Magyar Szó, 1975. július (32. évfolyam, 178-192. szám)

1975-07-05 / 182. szám

6. oldal VJESNIK zágráb Szarjeon épül a legnagyobb Smkska Nagy ipari település létesül az új kikötő környékén Hogyan hasznosítsuk Szlavónbród rendkívül kedvező földrajzi helyzetét? — ezzel a kérdéssel foglalkozik nemcsak Bród, hanem Horvátország sok szakértője. Eddig csak részben hasznosították a város kedvező fekvését, azt a körülményt, hogy vasúti csomópont, rendkívül forgalmas útvonal mellett és a Száva partján fekszik. A községi képviselő-testület most a Lukaskladiste vállalattal együttműködve hozzálátott a nagy terv kidolgozásához, amely szerint megépítik a legnagyobb Száva-kikötőt, és az új kikötő környékén, Bjeliš negyedben nagy ipartelepet és raktárakat építenek. Ez a terület természetesen a Száva partján fekszik, a várostól keletre, ahol máris van néhány gyárüzem. A terv megvalósításáról Stanko Mihictyel, a Luka i skladište vállalat igazgatójával, a terv egyik kezdeményezőjével beszélgettünk. — Milyen üzemek működnek már Bjeliátében? — Itt van a Slavonija Faipari Vállalat új üzeme, egy 6,5 vagon kapacitású malom, egy 2500 vagon befogadóképességű siló, szárító és olajtartályok. Mindezeket az objektumokat beillesztettük a város fejlesztési tervébe, a kikötő és az iparnegyed területe 900 hektár lesz. — A város és a környék forgalmának nagy részét tehát a folyón bonyolítják le? — Igen, minden okunk megvan erre. Lássuk csak a példákat: ha uszályon szállítunk rozst Pancsováról Brodba, egy kilogrammot 0,03 dinár költség terhel, a vasúti szállítási költség 0,07 dinár, teherautón pedig 0,15 dinár. Nyilvánvaló, hogy minden okunk megvan rá, hogy előnyben részesítsük a vízi szállítást. — Milyen lesz a kikötő? — A rakpart 2500 méter hosszú lesz, maga a kikötő 3000 méter, így tehát Szlavongródnak lesz a legnagyobb kikötője a Száván. Természetesen a legmodernebb eszközökkel, berendezésekkel látjuk el, és az egyébként is nagy forgalmat tovább növeli majd a vukovar—šabaci csatorna, az új összeköttetés a Száva meg a Duna közt. A jelenlegi előirányzatok szerint 1976-ban 1,9 millió tonna forgalmat bonyolít le a kikötő, 1985- ben már 3,2 millió tonnás forgalmat, amely 2000-ig 5,5 millió tonnára emelkedik. Elsősorban nyersolajra és olajszármazékokra számítunk, továbbá a fémfeldolgozó ésaz élelmiszeripar termékeire. Nagy raktárakat építünk, vámhivatalt, mert a Száván nemzetközi forgalom is lebonyolódik majd. Fokozni kívánják a vasúti és a közúti forgalmat is. A Bjetišt aszfaltút köti össze az építendő Zágráb—belgrádi gyorsúttal, amely a Szávahídon keresztül közvetlen kapcsolatot teremt Szlavónia és Bosznia között. Két kilométeres iparvasút vezet majd Bjelisből a vasútállomásra. Gondosan megfigyelték a helyi szelek irányát, hogy mentesítsék a várost a légkör szennyeződésétől. — Úgyszólván minden iparág képviselve lesz ezen a területen. Takarmánykészítő üzem, 10 000 vagonos hűtőház, téglagyár, fa- és fémfeldolgozó üzemek épülnek — hangsúlyozta Stanko Mihic. — Itt lesz a Djuro Djaskovic Vagongyár nagy munkacsarnoka is. Ebben az üzemrészlegben az atomvillanytelepek fölszerelését állítják majd elő, és egyéb nehéz gépeket. Ez a munkacsarnok öt év múlva már elkészül, és az idén hozzálátunk az iparvasút építéséhez, ötmillió dinárba kerül, de feltétlenül meg kell csinálni, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy az ipari üzemek megépülhessenek, hogy az anyagot könnyen, gyorsan és olcsón odajuttathassák. Az említett hűtőházon és takarmánygyáron kívül nagy péküzem, halfeldolgozó gyár, baromfivágóhíd épül majd az új iparnegyedben. A terv Szlavónbród és a Horvát Szocialista Köztársaság terve alapján készül. Tekintettel arra, hogy Szlavónbród új iparnegyede igen terjedelmes lesz, úgy vélik, hogy más városokbeli vállalatot is létesítenek majd itt gyárakat. БОРБА BELGRÁD ENYHE BÜNTETÉSEK Az elmúlt néhány év alatt, amikor úgyszólván mindenütt arról esett szó, hogy fokozni kell a felelősséget, gyakran lehetett hallani, hogy az igazságszolgáltatás, amely nagy hatást gyakorol a bűnözés minden formájára, sok tekintetben változtathat a helyzeten. És az effajta beszélgetések során mindig hangsúlyozták, hogy bíróságaink büntető politikája indokolatlanul és alaptalanul enyhe, nem azért, mert ilyenek a törvényeink, hanem holmiféle nehezen megmagyarázható humanitás és liberalizmus következtében még, a súlyos, sőt a legsúlyosabb bűntettek esetében is enyhe büntetéseket szabnak ki. Az is elhangzott már, hogy az utóbbi egy-két év alatt némileg változott, a helyzet, a bíróságok alapjában változtattak az eddigi gyakorlatukon. Szerbia Legfelsőbb Bíróságának 1974. évi jelentése szerint nem sok változás történt ezen a téren. Az adatok továbbra is azt mutatják, hogy a bíróságok enyhébb ítéleteket hoznak, a kirótt büntetések jóval a törvényáltal előirányzott átlag alatt maradnak. Az esetek csaknem 50 százalékában — amikor is börtönbüntetést szabtak ki — figyelembe vették az enyhítő körülményeket, és a bűnözők egyharmadával szemben szigorú börtön helyett közönséges börtönbüntetést mondtak ki, sőt feltételeset is. Csodálkozásra kényszerít az az adat is, hogy a legsúlyosabb, a társadalmi vagyon ellen elkövetett bűncselekmények elkövetői ellen is — az esetek 61,50 százalékában a minimális büntetést szabták ki, vagy még ennél is enyhébb ítéletet hoztak. És még egy jellemző adat: az ítéleteknek mindössze 7 százalékában mondták ki a vagyonelkobzást, noha nyilvánvaló volt, hogy a bűncselekmények elkövetői törvényellenes úton jutottak vagyonhoz. A szerbiai bíróságok tehát így ítélkeztek a múlt évben, és — igen érdekes — a közvádlók is egyetértettek ezzel az enyhe büntető politikával. Csak az esetek 19 százalékában kifogásolták az ítéleteket, az elítéltek 90 százaléka viszont súlyosnak nyilvánította az ítéletet. Nyilvánvaló tehát, hogy a közelmúltban elhangzott vélemények, amelyek szerintt az igazságszolgáltatás terén lényeges változások következtek be, keményebb büntetéseket szabnak ki, csupán a kezdet kezdetére vonatkozhatnak. MAGYAR SZÓ бечерње Н0В0СТИ A zenicai kohóművekben már a közeljövőben dúsabban árad a kemencékből az izzó acél, és óriási dollárösszegeket takarít majd meg hazánknak. Zenicán már az év végén hozzáláttak a berendezések, gépek megújításához, amelyek jövőre már egymillió 200 000 tonna acéllal többet termelnek, mint eddig, és ha befejeződik a smederevói kohók konstrukciója, teljesen mentesülünk az acélbehozataltól, és ily módon legalább egymilliárd dollárral kevesebbet költünk el külföldön, mint eddig. A zenicai kohóművek 1976-ban már 2 650 000 tonna acélt állít elő. Termelését tekintve a hazai kohóóriás világviszonylatban a kisebbek közé tartozik, teljesítménye mégis a legjobbak közé emeli. A zenicai bányászati és kohászati kombinát 98 százalákban hasznosítja kapacitásait. Az érc hasznosítását véve alapul, előkelő helyet foglal el a világon, a bánya érc 52 százalékát hasznosítjuk — mondja Stanko Tomic, a zenicai bánya- és kohóművek vezérigazgatója. — A megújítás után, amely már befejezéshez közeledik, csak az anyagi kiadásokon 10 százalékot takarítunk meg. Összefogással Hazánkban nyolc kohó működik, amelyeknek összteljesítőképessége jövőre mintegy 5 millió tonna acél lesz. Általános a vélemény, hogy a kiskapacitású acélkohók nem fizetődnek ki. Egy 2 millió tonnát termelő kohó minden tekintetben rentábilis lehet, ezenfelül olcsóbban termelünk, mint a külföld. Semmi alapja nincs tehát annak a megállapításnak, hogy csak egy hatmillió tonna acélt termelő kohó lehet rentábilis. A zenicai kohóművek tavaly 14—20 százalékkal olcsóbban állították elő az acélt a világpiaci árnál — mondta a továbbiak során Stanko Tomic. A nyolc hazai kohó mindegyike nagyravágyó terveket dolgozott ki. Ha a tervek megvalósulnának, 10 év múltán körülbelül 16 millió tonna acélt állítanánk elő. Az ország szükséglete 1985-ben körülbelül 10 millió tonna acél lesz. Nyilvánvaló tehát, hogy mindannyiunknak csökkentenünk kell terveinket. A megegyezések és megállapodások máris folyamatban vannak, a smederevói, a zenicai és a sisaki kohók máris megegyeztek hogy lefaragnak egyet s mást terveikből, és közösen nyitnak bányákat. Ez az első lépés eszközeink és munkánk társítása felé. Kevesebbet költünk külföldön A nyersolaj meg a gabona mellett a világon mindenütt az acélt olyan nyersanyagnak tekintik, amely nélkül el sem képzelhető egy-egy állam gazdasága. Tavaly a szövetségi alapokból több mint 500 millió dollárt költöttünk külföldön acélra. Hogy az idén mennyit adunk ki erre a célra, egyelőre nehéz megállapítani. Annyit azonban tudunk, hogy fokozódik az acél iránti kereslet, növekednek a szükségletek, s az is közismert tény, hogy a világpiaci árak meglehetősen magasak. Elég kőolajat nem termelhetünk, természetes lehetőségeink e tekintetben korlátozottak. Vasércünk azonban elegendő van, és előállíthatunk annyi acélt, amenynyire az országnak szüksége van. A kohászat fejlesztésének elhanyagolásáért nagy tandíjat fizettünk. Ideje, hogy ezen a helyzeten mielőbb változtassunk, fejezte be nyilatkozatát Stanko Tomic vezérigazgató. Ha a megújított zenicai kohó jövőre megkezdi termelését, és ha a smederevói kohó is hozzálát a termeléshez, egy milliárd dollárt takarítunk meg, amelyet egyébként kénytelenek lennénk külföldön elkölteni, hogy megfelelő mennyiségű acélhoz jussunk. Óriási öszszes ez, igen nagy jelentősége van a külkereskedelmi mérlegünk számára. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy ebből az összegből sok gyár fölszerelését szerezhetjük be, megújíthatunk sok üzemet, vagy olyan árut vásárolhatunk külföldön, amellyel növelhetjük a lakosság életszínvonalát. Egyébként is az egymilliárd dolláros megtakarítás sokkal gazdagabb, fejlettebb országok számára is sokat jelentene. BELGRÁD Egymilliárd Mórt takarítottak meg hajónknak ez acélkohók 1985-ben már 10 millió tonna acélt termelünk . A kohóművek közösen nyitnak bányákat Sáskaveszély fenyeget Hercegovinában Csak szervezeti beavatkozással akadályozhatjuk meg a legnagyobb kárt A forró, napsütéses tájon látszólag semmi sem mozdul, szellő sem lebben, csak itt-ott — mintha a földből bújt volna ki — bukkant föl egy-egy ember, hátán permetezőgép. . Mit keres itt a permetezőgép, hiszen ezen a tájon nyoma sincsen szőlőnek, fű is alig serken? Marokkói vándorsáska fenyegeti ezt a vidéket, azt a kevés termést is, amit ez a sovány föld megterem. A számítások szerint július 10-én kelnek szárnyra a sáskarajok, ha addig nem tesznek meg mindent, hogy elejét vegyék a katasztrófanak. Ebben az időpontban, az utolsó vedlés után bontakozik ki a sáskák szárnya, és ekkor indulnak pusztító útjukra. — Látja, akár a kísértetek, úgy bolyongunk itt a mezőn, keressük a rajokat. Még nincsen szárnyuk, egyelőre csak a földön lapulnak, de máris pusztítanak. Egy-egy rajképző központ körül minden le van már tarolva. Ha ráakadunk egy ilyen sáska tömegre, bepermetezzük őket. Rengeteget megölünk, de még több marad életben. A repülőgépek segítsége nélkül semmire sem megyünk, annyi a sáska, ezer meg ezer raj van. És ott is, ahol még nincsenek, néhány nap múlva kikelnek a petékből. Segélyhívás A marokkói vándorsáska két esztendővel ezelőtt jelent meg Popovo poljén, akkor azonban nem sokat hederítettek rá, nem nagy területen terjedt el. Tavaly azonban már aggasztóan sok sáskát figyeltek meg ezen a környéken, és az idén — ha nem avatkoznak be teljes eréllyel — baj lesz, mondják a parasztok. A pusztító sáskák ellen már május 20-a óta folyik a harc, a szakemberek szakiadatlan megfigyelés alatt tartják a pusztító rovarrajokat. Tavaly még tavalyelőtt a sáskákat nyersolajjal irtották, a nafta azonban kétélű fegyver. Nem minden sáska pusztult el, a nyersolaj azonban elfanynyasztott mindent, ami zöld volt, ezenkívül tönkretette a permetezőgépeket is. Az idén sokkal komolyabban fogták föl a helyzetet, tudósokat, technikusokat, ménököket vontak be a munkába. — Mit tettek eddig? — kérdeztük Husnija Bilalovicot, a trebinjei mezőgazdasági felügyelőség mérnökét. — Ez a munka rengeteg pénzt igényel, a trebinjei községnek nincs annyi pénze, hogy ezt az egész akciót finanszírozhassa. A sáskaveszélyről értesítettük Bosznia-Hercegovina mezőgazdasági és erdészeti titkárságát, a Szövetségi Mezőgazdasági Bizottságot, értesítettük az ország valamennyi vegyi gyárát és természetesen a szomszédos községeket is. Az utóbbiakat animnál is inkább, mert a vándorsáska rajképző központjait az ő területükön is megfigyelték már. Capljiina, Stolac, Mostar, Ljubinje és Trebinje képviselői értekezletet tartottak és kimondták, hogy közös tevékenységhez kezdenek. Mostar pénzbeli támogatást helyezett kilátásba. Ljubinjéból már nagy permetezőgépeket küldtek. Popovo poljéra már megérkeztek a szkopjei OHIS, a zágrábi Hromos, a maribori PINUS képviselői és a kruševaci Zupa vegyi gyár is elküldi majd szakértőkből álló csoportját. Azt hiszem, hogy vizsgálataink alapján megtaláljuk a megfelelő rovarirtó szert. Dr. Srba Todorovic, a Szövetségi Mezőgazdasági Titkárság szakértője, is foglalkozik az üggyel. Mindent megteszünk, ami csak módunkban áll: megszerveztük a helyi lakosságot, és a napokban megkezdjük a döntő csatát a sáskák ellen. A Levin S—50 jelzésű készítményt használjuk, s úgy látszik, hogy ez be fog válni. Természetesen szükségünk van a repülőgépekre is, nélkülük nem számíthatunk megnyugtató eredményre. Ha július 10-éig nem tudjuk alaposan megritkítani a sáskák sorait, baj lesz. Akkor már kibontakozik a szárnyuk, és vándorolni kezdenek... Ismerjük a kártevőt A marokkói vándorsáska nem először jelenik meg hazánkban. Óriási rajokban repülnek, s nyomukban szál fű sem marad. Egy nyolc kilométer hosszú és 180 méter vastag raj 1948- ban Bánátban ereszkedett le, és mindent, ami csak útjába esett, fölfalt. Egy évvel korábban Crna Gorát lepték meg, amerre jártak, még a tarack is eltűnt. És mekkora lesz a raj, amely majd fölemelkedik Popovo polje földjéről, ha nem sikerül útját állni vándorlásuknak? Tudják már, hogy 4000 hektárnyi földön készülődik a veszedelmes raj, s ez bizony aggasztó adat. Ha a Popovo poljén elhangzott segélyhívást riadónak tekintik, elháríthatják a veszélyt és a rengeteg kárt. Ha a vegyi gyárak megfelelő rovarirtó szert bocsátanak rendelkezésre, és ha a JAT mezőgazdasági repülőgépeit is bevetik, valószínű, hogy útját állják a sáskainnváziónak. De ha mindez nem következik be, ha csak a helyi földművesek permetezik a még fejlődő sáskákat, a veszélyt nem lehet elhárítani. A sáskarajok egyébként nemcsak Popovo poljét fenyegetik, veszélyben van Ljubinje, Stolac, Capljina, Mostar, Petrovac na moru, Bar és még néhány helység környéke. A legközvetlenebb veszély Popovo poljén áll fönn, a földet, a köveket máris sűrű rajokban lepték el a sáskák. Máris nagy károkat okoz, de mi lesz, ha az utolsó vedlés után teljesen kifejlődik és szárnyra kel? Ezek a rovarok rendkívül falánkak, mindent fölfalnak, ami zöld és ami útjukba esik. Popovo poljén és környékén, ahol nem valami dús a növényzet, nem is lesz nehéz dolguk. Hustrovana Politika Belgrad Szombat, 1975. július 5.