Magyar Szó, 1972. július (29. évfolyam, 194-209. szám)
1972-07-16 / 194. szám
3 L oval IMA Usszentett jellemés letérül Felszabadító harc vagy békés rendezés Nimeri szerint csak ez a két módja van a válság megoldásának Nairobiból jelenti a Tanjugról tanúskodnak, hogy az afrikai országok egyetértenek Afrika felszatvadításának katonai atoológiája tekintetében. Nimeri szudáni elnök a tanácskozás utáni sajtóértekezleten azonban kijelentette, hogy a független afrikai államok csak erkölcsi és anyagi segítséget nyújthatnak a gyarmati vagy raszszista közigazgatás alatt 36 afrikai népeknek, a katonai stratégia kidolgozását és a fegyveres harcot nekik maguknak kell vállalniuk. Szudán, mint Nimeri mondta, egyelőre nem csatlakozik az Arab Köztársaságok Szövetségéhez. Az erre vonatkozó döntés a szudáni alkotmány meghozatalától és a nép szabadon kinyilvánított akaratától függ. A közel-keleti válságot ! Nimeri szerint nem lehet a sorkatonaság klasszikus háborújával rendezni, hanem csupán a megszállt területek ■ lakosságának felszabadító harca útján. Ha a megszállt területek lakossága nem kész vállalni a fegyveres harcot, az egyetlen megoldás csak a válság békés rendezése lehet, a Biztonsági Tanács határozataival összhangban. Szidki harautozott Moszkvából Moszkvából Jelcit a TASZSZ: Péntek este hazautazott Moszkvából Aziz Szidki egyiptomi miniszterelnök. A repülőtéren Koszigin szovjet miniszterelnök, Dmitrij Poljanszkij, a miniszterelnök első helyetese és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára vett búcsút tőle. Az Al Ahram tegnapi beszámolója szerint Aziz Szidki és a szovjet vezetők elsősorban arról a segélyről tanácskoztak, amelyet az Egyesült Államok folyósít Izraelnek. Megvitatták továbbá az izraeli agresszió kövtkezményei elhárításának lehetőségeit. Az egyiptomi küldöttség két tagja egyébként Moszkvában maradt, és folytatta a tanácskozást. Izraeli kémek a kairói bíróság előtt Kairóból jelenti a Tanjug. A legfelsőbb államvédelmi bíróság előtt tegnap megkezdődött egy belga és egy francia állampolgár ügyének tárgyalása. A vádirat azzal terheli őket, hogy Izrael javára kémkedtek. Ahmed Iszmail, az egyiptomi hírszerző szolgálat főnöke a napokban bejelentette, hogy rövidesen újabb kémpereket is tartanak. Egyikmásik afférba tekintélyes kairói polgárok is belekeveredtek. A legfelsőbb bíróság most Jean Marc Voyaux francia egyetemi hallgató és Jacques Herrain belga gyáros ügyét tárgyalja. A vizsgálati fogságban beismerték, hogy az izraeli hírszerző szolgálat felbérelte őket. A télen érkeztek Kairóba, hogy zavart keltsenek a lakosság körében. Az amerikai érdekek bojkottálására mozgósít a libanoni szakszervezet Bejrútból jelenti a Taoszg. A libanoni szakszervezeti szövetség indítványozta, hogy az arab világ bojkottálja az amerikai érdekeket. Az elképzelés szerint bojkottálni kellene az amerikai repülőgépeket az arab országok repülőterein és az amerikai hajókat az arab kikötőkben. Az akció már júliusban megkezdődik, ha valamenynyi arab ország beleegyezését adja. Az indítvánnyal kapcsolatban a napokban Bejrútban összeült az Arab Dolgozók Szövetsége, hogy véglegesen döntsön az ügyben. A Libanoni Szakszervezeti Szövetség vezetősége szerint e bojkottal kell tiltakoznia amiatt, hogy az Egyesült Államok szakadatlanul támogatja Izraelt. Észak-Vietnam feltételei Az észak-vietnami elnök felhívása az ország népéhez a genfi egyezmények évfordulóján __ Változatlan hevességgel folyik a csata Quang Triért I Ton Duc Thang északoviétnami elnök felszólította fr lakosságot és a hadsereget, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az amerikai imperializmus fölötti győzelem érdekében. Az 1954. évi genfi egyezmény évfordulója alkalmábólTen Due Thang követelte,hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse meg Észak-Vietnam bombázását, kikötőinek elaknásítását és blokádját, hagyjon fel a vietpalrizálási politikával, vonjon ki minden amerikai tée szövetséges csapatot Dél-Vietnamból, és kezdje meg az érdemi tárgyalásokat a párizsi békekonferencián. A Reuter értesülése szerint"tegnap megérkezett Párizsba Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja. "Útközben megbeszéléseket folytatott Pekingben és Moszkvában. Párizsban résztvesz a felújított vietnami '4 béketárgyalásokon. A dél-vietnami hadszíntérről érkező jelentések szerint B-52-es amerikai szuperbombázók péntek déltől szombat délig több mint száz hullámban támadták a szabadságharcosok hadállásait Dél-Vietnamban, és , több mint két és fél ezer tonna robbanóanyagot szórtak le. Az amerikai légitámadások Dé-Vietnam északi részére,Quang Tri tartomány fővárosára összpontosultak, amelyet a felszabadító erők május elsején elfoglaltak. Az amerikai bombázók a város északi, keleti és nyugati részét is támadták. Feltételezhető tehát, hogy a szabadságharcosok a városnak legalább háromnegyed részét ellenőrzésük alatt tartják. Quang Trntől délebbre a felszabadító alakulatok heves tüzérségi ostrom alá vették Hitét és környékét. A saigoni ellentámadásnak, amely már tizennyolc napja tart, saigoni magyarázatok szerint az a célja, hogy megsemmisítse a kommunista erőkeit Quang TW környékén és magában a városban is. A felszabadító erők rádiója közölte, hogy a DNFF szabadon bocsátott hétszáz saigoni katonát, akik az An Lóéért vívott csata során estek foglyul. A DNFF kilátásba helyezte, hogy újabb hadifogolycsoportokat bocsát szabadòм. MAGYAR SZÓ — Hű, de izgalmas vest, majdnem kitört a béke! Ulsterban a terroristák a hangadók Miért szakadt meg az észak-írországi tűzszünet? Ionics utolsó napjaiban úgy látszott, hogy végleg elhallgatnak a fegyverek Észak-Írországban, s hogy az elvakult gyűlölködés végét jelentő békítő tárgyalások új szakaszt nyitnak a sokat szenvedett nép életében. William Whitelaw, az Ulster kormányzásával megbízott brit államtitkár küldetése végre eredménnyel kecsegtetett: a hadben álló felek megkötötték a tűzszünetet. A közelmúltig ismeretlen politikus ténykedése sokak számára megkönnyebbülést hozott, Északírországban és a brit kormányban egyaránt. Az elégedettség azonban rövid életű volt: két héttel a tűzszüneti megállapodás után, múlt kedden, ismét föllángoltak a harcok az Ír Köztársasági Hadsereg és a brit katonák között. A súlyos fegyveres leszámolást már nem lehet összetűzésnek nevezni, mérete és intenzitása a polgárháború árnyékát veti előre. Fölmerül a kérdés, kudarcot vallott-e hát Whitelaw missziója, s ha igén, miért? A választ az igen bonyolult ulsteri erőviszonyokban, de mindenekelőtt a katolikusok, a protestánsok és az IRA háromszögét előidéző politikai és gazdasági problémákban kell keresni. A protestánsok és a katolikusok egymás iránti gyűlölete, bizalmatlansága mélyebb, mint valaha, a két vallási felekezet vezetőinek befolyása közel sem akkora, mint a mindkét oldalon megszervezett szélsőséges terrorista csoportoké. Észak-Írországban, sajnos, még ma is az IRA, illetve az UDA az Ulster védelmére alakult protestáns félkatonai szervezet a hangadó. A brit kormánybiztosnak tehát nagy leleményességet kellett tanúsítania, hogy annyira öszsze tudja egyeztetni a fegyveres alakulatok elképzeléseit, hogy a tűzszünet legyen mindkét fél számára az egyetlen elfogadható megoldás. Sajnos, ez csak rövid időre sikerült neki. Whitelaw is tudatában volt, hogy hiba lenne csupán a fegyveres alakulatok megfékezésére törekednie, mindenekelőtt a két vallási felekezet törekvéseit és gyűlölködésük okait kell szem előtt tartania. Már kezdetben is két fronton folytatott politikai kampányt, mint ahogyan a londoni Times is írt. A brit kormány, a saját kezébe véve Ulster kormányzását, biztosítékot adott a katolikusoknak, hogy az évszázados problémákra elfogadható megoldást talál, ugyanakkor azonban kiváltotta a protestáns többség — a mindvégig Londonhoz hű réteg — kételyeit és elégedetlenségét Whitelaw-nak tehát gyorsan meg kellett szereznie az ésszerűen gondolkodó katolikus vezetők támogatását is, nehogy a protestánsok elégedetlenségeikben és türelmetlenségükben aláássák a különben is vontatott, de rendkívül fontos tárgyalási folyamatot. A brit kormánybiztos taktikája kezdetben eredményesnek mutatkozott: bizonyos ugyanis, hogy katolikus és protestáns részről egyaránt egyre többen kívánják az ellenségeskedés befejezését, a polgárháború megakadályozását. Ezzel magyarázható, hogy kialakulhatott a háromszög a protestánsok, a katolikusok és az IRA között, mert ez azt jelenti, hogy a katolikusok többsége is helyteleníti a térror folytatását, sőt támogatásáról biztosította Whitelaw-t A megegyezés akadályává lett azonban, hogy a protestánsok jobbára megmaradtak korábbi, merev álláspontjukon: kompromiszszumról szó sem lehet, a kisebbség lázadását le kell törni. Ebben a helyzetben a katolikusok zöme szükséges rossznak tekinti az IRA-t, a jelenleg egyetlen védelemnek a protestánsok támadásaitól, mivel sem a brit katonaság, sem a rendőrség nem szavatolhatja számukra a biztonságot. A protestánsok viszont az IRA létezését azon állításuk igazolására használják föl, hogy a fegyveres leszámolás elkerülhetetlen. Világos, hogy ez elfogadhatatlan indok, mint ahogyan az az érvelésük is tarthatatlan, hogy Whitelaw és az IRA vezetőinek a tűzszünethez vezető tanácskozásai — a protestánsok elleni merénylet . A katolikusok az ulsteri probléma megoldása egyetlen lehetőségének azt tartják, hogy a két vallási felekezet tagjai a jövőben teljesen egyenrangúak lesznek, megszűnik a gazdasági és politikai megkülönböztetés, gyökeresen átszervezik a kormányzást, a közigazgatást. A brit kormány elképzelése is közel áll a katolikusok nézeteihez: a többség uralkodásának elvét föl kell hogy váltsa az ulsteri lakosság teljes jogú részvételének elve az ügyek intézésében Ha ez az elképzelés megvalósul, nyilván háttérbe szorul Ulster és az Ír Köztársaság egyesítésének gondolata is, ami szintén a problémák rendezését segítené elő. A protestánsok zöme azonban ma is merőben más nézeteket vall, hallani sem akar a többség irányításának megszüntetéséről, tehát a protestánsok eddigi előnyös helyzetének föladásáról. Görcsösen ragaszkodnak a hagyományos módszerek tartósításához, és hátat fordítanak az igazságnak, hogy a demokratikusnak csöppet sem nevezhető gazdasági és politikai rendszer okozta az észak-írországi válságot. A nagy veszélyeket hordozó öszecsapások fölé julásához a makacsság mellett az a tény vezetett, hogy Ulsterban a terrorcsapatok a hangadók. Whitelaw-nak tehát nem lesz könnyű dolga. Csak akkor érhet el sikert, ha a megoldást az évszázados gazdasági és politikai ellentétek megszüntetésében keresi, s megtalálja a módot mindkét szélsőség visszaszorítására. _____ JAKOBSZ István 1 A sivatag múltja és jelene 1 Minden törje* megvan e nek költője .S) Tarafa — analfabéta létére — csodálója volt a betűknek, az írott szövegnek, s mindenkinek, aki ehhez ért, így válaszolt a bölcs intelmeire: — Az írás előttem mindennél szentebb, nem fogom eldobni, Bahrain felé tartok, s meg fogok érkezni. Sebaj! Tarafa verseit is fogják majd olvasni. Abu Szolján felesége, Hand híres aszszony volt (VII. sz. Mohamed ideje). Először csatát vezetett a mohamedánok ellen a pogány istenek védelmére, majd áttért, és az iszlám háború egyik vezére lett. Ezenkívül verselt, bölcselkedett. Tőle származik a következő mondás: „Isten a beduinnak négy ajándékot adott: sátrat, amelyet palotával sem cserélne fel, kendőből csavart tarbánt, amely hideg és meleg ellen egyaránt védi, kardot, amely bátorrá teszi a harcban, és végül az éneklés művészetét, amely erősíti a sivatagi magányban. A teve több mind ajándék, a beduin társa, nélküle nem létezhet”. Hogyan születtek a sivatag kőitől? Az arábiai városok életét ősidők óta a piac jelentette, azaz e két fogalom, piac és város egyet jelentett. Szabályos időközönként megtartották a városok vasárnapjait, s a környékbeli törzsek ott szerezték be, amire szükségük volt Ezekre a napokra felfüggesztették a törzsek közti hadiállapotot, de ezeken szőtték az újabb öszszecsapások terveit is. Így e vasárnapok éppúgy voltak a béke napjai, mint a háborúk előkészítői. Itt tárgyalták meg a törzsek belső problémáit, tágabb és szőkébb családi ügyeket, itt kötöttek házasságszerződéseket gyermekeik számára. De ezek a napok jelentették a törzsek kulturális életét is, mivel minden vásáron színre léptek a költők. A beduinvilág szinte ontotta magából a verselőket, hisz a magány és a csöndes elmélkedés mindig kedvez a költészetnek. Minden törzsnek volt saját költője, akinek tekintélye sokszor túlnőtt a törzsfőén is. Az „udvari költő” a törzs verselői közt a legjobb vagy egy kívülről megvásárolt lírai tehetség volt. A költőknek mindenkinél nagyobb szavuk van a törzsi világban, az arabok szinte vakon követik a poétát Lelkesítő verseire megélénkül a harc, nő a bátorság, győzelem születik ott, ahol ez reménytelennek látszott, ellenkező tartalmú énekeikre lelohad a virtus, befejeződhet a leghevesebb csata is. Ha dicséri a törzset vagy a törzsfőt, akkor a környező törzsekből tömegesen jönnek hozzájuk védelmet kérni. Egyszerre megnövekedik a létszámuk és a tekintélyük. De ha szid egy törzset, akkoor annak minden tagja menekülni fog, maholnap kipusztul a kis közösség. Az Anf-un-Nákeh (teveorr) nevű törzs egy költőnek köszönheti e furcsa nevet, aki a következő hasonlattal dicsőítette őket: „Ti, mint a teve orra, mindenkinél magasabban és előbbre jártok. Hozzátok képest minden más törzs, mint a teve farka, hátul lóg. S ki merné állítani, hogy e két testrész azonos értékű?” _ _&ДаКаУиЦ _____ _____. Kommuniisták a vendégmunkások között A nyugatnémet állambiztonsági szolgálat hivatalos kimutatása szerint — amelyet a Ke Welt című hamburgi lap közöl — az NSZK-ban dolgozó görög, olasz és spanyol munkások közül több mint harmincezren tagjai országuk kommunista pártjainak. Közülük mintegy hétezren ma is tevékenyen közreműködnek pártszervezetük munkájában. A kimutatás szerint a Görög Kommunista Pártnak 87 csoportban 19 000, az Olasz KP-nak 49 csoportban 11 000, a Spanyol Kommunista Pártnak 52 csoportban 54 tagja van ideglenes munkaváltóson az NSZK-ban. Az olasz és a spanyol pártnak városi, körzeti és országos bizottságai isnak az NSZK-ban.