Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 73-88. szám)
1975-03-16 / 73. szám
i t Portugália balra tart A társadalmi haladással szembenálló portugál reakció március 11-én államcsínykísérletet hajtott végre џ, velük rokonszenvező tisztek parancsnoksága alatt álló katonai alakulatok segítségével. A zendülők légitámadást intéztek a lisszaboni repülőtér közelében levő tüzérségi laktanya ellen, ahol azok az egységek állomásoznak, amelyek feltétlen hívei a Fegyveres erők Mozgalmának. A puccsnak az volt a célja, hogy megdöntsék Vasco Goncalves tábornok kormányát és ily módon kiragadják a hatalmat a Fegyveres Erők Mozgalmának kezéből. Az ellenforradalmi kísérlet azonban megbukott, a lázadók vezetői, köztük Spinola tábornok, volt államfő és még néhány tábornok helikopteren Spanyolországba szökött, ami önmagában is jól jellemzi, hogy milyen jellegű változást akartak végrehajtani Portugáliában. Az országban helyreállt a rend, d a kormány még jobban megszilárdította hatalmát. A politikai megfigyelők egyöntetű megállapítása, hogy a puccs leverésével a haladó erők— a Fegyveres Erők Mozgalma és az őt támogató pártok — nagy győzelmet arattak az ellenforradalmárok felett. A puccsisták között volt Galvan de Meló tartalékos tábornok és Sanches Osorio őrnagy, akit annak idején a Spinola tábornok vezette nemzetmentő junta tagjai voltak. Mindketten Spinola leghűségesebb híveinek számítanak. Újabb haladó intézkedések A mostani eseményeket megelőző időszakban is érezhető volt Portugáliában a jobboldali erők csoportosulása. A félreállított Spinola tábornok egyes hívei mind nagyobb befolyást szereztek a politikai életben és nem válogattak az eszközökben, hogy megállítsák a szerintük „túl radikális” átalakulások folyamatát. Ezeknek az erőknek a fellépése robbantotta ki a sorozatos vazargásokat, naponta történtek erőszakos politikai események, a jobboldal szervezett provokációval igyekezett akadályokat gördíteni a kormány útjába. Spinola és hívei abban reménykedtek, hogy még a tavaszra tervezett választások előtt diszkreditálják a Fegyveres Erők Mozgalmát és a mostani koalíciós kormányt, s így megakadályozzák a demokratikus kibontakozást. A puccsisták tisztában voltak azzal, hogy a változásokkal szembeszegülők még mindig nagy hatalommal rendelkeznek, s hogy a tömeg egy részét is meg tudják nyerni demagóg jelszavaikkal, a kommunistaellenes hisztéria szításával. De tudatában voltak annak is, hogy a koalíción belül sem teljes az egység. Ismeretes, hogy a szocialisták és a néppártiak szembehelyezkedtek a radikális tisztekkel és a döntő változásokat követelő kommunistákkal. A szocialisták és híveik a mérsékelt, óvatos intézkedések hívei voltak — vagyis a tőkés társadalom konzerválásának — és eleve elvetettek minden olyan intézkedést, amely érzékenyebb társadalmi változásokat hozott volna. Spinolának és társainak számítása azonban nem vált be, nem tudták megdönteni a Fegyveres Erők Mozgalmának hatalmát. Mi több, minden jel arra mutat, hogy a puccsot követően azok az erők kerekedtek felül, amelyek nem akarnak kesztyűs kézzel bánni a tőrkésekkel, akik gazdasági hatalmukat féltik. Ezt bizonyítja, hogy az újonnan megalakult Legfelsőbb Forradalmi Tanács, a Fegyveres Erők Mozgalmának legfelsőbb szerve bejelentette azokat a nagyszabású államosításokat, amelyek korábban oly sok vitára adtak okot a kormányban levő koalíciós partnerek között. A héten állami ellenőrzés alá vették a magánbankokat, de nem bántották a külföldi bankok fiókintézeteit és a hitelbankokat. Ez a döntés a közelmúltban elfogadott földreformrendelettel együtt vitathatatlanul a leghaladóbb intézkedések közé tartozik a tavaly áprilisi páccs óta. Az elmúlt napok eseményei nemcsak azt bizonyították: a Fegyveres Erők Mozgalma haladó tisztjeinek van erejük, hogy kezükben tartsák a demokratikus átalakítás folyamatának irányítását, hogy teljes támogatást élveznek a lakosság körében — amit a katonai lázadás éjszakáján Lisszabonban tartott tömeggyűlés is bizonyított — hanem azt is, hogy valóban szükség van a mozgalom intézményesítésére, vagyis politikai hatalmának és befolyásának megőrzésére a tavaszra hirdetett első szabad választások után is. Teljesen helytállóan mutatott rá a Portugál Kommunista Párt, hogy a Fegyveres Erők Mozgalmának szavatolnia kell a demokratizálási folyamatot,mert enélkül — mint a legutóbbi államcsíny is bebizonyította — a portugál forradalom nem tud ellenállni a reakciós erők több fronton indított támadásának, nem tudja megakadályozni, hogy Portugália második Chile legyen. A hadsereg és az államapparátus megtisztítása Még egy éve sincs annak, hogy Portugália a hadsereg segítségével megszabadult a majd öt évtizedes fasiszta diktatúrától. A hatalom a Fegyveres Erők Mozgalmának kezébe került, ugyanakkor azonban a mérsékelt Spinola tábornokot nevezték ki elnökké. A diktatúra idején egyetlen ellenzéki párt sem működhetett az országban, s így a történelmi fordulat után a Kommunista Párt is jelentős szerephez jutott, mivel az illegalitás éveiben is meg tudta őrizni szervezetét. A többi párt szinte csak tavaly alakult meg Portugáliában. Emlékezzünk vissza a múlt év szeptemberében történt eseményekre, amikor Spinolra tábornok mint köztársasági elnök, a reakciós erőkre támaszkodva teljesen magához akarta ragadni a hatalmat, és elejét venni a balra tolódásnak. Leghűségesebb támogatója ebben a kísérletében ugyanaz a De Melo és Osorio volt, akik most vele együtt az államcsíny bukása után Spanyolországba szöktek. Spinola, aki egészen a közelmúltig házi őrizetben volt, két hónappal ezelőtt nyilatkozatban jelentette be, hogy „nem adja fel a harcot”. Kiszivárgott hírek szerint a tábornok a puccsot megelőző időszakban szoros kapcsolatot tartott fenn egyes kereszténydemokrata és szociáldemokrata politikusokkal. Állítólag ezek közvetítésével szerette volna visszahódítani befolyását a hadseregben." A Portugál Kommunista Párt a meghiúsított puccs után nyilatkozatban követelte a demokratikus rend ellenségeinek szigorú megbüntetését, s a hadsereg és az államapparátus megtisztítását az ellenforradalmároktól Costa Gomez köztársaság elnök közölte, hogy a puccs szervezőit példás büntetés várja. A vétkesek megbüntetését követelték azoknak a tüntetéseknek és tömeggyűléseknek a részvevői is, akik az elmúlt napokban teljes támogatásukról biztosították a kormányt és a Fegyveres Erők Mozgalmát. A portugál dolgozók jól tudják, hogy az államcsínyt azok a reakciós erők szervezték, akik — mint a lisszaboni rádió hírmagyarázója mondta — saját előjogaikat féltik, de nem tudták, hogy ilyen szilárd, s szervezett erővel állnak szemben, mint amilyen a Fegyveres Erők Mozgalma és azőket támogató haladó pártok. z elmúlt négy esztendőben soha nem látott gyors ütemben gyarapodott, fejlődött, szépült a főváros. Emelkedett az itt élő dolgozó emberek életszínvonala, javultak életkörülményeik. A fejlődés azonban nem minden területen tartott lépést a növekvő igényekkel, sok még a gond, a fővárosban is élnek nehéz körülmények között emberek — hangzott el többekközött a magyarországi kommunisták mostani nagy számvetése során, az MSZMP hétfőn kezdődő XI. kongresszusát előkészítő pártértekezletek egyikén. A nagy eseményre ugyanis az egész párttagság megmozgatásával készültek. Január 20-áig lezajlottak a beszámoló és vezető-választó alapszervezeti taggyűlések, február 20-áig az üzemi, intézményi, községi, városi, járási és kerületi pártértekezletek, március 9-éig pedig a budapesti, megyei és megyei jogú pártértekezletek. A taggyűléseken a párttagság 85—90 százaléka megjelent, egy-egy taggyűlésen általában felszólalt a megjelent párttagok 30 százaléka, összesen tehát mintegy 180— 200 ezer kommunista mondott véleményt. Elsősorban az eredményeket összegezték. Hadd idézjünk ismét a budapesti pártiértekezlet megállapításaiból: négy év alatt 60 000 lakás készült el, a lakosság négy esztendő alatt csaknem félmilliárd forint értékű társadalmi munkával segítette a főváros fejlesztését, Budapesten ma minden háztartásban van rádió, a családok 90 százalékában televízió és 80 százalékában mosógép, hűtőgép. Legfőbb eredménynek azonban azt találták, hogy — mint azt az előkészítő értekezletek is igazolták — „a párt politikája kiállta a gyakorlat próbáját, cselekvő támogatásra talált a munkásosztályban, a termelőszövetkezeti parasztságban, az értelmiségben, az egész népben”. A hétfőn kezdődő kongAZ ALGÍRI CSÚCSÉRTEKEZLET egyik jelentős döntése volt az úgynevezett Koordinációs Bizottság megalakítása, azzal a feladattal, hogy a miniszteri és államfői találkozók közötti időszakban minél jobban egybehangolja az el nem kötelezett országok tevékenységét, akcióit, reagáljon az új nemzetközi történésekre és minél előbb kialakítsa a közös álláspontokat. Az elmúlt másfél év bebizonyította ennek a testületnek a létjogosultságát és hatékonyságát is. A Koordinációs Bizottság dinamikus módszereket honosított meg munkájában, nem csupán teljes ressus azonban mégisinkább a jövő felé néz, mint a múlt felé, az eredmények összegezése csak azt a célt szolgálja, hogy szabatosabban, konkrétabban meghatározhassák a feladatokat. Ezt bizonyítja az is, hogy a kongresszus napirendjén szerepel az MSZMP szervezeti szabályzatának módosítása, hogy a pártot szervezetileg is képesítsék a megnövekedett feladatok ellátására —, és az új programnyilatkozat, amely a Magyar Dolgozók Pártja 1998 júniusában elfogadott programját van hivatva felváltani és ezzel a következő 15—20 évre meghatározni a magyar kommunisták feladatait. „A következő 15—20 évben az a feladat áll előttünk, hogy tovább haladjunk a szocializmus építésének útján, fejlett szocialista társadalmat termelsünk hazánkban, s így közelebb jussunk történelmi célunkhoz, a kommunizmushoz” — így fogalmazza meg a programnyilatkozat az alapvető célt, amelyet a magyar kommunisták maguk elé tűztek. A cél elérésére irányuló munkálatok között első helyre teszik a szocialista állam erősítését, az állami feladatok magas színvonalú ellátását, mint a szocializmus további sikeres építésének alapvető követelményét. De ennek keretében hangsúlyozzák: „a szocialista társadalom fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakozása, ennek során a dolgozók egyre nagyobb mértékben vesznek részt a választott testületek, a tömegszervezetek útján és közvetlenül is a társadalom életének irányításában”. Ezzel kapcsolatban pedig mindjárt a tanácsok jogkörének bővítése, az állami intézmények munkájának javítása, a jogszabályok következetes érvényre juttatása mellett következik az a cél, hogy a tömegek növekvő mértékben vegyenek részt a hatalom gyakorlásában, s annak leszögezése, hogy „a szocialista demokrácia továbbfejleszlétszámú találkozókon dolgozott, hanem alkalmaknak, eseményeknek megfelelően tagjai hol New Yorkban, hol Algírban vagy Genf- ben tanácskoztak miniszteri, miniszterhelyettesi és nagyköveti szinten. A 17 tagú Koordinációs Bizottság, amelynek Jugoszlávia is tagja, holnaptól kezdve egyik „klasszikus” ülését tartja Havannában, Kuba fővárosában. Az algíri csúcstalálkozót megelőző georgetowni miniszteri értekezlet után ez lesz az el nem kötelezett országok második jelentős tanácskozása, amelyet Latin-Amerikában rendeznek meg, mintegy bizonyítva azt, hogy a „zöld kontinens” országai egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az el nem kötelezettség célkitűzései iránt, illetve, hogy mindinkább kiveszik részüket azokban az el nem kötelezettek által kezdeményezett nagy multilaterális akciókban, amelyek révén politikai függetlenségük megerősítéséért és gazdasági emancipációjukért harcolnak. A KOORDINÁCIÓS BIZOTTSÁG havannai találkozójára igen összetett és ellentmondásos politikai és gazdasági világhelyzetben kerül sor. Az enyhülés folyamata hullámvölgybe került, habár továbbra is kifejezett a nagyhatalmak érdeke, hogy fenntartsák a sokat emlegetett détente-t. Az el nem kötelezettek szintén síkraszállnak az enyhülés tartósításáért, de anna univerzális alkalmazását és a világ minden részére való kiterjesztését követelik. Megválaszolásra vár résének szerves része a munkahelyi demokrácia erősítése”. Rendkívül impozánsak a célul tűzött gazdasági eredmények és a hozzájuk fűződő egyébvívmányok. A programnyilatkozat ugyanis előirányozza, hogy az eljövendő 15—20 év alatt Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem a jelenleginek két és félszeresére, az ipar termelése két és fél-háromszorosára, a mezőgazdaság termelése 1,5—2- szeresére, az építőiparé pedig 2,5—3-szorosára emelkedik. A munkából származó jövedelmek reálértéke a jelenleginek mintegy kétszerese lesz, az egy főre jutó fogyasztás eléri a mai színvonal 2—2,5-szeresét, oly módon, hogy a lakosság összfogyasztásán belül gyorsabban növekszik a kzötség i fogyasztás, így különösen a művelőöéccel, az egészségügyi ellátással, a pihenéssel kapcsolatos juttatások értéke. Továbbá célul tűzték ki, hogy ez idő alatt 1,5—2 millió lakás épül. minden család önálló lakáshoz jut, a gyermekintézmények hálózatát úgy fejlesztik, hogy minden család, amely igényli, elhelyezhesse gyermekeit bölcsödében, óvodáben vegy napközi otthonban stb. Figyelemre méltó a programnyilatkozatnak az a célkitűzése is, hogy ,,a szocializmus építése során fokozatosan csökkennek a fizikai és szellemi munka, valamint a város és fáin közötti lényeges különbségek”,sőt ezzel kapcsolatban konkrét feladatként fogalmazzák meg. ..gondoskodni kell, hogy a munkásosztály, illetve a szövetkezeti narasztóság mredelme azonos színvonalú legyen”. A hétfőn kezdődő pártkongresszus azért ül össze, hogy az előkészületek során végzett számvetés alapján ezeknek a feladatoknak a megvalósítására mozgósítsa a magyar kommunistákat, az egész magyar népet. Et azonban a kérdés: vajon a hetente beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket, hisz a nagyhatalmi konfrontáció enyhülése mellett mégis a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok kiéleződésének és a válság-gócpontok szaporodásának vagyunk szemtanúi. Mind gyakoribbak a burkolt vagy nyílt beavatkozások a kis és közepes, az el nem kötelezett és fejlődőországok belső ügyeibe, sőt, egyes fejlett országok, eddigi energia- és nyersanyagforrásaik vagy politikai befolyásuk megőrzése érdekében, a fegyverrel való fenyegetőzéstől sem riadnak vissza. Az el nem kötelezett országokra nehezedő nyomások és egységbomlasztó kísérletek — tekintettel számos tervezett további akciójukra — kezdve az augusztusban Limában sorra kerülő miniszteri értekezlettől, a hetedik rendkívüli ENSZ-ülésszakon át, a jövőre esedékes Szri Lanka-i csúcstalálkozóig, valószínűség tovább fokozódnak. Éppen ezért óriási szükség van egységük és szolidaritásuk megerősítésére. Az el nem kötelezettek ugyan sohasem törekedtek talmi formális egységre, a köztük fennálló különbségeket reális ténynek vették, de mindig át tudták őket hidalni alapvető stratégiai céljaik és közös érdekeik javára, így Havannában sem lehet megkerülni azokat a különbségeket, amelyek napjainkban jelentkeznek az el nem kötelezett országok között, elsősorban gazdasági téren, és maximális megértést követelnek a mai nemzetközi gazdasági válság által legjobban sújtott országok problémái iránt. A dakari nyersanyag-világértekezlet és az OPEC-tagállamok közelmúltban tartott csúcstalálkozójának határozatai már tükrözik ezt a felisme-'rést, s most a leglényegesebb az egymás támogatására vállalt kötelezettségek végrehajtása. A havannai találkozónás az elmúlt és az idei év gaz- rdasági témájú nagy multilaterális találkozói eredmé- nyeinek felmérésén, az ott hozott határozatok végrehajtásának ösztönzésén és az el nem kötelezett országok- I nak a különböző nemzetközi szervekben és testületekben ezzel kapcsolatos konkrét feladatainak meghatározásán kívül — nem fogják elkerülni a figyelmet az olyan akut nemzetközi politikai problémák sem, mint a közel-keleti konfliktus, a ciprusi válság, az indokínai helyzet, vagy a rasszizmus és a kolonializmus elleni harc döntő szakasza Dél- Afrikában; annál inkább, mert ezeknek a problémáknak az egymás közti vagya világgazdasági viszonyokkal való összefüggése mar nagyabb, mint valaha. a jugoszláv küldöttség, amelyet szövet- ségi külügyi titkárunk vezet, a havannai találkozón síkraszáll az el nem kötelezettek akcióegységének és szolidaritásának fokozásáért, ami egyik leghatékonyabb fegyverük lehet az ellenük irányuló nyomások kivédésére és elhárítására. A nyílt gazdasági és politikai világproblémák megoldásában továbbra is az együttműködés és a tárgyalások, nem pedig a konfrontáció hívei vagyunk. Ha azonban „a másik fél” elutasítja a dialógust, akkor az összeütközés elkerülhetetlen. Az el nem kötelezett és fejlődő országok nem mondhatnak le alapvető célkitűzéseikről, a nemzetközi politikai viszonyok demokratizálásáról és az egyenrangú és igazságos új világgazdasági rendszer megteremtéséről, mert ez létük és holnapjuk kérdése. _ MENDREI Ernő A Akcióegységgel a nyomósok ellen A magyar kommunisták seregszemlén SEBESTYÉN Imre * I map, 1976 márc. 10, MAGYAR SZÓ 3. oldal