Magyar Szó, 1977. december (34. évfolyam, 344-359. szám)
1977-12-16 / 344. szám
2. oldal A mediterrán térség politikai helyzete válságos Málta a szocializmus és az el nem kötelezettség irányvonalát követi Dom Mintoff nyilatkozata a Zágrábi Televíziónak Zágrábból jeleníti a Tan- Jug: „Ha a földközi-tengeri övezet békéjéről van szó, mindig egyetértünk Jugoszláviával, mert a szocializmus és az el nem kötelezettség politikájának irányvonalait követjük”, mondta a többi között Dom Mintoff, a Máltai Köztársaság kormányainak elnöke a Zágrábi Televízió munkatársainak adott interjújában. A Földközi-tenger övezetének politikai helyzete véleménye szerint igen kritizikus. A különböző nemzetiségi és ellentétes érdekeket képviselő államok állandó feszültségben és nézeteltérések között élnek. Ráadásul érezhető a két nagyhatalom törekvése, hogy e térségben megerősítse befolyását. Itt van a ciprusi kérdés is, a Görögország és Törökország közötti viszály, és a legújabb nehézségek Algéria és Marokkó kapcsolataiban. Mindezen problémák megoldhatatlanok, amíg tart a nagyhatalmiak beavatkozása. „Véleményünk szerint minden mediterrán állam kötelessége, hogy gyengítse a nagyhatalmak befolyását”, mondta Dom Mintoff. Ez elsősorban akkor fog sikerülni, ha a Földközi-tenger térségében erős egyesítési erőfeszítések jelentkeznek mind kereskedelmi, mind gazdasági téren. „Ugyanilyen fontos az is, hogy a nagyhatalmak véleményét és jelenlétét mellőzve önerőnkből igyekezzünk megoldani viszályainkat. Mintoff elnök kihangsúlyozta, hogy Málta nem engedi meg, hogy a nagyhatalmak kihasználják, és szembeállítsák a többi mediterráni állam érdekeivel. Málta nem lesz sem amerikai, sem szovjet hadii támaszpont. „Hozzájárulunk a Földközitenger térségének békéjéhez és érdekeinek megvédéséhez, de a többi békeszerető ország segítsége is szükséges ahhoz, hogy ellenállhassunk az idegen befolyásoknak”. A kérdésre, hogy milyen irányban fog fejlődni Málta a brit katonák távozása. Illetve 1979 után, Dom Mintoff kijelentette, hogy országa semleges és el nem kötelezett akar lenni, és igyekszik megőrizni függetlenségét, amelyet az európai és arab országok szavatolnak. Stratégiai fegyver helyett a béke országa lesz. „Most megbeszéléseket folytatunk Olaszországgal, Franciaországgal és az Európai Gazdaságii Közösséggel, hogy megállapodjunk a megfelelő szavatolások ügyében”. Ugyanakkor Líbiával és Algériával is folynak a megbeszélések, amelyektől gyors eredményt várunk. Az európai országokkal sokkal nehezebben lehet megállapodni, habár Málta figyelmeztette őket, hogy ha idejében nem határoznak, kénytelen lesz külön megegyezést kötni az arab országokkal. Egy dolog azonban teljesen biztos, az pedig az el nem kötelezettség politikájának követése. „Bármi történik is, Málta 1979 után el nem kötelezett ország lesz”, fejezte be interjúját Dom Mintoff máltai köztársasági elnök. (Folytatás az 1. oldalról) jó nemzeti felszabadulásért folyó harc platformján tömörítettük. Forradalmunkat a kommunista párt, illetve a Jugoszláv Kommunista Szövetség inspirálta, szervezte és irányította. Értékelésünk szerint mindez nem más, mint a marxizmus és a tudományos szocializmus alaptételeinek alkotó szellemű, dogmáktól mentes alkalmazása a sajátos jugoszláv körülményekre. Nálunk ezt nem titóizmusnak nevezik, de valamennyien egyöntetűen és fenntartás nélkül egyetértünk abban, hogy mindebbe a legteljesebben beleszövődik Tito gondolata és munkássága, s hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. KÉRDÉS: — Kívánják-e, hogy a szocializmus jugoszláv modellje példaként szolgáljon más országoknak? VÁLASZ: — Mi, jugoszláv kommunisták abból az elvből indulunk ki, hogy országonként mások a szocializmus fejlődésének sajátos útjai. Számos körülmény játszik ebben közre: a termelőerők fejlettségi szintje, az anyagi fejlettség, a történelmi-nemzeti fejlődés sajátosságai, az adott ország társadalmi lénye és struktúrája, a nemzetközi körülmények, amelyek között az új szocialista társadalmi viszonyokra való átállás végbemegy, a forradalmi történéseket ihlető, szervező és irányító szubjektív erők szervezettsége és politikai érettsége stb. Egy-egy ország és egy-egy forradalom tapasztalatai természetesen értékes inspirációt és tanulságot nyújthatnak és tanulmányozást igénylő gyakorlatként kínálkoznak, de egyiket sem kell kritikátlanul átvenni és lemásolni. A forradalmi munkásmozgalmak, amelyek felfogták, hogy a forradalmat nem lehet sem importálni, sem exportálni, hanem az adott ország társadalmi-történelmi feltételeire kell támaszkodni, s mindenekelőtt a saját munkásosztály és a saját nép előtt kell felelősséget vállalni, szabály szerint eredményesen valósították meg forradalmi célkitűzéseiket. A lényeg tehát nem abban van, hogy kívánjuk-e vagy sem, hogy példánkat mások is kövessék. Szocializmusunk utainak keresésében mi is figyelembe vettük a párizsi kommün és az októberi forradalmi tapasztalatait, lényegében azonban a mi hazánkra jellemző társadalmitörténelmi feltételekből és körülményekből indultunk ki. KÉRDÉS: — Milyen vélemény alakult ki Jugoszláviában az eurokommunizmusról? VÁLASZ: — Az eurocommunizmust úgy értelmezzük, mint a szocializmusért folyó harc sajátos, önálló útjainak keresésében és építésében elért eredményt azok között a sajátos belpolitikai és nemzetközi körülmények között, amelyekben bizonyos nyugat-európai országok vannak. Ezeknek az országoknak a kommunista pártjai önálló irányvonalat építenek ki a munkásosztályuk felszabadításáért folyó harchoz, s ez az irányvétel az egyedül reálisnak és lehetségesnek bizonyult egyfelől a szocializmusért folyó harc megváltozott feltételei között, másfelől pedig a tudományos szocializmus alapvető tételeinek dogmamentes alkalmazása szempontjából. Az eurokommunizmus alapvető tartalma, a mi értékelésünk szerint abban van, hogy nagy hangsúlyt helyez a békés úton folytatott politikai harc módszereire, igyekszik a legszélesebb szövetséget megteremteni valamenynyi demokratikus és haladó erővel, politikáját és akcióit arra összpontosítja, hogy vezető pozíciókhoz jusson a társadalmi intézmények fennálló rendszerében stb. E stratégia és taktika kimunkálásában nyilván fontos szerepet játszottak a nemzetközi körülmények. Illetve az, hogy ezek az országok egy katonai tömbhöz tartoznak. Nyilván figyelembe kelett venni a tömbök közötti erőviszonyokat és a fennálló erőegyensúlyt mint tartósabb állandót. Maga akifejezés szerintünk nem a legtalálóbb, s ezért csak feltételesen fogadjuk el. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy ha feladnák az eurokommunizmust, az illető kommunista pártok elszigetelődnének, szektásságba és avanturizmusba szorulnának. KÉRDÉS: — A történelem során a Balkán félsziget mindenkor politikailag forró terület volt. Mi a helyzet manapság, s vannak-e problémák Jugoszlávia és szomszéd országai között? VÁLASZ: — Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a balkáni államok közötti viszonyok ma lényegében jobbak mint a megelőző időszakokban. Az itteni országok nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a Balkán félsziget többé ne legyen politikailag forró terület. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egyes balkáni államok kapcsolataiban nincsenek meghatározott problémák, amelyek befolyásolják a viszonyokat, s amelyek akadályozzák a még jobb és szerteágazóbb együttműködést. Az utóbbi időben történtek erőfeszítések annak érdekében, hogy a balkáni multilaterális együttműködés magasabb szintre lépjen, ezek az erőfeszítések azonban nem jártak kellő eredménnyel. Sikerre csak akkor lehet számítani, ha az együttműködés valóban a balkáni államok ügye lesz, s nem idegen érdekeket tükröz, hanem a balkáni országokét. Hazánk alapelve az, hogy a jószomszédi viszonyok első rangú jelentőséggel bírnak a béke és a biztonság szempontjából, nemcsak a balkáni térségben, hanem európai és világviszonylatban is. E politikánkról tanúskodnak a szomszédos Olaszországgal Osimóban megkötött egyez-mények, amelyek egyszerse mind a két ország Helsinki szellemét tükröző politikájának és erőfeszítéseinek eredményei voltak. E politikai irányvonalatkövetve Jugoszlávia ezentúl is állhatatosan munkálkodik valamennyi balkáni országgal való kapcsolatainak fejlesztésén, igyekszik érintkező pontokat keresni az együttműködés minden területén, és elhárítani az egyik-másik országgal fennálló kapcsolataira nehezedő problémákat. Az ilyen politikához és viszonyhoz természetesen mindkét fél készségére, megértésére és erőfeszítésére szükség van. KÉRDÉS: — Hogyan definiálná Jugoszlávia mai nemzetközi szerepét? VÁLASZ: — Jugoszlávia nemzetközi szerepére az jellemző, hogy hazánk folyamatosan és maradéktalanul részt vállal a jelenkori világ minden nagy problémájának rendezéséből, mindenekelőtt azokéból, amelyektől a béke és a biztonság, az egyenrangú nemzetközi együttműködés és az új nemzetközi gazdasági rendszer kialakítása függ. Ilyen irányú tevékenységeit fejt ki Jugoszlávia az ENSZ-ben és minden szervezetében, az el nem kötelezett országok mozgalmában és a 77-es csoportban, nemkülönben a kétoldalú együttműködésben, amelynek az a célja, hogy egyre fejlesszük politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat, azzal a körülbelül 115 országgal, amellyel hazánk állami kapcsolatokat tart fenn. E tevékenységében a szocialista Jugoszlávia következetesen képviseli a függetlenség, az egyenrangúság, a szuverenitás, a területi integritás és a mások belügyeibe való be nem avatkozás elveit, és határozottan harcol is értük. Őszintén és állhatatosan munkálkodunk a politikai feszültség enyhülésén, amelynek véleményünk szerint ki kell terjednie az egész világra. Síkraszállunk a tömböktől és a tömbökre osztottságtól mentes világ mellett. Az ismertetett elvek és célok Jugoszlávia tartós és pótolhatatlan külpolitikai irányvételében forrnak össze. KÉRDÉS: — Hol a helye a Jugoszláv Kommunista Pártnak a nemzetközi munkásmozgalomban? VÁLASZ: — Azóta, hogy Tito elvtárs 40 éve a párt élére állt, a Jugoszláv Kommunista Szövetség arra a felfogásra építette ideológiáját, politiikája és gyakorlati harcát, hogy a marxizmus nem dogma, hanem iránymutató az akcióhoz. Ezzel magyarázható az is, hogy a jugoszláv szocialista forradalom eredeti volt, az is, hogy 1948-ban ellenállást tanúsítottunk a sztálinizmussal szemben, s az is, hogy elméletileg és gyakorlatilag érvényesítettük Manx jelmondatát, mely szerint a gyárak a munkásoké. S ezzel magyarázható a nemzeti kérdés megközelítése is, ami forradalmunk és általában szocialista fejlődésünk egyik stratégiai fontosságú kérdése. A fentebbiek tették lehetővé, hogy a Jugoszláv Kommunista Szövetség tartós stratégiai irányultságaként képviselje az önállóság és az egyenrangúság elveit, s ezeknek alapján a szocialista szolidaritás elveit is a többi kommunista és munkáspárttal, valamint a nemzetközi munkásmozgalom kereteiben folytatott együttműködésben és kapcsolatokban. Ezt az elvet következetesen képviseltük 1948-tól az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezletéig, és napjainkig. S ilyen vonatkozásban értékelhetjük a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek a nemzetközi munkásmozgalomban betöltött helyét is. KÉRDÉS: — A nemzetközi sajtóban mostanában sok találgatás folyik akörül, hogy mi lesz Tito után. Tehát mi is szeretnénk feltenni a kérdést: mi lesz Tito után? VÁLASZ: — Az effajta találgatások nem új keletűek. Újra és újra szárnyra kapnak, annak ellenére, hogy a jugoszláv valóság és Tito elnök dinamikus bel- és külpolitikai tevékenysége tárgytalanná teszi őket. — Azok, akik e találgatások mögött állnak, nyilván a maguk politikai céljait és kombinációit nézik. Nehéz megszabadulni a benyomástól, hogy mindez tömbpozíciókból ered, a fennálló tömbök közötti erőviszonyoknak megfelelőek. — Sorsunkról egyébként mindenkor magunk gondoskodtunk és döntöttünk, amióta csak Tito elvtárs hazánk élén áll. Jugoszlávia részt vállal a világ minden problémájának rendezéséül Veselin Djuranovic Ismét Kim II Szumg a Koreai NDK elnöke A Koreai NDK parlamentje a következő négy évre köztársasági elnökké egyhangúlag ismét Kim II Szungot, a Koreai Munkáspárt főtitkárát, eddigi köztársasági elnököt választotta meg. A koreai nemzeti hírügynökség (KCNA) jelentése szerint a november XI-i választások alkalmával megalakult parlamentnek mind az 579 tagja Kim Ir Szung elnökre szavazott. A parlament ülésén az ország hét évre szóló gazdasági tervét vitatják meg, amelynek megvalósítása 1978-ban kezdődik. II A JUGOSZLÁV SORSJÁTÉK is ötvenedik húzása Az alábbi Az alábbi számokkal Ezt az számokkal Ezt a végződő összeget végződő összeget sorsjegyek nyerték sorsjegyek nyerték 00 40,— 35 30,— 30 30,— 45 40,— 5710 500,— 85 30,— 03180 2 000,— 95 30,— 19690 1000,— 915 80,— 534660 10 000,— 1 5065 400,— 1 72695 5 030,— 1 20.— 79035 1030.— 94971 1020.— I 202465 400 000 — 417205 10 000.— 2 20.— 557195 10 030.— 00152 1 020.— 42392 1 020.— 06 30.— 075872 10 020.— 76 40.— 298662 10 020.— 86 50.— 354142 10 020.— 14886 1 050.— 382382 10 020— 134776 10 040.— 502272 10 020.— 589242 100 020.— 27 50.— 657 100.— 23 30.— 2137 500.— 213 80.— 23017 1 000.— 2133 200 — 40757 1 000.— 69713 1 000.- 84987 10°° 165673 10 000.— 33880 — 191963 10 000.— 01458 1 одо _ 303973 10 000.— 35368 2 000.— 346583 10 000.— 57768 2 000.— 95178 5 000.— 54 70.— 98688 2 100.— 74 so— 507138 10 000.— 05564 1 000.- 577898 1 000-47934 1 000.— 09 40 — 50574 1050,- ej“ stop^: 83814 1 000.— 017889 10 000.— 467734 10 000.— 464929 10 000.— 1 MAGYAR SZÓ Az ENSZ-közgyűlés elítélte a dél-afrikai rezsimet és Izraelt A jövő évet az apartheid elleni harc esztendejévé nyilvánították Az ENSZ-ből jelenti alandó és egyre inkább Joko- Reuter és az AP s zódó együttműködése miatt, a ttmevő ,__8S ország képviselője szava-Az ENSZ-közgyűlés leg ellene \9 30 küldött^ arVkr^°ra,14 , T ség tartózkodott a szavazászatot fogadott el amelyektől_ j ENSZ-nagyköveben elielte a Dehintem visszautasította a határosASTA'oS,mert szerinteacél, amelyek együttműja, hogy ”elterelje e figyel'kednek a pótáriái rasszista met arrol az együttnlukökodnek a pretoriai rasszista désről amelyet ma orszárezsimmel. Az egyik haták folytatnak Dél-afrikai rezat - 112-en mellette, 90 Köztársában” ellene szavaztak, 17-en tar- tarsasagban .tózkodtak — timocatiba Egy masik elfogadott hatozkodtak támogatja a tározat értelmében a jövő Dél-afrikai Köztársaság szí- ^ március 28-ától кЈЛуе nes korú lakosságának el- apartheid elleni harc idegeníthetetlen jogáért vi- nemzetirözi esztendejévé nyilott harcát. Am», . h«ST"w&*2 Mre LtaStf* ‘mSín I“***TM*« ENSZ-képviae__, -ja a _ _ zait. értelmében nem vehet eszközzel, ideértve a fegyrét a vitába,a _ szab f°rgó 14 határozat megszaküzdenne céljaiért. vazása után kijelentette: Arra a határozatra, amely hogykormánya nem fogja elítélt Izraelt a dél-afrikai figyelembe venni az ENSZ rasszista rezsimmelvaló ál semmiféle határozatát. Péntek, 1977. dec. 13.