Magyar Szó, 1975. június (32. évfolyam, 148-162. szám)
1975-06-01 / 148. szám
2. oldal Afrikai követelés: Függetlenségei Namíbiának A Dél-afrikai Köztársaság elutasítja a Biztonsági Tanács határozatát Az ENSZ-ből jelenet a Tanjug: A független afrikai ormibiából és tegye lehetővé Na szagaitól, kényszerítsék rá a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy vonuljon ki Naibiából és tegye lehetővé Namíbia önrendelkezését és igazi függetlenségét. Az afrikai országok képviselői pénteken a Biztonsági Tanács ülésén — amelyen a namíbiai helyzetről volt szó — határozottan követelték, hogy többé ne engedjenek a pretoriai fajüldöző rezsimnek, amely minden igyekezetével azon van, hogy biztosítsa a fehér kisebbség uralmát. A Biztonsági Tanács egy tavaly december 17-én hozott határozat értelmében ült össze pénteken. Akkor felhívást intéztek a Dél-afrikai Köztársasághoz, hogy mondjon le a Namíbia fölötti hatalomról, és azt az ENSZ közbenjárásával ruházza át a namíbiai népre. A határozat legszögezte, hogy a Biztonsági Tanácsnak legkésőbb ez év május 30- áig ismét össze kell ülnie és ki kell vizsgálnia, vajon a Dél-afrikai Köztársaság elegeit tett-e a felhívásnak, s az Alapokmány értelmében tanulmányozza megfelelő intézkedések foganatosításának lehetőségét. Ahelyett, hogy elfogadta volna a határozatot, Vorster dél-afrikai miniszterelnök Windhoekban, Namíbia fővérosában kétértelmű beszédet mondott, s pár nap múlva Müller dél-afrikai külügyminiszter levelet intézett Waldheim főtitkárhoz, amelyben egyebek között az állt, hogy „Délnyugat-Afrika népeinek önállóan kell dönteniük politikai és alkotmányos jövőjükről”, tehát szabadon, a Dél-afrikai Köztársaság, az ENSZ vagy bármely más ország beavatkozása nélkül kell dönteniük jövőjükről. A dél-afrikai fajüldözők a jól bevált módszert, az „oszd meg és uralkodj” elvet alkalmazzák a leigázott bennszülött törzsekkel szemben. A fajüldözők ez év végéig úgynevezett „függetlenségi alkotmányos konferenciát” akarnak tartani, amelyen részt vennének az összes törzsek „képviselői”, pontosabban 12 etnikai csoport küldöttei. E tizenkét törzs föderációt alakítana, de oly módon, hogy a százezernyi fehér telepes tartaná kezében a hatalmat a pretoriai kormány felügyelete mellett. Rupiah Banda, az ENSZ Namíbia Tanácsának elnöke, akit egyébként nemrég Zambia külügyminiszterévé választottak, a Biztonsági Tanács előtt kifejtette, hogy a Dél-afrikai Köztársaság tulajdonképpen elvetette a Biztonsági Tanács Namíbia függetlenségére vonatkozó határozatát. Tekintettel az ENSZ Namíbia Tanácsának szerepére, a Biztonsági Tanács ülésén Rupiah Banda vezetésével öttagú küldöttség vett részt. A küldöttség tagjai között volt Jakša Petric nagykövet, Jugoszlávia képviselője is. Brit vélemény Bővíteni a fejlődőkkel az együttműködést A londoni kormány elégedett a NATO-csúcsértekezlet eredményeivel Britannia szerepének növekedése az Atlanti Szövetségben. Londoni körök rámutatnak, hogy Wilson miniszterelnöknek és Callaghan külügyminiszternek sikerült meggyőzenie a NATO több tagállamának vezetőit arról, hogy a nyugati gazdasági válságnak bizonyos következményei voltak a NATO védelmi rendszerére nézve. London álláspontjával többé-kevésbé az NSZK és az USA államférfiai is egyetértettek — hangsúlyozzák brit körökben. Londoni kormánykörökben figyelemreméltó körülményként mutatnak rá arra a tényre, hogy a NATO-tagállamok vezetői szinte valamennyien felismerték a nyugati országok egységes álláspontja kidolgozásának szükségességét az úgynevezett harmadik világhoz tartozó országokkal való együttműködés bővítése tekintetében, s feltehetően megvan a szándék, hogy közösen küzdjék le a nyugati országokat sújtóenergiaválságot, amely egyaránt érinti a fejlett iparú és a fejlődő országokat. A világszerte bekövetkezettváltozások, de mindenek előtt a délkelet-ázsiai, a közel-keleti és a földközi-tengeri térségben történt események következtében a NATO-országoknak fel kell ismerniük és el kell fogadniuk az új valóságot — hangsúlyozzák londoni körökben —, és törekvéseiket a megváltozott gazdasági, politikai és társadalmi körülményekhez kell idomítaniuk. Londonból jelenti a Tanjug. A NATO kétnapos ülésszakán elfogadott határozatokat illetően Nagy-Britanniának nincs oka elégedetlenségre. Londoni politikai körök szerint várható Nagy- Szudán is szorgalmazza Elhalasztják az arab csúcsot? A közel-keleti helyzet alapos előkészületet igényel Kairóból jelenti a Tanjug. Szudán kitart álláspontja mellett s követeli, hogy a legközelebbiarab csúcsértekezletet halasszák el, és csak az Afrikai Egységszervezet júliusi kampalai értekezlete után tartsák meg. Az Arab Ligában még nem foglalkoztak Szudán követelésével, noha az értekezlet elhalasztását javasolja e regionális szervezet néhány tagállama is. Értesülések szerint ezek között van Egyiptom, Szíria, Jordánia, Szaúd-Arábia és Marokkó. Egy korábbi megállapodás értelmében a csúcsértekezletet június 28-án kellett volna megtartani Mogadiscióban, Szomália fővárosában. Miután már sikerült megállapodni az értekezlet színhelyében, úgy tűnt, hogy az időpont sem vitás. Most azonban éppen ezzel kapcsolatban történt változás. . A csúcsértekezlet elhalasztását Kairóban azzal indokolják, hogy az újonnan előállt közel-keleti helyzet miatt jobban elő kell készíteni az értekezletet. Bejrút Veszélyben a nemzetbiztonság Tamponövezet a szemben álló felek között Bejrútból jelestti a Tan- Jug. Az egyre bonyolultabb libanoni politikai helyzet arról tanúskodik, hogy a nemzetbiztonság kérdése itt már az új kormány megalakításánál is fontosabb A hírmagyarázók szerint egyre jobban fenyeget a pusztítási hisztéria veszélye, s ez végzetes lehet az ország biztonsága szempontjából.Naszrala tábornok, belügyminiszter kijelentette: a biztonsági erők a Palesztinát vegyes bizottsággal és más érdekelt felekkel együttműködésben mindent elkövetnek a megnyugvás érdekében. Egyes politikai körök úgy vélekednek, hogy az emberrablók és a vérengzés nem más, mint a belső biztonság elleni szándékos provokatív tevékenység. A haladó erők frontja a Palesztinai mozgalmakkal együtt megvádolta a falangistákat, hogy ők állnak az erőszakhullám mögött. Különösen az keltett felháborodást Libanonban, hogy megöltek három szíriai keresztény államipolgárt, s holttestüket Bejrút mohamedán negyedébe vitték. A belügyminiszter bejelentette, a fővárosban tamponövezetet hoznak létra, hogy a szemben álló feleket szétválasszák. A semleges övezetre a libanoni biztonsági erők fognak felügyelni. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1975. június 1 Hatalom és tehetetlenség Perón halálával, úgy látszik, a béke és nyugalom is sírba szállt Argentínában. A „nemzet atyja” alig három héttel halála előtt — talán a közelgő véget érezve — mondta a következőket: — Mindenki arról beszél, hogy az ország külső és belső ellenségei akarnak akadályokat gördíteni a határozatok megvalósítása elé. Én viszont azt mondom: kevés az úl.Van ember Argentínában, aki az ország igazi ügyét szolgálja. Nem az ellenzék a ludas, nem őrá gondolok, hanem elsősorban híveinkre, akik édeskeveset tesznek a kedélyek lecsillapításáért és min azért, amiért az igazi argentinoknak ezekben a sorsdöntő órákban a legnagyobb erőfeszítéseket kellene tenniük. Az idős Perón — s ezt az utóbbi hetek, hónapok argentínai fejleményei, az események mélyen gyökerező okai is bizonyítják — helyesen mutatott rá „a nemzet igaz hívei” legfőbb, gondjának forrására. Zavaros színkép Amikor Perón hosszú száműzetés után visszatért az országba, s a perónizmus, a legtömegesebb argentin mozgalom. 18 év után ismét az ország politikai hangadójává lett, joggal reménykedett mindenki a nemzet megbékélésében, abban, hogy az egyébként nagyon heterogén erőket egybefogó perónisták megtalálják a módját a tömegekben tapasztalható feszültség levezetésének. Ez azonban mind a mai napig nem sikerült a perónistáknak. Nem vitás, hogy Perónnak igaza volt, de ahhoz sem fér kétség, hogy az általa alakított mozgalom nem tudott ..a béke, a nemzeti egység és a munka” Isabel Perón által meghirdetett célkitűzésének fő koordinálója lenni. A perónista mozgalomban nyugtalanság, megosztottság és a munkásság elégedetlensége tapasztalható, s a perónisták hatalma és befolyása fokozatosan csökken. Elég emlékeztetnünk arra, hogy 1973 márciusában az általános választásokon Hector Campora még a szavazatok felét megszerezte. De a múlt hónapi választások előtti csatározásokban Misiones tartományban a „hivatalos perónisták”, tehát a kormány támogatói, a szavazatoknak már a felét sem kapták meg. Természetesen senki sem vitatja el, hogy még ma is az elhunyt elnök örökébe lépő Isabel Perón vezette mozgalom a legtömegesebb Argentínában, ennél fogva az ország politikájában is az ő szerepe a legnagyobb. Az ország belpolitikai spektrumában azonban a perónizmus 1973. május 25-e, tehát Hector Campora beiktatása óta zavarosabb színképet mutat, mint azt kezdetben a legborúlátóbbak is gondolni merték. Az okok sokfélék, de eredejük már annál világosabb. A társadalmi egyezmény kudarca Ha az argentin társadalmi nyugtalanság okait vizsgáljuk, két egymástól elválasztható, de nem kimondottan elkülönülő jelenségre figyelhetünk föl. Az egyik az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos. A néhai Perón elnök politikájának gyújtópontjában egy olyan társadalmi egyezmény nyélbe ütése állott, amely a perónisták visszatérése után — megvalósítása esetén — egy időre biztosíthatja a tömegek nyugalmát. Tulajdonképpen a munkaadók, a szakszervezetek és a kormány megállapodásáról volt szó, amely egyrészt a szakszervezetek bérharcának, másrészt az ellen-, őrizetlen áremelésnek az el-, kerülését célozta, inflációellenes harcot hirdetett a gazdasági helyzet megszilárdítása érdekében. Perón elképzelése szerint ez lett volna a heterogén perónista mozgalom és a pártok közti együttműködés kiindulópontja. Az egyezményhez fűzött remények azonban nem váltak valóra. Ezért az egyezményt rövid időn belül módosítani kellett, és ennek értelmében tavaly április elsejétől ez év május 31-éig a bérek 13 százalékos emelkedését helyezték kilátásba. E „józan” béremelési keretet azonban szétfeszítették az ingadozó árviszonyok. Igaz ugyan, hogy az árak részbeni rögzítése — mi több: egyes termékek árának csökkentése — fékezően hatott az inflációra, viszont néhány termék hiánycikké vált, illetve a nagy kereslet miatt a feketézők zsebét tömte vagy — rosszabbik esetben —, ha az önköltség meghaladta az eladási árat, termelésüket leállították. Az inflációellenes intézkedések sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az infláció üteme havonta átlag 10 százalékos, más szóval évente több mint száz százalékkal növekszik az infláció, és ezáltal Argentína az inflációs világranglista élmezőnyébe került. Ez az érem egyik oldala. A katonaság szerepe Az érem másik oldala még nyugtalanítóbb. Elsősorban azért, mert a politikai színkép szélső árnyalatait képviselő terrorista, szubverziós és más csoportokat a gazdasági helyzet kiéleződése szélsőséges akciókra öztönözte. Az ideológiai és politikai nézetkülönbségek serkentőleg hatnak a gerillák és terrorista szervezetek mozgolódására. Tehát a gazdasági helyzet kiéleződése politikai téren általában, de leginkább a perónista mozgalom megoszlásában is megmutatkozik. Ami a kormányt illeti, elég, ha arra emlékeztetünk, hogy a perónisták visszatérése óta négy miniszterelnök cserélődött, és a két évvel ezelőtt megalakított perónieta kormánynak ma már csak két minisztere van régi posztján. Aggasztó méreteket öltöttek a politikai gyilkosságok, pokolgépes merényletek, a gazdasági szubverziók. A gerillák elleni harc valóságos háborúvá változott. A helyzet ismerői joggal tartanak attól, hogy az argentínai fejlemények polgárháborúba sodorják az országot. Mindjobban kirajzolódik a perónista mozgalom két áramlata közötti ellentét is. Az elkülönülés — bár Isabel Perón elnök kormánya mindent megtesz ennek áthidalására — napról napra szembeötlőbb. A mozgalom két áramlata, a „hivatalos” és az „autentikus” mozgalom közötti viszony kiéleződésével a katonatisztek is állásfoglalásra „kényszerülnek”. A mozgalom hivatalos szárnya Isabel Perón köré tömörül, és a jelek szerint eddig ezt a szárnyat támogatták a katonatisztek is, akik kétségtelenül Argentína politikai életének egyik fontos tényezője, bár a perónisták visszatérése után a katonatisztek úgymond „lemondtak a politizálásról”. A katonatisztek szerepével a fejlemények további alakulásában azonban nyilvánvalóan számolni kell. Annál is inkább, mert Isabel Perón kormányának politikájában a tehetetlenség jelei egyre inkább megmutakoznak. VARGA István Húszéves a belgrádi nyilatkozat (3) A világ szemmel láthatóan még nem értette meg, milyen mélyre nyúlnak az öt évvel azelőtt kezdődött változások a jugoszláv társadalomban, a hazánk legnehezebb korszakában kezdődött változások. Akkor alapoztuk meg a munkástanácsokat és egy új, a világban addig soha nem ismert közvetlen demokráciát. Benne egyesült Marx tétele — a gyárat a munkásoknak —, Lenin eszméje a munkásoknak az igazgatásban való közvetlen részvételéről és Tito eltökéltsége, hogy az elméletet alkotó módon alkalmazza a mi gyakorlatunkban, hogy új megoldásokkal gazdagítsa, mert nem dogmát látott benne, hanem örökké élő forrást. Ez a Jugoszlávia nem akarta megváltoztatni és nem is változtathatta meg független politikáját. Még a különféle helyeken kinyilvánított óhajok és gyanakvások ellenére sem. Különösen azután kezdtek terjedni a különféle találgatások, hogy megjelent a hír: legmagasabb szintű szovjet küldöttség látogat el Belgrádba. Hruscsov levele A látogatást hosszasan és gondosan készítették elő. Egy évvel korábban Tito és a JKSZ vezetősége levelet kapott az SZKP KB-től.. Nyikita Hruscsov írta alá. Hruscsov Sztálin idejében a párthierarchia alsó fokain állt. Sztálin halálakor a moszkva városi pártszervezet első titkára és az állami temetési bizottság elnöke volt. A Sztálin utáni korszakban azonban gyorsan emelkedett fölfelé. Az 1953 szeptemberében tartott pártplénumon megválasztották az SZKP KB első titkárának, és fokozatosan megszilárdította helyét a pártvezetőségben, amelyben még ott ültek „Sztálin utódai”, ahogy egy poémában Jevtusenko nevezte őket. Ott ültek még Molotov, Maljenkov, Kaganovics és a többiek. Hruscsov aláírása 4 levél alján azt jelentette, hogy időközben megtették az SZKP első számú emberének. Hruscsov felismerte, hogy a Jugoszláviával való viszony rendezése rendkívül nagy jelentőségű a desztalinizálás megindult folyamata szempontjából a Szovjetunióban, de a hidegháború politikájának felszámolása szempontjából is. Ezért merész lépésre szánta rá magát: ellátogat Belgrádba és Jugoszlávia földjén simítja el azt a viszályt, amelyet Sztálin váltott ki, és amely a múlt súlyos örökségét képezte. A még megmaradt sztáliniszta erők heves ellenállása dacára megszerezte a pártvezetőség beleegyezését ■ ahhoz, hogy legmagasabb szintű szovjet küldöttség utazzon Jugoszláviába. Erről Belgrádban nyíltan kijelentette: — Nagy kockázatot vállaltunk a jugoszláviai látogatással. Még a lányom — aki Komszomol-tag — sem értette meg, hogyan lehetséges az, hogy Jugoszláviába megyünk... Amikor hazánkban a győzelem jubiláns évfordulójának megünneplésére készültünk,május 13-án megjelent a közlemény, hogy a hónap végén Belgrádban a legmagasabb szinten szovjet—jugoszláv találkozót tartanak. (Folytatjuk) Ceausesi Izraelbe látogat Jeruzsálemből jelenti az AFP Ceausescu román államfő és Macovescu külügyminiszter a közeljövőben hivatalos látogatásra Izraelbe utazik — közölték szombaton Jeruzsálem diplomáciai körökben. Az izraeli rádió munkatársa szerint — aki Yigal Allón izraeli külügyminiszter kíséretében volt legutóbbi hivatalos romániai látogatásán , valamint az izraeli újságok különtudósítói szerint Ceausescu és Macovescu izraeli látogatásáról „a Yigal Alonnal folytatott négyórás megbeszélés végén született döntés”. A Ceausescuval és Macovescuval való találkozó után egyébként Allan kijelentette, hogy azok a legélénkebb megbeszélések voltak, amelyeket valaha is folytatott.