Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 89-103. szám)

1973-04-02 / 90. szám

Hétfő, 1973. április 2.­­ MAGYERSZÓ Mégis növekedett a földműves­családok kötelezettsége A zentai községi képviselő-testület 1973. évi adópo­litikájában abból indult ki, hogy a földművescsaládo­kat nem fogják nagyobb adóval terhelni, mint az el­múlt esztendőben. Sőt, a tartományi törvény alapján az idősebb és kis jövedelmű családoknak felmentést és könnyítést adnak. Így tett Ada és Zenta képviselő­testülete is, a költségvetés a takarékosság jegyében ké­szült. Ez az álláspont azonban nem érvényesül az újvidéki földművesbiztosítottak egészségvédelmi alapjára vonat­kozólag. A javaslat értelmében a földművesháztartások hozzájárulását a kataszteri tiszta jövedelem 15 száza­lékáról 20,5 százalékra növelik, ugyanakkor minden biz­tosított után az eddigi 100 dinár helyett 250 dinárt kell fizetni. A kötelezettségek ilyen nagy arányú növelésén kívül, az 1972. esztendőben élvezett jogok csökkentését is javasolják. A törlésre javasolják a 200 dináros kelengyepénz fo­lyósítását, a temetkezési költségek fedezését, valamint az útiköltségek megtérítését és napidíjat. A javaslat szerint ezen felül még minden orvosi és laboratóriumi vizsgálatért, minden doboz vagy külön csomagolt gyógy­szerért és minden orvosi beteglátogatásért a biztosított­nak 5 dinárt kell fizetnie. Mindezt azzal indokolják, hogy az alapnak az 1972. esztendőben 21 741 000 dinár vesztesége volt. A biztosítottak felteszik a kérdést, ki az, aki mind­ezt fedezni tudja. A választók és biztosítottak napok­ban tartott gyűlésein általános volt az elégedetlenség. Megállapították, hogy ez a helyzet elsősorban abból ered, hogy ez az érdekközösség nem teljesítette az al­kotmányfüggelékben előírt feladatokat. A pénzeszközök elosztásába nincs beleszólásuk megteremtőiknek, minderről a központi szerv dönt. Ezért óriási arány­talanság keletkezett a pénz felhasználásában. A járulé­kot egyes területeken csak részben gyűjtötték be: Beo­­csinban csak 48,89 százalékban, Zsablyán 54,12, Kishe­gyesen 64,56 százalékban. Más területeken nagyon szép eredményt értek el: Becsén 92,31, Adán 93,31, Zentán pedig 100,49 százalékot. Az egész közösség területén azonban csak 74,89 százalékban fizették be a járulé­kot. Tehát a kivetett 82 837 000 dinár összegből csak 62 037 000 dinár folyt be. Ha az összeget 95 százalék­ban begyűjtötték volna, a biztosítottak veszteség nélkül zárták volna az évet. Megengedhetetlen különbségek mutatkoznak a pénzeszközök felhasználásában is. Bács területén egy biztosítottra 446,45 dinárt, Bácspalánkán 597,33 dinárt, Kishegyesen pedig 58,91 dinárt költöttek. Egy biztosí­tottra legkeserebb összeg Ti­tel területén jutott, azaz 391,81 dinár, Zsablyán 426,66 dinár, Kikindán pedig 434,88 dinár. A közösség területén egy biztosítottra át­lag 497,46 dinárt költöttek. Ez az összeg 1971-ben 361,26 dinár volt. A fenti adatokból világosan látható, hogy a felelőt­len pénzügykezelés milyen következményekkel jár. Ha az alkotmányfüggelékeket következetesen megvalósítják, vagyis a biztosítottak közvetlen hatást gyakorolnak jo­gaik érvényesítésére, kedvezőbb volna a helyzet. Gyors intézkedéseket igényel a község alapszabály­zatának módosítására tett javaslatoknak az alkotmány­függelékek szellemében való megvalósítása. A választók és biztosítottak gyűlésein hangsúlyozták, hogy mivel ez a kérdés általános társadalmi érdekű, al­kalmazni kell a szolidaritás és egyenlőség elvét. Biztos azonban az is, hogy ezen alapelvek alkalmazásakor a kötelezettségek és jogok egyenlőségét nemcsak a tör­vényben és a közösség előírásaiban kell biztosítani, ha­nem a valóságban is. Az eddigi gyakorlat azonban nem ezt igazolja, egyelőre nem beszélhetünk egyenlőségről. A biztosítottak követelik tehát, hogy a közösség területén az alap eszközeinek megfizettetésére és fel­­használására mércét kell megszabni. A javaslatok arra irányulnak, hogy a megfizettetés minimuma 90 száza­léka legyen, az egy biztosítottra eső költség pedig a kö­zösség területén elért átlag. A szolidaritás elve csak ott érvényesülhet, ahol ezeket a kritériumokat alkalmazzák. Ezen javaslatokról a vita még folyamatban van. Dr. SÜREGI Zoltán és Radovan BOJANOVIC A brigád megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából részleteket köz­lünk Djordje Vasiénak, a brigád útjá­ról szóló, rövidesen sajtó alá kerülő könyvéből. (3) Ezen az útjukon megtanulták, hogy a zabkenyér a kukoricakenyérnél is rosz­­szabb, mély hóban, mínusz 20 fokon is lehet az állásokban hasalni, januárban is át lehet gázolni a folyókon és a patakokon, s mindemellett még tanulni, olvasni, írni is kell, miközben a meleg otthon, az édesz­anyjuk, feleségük, gyermekük alakja je­lenik meg gondolataikban. Annak ellenére, hogy a Szerémségben hí­re ment a tífusznak az éhezésnek, a hideg­nek és az ádáz harcoknak, a tavasz meg­hozta Boszniába az önkéntes harcosok újabb áradatát. Most már voltak közöttük bácskaiak és bánátiak is. A JKP megújí­tott vajdasági tartományi bizottsága óriási erőfeszítéseket tett, hogy lehetővé váljon a bánáti és a bácskai harcosok átkelése a Szerénységbe. Április elejéig a Szerémség­ben a népfelszabadító mozgalom erői egy­ről négy, Boszniában pedig háromról öt zászlóaljra növekedtek. Nem várakozhat­tak tovább a Legfelsőbb Parancsnokság rendeletére, ezért 1943. április 11-én Brdja­niban, egy a Majevica alatti kis falucská­ban, három zászlóaljból megalakították az I. Vajdasági brigádot. Alig kilenc nap múl­va, egy önkéntes harcoscsoportnak a Sze­rénységből való átkelése után, megalakult a II. Vajdasági brigád is. Az I. Vajdasági brigád parancsnokságá­nak az alábbiak voltak a tagjai: Marko Pericvi-Kamenjar, a brigád parancsnoka, Slobodan Bajic-Paja politikai biztos, Шја Bogdanovic-Cica parancsnokhelyettes, Lu­ka Mrkšić-Miša politikaibiztos-helyettes, Voja Ilic törzskari főnök, dr. Dušan Savic- Deda szanitécparancsnok és Boško Jokic- Mile hadtápparancsnok. Az első zászlóalj parancsnokságába Djor­dje Bikicki-Rojnik zászlóaljparancsnok, Dusan Vuksanovic-Diogen politikai biztos, Sima Veskovic parancsnokhelyettes, Niko­la Jovan­ovic politikaibiztos-helyettes és Olga Djuran egészségügyi előadó tartozott. A második zászlóalj parancsnokságát Stevan Bikác parancsnok, Blažo Raduno­­vic politikai biztos, Vasa Slavnic parancs­nok-helyettes és Déda Dimitrijevic politi­kaibiztos-helyettes alkotta. A harmadik zászlóalj parancsnokságába Živan Pericin parancsnok, Milan Stepano­­vic-Matroz politikai biztos, Jovan Matic parancsnok-helyettes, Bogdanka Budisav­­ljevic szanitéc, Boško Mandic hadtápfele­­lős tartozott. A kísérő század parancsnoka Pera Kuz­­manovic-Matasz, politikai biztosa pedig Va­sa Veskovic volt. Ők voltak ebben a pillanatban a szerém­­ségi zászlóaljak legjobb katonai és politi­kai vezetői. Mindannyian negyvenegyes harcosok. A harcosok és a párt által vég­zett állandó és szigorú ellenőrzésen men­tek át, egyszerű harcosokból váltak veze­tőkké. Sokan közülük már nagy elisme­résben részesültek, és a nép egységeiket az ő nevükről ismerte. A brigád a következő fegyverekkel ren­delkezett: 470 puska, 28 géppuska, 3 ne­hézgéppuska, 4 géppisztoly, 2 aknavető, 2 ágyú. A brigád a parancsnokságokkal együtt 568 harcost számlált. Megalakulása napján 160 párttag, 21 jelölt és körülbelül 200 SKOJ-tag volt soraikban. Valameny­­nyien arányosan voltak elosztva a zászló­aljakban és a századokban. Hároméves fennállása alatt Jugoszlávia­­szerte folytatott harcaik során az I. Vaj­dasági brigád harcosainak és parancsnok­ságának összetétele még inkább vajdasá­gi, jugoszláv és munkásparaszt osztályjel­­leget öltött. 1943 tavaszától egyre több bácskai és bánáti érkezett a brigádba, úgyhogy 1943 végén már egy bánáti zászló­alj is alakult. Ugyanebben az időben ala­kult meg a Janošik nevű 80 tagú szlovák század is. 1944 végén a brigád a Bácská­ba kelt át, és a bácskai magyarokból meg­alakult a Petőfi-zászlóalj. A brigád tagj­ai­nak körülbelül 15 százaléka került ide Ju­­goszlávia más vidékeiről, azonkívül egy orosz század is tartott hozzá, amely a gyűj­tő- és fogolytáborokból és az ellenséges hadseregből megszökött oroszokból alakult meg. Egy körkérdésből, amelyben 2768 bri­gádtag vett részt (a feltevések szerint kö­rülbelül 5000 harcos küzdött a brigád zász­la­ja alatt) kiderül, hogy körüleelül 60 szá­zalékuk ifjú és 15 százalékuk nő volt. Szo­ciális összetételük szerint 66 százalékuk földműves, 27 százalékuk munkás és ipa­ros. E körkérdésből az is kitudódik, hogy a háború alatt a brigád legénységének 37 százaléka elesett _ (Folytatjuk) __ Boráé Vasié: Az I. Vajdasági brigád nagy csatái A Belgrádi Egyetemen rendeződni kezd a helyzet A Szerb Kommunista Szö­vetség Központi Bizottságá­nak szombati titkársági ülé­sén megállapították, hogy a Belgrádi Egyetem kommu­nistái jelentős akciót kezdtek az eszmei-politikai egység helyreállítására, a Kommu­nista Szövetséggel szem­ben álló eszmei-politikai irányza­tok kiszorítására, a főisko­lai oktatás megreformálásá­ra. Akciójuk hozzájárul a Kommunista Szövetség álta­lános akcióképességének fo­kozásához. Az ülésein megállapították, eredménytelen maradt a jo­gi kar egyes tanárainak az a törekvése, hogy „kegyel­met eszközöljenek ki” Mi­­hajlo Djuric nacionalista előadó számára. A péterréveiek egyszerűen szegfűgyárnak nevezik a pé­terrévei földművesszövetke­zet kéthektáros üvegházát, ahol az egy méternél maga­sabb szárú gyönyörű szegfű­ket nevelik. Kezdetben igen sokan voltak olyanok, akik kifogásolták a kertészet lét­rehozását. Úgy vélték mil­liókat herdáltak el, lépten­­nyomon hangoztatták a vaj­dasági földműves állítását, hogy virágot csak otthon, a kertben kell nevelni, kinn a szántóföldön minden vi­rág taracknak számít. Nos, a péterrévei üveg­ház 38 főnyi munkaközössé­ge bebizonyította, hogy a borúlátóknak, csúfolódók­nak nincs igazuk. A másfél hektár virág tavaly 7 700 000 dinárt jövedelmezett, többet mint amennyit a szövetkezet 450 hektáros gazdasága más növények termesztésével el­ért. — Ha most egy 30 hektá­ros üvegházunk lenne, na­gyobb jövedelmünk lenne, mint 20 000 hektáros föld­területen — mondta Nikola Kalazic mérnök, a kertészet vezetője. Az idén február 20-ától március 10-éig 400 000 szál­­ szegfűt adtak el. A péterré­vei szegfűt meg lehet talál­ni Újvidék, Belgrád, Zág­ráb, Zenta, Szabadka, Sza­rajevó és más városok vi­rágüzleteiben. A virág 60 százalékát a zentai Genex- Flora révén értékesítik. Öt­éves szerződésük van ezzel a céggel, és a kezdet azt mutatja, hogy később sem lesz semmi probléma. Az üvegházat angliai ta­pasztalatok alapján létesí­tették. Nikola Kalazic mér­nök Tarján Endre techni­kussal, a kertészet munka­vezetőjével néhány hónapot töltött a szigetországban és tapasztalataikat most itt a bácskai rónán igyekeznek­­ hasznosítani. Az üvegházat­­ és a kazánházat úgy építet­ték, hogy jelentéktelen be­ruházással négy hektárra bő­víthessék. A tervek szerint a szegfű mellett kerti vete­mények termelését is beve­zetik. Az üvegházban auto­mata klímaberendezés biz­tosítja az állandó hőmér­sékletet, a locsolóberendezés pedig mindig idejében látja el a növényeket nedvesség­gel. A péterrévei üvegház sok olyan embernek nyújtott munkalehetőséget, akik az­előtt idénymunkából éltek, de szép számban dolgoznak itt mezőgazdasági techniku­sok is, akik a mezőgazdasá­gi szakközépiskola elvégzése után csak itt kaptak állást. Hamarosan néhány üzem­mérnöke is lesz a szegfűker­tészetnek, mert vannak, akik folytatják tanulmányai­kat. A péterrévei szegfűkez­tették hatásukat. Vajdaság­ban a válság legerőteljeseb­ben a hatodik tartományi választmányi ülés után ju­tott kifejezésre, vagyis Tito elnök és a Végrehajtó Iroda levele után tartott ülésen. Akkor hiányzott a készség a pártálláspontok következetes végrehajtásához, sőt az állás­pontok egy részét kiszorítot­ták, vagy egészen mellőz­ték. Különösképp azt, ami a részet eddig Angliából, Hol­landiából és Belgiumból sze­rezte be a szükséges mag­vakat, de most igen kedve­ző üzleti kapcsolatok van­nak kialakulóban a buda­pesti Rozmaring kertészet­tel. Mindent összevetve, meg­állapíthatjuk, hogy Péter ré­­vén virágzó jövedelemforrás­nak bizonyult a virág. A ber- Hatéhöz épül Benkovcin Milka Planinc, a Horvát Kommunista Szövetség Köz­ponti Bizottságának elnöke tegnap alkalmi ünnepség ke­retében elhelyezte Benkov­­cin a leendő 400 vagonos hű­­tőház alapkövét. Az értéke­lések szerint a hűtőház for­dulópontot jelent majd a vi­dék mezőgazdasági és élel­miszeripar termelésében, munkásosztály helyzetének javítására, az önigazgatás továbbfejlesztésére, a libera­lizmusra, a Kommunista Szövetség politikájával ösz­­szeférhetetlen opportuniz­musra, a vezérkedésre, a frakciókra és a káderpolitika kisajátítására vonatkozott. A tartományi pártbizottság 52. ülésén megállapította, hogy a Vajdasági Kommu­nista Szövetségben uralkodó helyzet a Kommunista Szö­vetség elszigetelődésével fe­nyegetett. Ilyen körülmé­nyek között nem is kezdőd­hetett meg a 21. elnökségi ülés határozatainak megva­lósítása. Nem mérték fel bí­ráló szemmel önmaguk gya­korlatát, a 21. ülés határo­zatait leszűkítették, és első­sorban a horvát nacionaliz­musra vonatkoztatták, holott a határozatok félreérthetet­lenül kimondták, hogy a köztársasági és tartományi pártbizottságoknak erélyes eszmei-politikai akciót kell indítaniuk a nacionalizmus és minden egyéb szocialista­­ellenes, tehát ellenséges erő ellen, főleg pedig a liberaliz­mus, a technokratizmus el­len, az önigazgatás, a mun­kásosztály szerepe érvénye­sítésének, a nemzetek és nemzetiségek testvériségének és egységének, valamint a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség egységének érdeké­ben. A jelentés megemlíti egye­bek között, hogy abban az időben a liberalizmust és a technokratizmust teljesen el­hanyagolták, s a párt tevé­kenységével kapcsolatban úgyszintén nem tettek emlí­tést a szerb nacionalizmus elleni akció szükségéről. A liberalizmust és a technokratiz­­must meg sem említették A VKSZ Tartományi Bizottsága mai ülésén felméri munkáját A Vajdasági Kommunista Kumiista Szövetségben érez­ Szövetség Tartományi Bi­zottsága ma felméri az 1971 decemberétől a mai napig terjedő munkáját. Az ülés elé készített jelentés kimond­ja, hogy egészen a levél megjelenéséig ez az időszak a Vajdasági Kommunista Szövetség kifejezett eszmei és akcióválságának periódu­sa volt. A gyökerek messze visszanyúlnak a múltba, és nemcsak a Vajdasági Kom­ Virágzó jövedelem­forrás a virág A péterrévei virágkertészet példája 3. oldal

Next