Magyar Szó, 1968. október (25. évfolyam, 271-301. szám)
1968-10-01 / 271. szám
Kedd, 1968. október 1. Kevés a tároló Több mint félmillió tonna gyümölcs vevőre vár — Korlátozzák a déligyümölcs-behozatalt — A bab felkapott termény A gyümölcstermelők vitték a szót az újvidéki gyümölcs- és zöldségkiállításon rendezett tanácskozáson, amelyet a célból szervezett a Szövetségi Gazdasági Kamara, hogy egybehangolja a termelést a hazai és a külföldi piac felvevőképességével. A szakemberek megjegyezték, hogy az utóbbi években csupán a nagygazdaságok 45 000 hektár gyüttmölcsöst és 28 000 hektár szőlőt telepítettek. Nagyobb részük a közelmúltban termőre fordult, az idén több mint félmillió tonna gyümölcs termett, nemsokára pedig több mint 800 000 tonna fog teremni ezeken az ültetvényeken. A lakosonkénti fogyasztás nálunk alacsony, részint azért, mert nem mindenhová jut el a gyümölcs, részint azért, mert az elégtelen tárolótér miatt a fogyasztás néhány hónapra szűkül. Az idén is félmillió tonna gyümölcsöt kell a téli hónapokban értékesíteni. Ez nagymértékben csökkenti a termelők jövedelmét, hiszen egyszerre dobják piacra az egész évi termést. A felszólalók felrótták a kereskedelmi vállalatoknak, hogy csak saját hasznukat nézik, ezért drágán adják a gyümölcsöt, s nem törekszenek arra, hogy jutányosabb áron többet forgalmazzanak. A termelők raktárak és hűtőházak építését sürgették, és követelték, hogy alacsonyabb kamatlábbal, hoszszú lejáratú hitelt kapjanak tárolók építésére. Előnyösebb hitelfeltételekkel, kedvezőbb helyzetbe jutnak, és növelhetik a gyümölcskivitelt is. A gyümölcstermelők kedvezőnek ítélték meg a külkereskedelmi titkárságnak azt a szándékát, hogy korlátozza a déligyümölcs-behozatalt, s ezzel megkönnyítse a hazai bő termés értékesítését. Marko Uzela, a Szövetségi Élelmiszertartalékok Igazgatóságának vezérigazgatója nagyszabású szervezett babtermesztési akciót jelentett be. A száraz bab ismét keresett cikk a hazai és külföldi piacon. Termesztését érdemes felkarolni. Az igazgatóság ezért előleget fog adni a babtermelőknek. Bejelentette azt is, hogy az igazgatóság hajlandó anyagilag is hozzájárulni a tárolók és hűtőházak építéséhez. Oltóbicskától a kistraktorig kevesebb néző, de több vevő van a gyümölcs- és zöldségkiállításon a mezőgazdasági gép- és felszerelés bemutatónak. Az újvidéki Agrovojvodina traktorokatés kapcsolható eszközöket, a s ljubljanai Agrostroj öntözőberendezéseket állít ki. A legtöbben mégis a belgrádi Agrooprema cég által kiállított nyugatnémet Agraria kertészeti kisgépek között tolongnak. Egy- és kéttengelyes, 5—18 lóerős traktorok és kapcsolható eszközök vásárolhatók lefizetésre. A vevő egy-, két-, három- vagy ötévi részletre vásárolhat aszerint, hogy 5000, 10 000, 30 000 dinárért vagy ezt meghaladó összegért vásárol, azzal, hogy a vételár felét készpénzben kifizeti. Érdekességként megemlíthetjük, hogy ez a cég, az elmúlt másfél év alatt, több mint ezer ilyen kisgépet adott el. A gépek csarnokában a francia gyártmányú gyümölcsosztályozó gépeken kívül (nagygazdaságoknak, kereskedelmi és kiviteli vállalatoknak nélkülözhetetlen fölszerelés), mini-szőlőpréseket, oltóbicskát, metszőollót, házi és motoros permetezőt láthatnak a kiállítás látogatói. Ma délelőtt 10 órakor az újvidéki terménytőzsde a kiállításon burgonyaaukciót rendez. S. Z. Gyümölcsosztályozó gép munkában A tanácskozás részvevői: Az első sorban a topolyai szövetkezet agronómusai és igazgatója Schrinek bácsi néhányszor már megfordult Németországban sörügyben. Az ő érdeme is, hogy az ország 23 sörgyára közül minőség tekintetében az apatini került az élre. Pedig néhány évvel ezelőtt még a 19. helyen állt. Hogy főzik a kiváló sört? Ezt az idős sörgyári munkás német alapossággal elmagyarázza; megtudjuk, hogy ez nem a korszerű berendezéstől függ elsősorban, hanem a szaktudástól, a tradíciótól. De még a víznek is nagy beleszólása van. Megemlíti, hogy a háború után az angolok leszerelték és elszállították a híres német festékgyárakat, olyan festéket, mint a németek, mégsem tudtak kotyvasztani. Miért? Mert a britek megfeledkeztek a vízről. Apatinban a Duna mellett 60 méter mély kutakat fúrtak a sörgyár részére. Ezekből a kutakból olyan összetételű és lágyságú víz buzog, amely a sörgyártásra a legalkalmasabb. —■ Németországban rendelet van rá — mondja —, hogy a sört két hónapig érlelni kell, csak azután szabad hordókba ömleszteni vagy palackozni. Ezzel szemben a mi gyárunkban még tegnapelőtt is előfordult, hogy a kifőzés után három napra már a vendéglőben volt a sör. Bizony olyan is volt az. Az idén már a legnagyobb kánikulában is legalább másfél hónapig hagyhattuk a pihentetőben. Ezek a pihentetőpincék, a kutak és az új berendezések, a gépek bizony sok pénzbe kerültek nekünk. De most legalább korszerű és versenyképes a gyárunk. — Az apatini és a többi vajdasági sörgyár nagy múltra tekint vissza, híres sörökről mégse igen beszélhetünk. Miért van ez? — Nagyjából már elmondtam. Meg aztán — mosolyog — amilyenek voltak a sörgyáraink, olyanok voltak a fogyasztóink is. Vagyis nem mindenütt itták volna azokat a löttyöket, amelyeket mi főztünk. A fogyasztók igénye is hathat a termelésre. De most már a mi apttini sörünkkel nem vallanánk szégyent külföldön sem. — Szűkebb hazánkban vagy hét sörgyár működik, de egyetlen igazi sörözőről se tudunk. — Ebben már a vendéglátóipar a fő ludas. Valószínűleg hiányzik az ötlet és a kezdeményezés. Mi indítványoztuk már, hogy a gyár menzáját alakítsák át sörözővé. De nehezen megy az ilyesmi. Mert a sörözőt el sem lehet képzelni csapolt sör nélkül. — Igen, a csapolt sör. Manapság miért ritkaság ez nálunk? Nem készítenek hordós sört? — Ez sem rajtunk múlik, hanem a megrendelőn. Pincéreink nagyon kémyelmesek. Csapra ütni a hordót, tisztán tartani a csapot, ez időt vesz igénybe. Sokkal egyszerűbb a sörösüveget c. vendég elég tenni. Jó múltkorjában betértem egy újvidéki étterembe, volt csapolt sör, kértem egy kriglivel, de nem lehetett meginni, büdös volt. Mert a pincér urak elfelejtették kitisztítani a csapot, mielőtt csapra ütötték a hordót. Pedig a vendéglátóiparnak megérné a fáradságot, hogy hordós sört mérjen ki. Ezen nagyobb a haszon, mint a palackozotton, és manipulálni is lehet a habbal. De ami a legfontosabb: a csapolt sörnek nincsen párja. Németországban, Csehszlovákiában, Ausztriában enélkül alighanem a felére csökkenne a sörfogyasztás. Nálunk így se csökken. Csak ebben a gyárban tavaly 220 ezer hektoliter sört főztek. Itt van az ország legnagyobb malátagyára, évente 700 vagonnal pörkölnek, ebből félmillió hektoliter sört főzhetnének. Az év derekán befejezték a gyár korszerűsítését, azóta óránként 36 000 palackot töltenek meg az automata gépek. Percenként tehát hatszázat. Egy közepes nagyságú falunak ekörül mozog a napi sörfogyasztása, kánikulában. Egy óra alatt csak az avatini gyár hatvan falut ellát sörrel. S rajta kívül még hat ilyen gyár működik árpa s komlótermő pátriánkban. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy sör nélkül maradunk, mint a harmincas évek elején, amikor a gazdasági válság miatt csak két sörgyár dolgozott Vajdaságban, s öt dinárért adtak egy vohár sört, a bor literjét pedig 2 dinárért mérték. — Maguk sörgyáriak, hogy fogyasztják ezt a cseppfolyós kenyeret? — Bögrével, forrón, hab nélkül, meghűlés ellen. Schmid bácsi, az apatini sörgyár legrégibb és legöregebb munkása nyugdíjba készül; német származása ellenére sohasem volt nagy rajongója és túlzott fogyasztója a sörnek, élete mégis a sörgyárban telt el. NÉMETH István Sör, habbal MAGYAR SZÓ 3. oldal A bőtermő búzafajták termesztésének tíz éve Termelőink a világ legjobbjai között — Az új hazai fajták felveszik a versenyt a külföldiekkel — Elismerés a legjobb szakembereknek, mezőgazdasági szervezeteknek és intézeteknek Búzatermelők és tudományos futatómunkások tanácskozása újvidéken Jelentős évfordulón és ennek az évfordulónak megünneplése jegyében zajlott le tegnap a vajdasági búzatermelők és tudományos kutatómunkások hagyományos őszi tanácskozása, a Tartományi Gazdasági Kamara szervezésében, az újvidéki Szerb Népszínházban. Egy évtizeddel ezelőtt kezdték el, előbb a nagyüzemek, majd az egyéni gazdálkodók a nagy hozamú búzafajták termesztését. Az idén ünnepeljük a korszerű mezőgazdasági termelés tizedik születésnapját is, hiszen a bőtermő olasz búzafajták vetésével technológiai forradalom kezdődött a vajdasági szántóföldeken. Djordje Gvozdenovic, a Tartományi Gazdasági Kamara elnöke üdvözölte a színházteremben egybegyűlt tudósokat, agronómusokat s a vendégeket, közöttük Ilija Kajačićot, a Tartományi Szkupstina elnökét, Stipan Marušićot, a tartományi végrehajtó tanács elnökét és Sava Filipovic mérnököt, a tartományi végrehajtó tanács alelnökét. Utána Jen Srbovan, a kamara alelnöke olvasott fel beszámolót a nagy hozamú búza termesztésének évtizedéről. Elmondotta, hogy a vetésterület csökkenése ellenére még egyszer annyi kenyérgabona terem a búzamezőkön, mint a háború előtt, de mint 1958 előtt is. Vajdaság az ország éléskamrájává vált, s a piacra kerülő búzának felét szolgáltatja. Az új fajták elterjedése, a korszerű termelési folyamatok elsajátítása meghozta gyümölcsét, csaknem teljesen megszabadultunk a behozataltól. Termelőinket, szakembereinket és tudósainkat dicséri, hogy túlszárnyalták tanítómestereiket, az olaszokat is, akiktől az első nagy hozamú fajtákat behoztuk. Ma már nagyobb átlagtermést takarítunk be mint az olaszok. Nagygazdaságaink és sok földművesünk a világ legjobb búzatermesztői közé küzdötték fel magukat. Ezt annál inkább állíthatjuk, mert az utóbbi évek terméseredményei a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is igen jók. A termelők ezzel megcáfolták azt az állítást is, hogy Vajdaság nem búzatermelő vidék. Jon Srbovan a továbbiakban kifejtette, hogy a reformintézkedések a vajdasági búzatermelőket is belterjesebb termelésre ösztönözték. Az eredmények kézzelfoghatók. Mindamellett a mezőgazdaság gazdálkodási feltételeinek romlásával csökkent a búzatermesztés jövedelmezősége. Mivel a kenyérgabona Vajdaságban a vetésterület 27 százalékát foglalja el, nem lehet közömbös számunkra az a tény, hogy veszélybe került az intenzív búzatermelés. A gazdálkodási feltételek javítására a tartományi kormány javaslatot terjesztett be a szövetségi szervekhez. Mivel elegendő búzát termelhetünk és mentesülhetünk a behozataltól, szükségesnek mutatkozik a hazai búzapiac megteremtése és az is, hogy a búzát elismerjék különleges árunak. Elsősorban is a termelés, a forgalom és a feldolgozás folyamatos pénzellátását kell megoldani, elegendő tárolót építeni a termés befogadására, és pontosan megszabni a Szövetségi Élelmiszertartalékok Igazgatóságának szerepét és hatáskörét. A jövedelmezőbb termelés érdekében a termelők és malomipari vállalatok hathatósabb együttműködésre, integrációjára van szükség. A termelőkre tartozik, hogy új bőtermő fajták beiktatásával és az agrotechnikai újítások alkalmazásával kiküszöböljék a még elég nagy termésingadozásokat, és hogy tovább növeljék a hozamokat. A Tartományi Gazdasági Kamara mezőgazdasági és szövetkezeti tanácsának határozata értelmében a kamara elismerésben részesítette Vajdaság számos tudósát, agronómusát, mezőgazdasági szervezetét és tudományos intézetét. Emlékéremmel és elismerő oklevéllel jutalmaztak 50 tudományos intézetet, mezőgazdasági szervezetet, mezőgazdasági állomást és tudóst, többek között dr. Petar Drezgicet és dr. Slavko Borojevicet. Ezenkívül 145 mezőgazdasági szakember elismerő oklevelet kapott. Az emlékérmet és elismerő okleveleket tegnap délután ünnepélyes keretek között adták át a tartományi szkupstinában. A tanácskozáson a nagy hozamú búzafajták termesztésének tízéves tapasztalatait dr. Petar Drezgic professzor elemezte, utána dr. Slavko Borojevic az eddig termesztett nagy hozamú fajták tulajdonságairól beszélt, és ismertette a tudományos-kutatómunka további feladatait. A felszólalók elismeréssel adóztak a tudományos és kutatómunkásoknak, az új hazai búzafajták nemesítőinek. Ezek a fajták Vajdaságban polgárjogot nyertek, a termelők meggyőződtek jó tulajdonságaikról, s szívesen vetik őket. Többen szóltak termelési tapasztalataikról, és véleményt cseréltek a búzatermesztés időszerű kérdéseiről. SOMOGYI Zoltán