Magyar Szó, 1973. december (30. évfolyam, 344-359. szám)

1973-12-16 / 344. szám

2. oldal A legnagyobb diszkréció mellett Az utolsó előkészületek lennek Mára várják Gromiko ér­kezését , Kissinger csa­k a megnyitón lesz jelen A Közel-Kelettel kapcsolatos békeértekezlet elő­készületei a legnagyobb titoktartás mellett folynak ugyan, mégis minden jel arra vall, hogy a konfe­rencia a tervezett időpontban, tehát kedden, meg­kezdődik. Hivatalos közleményt még nem adtak ki, mert hírek szerint a részt vevő orszá­gok a legnagyobb fokú diszkréciót kérték a vendég­látó svájci hatóságoktól és az ENSZ funkcionáriusaitól. Az első biztos jele annak, hogy az értekezletet nem ha­lasztják el,­­ hogy már Genf­be érkezett Molavan, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár sajtó­titkára. Ma délelőttre várják Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter ér­kezését. Az értekezlet első szaka­szában — amely a jelek sze­rint csak néhány napig tart — Egyiptom, Izrael, Szíria, Jordánia, valamint az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió képviselői csak ismer­tetik álláspontjukat, majd a konferenciát megszakítják, és második szakaszára való­színűleg csak januárban ke­rül sor, akkor kezdődnek majd meg a hosszú és nehéz tárgyalások. Az értekezleten részt vevő országok biztonsági szakér­tői már Genfbe érkeztek, hogy a helyi hatóságokkal egyetemben szavatolj­ák a delegátusok személyes biz­tonságát. Washingtoni hírek szerint Kissinger biztonságá­ról mintegy száz ügynök fog gondoskodni, és ugyancsak nagy létszámú titkosrendőr­­különítmény ügyel majd az izraeli delegáció biztonságá­ra. A Gazette de Lausanne cí­mű svájci újság szombati számában kifejezte óhaját, hogy a genfi értekezlet va­lóban történelmi jelentőségű esemény legyen, s ne csak még egy sikertelen próbálko­zás a közel-keleti béke meg­teremtésére. A londoni Daily Telegraph biztosra veszi, hogy az ér­tekezlet a kitűzött időpont­ban megkezdődik, és hogy első napirendi pontként az izraeli és egyiptomi csapa­tok szétválasztásáról tár­gyal. Az UPI hírügynökség wa­shingtoni híre szerint az amerikai küldöttséget Ells­worth Bunker nagykövet vezeti a genfi értekezleten, és Kissinger csak a megnyi­tásán vesz részt, majd más­nap Párizsba utazik, hogy — mint hivatalosan közöl­ték — találkozzék Pompi­dou francia köztársasági el­nökkel és Le Duc Thóval, a Vietnami Dolgozók Pártja KB politikai bizottságának tagjával. Kissinger Damaszkuszban (Folytatás az 1. oldalról) királlyal csaknem másfél órát tárgyalt — azonban ezt mondta: — A történelem az történelem, a tanulságokat le kell vonni, de a politikát a jelennek megfelelően kell alakítani. — Ennek alapján bizakodóan nyilatkozott az USA-val való együttműködés­ről és az „igazságos” béke le­hetőségéről. Damaszkuszban nem tart­ják kizártnak, hogy e nyilat­kozat mögött az rejlik, hogy a hagyományosan Amerika­­barát Szaúd-Arábiában Kis- Gingernek mégiscsak köny­­nyebb dolga volt. Ezzel is­mét előreveti árnyékát az arab sorok megbontásának veszélye, a konzervatív Ame­­rika-barát arab rendszerek­­eltávolodása a másik szár­nyat képviselő Szíriától, ami­ben Damaszkusz kezdettől fogva Kissinger útjának leg­főbb célját látta, és ezért is fogadta bizalmatlanul. A szíriaiakat nem hagyta közömbösen az sem, hogy Bejrútban tegnap Kissinger­­ellenes tüntetések voltak. A diákok két tiltakozó nagy­gyűlést tartottak, majd ki­vonultak az utcára ezzel a jelszóval: „Nekünk a tárgya­lások, nekik pedig Phanto­­mok” — célozva arra a hírre, amely szerint ismét műkö­dik a férfihíd az USA és Iz­rael között. BÁLINT István MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1973. dec. 1I. Az arab is hivatalos nyelv lesz az ENSZ-ben Az ENSZ Közgyűlésé­nek költségvetési bizott­sága elhatározta, hogy a jövőben az Egyesült Nem­zetek Szervezetének min­den testületében hivatalos nyelvként használják az arab nyelvet is. A bizott­ság döntését jóvá kell hagynia a közgyűlésnek is. Az arab országok vál­lalták, hogy közösen és tel­jes egészében fedezik az arab nyelv bevezetésével járó költségeket az első három évben. Becslés sze­rint a költségek 8,3 millió dollárra fognak rúgni. Az ENSZ-nek jelenleg csak öt­­ hivatalos nyelve van. Jugoszláviában van lehetőség közös beruházásra Beszélgetés Moszkvában a Nemzetközi Beruházási Bank elnökével B­ár Vorogyov, a Nem­zetközi trank empire, azzal kezdte, hogy b&....juk nem a KUb­a hanti­ja, a további fejtegetésével azt bizonyította, ahogy lénye­gében ma meg az. A KGST tagjai, Kuba kivételével, mindannyian tagjai ennek a banknak is. Három évvel ezelőtt, 1970-ben alakult az­zal a céllal, hogy a szocia­lista inttegracióvál eredő fel­adatok megvalósítását pén­zelje. A fenti tűzés tehát ki­zárólag a KGST hosszú táv­latú tervéből adódik, távlat­ban azonban a bank finanszí­rozni fog programon kívüli létesítményeket is. Mivel Ju­goszlávia (bi­­nyos feltéte­lekkel) szintén részt vesz­ a program megvalósításában, nálunk is van érdeklődés a bank működése iránt. Vorogyov elnök a jugo­szláv újságíró-küldöttség­­nek elmondta, hogy a prog­ramban előirányzott legfon­tosabb létesítmények pénze­lését előnyben részesítik. Olyan áru beszerzésére is nyújtanak hitelt, amit a kon­vertibilis piacon vesznek. Ezt egyébként az eddig fo­lyósított hitelek összetétele is mutatja. Ennek ugyanis 70 százaléka úgynevezett transzvertibilis (átutalható) rubel, 30­­ százaléka pedig konvertibilis valuta. Eddig 33 létesítményre adott a bank 588 millió átutalható rubelt, Bulgáriának például görgőscsapágygyár építésére. Ezenkívül Magyarországnak vasútvillamosításra 20 és fél millió rubelt, a Német De­mokratikus Köztársaságnak présgyár létesítésére 10,6 mil­ló rubelt, Csehszlovákiának a Tatra gyár bővítésére és korszerűsítésére 77,5 millió rubelt. Ez a bank csak ab­ban az esetben ad hitelt, ha több tagja érdekelt a vállal­kozásban. A közös érdek a döntő A magyar vasutak korsze­rűsítésében például érdekelt Bulgária, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köz­társaság és Lengyelország is. A Tatra gyár korszerűsíté­sében szinte minden tagál­lam megtalálja az érdekét, úgyszintén a Lengyelország­nak nyújtott 30 millió rubel beruházásával építendő gya­potkombinátban. Az elnök megemlítette, hogy Romániának 34,6 millió rubel értékben konvertibilis hitelt folyósítottak, vagyis a nyugati piacon beszerzett árut hitelezték. Az újságírók megkérdez­ték, milyen mércék alapján nyújt hitelt a bank. Adamec, a bank invesztíciós osztályá­nak igazgatója elmondta, hogy ők csak a létesítmény­ről — amelynek építését pén­zelik — kérnek műszaki ada­tokat, más nem érdekli őket. A hitelről a tanács dönt. A bank igazgatósága 2 millió rubelig hagyhat jó­vá hitelt. Nemcsak a hitel­folyósítás idejét határozza meg a bank, hanem az áru vagy felszerelés leszállítási idejét is. Az újságírók kérdésére, hogy ad-e a bank kölcsönt nem tagoknak is, Adamec osztályvezető azt válaszolta, hogy elvben erre is van le­hetőség, eddig azonban még nem volt rá példa. Abból indultak ki ugyanis, hogy az első években a bank tagjai­nak kell hitelt nyújtani, a továbbiakban majd sor kerül másokra is. Úgy gondolja, hogy a jugoszláv bankokkal együttműködhetnének, vagy­is az együttműködést fejlesz­teni lehetne. Nem látja azon­ban, hogyan fog ez fejlődni, s feltételezi, hogy Jugoszlá­via esetleg később majd tag­ja lesz a banknak, és akkor nem lesz probléma az elszá­molás körül, amely jelenleg bizonyos nehézségeket okoz. Mint mondta, ők már most is adhatnak kölcsönt jugo­szláv bankoknak vagy társu­lásoknak, vállalatoknak ugyanolyan feltétellel, mint a tagállamoknak, ha a bank tagjai indokoltnak látják, mert hiszen ők szavaznak róla. Jugoszláviában találhat­nak olyan létesítményt, amelynek továbbfejlesztése és a vele való együttműkö­dés érdeke lehetne a tagál­lamoknak. Mint mondta, ez érthető, hiszen Jugoszlávia ipara fejlett, természeti kin­csekben gazdag ország. Ezért ilyen együttműködés várha­tó is. Kijelentette, hogy min­den benyújtott igényt ké­szek megvizsgálni, és meg­ítélésük szerint döntenek róla. Szovjetunió 399,3 millió, Csehszlovákia 129,9 millió és Románia 52,6 millió rubellal. A közös tőkéhez tehát igen eltérő arányban járultak hoz­zá a tagállamok, a legkisebb hozzájárulás körülbelül egy­­nyolcada a legnagyobbnak, a szavazatok érvénye azon­ban nem függ a hozzájáru­lási tőke nagyságától. Min­den tagnak egy szavazata van. Arra a kérdésre, hogy mi­től függ egy kölcsön felső határa, az osztályvezető azt válaszolta, hogy kizárólag az illető ország kivitelétől. Nem haladhatja ugyanis meg an­nak 2 százalékát. — Eleget tudnak-e tenni minden igénynek? — kér­dezték az újságírók. — Azon vagyunk, hogy el­sősorban a gazdaságnak ad­junk pénzt. A legfontosabb a tagok igényeit kielégíteni. Vétójog, csak nem tagállamok esetében — Van-e vétójog döntés­kor? — Ha tagállam kérvényé­ről döntenek, akkor a tagok háromnegyed részének a sza­vazatára van szükség. Ha vi­szont nem tagállam kérvé­nyéről van szó, akkor egy­öntetű döntésre van szük­ség. Tehát ez esetben lénye­gében van vétójog, mert ha csak egyetlen tag is ellenzi a kölcsönt, akkor nem lehet megszavazni. A kamat 3—5 százalékos. — Befolyásolja-e a tech­nológia a hitel jóváhagyá­sát? Elutasítanak-e egy kér­vényt, ha azt elavult tech­nológiára alapozták? — Természetesen ezt is fi­gyelembe vesszük, a tech­nológia színvonala az alap­vető mércék közé tartozik. L. 1. I Alagút a La Manche alatt § 3) Schneider és munkatársai — H. Hersent,­­ John Fowler és Benjamin Baker — rend­kívül jó munkát végeztek, olyan jót, hogy akár azonnal hozzá lehetett volna fogni az előkészítő munkálatokhoz. (Képünk a Schneider-féle elaborátum címoldalát áb­rázolja.) Az elképzelés szerint a mintegy kilenc­­százezer tonnás hidat százhúsz pillér tar­totta volna, többségük ötven méterre nyúlt volna a víz alá, és ugyanannyira fö­lé. Mondjuk száz, egyenként száz méter magas pillér megépítése — valóban impo­záns munka. S a legkevésbé sem egysze­rű! Schneider munkatársaival elkészítette a híd makettjét, ezenkívül bemutatta azt is, hogyan képzeli el magát az építést. Fel­készültségével, alaposságával, körültekin­tésével elkápráztatta a francia és a brit kormány képviselőit egyaránt. Mindennek köszönhetőleg a terv valóban kedvező be­nyomást keltett. Olyannyira, hogy még Amerika és néhány világbank is érdek­lődni kezdett a vállalkozás iránt. Bejelen­tették: a terven kívül hajlandók a költ­ségvetésről is tárgyalni, s ha úgy találják, hogy az ár reális, hozzájárulnak a híd fi­nanszírozásához. A szakmai és a pénzügyi bizottság, meg kell mondani, valóban ala­pos és lelkiismeretes munkát végzett. Mind­azonáltal döntése Schneiderre nézve nem volt kedvező. Azt állapította meg ugyanis, hogy a tervrajzok valóban jók, az elképze­­l­­és reális és kivihető, de megvalósítása túlságosan is sok pénzt igényelne. Nem se­gített Schneider részvénytársaságának te­kintélyes alaptőkéje sem. S így a La Manche fölötti híd terve má­sodszor is fuccsba ment PONT SUR LA MANEHE AVANT - PRQdETS ec MM. SCHNEIDER et Cw W CREtISOT * CT H. HERSENT fVTtWtREct tE TRMAV* FUBK­C* tt FREMDET DE Uk CBCfCT £ ffj »«GígiSues - • CIVIII Sir. JOHN FOWLER et BENJAMIN BAKER Eso*1 iMiMwt caCHEF r«nr tot it мвт* lattaHtaa сенкц.' PLANCHES PARIS IMFRIHERIE tt liBAAlftll C iWTRAt CS- OES СМСИ;МЗ CC f IMPR IMER.I E CHAIX 'OCIETE AM OH (ME AO CAPITA l 6£ OCX HilL^ON S Rue Rergere 20 1889 (Folytatjuk) t Mindenkinek csak egy szavazata van Az újságírók megkérdez­ték, hogyan alakul a kezdő tőke a bankban. Erre azt a választ kapták, hogy Bulgá­ria 85 millió rubellal vesz részt benne, Magyarország 83 millió, a Német Demok­ratikus Köztársaság 176,1 millió, Mongólia 4,5 millió, Lengyelország 121,4 millió, a Ma kezdődik az indo­kínai népekkel való szolidaritás hete Ma kezdődik hazánkban az indokínai népekkel való szolidaritás hete. Ez alka­lomból a Szocialista Szövet­ség Szövetségi Választmá­nya kifejezte meggyőződését, hogy Jugoszlávia polgárai támogatás és segélynyújtás által még egyszer kinyilvá­nítják szolidaritásukat In­dokína népeivel és mind­azokkal a népekkel, ame­lyek az imperialista agresz­­sziónak vannak kitéve. A most kezdődő héten a munkaszervezetek, intézmé­nyek, iskolák és társadalmi­­politikai szervezetek kifeje­zésre juttatják Indokína né­pei iránti szolidaritásukat. Harcok Dél-Vietnamban és Kambodzsában Saigonból jelenti az UPI és az AP. Saigon közvetlen közelé­ben szombaton reggel lelőt­tek egy helikoptert. A heli­kopterben amerikai és dél­vietnami katonák voltak. Egy amerikai és egy dél-vi­etnami katona életét vesztet­te, hét amerikai és három dél-vietnami pedig megse­besült. Saigoni hivatalos közle­mény szerint a helikopter egy elesett amerikai katona holttestét kereste, és már egy héttel előbb értesítették küldetéséről az ideiglenes forradalmi kormányt. A fel­szabadító erők azonban ezt határozottan cáfolják. Phuong Nam százados, az ideiglenes forradalmi kor­mány saigoni képviselője ki­jelentette, hogy ilyen értesí­tést nem kaptak. Phu Binh őrnagy, az észak-vietnami küldöttség képviselője hang­súlyozta, hogy az USA és a saigoni kormányzat csapatai már több alkalommal külön­leges jelzésű helikopterekkel és repülőkkel felderítést vé­geztek, s ezzel megszegték a párizsi egyezményt. Saigoni közlemény szerint a fővárostól északra pénte­ken heves összecsapások zaj­lottak le tüzérségi és a gya­logsági egységek között. A saigoni kormány légiereje már második napja bombáz­ta a felszabadító erők állá­sait a kambodzsai határ mentén Heves harcok folytak Kam­bodzsában is. Phnom Penh­­től 19 kilométerre délkelet­re Szihanuk herceg csapatai bekerítettek egy helységet, és elfoglaltak egy másikat.

Next