Magyar Szó, 1969. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1969-02-01 / 30. szám

Szombat, 1969. febr. : MAGYAR SZÓ A megszorítás ismét csupán a gazdaságot sújtja Csaknem hetvenmillió dinárral csökken a vajdasági bankok hitelezőképessége — A Nemzeti Bank meg­szorító intézkedései következ­tében a vajdasági ügyviteli bankaik hitelezőképessége 60—70 millió ú­j dinárral csökkent — á­llapítottá­k meg a vajdasági ügyviteli bankok képviselőinek tegnapi újvidé­ki összejövetelén.­ Az új intézkedések — a különleges hitelek 1 száza­lékos bevonása és a bankok kötelező letéteinek 30 száza­lékról 32 százalékra való nö­velése — kizárólag a gazda­ságot sújtja. Ezzel kapcsolat­ban Nikola Erdeijein, az Új­vidéki Bank igazgatója el­mondotta, hogy a pénz szám­talan olyan csatornán is kerül forgalomba, amelyekre nincs hatásuk a bankoikmaik, vi­szont a pénzbevonás a ban­kok útján történik és csupán a gazdaságra mér csapást, mert a gazdaságon kívüli te­vékenységek fogyasztását nem érinti. A Nemzeti Bank intézkedései az ügyviteli ban­kok eszközeit kurtítják meg, ezek pedig csupán a gazda­ságnak, méghozzá csakis a jól menő vállalatoknak a pénzeszközeit nyirbálják meg, hiszen a gyengébbtől nincs mit elvonni. Az ülés részvevői állást foglaltak amellett, hogy a forgalomban levő pénz me­ny­­nyiségét elsősorban a ban­kok kötelező letétével sza­bályozzák, mert a különleges hiteleket jobbára Szerbia és Vajdaság bankjai, illetve gazdasága kapta, tehát kor­látozásuk következményét nem egyformá­n érzi meg az ország gazdasága. A különle­ges hitelek előző bevonásá­val Vajdaság gazdaságát már eddig is alaposan elszegényí­tették, s az újabb megszorí­tás még súlyosabb helyzetet idéz elő. A megszorító intézkedések különöse­n a mezőgazdaságot sújtják. A pénzbevonás első részlete ugyanis egybeesik a vetés idejével. A múlt évi termés értékesítéséből befo­lyó összeg szinte egyenesen a Nemzeti Bank kasszájába megy, a tavalyi búzafelvá­sárlása hitel fejében, aligha lesz tehát elég pénz a vetés költségeinek fedezésére. Ép­pen ezért többen is amellett szálltak síkra, hogy a búzá­ra, cukorra és a dohányra adott egymilliárd új divniáros készlethitelt a készletek ki­merítése után is a mezőgaz­daság hitelellátására fordít­sák. K. B. Ran­cskov­ics Erzsébet, a szabadkai nőt­anács elnöke abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a ház elején öt teljes órán át Tito elnök vendége volt Brionni szige­tén. Az Országos Nőtanács küldöttségének volt ő is a tagja. Napokig készült ama, hogy ott elmondja, hogyan élnek a szabadkai nőik, mi­lyen­ problémákkal és gon­dokkal kell megbim­kózn­ioik a miindenniinapi életben, a csa­ládban és a munkapadok mellett. És most amikor is­mét íróasztala mellett talál­tuk, a­z elmúlt napok izgal­ma még mindig ott ül az ar­cán. — Tito elnök ott ü­lit kö­zöttünk, figyelmesen meg­hallgatott bennünket, és vá­laszolt kérdéseinkre — kezd­te rövid beszélgetésünket. Mindenre kiterjedt a figyel­me, s mint a lapokban is ol­vashatták, főiként a gyer­mekvédelem érdekelte. Ed­dig háromszor láttam elnö­künket: 1948-ban a párt V. kongresszusán, azután ami­kor Szabadkán járt és mos­t... mindig más volt, s mindig friss, közvetlen és figyelmes. Közvetlenségével egészen leki­lincselt ben­nünket. Amikor a találkozás, a kézfogás izgalmán átes­tünk, illetve átsegített ben­nünket, s Majda Gaspari elvtársnő az Országos Nőta­­nács alelnök­e röviden tájé­koztatta a nők helyzetéről, elnökünk azonnal a gyer­mek­védelemről kezdett ér­deklődni. Erre olyan visita ke­letkezett, hogy a nők szinte egymás szájából kapkodták a szót. A harminchárom delegátus közül tizen­nyolcan szólalta­k meg ... bevallom, jómagam nem ju­tottam szóhoz, de azzal vi­gasztalódtam, hogy mi itt Szabadkán valóban sokkal messzebbre jutottunk gyer­mekvédelemben min­t más vidékeik, példá­ul Szerbia vagy Kosovo úgyhogy most Szlovénia és néhány fejlet­tebb horvátországi város mögött állunk e tekintetben. — A nők politikai szere­péről is sokat beszélgettünk — folytatta. — Itt állunk a választások­­küszöbén, s az a véleményünk, hogy azok­nak a dolgozó nőknek, akik a termelésben megállják he­lyüket, tevékenyek a poli­tikai életben, ott a helyük a képviseleti testületekben is. Arról is beszélgettünk elnö­künkkel, hogy a kongresszu­si dokumentumok keveset­­ foglalkoznak a nők általános­­ helyzetével, tehát a kong­resszuson ennek a kérdésnek nagyobb nyoma­tékot kellene adni. Erről egyébként Tito elvtárs és Kab­dell elvtárs is biztosított bennünket. — Két és fél óra hosszú idő, mégis nagyon gyorsan elröppent. De arra elég volt, hogy sok fontos kérdésben véleményt cseréljünk, és ki­merítően tájékoztassuk Tito elvtársat, aki beszámolónk­kal igen meg volt elégedve. Hangsúlyozta annak fontos­ságát, hogy a családtervezés kérdését intézményesen kel­lene megoldani. Beszélget­tünk a nők foglalkoztatásá­nak nehézségeiről­­is. Az volt az általános vélemény, hogy erre a szolgáltatóipar nyújt­ja a legkedvezőbb feltétele­ket : egyrészt foglalkoztatja a nőket, másrészt segítsé­gükre van a házimunkában. Megkönnyíti helyzetüket a második műszakiban! A beszélgetés után Tito elnök feleségével ebéden látta vendégül a delegációt. Ott volt még Kardelij, Koca, Popovic, Bakaric elvtárs, Savka Dabčević-Kučar és sok más kiemelkedő szemé­lyiség. Raicskovics Erzsébet el­árulta, hogy autogramot kért elnökünktől, s meg is kapta­ az étlapra, mert hir­­telenében nem volt m­ás a keze ügyében. A m­e­zetek felelősiek. Azt állítot­ták ugyanis, hogy a szövet­kezetek nagy hasznot szá­mítanak rá a műtrágyára, nekik pedig csökkentették az árdotációt, a­zt azonban el­felejtették megindokolni, miért kell egyedül a mezőgazdaságnak visel­nie az árdotáció csök­kenéséből eredő veszte­ségeket. A tárgyalás egy ideiig köl­csönös vádaskodással folyt, amíg egy felszólaló adatok­kal nem bizonyította, hogy a műtrágyagyárak is emel­ték a műtrágya árát. Ezt azután kénytelenek volta­k beismerni, hozzáfűzték azon­ban, hogy a­z eddiginél jobb műtrágyát adnak, nagyobb a hatóereje, ezenkívül kiseb­bek a szállítás költségei is. Valóban az úgynevezett komplex műtrágya hatóere­je sokkal nagyobb a klaez­­saiscus kevert műtrágyáénál, és a vegyítési költségeket nyilván­­el kell nekik is­merni. Ebben egyet is értettek, csak az a baj, hogy túl nagy különb­ségek vannak a vegyí­­tési költségek között. A pra­­hovói és az újvidéki gyár költsége tonnánként 18 500 régi dinár, a pancsovaié és a kustimináé pedig alig 8000 dinár. A két tanács azt ja­vasolta, hogy ezekre a költségekre is­merjenek el tonnánkét 7000 régi dinárt. A panicsovaci műtrágyagyár igazgatója egyetértett ezzel a javaslattal, a többiek azon­ban gondolkodási határidőt kértek. Ami pedig a szövetkezetek nagy hasznát illeti, meg­állapították, hogy az ál­lítás nem fedi a valóságot Vajdaságban ugyanis a szö­vetkezetek átlag 3,5 régi di­nár hasznot számolnak el, sőt ebben benne van a rak­tározási és a kezelési költ­ség is. Különösen, a raktáro­zási költségek nagyok, mert a banik az ilyen kölcsönökre nagy kamatot számít fel. Bebizonyul­t az is, hogy az utóbbi időben nemcsak a műtrágyagyárak emelték termékeik árát, hanem a műanyag zsák és a szállítási költségek is emelkedtek. Az ülés végső felé már le­­csendesed­tek a kedélyek, sőt közös álláspontot is si­került kialakítani. Elhatá­rozták ugyanis, hogy hétfőn az ülésen elhangzott javas­latok és határozatok alapján a Tartományi Gazdasági Ka­mara képviselője a Szövetségi Gazdasági Kamarában a mű­trágyagyáraikkal együtt még egyszer meghányják-vetik a­­z műtrágya drágulásának aka­dt, és árcsökkentési javaslatu­kat beterjesztik a Szö­vetségi Végrehajtó Ta­nácsnak. Ez szerdai ülésén eldönti, hogy mennyivel csökkenti a műtrágya árát. A két ta­nács véleménye szerint azon­ba­n a műtrágya árát min­denképp a reform megszab­ta szintre kell leszállítani. Még egy érdekes döntés született: a jövőben a vaj­dasági mezőgazdasági szer­vezetek a szükséges 700 000 torma műtrágyát árlejtésen veszítik meg attól a műtrágya gyártól, amely a legkedve­zőbb áron kínálja termékét. P. E . műtrágyaárakat vissza a régi szintre - javasolja a Tartományi Gazdasági Kamara két tanácsa A mezőgazdasági szervezetek és a műtrágyagyáraik képviselői széles körű megbeszélést tartottak tegnap Újvidéken A Tartományi Gazdasági Kamara két tanácsa a mezőgazdasági szervezetek és a műtrágyagyárak kép­viselőivel tegnap Újvidéken tárgyalt a műtrágya egy­re emelkedő áráról. Többek között megállapították, hogy 1965 után a műtrágya ára átlag 10 százalékkal növekedett, és hogy ezáltal a műtrágyagyárak 6,5 milliárd régi dinárt vettek el a mezőgazdaságtól. A műtrágyagyárnak képvá­l­óan azt hangoztatták, hogy felől ez ülés elején kórus-­ az árdrágításért a szövetke- Vendégségben Titónál Raicskovics Erzsébet elmondja brioni-szigeti élményei! Február 5-étől szabad jószágforgalom Vajdaságban Emelkednek a jószágárak A tartományi állatorvosi felügyelőség tegnapi közlé­se szerint a szövetségi fel­ügyelőség felszabadította Vajdaságban a sertés- és a szarvasmarha-forgalmait és -kivitelt, és február 5-étől kezdve a tartományból is megindulhat a jószágkivitel azzal, hogy a szállítók köte­lesek szigorúan betartani a­z állatorvosi előírásokat. Miután az érdekelteik már számoltak ezzel a lehetőség­gel, a sertés és újabban a szarvasmarha, a hízó és hí­zott borjú és üsző ára napról napra emelkedik. M­int már közöltük, az exportvágóhidiak nagyobb tétel sertés behoza­talának eng­edélyezését kér­ték, s hetvenezer darab ser­tés behozatalára már meg is kapták az engedélyt. A vajdasági jószágpia­­con, mint várható volt, hiány mutatkozik. Első­sorban a sertés-, de új­ab­ban a fiatal szarvasmar­ha-kereslet is annyira meg­növekedett, hogy pillanatnyi­lag alig van rá fedezet. Az év elején még szavatolt á­ron kínálták a szarvasmarhát, az utóbbi héten még jóval ma­gasabb árszinten is megszűnt a kínálati. A malac- és a sül­dőkereslet emelkedett, kíná­lat alig van. Mindez termé­szetesen kihat a kukorrica- és a ta­ka­rmá­nykereslet és a­z árak alakulására is. lért kéri a jugoszláviai megszakítás római katolikus egyház bevezette a hitoktatásba a nemi felvilágosítást, és ezzel igen sok ország köz­oktatási hatóságait bátran megelőzte — köztük a miénket is —, a nemek viszonyára, a házasságra és a család problémáira azonban még mindig régi, dogmati­kus módon tekint. Mivel a házas­ság fel­bomlha­ta­lanságé­ra vonatkozó dog­mája mindinkább tarthatatlan, most keményen szembe­szegül a családtervezésre és a születésszabályozásra vo­natkozó világszerte egyre inkább terjedő modern tudo­mányos nézetekkel. Ennélfogva nem is meglepő, hogy a jugoszláviai püspöki kar nemrég beadvánnyal fordult a képviselőházhoz, hogy ne ismerjen el törvényesnek sem­milyen terhesség-megszakítást, más szóval teljesen tiltsa meg a művi vetélést. Annál me­ghökkent­őbb beadványának második pontja, amelyben indítványozza, hogy a készülő törvény kereken tiltsa meg azoknak az orvosoknak és egészségügyi dolgo­zóknak felelősségre vonását, akik meggyőződésből és lel­kiismeretük szavának engedve, nem hajlandók közremű­ködni a terhesség-megszakításban, és megtagadják az erre vonatkozó utasítás teljesítését. Egészségügyi szolgálatunk — akárcsak a világ minden más hasonló szolgálata — maga is ártalmasnak tartja a püspöki kar a terhesség­­megtiltását terhesség megszakítását, s csak a legszükségesebb eset­ben hajlandó beleegyezni. Ez világosan látszik a készülő törvényből is. Ám az is biztos, hogy ha a törvény telje­sen megtiltaná a művi vetélést, annak súlyos következ­ménye lenne: illegális terhesség-megszakítás. Ez pedig sokkal veszélyesebb, egészségügyi szolgálatunk 1961. évi adatai szerint pontosan tizenhétszer veszélyesebb. A készülő törvény minden nőnek megengedi, hogy megszakíttassa tehetsségét, ha a beavatkozás a társada­lom etikai normái szerint okvetlenül szükséges, va­gy ha a magzat kihordása veszélyeztetné egészségét. Ez azon­ban a római katolikus egyházat, úgy látszik, egyáltalán nem érdekli, hiszen beadványában azt kéri, hogy az egész­ségi dolgozók megtagadhassák a beavatkozá­st, ha ellen­kezik egyéni meggyőződésükkel. Ezek szerint voltakép­pen törvényszegésre szólítja fel őket. Ezzel szemben an­nak idején, amikor törvényhozásunk még nagyon merev álláspontot képviselt a terhesség-megszakítással szemben, és amikor az illegális abortuszok száma évente még meg­haladta a 300 000-et, a katolikus egyház, emlékezetünk szerint, egyszer sem hívta fel az orvosokat és egészség­­ügyi dolgozókat, hogy ne vállaljanak ilyen műtétet. A terhességet csak fogamzásgátlással lehet megelőzni. A püspöki kar azonban beadványában egyáltalán nem említi meg ezt a lehetőséget. Nem tanúsít annyi megér­tést a nők és a családok problémái iránt, mint, mond­juk, a francia református egyház, amely még 1956-ban kimondta: „az ember nem állat, hogy felelőtlenül hozzon világra új nemzedéket, ennélfogva meg kell engedni bi­zonyos születésszabályozást”, vagyis a fogamzásgátló sze­rek használatát. Más egyházak is rugalmasabban alkalmazkodnak az idő követelményeihez. A protestáns egyház és a buddhiz­mus engedélyezi a fogamzásgátló szerek használatát, mi több, a protestáns egyház „szaporodjatok és sokasodja­tok"’ bibliai idézet mellett ennek folytatására is hivatko­zik: „Hajtsátok­ birodalmatok alá a természetet!” Ám függetlenül a vallástól, a tudományos családter­vezés és születésszabályozás eszméje az egész világon egy­re nagyobb tért hódít, mert módot ad az embernek arra, hogy ma­ga határozza meg, hány gyereket akar és milyen időközökben. A nemzetközi családtervezési szövetségbe a megalakítása óta eltelt 17 év alatt több mint 50 ország lépett be, köztük Jugoszlávia is. A szervezet olyan nagy elismerésre tett szert, hogy 1964-ben az ENSZ megtette konzultatív tagjává. Dr. Franz Novak, a ljubljanai nőgyógyászati klinika igazgatója a következőket mondta a püspöki kar bead­ványával kapcsolatban. Mint orvos, természetesen én is ellenzem a terhesség-megszakítást. A katolikus egyháznak­­azonban, ha segíteni akarna, más irányba kellene hatnia, mégpedig közvetlenül a nőkre. Annál is inkább, mert mint egy svájci szaklap nemzetközi körkérdéséből ki­derül, a terhességüket megszakító nők között a katoliku­sok vannak többségben. Érthető, hisz egyházuk megtiltja nekik a fogamzásgátló szerek használatát. D. U. A 3. oldal — A kicsi ma egy módosító javaslatot terjesztett be (Jel)

Next