feltételeket pedig, jól tud­juk, hogyan állítják össze, sokszor bürokratikus fölfo­gások szellemében, máskor valamilyen egyéni érdek alapján. Ennek az a követ­kezménye, hogy sok esetben a rossz igazgató megmarad a helyén, a jót viszont le­váltják. A Szocialista Szövetség szervezeteire és tagságára ezen a téren az a feladat hárul, hogy kezdeményezzék a vállalati szabályzatok fe­lülvizsgálását, és politikai akcióval hassanak oda, hogy a szabályzatokból kiküszö­bölődjenek az olyan rendel­kezések, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos érde­keknek megfelelő pályázatot, úgynevezett testhez szabott pályázatot írjanak ki. Ez sürgős feladat, mert az igaz­gatók és vállalatvezetők vá­lasztása küszöbön áll, de­cemberben már megjelennek a pályázatok. A vonatkozó törvényt is módosítani kell, mégpedig abban az értelemben, hogy az igazgatói állásra a mun­kaszervezetek csak akkor írjanak pályázatot, ha az igazgató nem felel meg a munkahelyén. Ez lehetővé teszi, hogy a jó igazgató akár nyugdíjazásáig, de leg­alábbis huzamosabb ideig megmaradjon állásában. Olyan indítvány is elhang­zott, hogy a többi vállalat­­vezetőt egyáltalán ne ves­sék alá a kötelező válasz­tásnak, hanem státusuk le­gyen ugyan­olyan, mint a munkaszervezet minden más tagjáé. Mindennek az a cél­ja, hogy a jó igazgatók és vállalatvezetők ne távozza­nak állásukból pusztán an­nak folytán, hogy formailag megtartjuk a rotáció és a kötelező választás elvét. Ez azonban még csak kez­deményezés. A szkupstinai bizottságokra vár, hogy er­re vonatkozólag törvényes rendelkezéseket javasolja­nak. Az ülésen az ifjúság prob­lémáiról is tárgyaltak, s megvitatták a Szocialista Szövetség Szövetségi Vá­lasztmányának jövő júliusig terjedő munkaprogramját és költségvetését. Szi Hazai vagonokat vásárol a zágrábi vasúti vállalat Ugyanolyan feltételekkel kapja, mint az olaszoktól Vagongyárai­ak megegyez­tek abban, hogy ugyanazért az árért, ugyanazon a ha­táridőn belül készítenek el 1600­ vagont a zágrábi vas­úti szállítóvállalat számára, mint annak idején az ola­szok felajánlották — jelen­tette be tegnap Sava Petro­­viic, a jugoszláv vagongyá­­raik ügyviteli egyesülésének igazgatója. A belgrádi gaz­dasági bank ugyanis értesí­tette az ügyviteli egyesülést, hogy kilenc évre 85 millió új dinár hitelt ad a vagonok el­készítésére, azzal a feltétel­lel, hogy a zágrábi vasúti szállítóvállalat 1970. július elseje és 1977. január elseje között visszafizeti ezt az ösz­­szeget. A kamat azonban va­lamivel nagyobb és a tör­lesztési határidő valamivel rövidebb lesz, mint az ola­szokkal tervezett üzlet eseté­ben. Eszerint az ügyviteli egyesülés és a zágrábi szál­lítóvállalat között még meg­lehetősen hosszadalmas tár­gyalás várható. Ha sikerül megkötni az üz­letet, a szóban forgó 1600 vagont a manibori Boris Kid­­rič, a kraljevói vagongyár, a niši gépgyár, a szarajevói Vaso Miakm-Cmi, a Smede­­revska Palacka-i Goša, a Slavonski Brod-i Djuro Dja­­kovic, a zrenjanini Siivoz és a szabadkai Bratstvo készíti el. Épülnek első jégtörőink Egy magyarországi hajó­gyár jövő őszre elkészíti el­ső két jégtörő hajónkat. Le­génységüket még vízre bo­csátásuk előtt kiképzik, hogy már a jövő télen felvehes­sék a harcot a Dunán kép­ződő jégdugók ellen. A két hajó a legveszélye­sebb szakaszon, a jugoszláv— magyar határ és Bogojevo között, a dalji kanyarban és Apatinnál teljesít majd szolgálatot. Vízgazdasági vállalataink a jövőben még néhányat vásárolnak mellé­jük, hogy hatékony, ütőké­pes jégtörő flottát teremtse­nek. Mindkét hajónak 1300 ló­erős motorja lesz. A téli hónapok után vontatásra, uszályhúzásra állítják be őket. Még az idén elkészül az új apatini gát Apatinban még az idén befejezik egy új, három ki­lométer hosszú erős gát épí­tését, azután pedig folytat­ják a régi gátrendszer erő­sítését, hogy megbízható vé­dőgyűrűvel vegyék körül a várost. Az 1965. évi árvíz idején ugyanis Apatin és környéke volt az egyik leg­gyengébb szakasz a Duna gátrendszerében. Szerda, 1967. november 1. Bolgár fegyenceket fogott el egy macedóniai közlekedési rendőr A lovecsi börtönből szöktek meg Atamasz Mieskarovsziki ma­cedón közlekedési rendőr Delcsevo közelében, a jugo­szláv—bolgár határ mentén letartóztatott két megszökött bolgár fegyencet. Mindket­ten a lovecsi fegyházból szök­tek meg. Húsz-húsz évi bör­tönre voltak ítélve. A két szökevény Obel helység közelében lépte át a határt. Éppen a kocsanei úton haladtak, amikor Macs­ka­rovszki észrevette és fel­szólította őket, hogy igazol­ják magukat. Mivel semmi­lyen okmány nem volt ná­luk, előbb futásnak ered­tek, majd szembefordultak a rendőrrel. Micskarovszki kénytelen volt erőszakhoz folyamodni, hogy beültethes­se őket a járőrkocsiiba. Útban a rendőrállomás fe­lé az egyik fegyenc megtá­madta a kormánykerék mel­lett ülő Micskarovszkit. Ez végső erőfeszítéssel megállí­totta az autót, és egy teljes órán át pisztollyal a kezében tartotta sakkban a két fe­gyencet, amíg meg nem je­lent az úton egy autóbusz és utasai a segítségére nem siettek. A két szökött fegyencet beszállították a rendőrállo­másra, értesítették a bolgár rendőrséget, majd mindkét szökevényt átadták a bolgár hatóságoknak. A macedón belügyi titkár­ság jutalomra terjesztette elő a bátor milicistát.

Next