Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 73-88. szám)

1975-03-16 / 73. szám

/ 2. oldal Közel-keleti Hírek Kissinger Domasikusibon te Ammonban Damaszku­sefe­t jelenti az UPI. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter tegnap befe­jezte izraeli tárgyalásainak újabb menetét, és Szíriába utazott. Az amerikai diplo­mácia főnöke Damaszikusz­­ban Asszad elnökkel és más tisztségviselőkkel tárgyal a közel-keleti helyzetről, majd Ammanba utazik, s ott Husz­szein jordániai királlyal ta­lálkozik. Kissinger ,a tervek szerint ma este visszatér Jeruzsá­lembe. Husszein király egyébként az amerikaii televíziónak adott interjújában kijelen­tette, hogy a palesztin kér­dés végérvényes rendezése­ nélkül a közel-keleti válsá­got nem lehet megoldani. Mint mondta, Izrael vissza kell, hogy adja az arabok­nak Jeruzsálem egy részét. Ha Kissinger amerikai kül­ügyminiszter tárgyalásai nyo­mán nem történik előreha­ladás, a Közel-Keleten va­lóságos katasztrófa törhet ki — mondta az uralkodó. Sztrájkok Palesztinában Jeruzsálemből jelenti a VAFA. A megszállás alatt levő Pa­lesztiinában újabb sztrájk­hullám indult a gazdasági feltételek romlása és a tö­meges elbocsátások miatt. Sztrájkba léptek az afrikai városi művek dolgozói, a haifai tűzoltók pedig 200 társuk elbocsátása miatt ál­talános munkaszünetet jelen­tettek be. Az izraeli repülőgépipar körülbelül 2000—3000 munkás elbocsátását helyezte kilá­tásba. MAGYAR SZÍl Sem Brazília, sem Argentína nem adott I menedékjogot Spinola I tábornoknak Buenos Airesből jelenti az AFP. A spanyol Iberia légifor­galmi vállalat DC—10 min- s tájú óriáss gépével teg­tap reg­­­gel C­éfico Airesbe­n érk­ezett Spinola volt portugál elnök I feleségével és 15 tiszttel. A repülőtéren Spinola ki-­­­jelentette, hogy mindaddig­­ nem lép ki a gépből, amíg 'I az­ argentin kormánytól nem , kap teljes politikai menedék­­­jogot. (­­ A gépet, amellyel a volt­­ portugál elnök Rio de Ja­nei­róból érkezett, fegyveres ka­­­tonák vették körül a Buenos­­­ Aires-i repülőtéren. Az argentin kormány ille­tékesei közölték, hogy Spi­nola csak átmenetileg kap­hat menedékjogot Argentí­nában. Buenos Airesből va­lószínűleg Santiago vagy Asuncion felé folytatja út­ját.­­ Spinola péntek este érkez­­­zett Rióba, de Brazíliában­­ sem adtak neki menedékjo­­­­got. ... - - - , T, -Tn I - ■ - ai európai egym­űködésről, a Hó­ről, a jugoszláv-svéd kapcsolatról (Folytatás az I. oldalról) kedni, hogy megragadjunk minden fennálló lehetőséget, elsősorban az ENSZ-ben, de ugyanúgy más nemzetközi fórumokban is, például Genf­ben az európai biztonsági és együttműködési értekezleten.­­ A továbbiakat illetően nyomós okunk van a biza­kodásra. A fegyverkezési költségek­­ többek között ugyanis egérre növekednek, amiért is mind többen belát­ják, mekkora képtelenség az atomháború. A genfi bizton­sági és együttműködési kon­ferencia európai viszonylat­ban a további enyhülés fon­tos eszköze lehet. KÉRDÉS: — A fejlődő vi­lág képviselői a dakari nyers­anyag-értekezleten megálla­podásra jutottak az első konkrét akció kérdésében, amelyek a fennálló egyenlőt­len nemzetközi gazdasági vi­szonyok módosítását vannak hivatva szolgálni. Mi a véle­ménye önnek,­­ miniszterel­nök úr, a dakari megállapo­dásról, és az ott jóváhagyott dokumentumokról, s megíté­lése szerint, Svédország mennyiben járulhat hozzá a fejlődő országoknak e törek­véseihez?­­VÁLASZ: — Az ENSZ­­Közgyűlés tavalyi, 6. rendkí­vüli ülésszakán megszava­zott nyilatkozatban és akció­­programban a tagországok egyértelműen­­kimondták, hogy az új nemzetközi gaz­dasági rendnek valamennyi ország egyenrangúságán kell alapulnia. Ezzel teljes egé­szében egyetértünk. Ugyan­ezek a tételek helyet kaptak az országok gazdasági jogai­ról és kötelezettségeiről szó­ló alapokmányban is. Habár ezt az alapokmányt teljessé­gében nem fogadhattuk el, mégis rászavaztunk, hogy ér­vényre juttassuk a különbö­ző, fejlettségi szintű országok kapcsolataira vonatkozó ál­láspontjainkat.­­ A mai és az eljövendő nemzedékek politikai, gazda­sági és társadalmi jóléte a továbbiakban még inkább függni fog a világközösség valamennyi tagjának együtt­működésétől. Ennek az együttműködésnek pedig ok­vetlenül a szuverenitáson és az egyenlőségen kell alapul­nia. KÉRDÉS: — Tavaly és az idén fontos reformok történ­nek Svédország társadalmi­gazdasági fejlődésében. Meg­ítélése szerint mi a legj­ellem­zőbb Svédország jelenlegi belpolitikai helyzetére? VÁLASZ. — Elsősorban a gazdasággal szeretnék foglal­­­kozni, 1968 óta a beruházá­­­­sok, szakadatlanul növeked-­­ nek. Sokat fordítottunk a­­ gazdaságban dolgozó embe­­r­­ek képzésére. A svéd válla- I latoknak erős pozícióik- s vannak a világpiacon, ma­gas szakképzettségű szakem­berek állnak rendelkezésünk­­­re, nagy előnnyel dicseked-­­ hetink a munkakörnyezet, s nemkülönben­ a­­ foglalkozta­­tottak befolyása tekinteté­ben. — Svédországban erős és­­ befolyásos szakszervezetek működnek, s rájuk nagy fe­lelősség hárul. A nagy szer­vezetek és a népi mozgalmak egyaránt ráütik pecsétjüket Svédország társadalmi fej­lődésére. — A kedvező gazdasági fejlődés lehetőséget biztosít arra, hogy reformokat hajt­sunk végre a foglalkoztatot­tak széles köre javára. Eshe­tőségünk nyílt a nyugdíjak­­ növelésére, valószínűleg csök­­­kenthetjük a szolgálati kört, s számottevően emelhetjük a reálkereseteket. Baráti kapcsolatok KÉRDÉS: — Hogyan érté­keli a jugoszláv—svéd kap­csolatokat és együttműkö­dést, s továbbfej­lődésük le­hetőségeit? VÁLASZ: — Országaink között mélyrehatók a csere­látogatások. Ezt tanúsítja kü­szöbönálló jugoszláviai láto­gatásom, nemkülönben An­dersson külügyminiszter ta­valy ősszel tett jugoszláviai látogatása is. — E látogatáscsere a Stockholm és Belgrád között fennálló jó viszony egyik je­le. Szükségét érezzük annak, hogy összehasonlítsuk tapasz­talatainkat, s véleményt cse­réljünk az időszerű politikai problémákról. A béke ügyét szolgáló tevékenységünk szempontjából a jó informá­ciók sorsdöntő jelentőségűek, annál inkább, mert Svédor­szág és Jugoszlávia, gyakran vall azonos vagy hasonló né­zeteket. Remélem, hogy együttműködésünk a jövő­ben még jobban erősbödik. — Svédország és Jugoszlá­via baráti kapcsolatai azon­­­­ban nemcsak a kormánykapc­­­csolatokra szorítkoznak. Né­peink között számos érintke­zési pont van. Emlékeztetni szeretnék a delegációk cseré­jére, nemkülönben arra, hogy évről évre turistaként nagyszámú svéd állampolgár látogat el Jugoszláviába. Sok jugoszláv dolgozik Svédor­szágban, ami ugyancsak elő­mozdítja a kapcsolatok ki­bontakozását, utat nyitva ez­­zel a népek közötti fokozódó egyetértéshez és tisztelethez.­­ A svéd—jugoszláv ke­reskedelem az utóbbi évek­ben folyamatosan fejlődik. 1967-ben összesen 190 millió koronát tett, ki­ az értéke, ta­valy már 890 milliót. A to­vábbiakban felül kell vizs­gálni az ipari együttműkö­dés tgyártkfejlesztésének va­lamennyi lehetőségét.­­ Tu­dom, hogy a jugoszláv fél érdeklődést tanúsít ez iránt, s a svéd kormány is figyel­mesen tanulmányozza a kér­dést. Éppen most kerül sor Stockholmban egy svéd—ju­goszláv eszmecserére a nem­­zetközi piacon való közös fel­lépésről. Nyilván ez a tanács­kozás is újabb lehetőségeket tár fel mindkét fél számára. Vasárnap, 1975. márc. 18. Paimé jugoszláviai látogatása el• Együttműködés a pozitív semlegesség és az el nem kiléteiés d­acida kiléteiés d­onjan Két ország együttműködé­sében nyilvánvalóan nagy jelentősége van egy-egy ma­gas rangú államférfi hi­vatalos látogatásának. Ег különösen akkor érdemel fi­gyelmet, ha — mint mórt — egy északi, tömbönkív­ü­­li és semleges, valamint — hazánk esetében — egy dél­­európai el nem kötelezett ország keresi a szélesebb kö­rű és mindkét fél számára előnyös együttműködés szá­lait. • Olof Palme svéd minisz­terelnök ma kezdődő jugo­szláviai látogatása kétségte­len bizonyítéka annak a Svédország részéről megnyi­vánuló szándéknak, hogy egy kormányelnöki látoga­tással tegyen hitet békesze­rető­ politikája mellett, és erősítse országa kapcsolatait az el nem kötelezett politi­ka egyik alapítójának szá­mító Jugoszláviával. Nyil­vánvaló, hogy Palme jugo­szláviai látogatásával a stockholmi kormány által hirdetett „pozitív semleges­ség”­­néven ismert politika még jobban kiérdemli ezt a jelzőt. Annál inkább, mert a svéd politikai irányvona­lat már eddig is olyan dip­lomáciai lépések fémjelzik, mint amilyen a felszabadí­tás, mozgalmakkal való ha­tározott és tartós rokonszen­vezés, s az amerikai kor­mány erélyes és bátor elíté­lése az indokínai agressziók miatt —­ jóllehet ez rendkí­vül kiélezte a két ország kapcsolatait. A chilei juntá­val szembeni magatartás újabb jele annak, hogy Svéd­ország valóban tartalmat akar adni „pozitív semleges­ségének”, s­ mindennek már természetes . A velejárója, hogy a Palme-kabinet a ko­lonializmus,’ az elnyomás és diktatúra­­ellen' is felemeli szavát, idejében figyelmez­tet a gazdag és szegény or­szágok között mélyülő sza­kadék veszélyére, s az em­beriség figyelmét felhívja a világ egyes részeit sújtó és­­ korunkat szégyenítő nyo­morra és éhínségre. Lényegében ezek azok az­­ érintkező pontok, amelyek­­­ken találkozik­ a két ország, Jugoszlávia és Svédország diplomáciája, s ami alapot­­ szolgáltat a kétoldalú, kap­­­­csolatok magasabb szintre­­ emeléséhez. Jugoszlávia és Svédország között tulajdonképpen nem a küszöbönálló tárgyalások­­ lesznek az első magasabb I szintű dialógusok. Emlékez­hetünk Edvard Kardelj, va­lamint Erlander­­ volt svéd miniszterelnök találkozóira, vagy Sven Andersson svéd külügyminiszter nemrégi ju­goszláviai látogatására. Fi­gyelemre méltóak a svéd ve­zetők részéről elhangzott nyi­latkozatok is, amelyekben a stockholmi kormány hajlan­dónak mutatkozott lépéseket tenni a két ország kapcso­latait a múltban annyira mérgező szélsőséges terroris­ta csoportok garázdálkodása ellen. Tagadhatatlan ugyan­is, hogy pár évig a Rosovic nagykövet gyilkosaihoz ha­sonló elemek megtörése volt az, amely akadályozta a két ország közeledését. Álláspon­tunkat a svéd szociáldemok­rata kormány méltányolta és ígéretet tett a közeledést fékező akadályok elhárítá­sára. Természetesen a két or­szág külpolitikájában ,kifeje­zésre, jutó hasonló vagy azo­nos állásponto­kon kívül a szociáldemokrata Palme mi­niszterelnök háromnapos (16-ától 18-áig tartó) látoga­tását a gazdasági együttmű­ködés kínálta lehetőségek is nagymértékben előmozdít­ják. Az árucsere-forgalom növelésére, a kooperációs együttműködésre és a közös beruházásokra, valamint a harmadik piacon való közös részvételre vonatkozó köl­csönös érdekek mindkét fél számára reálissá teszik­­a szá­mításokat. Minden fenntartás nélkül remélhetjük tehát, hogy Palme miniszterelnök Tito köztársasági elnökkel, Dže­­mal Bijedicivel, a Szövetsé­gi­ Végrehajtó Tanács elnö­kével,­ továbbá Edvard Kar­­deljjal, Stane Dol­anccal és más magas rangú jugoszláv vezetőkkel­ folytatandó tár­gyalásai és véleménycseréi tovább erősítik országaink diplomáciai és gazdasági együttműködését. Végeredményben ez is egy lehetőség arra, hogy a po­zitív semlegességet, követő északi és el nem kötelezett politikát folytató dél-euró­pai ország — Svédország és Jugoszlávia — kapcsolatai­nak elmélyítésével szilárdít­sa kontinensünnk békéjét, s ezen túlmenően közösen szol­gálja a haladás ügyét. VARGA István Rakéták robbantak az amerikai nagykövetség közelében Folytatódik a kambodzsai főváros ostroma A kambodzsai szabadság­­harcosok tegnap hajnalban ismét rakétázták Phnom Penht és nemzetközi repü­lőterét, a Pocsentongot. Há­rom rakéta az amerikai nagykövetség közelében rob­bant;­­két személy életét vesz­tette, egy megsebesült. A hajnali órákban össze­sen 22 rakétatalálat érte a Pocsentong repülőteret. Washingtonban Edward Kennedy szenátor felhívás­sal fordult Ford elnökhöz, hogy kérje az ENSZ közben­járását a kambodzsai mene­kültek javára. A dél-vietnami hazafiak elfoglaltak , egy várost A DIFK küldöttségvezető­jének helyettese Saigonban közölte, hogy a szabadság­harcosok heves harcok után elfoglalták a központi fenn­sík legnagyobb városát, Banh Me Thoutot. A város m­integy­­ 250 kilométerre északkeletre fekszik Saigon­tól. " JÜRGEN ROTH !■ HAJLÉKTALANOK AZ NSZKm bajor olimpiaváros: München Münchenben, ezen a tartományi székhe­lyen, Kölnhöz hasonlóan, több szegény­gettóban koncentrálódik a nyomor. Mün­chenben a Hasenbergbnél levő barakképít­­ményeket lebontják, és új slumokat léte­sítenek. Modern slumokat! A lakásután­zatok modernizálása München városa szem­pontjából az egész polgársága iránt ér­zett szociális felelősségérzetet­­ bizonyító, haladó tett. 1953. nyarán München átvette a Schleiss­­heim községben levő egykori repülőtech­­nikusi iskolát, amely a háború végén át­meneti tábor szerepét töltötte be, s ott ál­lította fel a „Frauenholz” nevű városi „lakótelepet”. A következő évben kőbarak­kokat emeltek! Az egykori lakosság 872 családból és egyedülálló személyből állt, és összese­n 3541 főt tett ki. Münchenben már akkor a szegények tökéletes kiikta­tására, a nyilvánosság látómezejéből va­ló száműzésre gondoltak. Építettek egy mosókonyhát, és magától értetődő, katoli­kus templomot. Felállítottak nyilvános für­dőt is, egy üzletközpontot, ahol fogyasz­tási cikkeket, textilféléket, írószert és pa­pírt lehetett vásárolni, nyitottak drogéri­át, fodrászműhelyt, cipészműhelyt. A le­hetőség­­ szerint mennél több szolgáltató üzletet és műhelyt, nehogy a lakóknak eszükbe jusson megjelenésükkel rontani München városképét A szegényeket hosz­­szabb időre kívánták a Hasenberglben el­helyezni Aztán 1960 tavaszától ismét bon­tani kezdték a lakóbarakkokat, 1996-ig összesen 70-et Új házak építésébe fogtak Négyemele­tes házakat építettek, emeletenként 3—4 leegyszerűsített építésű lakóegységgel. Az építési hivatal úgy készítette el a terve­ket, hogy a lakóegységek ne legyenek elkülönítve, hanem közös folyosóra nyíl­janak. A terv arról is gondoskodott, hogy a lakóegységek ne rendelkezzenek külön­­ illemhelyekkel — jobb, ha a lépcsőház­ban közös illemhelyeket építenek. A higié­nia kedvéért! A müncheni lakáshivatal ugyanis úgy vélekedik: „Ezeknek az épü­leteknek észrevehetően el kell ütniük a normális lakásoktól, hogy ez a körülmény szüntelenül arra serkentse a lakókat, ipar­kodjanak ismét normális­ lakást szerezni maguknak.” Különben ugyanis, vagyis szerencsésebb építkezési mód esetén, az eddigi tapasz­talatok szerint lehetetlen volna a szállá­sok elhagyására bírni használóikat. „Szo­ciális szempontból labilis személyeknek vagy asszociális elemeknek lehetetlenség komforttal felszerelt lakást felkínálni.” A Szövetségi Köztársaságban egységesen ilyen a szociális felfogás, s ez a jelenséget oknak minősíti, és a rendelkezések min­’­denben megfelelnek ennek a­­felfogásnak. Ma a müncheni szállásokon 7344 ember él. A müncheni lakáshivatal azzal számol, hogy a hajléktalanok vagy a nem bérlő­képes személyek részesedése eléri majd az összlakosság 2 százalékát is, vagyis a 25 000 főt. Hogy legalább lakás tekinteté­ben ki lehessen elégíteni ezt a „szegény­­ségrobbanást”, a lakáshivatal véleménye szerint, egységenként átlagosan 3,5 sze­mélyt számítva, maximálisan 7140 szál­lásra van összesen szükség, „illetve pót­­lólagosan maximálisan kereken 4800 szál­lásegységre”. Ezekbe, a szociálbürokrácia elképzelése szerint megint csak asszociá­­lis elemek, új alkalmazkodásra képtelen, beilleszkedni nem tudó emberek kerülnek. Az ő számukra — bölcs előrelátással — csupán leegyszerűsített építésű lakásokat készítenek. (Folytatjuk) (15) Wallheim hétfőn tárgyal a ciprusi hím­i hírek képviselőivel Az ENSZ-ből jelenti az AFP. Kurt Waldheim ENSZ-fő­­titkár holnap puhatolózó megbeszéléseket kezd a cip­rusi törökök és görögök kép­viselőivel. Ez lesz az első in­tézkedése jószolgálati külde­tése keretében, amellyel az ENSZ Biztonsági Tanácsa bízta meg. Waldheim tegnap este uta­zott vissza , New Yorkba Li­mából. Távollétében Brain Urquart altitkár az utóbbi két napban megbeszélést folytatott Glafko­sz Kleridesz­szel, a ciprusi delegáció veze­tőjével ,és Vedat Celikkel, a ciprusi török közösség veze­­tőjével. Az előzetes megbeszélése­ken többek között azt is tisz­tázni kell, hogy a két közös­ség tárgyalásait hol folytat­ják. A ciprusi delegáció nem ellenzi, hogy a megbeszélé­sek színhelye New York le­gyen, Törökország és a cip­rusi törökök Nikéziát és Bé­­cset részesítik előnyben.

Next