Magyar Szó, 1977. november (34. évfolyam, 301-315. szám)

1977-11-10 / 310. szám

2. oldal JUGOSZLÁV—INDIAI KÖZÖS KÖZLEMÉNY •Az el nem kötelezettség politikája tartós érték Az enyhülést ki kell terjeszteni a világ minden részére — Kedvezően fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok Belgrádból jelenti a Tanjug. Belgrádban tegnap közös közleményt adtak közre Vadzspai indiai külügyminiszter látogatásáról. Az aláb­biakban kivonatosan ismertetjük a közleményt. Elöljá­róban az áll, hogy az ind­iai külügyminisztert mélyen meghatotta a szívélyes fogadtatás. Tárgyaló partnerével, Mi­los Minic szövetségi külügyi titkárral átfogó eszmecserét folytatott az időszerű nem­zetközi kérdésekről és a­­két­oldalú kapcsolatokról. A meg­beszélések­ a hagyományos barátság és a kölcsönös biza­lom légkörében folytak. A tárgyalt kérdésekben nagy­fokú nézetazonosság jutott kifejezésre. A két miniszter kijelentet­te, hogy hazája ragaszkodik az ENSZ-alapokmány elvei­hez. Hangsúlyozták, hogy az országok közötti kapcsolatok a szuverenitás, a­­­ független­ség, az egyenrangúság, a be nem avatkozás és a kölcsö­nös megbecsülés elvei szerint kell, hogy fejlődjenek. Megállapították, hogy az el nem kötelezettség politi­kája tartós értéket képvisel, az el nem kötelezettek moz­galma pedig fontos szerepet játszik a béke megszilárdítá­sában és az országok közötti megértés fejlesztésében. Meg­elégedéssel nyugtázták, hogy az el nem kötelezettek to­vább fokozzák nemzetközi tevékenységüket. Ez kifeje­zésre jutott az ENSZ-közgyű­lés XXXI. és XXXII. ülés­szakán, az el nem kötelezett országok különböző szintű ta­nácskozásain, és a fejlődő or­szágok úgynevezett 77-es cso­portjában egyaránt. A A két miniszter örömét fe­jezte ki azért is, mert az еГ nem kötelezett országok együttműködése, mind gazda­sági, mind pedig kulturális, tudományos-műszaki, tájékoz­tatási stb. síkon mind korsze­rűbb és konkrétabb formá­kat ölt. Méltatták a közös hírszolgálat jelentőségét, en­nek célkitűzéseit és feladata­it, egyszersmind kedvező ér­tékelést adtak az el nem kö­telezettek rádió- és tévéállo­másainak első szarajevói ér­tekezletéről. Rámutattak arra, hogy bár az el nem kötelezett orszá­gok mozgalma állandó nyo­másnak van kitéve, soraik­ban egyre jobban elmélyül annak a tudata, hogy tovább kell erősíteniük szolidaritá­sukat, és közös vállalkozások révén kell kieszközölniük a sürgető nemzetközi problé­mák megoldását. Rendkívül fontosnak minő­sítették az el nem kötelezett országok 1978 júliusában Belgrádban sorra kerülő kül­ügyminiszteri értekezletét, va­lamint a koordinációs bizott­ság­­küszöbönálló kubai ülé­sét. Mindkét fél fontosnak tart­ja az enyhülési folyamatot, és síkraszáll amellett, hogy az el nem kötelezettek szor­galmazzák az enyhülés kiter­jesztését a világ minden te­rületére. Kedvezően értékel­ték a belgrádi értekezleten az európai biztonság és együttműködés erősítése ér­dekében kifejtett erőfeszíté­seket is.­­ . Foglalkoztak továbbá az Indiai-óceán és a Dél-Ázsia térségében uralkodó helyzet­tel, és támogatásban részesí­tették a térség országainak kezdeményezését, hogy az In­diai-óceánt nyilvánítsák a béke övezetévé. Ami a Föld­közi-tenger térségében ural­kodó helyzetet illeti, a két miniszter leszögezte: újabb és újabb erőfeszítéseket kell kifejteni azért, hogy ez a tér­ség is a béke övezete legyen. Foglalkoztak a közel-keleti és az afrikai helyzettel, a ciprusi kérdéssel, a fejlett és a fejlődő országok viszonya­ival. Aggodalmukat fejezték­­ ki a fegyverkezési versengés­­ fokozódása miatt, és hang­­­­súlyozták, hogy az ENSZ-köz­i gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának sikere érdeké­ben mindent meg kell tenni. A két miniszter örömmel konstatálta, hogy a kétolda­lú kapcsolatok kedvezően fej­lődnek. Újabb lehetőségek kí­nálkoznak az ipari kooperá­cióra és az árucsere-forga­lom kibővítésére. Egyetértés­re jutottak abban, hogy foly­tatni kell a­­két ország kép­viselőinek különféle szintű kontaktusait és tanácskozá­sait.­­ Az indiai külügyminiszter köszönetet mondott Miloš Mi­nicnek a szívélyes fogadta­tásért. Meghívta, hogy láto­gasson el Indiába, a szövet­ségi külügyi titkár a meghí­vást örömmel elfogadta. A Rudé Právo cenzúrázta Berlinguer beszédét A L’Unita című olasz kommunista lap szerint a Rudé Právo, a Csehszlovák KP szerve cenzúrázta Enrico Berlinguernek az októberi forradalom évfordulós ün­nepségén elhangzott beszé­dét. Az olasz újság szerint a Csehszlovák napilap kihagy­ta a beszédnek azokat a ré­szeit, amelyek a szocializ­mus építésére, valamennyi szabadságjog tiszteletben tar­tására, a teljes demokráciá­ra és a politikai­ pluraliz­musra vonatkoznak. A Rudé Právo­ a Francia EP képvi­selőjének és Ceausescu ro­mán elnöknek a beszédéből is kihagyta a hasonló része­ket. A L’Unita megemlíti, hogy a moszkvai Pravda teljes egészében közölte Berlinguer beszédét (Tanjug) / MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1977. nov. 10. Utazás Tito országában A párizsi les című, havonta megjelenő folyóirat leg­utóbbi számában Ernest Milcent, főszerkesztő tollából Utazás Tito országában címen átfogó riportot közöl. A lap első oldalán közli Tito elnök fényképét. A 10 ol­dalas, felvételekkel illusztrált írás rendkívül részlete­sen beszámol a mai Jugoszláviáról és történelméről. A II. vlágháborúról szólva a cikkíró leszögezi, hogy a ju­­goszlávok szinte magukra hagyva harcoltak. Emlékez­tet arra, hogy nemcsak hosszú ideig vártak a Nyugat segítségére, hanem Sztálin is „adagolta” támogatását. A főszerkesztő hangsúlyozza, hogy mindez jórészt meg­magyarázza Titónak az 1948-ban tanúsított bátorsá­gát. A riport felhívja a figyelmet arra, hogy a párt a há­ború után megtartotta két alapvető ígéretét: hogy az új ál­mot nem a pénz igazgatja, és hogy valamennyi nemzet és nemzetiség egyenlő jogokkal rendelkezik. Az let a továbbiakban részletesen kitér Jugoszlávia nem­zeteinek és nemzetiségeinek egyenjogúságára, egyenlő­ségére, a fejlődésért, az elmaradott vidékek felvirágoz­tatásáért folytatott harcra. Az újság ismerteti az ön­­igazgatási rendszer legfontosabb sajátosságait. Mik­ént foglalkozik az egyház és az állam viszonyá­val is. Szerinte, e viszonyok jellemzője a valamennyi problémáról folytatott állandó és építő jellegű dialó­gus. (Tanjug) I­I (18­­5) A városok lakosságának száma sok­kal gyorsabban növekszik, mint a fal­vakban. A történészek szerint az ókor­ban a lakosságnak mindössze 5 száza­léka élt városban, ma körülbelül az em­beriség egyharmada. 1950-ben 700 millió ember élt városban, egy évtizeddel ké­sőbb. 1960-ban már egymilliárd. A XX. század elején a világon 11 egymilliós lakosságú város volt. 50 évvel később 75, ebből 28 Európában. 1976-ban pedig már 190 egymilliónál több lakosú város volt a világon, 1990-ben több mint 270 lesz, ebből 45 Európában. A század kö­zepén a világ 50 nagyvárosa közül 16 volt Európában, 15 a fejletlen, országok­ban. 1990-ben már csak három lesz Európában és 30 a fejlődő országokban. , Úgy számítják, hogy akkor 17 tízmillió lakosnál nagyobb város lesz, ebből Euró­pában 3, az USA-ban 2, Afrikában 1, Latin-Amerikában 4 és Ázsiában 7. 6) A lakoság számának gyarapodásával együtt jár a kulturális és egészség­­ügyi problémák megoldásának szüksé­gessége is. Ezzel kapcsolatban hadd áll­jon itt néhány jellemző adat. Kanadá­ban 10 ember közül 8­ 9-nek van rádió­készüléke, ezzel szemben Pakisztánban 75 emberre jut egy rádiókészülék. Nyu­gat-Németországban átlag 500 emberre jut egy orvos, Indiában 4500-ra, sőt a Fülöp-szigetekem 10 000 emberre. De van­nak még rosszabb helyzetben lévő or­szágok is: Tanzániában 20 000, Indonéziá­ban 30 000, Nepálban 40 000, Jemenben 60 000 emberre jut egy orvos. Japánban egy kórházi ágyra 60 ember jut, Nyugat- Németországban 150, Pakisztánban 2500. 1960-ban a világ lakosságának 39 száza­léka, 1970-ben 34 százaléka volt írástu­datlan. 1960-ban Afrikában a lakosság 81,5, Dél-Ázsiában 67,8, Kelet-Ázsiában 42,4, Dél-Amerikában 33,9, Európában 5,8 és Észak-Amerikában 2,9 százaléka volt írástudatlan.. Az emberi környezet szennyezése Az élelmezésen kívül napjainkban nagy jelentőséget kapott az emberi kör­­nyeze szennyeződésének­­ kérdése is. A gazdasági fejlődés, a városiasodás, a la­kosság számának gyors növekedése rá­kényszeríti az embert, hogy megváltoz­tassa a természetet, és azt jobban kihasz­nálja saját szükségleteinek megfelelően. Kiírtja az erdőket, gyárakat és villany­telepeket épít, kibányássza a hártya,kin­­cseket stb. Ebben a tevékenységben az ember gyakran megfeledkezik arról, hogy megtegye a szükséges intézkedése­ket az iparosodás és a városiasodás ká­ros mellékhatásainak semlegesítésére. •* 1 A közvetlen káros hatás jelentkezik a füstköd, a gőz, a por, a lárma, a víz- és levegő szennyeződése formájában. Köz­vetlenül pedig, különféle betegségek és idegesség formájában. A környezete­leny­­nyeződés már olyan súlyos probléma lett, hogy túlnő egy-egy ország hatás­körén, s nemzetközi problémává válik. A helyzet kényszerítette rá az ENSZ-t arra, hogy 1972 júniusában Stockholm­ban összehívják, a környezetvédelmi nemzetközi értekezletet. Ezen több mint 4000 szakember vett részt a világ min­den részéről (orvosok, vegyészek, bioló­gusok, jogászok, közgazdászok, szocioló­gusok), hogy megtárgyalják a környezet­­védelem problémáit, hogy elejét vegyék a katasztrófának. Az emberi környezet kérdése már rend­kívül időszerű és égető, mert az a ve­szély fenyeget, hogy ha az ember ideje­korán nem teszi meg a szükséges intéz­kedéseket, az emberiséget a pusztulás veszélye fenyegeti. Az emberiség gyors gyarapodása folytán mind gyakrabban kénytelen nyersanyagforrásként és élel­miszerforrásként igénybe venni az óceá­nokat, amelyeket eddig egyáltalán nem használtak ki. Ma azonban a víz szeny­­nyeződése már valósággal katasztrofális méreteket öltött. A szennyeződés leg­érezhetőbb az öblökben és más zártabb tengerrészekben, mivel ide ömlik a szenny zöme. De az óceán mélye sem mentes­ a szennyeződéstől. Thor Heyerdal ismert tudós, amikor papirusz hajóján átkelt az óceánon, egész útján a tenger szennyeződésének jeleire bukkant. A Földközi-tengeren is aggasztó a hely­zet. Ha sürgősen nem tesznek valamit, akkor a Földközi-tenger élettelen, fertő­zött vízzé alakul át, a part menti váro­,­sok elnéptelenednek — véli Jacques Cousteau, neves francia óceánkutató, aki a tenger mélyén készült filmjeiről vált világhírűvé. Véleménye szerint Dél- Franciaországban máris rohamosan sza­porodnak a fertőző betegségek, de ez tör­ténik a Földközi-tenger többi partján is. (Folytatjuk) az шРЕкшј a XXL mm koszodén Részletek Dr. Kovács Károly: A haladás és a jog című monográfiájából MERRE TART FRANCIAORSZÁG gaulle-isták nem hagyják magukat A­z általános vélemény nem alkalmas arra, hogy kor szerint Chirac, a srag­­mányozza az országot, már­­ia gaulle-isták mosta­­ azért sem, mert a két párt új vezetője pillanatnyilag az­­ között lényegesek az ellenző­­ország egyik legügyesebb po­­­lek, csak éppen Mitterrand fitikusa. Fel tudta mérni, s nincs tudatában ezeknek az mikor kell hátat fordítani a párt hivatalos jelöltjének és csatlakozni Giscard d’Es­­taing-hez, mivel a hivatalos gaulle-ista jelöltnek nincs esélye az elnökválasztásokon, a Giscard d’Estaing-hez való csatlakozás viszont továbbra is kormányon tarthatja a gaulle-istákat. Ugyanígy na­gyon jól felmérte, mikor kell eltávolodni a kormánytöbb­ség többi részétől, ha kell, akár ellene is fordulni, en­nek köszönheti, hogy a közsé­gi választásokon pártja olyan nagy sikert ért el. A jelek azonban azt mu­tatják, hogy most az egyszer rosszul számította ki válasz­tási taktikáját és könnyen megeshet, hogy e taktika sa­ját pártja ellen fordul. Az eddigi kampány visszafelé sülhet el Azért támadt az a benyo­más, hogy Chirac kissé elszá­mította magát, mert a balol­dali szövetség felbomlása egész eddigi választási­­kam­pányát megsemmisítette, sőt, a gaulle-isták ellen fordítot­ta. A gaulle-isták ugyanis egész eddigi kampányukat a baloldali szövetség támadásá­ra állították be, azt bizony­gatva, hogy a szocialisták és a kommunisták szövetsége ellentéteknek és hagyja ma­gát sodortatni a kommunis­ták által. .­­ Ezzel az érveléssel bírálták Giscard d’Estaing eddigi ma­gatartását is, azt hangoztat­va, hogy erélyesebben föl kell lépni a baloldali szövet­ség ellen, ha kell, még a de­mokrácia játékszabályait is fel kell rúgni, de mindenkép­pen meg kell akadályozni a baloldali szövetség további erősödését és a szocialisták­ból, kommunistákból álló ko­alíció kormányra kerülését. Chirac egyáltalán nem taka­rékoskodott az erélyes han­gú nyilatkozatokkal: „Orszá­gunk válságban van. Nem maradhatunk közömbösek. Eddigi javaslatainkat nem fogadták el. A demokrácia nem az engedékenység, nem is a könnyelműség rendszere, mint ahogy pillanatnyilag tűnik. Tekintélyrendszerré kell válnia.” Arra számított ugyanis, hogy a fegyelem, az erélyesebb föllépés han­goztatásával nemcsak a jobb­oldalt nyerheti meg magá­nak, hanem azokat a társa­dalmi rétegeket is, amelyek a jelenlegi nehézségekből eré­lyesebb politikával akarnak kijutni. Ez a választási taktika most három formában is Chirac ellen fordulhat. Egy­részt a baloldali Szövetség felbomlásával mindazok az ér­vek, amelyeket eddig a balol­dali szövetség ellen felsora­koztatott, most a szocialisták javára válhatnak, vagyis azok szavazóinak számát gya­rapíthatják­, mivel hogy volt bennük erő­szakítani a kom­munistákhoz fűző szövetség­gel. Másrészt a gaulle-isták ellen fordulhat a demokra­tizálódás általános törekvése és hangulata, amely nyilván­valóan erőteljesen befolyá­solja a választókat. Végül a gaulle-isták ellen fordulhat az, hogy eddig támadták a kormánykoalíció többi párt­ját, hiszen megszilárdíthat­ják bennük annak eltökéltsé­gét, hogy a gaulle-isták he­­­lyett inkább a szocialisták­kal szövetkezzenek.­ ­ ■ Az alkalmazkodási kísérlet Chirac azonban nem lenne ügyes politikus, ha nem is­merte volna fel ezeket a ve­szélyeket, és nem próbált volna rögtön alkalmazkodni az új helyzethez. Új választási taktikájának két lényeges eleme van. Mos­tani országos körútjain el­hangzott beszédeiben ugyan­is újításként jelentkezik, hogy Chirac most már a szo­cialistá­kat támadja és nem annyira a kommunistákkal való szövetségükre alapozza a szocialisták elleni érveit, hanem még a baloldali szö­vetség felbomlását is igyek­szik a maga javára hasznosí­tani. „Hogyan lenne lehetsé­ges, hogy ilyen emberre bíz­zuk az ország sorsát? Mitter­rand ismét bebizonyította, hogy tévedett a politikai stra­tégiában. Nemrégiben még arról igyekezett bennünket meggyőzni, hogy neki köszön­hetően a kommunisták meg­változtak, most viszont ép­pen ő vallja, hogy a kommu­nisták soha sem változtatták meg célkitűzéseiket.” Az új választási taktika másik eleme pedig az, hog­y Chirac védekezni próbál a nemzeti egység megbontásá­nak vádjával szemben. Ed­dig ugyanis a chiraci válasz­tási taktika legfőbb érve az volt, hogy az ország két rész­re szakadt, és ebben a hely­zetben a franciák kötelessé­ge, hogy a baloldallal szem­beni részt támogassák. Most azonban a nemzeti egység és összefogás, a köztársasági el­nök mögötti tömörülés jel­szava kezd a gaulle-isták el­len fordulni. Ezért a megosz­lás helyett ők is a nemzeti egység szükségességét kez­dik emlegetni. BÁLINT István Chirac ezekben a napokban országjáró körútjain sok időt tölt repülőgépen

Next