Magyar Szó, 1972. október (29. évfolyam, 286-301. szám)

1972-10-16 / 286. szám

4. oldal Jelenségek és emberek a pártban NÁLUNK valóban gyakran előfordul, hogy a fár­fi nem látjuk az erdőt. Esküszünk arra, hogy karrielni fogunk a szocialista demokráciáért, az önigazga­tásért, a bürokratizmus és egyéb központi tö­rekvéseik ellen. S ezt őszintén is gondoljuk, csakhogy a jelenségeket könnyebb felismerni, mint hordozóit, miért azokat a személyeket, akik ellen harcolni kell. Azért olyan általános a harc. Hiszen az emberek csak­­ritkán szállnak szembe nyíltan azzal, amit védelmezni kívánunk, nagyrészt jól menő frázisok mögé rejtőz­ködnek. Előfordul azonban, hogy leplezetlenül nyilváníta­nak véleményt, méghozzá tekintélyes fórumok ülésén. S ilyenkor a jelenlevők zavarba jönnek, vagy ha nem, akkor annyiban marad a dolog, hogy az ülésen szem­­beszállnak a nyilvánított véleménnyel, szembehelyezik vele a magukét s az illető vagy ennek ellenére meg­marad véleménye mellett, vagy pedig kimagyarázko­­­dik, mondván, hogy nem úgy gondolta, hogy félreér­tették. Ezúttal két konkrét esetet említünk, ahol a külön­vélemény nyilvánítói nem magyarázkodtak s megma­radtak álláspontjuk mellett. Nemrég a köztársasági képviselőház egyik bizottsága az ügyviteli bankok múlt évi munkáját tárgyalta, s a vitában felvetődött egy rég tisztázott kérdés is. Egy képviselőnek ugyanis se­hogyan sem ment a fejébe, miért nem vizsgálják a bankok munkáját az egész köztársaság területén, mi­ért a tartományok ügye a ilyesmi. S nyíltan, határo­zottá állította, hogy szétdarabolták a köztársaságot, hogy a tartományok külön ország lettek a köztársaság­ban, hogy olyan jogköröket is magukhoz ragadtak, amelyek veszélyeztetik a köztársaság gazdasági egy­ségét, akkor, amikor az ország gazdasági egységéről beszélünk. Szerinte, mivel az ügyviteli bankok nem­csak szűkebb Szerbia területén működnek, hanem a tartományokban is, a köztársasági képviselőháznak kellene az ott mutatkozó időszerű kérdéseket is meg­vizsgálni. Slavoljub Raskovic, a köztársasági kormány tagja megkérdezte ugyan az illető képviselőtől, miért nem mondta ezt a véleményét valamivel korábban, mond­juk az alkotmányfüggelékek elfogadása előtt. S emlé­keztette, hogy a tartományok külön f önnálló törvény­hozó területi egységek, s maguk intézik ügyeiket, akárcsak a köztársaságok. A többiek azonban egy szót sem szóltak, sőt nem egy közülük bólogatott és helye­selt, amikor a képviselő különvéleményét fejtegette, amely lényegében nyílt szembeszállás az önigazgatáson alapuló szocialista demokráciának és általában a szo­cialista társadalom felé vezető egyéni utunknak, amelyre mi nemzetközi viszonylatban joggal vagyunk olyan érzékenyek és amelynek védelmében mindig erélyesen kiállunk. A múlt héten, a köztársasági alkotmánymódosítási bizottság ülésén Stefanovic professzor úgyszintén nyíl­tan kijelentette, hogy a bizottságnak nincs más sze­repe, minthogy megszerkessze az alkotmánymódosítás szövegét, hogy nyelvileg érthetőbbé és a nép számára minél hozzáférhetőbbé tegye. Arra célozva, hogy min­den a köztársaságok és tartományok egyezkedésén és egymás közötti megállapodásán múlik. Rajtuk kívül minden csak paraván, a nyilvános vita éppúgy, mint a bizottságok. Megjegyzésére erélyesen reagált Mirko Popovic, a Köztársasági Képviselőház Köztársasági Tanácsának el­nöke, majd úgyszintén visszautasította az elnöklő Ra­dovan Pantović is. A levegőben érezni lehetett, hogy mindenki megértette, nem technikai kifogás hangzott el, hanem politikai, olyan, amely kétségbe vonja az utóbbi idők törekvéseit, de ezt senki sem mondta meg egészen nyíltan az ülésen. S a nagyobb probléma az, hogy az ülések után, a KSZ alapszervezeteiben, ahová ezek az elvtársak tar­toznak, ritkán teszik szóvá az ilyen eseteket (mert nagyrészt elvtársakról van szó). A köztársasági vagy községi pártvezetőségek ülésén is mindig csak a nega­tív jelenségeket bélyegzik meg, s csak a legritkább esetben az embereket is (meg kell mondani, hogy az utóbbi időben elvétve előfordul­t például reagálás a Dobrica Costé Októberi-díjjal való kitüntetése ellen, egy bírósági elnök politikai felelősségrevonása). Ez az, amin most, Tito elnök és a Végrehajtó Bi­zottság levele után sürgősen változtatni kell. Mert ezzel fog megváltozni egész viszonyulásunk lényege s csak ily módon lehet valóban forradalmivá tenni a pártot. LOVAS István MAGYAR SZÓ ( Hétfő, 1972. október 16. Túlszárnyaljuk a tavalyi idegenforgalmat Beszélgetés Stojan Paderral, a Jugoszláv Tristaszövetség főtitkárhelyettesével • Milyen eredményeket értünk el az idén az ide­genforgalomban, és mit remélhetünk az év végéig, tekintettel arra, hogy so­kan azt állítják, a fekete himlő miatt ebben az év­ben visszaesés áll be? — Erre csak azt válaszol­hatom, hogy augusztus hó­nappal bezárólag éppen olyan eredményt értünk el az idegenforgalom terén, mint a tavalyi hasonló idő­szakban — válaszolta Sto­­jan, Pudar, a Jugoszláv Tu­ristaszövetség főtitkár-he­lyettes. — De kerdül talán az elején, végezzünk egy ki­sebb elemzést. Az év első három hónapjában 18 száza­lékkal növekedett idegen­­forgalmunk a tavalyi hason­ló időszakhoz képest. Ez­után tört ki a fekete him­lő, ami nagy visszaesést idé­zett elő, úgyhogy májussal bezárólag 20 százalékkal csökkent az idegenforgalom a tavalyi időszakhoz képest. Ezután fokozatos javulás áll be. A félévi összegezés­kor már csak 10 százalék­kal kevesebb vendégnapot jegyeztek fel, mint 1971 ha­sonló időszakában, júliussal bezárólag pedig csak 1 szá­zalékos csökkenést. Augusz­tus hónappal bezárólag, mint már említettük, elér­tük a tavalyi nyolchavi szin­tet. A szakértők azt állít­ják, hogy néhány okból ki­folyólag nem értünk el na­gyobb eredményt szeptem­ber 1-éig. Egyrészt azért, mert rossz idő volt, más­részt pedig itt volt az olim­pia. De nemcsak azért volt kevesebb vendég, mert so­kan elutaztak erre a nagy sportversenyre, hanem az is közrejátszott, hogy rengete­gen otthon maradtak és té­vén nézték a közvetítést. Nem volna teljes ez az elemzés, ha figyelmen kívül hagynánk azt a körülményt, hogy a tengerparton egyes városok nem vették tekin­tetbe a kereslet csökkenté­sét és nem folytattak he­lyes árpolitikát, nem csök­kentették a panzióárakat. Példa erre Dubrovnik, ahol a szállodások az idén is bor­sós árat szabtak meg. Ez meg is bosszulta magát, mert júliussal bezárólag Dubrovnikben lényegesen kevesebb vendégnapot je­gyeztek fel, mint tavaly. Mindettől eltekintve Sto­­jan Pudar biztosra veszi, hogy az idén mégis túlszár­nyalhatjuk a tavalyi ide­genforgalmat. Állítását a kö­vetkezőkkel támasztja alá: Külföldi kirendeltségeink­ben többen jegyzik elő ma­gukat az üdülésre, az őszi és téli idényre, mint ta­valy. Egy példa: az év vé­gére és a jövő év elejére 22 500 angol turista jelentet­te be érkezését. Ez tízszere­se annak, mint amennyien tavaly a szigetországból ér­keztek. Ezenkívül az idén ismét növekszik a szocialista or­szágokból jövő turisták szá­ma. Csehszlovákiából 26, Magyarországról 6, a Szov­jetunióból pedig 1 százalék­kal többen üdülnek Jugo­szláviában az eddigi fel­jegyzések szerint. A bolgár utasok száma azonban 23, a keletnémeteké pedig 11 százalékkal csökkent. Ez utóbbiak viszont, ha tekin­tetbe vesszük a vendégna­pok számát, nem hatnak ki nagyobb mértékben az álta­lános jugoszláv idegenforga­lomra. Ha már a vendégnapok­nál tartunk, jegyezzük le az eddigi eredményeket. A ju­goszláv üdülőhelyeken és szállodákban az idén 8 hó­nap alatt 45 525 000 vendég­napot töltöttek a turisták, s ebből 20 695 000-et a kül­földiek. Ezen a helyen meg kell jegyezni, hogy tavaly egész évben a külföldiek 26 millió vendégnapot töl­töttek az országban. A legtöbb külföldi turista éppen úgy, mint az elmúlt néhány évben Németország­ból, Ausztriából, és Olasz­országból érkezik. A néme­tek 5 millió, az osztrákok 1 700 000, az olaszok 989 000, a hollandok 922 000, a fran­ciák 503 000, a csehek 448 000, a svájciak 386 000, az amerikai turisták pedig 354 000 vendégnapot töltöt­tek az eddigi kimutatások alapján Jugoszláviában. Július végéig a külföldiek 185 millió dollár értékű va­lutát váltottak be. Tekintet­tel a turistaforgalom növe­kedésére az év végéig arra számíthatunk, hogy az ide­genforgalomból eredő jö­vedelem 20 százalékkal emelkedik a tavalyihoz ké­pest és eléri a 430 millió dollárt a közlekedésből és a fizetővendég-szolgálatból eredő jövedelem nélkül. — Mit várhatunk jövőre? — kérdeztük meg végül Sto­jan Pudart. — Nem vagyok nagyon derűlátó. A kedvezményes kamatokról szóló törvényt ugyanis eddig csak Szlové­nia és Szerbia szavazta meg, így a szállodai férőhelyek száma nem fog lényegesen növekedni. Nagyobb ered­ményt csak akkor érhetünk el jövőre, ha helyes árpo­litikát folytatunk, több gon­dot fordítunk a reklámozás­ra és nem utolsó sorban ak­kor, ha javítunk szolgálta­tásaink minőségén. CSERGŐ Béla topolyán is drágul a kenyér TOPOLYÁN rögtön a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács rendelete után ülést tartott a községi képviselő-testület gazdasági tanácsa. Így már szerdán a topolyai magán­pékek 2,30 dinárért árulták az 1000-res lisztből sütött ke­nyeret, a 800-asból 250, a 600-asból 2,70 és a 400-as­ból 3,10 dinárért. A kenyér ára átlagban 47 párával lett drágább. A gazdasági tanács a szolgáltatási díjakról nem döntött, azt majd egy követ­kező ülésén teszi. Topolyán néhány napon keresztül is­mét kettős kenyérárak vol­tak, mert a Topola-Univer­­zal Kereskedelmi Vállalat a szabadkai Fidelinka kenye­rét árulja és Szabadkán csak pénteken döntöttek a kenyér új áráról. A leltározások alkalmával a magánpékeknél 14 vagon liszt volt raktáron, főleg a 600-as fajtából. A Topola-Univerzal főleg a szabadkai tejgyár termé­két árusítja, az árak hason­lóak mint Szabadkán. A pasztőrözött tej literje 2,50, a joghurt poharanként 0,96 a birkatarkó pedig 1,60 di­nárba kerül. A trapista sajt kilója 27,50, az újvidéki faj­táé pedig 28,80 dinár. A lite­res étolaj ára 10,35 a kocka­cukor kilója 5,03 a kristály­­cukoré pedig 4,13 dinár. Az üzletekben kapható 400-as liszt ára 2,91, a 600-asé pe­dig 2,36 dinár. A margarin ára 11,43, il­letve 12,17 dinár. Érdekes megemlíteni, hogy Topolyán eddig 800-as lisztből nem sütöttek kenyeret és a ma­gánpékek nem is vásároltak, habár a Mlinopred vállalat ilyen lisztet is előállított. (S. J.) Emeletnyi hajómotor A rijekai hajómotorgyár elkészített egy 12 000 lóerős motort Kínának. A most át­adott, kisebb emeletes ház méretű géppel együtt az idén összesen 11, együttvéve 136 000 lóerős motort állított elő, s az év végéig még hár­mat fog. Ezzel nemcsak Európában, hanem az egész világon a legnagyobb hajó­motorgyárak sorába lép. Kína összesen tíz hajómo­tort rendelt. A most átadott gép már a nyolcadik. К1К1Ш A maplerraelik nem csökkentették a tej árát A kikindai községi képvise­lő-testület ár- és áruforgal­mi tanácsa meghatározta az új kenyérárakat, amely ér­telmében szerdától kezdve Kikindán a fehér kenyér 3,10, a félfehér 2,70, a fél­barna 2,40, a barna kenyér pedig 2,30 dinár. Mint min­denhol tartományunkban, a tej eddig az üzletekben 3 dinár volt, a magántermelők általában 2,80 dinárért hord­ták a tejet házakhoz. Szer­dától 2,50 dinár a tej az üz­letekben, a magántermelők viszont továbbra is 2,80 di­nárért adják a közvetlen fo­gyasztóknak a tejet, így ro­hamosan növekszik a tejbol­tok és azon önkiszolgáló üz­letek forgalma, amelyekben tejet is árusítanak. A város­ban egyébként a hét ele­jén (hétfőn és kedden) nem lehetett kristálycukrot kap­ni, de az árkiigazítás után nincs hiány sem cukorból, sem más élelmiszercikkből. Az árkiigazítás utáni hely­zetről elbeszélgettünk Balog Elemérrel, a Szakszervezeti Szövetség községi tanácsá­nak elnökével, aki a követ­kező rövid nyilatkozatot ad­ta: KvarchORiok-ülepítőt helyeztek üzembe A zaječari ásványbányá­szati és feldolgozó kombinát keretében megkezdte a ter­melést egy korszerűen beren­dezett kvarchomok-ülepítő. Ezenkívül 12 millió dináros beruházással hamarosan kris­tály és préseltüveg gyártá­sára való gépeket is besze­reznek. A gyárból az első kristályáru-szállítmány már a jövő év elején megérke­zik az üzletekbe. A kombinát tervbe vette, hogy porcelán­­gyárat is épít 6000 tonna kü­lönféle porcelántermék elő­állítására.­­ Véleményünk szerint a jelenlegi árkiigazítások csak a kisebb keresetű dolgozó­kat érintették, de nem a tár­sadalmi szektoron tevékeny­kedőket, hanem a kisiparo­soknál dolgozókat. Ugyanis szerintem az ezer dinárnál kevesebb havi kereset kicsi, főleg akkor, ha népesebb családokról van szó. A na­gyobb kikindai gazdasági vállalatokban kevés kis ke­resetű dolgozó van. A ki­sebb vállalatokban és a ma­gániparosoknál akad néhány olyan dolgozó, akinek kicsi a fizetése, de ezek a válla­latok vagy vállalkozók nem képesek nagyobb jövedel­met biztosítani. Ezért véle­ményem szerint jó lenne egy községi szolidaritási alapot létesíteni, amelyből valami­lyen módon segíteni tudnánk a kis keresetű dolgozókat. P. P. öt új mezőgazdasági repülőgép Az eszéki mezőgazdasági légiflotta a napokban öt új AN-2 jelzésű lengyelországi géppel gyarapodott, így ma már 14 géppel nyújthat szol­gáltatást a szlavóniai, bara­nyai és környékbeli mező­gazdasági szervezeteknek. 1975-ig még hat AN-2 jel­zésű gépet és 10 Piper típusú mezőgazdasági repülőgépet szerez be. Tanító néni gondjai ф HUSZADMAGAMMAL ülök a tante­remben. Előttünk a katedra, a tábla, oldalt a falon vízifestékkel festett gyermekraj­zok, meg parkban összegyűjtött, szép ere­zetű, száraz falevelek gombostűvel deszka­lapra szúrva. Nem a régi olajos padlójú, félhomályos, ceruzaszagú tanterem ez, s a katedra sincs dobogón, mégis­­ a gondok, a szülők és a tanító gondjai mintha nem változtak volna, esetleg csak más formát öltöttek. Ülök az iskolapadban és hallgatom a ta­nító nénit. Röviden és világosan ismerteti a tan­anyagot. A számtan jól megy, mondja, hála a pálcikáknak. Meg is mutatja, ho­gyan használják, hogyan osztanak, szoroz­nak ezekkel az ördöngős kis fadarabok­kal. Példákat ír a táblára, levezeti a meg­oldást. Felhívja a figyelmünket arra, hogy először a bonyolultabb műveleteket kell elvégezni, és csak azután az egyszerűbbe­ket. (Fordított világ, gondolom magam­ban, mi azelőtt a palatáblán, kint a fut­­ballpályán másként csináltuk.) Egyikünk megkérdezi: a példákban miért hagyják el a zárójeleket, hisz a zárójel megkönnyíti a megoldást. — Igen — hangzik a válasz —, de a tanterv így írja elő és a tesztben is így van. Az anyanyelvvel már kevésbé elégedett a tanító néni — a gyerekek elmélázva, lassan olvasnak, kissé túl tempósak. A szerb jól megy. A természeti ismeretek szemléltető ok­tatása is nehézségekbe ütközik: a tanterv szerint például meg kell tanulniuk, hogy a tanterem mely fala mely világtáj felé néz. De hát hogyan magyarázza meg ne­kik, merre van napkelet , és napnyugat, mikor folyton borús az idő, esik. Gyakorlati tanácsok: az iskolaköpenyt ne mossák ki a mamák hét közben, mert akkor „három napig szárad”. (Persze a ki­csik is szeretnek divatozni.) Inkább legyen egy kicsit foltos az a köpeny, de viseljék, hisz oly szépek, amikor egyformák — legalább az iskolapadban. Azt hiszem, a tanító néninek igaza van. Aztán: töltőtollat kell venni, mert egy hónap múlva már azzal kezdenek írni. A régi tollszár már nem jó, kiment a divat­ból, meg körülményes is bánni vele. Jövőre megkezdődik a komoly zenei ne­velés is . Metodikát, vagyis harmonettát kell venni. Újévre ez a legpraktikusabb ajándék. Már gyakorolnak is rajta: még nem fújják, csak az ujjakat illesztik a bil­lentyűkre. Akinek nincs melodikája, az a levegőben gyakorolja az ujjfekvést. Komoly vád: el vannak kényeztetve.­­ Az uzsonnára kapott szendvics olyan szép, hogy szinte megszólal, és mégis fanyalog­va rágcsálják. Uzsonna után olyan a pad­ló mint takarítás előtt: tele van sajttal, mintha a takarítónők hintették volna be reszelt parafinnal. (A tanító néni óra után összeszedi a papírkosárba dobott fél szend­vicseket, virsliket és hazaviszi a kutyá­nak. Néha két teli marokravaló is össze­gyűlik.) Mosolyognivaló, hogy a hónapokat ezek a kis leendő komputerszakértők az öklü­kön számolják ki, holott számtanpéldáik­ból ítélve erősen haladnak a halmazelmé­let felé, amiről mi annak idején még a gimnáziumban sem hallottunk. Hallgatom a tanító néni panacsait. Nem is panaszok ezek — hisz mosolyogva beszél — inkább megfigyelések, a lelkiismeretes kertész észrevételei, aki féltő aggodalom­mal figyeli, jól fejlődnek-e palántái az ágyasban. HORNYIK György

Next