Magyar Szó, 1972. október (29. évfolyam, 286-301. szám)
1972-10-16 / 286. szám
4. oldal Jelenségek és emberek a pártban NÁLUNK valóban gyakran előfordul, hogy a fárfi nem látjuk az erdőt. Esküszünk arra, hogy karrielni fogunk a szocialista demokráciáért, az önigazgatásért, a bürokratizmus és egyéb központi törekvéseik ellen. S ezt őszintén is gondoljuk, csakhogy a jelenségeket könnyebb felismerni, mint hordozóit, miért azokat a személyeket, akik ellen harcolni kell. Azért olyan általános a harc. Hiszen az emberek csakritkán szállnak szembe nyíltan azzal, amit védelmezni kívánunk, nagyrészt jól menő frázisok mögé rejtőzködnek. Előfordul azonban, hogy leplezetlenül nyilvánítanak véleményt, méghozzá tekintélyes fórumok ülésén. S ilyenkor a jelenlevők zavarba jönnek, vagy ha nem, akkor annyiban marad a dolog, hogy az ülésen szembeszállnak a nyilvánított véleménnyel, szembehelyezik vele a magukét s az illető vagy ennek ellenére megmarad véleménye mellett, vagy pedig kimagyarázkodik, mondván, hogy nem úgy gondolta, hogy félreértették. Ezúttal két konkrét esetet említünk, ahol a különvélemény nyilvánítói nem magyarázkodtak s megmaradtak álláspontjuk mellett. Nemrég a köztársasági képviselőház egyik bizottsága az ügyviteli bankok múlt évi munkáját tárgyalta, s a vitában felvetődött egy rég tisztázott kérdés is. Egy képviselőnek ugyanis sehogyan sem ment a fejébe, miért nem vizsgálják a bankok munkáját az egész köztársaság területén, miért a tartományok ügye a ilyesmi. S nyíltan, határozottá állította, hogy szétdarabolták a köztársaságot, hogy a tartományok külön ország lettek a köztársaságban, hogy olyan jogköröket is magukhoz ragadtak, amelyek veszélyeztetik a köztársaság gazdasági egységét, akkor, amikor az ország gazdasági egységéről beszélünk. Szerinte, mivel az ügyviteli bankok nemcsak szűkebb Szerbia területén működnek, hanem a tartományokban is, a köztársasági képviselőháznak kellene az ott mutatkozó időszerű kérdéseket is megvizsgálni. Slavoljub Raskovic, a köztársasági kormány tagja megkérdezte ugyan az illető képviselőtől, miért nem mondta ezt a véleményét valamivel korábban, mondjuk az alkotmányfüggelékek elfogadása előtt. S emlékeztette, hogy a tartományok külön f önnálló törvényhozó területi egységek, s maguk intézik ügyeiket, akárcsak a köztársaságok. A többiek azonban egy szót sem szóltak, sőt nem egy közülük bólogatott és helyeselt, amikor a képviselő különvéleményét fejtegette, amely lényegében nyílt szembeszállás az önigazgatáson alapuló szocialista demokráciának és általában a szocialista társadalom felé vezető egyéni utunknak, amelyre mi nemzetközi viszonylatban joggal vagyunk olyan érzékenyek és amelynek védelmében mindig erélyesen kiállunk. A múlt héten, a köztársasági alkotmánymódosítási bizottság ülésén Stefanovic professzor úgyszintén nyíltan kijelentette, hogy a bizottságnak nincs más szerepe, minthogy megszerkessze az alkotmánymódosítás szövegét, hogy nyelvileg érthetőbbé és a nép számára minél hozzáférhetőbbé tegye. Arra célozva, hogy minden a köztársaságok és tartományok egyezkedésén és egymás közötti megállapodásán múlik. Rajtuk kívül minden csak paraván, a nyilvános vita éppúgy, mint a bizottságok. Megjegyzésére erélyesen reagált Mirko Popovic, a Köztársasági Képviselőház Köztársasági Tanácsának elnöke, majd úgyszintén visszautasította az elnöklő Radovan Pantović is. A levegőben érezni lehetett, hogy mindenki megértette, nem technikai kifogás hangzott el, hanem politikai, olyan, amely kétségbe vonja az utóbbi idők törekvéseit, de ezt senki sem mondta meg egészen nyíltan az ülésen. S a nagyobb probléma az, hogy az ülések után, a KSZ alapszervezeteiben, ahová ezek az elvtársak tartoznak, ritkán teszik szóvá az ilyen eseteket (mert nagyrészt elvtársakról van szó). A köztársasági vagy községi pártvezetőségek ülésén is mindig csak a negatív jelenségeket bélyegzik meg, s csak a legritkább esetben az embereket is (meg kell mondani, hogy az utóbbi időben elvétve előfordult például reagálás a Dobrica Costé Októberi-díjjal való kitüntetése ellen, egy bírósági elnök politikai felelősségrevonása). Ez az, amin most, Tito elnök és a Végrehajtó Bizottság levele után sürgősen változtatni kell. Mert ezzel fog megváltozni egész viszonyulásunk lényege s csak ily módon lehet valóban forradalmivá tenni a pártot. LOVAS István MAGYAR SZÓ ( Hétfő, 1972. október 16. Túlszárnyaljuk a tavalyi idegenforgalmat Beszélgetés Stojan Paderral, a Jugoszláv Tristaszövetség főtitkárhelyettesével • Milyen eredményeket értünk el az idén az idegenforgalomban, és mit remélhetünk az év végéig, tekintettel arra, hogy sokan azt állítják, a fekete himlő miatt ebben az évben visszaesés áll be? — Erre csak azt válaszolhatom, hogy augusztus hónappal bezárólag éppen olyan eredményt értünk el az idegenforgalom terén, mint a tavalyi hasonló időszakban — válaszolta Stojan, Pudar, a Jugoszláv Turistaszövetség főtitkár-helyettes. — De kerdül talán az elején, végezzünk egy kisebb elemzést. Az év első három hónapjában 18 százalékkal növekedett idegenforgalmunk a tavalyi hasonló időszakhoz képest. Ezután tört ki a fekete himlő, ami nagy visszaesést idézett elő, úgyhogy májussal bezárólag 20 százalékkal csökkent az idegenforgalom a tavalyi időszakhoz képest. Ezután fokozatos javulás áll be. A félévi összegezéskor már csak 10 százalékkal kevesebb vendégnapot jegyeztek fel, mint 1971 hasonló időszakában, júliussal bezárólag pedig csak 1 százalékos csökkenést. Augusztus hónappal bezárólag, mint már említettük, elértük a tavalyi nyolchavi szintet. A szakértők azt állítják, hogy néhány okból kifolyólag nem értünk el nagyobb eredményt szeptember 1-éig. Egyrészt azért, mert rossz idő volt, másrészt pedig itt volt az olimpia. De nemcsak azért volt kevesebb vendég, mert sokan elutaztak erre a nagy sportversenyre, hanem az is közrejátszott, hogy rengetegen otthon maradtak és tévén nézték a közvetítést. Nem volna teljes ez az elemzés, ha figyelmen kívül hagynánk azt a körülményt, hogy a tengerparton egyes városok nem vették tekintetbe a kereslet csökkentését és nem folytattak helyes árpolitikát, nem csökkentették a panzióárakat. Példa erre Dubrovnik, ahol a szállodások az idén is borsós árat szabtak meg. Ez meg is bosszulta magát, mert júliussal bezárólag Dubrovnikben lényegesen kevesebb vendégnapot jegyeztek fel, mint tavaly. Mindettől eltekintve Stojan Pudar biztosra veszi, hogy az idén mégis túlszárnyalhatjuk a tavalyi idegenforgalmat. Állítását a következőkkel támasztja alá: Külföldi kirendeltségeinkben többen jegyzik elő magukat az üdülésre, az őszi és téli idényre, mint tavaly. Egy példa: az év végére és a jövő év elejére 22 500 angol turista jelentette be érkezését. Ez tízszerese annak, mint amennyien tavaly a szigetországból érkeztek. Ezenkívül az idén ismét növekszik a szocialista országokból jövő turisták száma. Csehszlovákiából 26, Magyarországról 6, a Szovjetunióból pedig 1 százalékkal többen üdülnek Jugoszláviában az eddigi feljegyzések szerint. A bolgár utasok száma azonban 23, a keletnémeteké pedig 11 százalékkal csökkent. Ez utóbbiak viszont, ha tekintetbe vesszük a vendégnapok számát, nem hatnak ki nagyobb mértékben az általános jugoszláv idegenforgalomra. Ha már a vendégnapoknál tartunk, jegyezzük le az eddigi eredményeket. A jugoszláv üdülőhelyeken és szállodákban az idén 8 hónap alatt 45 525 000 vendégnapot töltöttek a turisták, s ebből 20 695 000-et a külföldiek. Ezen a helyen meg kell jegyezni, hogy tavaly egész évben a külföldiek 26 millió vendégnapot töltöttek az országban. A legtöbb külföldi turista éppen úgy, mint az elmúlt néhány évben Németországból, Ausztriából, és Olaszországból érkezik. A németek 5 millió, az osztrákok 1 700 000, az olaszok 989 000, a hollandok 922 000, a franciák 503 000, a csehek 448 000, a svájciak 386 000, az amerikai turisták pedig 354 000 vendégnapot töltöttek az eddigi kimutatások alapján Jugoszláviában. Július végéig a külföldiek 185 millió dollár értékű valutát váltottak be. Tekintettel a turistaforgalom növekedésére az év végéig arra számíthatunk, hogy az idegenforgalomból eredő jövedelem 20 százalékkal emelkedik a tavalyihoz képest és eléri a 430 millió dollárt a közlekedésből és a fizetővendég-szolgálatból eredő jövedelem nélkül. — Mit várhatunk jövőre? — kérdeztük meg végül Stojan Pudart. — Nem vagyok nagyon derűlátó. A kedvezményes kamatokról szóló törvényt ugyanis eddig csak Szlovénia és Szerbia szavazta meg, így a szállodai férőhelyek száma nem fog lényegesen növekedni. Nagyobb eredményt csak akkor érhetünk el jövőre, ha helyes árpolitikát folytatunk, több gondot fordítunk a reklámozásra és nem utolsó sorban akkor, ha javítunk szolgáltatásaink minőségén. CSERGŐ Béla topolyán is drágul a kenyér TOPOLYÁN rögtön a Szövetségi Végrehajtó Tanács rendelete után ülést tartott a községi képviselő-testület gazdasági tanácsa. Így már szerdán a topolyai magánpékek 2,30 dinárért árulták az 1000-res lisztből sütött kenyeret, a 800-asból 250, a 600-asból 2,70 és a 400-asból 3,10 dinárért. A kenyér ára átlagban 47 párával lett drágább. A gazdasági tanács a szolgáltatási díjakról nem döntött, azt majd egy következő ülésén teszi. Topolyán néhány napon keresztül ismét kettős kenyérárak voltak, mert a Topola-Univerzal Kereskedelmi Vállalat a szabadkai Fidelinka kenyerét árulja és Szabadkán csak pénteken döntöttek a kenyér új áráról. A leltározások alkalmával a magánpékeknél 14 vagon liszt volt raktáron, főleg a 600-as fajtából. A Topola-Univerzal főleg a szabadkai tejgyár termékét árusítja, az árak hasonlóak mint Szabadkán. A pasztőrözött tej literje 2,50, a joghurt poharanként 0,96 a birkatarkó pedig 1,60 dinárba kerül. A trapista sajt kilója 27,50, az újvidéki fajtáé pedig 28,80 dinár. A literes étolaj ára 10,35 a kockacukor kilója 5,03 a kristálycukoré pedig 4,13 dinár. Az üzletekben kapható 400-as liszt ára 2,91, a 600-asé pedig 2,36 dinár. A margarin ára 11,43, illetve 12,17 dinár. Érdekes megemlíteni, hogy Topolyán eddig 800-as lisztből nem sütöttek kenyeret és a magánpékek nem is vásároltak, habár a Mlinopred vállalat ilyen lisztet is előállított. (S. J.) Emeletnyi hajómotor A rijekai hajómotorgyár elkészített egy 12 000 lóerős motort Kínának. A most átadott, kisebb emeletes ház méretű géppel együtt az idén összesen 11, együttvéve 136 000 lóerős motort állított elő, s az év végéig még hármat fog. Ezzel nemcsak Európában, hanem az egész világon a legnagyobb hajómotorgyárak sorába lép. Kína összesen tíz hajómotort rendelt. A most átadott gép már a nyolcadik. К1К1Ш A maplerraelik nem csökkentették a tej árát A kikindai községi képviselő-testület ár- és áruforgalmi tanácsa meghatározta az új kenyérárakat, amely értelmében szerdától kezdve Kikindán a fehér kenyér 3,10, a félfehér 2,70, a félbarna 2,40, a barna kenyér pedig 2,30 dinár. Mint mindenhol tartományunkban, a tej eddig az üzletekben 3 dinár volt, a magántermelők általában 2,80 dinárért hordták a tejet házakhoz. Szerdától 2,50 dinár a tej az üzletekben, a magántermelők viszont továbbra is 2,80 dinárért adják a közvetlen fogyasztóknak a tejet, így rohamosan növekszik a tejboltok és azon önkiszolgáló üzletek forgalma, amelyekben tejet is árusítanak. A városban egyébként a hét elején (hétfőn és kedden) nem lehetett kristálycukrot kapni, de az árkiigazítás után nincs hiány sem cukorból, sem más élelmiszercikkből. Az árkiigazítás utáni helyzetről elbeszélgettünk Balog Elemérrel, a Szakszervezeti Szövetség községi tanácsának elnökével, aki a következő rövid nyilatkozatot adta: KvarchORiok-ülepítőt helyeztek üzembe A zaječari ásványbányászati és feldolgozó kombinát keretében megkezdte a termelést egy korszerűen berendezett kvarchomok-ülepítő. Ezenkívül 12 millió dináros beruházással hamarosan kristály és préseltüveg gyártására való gépeket is beszereznek. A gyárból az első kristályáru-szállítmány már a jövő év elején megérkezik az üzletekbe. A kombinát tervbe vette, hogy porcelángyárat is épít 6000 tonna különféle porcelántermék előállítására. Véleményünk szerint a jelenlegi árkiigazítások csak a kisebb keresetű dolgozókat érintették, de nem a társadalmi szektoron tevékenykedőket, hanem a kisiparosoknál dolgozókat. Ugyanis szerintem az ezer dinárnál kevesebb havi kereset kicsi, főleg akkor, ha népesebb családokról van szó. A nagyobb kikindai gazdasági vállalatokban kevés kis keresetű dolgozó van. A kisebb vállalatokban és a magániparosoknál akad néhány olyan dolgozó, akinek kicsi a fizetése, de ezek a vállalatok vagy vállalkozók nem képesek nagyobb jövedelmet biztosítani. Ezért véleményem szerint jó lenne egy községi szolidaritási alapot létesíteni, amelyből valamilyen módon segíteni tudnánk a kis keresetű dolgozókat. P. P. öt új mezőgazdasági repülőgép Az eszéki mezőgazdasági légiflotta a napokban öt új AN-2 jelzésű lengyelországi géppel gyarapodott, így ma már 14 géppel nyújthat szolgáltatást a szlavóniai, baranyai és környékbeli mezőgazdasági szervezeteknek. 1975-ig még hat AN-2 jelzésű gépet és 10 Piper típusú mezőgazdasági repülőgépet szerez be. Tanító néni gondjai ф HUSZADMAGAMMAL ülök a tanteremben. Előttünk a katedra, a tábla, oldalt a falon vízifestékkel festett gyermekrajzok, meg parkban összegyűjtött, szép erezetű, száraz falevelek gombostűvel deszkalapra szúrva. Nem a régi olajos padlójú, félhomályos, ceruzaszagú tanterem ez, s a katedra sincs dobogón, mégis a gondok, a szülők és a tanító gondjai mintha nem változtak volna, esetleg csak más formát öltöttek. Ülök az iskolapadban és hallgatom a tanító nénit. Röviden és világosan ismerteti a tananyagot. A számtan jól megy, mondja, hála a pálcikáknak. Meg is mutatja, hogyan használják, hogyan osztanak, szoroznak ezekkel az ördöngős kis fadarabokkal. Példákat ír a táblára, levezeti a megoldást. Felhívja a figyelmünket arra, hogy először a bonyolultabb műveleteket kell elvégezni, és csak azután az egyszerűbbeket. (Fordított világ, gondolom magamban, mi azelőtt a palatáblán, kint a futballpályán másként csináltuk.) Egyikünk megkérdezi: a példákban miért hagyják el a zárójeleket, hisz a zárójel megkönnyíti a megoldást. — Igen — hangzik a válasz —, de a tanterv így írja elő és a tesztben is így van. Az anyanyelvvel már kevésbé elégedett a tanító néni — a gyerekek elmélázva, lassan olvasnak, kissé túl tempósak. A szerb jól megy. A természeti ismeretek szemléltető oktatása is nehézségekbe ütközik: a tanterv szerint például meg kell tanulniuk, hogy a tanterem mely fala mely világtáj felé néz. De hát hogyan magyarázza meg nekik, merre van napkelet , és napnyugat, mikor folyton borús az idő, esik. Gyakorlati tanácsok: az iskolaköpenyt ne mossák ki a mamák hét közben, mert akkor „három napig szárad”. (Persze a kicsik is szeretnek divatozni.) Inkább legyen egy kicsit foltos az a köpeny, de viseljék, hisz oly szépek, amikor egyformák — legalább az iskolapadban. Azt hiszem, a tanító néninek igaza van. Aztán: töltőtollat kell venni, mert egy hónap múlva már azzal kezdenek írni. A régi tollszár már nem jó, kiment a divatból, meg körülményes is bánni vele. Jövőre megkezdődik a komoly zenei nevelés is . Metodikát, vagyis harmonettát kell venni. Újévre ez a legpraktikusabb ajándék. Már gyakorolnak is rajta: még nem fújják, csak az ujjakat illesztik a billentyűkre. Akinek nincs melodikája, az a levegőben gyakorolja az ujjfekvést. Komoly vád: el vannak kényeztetve. Az uzsonnára kapott szendvics olyan szép, hogy szinte megszólal, és mégis fanyalogva rágcsálják. Uzsonna után olyan a padló mint takarítás előtt: tele van sajttal, mintha a takarítónők hintették volna be reszelt parafinnal. (A tanító néni óra után összeszedi a papírkosárba dobott fél szendvicseket, virsliket és hazaviszi a kutyának. Néha két teli marokravaló is összegyűlik.) Mosolyognivaló, hogy a hónapokat ezek a kis leendő komputerszakértők az öklükön számolják ki, holott számtanpéldáikból ítélve erősen haladnak a halmazelmélet felé, amiről mi annak idején még a gimnáziumban sem hallottunk. Hallgatom a tanító néni panacsait. Nem is panaszok ezek — hisz mosolyogva beszél — inkább megfigyelések, a lelkiismeretes kertész észrevételei, aki féltő aggodalommal figyeli, jól fejlődnek-e palántái az ágyasban. HORNYIK György