Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 89-103. szám)

1973-04-02 / 90. szám

2. oldal Párizsban folynak a tárgyalások a saigoni kormány és az ideiglenes forradalmi kor­mány képviselői között a dél-vietnami helyzet normalizálásáról. Képünkön (balról) Nguyen Lan Vien saigoni küldött és Nguyen Van Hien (jobbról), a forradalmi kor­mány megbízottja A macedón kérdés nem zavarhatja meg Jugoszlávia és Bulgária kapcsolatait A bolgár külügyminiszter-helyettes nyilatkozata a Népszavában Budapestről jelenti a Tám­­szig. Nenko Csendov bolgár kül­ügyminiszter-helyettes a Nép­szava című budapesti lap­nak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a bolgár —jugoszláv kapcsolatok „két szomszédos szocialista ország viszonyának megfelelően” kedvezően fejlődnek. — Az utóbbi években — hangsú­lyozta a bolgár politikus — jó kapcsolatokat építettünk ki Jugoszláviával és remél­jük, hogy ezek a jövőben megerősödnek. Csendov elmondta, hogy a bolgár—jugoszláv kapcsola­tok fejlődését elsősorban a két ország vezető funkcioná­riusainak találkozói mozdítot­ták elő. Emlékeztetett a ta­valyi és az idei találkozókra, a két állam és a két párt ve­zetőinek tárgyalásaira. A külügyminiszter-helyet­tesnek kérdést tettek fel a macedón kérdésről vallott bolgár állásponttal kapcsolat­ban. — Számunkra nem ez az alapvető kérdés — mond­ta Csendov —, bár egyesek így szeretnék beállítani az ügyet A macedón kérdés szá­munkra olyan történelmi ha­gyaték, amelyet mi alárende­lünk az osztályérdekeknek, a szocializmus balkáni és világ érdekeinek. Szerintünk e kér­dés nem zavarhatja meg a két szocialista ország együtt­működését. Bulgária kapcso­latokat tart fenn és fejleszti együttműködését a Macedón Szocialista Köztársasággal, mint Jugoszlávia részérel. Csendov elmondta, hogy hazájának nincsenek területi igényei egyik szomszédos or­szág iránt sem. A bolgár—román kapcso­latokról szólva elmondta, hogy azok a Varsói Szerző­dés és a KGST kereteiben is keresen fejlődnek minden té­ren. A Görögországgal való kapcsolatokat „normálisnak” nevezte, ugyanakkor el­mondta, hogy Törökország­gal gyorsan fejlődnek kap­csolataik. Csendov derűlátását fejez­te ki a bolgár—albán kap­csolatok megjavulását illető­en. A Népszava, egész olda­lon hozta a bolgár külügymi­niszter-helyettessel készített interjút és a cikket Tito el­nök és Todor Zsivkov talál­kozójáról készült fényképpel illusztrálta. A tunéziai árvíz mérlege: Nyolcvanhat halott, ötvenháromezer­­ hajléktalan Tuniszból jelenti a Reuter és az AFP. Az elmúlt heti áradások a legsúlyosabbak voltak Tuné­zia történelmében: 86 ember vesztette életét, 53 000-en hajléktalanokká váltak, 6000 ház rombadőlt, 10 000 szar­vasmarha elpusztult és egyéb károk is keletkeztek. Utak és hidak semmisültek meg. A vízszint csökkenése le­hetővé tette, hogy a mentő­osztagok felkeressék az or­szág északkeleti részében tör­tént katasztrófa áldozatait­. Megérkezett a külföldi se­gély is, elsőként Franciaor­szág, Líbia, Olaszország, és az Egyesült Államok sietett a bajba jutott tunéziaiak se­gítségére. Vasárnapra meg­szűntek az esőzések, úgy hogy a helikopterek elszál­líthatják a segélycsomago­kat. Árvizek voltak az or­szág déli részében is, a fő­várostól 30 kilométerre nyu­gatra. Az árvíz elöntötte a tuniszi rádió adóját is, és a hibát még mindig nem kü­szöbölték ki Külföldiek boltja Pekingben Április elsején Peking­ben megnyitották a Barát­ság Üzletét, ahol a külföl­diek vásárolhatnak. A megnyitáskor a leg­nagyobb érdeklődést egy aranyékszer keltette, amelynek értéke 100 000 dollár. Az üzletet a pekin­gi óvárosban nyitották meg és szinte minden kapható benne, ami a külföldieket Kínában érdekli. Az élel­miszereken, dísztárgyakon, ékszereken kívül megvásá­rolható Mao Cetung vers­kötete is. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1973. április 2. Ma ül össze az új francia parlament Messmer folytatja kormányalakítási tárgyalásait Párizsból jelenti a Tanjug. Az új francia kormány összetételét csütörtökön je­lentik be. Kormányalakítás­sal, mint ismeretes Pierre Messmer eddigi miniszterel­nököt bízták meg, aki né­hány napja intenzív kor­mányalakítási tanácskozáso­kat folytat a képviselői man­dátummal rendelkező és a parlamenten kívüli politiku­sokkal. Ma összeül az új nemzet­­gyűlés, hogy megválassza el­nökét. Az eddig ismeretes álláspontok szerint a parla­ment elnöke Edgar Faure, a Messmer-kormány eddigi szociálisügyi minisztere lesz. Jól értesült párizsi körök szerint a kormány együtt­működni kíván azokkal a politikai csoportosulásokkal és személyekkel, elsősorban a reformátorokkal, akik a legutóbbi választásokon elő­segítették győzelmét. A re­formátorok képviselői azon­ban nem kerülnek be a kor­mányba, hanem a­­parla­menti bizottságokban kap­nak tisztségeket. Ezen az állásponton van Edgar Faure is. A politikus kezdettől fogva gaulle-istá­­nak vallotta magát, bár soha sem csatlakozott a párthoz. Vezetésével az új parlament jelentősége megnövekszik. E törekvéseket a baloldal is tá­mogatja, amely szerint a nemzetgyűlésnek többet kell kezdeményeznie és jobban ellenőrzése alá kell vonnia a kormányt, mint eddig. Ezt az álláspontot fejtette ki Georges Marchais is, a Fran­cia KP főtitkára. A baloldal közös jelöltet állított a parlamenti elnök­ségi tisztségre. Jelöltjük Pierre Mauroy, a Szocialista Párt egyik titkára, akinek azonban nem sok esélye van arra, hogy megválasszák. A mányoliak: 490 tagú francia nemzetgyű­lésben az egyesült baloldal­nak 175 képviselője van. LATINAMERIKA visszapillantó tükörben (2) Sehol a világon nem lát az ember any­­nyi fehér, fekete és indián fiatalt össze­ölelkezve az utcán, mint Latin-Ameriká­­ban. Itt a kisemberek világában valóban senki sem tartja számon, ki, milyen szü­lőktől származik. Hogy mégis minden or­szágban jobb anyagi helyzetben és egyál­talán jobb helyzetben vannak a fehérek és a fehérebbek, mint a feketék vagy feke­tébbek, ez a múlt maradványa, amit itt, a fajok legtermészetesebb keveredésének világában sem lehet egykönnyen kiküszö­bölni. Ezért van az, hogy a latin-amerikai utca sokkal nagyobb egyenlőségről, a fe­hérek és színes bőrűek sokkal nagyobb egyenjogúságáról tanúskodik, mint ahogyan a valóságban van. S lényegében mindkettő valóság: a fenntartás nélküli keveredés és a meg nem különböztetés éppúgy, mint az erőteljesen különböző érvényesülési le­hetőség — a bor színe szerint. Az elmosódó határok ellenére ezekben az országokban az osztálykülönbségek hihe­tetlen­ül nagyok és az osztályok között nagy a szakadék. Óriási különbség van szegények és gazdagok között, s még ezen belül is falu és város között. Kunyhók a világváros sz­ívében Ezzel magyarázható a Latin-Amerikára oly jellemző sajátosság, hogy a nagyváro­sok peremén, sőt helyenként azok szívé­ben is deszkából és bádoghordóból össze­tákolt kunyhók húzódnak meg. Ezekben élnek a faluról városba özönlött emberek ezrei, pontosabban ezekben tengetik éle­tüket egyik napról a másikra, a legna­gyobb bizonytalanságban. Mert többségük allami munkából él, hihetetlenül alacsony igénnyel, állandó munkára való kilátás nélkül. Esősorban azért, mert nagy részük írástudatlan, szakmai képzettségük nincs. Érthető, hogy a fejlődő ipar nehezen fo­gadja be őket, a városiak nagy előnyben vannak velük szemben, hiszen ott a lakos­ságnak lényegében megvan az elemi isko­lai végzettsége, az emberek szakmát ta­nulhatnak, iskolát végezhetnek. A kunyhólakókat Venezuelában ranche­­rosoknak nevezik, s mindent megtesznek, hogy távol tartsák őket a főváros környé­kétől. Brazíliában favela a kunyhó neve, s régebben nem nagyon zavarta sem a vá­rosatyákat, sem a városrendezőket, hogy például Rio de Janeiróban, a mesés szép­ségű Ipanema strand és a roppant impo­záns Glória emlékmű (a második világhá­borúban elesett 80 brazil katona emlékére álított szobor) közvetlen közelében kuny­­hók éktelenkedtek. Újabban azonban (mint­egy három éve) a lehető legradikálisab­ban oldották meg a megoldhatatlannak látszó kérdést. Földgyalukkal egyszerűen nekiálltak és eltüntették őket. Természe­tesen bizonyos kártalanítás ellenében, de minden bizonnyal azzal az erkölcsi joggal, hogy az ország valóban néhány éve módot talált a munkanélküliek városba, főleg p pe­dig a világhírű nagyvárosokba és szóra­koztató helyekre özönlésének leállítására. Az ország északkeleti részében ugyan­is, ahol korábban a szamárkóron kívül semmi egyéb nem termett, a gyárkémé­nyek ezrei nőnek ki a földből. A szó szo­ros értelmében egyik napról a másikra. Hiszen az elmúlt években naponta átlag egy új gyárat helyeztek üzembe, vagyis évente körülbelül 350-et. Ezzel munkale­hetőséget és megélhetést nyújtanak az ottani lakosságnak, ahonnan regrutálód­­tak a munkanélküliek, akiknek a városi viszonylatban nyomorúságos életük is ja­vulást jelentett a még nyomorúságosabb fa­lusi élettel szemben. A kapitalizmus kibontakozása sürgeti a különböző népcsoportok közeledését, a nemzetek kialakulását, másrészt viszont lehetőséget nyújt a gyorsabb gazdagodás­ra, tehát a szegények és gazdagok egymás­tól való nagyobb eltávolodására. Más szó­val a nemzeti összeforrást itt már az osz­tályellentétek gátolják. Az ellentétek pe­dig sokkal drasz­t­kusabbak, mint Európá­ban. A társadalom krémje, vagyis a felső osztály a lakosság 5 százalékát teszi, kö­rülbeül mint Európában. A fogyasztás egyharmada esik rájuk. A legmagasabb keresetűek jövedelme hússzor akkora, mint a legalacsonyabb keresetűeké. A nyu­gat-európai országokban ez az arány fele akkora, vagyis a leggazdagabbak körül­belül tízszer annyit keresnek, mint a leg­szegényebbek, az Egyesült Államokban pe­dig még alacsonyabb. Ott a legjobb kere­setűek jövedelme körülbelül ötször ak­kora, mint a kis keresetűeké.­­ " (Folytatjuk) Az angolai szabadság­­harcosok támadása Súlyos veszteséget okoztak a portugál gyarmatosítóknak Az Angolai Népi Felszaba­­dítási Mozgalom (MPLA) csapatai nehézágyúkkal tá­madást intéztek a portugál gyarmatosítók több helyőr­sége ellen és súlyos veszte­ségeket okoztak. A hírt az angolai mozgalom szóvivője jelentette be Brazzaville kon­gói fővárosban. A közlemény,, amelyet­ a Hszinhua kínai hírügynök­ség továbbított, felsorolja a felszabadítási mozgalom más akcióit is, amelyeket március 1-e és 15-e között hajtottak végre. Ebben az időszakban 120 ellenséges katonát tet­tek harcképtelenné és nagy mennyiségű fegyvert zsák­. Abu Duad állítólagos vallomása Propaganda-hadjárat Jordániában a palesztinai mozgalom ellen Tovább tart a viszály a jordániai kormány és a Pa­lesztinai felszabadításii moz­galom között. Az Arab Liga és más tényezők fáradozá­sait, hogy feledtessék az 1970-es polgárháború emlé­két, nem koronázta siker. Amman és a kommandók továbbra is teljesen eltérő álláspontokon vannak, és köl­csönösen elfogadhatatlan fel­tételeket követelnek. Husz­­szein király azt akarja, hogy a mozgalmat helyezzék a jordánai hadsereg parancs­noksága alá. A kommandók viszont az 1970-es kairói meg­állapodás betartását követe­lik, mely szabad mozgást biztosít a kommandóknak Jordániában. Dacára, hogy az Arab Liga ülésein mind­két fél képviselői részt vesz­nek, köztük egyáltalán nin­csenek kapcsolatok. A helyzet a jordániai szél­sőséges körök megerősödésé­hez vezetett, amelyek ke­mény intézkedéseket köve­telnek a Palesztináink ellen. Ugyanakkor palesztinai rész­ről is megerősödtek azok az elemek, amelyek „a végső­kig” akarnak harcolni a jor­­dániai rezsim ellen. A két fél közötti­­kiengesztelhetet­lenséget a legjobban példáz­za az Abu Duad­eset. Mint ismeretes, a neves Paleszti­náit nemrég 16 társával együtt letartóztatták Jordá­niában azzal a váddal, hogy felforgató tevékenységet foly­ta­ttak és veszélyeztették az ország biztonságát. A palesz­tinai mozgalom erélyesen visszautasította ezeket a vá­dakat, hangoztatva, hogy Abu Duad az izraeli megszál­lás alatt levő vidékekre akart menni, hogy ott meg­szervezze az ellenállási moz­galmat. A jordániai kormány álláspontját Abu Duad állí­tólagos beismerő vallomásá­val igyekszik alátámasztani. A Palesztinák mozgalom azt állítja, hogy Abu Duad val­lomását meghamisították, és azt mondatták vele, amit a vizsgálóbírók akartak. Ami­kor Abu Duadot és társait halálra ítélték, nemcsak az arab világban, hanem má­sutt is hevesen tiltakoztak, és ezért­­Husszein király ar­ra kényszerült, hogy „ember­baráti okokból” életfogytig­lani börtönre változtassa a büntetést. Az Abu Duad eset azt ta­núsítja, hogy Amman tovább folytatja a propaganda-hábo­rút a palesztinaiak ellen. A jordániai rádió újabb részle­teket közölt a gerillavezér állítólagos vallomásából. Ezek szerint a Fekete Szep­tember és az Al Fatah egy és egyazon szervezet. Az A1 Fatah vezetői tervezik állí­tólag a Fekete Szeptember akcióit, Jasszer Arafat, a pa­lesztinai mozgalom vezetője pedig — a jordániai rádió ál­lítása szerint — személyesen vett részt a müncheni olim­pián lezajlott véres esemé­nyek tervezésében. A palesztinai mozgalom a jordániai kormány propa­ganda-hadjáratára azzal vá­laszolt, hogy az Abu Duad Ügy túlságosan is sokkat fog­lalkoztatja az ammani kor­mányt. A mozgalom felelős képviselői továbbra sem haj­landók semmit közölni a Fe­­j­kete Szeptember felépítésé-­­ ről, következetesen tartva magukat korábbi, politikájuk­hoz. Számukra a Fekete Szeptember a mozgalmon kí­vül álló szervezet. Arafat hangsúlyozta, hogy a Feke­te Szeptember akcióiban részt vesznek más szerveze­tek tagjai is, és a Palesztinái­nkon kívül törökök, irániak és j­apának is. A palesztinai mozgalom nem akar foglal­­kozni a Fekete Szeptember akcióival, amelyek szerinte a palesztinaiak súlyos hely­zetét tükrözik. A Fekete Szeptember elsősorban Husz­szem királyt és Gol­da Meir izraeli miniszterelnököt nyug­ta tanítja, ezért innkább ők foglalkozzanak, az üggyel, hangsúlyozza Arafat. Abu Duadnak és letartóz­tatott társainak állítólagos vallomásait, amelyeket egyes nyugati újságok tettek közzé, a palesztinai körök provoká­ciónak minősítik. M. A. Puccsistákat lepleztek le Pakisztánban Karachiból jelenti az AP. Pakisztánban közzétették 24 személy nevét, akik el­len az a vád, hogy meg akar­ták dönteni Ali Bhutto pa­kisztáni elnök kormányát. A letartóztatottak között van két tábornok és számos magas rangú tiszt. _

Next