Magyar Szó, 1974. június (31. évfolyam, 163-177. szám)
1974-06-16 / 163. szám
2. oldal Fejszál: Nem tehet héke, amíg arab területek megszállás alatt vannak Nixon megbeszélései a szaúd-arábiai királlyal • Az amerikai elnök körútjának következő állomása Damaszkusz Richard Nixon amerikai elnök tegnap befejezte huszonegy órás szaúd-arábiai látogatását, és Szíria fővárosába, Damaszkuszba utazott. Indulása előtt kétórás megbeszélést folytatott Fejszál királlyal. Péntek este bankettet rendeztek Nixon tiszteletére. Fejszál pohárköszöntőjében többek között kijelentette: a Közel-Keleten nem lesz tartós béke mindaddig, amíg arab területek megszállás alatt vannak. — Nem lesz tényleges és tartós béke, amíg Jeruzsálem föl nem szabadul és arab fennhatóság alá nem kerül, amíg az összes megszállt arab területek föl nem szabadulnak, s amíg a Palesztinai arab nép vissza nem térhet otthonába — mondta Fejszál. Kedvezően nyilatkozott azonban Kissinger külügyminiszter békeküldetéséről, és hangot adott reményének, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja tevékenységét a béke javára. Válaszában Nixon többek között hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok hasznos szerepet kíván játszani a közel-keleti béke létrehozásában. Az amerikai elnököt egyébként magas kitüntetésben részesítették. Nixon pénteken érkezett Szaúd-Arábia fővárosába, Dzsiddába, s nyomban félórás megbeszélést tartott az uralkodóval a közel-keleti helyzetről, valamint az USA és Szaúd-Arábia gazdasági és katonai együttműködéséről. A portugáliai fejleményekkel kapcsolatos események Az afrikai országok sürgetik a gyarmatok felszabadítását A mogadisciói csúcsértekezlet határozata a portugál gyarmatokról — Waldheim találkozik Soaresszal Mogadiscióból jelenti a Tanjug. — A közeljövőben találkozni szándékozom Soares portugál külügyminiszterrel — jelentette ki a Tanjug tudósítójának Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár. Mint mondta, Portugália afrikai gyarmatainak függetlenítéséről fog tárgyalni Soaresszal. Az ENSZ-főtitkár szerint az afrikai csúcsértekezlet rendkívüli jelentőségű mind a közel-keleti események, mind a portugáliai változások miatt. Afrika nagyon fontos az Egyesült Nemzetek számára s a világszervezet is Afrika számára, többek között azért is, mert az utóbbi években az ENSZ, sokat foglalkozik az afrikai országok problémáival. A világszervezet a maga részéről is hozzájárul Afrika függetlenségi és szabadságharcához, jelentette ki az ENSZ-főtitkár. A független afrikai országok tegnap bejelentették az Afrikai Egységszervezet mogadisciói csúcsértekezletén, hogy meghatározott feltételek mellett hajlandók felvenni a diplontáciai kapcsolatot Portugáliával. Az idevágó határozatban felszólítják az új portugál kormányt, hogy — a kapcsolatok felvételének feltételeként — ismerje el Bissau-Guinea független kormányát, valamint Angola és Mozambik függetlenségi jogát. A határozatban felszólítják Portugáliát, hogy semmiféle mesterkedéssel ne próbálja meg fenntartani a gyarmati rendszret az afrikai országokban. A portugál csapatok kivonulását követeli a nigériai Daily Times Lagosból jelenti a Tanjug, Bissau-Guinea, Angola és Mozambik vezetőinek semmi áron sem szabad beleegyezniük a tűzszünetbe, amíg nem állapodnak meg a portugál csapatok gyorsított ütemű kivonulásában — írja a tekintélyesnigériai Daily Times. A hírmagyarázat szerint az új portugál kormány azért próbálja kieszközölni Bissau- Guineában, Angolában és Mozambikban a feltétel nélküli tűzszünetet, hogy otthon megerősítse pozícióit. A szabadságmozgalmaknak azonban nem szabad beleegyezniük a feltétel nélküli fegyverszünetbe, mert miatta lanyhulhat fegyveres erőik harci kedve. Bissau-Guinea kormányának a tárgyalásokon követelnie kell, hogy Portugália fizessen hadikárpótlást azokért a területekért, amelyeket csapatai kíméletlenül feldúltak. A Zöldfoki-szigetek szerves részét képezik Bissau-Guineának, tehát semmiképpen sem szabad őket gyarmati uralom alatt hagyni. Az UNESCO munkájába bevonták és felszabadító mozgalmakat Az UNESCO Végrehajtó Bizottsága elfogadta a javaslatot, hogy munkájába vonjon be néhány afrikai szabadságmozgalmat is. A javaslatra Kína, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia és az afrikai országok szavaztak. Az Egyesült Államok, Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia tartózkodott a szavazástól. A határozattal Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek, Mozambik és Angola szabadságmozgalmát vonták be az UNESCO tevékenységébe. Soares a NATO értekezletén Mario Soares portugál külügyminiszter ma Ottawába utazik, és részt vesz a NATO külügyminiszteri értekezletén. Szerdán találkozni fog Henry Kissinger amerikai külügyminisztrerel. Az április 25-i puccs óta portugál küldöttség most vesz részt először az Atlanti Szövetség miniszteri tanácskozásán. Az ottawai értekezleten Soares ismertetni fogja az új rendszer demokratikus eszméit. A portugál kormány ellenőrzése alá vette a portugál nemzeti tévéhálózatot A portugál ideiglenes kormány péntek esete bejelentette, hogy ellenőrzése alá vonja a nemzeti televízióhálózatot. A döntést megelőzően Antonio de Spinola köztársasági elnök titkos megbeszélést folytatott mintegy szél száz fiatal tiszttel. A kormány egyébként megvonta a magánkézben levő rádióállomásoktól és a portugál televíziótól azokat a különleges kedvezményeket, amelyeket a megdöntött jobboldali rezsim adott nekik. Ez az első szigorú intézkedés, amely a portugál tájékoztatási eszközöket érinti. Az ideiglenes kormány a napokban meghozza az új sajtótörvényt is. Brezsnyev üzenete Asszadhoz Damaszkuszból jelenti a MENA. Hafez el Asszad szíriai köztársasági elnök pénteken üzenetet kapott Leonyid Brezsnyevtől, a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárától. Az üzenetet Mohijedinov, szovjet nagykövet adta át az elnöknek. Portumbiában is így kezdődön Leváltották a spanyol vezérkari főnököt Jól értesült körökben úgy tudják, hogy pénteken leváltották Manuel Diaz Alegria tábornokot, a spanyol hadsereg vezérkari főnökét. Helyére Carlos Fernandez Vallespin tábornokot, az egyik katonai körzet parancsnokát nevezték ki. Nem szivárgott ki, hogy Alegriát miért váltották le a vezérkari főnöki tisztségről. Kulcsár István: Hinial oi Esioki-saikoo (27) Repülőgépek, kutyák, medvék Noha igazán jól érezzük magunkat a jégszigeten, az ittrekedés eshetősége nem túlságosan lelkesít. Elballagok hát a meteorológusokhoz. — Nem babona, amit a szakács mondott — világosítanak fel az „időjárás-csinálók”. — A kutyák megérzik, ha csökken a légnyomás, az pedig ciklonhoz vezet. De egyelőre még lehet repülni. Vajon így vélekednek-e a repülőtéren is? Kimegyek körülnézni, úgysem jártam ott érkezésünk óta. A leszállópálya tulajdonképpen még a tábor területén van, tehát fegyver és kutyakíséret nélkül is fölkereshetem. Rendezve és rendezetlenül százával hevernek a teli és az üres bádoghordók. Jól mondta Tom Smajev: ezek Északon mindenütt hozzátartoznak a tájképhez. Faszén fémhordókban tárolják a repülőgépek üzemanyagát, a fűtéshez, az áramfejlesztő működéséhez szükséges olajat stb., stb. Aztán ha kiürülnek, senki sem viszi el őket — az elszállításuk többe kerülne, mint amennyit érnek. Erre-arra persze felhasználhatják őket, de mindez nem lehet. Túl sok van belőlük. Itt a repülőtéren például másfél kilométer hosszúságban rakták ki őket — mintegy a leszállópálya meghosszabbításaként ezek vezetik rá a gépeket a fordított T alakú „küszöbre”. Maga a leszállópálya itt éppen olyan, akár a kisebb parti repülőtereken. 900 méter hosszú, 50 méter széles, és két szélén — rossz látási viszonyok vagy sarki éjszaka idején — lámpasor világít. Csak éppen nem beton, hanem simára hengerelt, egyenletes hóréteg borítja. Az „ellenőrzőtoronyban” — egy kis fabódéban — két embert találok: Nyikolaj Szirokvasát, a repülésvezetőt és rádiósát. A repülésirányító csoport harmadik tagja, a szerelő, kint van a leszállópályánál. Szirokvasát eddig még csak egyszer-kétszer láttam a kajütkompániában. Bejött, ebédelt, és mindjárt távozott. De ahogy a többiek köszöntek neki, néhány szót váltottak vele, már abból is kiérződött a mély tisztelet. Az SZP—19-en ő a sarki rangidős. 1935 óta él és dolgozik a Magas Északon. A Sarki Repülőszolgálat pilótája volt, negyedszázadon át vezetett gépeket a Moszkva—Igarka—Dickson vonalon. A háború alatt amerikai hajókonvojokat kísért, légfelderítést végzett számukra. A hatvanas évek elején mint oktató ment nyugdíjba De sem Északitól, sem a sarki légiflottától nem tudott megválni. Ha már maga nem repülhet, legalább a földről, vagyis a jégről irányítja pilótabarátait. Minden tavasszal, szállítás idején, repülésvezető valamelyik állomáson. Általában március elejétől május közepéig lehet simán repülni az Északi-Jeges-tenger körzetébe. Ez a szállítás időszaka. Ilyenkor működnek a sodródó állomásokon repülésirányító csoportok — magyarázza az öreg. — Rendszerint tavasszal telepítik az új SZP-ket, cserélik a személyzetet, szállítják oda a következő fél esztendőre, tehát őszig elegendő élelmiszert, fűtőanyagot. Az őszi szállítás már kisebb méretű, az akkor érkező gépeket az állomások személyzete nélkülünk is tudja fogadni. Hiszen rádiós mindenütt van. (folytatjuk) MAGYAR SZÓ Az újabb fejlemények igazolták a megállapítást, amelyet a francia elnökválasztások alapján fogalmaztunk meg: Franciaországban új helyzet alakult ki. Az új helyzet egyik sajátossága, hogy a kormánytöbbség bizonytalanná vált. Giscard d’Estaing a gaulleisták mellett más politikai csoportokat is bevont a kormányba, s ezzel létrehozta annak eshetőségét, hogy a kormánykoalíción belül ellentétek robbanjanak ki — elsősorban a gaulle-isták és a centrum csoportjai között, de a centrumcsoportok között is —, ezek az ellentétek pedig magukban rejtik azt a veszélyt, hogy a kormánykoalíció felbomlik, vagy valamelyik csoport kiválik belőle. Másrészt a baloldal szilárd, egységes ellenzék lett, amelynek az elkövetkező időszakban arra kell összpontosítania a figyelmét, hogy megőrizze az elnökválasztások során megteremtett egységét. Ez az egység jelentős tényezővé teszi a várható parlamenti csatározásokban, de ugyanakkor lehetőséget nyújt ahhoz is, hogy az ellenzék máris készüljön a következő — valószínűleg időnap előtt szükségessé váló — parlamenti választásokra. Az első támadás a gaulle-ista politika ellen A belpolitikai életben még csak most kezd kibontakozni az új helyzet: nem elég- s világos, mi várható az új elnöktől és az új kormánykoalíciótól. Reálisnak tűnik azonban Mitterand jóslata, amelyet az elnökválasztások után a Le Nouvel Observateur című hetilapnak adott nyilatkozatában így fogalmazott meg: ,,Giscard d’Estaing kénytelen lesz szociális intézkedéseket foganatosítani, hogy valóra váltsa választási ígéreteit. De ezek a kiadások inflációs nyomást teremtenek, mert nem követik strukturális változások. Az új elnök nem rendelkezik politikai eszközökkel pénzügyi reformjának végrehajtásához, ugyanis nem kényszerítheti azokat, akik választási győzelmének eredményeként megőrizték privilégiumaikat, hogy most áldozatot hozzanak. Terv és általános elképzelések nélkül a gazdasági realitás olyan szörnyeteg, amely kész elnyelni azokat, akik létrehozták". A külpolitikában azonban már látszik, hogy Giscard d’Estaing feladta a De Gaulle-i politikát, amelynek lényege az USA-val szembeni önállóbb fellépés, a szűkebben értelmezett francia érdekek következetes szolgálata. Ennek tudható be az, hogy a Közös Piac külügyminisztereinek Bonnban tartott ülésén — az első ilyen tanácskozáson a francia kormánycsere óta —, olyan könnyen sikerült megegyezésre jutni a már régóta húzódó vitás kérdésekben. Az sem véletlen, hogy ezen a tanácskozáson a francia külügyminiszter elfogadta Kissinger tételét, amely így hangzik: — Az a véleményünk, hogy az Atlanti-óceán két partja között konzultációkra van szükség a mindkét fél számára létfontosságú kérdésekben. — Már csak annyi fenntartása volt, hogy a tanácskozásokat nem kell intézményesíteni, és hogy meg kell őrizni a tanácskozó felek egyenrangúságát. Még biztosabb jele a külpolitika megváltozásának, hogy ezen a tanácskozáson Franciaország is elfogadta azt az amerikai nézetet, amely szerint a Közös Piacnak nem kell külön tárgyalásokat folytatnia az arab országokkal. Jellemző, hogy ennek a francia álláspontnak a képviselője, Michel Jobert volt francia külügyminiszter, rögtön a külügyminiszterek bonni ülése után bejelentette, hogy önálló pártot alakít, amelynek három célja van: megőrizni a jelenlegi állami intézményeket, Franciaországnak megfelelő külpolitikát kialakítani és korszerűbb társadalmat építeni. A francia külpolitika változásának jelei tehát kétségbevonhatatlanok, , ugyanakkor azonban Giscard d'Estaing visszaverte a gaulleista politika elleni első nyilvános támadást, megvédte, De Gaulle egyik büszkeségét, azönálló francia atomhaderőt, amelyet jelenleg 20 megatonnára becsülnek, és amelyet 86 különféle szállítóeszköz — bombázógép, rakéta — vethet harcba. Amikor ugyanis a kormány egyik tagja, Jean-Jacques Servan-Schreiber nyilvánosan bírálta a bejelentett új francia atomrobbantási kísérleteket, rögtön leváltották tisztségéről. Ez a leváltás két dolgot is megmutatott: a gaulle-ista politika megváltoztatása nem lesz sem gyors, sem látványos, másrészt pedig azt, hogy a francia kormánykoalíciónak hozzá kell szoknia ahhoz is, hogy egyes kérdésekben a koalíción belül is nyilvános ellentétek robbannak ki,. Szervezkedik az ellenzék ». A kormánykoalíció számára tehát mindenképpen bonyolult helyzet állt elő, amelyet Mitterrand így jellemzett már említett nyilatkozatában: „Az uralkodó burzsoázia olyan mentőangyalt talált, akit nem szeretett. Elutasította, mihelyt tehette. A hatalmat saját tulajdonának tekintette. De Gaulle csak véletlen volt, Giscard d’Estaing a folytonosság. A gaulle-ista párt mégis jelen van a mostani parlamentben, ebből előreláthatóan viszályok következnek, bizonytalanság, nyugtalanság. Erről még sokat fogunk beszélni, egy-két éven belül. Azt hiszem, hogy ez a parlament nehezen tud megmaradn a mandátumának végéig.” Nem kevésbé bonyolult azonban az ellenzék helyzete sem. Nemcsak azért, mert az egyesült baloldal 1958, tehát az ötödik Köztársaság létrejötte óta először vált olyan ellenzékké, amely aktív szerepet játszhat a politikai életben, befolyásolhatja a parlamentet és a politika alakulását. A helyzetet bonyolulttá teszi az is, hogy számtalan veszéllyel kell szembenéznie. Egyik veszély a baloldali pártok közötti vetélkedés kibontakozása. A szocialisták már most bejelentették, hogy megpróbálják megerősíteni pozícióikat, hogy ellensúlyozzák azt a vádat, amely szerint hatalomra jutás esetén könnyen elnyelhetik őket a kommunisták. A kormánykoalíció bizonytalansága esetleg lehetővé teszi számukra, hogy a kommunisták nélkül is különféle parlamenti kombinációkba bocsátkozzanak a baloldali gaulle-istákkal, a kormánykoalícióból kiszakadó csoportokkal, mint amilyen a Servan-Schreiberé, vagy pedig az új pártokkal, mint amilyen a Joberté. Ezzel mindenképpen kényessé válik a Kommunista Párt helyzete is. Nem szabad tennie semmit, amivel elriaszthatja magától szövetségeseit, ugyanakkor azonban nem engedheti meg azt sem, hogy befolyása csökkenjen, vagy hogy készületlenül érjék a különféle parlamenti kombinációk, amelyek a párt ellen is létrejöhetnek. Hogy a párt vezetősége tudatában van ennek a rendkívül bonyolult és a párt számára kényes helyzetnek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy októberre rendkívüli kongreszszust hívott össze egyetlen céllal: hogy megfogalmazza a párt politikáját az új helyzetben, elfogadja a Népi Unióért vívandó harc programját. BÁLINT István az új francia politika szárnypróbálgatásai tá Vasárnap, 1974. június 1I.