Magyar Szó, 1980. március (37. évfolyam, 59-73. szám)
1980-03-11 / 69. szám
1980. március 11., kedd MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS KÖNYVBEMUTATÓ Tito a mezőgazdaságról és a faluról Az újvidéki Poljoprivrednik mezőgazdasági hetilap, illetve a Dnevnik napilap, a ljubljanai Kmecki Glas, a szkopjei Naša knjiga, a belgrádi Zadruga, a szarajevói Zadrugar, a zágrábi Zadružna Stampa, illetve a Poljoprivredni vjesnik mezőgazdasági szaklapok gondozásában megjelent Josip Broz Tito A mezőgazdaságról és a faluról című könyve. A Vajdasági Szövetkezeti Szövetség és a Poljoprivrednik hetilap szervezésében tegnap ünnepélyes könyvbemutatót tartottak amelyen Dusan Popovic, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának elnöke méltatta Tito elvtárs könyvét. A mű írásos dokumentuma annak, amit Josip Broz Tito írt és mondott a mezőgazdaságról, a faluról, a parasztkérdésről az 1941-es és 1945- ös időszakban, majd a mezőgazdaság fejlődésének problémáiról a háború utáni években, 1957-ig, valamint a mezőgazdaság és a falu új szocialista önigazgatási úton történő átalakulásáról, 1957-től napjainkig. Dusán Popovic a többi között elmondta, hogy Tito elvtárs beszédei, felszólalásai és cikkei híven tükrözik a faluban és a mezőgazdaságban történt változásokat. Tito már a háború előtt és a háború idején is világosan látta a parasztság óriási szerepét nemcsak az ellenállási mozgalomban, és a megszállók elleni harcban, hanem a szocialista társadalom kialakításában is. A háború utáni időszakban az egyik legfőbb feladata a mezőgazdaság fejlesztése volt. A parasztokkal való beszélgetéseiben, az újévi szózataiban, a kongresszusi felszólalásaiban, a hazai és a külföldi újságíróknak adott nyilatkozataiban Tito világosan és nyíltan beszél a falu és a mezőgazdaság fejlesztésében elért eredményekről, a sikerekről, de ugyanakkor a negatívumokról, a nehézségekről és a sikertelenségekről is. Állandóan újabb és újabb akciókra ösztönöz az előrehaladás, a szebb jövő, a szocializmus és a szabadság érdekében, mindenkor szem előtt tartva a közvetlen termelőt, a földművest. Dusán Popovic a továbbiakban hangsúlyozta, hogy ezek a faluról és mezőgazdaságról íródott műveik rendkívül fontosak, mert Titótól származnak, attól az embertől, aki pártunk élén áll mint a Kommunista Párt legkiemelkedőbb vezetője és tagja. Ma a mezőgazdaságban újabb fordulóponthoz értünk, amikor az élelemtermelés világviszonylatban is mind nagyobb szerepet kap. Ez az a terület, ahol hazánk gazdasága is kivívhatja magának az őt megillető helyet a nemzetközi munkamegosztásban. Négy évvel ezelőtt az újvidéki nemzetközi mezőgazdasági vásáron adott nyilatkozatában erre utalt Tito elnök is. A többi között elmondta, hogy az el nem kötelezett és fejlődő országokkal való árucsere-forgalomban nagy szükség van arra, hogy termékeinket kiszállítsuk, de ugyanakkor a behozatalra is. Ebben az együttműködésben legnagyobb szerep jut majd a mezőgazdasági termékeknek. Az ünnepélyes könyvbemutatón jelen volt Radovan Vlatkovic, Dusán Alimpié és más kimagasló társadalmi-politikai tisztségviselők és mezőgazdasági szakemberek is. P. B. E. Ahol háromszor találkoztam Petőfi nevével A laskói Petőfi Sándor Általános Iskolában jártunk A TÉRKÉPEN Hercegszöllőstől vékonyka piros vonallal jelölt út vezet Laskó felé: rossz emlékű, kátyús-zötyögős makadámutat sejtet, melypár évvel ezelőtt, mikor többedmagammal erre karikáztam, hallottam egy idevalósi öregtől, „döglött lovak koponyájával van kikövezve”. A hasonlat azóta idejétmúlttá vált, a 79-es kiadású térkép is elavultnak bizonyult — széles, vadonatúj aszfaltúton suhanunk, csak a sebességkorlátozás miatt 80 kilométer alatt. Új ez az út — hallottuk valamivel később a faluban — november 29-én adták át a forgalomnak, de nagy szüksége is volt rá nemcsak ennek a falunak, hanem a környező településeknek is, melyekből naponta utaznak ide a gyerekek. Laskán húsz éve területi iskola működik, 250 tanulója között ott vannak a kopácsi, várdaróci felsősök is (ezekben a falvakban csak négy osztályt végezhetnek). Az oktatási törvény és az új iskola A falu főutcáján (Petőfi utca) haladunk a központig, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület előtt találunk megfelelő parkolóhelyet, pár lépésnyire innen van az általános iskola, mely szintén a szabadságharc költőjének nevét viseli. Az iskola szerény igazgatói irodájában VASS Zoltán igazgató és KEDVES László pszichológus szavaiból kirajzolódnak azok a kérdések, melyek nemcsak az iskola huszonkét pedagógusát, hanem a falu másfél ezer lakosát is foglalkoztatják. Már idejével láttuk, hogy bizony megviselt, kopottas a régi épület, most, hogy végigjártuk az iskolát, magunk is meggyőződhettünk: a hatvanas években (raktárakból) kerekített udvari tantermek, ugyanígy az utcai rész jóval idősebb helyiségei is, új iskola építését sürgetik. Meg is kezdődtek az előkészületek az iskolaépítésre: 1040 négyzetméter alapterületű, négytantermes, két szaktanteremmel, szertárak- kal, könyvtárral és olvasóteremmel is ellátott iskolát terveztek, a pélmonostori községtől, a köztársaságtól és a helyi közösségtől kapott eszközök egyesítésével. Igaz, ez most egy kicsit távolabbra került: a gazdasági stabilizációs intézkedésekre való tekintettel az építkezést négy évvel elhalasztot-ták. __— Minden rosszban van valami jó is — vélik Laskón. — Ez idő alatt talán sikerül elérni, hogy a tervet két tanteremmel kibővíthessük. Két középiskolai tagozatot szeretnénk itt nyitni. A most életbe lépett oktatási törvény — a vajdaságihoz hasonlóan — kétéves egységes középiskolát és az erre épülő szakirányú oktatást irányoz elő. Egyelőre Pélmonostoron működik hat magyar tannyelvű középiskolai tagozat. Az általános iskola után tanulóink egy része itt, vagy a bezdáni, zombori, szabadkai, illetve az eszéki (horvátszerb tannyelvű) ■ iskolákban tanul tovább. A helyben megnyíló kihelyezett tagozatok minden bizonnyal megnövelnék a továbbtanulási kedvet. Az oktatási törvény még egy gondot teremtett: azok a gyermekek, akik szeptember 1-éig betöltik hatodik életévüket, iskolakötelesek. Óvodánk nincs, így a beiskolázás és az óvodai nevelést feltételező tantervi igények kielégítése bizony komoly feladat. Átmenetileg úgy tudunk magunkon (és a gyermekeken) segíteni, hogy júniusban, a kiegészítő oktatással egyidőben iskolai előkészítő foglalkozásokra gyűjtjük össze a hatéves emberkéket. Szép emlékek az eddigi találkozókról 1974 óta, mikor először vettünk részt a Petőfi-iskolák találkozóján, általában jó eredménnyel szerepeltünk — mondja LÁBADI Klára tanárnő, az irodalom-szakkör vezetője. Tetszik, hogy a vetélkedők dinamikusak, a zsűrizés objektív. Sok függ a versválasztástól: tudni kell, mire képes a gyermek, nem szabad megengedni, hogy a feladatok meghaladják pszichofizikai képességeit. Nekünk szép emlékeink vannak, nem kellett még a kudarc keserű izét éreznünk. Nem a sértődöttség mondatja hát velem, hogy csökkenteni kellene a versenyek arányát, a helyezések jelentőségét. Miért ne lehetne a találkozó olyan esemény, amit nem tesz feszültté a mindenáron való győzniakarás? Tartalmilag nagyon jónak találom, mert a gyermekek megismerik, meg is szeretik egymást (mi a külalakkal barátkoztunk különösen össze), de egy esetleges kudarc vagy egyáltalán a rivalizálás, egészségtelenné teheti a légkört. KONTRA Ferenc tanár a történelem-szakkörrel foglalkozik. Ez a szakkör is több találkozóra készül: a baranyai iskolák vetélkedőjének idei témája például az önigazgatás 30 éve, de Marx gondolataitól a párizsi kommünön, az októberi forradalmon keresztül a Magyar Tanácsköztársaságig, és különösképpen a mi népfelszabadító bizottságaink, valamint az utóbbi harminc év eseménynaptára sokoldalú és alapos felkészülést igényel. A Petőfi-iskolák találkozóinak történelmi vetélkedője mindig nagyon magvas volt — akár a zászlóalj és a brigád harci útjára, akár a vajdasági nemzetiségi brigádok történetére gondolok, vagy bármelyik másik témakörre, mind komoly tárgyi tudást igényelt. A felkészülésben igyekszünk felhasználni a helyi lehetőségeket: mi úgyszólván a bolimáni csata színhelyének szomszédságában vagyunk, személyes kapcsolatban ál-I lünk a zászlóalj és a brigád többi I egykori harcosával. Minden isko- I lai esemény, szocialista ünnep, kirándulás, egy kicsit a felkészü- I lést is szolgálja. Baranyai körutazásaink mérföldkövei például mindig a népfelszabadító háború jeles helyei. Egy bálmáni kiránduláson Cservenák Imre bácsi beszélt a gyermekeknek a csatáról, nemrégiben a Petőfi zászlóalj harci útját bemutató kiállítást Fehér Pista bácsi nyitotta meg (mindketten a zászlóalj, illetve a brigád harcosai voltak). A találkozók is új ismeretek forrásai: ezekről mindig olyan élményekkel térnek vissza a gyerekek, melyek hitelesebbek a történelemkönyvnél is— olyan emberek szájából hallják az eseményeket, akik a történelmet írták... SZÖLLŐSY VÁGÓ László A történelem-szakkör Kontra Ferenc tanár vezetésével már készül az idei vetélkedőkre. Üres színpadból város Vukovics Péter, a Zombori Népszínház névtelen szereplője !Amikor a közönség jegyet vált, majd önfeledten tapsol a jól sikerült előadás után, elsősorban a szerzőt, még inkább a föllépő színészeket köszönti. Szinte természetszerűleg eszébe sem jut, talán nem is érdekli, hogy ismeretlen „szereplő” készít elő egy-egy bemutatót, föllépést, akiknek a neve sohasem kerül a műsort hirdető falragaszokra. Pedig nélkülük elképzelhetetlen színre vinni a darabot, lehetetlen lélegeznie a színháznak. Ilyen névtelen, de egyben nélkülözhetetlen szereplője a zombori Népszínháznak VUKOVICS Péter, munkabeosztása: színpadberendező és egyben gépkocsivezető Nyolc éve dolgozik a színháznál, azóta is becsülettel helytáll. Amikor a színház iránti kapcsolatáról faggatjuk, a következőket mondja: — Szeretem a színházat. Még ha szabadnapos vagyok, akkor is bemegyek, akár holt idényben, nyáron is. Minden egyes próbát végignézek, feleségemmel a bemutató utáni harmadik-negyedik előadást tekintjük meg. A bemutatót valami okból kihagyom. Meglehetősen összetett a munkánk. Az asztalos a díszletek gorombább részét készíti el, utána jövünk mi. Áthúzzuk és átfestjük őket, a követelményeknek megfelelően. Az üres színpadból rövid idő alatt utcát vagy várost varázsolunk. Amikor föllép a társulat, mi vagyunk az elsők, akik akcióba lépünk — a színpadképnek rendben kell lennie —, és az utolsók, akik elhagyják a színházat. — A Zombori Népszínház igen előkelő helyen áll országos viszonylatban is, sok külföldi vendégszereplésen is részt vesz. A társulattal való utazásai során melyek a legszebb élményei? — Természetesen a Mexikóban tett körútunk, ahol Jugoszláviát képviselték a zomboriak. Ugyan mikor jutottam volna el ebbe a távoli országba, ha nem dolgozom a színháznál. Sohasem felejtem el azt a 18 napot, amíg kint voltunk. Sohasem felejtem el azt a fogadtatást, amit ott rendeztek számunkra, sohasem felejtem el New Yorkot, ahol másfél napig tartózkodtunk. De térjünk vissza Mexikóra. Együtt örültünk a színészekkel a nagyszerű fogadtatásnak, az óriási érdeklődésnek. Zsúfolt nézőtér előtt került bemutatásra a fővárosban a Nősülés és férjhezmenés című darab. Még a színpad peremén is ültek nézők. Nem volt szimultán fordítás, hanem vezetőnőnk, Huba, aki jól beszélt szerbhorvátul, a szünetekben, színpadcsere alkalmával mesélte el a közönségnek a történéseket. Sokszor hangzott föl a vastaps, ami a színészekkel együtt valahogy nekünk is jólesett, részesnek éreztük magunkat a sikerben. Mexikóban egyébként összesen tíz helyen fordultunk meg, és mondhatom, mindenütt szép színházterem fogadott bennünket. Autóbusszal utaztunk egyik helyről a másikra, és nagyon szép élményekkel tértünk haza.— Minden évben megyünk Kecskemétre, kétévenként Lengyelországba, továbbá Komáromban és a romániai Sepsiszentgyörgyön is jártunk. Hazánkban Macedónián kívül mindegyik köztársaságban voltam a társulattal, Vajdaságban mindenfelé megfordultunk. Természetesen a környező falvak meghívásait sem utasítjuk el, habár ott a szűk színpadok miatt meglehetősen nehéz a dolgunk. Mégis szívesen csináljuk, mert tudjuk, hogy szívesen is látnak bennünket. — Nemcsak a díszlet előkészítésében és leszedésében merül ki a munkám, hanem a díszletet szállító kamiont is gyakran én vezetem. De nem nehéz, ha az ember szereti, amit csinál. Én meg szeretem. Ha minden jól megy, talán sohasem hagyom el a színházat. Nagyobb társulatoknál jóval kevesebb dolguk van, a berendezőknek, mert külön emberek vannak arra, hogy beszerezzék a díszlethez szükséges anyagot, és el is cipelik, ahova kell. Sokan azt hiszik, hogy a színházban rengeteget lehet keresni, így van-e? — Téves ez a fölfogás, legalábbis ami a zomboriakat illeti. Én havonta 3700—3800 dinárt viszek haza, attól függően, mennyi előadás volt. A jobb színészek ennek a kétszeresét keresik meg, ami szintén nagyon kevés. De mit tegyek, ragaszkodom ehhez a bohémélethez. Feleségem is itt dolgozott egy ideig takarítónőként, édesapja is 16 évig színpaddíszítő volt, tehát igazi „színházi család vagyunk. Nehéz a munkája? — A munkaidő miatt nem könynyű, de szép. Előfordul, hogy éjszaka is be kell jönni próbára. Szóval egyszerűen nem létezik számunkra munkaidő. Nem ritkán csak ebédre megyek haza, és irány megint a színház. A család különben már megszokta a távolmaradásomat. ф Kapcsolata a színészekkel? — Nincs megkülönböztetés színész és munkás között. Együtt ülnek le velünk sakkozni a klubban, együtt szórakozunk. Nagyon jók a kapcsolataink, de érthető is, mert enélkül nehéz lenne dolgozni a színpadon. Jelenleg egyébként nagyban készülünk a Sterija Játékokra, a Sváb nőt visszük színre. Ezzel párhuzamosan bemutatóra is készülünk, akad tehát bőven munka. ._1 HAJNAL Árpád Vukovics Péter Milyen térmegoldások kísérik társadalmi fejlődésünket? Tanácskozás a várostervezésről a Mineluk példája kapcsán Építészek, városrendezők szociórgusok, közgazdászok és más, a város tervezéshez kapcsolódó szakemberek háromnapos tanácskozása kezdődik szerdán Újvidéken. Témájuk a Duna jobb partján felépítendő újvidéki városrész a Mindhuk tervezéseinek példáján áll: a szocialista várostervezés. Milyennek kell lennie az önigazi kialtésú társadalom városának, milyen térmegoldások segítik elő és kísérik társadalmi fejlődésünk. A háromnapos szimpózium munkaformája a kerekasztal-tanácskozás. A következő öt témakörben folynak majd párhuzamosan a megbeszélések: Az urbanizmus politikája és az urbánus fejlődés; A szociális és az urbánus fejlődés; A gazdasági és az urbánus fejlődés; Az urbánus tér; Társadalmi szervezettség az urbánus fejlődésben. A kerekasztalbeszélgetéseken Branislav Krsstc építész, dr. Stipe Suvar, a Horvát Szábor Végrehajtó Tanácsának tagja, Vladimir Braco Music építész a Szlovén Városépítészeti Intézet igazgatója, Miloš Savic építész, az URBIS igazgatója, dr. Mladen Stojanov, az Újvidéki Egyetem jogi karának dékánja vezeti. A keresőasztal-beszédigieltések tapasztalatait, határozatait pénteken, a záróülésen, öszszegezik. IMI ! 13