Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-15 / 13. szám

Péntek, 1971. jan. 15. Nagy sikerű Bartók-eml­ékest Zrenjaninban Micsoda közönség ez? Ezeket a szavakat Lidija Piliisenko, a Belgrádi Opera balett-táncosa mondta az előadás befejezése után. — Sosem hittem volna, hogy egy közönség két és fél órán át figyelemmel és fegyelmezetten hallgasson végig kimondottan Bartók­­művekből álló műsort. Az volt az érzésem, hogy még órákig elhallgatta volna. Sinkó György, a Szegedi Opera Liszt-díjas művésze: — A taps minden helyett beszél. Kicsit tartottunk at­tól, hogy nem rendszeres koncertélethez szokott kö­zönség majd idegenkedve fogadja A kékszakállú her­ceg vára nem éppen köny­­nyű Bartók-operát. Kelleme­sen csalódtam. Ez a közön­ség többet érdemel... Lengyel Ildikó, a Szegedi Opera énekese: — Változatos műsor, szin­te Bartók egész működését felölelte. Ilyen közönség előtt öröm játszani. Borivoje Mladenovic, a Belgrádi Opera balett-tánco­sa: Meghitt színházi légkör, remek közönség. Kell ennél több egy művésznek! ! Szombat este zsúfolásig­­ megtelt a Népszínház néző­­­­tere, sokan be sem jutottak. Már napokkal előtte kifüg­­­­gesztették a kézzel írt kis­­ cédulát. A Bartók-estre min­den jegy elkelt. A közönség pedig nem saj­nálta a tenyerét, mindenki­nek jutott a tapsból elég. Hiszen volt is miért tapsol­ni. Először hangzottak fel Bartók művei Zrenjaninban, mégpedig kiváló művészek tolmácsolásában: Lidija Fi­lipenko és Borivoje Mlade­novic a Csodálatos manda­rinban, Lengyel Ildikó és Sinkó György, szegedi mű­vészek A kékszakállú her­ceg várában szerepelt. To­vábbá Németh Rudolf Bar­­tók-dalokat énekelt. Katona Irén szegedi zongoraművész és Varga Bálint belgrádi hegedűművész Bartók-mű­­veket adott elő. Fellépett még a Zrenjani­­ni Kamarazenekar Sárhelyi Jenő békéscsabai karmester vezényletével, a békéscsa­bai Rózsa Ferenc Gimnázi­um és Szakközépiskola le­ánykórusa Sárhelyi Lenke vezényletével és az újonnan megalakult zrenjanini ve­gyes kar Mály István ve­zényletével. Különösen zengett a taps­tól a nézőtér, amikor az újonnan megalakult zrenja­nini kórus lépett fel. Hosszú évek után ez az első kórus a Bega menti városban. Kü­lönös élmény volt a közön­ség részére, hogy az új kó­rus a „Bartók” nevet éppen ezen az ünnepélyen vette fel. A műsor sikeréhez még hozzájárult Klemm József, Budai Jolán, Bugárszki Dra­­goljub, Pécsy Erzsébet és sokan mások. Szép­, változatos és művé­szi szempontból magas szín­vonalú műsorban volt része a közönségnek. Általános vélemény, hogy a közönség többet kapott, mint várt. Bárcsak folytatása következ­ne! VÍG István Takarékoskodjon idővel, pénzzel, nyilatkozzon egyedül! Kérje szaküzletekben a Trimer fésű-nyíró ké­szüléket. Utánvéttel megrendel­heti a következő címen: TRIMER, ZAGREB, Boukoviceva 40. Ara 25 dinár. Azonnali szállítás: 26­1. Ma este újvidéken Wilder: A mi kis városunk A Szerb Népszínház bemutató előadása Ma este fél 8-kor lesz az­­ Újvidéki Szerb Népszínház-­­ ban Thorton Wilder A MI KIS VÁROSUNK című há­­­­romfelvonásos drámájának­­ bemutatója. A darabot Tibor Rakovski, a pozsonyi Szlo­vák Nemzeti Színház rende­zője rendezte, s a díszlet- és jelmeztervező szerepét is po­zsonyi vendégművészek vál­lalták, Ladislav Vychodil és Helena Berekova. A fősze­replők: Stevan Šalajić, Mili­ca Radaković, Dragica Brko­vić-Simovčić, Velimir Živo­­tić, Vlada Matić, Ksenija Martinov-Pavlović és Dra­gan Srećkov. Rakovski rendező másod­szor vendégszerepel Újvidé­ken. Egy évvel ezelőtt a Pil­lantás a hídról című dráma rendezésével bízta meg a Szerb Népszínház, s a da­rab nagy sikert ért el. — Thornton Wilder rend­kívüli édeslátású, tapasztalt és bölcs író — mondja Ra­kovski. — Művei tartós ér­tékűek, mindenekelőtt azért, mert olyan kérdésekkel fog­lalkozik, amelyek mindig ér­deklik az emberiséget. — A mi kis városunk szembetűnően ellentétben áll a többi, hozzá hasonló darabbal — nincs benne semmiféle hősiesség, egzoti­kum vagy megdöbbentő. Egyszerűen az a célja, hogy föltárja előttünk a körülöt­tünk levő világot, s azt, hogy fölfogjuk, amit látunk. — Az újvidéki színészek­kel kitűnően együttműköd­tem, megértettük egymást, s a darab jó, a bemutató si­kerére számítok. B. E. A mi kis városunk egy jele­nete MAGYAR SZÓ 7. oldal A Száműzött nyerte az első díjat A Fórum színműpályázatának eredménye — A bíráló bizottság jelentése A FÓRUM Lap- és Könyvkiadó Vállalat SZÍN­­MUPÁLYÁZATÁNAK bíráló bizottsága (Gerold László, Hornyik Miklós, Pataki László, Saffer Pál, Szeli István — elnökletével) 1971. ja­nuár 14-i ülésén, miután megvizsgálta a be­érkezett 25 pályaművet, egyhangúlag az alábbi döntést hozta: az I. díjat (8000 dinár) A SZÁMŰZÖTT (jelige: PONTUS); a II. díjat (6000 dinár) JÓB (jelige: Mi lesz Jób gyermekeivel?); a III. díjat (4000 dinár) A BUDAIAK SZABAD­SÁGA (jelige: , CASTRUM NOVI) című színműnek ítéli oda. Előadásra, esetleg kiadásra javasolja A TANÍTVÁNY (jelige: PENTATON), TÖ­REFI PÉTER (jelige: nél­kül) és az AIDA (jelige: CLAUDE) című műveket. Átdolgozás után előadásra javasolja még a TÁBOR­NOK KUTYÁJA (jelige: ÉR­DEMREND) című művet. A bíráló bizottság megál­lapítja, hogy a pályaművek közül Deák Ferenc: LÉG­SZOMJ c. darabját nem ve­hette figyelembe, mert a szerző nem tett eleget a jel­igés pályázat feltételeinek, mivel a pályázat lezárása előtt nyilvánosságra hozta pályaművének címét. A bizottság az I. díjjal jutalmazott a SZÁMŰZÖTT című színműről megállapítja, hogy dramaturgiailag érett, gondola­t­iasságában igényes, költőileg kiforrott alkotás, s jelentős nyeresége a jugo­szláviai magyar irodalom­nak. A JÓB című II. díjat nyert mű kifejező nyelvé­vel, az egyéni sors erős drá­mai me­gformálásával emel­kedik ki. A BUDAIAK SZABAD­SÁGA című III. díjas alko­tásnak erénye a történelmi szimbolika sugalmazó ereje. A bíráló bizottság meg­ítélése szerint a színmű­pályázat sikerrel zárult, s több figyelemre méltó alko­tással gazdagította a hazai magyar drámairodalmat. ☆ Mivel a jeligés borítékok felbontása után nem sike­rült minden díjnyertes mű szerzőségét tisztázni, a díja­zott és az előadásra java­solt művek szerződnek nevét holnapi számunkban közöl­jük. Délelőtt kilenctől délután kettőig ülésezett a Fórum­ kiadó drámapályázatának bíráló bizottsága. Ifjú Gábor fotóriporterünk munka közben készítette a bizottságról ezt a felvételt: Saffer Pál, Gerold László, Hornyik Miklós, dr. Szeli István és Pa­taki László. FEST­ 71 Vita a film és a társadalom viszonyáról Különtudósít­ónk telefonjelentése Belgrád, január 14. Nem lehet (és helytelen is lenne) végleges következte­tést levonni, de a belgrádi nemzetközi fesztivál arra utal, hogy a mozinézők szá­mának állandó csökkenése ellenére a közönséget még mindig érdekli a film, de nem a silány produkciók, hanem a jó művek. Ezt a tanulságot mindenesetre megszívlelhetnék a forgal­mazók, s amilyen mérték­ben segítettek a szervezők­nek, hogy megszülethessen ez a szemle, olyan mérték­ben igyekezhetnének javíta­ni a mindennapi repertoár­jukon is. Elgondolkodhatná­nak az előadások hatalmas közönségsikerén, valamint azon, hogy a nézőknek eddig Az utolsó Leó című film tet­szett a legjobban. Utána kö­vetkezik a Földiep­er és vér, a Féltékenységi dráma, a Woodstock, az Odissze 2001, a Napraforgó (az utóbbi há­rom pontosan egyforma szá­mú szavazatot kapott.)... Jóllehet már mindenki fá­radt, nem csappant meg az érdeklődés a ma bemutatott filmek — Sydney Pollack Jól elintézték a lovakat, Ken Loach Kés, Carol Reed Oli­ver és Gaál István Magasis­kola című műve — iránt sem. S ha a fesztivál hiva-­­talos műsorában bemutatott , legmagasabb színvonalú, va­­­­lamint igényes szórakoztató , filmek a kellemes élményt képviselik, akkor az éjféli különműsor a viták, a be­szélgetések és a kisebb-na­­gyobb események az izgal­makat, az érdekességet. Tegnap bemutatták Jean- Luc Godard Keleti szél cí­mű filmjét, amelyet Daniel Cohn Bendittel közösen ké­szített, s amelyben a többi között (Godard ugyanis szél­sőséges baloldali, és mindent és mindenkit bírál) kritizál­ja a jugoszláv önigazgatást. Egy mondatban csak any­­nyit mondhatunk róla, hogy unalmas, rossz, de egészen eredeti és teljesen egyéni film. Mindenesetre Godard magatartása érthetetlen. Ma­­kavejev szerint ha valaki negyvenéves fejjel úgy vi­selkedik és olyan nézeteket vall, mint egy forradalmár srác, akkor valami nincs rendjén ... Ma megkezdődött a Film­­ u društvenim konfrontacija­­ma című szimpózium, ennek keretében rendezték meg a fesztivál éjféli különprogram­ját is. Még mielőtt megin­dult a vita, már sejteni le­hetett, hogy érdekes lesz, hisz a részvevők között ott volt a legidősebb alkotónem­zedék képviselője, Mark­­ Donszkoj szovjet rendező és a legfiatalabb nemzedék tag­­j­­a, Dennis Hoppen amerikai­ rendező. A szabadságról, az igazságról, a forradalmiság­­ról, valamint a film és a­ politika viszonyáról folyt a vita, amelyben teljesen el­lentétes nézetek j­uto­ttak ki­fejezésre.­­ A fesztivál nem hivatalos apró-cseprő eseményeiből is megemlítünk egyet. A Sze­líd motoros vetítése után, amikor megjelent Dennis Hopper, a rendező, a film­től föllelkesedett közönség feltódult a színpadra, hogy kezet szorítson a hippi-kül­lemű alkotóval, vagy egypár szót váltson vele. A nagy tolongásban valaki elcsente Hopper kalapját. A rendező szerint ez a kalap számára kedves emlék, s ha az illető, aki elvitte, visszaad­ja, kettőt kap tőle cserébe. A fesztivál igazgatósága meg­ígérte, hogy a lelkes „gyűj­tőnek” ingyen belépőjegyet ad a filmvállalat. A Večer­­nje novosti szerkesztősége pedig hajlandó rövid interjú kíséretében közölni az illető fényképét a lapban. De mindez nem segített, a ka­lap nem került elő. Hopper egyébként is peches. Belg­­rádba jövet a londoni repü­lőtéren elkallódott a csomag­ja. Azt mondják, a fesztivál vezetősége mindenre gondol, s vett Hoppernek egy tubus fogkrémet és egy fogkefét. LADI István

Next