Magyar Szó, 1969. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1969-02-01 / 30. szám
Szombat, 1969. febr. : MAGYAR SZÓ A megszorítás ismét csupán a gazdaságot sújtja Csaknem hetvenmillió dinárral csökken a vajdasági bankok hitelezőképessége — A Nemzeti Bank megszorító intézkedései következtében a vajdasági ügyviteli bankaik hitelezőképessége 60—70 millió új dinárral csökkent — állapították meg a vajdasági ügyviteli bankok képviselőinek tegnapi újvidéki összejövetelén. Az új intézkedések — a különleges hitelek 1 százalékos bevonása és a bankok kötelező letéteinek 30 százalékról 32 százalékra való növelése — kizárólag a gazdaságot sújtja. Ezzel kapcsolatban Nikola Erdeijein, az Újvidéki Bank igazgatója elmondotta, hogy a pénz számtalan olyan csatornán is kerül forgalomba, amelyekre nincs hatásuk a bankoikmaik, viszont a pénzbevonás a bankok útján történik és csupán a gazdaságra mér csapást, mert a gazdaságon kívüli tevékenységek fogyasztását nem érinti. A Nemzeti Bank intézkedései az ügyviteli bankok eszközeit kurtítják meg, ezek pedig csupán a gazdaságnak, méghozzá csakis a jól menő vállalatoknak a pénzeszközeit nyirbálják meg, hiszen a gyengébbtől nincs mit elvonni. Az ülés részvevői állást foglaltak amellett, hogy a forgalomban levő pénz menynyiségét elsősorban a bankok kötelező letétével szabályozzák, mert a különleges hiteleket jobbára Szerbia és Vajdaság bankjai, illetve gazdasága kapta, tehát korlátozásuk következményét nem egyformán érzi meg az ország gazdasága. A különleges hitelek előző bevonásával Vajdaság gazdaságát már eddig is alaposan elszegényítették, s az újabb megszorítás még súlyosabb helyzetet idéz elő. A megszorító intézkedések különösen a mezőgazdaságot sújtják. A pénzbevonás első részlete ugyanis egybeesik a vetés idejével. A múlt évi termés értékesítéséből befolyó összeg szinte egyenesen a Nemzeti Bank kasszájába megy, a tavalyi búzafelvásárlása hitel fejében, aligha lesz tehát elég pénz a vetés költségeinek fedezésére. Éppen ezért többen is amellett szálltak síkra, hogy a búzára, cukorra és a dohányra adott egymilliárd új divniáros készlethitelt a készletek kimerítése után is a mezőgazdaság hitelellátására fordítsák. K. B. Rancskovics Erzsébet, a szabadkai nőtanács elnöke abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a ház elején öt teljes órán át Tito elnök vendége volt Brionni szigetén. Az Országos Nőtanács küldöttségének volt ő is a tagja. Napokig készült ama, hogy ott elmondja, hogyan élnek a szabadkai nőik, milyen problémákkal és gondokkal kell megbimkóznioik a miindenniinapi életben, a családban és a munkapadok mellett. És most amikor ismét íróasztala mellett találtuk, az elmúlt napok izgalma még mindig ott ül az arcán. — Tito elnök ott ülit közöttünk, figyelmesen meghallgatott bennünket, és válaszolt kérdéseinkre — kezdte rövid beszélgetésünket. Mindenre kiterjedt a figyelme, s mint a lapokban is olvashatták, főiként a gyermekvédelem érdekelte. Eddig háromszor láttam elnökünket: 1948-ban a párt V. kongresszusán, azután amikor Szabadkán járt és most... mindig más volt, s mindig friss, közvetlen és figyelmes. Közvetlenségével egészen lekilincselt bennünket. Amikor a találkozás, a kézfogás izgalmán átestünk, illetve átsegített bennünket, s Majda Gaspari elvtársnő az Országos Nőtanács alelnöke röviden tájékoztatta a nők helyzetéről, elnökünk azonnal a gyermekvédelemről kezdett érdeklődni. Erre olyan visita keletkezett, hogy a nők szinte egymás szájából kapkodták a szót. A harminchárom delegátus közül tizennyolcan szólaltak meg ... bevallom, jómagam nem jutottam szóhoz, de azzal vigasztalódtam, hogy mi itt Szabadkán valóban sokkal messzebbre jutottunk gyermekvédelemben mint más vidékeik, például Szerbia vagy Kosovo úgyhogy most Szlovénia és néhány fejlettebb horvátországi város mögött állunk e tekintetben. — A nők politikai szerepéről is sokat beszélgettünk — folytatta. — Itt állunk a választásokküszöbén, s az a véleményünk, hogy azoknak a dolgozó nőknek, akik a termelésben megállják helyüket, tevékenyek a politikai életben, ott a helyük a képviseleti testületekben is. Arról is beszélgettünk elnökünkkel, hogy a kongresszusi dokumentumok keveset foglalkoznak a nők általános helyzetével, tehát a kongresszuson ennek a kérdésnek nagyobb nyomatékot kellene adni. Erről egyébként Tito elvtárs és Kabdell elvtárs is biztosított bennünket. — Két és fél óra hosszú idő, mégis nagyon gyorsan elröppent. De arra elég volt, hogy sok fontos kérdésben véleményt cseréljünk, és kimerítően tájékoztassuk Tito elvtársat, aki beszámolónkkal igen meg volt elégedve. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a családtervezés kérdését intézményesen kellene megoldani. Beszélgettünk a nők foglalkoztatásának nehézségeirőlis. Az volt az általános vélemény, hogy erre a szolgáltatóipar nyújtja a legkedvezőbb feltételeket : egyrészt foglalkoztatja a nőket, másrészt segítségükre van a házimunkában. Megkönnyíti helyzetüket a második műszakiban! A beszélgetés után Tito elnök feleségével ebéden látta vendégül a delegációt. Ott volt még Kardelij, Koca, Popovic, Bakaric elvtárs, Savka Dabčević-Kučar és sok más kiemelkedő személyiség. Raicskovics Erzsébet elárulta, hogy autogramot kért elnökünktől, s meg is kapta az étlapra, mert hirtelenében nem volt más a keze ügyében. A mezetek felelősiek. Azt állították ugyanis, hogy a szövetkezetek nagy hasznot számítanak rá a műtrágyára, nekik pedig csökkentették az árdotációt, azt azonban elfelejtették megindokolni, miért kell egyedül a mezőgazdaságnak viselnie az árdotáció csökkenéséből eredő veszteségeket. A tárgyalás egy ideiig kölcsönös vádaskodással folyt, amíg egy felszólaló adatokkal nem bizonyította, hogy a műtrágyagyárak is emelték a műtrágya árát. Ezt azután kénytelenek voltak beismerni, hozzáfűzték azonban, hogy az eddiginél jobb műtrágyát adnak, nagyobb a hatóereje, ezenkívül kisebbek a szállítás költségei is. Valóban az úgynevezett komplex műtrágya hatóereje sokkal nagyobb a klaezsaiscus kevert műtrágyáénál, és a vegyítési költségeket nyilvánel kell nekik ismerni. Ebben egyet is értettek, csak az a baj, hogy túl nagy különbségek vannak a vegyítési költségek között. A prahovói és az újvidéki gyár költsége tonnánként 18 500 régi dinár, a pancsovaié és a kustimináé pedig alig 8000 dinár. A két tanács azt javasolta, hogy ezekre a költségekre ismerjenek el tonnánkét 7000 régi dinárt. A panicsovaci műtrágyagyár igazgatója egyetértett ezzel a javaslattal, a többiek azonban gondolkodási határidőt kértek. Ami pedig a szövetkezetek nagy hasznát illeti, megállapították, hogy az állítás nem fedi a valóságot Vajdaságban ugyanis a szövetkezetek átlag 3,5 régi dinár hasznot számolnak el, sőt ebben benne van a raktározási és a kezelési költség is. Különösen, a raktározási költségek nagyok, mert a banik az ilyen kölcsönökre nagy kamatot számít fel. Bebizonyult az is, hogy az utóbbi időben nemcsak a műtrágyagyárak emelték termékeik árát, hanem a műanyag zsák és a szállítási költségek is emelkedtek. Az ülés végső felé már lecsendesedtek a kedélyek, sőt közös álláspontot is sikerült kialakítani. Elhatározták ugyanis, hogy hétfőn az ülésen elhangzott javaslatok és határozatok alapján a Tartományi Gazdasági Kamara képviselője a Szövetségi Gazdasági Kamarában a műtrágyagyáraikkal együtt még egyszer meghányják-vetik az műtrágya drágulásának akadt, és árcsökkentési javaslatukat beterjesztik a Szövetségi Végrehajtó Tanácsnak. Ez szerdai ülésén eldönti, hogy mennyivel csökkenti a műtrágya árát. A két tanács véleménye szerint azonban a műtrágya árát mindenképp a reform megszabta szintre kell leszállítani. Még egy érdekes döntés született: a jövőben a vajdasági mezőgazdasági szervezetek a szükséges 700 000 torma műtrágyát árlejtésen veszítik meg attól a műtrágya gyártól, amely a legkedvezőbb áron kínálja termékét. P. E . műtrágyaárakat vissza a régi szintre - javasolja a Tartományi Gazdasági Kamara két tanácsa A mezőgazdasági szervezetek és a műtrágyagyáraik képviselői széles körű megbeszélést tartottak tegnap Újvidéken A Tartományi Gazdasági Kamara két tanácsa a mezőgazdasági szervezetek és a műtrágyagyárak képviselőivel tegnap Újvidéken tárgyalt a műtrágya egyre emelkedő áráról. Többek között megállapították, hogy 1965 után a műtrágya ára átlag 10 százalékkal növekedett, és hogy ezáltal a műtrágyagyárak 6,5 milliárd régi dinárt vettek el a mezőgazdaságtól. A műtrágyagyárnak képválóan azt hangoztatták, hogy felől ez ülés elején kórus- az árdrágításért a szövetke- Vendégségben Titónál Raicskovics Erzsébet elmondja brioni-szigeti élményei! Február 5-étől szabad jószágforgalom Vajdaságban Emelkednek a jószágárak A tartományi állatorvosi felügyelőség tegnapi közlése szerint a szövetségi felügyelőség felszabadította Vajdaságban a sertés- és a szarvasmarha-forgalmait és -kivitelt, és február 5-étől kezdve a tartományból is megindulhat a jószágkivitel azzal, hogy a szállítók kötelesek szigorúan betartani az állatorvosi előírásokat. Miután az érdekelteik már számoltak ezzel a lehetőséggel, a sertés és újabban a szarvasmarha, a hízó és hízott borjú és üsző ára napról napra emelkedik. Mint már közöltük, az exportvágóhidiak nagyobb tétel sertés behozatalának engedélyezését kérték, s hetvenezer darab sertés behozatalára már meg is kapták az engedélyt. A vajdasági jószágpiacon, mint várható volt, hiány mutatkozik. Elsősorban a sertés-, de újabban a fiatal szarvasmarha-kereslet is annyira megnövekedett, hogy pillanatnyilag alig van rá fedezet. Az év elején még szavatolt áron kínálták a szarvasmarhát, az utóbbi héten még jóval magasabb árszinten is megszűnt a kínálati. A malac- és a süldőkereslet emelkedett, kínálat alig van. Mindez természetesen kihat a kukorrica- és a takarmánykereslet és az árak alakulására is. lért kéri a jugoszláviai megszakítás római katolikus egyház bevezette a hitoktatásba a nemi felvilágosítást, és ezzel igen sok ország közoktatási hatóságait bátran megelőzte — köztük a miénket is —, a nemek viszonyára, a házasságra és a család problémáira azonban még mindig régi, dogmatikus módon tekint. Mivel a házasság felbomlhatalanságéra vonatkozó dogmája mindinkább tarthatatlan, most keményen szembeszegül a családtervezésre és a születésszabályozásra vonatkozó világszerte egyre inkább terjedő modern tudományos nézetekkel. Ennélfogva nem is meglepő, hogy a jugoszláviai püspöki kar nemrég beadvánnyal fordult a képviselőházhoz, hogy ne ismerjen el törvényesnek semmilyen terhesség-megszakítást, más szóval teljesen tiltsa meg a művi vetélést. Annál meghökkentőbb beadványának második pontja, amelyben indítványozza, hogy a készülő törvény kereken tiltsa meg azoknak az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak felelősségre vonását, akik meggyőződésből és lelkiismeretük szavának engedve, nem hajlandók közreműködni a terhesség-megszakításban, és megtagadják az erre vonatkozó utasítás teljesítését. Egészségügyi szolgálatunk — akárcsak a világ minden más hasonló szolgálata — maga is ártalmasnak tartja a püspöki kar a terhességmegtiltását terhesség megszakítását, s csak a legszükségesebb esetben hajlandó beleegyezni. Ez világosan látszik a készülő törvényből is. Ám az is biztos, hogy ha a törvény teljesen megtiltaná a művi vetélést, annak súlyos következménye lenne: illegális terhesség-megszakítás. Ez pedig sokkal veszélyesebb, egészségügyi szolgálatunk 1961. évi adatai szerint pontosan tizenhétszer veszélyesebb. A készülő törvény minden nőnek megengedi, hogy megszakíttassa tehetsségét, ha a beavatkozás a társadalom etikai normái szerint okvetlenül szükséges, vagy ha a magzat kihordása veszélyeztetné egészségét. Ez azonban a római katolikus egyházat, úgy látszik, egyáltalán nem érdekli, hiszen beadványában azt kéri, hogy az egészségi dolgozók megtagadhassák a beavatkozást, ha ellenkezik egyéni meggyőződésükkel. Ezek szerint voltaképpen törvényszegésre szólítja fel őket. Ezzel szemben annak idején, amikor törvényhozásunk még nagyon merev álláspontot képviselt a terhesség-megszakítással szemben, és amikor az illegális abortuszok száma évente még meghaladta a 300 000-et, a katolikus egyház, emlékezetünk szerint, egyszer sem hívta fel az orvosokat és egészségügyi dolgozókat, hogy ne vállaljanak ilyen műtétet. A terhességet csak fogamzásgátlással lehet megelőzni. A püspöki kar azonban beadványában egyáltalán nem említi meg ezt a lehetőséget. Nem tanúsít annyi megértést a nők és a családok problémái iránt, mint, mondjuk, a francia református egyház, amely még 1956-ban kimondta: „az ember nem állat, hogy felelőtlenül hozzon világra új nemzedéket, ennélfogva meg kell engedni bizonyos születésszabályozást”, vagyis a fogamzásgátló szerek használatát. Más egyházak is rugalmasabban alkalmazkodnak az idő követelményeihez. A protestáns egyház és a buddhizmus engedélyezi a fogamzásgátló szerek használatát, mi több, a protestáns egyház „szaporodjatok és sokasodjatok"’ bibliai idézet mellett ennek folytatására is hivatkozik: „Hajtsátok birodalmatok alá a természetet!” Ám függetlenül a vallástól, a tudományos családtervezés és születésszabályozás eszméje az egész világon egyre nagyobb tért hódít, mert módot ad az embernek arra, hogy maga határozza meg, hány gyereket akar és milyen időközökben. A nemzetközi családtervezési szövetségbe a megalakítása óta eltelt 17 év alatt több mint 50 ország lépett be, köztük Jugoszlávia is. A szervezet olyan nagy elismerésre tett szert, hogy 1964-ben az ENSZ megtette konzultatív tagjává. Dr. Franz Novak, a ljubljanai nőgyógyászati klinika igazgatója a következőket mondta a püspöki kar beadványával kapcsolatban. Mint orvos, természetesen én is ellenzem a terhesség-megszakítást. A katolikus egyháznakazonban, ha segíteni akarna, más irányba kellene hatnia, mégpedig közvetlenül a nőkre. Annál is inkább, mert mint egy svájci szaklap nemzetközi körkérdéséből kiderül, a terhességüket megszakító nők között a katolikusok vannak többségben. Érthető, hisz egyházuk megtiltja nekik a fogamzásgátló szerek használatát. D. U. A 3. oldal — A kicsi ma egy módosító javaslatot terjesztett be (Jel)