Magyar Szó, 1972. augusztus (29. évfolyam, 225-240. szám)

1972-08-16 / 225. szám

Szerda, 1972. augusztus 16. MAGYAR SZÓ Mai komme­ntályok­ Közép-Amerika kommunistáinak titkos értekezlete V­ALAHOL KÖZÉP­­AMERIKÁBAN, talán Costarica hegyeiben vagy Guatemalában, a leg­nagyobb titoktartás mellett a napokban megtartották a térség kommunista pártjai­nak értekezletét. Maga a tény, hogy Közép-Amerika, Mexikó és Panama kommu­nistáinak titokban kellett összejönniük, beszédesen bi­zonyítja kedvezőtlen hely­zetüket, s azt, hogy milyen feltételek között élnek és dolgoznak. Az összejövetel egyik fő témája éppen az elszigetelt­ség volt. A viták és a hatá­rozatok alapján leszögezhet­jük, hogy Mexikó, Guate­mala, Honduras, Salvador, Nicaragua, Costarica és Pa­nama kommunistái ezúttal sokkal jobban megértették, mint bármikor korábban, milyen és mekkora veszé­lyeket jelent pártjukra az elszigeteltség, elsősorban a haladó tömegektől és moz­galmaktól való elszigetelt­ség. A térség kom­munistáinak egyre kegyetlenebb üldözés­ben van részük. Guatemalá­ban, Nicaraguában, Hondu­­rasban és Salvadorban álta­lános hajsza folyik a kom­munisták és minden haladó erő ellen, akik baloldali esz­méket vallanak. A „kom­munista veszély” elleni harc során Guatemalában az el­múlt öt év alatt tízezer em­bert öltek meg. Nicaraguá­ban Somoza diktátor kor­mánya a kommunistákkal és a többi baloldalival a legkegyetlenebbül bánik. A salvadori kormány mindösz­­sze néhány héttel ezelőtt utasította a hadsereget, hogy szállja meg az egyetemet és tartóztassa le a vezetőséget. Az intézkedést azzal magya­rázták, hogy a „kommunista hatalomátvétel” veszélye fe­nyegetett az egyetemen. Az összes kommunista pártok illegalitásban van­nak, kivéve a mexikóit, amelynek fél-illegális státu­sa van, de nem sokkal ked­vezőbb körülmények között dolgozik, mint a többi párt. Az elmúlt évek során a térség összes országaiban megerősödtek a szélsőjobb­­oldali erők, amelyek a kor­mányok és hadseregek tá­mogatását élvezik. A jobb­oldaliak csoportjai „a vörös veszedelem” „a marxista hordák” ellen harcolnak többé-kevésbé nyíltan. Lis­tát készítenek a­ kommunis­tagyanús emberekről, és mindazokról, akik szerintük túlságosan „balra hajlanak”. A CIA, az amerikai hírszer­ző szolgálat kiadásán támo­gatja őket. A térség kommunistái számára azonban még na­gyobb veszélyt jelent a tö­megektől való elszigeteltség. Bezárkózva alapszervezete­ikbe nem sikerült megtalál­niuk az utat a haladó moz­galmakhoz és bekapcsolódni hazájuk eseményeibe. Ma már csak kevesen számol­nak velük mint haladó erőkkel. Az elmúlt évek során a térségben robbanásszerűen fejlődtek az egyetemista mozgalmak, amelyek ma már bármelyik kormány helyze­tét megingathatják. Haladó mozgások tapasztalhatók­­ számos országban a kato­likusok körében is. A had­seregekben szintén erősöd­nek a nacionalista és szo­cialista irányzatok, ami kü­lönösen jellemző Panamára, kisebb mértékben pedig Salvadorra és Guatemalára. A haladó irányzatok mind erősebbek az értelmiségiek körében is. Mindezekből az áramlatokból a kommunis­ták kimaradtak. Sikertele­nek voltak azok a szórvá­nyos kísérletek, hogy e mozgalmak vezetőiként lép­jenek fel. A mostani érte­­ezleten be is ismerték kit- Megindult a nyugatnémet ellenzék választási rohama Brandt ellen Barzel visszatért szabadságáról — A Quicknél tartott házkutatást is ki akarják használni — Kémkedéssel vádolnak két újságírót Bonn, augusztus 15. Rainer Barzel befejezte szabadságát, visszatért Bonn­­ba, és nyomban kijelentette: aggódik az NSZK-ban uralkodó helyzet miatt, m­rt portugáliai pihenője után, most még világosabb előtte, milyen súlyos helyzetben van az ország. Barrel tehát teljes erővel bevetette magát a választási hadjáratba. Az ellenzék ve­zére és vezérkara most min­denekelőtt azt mérlegeli, mi­ként és milyen mértékben tudja a Quick-botrányt Brandt kormánya ellen fel­használni, be tudja-e bizo­nyítani, hogy a képeslap szerkesztőségi helyiségeinek átkutatása, üzleti könyveinek átvizsgálása a koalíciós kor­mánynak azt a szándékát lep­lezi, hogy korlátozni kívánja a sajtószabadságot. Az ellen­zéki képviselők egyelőre nem követelik a parlament rend­kívüli ülésének összehívását, javasolták azonban, hogy az illetékes parlamenti bizott­ságok a legrövidebb időn be­lül vitassák meg az állam­­ügyészségnek a Quick elleni intézkedését. A kereszténydemokrata el­lenzéknek ugyanis — akár a Quick ügyvédjeinek — eddig nem sikerült bebizonyítania, hogy az államügyészség és a bíróságok intézkedése, vala­mint a­­kormány között van-e összefüggés. A Quick üzleti könyveinek ellenőrzésére az illetékes bíróságok adtak pa­rancsot, mivel felmerült a gyanú, hogy a szerkesztőség vétett az adótörvény ellen. Brandt kijelentette: a kor­mány nem követelte és nem hagyta jóvá ezt az intézke­dést, sőt közvetve kétkedését fejezte ki az intézkedés cél­szerűsége iránt. A kormány a maga részéről reményét fe­jezte ki, hogy az állam­ügyészség hamarosan közzé­teszi vizsgálatainak eredmé­nyeit. A kormány képviselői egyébként hangsúlyozzák: köztudomású, hogy Brandt kormánya mindenkor gondot viselt a sajtószabadságról. A nyugatnémet ellenzék azonban mégis szalmaszál­ként kapaszkodott a nyugat­német kiadóvállalatok szö­vetsége elnökének nyilatko­zatába. Az elnök azt állította, hogy a külügyminiszter he­lyettese néhány nappal ez­előtt közölte vele: a kormány értesülései szerint, két újság­író egy külföldi nagyhatalom számlájára dolgozik, s ezért módosítani kell azt a tör­vényt, amelynek értelmében az újságírók még bíróság előtt sem kötelesek feltárni értesüléseik forrását. Az el­lenzék szerint, ez volt tulaj­donképpen az előzménye a Quick elleni intézkedésnek. A nyugatnémet kiadóválla­latok szövetségének elnöke levélben szólította fel Brand­­tot, hogy védje meg a sajtó­­szabadságot. A kormány szó­vivője a maga részéről ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a kémkedéssel gyanú­sított újságírók ügyének semmi köze a Quick elleni intézkedéshez. A bonni államügyészség még hallgat. Kétségtelen, hogy Bonnban mindaddig ideges lesz a légkör, amíg az ügyészség közzé nem teszi a vizsgálat eredményét. Dr. JULIUS Brandt: Csak a nyugatnémet választások után zárulhatnak a német­közi tárgyalások Willy Brandt nyugatnémet kancellár meggyőződése sze­rint a Kelet-Berlinben ma folytatandó németközi tár­gyalások sorsdöntőek lesz­nek a Német Szövetségi Köz­társaság és a többi kelet­európai szocialista ország kapcsolatainak további fej­lődésére. Egy amerikai rá­dióállomásnak adott nyilat­kozatában Brandt kijelen­tette: nem tartja valószínű­nek, hogy Egon Bahr és Michael Kohl megbeszélései a novemberi rendkívüli vá­lasztások előtt lezárulhat­nak. A tárgyalások egyik célja megkönnyíteni az emberek életét Németország mindkét részében és lehetőséget te­remteni a kölcsönös látoga­tásokra, harcukat. Hangsúlyozták, hogy többé nem szabad le­becsülni sem a katolikusok, sem az egyetemisták, sem a lisztek haladó mozgalmait. A közép-amerikai kommu­nisták az értekezlet után jobban igyekeznek, hogy a hazájukban uralkodó körül­ményekhez alkalmazkodja­nak, mert — mint egyes küldöttek hangsúlyozták — ez a történelmi feladatuk. K-t Vélemények a georgetowni értekezlet után Az el nem kötelezetteknek nem szokásuk a szavazás Az indiai külügyminiszte­r nyilatkozata Indonézia, Laosz és Malaysia képviselőinek kivonulásáról Delhiből jelenti a Tanjug. Swaran Singh indiai külügyminiszter szerint a kompromisszum szellemét segíti elő az, hogy Indoné­zia Malaysia és Laosz képviselői távoztak az el nem kötelezettek georgetowni miniszteri értekezletről a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány elisme­rése miatt.­ ­ Az effajta bonyolult ügyeket a jövőben úgy kell rendezni, hogy tanácskozá­sok útján alakítjuk ki az egységes álláspontot, mert az el nem kötelezett orszá­goknak nem szokásuk a sza­vazás — mondta Swaran Singh. — Az pedig, hogy nincs szavazás, fokozza min­den el nem kötelezett ország felelősségét, és így nagyobb hangsúlyt fektetnek mind­arra, ami egyesíti őket. A külügyminiszter örül, hogy az értekezletről eltá­vozott országok képviselői továbbra is hívek maradnak az el nem kötelezettséghez. Kambodzsa esete nem azo­nos a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormányé­val. Ez az ország ugyanis az el nem kötelezettség politi­kájának egyik megalapozója volt, helye azonban az otta­ni bizonytalan helyzet miatt — a lusakai döntés értelmé­ben — megüresedett. Swa­ran Singh szerint ez az eset bonyodalmakat okozhat a jö­vőben. Eddig ugyanis nem volt rá példa, hogy elismer­nek olyan kormányt, amely nem a hazájában székel. Végül reményét fejezte ki, hogy a georgetowni értekez­letet követően konkrét meg­állapodások születnek a két­oldali és a regionális gaz­dasági együttműködésről. A Kínai NK támogatja az el nem kötelezettek harcát A georgetowni külügymi­niszteri értekezlet kapcsán a pekingi Renmin Ribao ve­zércikkében azt írja, hogy a Kínai Népköztársaság hatá­rozottan támogatja az el nem kötelezett országok igaz­ságos harcát. Az értekezlet határozott elvi álláspontokat alakított ki az imperializ­mussal, a kolonializmussal, a neokolonializmussal, a faji elnyomással és a szuperha­talmak egyeduralmával kap­csolatban. Kína kormánya és népe üdvözli az értekez­let minden fontosabb ered­ményét. A pekingi sajtó nagy te­ret szentelt a georgetowni értekezletnek, és sokat fog­lalkozott a kambodzsai kül­döttség és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány küldöttségének felvé­telével. 3. oldal Rendőrök dulakodnak a sztrájktörőkkel a lincolnshire-i Scunthorpe kikötőjében. Az őrök meg akarták akadályozni, hogy a kikötőből kihajtsanak néhány teher­autót, amelyeket a sztrájktörők raktak meg. Az összeütközésben három rendőr súlyos sérüléseket szenvedett, tíz dokkmunkást letartóztattak Zavar támadt Nagy-Britannia élelmiszer-ellátásában A légierő repülőgépei szállítják az élelmet a szigetekre — Három hete sztrájkolnak a dokkmunkások — Scantor kikötőben a sztrájkőrök megütköztek a rendőrökkel Londonból jelenti a Tanjug. A brit légierő légihid­akat teremtett az ország számos szigete között: repülőgépen szállítják az élel­met a lakosságnak. Ez a brit gazdaság újabb meg­terhelését jelenti. A légihidak létesítését a 40 000 brit kikötőmunkás tette szükségessé. A kikötő­munkások munkabeszünte­tése ugyanis megbénította a kikötőket, és zavarokat oko­zott a lakosság ellátásában. Kedden közölték, hogy a kikötőmunkások ma érte­kezletet tartanak, amelyen végleg döntenek megmozdu­lásukról. A kormány funk­cionáriusai derűlátóak, bíz­nak benne, hogy többé-ke­vésbé létrejöttek a feltéte­lek a munkások követelé­seinek kielégítésére, tehát a sztrájk befejeződik. A kikötőmunkások három héttel ezelőtt léptek sztrájk­ba. Nemcsak béremelést kö­vetelnek, hanem biztosíté­kot is arra vonatkozólag, hogy a jövőben is lesz mun­kájuk, mivel az utóbbi idő­ben a konténer­rendszer tér­hódítása miatt egyre több társukat bocsátják el. Újabb hír szerint a kedd­re virradó éjjel Scantor ki­kötőjében a sztrájkőrök megütköztek a rendőrséggel. Három rendőr megsebesült, kilenc munkást letartóztat­tak. Az őrizetbe vett mun­kásokat szabadlábra helyez­ték, miután pénzbüntetésre ítélték őket. Sharp Pekingbe utazott Michael Sharp kanadai külügyminiszter kedden reg­gel Hongkongból Pekingbe utazott, hogy megnyissa Ka­nada árumintavásárát. Az augusztus 21-én megnyíló kiállítás a legnagyobb lesz, amelyet Kanada valaha is külföldön rendezett. Sharp az illetékes kínai tisztségviselőkkel, a kana­dai—kínai kereskedelem bő­vítéséről tárgyal. A párt parancsol a fegyvereknek Un Piao összeesküvése után felülvizsgálják a kínai hadsereg szerepét A China című lap leg­utóbbi számában húsz tel­jes oldalt a kínai népfelsza­badító hadseregnek szentel, amely — a cikk szerint ■— teljes odaadással szolgálja a kínai népet és a párt teljes ellenőrzése alatt áll. Külföldi megfigyelők kö­reiben nagy érdeklődést kel­tett ez a bejelentés, annál is inkább, mert a közelmúlt­ban tették közzé, hogy le­váltották Lin Piao véderő­­miniszert, Kína második leg­fontosabb személyiségét. A hadsereget felszólítják, hogy őrizze meg tisztaságát, amely a kínai forradalom kezdete óta jellemzi. „A had­seregnek a nép oldalán a helye” — mondja a cikk, s ez mérsékelt állásfoglalást jelent, ha figyelembe vesz­­szük, hogy korábban azt szorgalmazták, hogy a ka­tonáknak mindenütt — a gyárakban, a boltokban, a földeken­­ propagálniuk kell Mao Cetung elnök taní­tását. Kínában a hadsereget a párt teljes ellenőrzése alá helyezik, s az elv az, hogy a párt parancsol a fegyve­reknek és nem a fegyverek a pártnak. A folyóirat sze­rint a hadseregnek három alapvető feladata van: hábo­rút viselni, a nép soraiban munkálkodni és részt venni a termelésben. A kínai had­sereg ragaszkodik a helyes politikai irányvételhez és munkastílushoz, erénye az egyszerűség, jelszava pedig az egység, a mozgékonyság, a komoly hozzáállás és a be­gyakoroltság. A hadsereg to­vább fejleszti a demokratiz­must politikai, gazdasági és katonai téren egyaránt. A hadsereg feladatai közé tartozik továbbá a tisztek és a közkatonák, a hadsereg és a nép egységének fenn­tartása és az ellenség meg­semmisítése. A hadsereg egybehangolja működését a területi egységekkel és a né­pi horciáéval, ragaszkodik a népi háború stratégiájához és taktikájához, amelynek elveit Mao Cetung elnök fek­tette le. Az újság végül kiemeli, hogy a hadsereg fontos sze­­­­repet töltött be a kulturális­­ forradalomban.

Next