Magyar Szó, 1981. május (38. évfolyam, 119-131. szám)

1981-05-09 / 125. szám

///__ i­ KILÁTÓIM!] 1981. V. 9. — Szerkeszti Vukovics Géza­­— IV. évf. — 17. szám Történelmi évfordulók A győzelem ünnepe Tito szózata 1945. május 9-én Május 9-e az európai népek történetében ünnepnek számít. Ezen a napon 1945. május 9-én ugyanis az európai hadszíntéren befejeződött a második világhá­ború. Azon a napon Josip Broz Tito, a Jugoszláv Népfelszabadí­­tó Hadsereg főparancsnoka, az európai fegyveres ellenállási mozgalom legendás hírű egyéni­sége szózattal fordult­­Jugoszlá­via népeihez: Jugoszlávia népei! Katonák, altisztek és tisztek! Munkások, parasztok és polgá­rok! Ma, május 9-én, pontosan 49 hónappal és három nappal a Jugoszlávia elleni fasiszta táma­dás után, Európa legnagyobb ag­resszív hatalma, Németország, kapitulált. A legfelső német pa­rancsnokság május 8-án 23 óra 01 perckor Berlinben aláírta a kapi­tulációs okmányt. Negyvenkilenc hónap emberfe­letti küzdelme és népeink kiön­tött vére meghozta gyümölcsét, meghozta a teljes győzelmet né­peinknek és az Egyesült Nemze­teknek, elsősorban a Szovjet­uniónak, Angliának és Ameri­kának. Az egykor oly rettenetes­nek és legyőzihet atlernnek tetsző hatalom ma porban fekszik. Az Egyesült Nemzetek igazságos ügye győzött azok felett a pusz­tító hatalmak felett, amelyek úgynevezett új rendet, a rabság és a szenvedés rend­jét akarták ráerőszakolni az emberiségre. A világtörténelem e­­egrettenete­­sebb háborúja az emberek tíz­millióit szedte áldozatául Euró­pában, a német fasizmus, az ola­sz fasizmussal és minden európai országban létező vér­szomjas szolgáival, irtatta a hát­országok békés lakosságá­t, irtot­ta mindazokat, akik nem tudtak belenyugodni sorsaikba, Hitler európai „új rendjébe”. A Maj­­danekhez és Jasenovachoz ha­sonló gyűj­tőtáborok százai, az iszonyat é­s a halál táborai, örök időkre szörnyű figyelmeztetésül állnak majd minden nép előtt, hogy soha többé ne engedje meg a tragédia megismétlődését, s mindent elkövessen, hogy e tra­gédia okozóját, a fasizmust, csí­rájában elfojtsák.” Így hangzottak Tito Szózatá­nak bevezető sorai. E néhány mondat rávilágít az európai nemzetek tragédiájára, amely, mint ismeretes, 1939 őszén kez­dődött. Vessünk egy pillantást 1939 Európájára. Vizsgáljuk meg, mi­lyen volt a politikai helyzet a béke utolsó esztendejében. A müncheni egyezmény után — melyben Anglia és Franciaor­szág kormánya a béke megmen­tésére hivatkozva feláldozta a csehszlovák szövetségest, s hall­gatólagosan elismerte a német hegemóniát Délkelet-Európáiban, terjeszkedési törekvéseit kelet felé ösztönözve — a szovjet kor­mány fokozatosan korábbi poli­tikájának módosítására kénysze­rült. Míg korábban az antifa­siszta harc gondolatától vezetve kizárólag a nyugati hatalmakkal való szövetség építésén fárado­zott, 1939 tavaszától óvatosabb politikát folytatott nehogy a nyugati hatalmak egyedül kény­szerítsék bele a Németország el­leni háborúba. Miután a nyugati hatalmak 1939 nyarán tárgyalá­son sem mutattak hajlandóságot érdemleges katonai szerződésre, a szovjet kormány elfogadta Né­metország ajánlatát a meg nem támadási egyezmény megkötésé­re. Hitler az egyezménnyel a két­­frontos háború lehetőségét akar­ta elkerülni. Új helyzet alakult ki. Ennek ellenére augusztus utolsó hónapjaiban még sokan ■kételkedtek abban, hogy újabb világháború tör ki. Nem volt ebben teljesen biztos Hitler sem, aki még mindig feltételezte, hogy a nyugati hatalmak nem sietnek Háborús pusztítások Jugoszláviában Jugoszláviában a háború folyamán 289 000 paraszt­­gazdaság, 822 000 épület, ezek közül 65 000 városi ház, 137 villanytelep, 3000 hajó, 103 kikötő és 28 000 kilométer út semmisült meg. A jugoszláv lakosság 25 százaléka hajléktalanná vált. A háború okozta kár 47 milliárd dollár (az 1938 évi árak alapján), szövetségesük, Lengyelország vé­delmére. S feltételezése talán be­igazolódik, ha csak Lengyelor­szág védelméről lett volna szó. A nyugati hatalmak vezetői, noha nem ismerték még fel egyértel­műen, kezdték belátni, hogy más­ról, többről van szó: Németor­szág világuralma törekvéseiről, a nemzeti-szocialista rezsim álta­lánossá tételéről. Ez az új rend saját országait, létérdekeit is fe­nyegette, így szeptember 1-én a lengyel határokat átlépő 51 né­met hadosztály támadása a má­sodik világháború nyitánya volt. Ezt a nyitányt sehogy sem kísér­te a tömegek spontán tüntetése és örömujjongása, mint 25 évvel korábban. 1914 augusztusában Sir Edward Grea angol külügy­miniszter inkább jelképesem mondta: „Ezen a napon egész Európában kialszanak a lám­pák”, s 25 esztendővel később­i jelkép valósággá változott. Eu­rópa legnagyobb városai — Lon­don, Párizs, Berlin — sötétségbe borultak. A Lengyelország elleni német támadás és az angol—francia hadüzenet között eltelt több mint két nap alatt a jól felsze­relt német csapatok már jelen­tős győzelmet arattak. Az időjá­rás, a tiszta őszi napsütés ked­vezett a légi hadműveleteknek. A felperzselt lengyel mezőkön a német páncélosok villámgyorsan haladtak előre, s könnyen kel­tek át az apadó folyókon. A sok­szor túlerőben levő Luftwaffe, a modern német légierő, jól előké­szítette a terepet, még a földön elpusztította az elavult lengyel gépeket. A német hadsereg két nap alatt kiharcolta a modern háborús győzelem elengedhetet­len elemét: a légi fölényt. Hit­ler augusztus 31-én kelt 1. szá­mú hadműveleti utasítása szá­molt ezzel, a nyugati hatalmak hadba lépése esetére a Weh­r­­machtnak nyugaton védekező feladatokat írt elő, hogy a len­gyelországi hadműveleteik sikeres befejezését biztosítsák. Lengyelország leroha­nása után egy különleges — a hadtörténet­ben „furcsa háborúnak” nevezett — helyzet állt elő, amikor a hadviselő felek nyugaton nem mozdultak ki hadállásaikból, és a kivárás pozíciójára helyezked­tek. Hitler azonban a következő esztendőben 1940. május 10-én fergeteges támadást indított a nyugati fronton, s heteken be­lül elfoglalta Belgiumot, Hollan­diát és Franciaországot. Anglia egymagában állt az egész európai hadiiparral ren­delkező Wehrmachttal szemben, Hitler a La Manche-on való át­kelés gondolatával foglalkozott. Ezt azonban nem merte meg­kockáztatni. Ehelyett 1940 őszén véglegesen eldöntötte, hogy meg­támadja a Szovjetuniót... 1940. november 12-én, ugyanazon a napon, amikor a német kormány meghívására Molotov szovjet kül­ügyi népbiztos Berlinbe érkezett, Hitler kiadta a 18-as számú tit­kos utasítását, a Szovjetunió elen indítandó háború tervének elő­készítésére. Alig egy hónappal később, december 18-án Hitler kiadta a 21. számú hadműveleti utasítást (Barbarossa): a német Wehrmachtnak fel kell készül­nie, hogy még az Anglia ellen vi­selt háború befejezése előtt a Szovjetuniót gyors hadjárattal leverje. A jugoszláv események elodáz­ták a Barbarossa terv beindítá­sát, s a Szovjetunió elleni táma­dás öt héttel később kezdődött, illetve 1941. június 22-én. A vi­lágtörténelem legnagyobb, leg­jobban kiképzett és legtökélete­sebben felfegyverzett hadserege, a Wehrmacht átlépte a Szovjet­unió határát, s ezzel kezdetét vette a történelem legvéresebb háborúja. EURÓPAI MÉRETŰ ELLENÁLLÁSI MOZGALOM A második világháborúnak a negyed századdal korábbi világ­égéstől gyökeresen eltérő jellege legvilágosabban az ellenállási mozgalomban mutatkozott meg. Az első világháború megmaradt a hadseregek nagy összeütközé­sének keretében, a reguláris egységek tevékenysége mellett legfeljebb elvétve hajtott végre a civil lakosság egy-egy szabo­tázscselekményt vagy akciót. A második világháború túlnőtt a katonai összeütközések keretén, a fasizmus és az aratifasizmus összecsapása adta meg alapvető politikai tartalmát. A német megszállás borzalmaitól a poli­tikai elnyomástól, a gazdasági ki­zsákmányolástól a tömeges nép­irtásig terjedő terrorista rend­­­-----------------------------------------------­A második világháború emberáldozatainak száma Az antifasiszta koalíció tagállamainak embervesz­tesége: a Szovjetunióban 20 millió, Kínában 10 mil­lió, Lengyelországban 6 millió, Jugoszláviában 1 700 000, Csehszlovákiában 500 000, Nagy-Britanniában 534 000, Franciaországban 358 000, az USA-ban 405 000, Görögországban 420 000, Hollandiában 248 000, Belgiumban 114 000, Dániában 4000, Norvégi­ában 4000, Albániában 28000. A tengelyhatalmak és a csatlós országok ember­vesztesége: Németország­ban 4 600 000, Japánban 2 227 000, Olaszországban 1113 000, Romániában 520 000, Magyarországon 147 000, Finnországban 82 000, Bulgáriában 22 000. A második világhábo­r emberáldozatainak száma összesen mintegy 50 mil­lióra tehető. szerrel szemben szinte közvetle­nül azután, hogy a német csapa­tok elfoglaltak egy országot, megindult az ellenállás. Az ellen­állás formái fokozatosan alakul­tak ki. Nem kétséges, hogy a náci elnyomás példátlan kegyet­lensége, az emberi üldöztetés, a politikai jogfosztottság, a gazda­sági kizsákmányolás kegyetlen rendszere szinte spontánul­ is szülte az ellenállást. De a tuda­tos politikai erők, 1941 után a kommunista pártok a spontán ellenállást hatalmas tömegmoz­galommá fejlesztették. Egész Eu­rópában dörögtek a partizánfegy­verek. A legnagyobb méretű el­lenállási mozgalom Jugoszláviá­ban fejlődött ki, úgyhogy a JKP által szervezett fegyveres harc jó ideig valóságos második front­nak számított az európai had­színtéren. Jugoszláviában az ellenállási mozgalom nemcsak méretei, ha­tékonysága miatt tekinthető a legjelentősebb európai ellenállá­si mozgalomnak, hanem azért is, mert itt már a német—szovjet háború előtt tömeg méretű népi mozgalom bontakozott ki. A né­meteket meglepte a jugoszláv él­A második világháború hat évig tartott. A hábo­rúban 61 állam vett részt, s 40 ország területén foly­tak a harcok. A háború­ban részt vett államok te­rülete 131,5 millió négyzet­kilométer (a világ területé­nek 96 százaléka). A har­cok összesen 22 millió négyzetkilométeren a világ területének 20 százalékán. A háborúban részt vett ál­lamok lakosságának száma 1,7 milliárd. A harcokban részt vett emberek száma 110 millió. Az elesettek száma 50 millió, a sebesül­teké 35 millió. lenállási mozgalom gyors és szé­kes­ körű kibontakozása. Meg­szálló egységeik hamarosan elégtelennek bizonyultak a par­tizánok elleni harcra, ezért vi­szonylag jelentős területek azon­nal a partizánok ellenőrzése alá kerültek. A felkelés kezdettől fogva nem kizárólag németelle­nes harc volt. A Kommunista Párt nemcsak a német fasiszták s a velük kollaboráló erők ellen küzdött, hanem azon politikai erők ellen is, amelyek a németek kiűzése után a régi monarchikus rezsimet akarták visszaállítani. A náciellenes harc szinte a felkelés kirobbanásának pillanatától kezd­ve a partizánok és a csetnikek osztályellentétét tartalmazta. ÜNNEP KÖSZÖNTÖTT RÁNK IS Ebből a gigászi, világméretű harcból a Jugoszláv Népfelszaba­dító Hadsereg győztesen került ki, Jugoszlávia nemzetei és nem­zetiségei megvívták a maguk szocialista forradalmát. S a győ­zelem napján, 1945. május 9-én Tito, a Népfelszabadító Hadsereg főparancsnoka rádióba mondott szózatában hírül adta: „Felvirradt a régen áhított nap, melyet oly nagy vágyako­zással vártak. Ünnep köszöntött ránk is. Németország, a legna­gyobb európai fasiszta hatalom, amely megannyi kínszenvedést okozott és megannyi áldozatot szedett hazánkban, végleg vere­séget szenvedett. Vereséget szen­vedett az a hatalom, amely rab­láncra akart fűzni benneteket. A német és olasz fasiszták vi­szályt szítottak közöttetek, hogy egymást irtsátok. De a ti legjobb fiaitok és leányaitok.H­a hazájuk és népeik iránt és irántatok való szeretettől áhitva, meghiúsítot­ták az ellenség pokoli tervét. Ve­szekedés és ellenségeskedés he­lyett ti ma egyesülve éltek egy új, boldogabb Jugoszláviában. A régi korrupt, igazságtalan és rot­hadt Jugoszlávia helyett megte­remtettük magunknak az egyen­jogú népek Demokratikus Föde­ratív Jugoszláviáját. Ez az ered­ménye a dicső Jugoszláv Hadse­reg győzelmének, ez a ti kitartá­sotok, áldozatkészségetek és az igazságos ügybe vetett hitetek eredménye...” Sz. Gy. Tito 1945-ben a felszabadított Belgrádiján beszél Felvirradt a béke és a szabadság nagy napja. Következül feldúlt hazánk békés újjáépítése. Most újabb nagyszerű győzel­met kell kivívnunk, fel kell építenünk romba dőlt hazánkat és megszilárdítanunk igazi népuralmunkat. Még izmosabbá kell tennünk testvériségünket és egységünket, hogy soha semmiféle erő ne legyen képes elsöpörni. (Tito, 1945. május 9-én) A második világháború arányai A két világháború fontosabb adatai I. világháború I. világháború Hadiállapotban levő államok 33 72 Azon államok, amelyek területén hadműveletek folytak 14 40 A harcoló államok fegyveres erőinek létszáma (millió fő) 74 110 Közvetlen katonai kiadások (milliárd dollár) 208 1384 A háborús pusztítások értéke (milliárd dollár) 80 260

Next