Magyar Szó, 1971. december (28. évfolyam, 346-359. szám)
1971-12-21 / 349. szám
Kedd, 1971 december 21. MAGYAR SZÓ Részletes művelődéstörténeti program készül Dr. Szeli István a minapi tanácskozás eredményeiről A minap megtartott magyar művelődéstörténeti tanácskozás előtt arra kértük dr. Szeli Istvánt, a Hungarológiai Intézet igazgatóját, mondja el olvasóinknak a tanácskozás céljait. Most azért kerestük fel, hogy az eredményekről is beszámoljon. Tanácskozásunk eredményeiről szólva mindenekelőtt a megtartott tizennégy előadást és az ezekben foglalt részben új ismeretanyagot kell említenem, másodsorban azt, hogy fölkeltettük a tudományos közvélemény figyelmét a magyar történelmi kultúra kutatása iránt, harmadsorban pedig, hogy kibontakozik egy program, amelynek végleges kidolgozása és megindítása a legközelebbi jövő feladata. Bori Imre nagy teherbírású előadásában mintegy 1000 esztendőnek művelődéstörténeti panorámája bontakozott ki. Különösen azok a részletek érdemelnek figyelmet (főleg a régebbi műveltséganyagra nézve), amelyekre a tudományos kutatás eddig kevés fényt derített. Ebből az előadásból határozottan fel lehetett ismerni a hazai magyar művelődés belső fejlődésrajzát is, tehát a jugoszláviai magyar kultúra törzsgyökös jegyeire lehetett ismerni. Ez a beszámoló mindenképpen alapul szolgálhat közelebbi és távolabbi feladataink felismeréséhez, s meggyőzően bizonyította, hogy Vajdaság nem fehér folt a magyar kultúra térképén. Módszertani szempontból levonható tanulságként azt említhetem meg, hogy kultúránk történetéhez úgy kell közelednünk, hogy kutatásaink eredményét beépítsük mai kulturális tudatunkba is. Tehát nem muzeális értékek begyűjtéséről és leltározásáról van szó, hanem az eredmények olyan bemutatásáról, hogy azok a maguk „történetiségében” is hatótényezőjük legyenek mai kulturális életünknek és tudatunknak. Ezzel lehet majd ellensúlyozni a húszas évek „kisebbségi” tudatvilágát, amely abban a tévhitben gyökerezik, hogy tájunknak, vidékünknek nincsenek kulturális kincsei, s hogy az itteni magyar műveltséget, úgymond nem húzza le semmiféle hagyománynak a ballasztja, s éppen ezért lehet progresszív és modern hangvételű. Meggyőződésünk, hogy a történelmi kultúra fogyatékosságának a tudata éppolyan hátrányos, mint a hagyománytalanságnak a hamis képzete. — Noha az ülésszak programja inkább a pillanatnyi lehetőségeket tükrözte — folytatta Szeli István —, nem pedig az e téren végzendő kutatások szükségleteit tartotta szem előtt, mégis azt kell mondanunk, hogy az elhangzott beszámolók eredményesen hívták fel a figyelmet a kultúrtörténet elhanyagoltabb korszakaira és fejezeteire, örvendetes, hogy a tanácskozáson részt vettek olyan intézmények képviselői is, mint a Műemlékvédő Intézet, a Vajdasági Múzeum, a könyvtárak, a Közművelődési Közösség stb., mert egészen bizonyos, hogy a jövőben ezeknek is nagyobb gondot kell fordítaniuk az itt felvetett problémákra a maguk működési szakterületén. Ezúttal nem is lehetett a célunk, hogy minden vajdasági intézet és intézmény számára kijelöljük a feladatokat a magyar művelődéstörténet feltárásában (ez egyébként is minden intézménynek saját feladata), de kellő hangsúlyt kapott a tanácsokzáson az együttműködés szükségessége és a közös teendők programja. Csak együttes munkával lehet célhoz jutnunk, mert az Intézet a maga szűkös kapacitásaival, belső kádereinek elégtelen számával és mai anyagi korlátai között egyedül nem képes mindent elvégezni. — A programmal a szombati tanácskozás foglalkozott — tért át az igazgató a harmadik kérdésre —, de inkább csak szempontokat kaptunk a hozzászólóktól jövőbeli feladataink kijelöléséhez. Így egész konkrétan merült fel a beszélgetésben bizonyos szakbibliográfiák megszerkesztése, komplex kutatások indítása, a szakaszos tervek elkészítése, a művelődéstörténeti kutatásokra alkalmas kádereknek külső munkatársként való bevonása, bizonyos interdiszciplináris bizottságok létesítése és ismét csak a más intézményekkel és intézetekkel való együttműködés terve. Az elhangzott előterjesztések és javaslatok alapján az intézet a közeljövőben elkészíti a művelődéstörténeti kutatások részletes programját, megbeszéléseket folytat más intézetekkel a terv megvalósítására vonatkozólag, saját tudományos tanácsa előtt is megvitatja és végül felterjeszti a tartományi közösségeknek az anyagi igényeit is. A már folyó művelődéstörténeti munkák közül kiemeljük a különféle bibliográfiák készítését, valamint a százesztendős szabadkai Népkör monográfiájának a tervét, amelyet a szabadkai monográfia-bizottsággal együtt akarunk megvalósítani. Egyéb konkrét témákról csak a már említett részletes programterv elkészülte után lehetne beszélni. . — Végül csak azt említeném még meg, hogy a tanácskozáson elhangzott előadásokat az Intézet közlönyének januári vagy februári számában közöljük. Tervbe vettük egy gyakornok felvételét is a művelődéstörténeti szakra, akire nagy feladat vár a munka megszervezésében. (bn) Az Újvidéki Kamarazenekar a díjazottak között Mindössze két év múlt el igen jelentős sikerekről azóta, hogy székvárosunkban számolhat be. Rendszeres megalakították a kamaraze újvidéki fellépésein kívül nekart. Az idén lépett csak vendégszerepeit már Vajdaharmadik évadjába, és máris mág különböző helységeiben, Zágrábban és az idén az Belgrádban, Ljubljanában, Opatijai Tribünön, valamint Olaszország néhány városában. Eredményeikről újabban nemcsak a számtalan elismerő kritika tanúskodik, hanem egy díj is. A Zenekari Művészek Szerbiai Szövetsége az idén egyenlő arányban felosztva a Belgrádi Rádió és Televízió zenekarának, valamint az Újvidéki Kamarazenekarnak ítélte oda a köztársaság legjobb együttesének járó 5000 dináros díjat. A székvárosi együttes nemrég megtartott ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy a 2500 dináros összeget a kamenicai gyermekfalu felépítésének • '’•'■'zésére fordítja. Értesít' ' a díjat adó szöv a gyermekfalu igazságát is. Az Újv marazenekar ezzel utatja a segítőakciók -. való részvételét. A tavasszal ugyanis már egy lemez kiadását kezdeményezte, melylyel a Belgrád—Bar vasútvonal kiépítését támogatta. Elismeréssel kell adóznunk az együttesnek, mind művészi sikereiért, mind társadalmi állásfoglalásáért. J. M. (Hadik József) Nagyobb gond a színvonalra és a fiatalokra A köztársasági fórumok is felfigyeltek a zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület munkájára beszélgetés Budai Lajos alelnökkel A zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben mindenkor készséggel világosítják fel az érdeklődőt az egyesület munkájáról, és ilyenkor nem mulasztják el hangsúlyozni: ez az ország egyik legrégibb nemzetiségi művelődési egyesülete. Nem sokkal a felszabadulás után alakult meg. Méltán büszke erre a zrenjanini magyarság. Mindjárt hozzáfűzhetjük azonban, hogy nem csak ez öregbíti az egyesület hírnevét. Sokoldalú tevékenysége tette nevezetessé. Felfigyeltek rá a köztársasági fórumok is, s a Petőfi Sándort a közelmúltban meglátogatta a köztársasági kormány elnöke és alelnöke. Budai Lajos alelnököt kértük meg, hogy az idei év legjelentősebb megmozdulásait, eredményeit foglalja össze. Az alelnök az alosztályok munkáját vette sorra. A népművelési alosztály keretében tartjuk azokat az előadásokat, amelyek időszerű politikai-gazdasági eseményekről, egészségügyről, kultúráról, tájékoztatják részletesen a hallgatóságot. Igen látogatottak. Újabban a kragujeváci kulturális akció előadásaink fő témája. Ebbe egyesületünk bekapcsolta a Madách-színház és a muzslyai művelődési egyesület vezetőségét. Maguk a Kragujevacon részt vett küldöttek számolnak be a hallgatóságnak. A Zenei alosztály keretében van egy jól működő zenekar. Az alosztály nagy sikerének tekinthető a leánykórus megalakítása, s igen tevékeny a tánccsoport is. Az ifjúsági klubnak körülbelül 170 tagja van. Egyébként szép munkájuknak, azt hiszem, az a legnagyobb akadálya, hogy a fiatalság nagyon heterogén összetételű, nagy különbségek vannak a felfogásban és igényben. A drámai csoport nagy nehézségekkel küzdött egészen a közelmúltig, mert nem volt szakképzett vezetője. Átlag 4—5 egyfelvonásos vígjátékot hozott színre évente, s ezt maga az elnök Varjú György rendezte. Azzal igyekeztünk támogatni a csoportot, hogy hivatásos rendezőt állítottunk melléje. A vezetőség nagy gondot fordít a csoport munkájára elsősorban azért, mert a Petőfi nevel utánpótlást a Madách színháznak. Nem kell tehát félnünk attól, hogy nem lesz utánpótlás. Szeretnénk azonban, ha önképzőkör is lenne, a nyelv ápolásával is foglalkoznának a fiatalok. Könyvtárral csak dicsekedhetünk, habár a könyvek túlnyomó része régi, inkább múzeális érték, s nagyon megfelelne, mondjuk a Hungarológiai Intézetnek. Szeretnénk kicserélni szépirodalmi könyvekért, ezek hiányzanak a könyvtárból. A magyar olvasók jó része innen viszi a könyvet, nem pedig a sokkal gazdagabb, városi könyvtárból. A középiskolás diákok olykor valósággal elárasztják könyvtárunkat, mert könnyebben hozzájut-a nak a keresett műhöz, gyorsabban kicserélhetik stb. Barácsus József kezeli évek óta, nagy szeretettel és hozzáértéssel. Talán megegyezünk a városi könyvtárral, hogy a magyar könyvek egy részét ideiglenesen nekünk adják használatra. A vigalmi bizottság feladata a tagság szórakoztatása. Évente 12—15 társasestet rendez, s ezek rendkívül látogatottak. A bizottság elnöke Takarics János, szívvel lélekkel dolgozik. Egyesületünkről elmondhatom még, hogy rendkívül eredményesen tevékenykedik a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésén. Békéscsabával nagyon jó a kapcsolat. November 28-án megnyitottuk a békéscsabai amatőrfestők kiállítását, s ezt Muzslyára és Aradácra is kivisszük. Itt jártak a könyvtárosok is. Jövőre a békés megyei írók látogatnak el hozzánk, s ezt viszonozzuk. A régóta vajúdó helyiségkérdés nagyon gátolja a munkát. Hogy milyenek a kilátások? Az egyik változat szerint a régi gimnázium egy részében, a másik szerint a közelünkben levő internátusban kapunk helyet. Minden esetre, addig innen ki nem költözünk, amíg más, teljesen be nem rendezett helyiségeket nem kapunk. A nehézségekről szólva el kell mondanom azt is, hogy nem vagyunk megelégedve a pénzeléssel. A félévben 5000 dinárt kaptunk, s esetleg 2000—3000 dinárra számíthatunk még. Biztató azonban, hogy az utóbbi két évben a Községi Közművelődési Tanács is adott pénzt, tehát lassan anyagiakban is kifejezésre jut tevékenységünk elismerése. Ha nem volna büfénk, nem is tudom, hogyan tudnánk boldogulni. Végül nem szabad elhallgatni, hogy a Petőfi Sándor egyesület fedele alatt működik kamarazenekar, a Bartók-kórus és a nyelvművelő egyesület is. A jövőben legnagyobb feladatunknak minden téren a színvonal emelését és a fiatalokról való gondoskodást tartjuk. __Z3L TÖRKÖLY István 1 Előkészületek a zentai művésztelep 20. évfordulójának megünneplésére Csütörtökön a zentai múzeumban megbeszélést tartottak a művésztelep évfordulójának a megünnepléséről. Az első jugoszláv művésztelep a tervek szerint köztársasági szinten ünnepli meg alapításának 20. évfordulóját. Májusban megrendezik az 1952. évben részt vett első hat képzőművész tárlatát. Ezenkívül a jubiláris év alatt több kísérő tárlat lesz, köztük: E. K., csurgói művésztelep és Bosch + Bosch közös mezőgazdasági témájú tárlata. Igen látványosnak ígérkezik a világkiállítás, amelyen a művészek virágcsendéletekkel egészítik ki az élő virágok kiállítását. A művészek témáikban a vállalatok és a kereskedelem céljait is kívánják szolgálni, s nagy plakátkiállítást is szerveznek. Eredeti plakátok hirdetik a zentai és vajdasági üzemek áruit. Ez a tárlat a termeléssel való együttműködés révén anyagi eszközöket biztosít a jubileum költségeinek fedezésére. Ezenkívül egy Tisza témájú kiállítást is tervbevettek. A művésztelep rendes évi tárlata szeptember elején lesz. A jubileumi ünnepély csúcspontja a Zentai Képtár novemberi megnyitása. Ennek keretében a Tóth József alapítvány képtárrész is megnyílik, mely több mint 260 alkotásból áll. Ezzel egybekötve a szervezők a művésztelepek szimpóziumát is megrendezik, és a tanácskozáson fölmérik a művésztelepek eddigi munkáját és a távlatait. A szabadkai Képzőművészeti Találkozó igen gazdag programmal külön is megünnepli Szabadkán az első művésztelep évfordulóját, megszervezve a vajdasági és és kosovói szerbiai művésztelepek kiállítását. A képzőművészeti találkozó és a zentai művésztelep monográfiát adnak ki a művésztelepekről, illetve a Zentai Művésztelep új monográfiát jelentet meg a 20 éves művésztelepről. A jubileumi bizottságnak és a szervező bizottságnak a gazdag programhoz meg kell találnia a köztársasági, tartományi és községi pénzforrásokat. - i __..hi.. A, ЈГ. 19. oldal Szilveszterkor a tévén Tizennyolc óra szórakozás A belgrádi stúdió szilveszteri műsorai már a montázsasztalon vannak. Azért kell többes számban beszélni, mert a Belgrádi Tévé december 31-én este 9 órakor indítja be II. műsorát, tehát akinek megfelelő készüléke van, fölváltva nézheti mindkét műsort. A bejelentés szerint az I. műsor kanálisán este 9-től délelőtt 9 óráig sugároznak folyamatos műsort, amely nem sokban tér el az eddigi szilveszteri műsoroktól. Negyven-negyven perces show-műsort ad többek között Mija Aleksic, Miodrag Petrović-Čkalja, Dragutin Dobričanin, Olivera Katarina, Nada Knežević és mások. A vendéglátóknak egy egész sereg énekes, humorista, színész, rendező, népitánc-együttes vendége lesz. Hajnal felé a Stan és Pan kettős szórakoztatja a tévénézőket, valamint rajzfilmeket sugároznak. A II. műsor is 21 órától kezdve hat óra hosszat tart. Lényegében kabaré jellegű lesz, Milena Dravic és Dragán Nikolic vezetik. A kabaréban magánszámok, tréfák, jelenetek, táncszámok és zenei kollázsok kaptak helyet. Duško Radović írta a szövegkönyvet, ■ . . (