Magyar Szó, 1981. június (38. évfolyam, 163-177. szám)

1981-06-27 / 174. szám

-­­­KILÁTÓ____________________________МАСУЛВ szó 1951. június 27., szombat KÖRKÉRDÉS Mit olvasnak a középiskolások? Egy újvidéki középiskola vég­zős diákjaival folytatott kötetlen beszélgetés folyamán esett szó a könyvekről, miután az egyik diáklány csodálkozva megkér­dezte: — Hol lehet könyvekhez jut­ni? Azt sem tudom, hol van eb­ben a városban a könyvtár. Az eset nem tipikus, sőt in­kább szélsőségesnek mondható, mert a többiek inkább arra pa­naszkodtak, hogy az általános iskolában, majd a kilencedik és tizedik osztályban sokkal ala­posabb irodalmii ismereteket kaptak, mint a szakirányú is­kolaközpontban. Persze, a szak­mai tudás elsajátítására szolgáló utolsó két középiskolai évben a szaktantárgyak a legfontosabbak, ez érthető, a diákoknak alig ma­rad idejük arra, hogy általános műveltségüket, irodalmi (akár­csak zenei, képzőművészeti, tár­sadalmi) ismereteiket bővítsék. A szakirányú iskolában a két év arra is kevés, hogy alaposab­ban megismerhessék egymást a diákok és a tanárok, márpedig tudvalevő, milyen nagy szerepe van a közösségnek — adott eset­ben az osztálynak, a tanári kar­nak — a fiatalok egyéniségének formálódásában. Megkértem akkor, azon a kö­tetlen beszélgetésen a diákokat, mondjanak néhány szót olvas­mányaikról. Hogy melyik könyv fordult meg legutóbb a kezük­ben. Íme néhány válasz. — Szilvásitól olvastam az Egy­más szemében című könyvet. — Mi deca sa kolodvora ZOO, sajnos, az íróját nem ismerem. — Fejes Endre: Rozsdatemető. Jó estét, nyár, jó es­tét, szere­lem; Kosztolányi: Édes Anna. — Berkesi: Bunker. — Leginkább a lelki életről szóló könyveket olvasom. Leg­utóbbi olvasmányaim: Odiseja u svemiru 2001 és Tibetanska knji­­ga mrtvih. Sajnos, a szerzők ne­vét nem jegyeztem meg. — Legutóbbi olvasmányaim: Az igazi Ady, Ivan Goran Kova­­csé, A harag napjai és Ibsen Nó­rája. — Nagyon szerettem egykori magyartanárnőmet, az általános iskolában ő volt a példaképem. Szeretek olvasni. Munkácsy Mi­hály életregényét olvastam mos­tanában, valamint Maupassant Egy asszony élete című könyvét és Mir-Jam Jedne nőéi na Jad­­ram­ című alkotását. — A­­könyv címe Quo vadis, az írója Henrik S., de nem emlék­szem a vezetéknevére. Másik ol­vasmányom vajdasági könyv: Molnár Mária Szobalány voltam Londonban című műve. — Benedek István Aranyket­recét olvastam legutóbb. — Hemingway Szigetek az áramlatban, Déry Tibor Képzelt riport..most éppen ez a két könyv jut eszembe, meg egy Leonardo da Vinci című, az író­jára nem emlékszem. Olvasga­tom mostanában Apollinaire verseit is ... — Olvasmányaim: Mimics Zsuzsa: Ellopott csillagok és Berkesi Bunker című műve ... Az iskolába, ahol a beszélge­tés folyt, zömmel lányok járnak, a beszélgetésben nem volt jelen egyetlen fiú sem. A lányok el­mondták, hogy eléggé tájékozat­lannak érzik magukat, s van is egy-két olyan tanáruk, aki szíve­sen ajánl nekik olvasmányokat, nemcsak könyveket, hanem fo­lyóiratokat is. Az irodalomtaná­rokkal többen nincsenek megelé­gedve, nem panaszkodtak rá, csak hát többet várnának tőle. MIRŐL VALLANAK ? A KÉRDŐÍVEK Ez az alkalmi beszélgetés ad­ta az ötletet, hogy most a tanév végén vessünk egy pillantást a fiatalok olvasmányaira. A topo­lyai Sinkovics József szakirányú iskolaközpont irodalomtanára, Virág Gábor segítségével nyer­tünk betekintést az iskola diák­jainak irodalmi érdeklődésébe, s abba, milyen könyvek fordultak meg a tanulók kezében az el­múlt tanév folyamán. Elöljáróban közölnünk kell, hogy nem tudományos igényű felméréséről van szó — ez na­gyobb munkát­­ és alaposabb szakmai elmélyülést igényelne —, csupán a felsorolt­­könyvek alapján próbáljuk érzékeltetni a leendő fémipari, faipari szak­munkások, a leendő nyomdászok, a leendő egyetemi hallgatók könyv iránti érdeklődését. Nagyjából három csoportba oszthatnánk olvasmányaik alap­ján az iskola tanulóit. Vannak olyanok, akik legfeljebb két-há­rom könyvet olvastak el a tan­év folyamán, egyet-kettőt az aján­lott olvasmányok közül, s eset­leg még valamit, ami, véletlenül a kezükbe került. Kevés ilyen tanuló van, talán nem is kellene említést tenni róluk, inkább csak azért kerülnek szóba, mert olyan nagyon elütnek az átlagosnak mondható esetektől. Átlagosnak mondható az a ta­nuló, amelyik nyolc-tíz könyvet olvasott el a tanév folyamán. Nem nehéz megállapítani, hogy elsősorban — de nem kizárólag — ajánlott olvasmányokról van szó, tehát az irodalmi tananyag­gal összefüggő művekről. A ta­nulóknak ebben a csoportjában azonban találunk sok olyan könyvet is, amelyeket, hogy úgy mondjuk, „saját gyönyörűsé­gük­­re” olvastak el. Mivel bizonyos címek, szerzők több diáknál is előfordulnak, feltételezhető, hogy egymástól kölcsönzik vagy egy­másnak ajánlják ezeket az ol­vasmányokat. A legszembeöt­lőbb Rejtő Jenő (P. Howard) népszerűsége. A fémipari szak első osztályában például negyven Rejtő-könyveimet jegyeztek fel Sántha Ferenc neve 18, Juhász Ferencé és Vernéé 13, Németh Istváné 9, Debreczeni Józsefé 7, Herceg Jánosé 6, Fekete Istváné 7, Gárdonyié és Mikszá­thé pe­dig 5 esetben szerepel. Bizonyos szempontból ide kívánkozik az a megállapítás is, hogy vannak olyan osztályok — mint például a szóban forgó, a fémipari tanulóké —, ahol nem nehéz megállapíta­ni, ki az osztály kedvenc írója, míg más osztályokra más dol­gok a jellemzőek: a szakiroda­lom iránti fogékonyság, a köny­­nyű műfajú olvasmányok térhó­dítása, vagy ellenkezőleg, a szerteágazó érdeklődés. A tanulók harmadik csoport­jába azokat sorolhatnánk, akik — és általában több ilyen tanuló van egyik-másik osztályban — 15—20 könyveimet is fel tudnak sorolni, és érdeklődésük nem korlátozódik az ajánlott irodal­mi művekre, de az úgynevezett szórakoztató művek felé sem vonzódnak feltűnően. Ez a cso­port, amelyik az olvasást termé­szetes szükségletének tartja. Ide sorolhatnánk a szakirodalom után érdeklődők népes táborát, meg azokat, akik a szépirodalmi művek mellett a legkülönfélébb témájú könyveket sorolták fel idei olvasmányaikból. EGY OSZTÁLY ÍRÓI A fémipari szak első osztályá­nak 24 tanulójára valamivel több mint 200 könyv jut, vagyis — saját bevallásuk szerint — eny­­ngit olvastak el az év folyamán, íme az írók rangsora — olva­sottság szempontjából: Rejtő Je­nő, Sántha Ferenc, Juhász Fe­renc és Jules Verne, Jókai Mór, Németh István, Agatha Christie, Debreczeni József, Varga Zoltán, Gárdonyi Géza, Szirmai Károly és Herceg János, Mikszáth Kál­mán és Fekete István, valamint az egy-két esetben előforduló nevek: Solohov, Hemingway, Majtényi, Sinkó, Deák, Szente­­leky, Burány, Móricz, Örsi Fe­renc, Csukás István, Kari May, Camus, Andrié ... Meglepő, hogy kevesebb könyveimet soroltak fel ugyan­ennek az ágazatnak a második osztályos tanulói. Kevesebb ide­jük lenne az olvasásra? Vagy másban kell keresnünk a jelen­ség magyarázatát. Míg az első­sök csaknem kilenc könyvet ol­vastak átlag a tanév folyamán, a másodikosokra csak szemé­lyenként öt­­könyv jut. A névsor is szűkebb, bár igényesebb. Eb­ben az osztályban — Rejtő mel­lett — Hemingway és Camus meg Jules Verne a legolvasot­tabb írók. Igaz viszont, hogy ez­zel zömmel ki is merül a névsor. Egy-két ízben szerepel Andrié, Ady, Zola, Cronin, Molnár Fe­renc stb. neve. Nem vitás, hogy — Rejtőn kívül — főleg az aján­lott olvasmányokra korlátozódott a tanulók figyelme. Elvétve egy­két szakkönyv is szerepel a lis­tán és — ez jellemző mindkét osztályra — többen olvasnak horgászati szakkönyveket. TAGJA VAGY-E A KÖNYVTÁRNAK? A nyomdaipari tanulók osztá­lyának 24 tanulója közül 11 tag­ja a könyvtárnak. A villamossá­gi osztályba 18-an járnak, közü­lük 8 könyvtártag. A leendő nyomdászok 14-es létszámú osztá­lyából 11 -en iratkoztak be a könyvtárba. És így tovább. Érdekes azonban, hogy semmi­féle különbséget nem lehet fel­fedezni azoknak az olvasottsága között, akik a könyvtár könyv­állományában válogathatnak, meg azoké között, akik nem tartják fontosnak, hogy beirat­kozzanak ebbe az olvasás szem­pontjából olyan fontos intéz­ménybe. Felmerülhet a­­kérdés, hogy milyen szerepet is töltenek be a könyvtárak, rendelkeznek-e megfelelő könyvállománnyal, s van-e valamilyen szerepük — a könyvkölcsönzésen kívül­­ — az olvasás, a könyv népszerűsítésé­ben. Persze, egy-két adatból ve­szélyes lenne bármiféle követ­keztetés­t levonni. Mert példá­ul a kulturológiai osztály huszonöt tanulója közül majdnem min­denki beiratkozott a könyvtárba, és ők azok, akik a legtöbb könyvet olvassák. Mivel azonban számukra a legtöbb könyv, hogy úgy mondjuk, szakirodalom, föl­tételezhető, hogy a könyvtárat mint ilyen lehetőséget használ­ják. A villamossági osztály ta­nulói között esik egyébként leg­több említés a szakirodalomról — egyikük-másikuk­­ megjegyzi, hogy körülbelül tíz könyvet el­olvasott — s a szakirodalom kedvelői szinte kivétel nélkül valamennyien tagjai a könyvtár­nak. „OLVASÓCSOPORTOK’’ Vannak olyan osztályok, ahol nagyon kicsi az egy főre jutó elolvasott könyv — talán csak négy-öt könyv jut egy-egy tanu­lóra, ha az osztály átlagát vesz­­szük. Van viszont az ilyen osz­tályokban is — mint például a villamosságiban — egy csoport hogy úgy mondjuk, egy könyv­barát csoport, konkrét esetben hét tagból áll, ezek mindegyike el­olvasott vagy tíz könyvet. Fel­tehető, hogy a jobb tanulókról van szó, elsősorban a kortárs vajdasági és egyéb irodalmat ol­vassák, nyilván az ajánlott köny­veket. A leendő közgazdászok osz­tályában legfeljebb három ilyen tanulót találunk. Legtöbbet természetesen a kul­­turológiai szak tanulói olvasnak. Tíznél több elolvasott könyv jut mindegyikükre. Ebben az eset­ben azonban talán nem is az el­olvasott könyvek száma a döntő, hanem az a tarkaság, jobban mondva igényesség, ami ennek az osztálynak a jellemzője. Talán csak a villamossági osztály tanu­lói körében tapasztalható meg­közelítő igényesség, csakhogy a villamossági szakmára készülő fiatalok — érthető módon — a szakirodalmat részesítik előny­ben. Vagy harminc-negyven szak­könyv szerepel a listájukon, ilyes­mi: Ez a tranzisztor, Elektrotech­nika, Tranzisztortechnika, Rádió­­technikai Évkönyv, Épületek vil­lanykezelése, Rádióamatőr, Elekt­rotechnikai évkönyvek stb. Ha már olyan sokat beszéltünk a villamossági osztályról, hadd soroljuk fel, milyen könyvek for­dultak meg — a szakirodalom mellett — az idén a tanulók ke­zében: Camus, Hemingway, Mank Artúr, Jókai, Kaffka Margit, Ra­­doje Domanovic, Fekete István, Mikszáth, Berkesi, Szilvási, Zola, Verne, Börcsök Erzsébet, Lal­ó, Tolsztoj, Sütő András, Dumas, Zilahi, Szimin Magda, Bronte, Bolics Botond György, Moldova György stb. Talán bizonyos szempontból külön figyelmet érdemelne a jo­gi szak. Nem mintha az átlagos­nál többet olvasnának, de érdekes sajátosságuk, hogy van az osz­tálynak néhány sokat —, s szem­látomást kedvvel olvasó tanulója, s vannak olyanok, akik beérik két-három könyvvel. Az osztály egyik tanulója például ezt írta: Tagja vagyok a könyvtárnak, és a következő műveket olvastam el az idén: M. Michel: Elfújta a szél, Ber­kesi: FB 86, Sellő a pecsétgyűrűn, Nagy sikoly, Maupassafit: Szép fiú, Juhász Ferenc: Tékozló or­szág, Szilvási: Egyszer volt sze­relem, Maigret, Mikszáth: Szent Péter esernyője, Copié, Orlovi­rano lete, és még sok könyv, csak nem jut mind az eszembe, ál­talában manden héten elolvasok egy könyvet. Egyik osztálytársa viszont — és ez a másik véglet — csak eny­­nyit írt a kérdőívre: Fekete Ist­ván, Hú, Ivó Andrié, Nemimna godina, Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban. Az osztály harmadik tanulója — egy lány, aki tagja a könyv­tárnak is — pontosan húsz köny­vet sorolt fel, de sajnos, egyik­nek sem tudta az íróját. Vagy nem tartotta fontosnak? Ettől függetlenül azonban kétségtelenül nagyon szeret olvasni. A KÖNYVFALÓK Az iskola legolvasottabb cso­portja a kulturológiát tanuló osz­tály. Huszonöten vannak, 280 írót, könyveimet soroltak fel. E­­ben az esetben azonban nem is a szám a lényeges, hanem az a tarkaság, sokrétűség, ami — ha hinni menét a kérdőíveknek — az osztály sajátja. Úgy tetszik, hogy egy ilyen osztály, amelyik ennyi könyvet, írót, szerzőt fel tud em­líteni, elfogadható, sőt ígéretes felkészültséggel rajzol. Minden magyarázat nélkül hadd soroljak fel a könyveket, azaz a szerzőket, amelyeket ezek a — valójában még tizenéves — fiatalok említettek: Thomas Wolfe: Az időről és a folyóról, dr. Sas Elemér: Beszél­getések a fizikáról, dr. Nagy Má­ria: Bevezetés az általános fizi­kába, Albert Einstein: A speciá­lis és az általános relativitás el­mélete, William Faulkner: A hang és a téboly, Robert Musil: Törless iskolaévei, Gyurkó Lász­ló: Szerelmem, Elektra, Ottlik Géza: Iskola a határon, Jean- Paul Sartre: A szavak, H. G. Wells: A láthatatlan ember, W. Golding: Ripacs Martin, H. Mann: Ronda tanár úr, T. Mann: Va­rázshegy, The Best Shortstories of Our Time (antológia), dr. Pop­per Péter — tanulmány, Esztéti­kai alapfogalmak, Ungvári T.: A rock mesterei, Beat, pop, rock, Defoe: Robinson Crusoe, Shakes­peare: Titus Andronicus, Cronin: Ezt látják a csillagok, Tur­­genyev: Az első szerelem, Gab­riel Garcia Marquez: Száz év ma­gány, Albert Camus: Közöny, Ja­­kov Ingjatović: Večiti mladože­­nja, Camus: Regények és elbe­szélések, Pirandello: Mathia Pas­cal két élete, Beckett: Drámák Oric Night: Légy hű magadhoz, Simon István: Magyar irodalom, Ember és műveltség, Magyar nép­tánchagyományok, A vallás tör­ténete, Expresszionizmus, Faulk­ner: Megszületik augusztusban, Szophoklész drámái, Ernest He­mingway: Az öreg halász és a tenger, Iró Andric: Prokleta av- R­iija, Djura Jaksic: Pripovetke, Rioert fiaily: иуиКегек, ivan сапкаг, biuga Jemnej i njegovo pravo, Slovan bremac: Pripovet­­kе, Seymont: Parasztok, Garay Béla, az ekhosszekertol a Jorgo­­szinpatig, Darazs Endre: Vashold, Móricz­­,sigmond: Sárarany, Ge­rold László: Színházi életünk, Theodor Dreiser: Amerikai tragé­dia, Zilahy Lajos: A lélek kial­­szik, Babits Mialy: Az európai irodalom története, Datorica Co­­sic: Daieko je sunce, El nem ta­posható csillagok, Moravia: Az unalom, Anyák könyve, Mit egyen a gyerek, Orvos a család­ban, Zilahy Lajos: Ararát, Vasco Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája, Jules Verne: Várkas­tély a Kárpátokban, Nikola Rot: Személyiségpszichológia, Németh István: Kertmozi, Brasnyó István: Földvár, Tóth Ferenc: Csonto­­miglan-csontodiglan, Hemingway: Akiért a harang szól, Füst Milán: Feleségem története, Vikár György: Az ifjúság válsága, Gö­rög drámák, Euripidész válogatott drámái, Hegedűs Géza: Az olva­sás gyönyörűsége, Francoise Mauriac: Tékozló szív, Ivó And­rié: Na Drini cuprija, Falus Ró­bert: Az ókori görög irodalom. Esztétikai olvasókönyv, Mitológiai ABC, Vuk Stefanović Karadžić összes művei, Jean-Paul Sartre: Drámák, Az egzisztencializmus, Örkény: Egyperces novellák, Erich From: Anatomija ljudske destruktivnosti, Zdravo društvo, Freud: Uvod u psihoanalizu, To­tem i tabu, Senoa: Seljačka bu­na, Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában, Rilke-tanulmányok, Syliva Plath: Az üvegbúra, Jeannes Joyce: Ulysses, Biblioté­ka natične fantastike Lirikus, Karinthy: Görbe tükör, S. Sre­­mac: Pop Cira i pop Spira, Gu­lyás József: Könyörgés magam­hoz, Hemingway: Afrikai vadász­napló, Kafka: Per, Dürrenmatt: Drámák, Csehov: Három színmű, Ibsen: Nóra, Csörsz I., Sírig tartsd a pofád, Gregory Corso- Versek, Üvöltés, Harlemi árnyak (amerikai néger költők versei), Szabó Lőrinc: Káprázat (versek), Dávid András: Magyar történel­mi hősök a délszláv hősdalokban, B. Nušić: Autobiografija, A. Se­noa: Zlatarevo zlato, Kőszegi Im­re: összkomfortos Robinson, Jan­kó Veselinovic: Hajduk Stanko, Alberto Moravia: Római lány, Németh László: Iszony, Gyász, Égető Eszter: Irgalom, Dallos Sándor: A nap szerelmese, And­ré Frenaud: Három királyok, Mi­ért szép I., II. és III. kötet, Rejtő Jenő: A láthatatlan légió, Örkény István: Tóték, Kuncz Aladár: A fekete kolostor, Déry Tibor: G. A. úr X-ben ... Eddig tart a lista. Nem biztos, hogy akadna még egy középiskolai osztály, amelyik olvasottság tekintetében verseny­re kelhetne a topolyai Sinkovics József iskolaközpont legolvasot­tabb osztályával. Nincs kizárva azonban, hogy tévedünk. Tud­­tunkkal semmiféle felmérés nem készült eddig a középiskolások ol­vasmányairól. KIS Erzsébet

Next