Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)
1983-07-26 / 203. szám
Í1 IVLÖVELŐDÉS MAGYAR SZÓ Hűsölő rádióhullámok Nyári műsorváltozások az újvidéki Rádióban Képzeljük el a hangközvetítő hullámokat, amelyek a nyári hónapokban nem hordozzák hátukon a beszédműsorok súlyos terhét, hanem szökellő zenehullámokkal a hónuk alatt vidáman kígyóznak a megritkult éterben. Így próbáltam, laikusan, képszerűvé lényegíteni JUHÁSZ Vladiszlavnak, az Újvidéki Rádió főigazgatójának a nyári műsortervet jellemző szavait. A rádiózásnak az ún. első műsoros típusában a fiataloknak és a gyermekeknek szánt adásaink zömét a tanévzárással egyidejűleg megszüntetjük, vagy legalábbis ismétlésekhez folyamodunk. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy hallgatóink zöme nyaral és általában lazít. Ilyenkor beszédműsorainkkal nem tudjuk naphosszat a rádióhoz kötni őket. A zenéhez folyamodunk. Itt vannak továbbá a nyár sajátosságai is. Ami ismert: nálunk ez az intenzív mezőgazdasági munkálatok, a terménybetakarítás ideje, ami új: hazánkban ezen a nyáron rendkívül élénk a társadalmi-politikai tevékenység, ami mindenképpen lényegesen befolyásolja műsoraink arculatát. Ha a beszédműsorok tartamát egyelőre nem is tudjuk számottevően csökkenteni, tartalmukon annál inkább változtathatunk. Előtérbe kerülnek az idegenforgalmi témák, amelyek már-már a közönségszolgálat szerepét töltik be, mert behatóan tájékoztatnak az üdülési feltételekről, a nyaralók férőhelyeiről, valamint ellátási helyzetükről. A szendvicsműsorok átka Juhasz Vladiszlav elmondja, hogy jelenleg a legtöbb adásidővel a külön hullámon működő szerbhorvát nyelvű szerkesztőség rendelkezik, napi több mint 19 órát sugároz. Utánuk 18 órával a magyar nyelvű adások következnek. A szlovák és a román szerkesztőségek sugárzási időtartama napi 4 óra, a ruszinoké 3. Minden nemzetiségi nyelvű szerkesztőségnek az a vágyálma, hogy folyamatosan, legalább fél nap erejéig, kapcsolatban maradjon a hallgatóival. A valóság viszont az, hogy e célból gyakran forgatnunk kell a vevőkészülék állomáskeresőjének a gombját. A magyar nyelvű műsorok pl. nyolc óra után átköltöznek az URH-ra, majd ismét a középhullámra. Szendvicsként szorul be két más nyelvű műsor közé egy-egy ruszin nyelvű adás, de ez a sorsa a szlovák és román nyelvű műsoroknak is. Ezeket az adási egységeket igyekszünk a Rádióban testesebbé tenni a már említett „maradjunk egy hullámhoszszon” elv alapján. A gazdaságszilárdítás anyagi megszorításai miatt a következő tervidőszakra halasztottak a szlovák, a román és a ruszin nyelvű adások műsoridejének néhány órás bővítését. A helyi adóktól kapott információk A gomba módra elszaporodott községi adók egész sor friss tájékoztatással járulnak hozzá a tartományi adóállomás informatív erejéhez. A szerbhorvát és a magyar nyelvű tudósításokban mennyiségi vonatkozásban érthetően a Szabadikai Rádió jár az élen. Bácstopolya, Kovin, Titoverbász, Kula, Zombor és Temerin járul még jelentősen hozzá a nemzetiségi műsorok nyelvi és tartalmi sokrétűségéhez. A nemzetiségi műsorokban, éppen az említett szűkre szabott időkeretek miatt, csak elvétve találhatók lényegi változások. Ezen a helyen akár a híres Remerqueregény címének a parafrázisával is élhetnénk — nyugalom, a helyzet változatlan —, ha a magyar műsorok között nem ötlene szembe a már korábban bevezetett, film- és színházművészetre szakosított Rivalda és a komolyzenei Évszázadok zenéje c. műsor. A legmerészebb újítás: Idén, június 27-én, a szerbhorvát műsorok fiatal és ambiciózus szerkesztősége merészen újított. Minden péntekig naponta váltakoznak a közérdekű témakörök, és velük együtt váltják egymást a műsorvezetők és a zenei szerkesztők. A műsorok tárgya az idegenforgalom és a hozzá tartozó hasznos információk sokasága, utána következnek az egészségügyi tanácsok, a sport, az üdülés, az üzemi látogatások. A munkahelyi közérzet érzékeltetését és a munkaközösség belső láttatását tűzte ki céljául ez a műsor. Itt van továbbá a nagy nevű, de már feledésbe merült személyiségek felkutatása, az ismert foglalkozások érdekes szemszögből való megvilágítása. A stúdióba a vizsgált témában jártas szaktekintélyeket ültetnek be, és egy plusz mikrofont, amely a telefonhívások révén (napi 80—100 hívás!) a hallgatókat vonja be a rádiózás munkájába. Kapcsolatteremtő műsor ez a javából és az új sütetű műsorvezetőiknek bizonyítaniuk kell, hogy tudnak úszni az esetlegességek mélyvizében. Eközben óránként híreket közvetítenek, és természetesen zenét, mérhetetlen mennyiségben. Ha egy-két számot fanyalogva is hallgatunk — pop-számaikkal előnyben vannak a tizenévesek —, kettő után a harmadik örökzöld mivoltával telitalálat lesz. Ezt bizonygatja Radmilo BUBATOVIC főszerkesztő-helyettes, 11.32-kor angol, német és olasz nyelven híreket és közérdekű információkat közölnek a határátkelőhelyek és a főútvonalak forgalmáról, a pénz- és benzinbomváltás lehetőségeiről, a tengervíz hőmérsékletéről... E szerkesztőségnek a szerbhorvát nyelvből eredő helyzeti előnye szinte behozhatatlan. 10 és 9 óra között egyenesen bekapcsolódik a köztársasági rádióállomások valamelyik, aznap időszerű műsorába a nap legfőbb eseményéről. Ezekben a napokban a jubiláló filmfesztivál színhelye, Pula, két fesztiválváros, Dubrovnik és Split, valamint Zadar és Eszék szerepelt egyenes adásban, ez utóbbiak műemlékvédelmi vonatkozásban. ALADICS János Juhász Vladiszlav Az átképzés sisakpéldája A sisaki Norbert Weber Szakirányú Oktatási Központ a szó szoros értelmében a termelő és a szellemi munka egyesítőjévé vált. Az iskola géplakatosokat, fémmarósokat, hegesztőket, villanyszerelőket képez. Az elmúlt tanévben 1000 rendes tanulója volt. Nemrégiben az iskolaközpontban bevezettek még egy újítást, ami az oktatás további tökéletesítését tükrözi. Az oktatásügyi önigazgatási érdekközösség nélkül először írtak alá önigazgatási megegyezést a sisaki vasművekkel és a kőolaj-finomítóval a hiányszakmák kádereinek pótlólagos képzéséről. A finomító szükségleteinek kielégítésére 60 dolgozó folytatja itt tanulmányait; a fémmunkásokat vegyészekké képzik át, az ötödik fokozaton finommechanikusokat képeznek, a vasmű számára pedig több hegesztőt. Ezenkívül önigazgatási megegyezést írtak alá a foglalkoztatásügyi érdekközösséggel, valamint a fém- és villamosipari oktatási önigazgatási érdekközösséggel, így a munkanélküliek közül 60 személyt a hengerművek számára képeznek ki, 30-at az öntödének és 15 személyt hegesztői munkakör betöltésére. Számukra már biztosítottak munkahelyet. Az idén több mint 600 felnőtt folytatja tanulmányait az iskolában. (Tanjug) NYELVMŰVELÉS »»Vert« pénz, »»emeletközi« szerkezet A tükörfordítás nálunk már klasszikussá vált példája a vakegér (a slepi miš fordítása, helyesen denevér). Tükörfordításból ered a villanymelegítő (helyesen: hősugárzó), a fehérkávé (tejeskávé), a fekete kenyér (helyesen barna kenyér), és sorolhatnánk tovább. És tükörfordítás a vert pénz; ezzel a kifejezéssel is találkozunk időnként, még a sajtóban is. A múltkoriban például több ízben olvashattuk az ATV-műsor hátlapján a jókora betűkkel szedett hirdetést, hogy egy nemzetközi sportrendezvény alkalmából „vert ezüst pénzt” bocsátanak forgalomba. Legutóbb napilapunk július 23-i számának 5. oldalán, a Bevonják az aprópénzt c. jelentésben fordult elő (öt ízben is). A vert pénz a kovani novae tükörfordítása, sem a köznyelvben, sem a szaknyelvben nem használatos. Mindkettő érme, pénzérme szóval jelöli a fogalmat (az említett cikkben ez a szó is előfordult, de csak szerényen, megbújva, pedig csak ez a helyes). -o-Az emeletközi szerkezet bonyolult, testes kifejezés a mediusprata konstrukcija tükörfordítása. Időnként megjelenik, ugyancsak nagybetűs hirdetésekben, egy bácskai kombinát termékét népszerűsítve. A Magyar Szó idei újévi számában, egy palicsi tudósításban pedig azt olvashattuk, hogy egy elhanyagolt középületnek „az emeletközi mennyezete leszakadt, újjá kell építeni”. Teljesen fölösleges ez a nehézkes körülírás, hiszen nyelvünknek van rá sokkal,tömörebb szava: a födém. (Födém: az épületet vízszintesen tagoló, az emeleteket egymástól elválasztó tartószerkezet, amely egy belső helyiségnek mennyezete, a fölötte levőnek padlója” — ÉrtSz.) KOVÁCS József SZLAVÓNBRÓD Sok ötlet, kevés pénz A művelődési érdekközösség ötvenmilliója kevés a tervek teljesítéséhez . A Djuro Djaković munkaszervezet sikeres művelődési tevékenysége A tervek és a lehetőségek között egyensúlyozva Szlavónbród művelődési élete nem tudja kielégíteni a gazdag hagyományokkal rendelkező környezet művelődési igényeit. — Lényeges eltérés van a terveink és anyagi lehetőségeink között — mondja Josip DOKUZOVIC, a művelődési érdekközösség titkára. — Már 1979 végén csökkenteni kellett a közös fogyasztást, nem tudtak fedezni az előirányzott programok költségeit. Egyelőre azonban még mindig igyekszünk lépést tartani az igényekkel és elejét venni a pangásnak. Szem előtt tartjuk a művelődéspolitika céljait, és szűkebb kereteink között is igyekezünk teljesíteni terveinket. Ez részben sikerül is, ezt állapítottuk meg a Szocialista Szövetség minapi értekezletén, ahol műkedvelő együtteseink, művelődési egyesületeink, könyvtáraink, múzeumaink, képtáraink tevékenységét, valamint a színművészeti, zenei, képzőművészeti rendezvényeket és ünnepségeink, rendezvényeink tartalmát, kiadói tevékenységünket, művelődési és forradalmi hagyományaink ápolását mértük fel. Nyolc művelődési intézményünkben 55 foglalkoztatott ügyködik ezeknek a tevékenységeknek a megszervezésén és több mint 2000 műkedvelő vesz részt abban a munkában, amelynek a költségeit az érdekközösségben befolyó 50 millió dinárból kell fedeznünk. A művelődési intézményekben foglalkoztatottak személyi jövedelme negyedével kevesebb, mint a község gazdaságában foglalkoztatott dolgozók jövedelme. Hatvan százalékkal több pénzre lenne szükségünk ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítsük az igényeket, illetve kívánságaink is helyet kapjanak pénzügyi és munkaterveinkben, ha pedig figyelembe vesszük a művelődési egyesületek és a műkedvelő együttesek igényeit, akkor még tízmillió dinárt kellene szánnunk munkájukra. Krešimir SIMIC és Ivan JELIĆ, a munkásmozgalmi múzeum custosai nem méltatlankodnak a személyi jövedelmi eszközök korlátozása miatt, noha a többi társultmunka-szervezet dolgozóihoz viszonyítva hátrányos helyzetben vannak, de nekik is az a véleményük, hogy egy kicsit többet kellene juttatni erre a tevékenységre. Véleményünk szerint a gazdasági stabilizáció feltételei között is volna erre lehetőség, és a társult munka általában megértést tanúsított, amikor a múzeum valamilyen támogatást kért, ez pedig az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordul. Véleményük szerint az egyféle ideiglenes közvetlen munkacsere. __ A Száva menti múzeumban is igyekeznek tartani a színvonalat, de a múzeum dolgozóinak véleménye szerint állandóan bővül az érdekközösség eszközeit felhasználók száma és a részérdekek folytán csökken a művelődésre szánt pénz hatékonysága. A dilettantizmus veszélye mellett ez a gyakorlat azzal fenyeget, hogy az intézmények nem tudják kihasználni káderpotenciáljukat, mert csak rövid lélegzetű akciókat tervezhetnek Ivan MIŠKOV, Zvonimir TOLDI és Vera VUKELIC elmondta, hogy ebben az 50 éves intézményben 11 neves szakember dolgozik, de a rendelkezésükre álló pénzből csak a program egy kis hányadát tudják teljesíteni. Szó sem lehet komolyabb kutatási vállalkozásokról, ásatásokról, a romos épületek helyreállításáról, mert mindössze 4,5 millió dinárjuk van, ennyiből pedig nem futja sokra. A Djura Djakovic összetett Társultmunka-szervezet a művelődésre szánt eszközök híján saját művelődési érdekközösséget létesített, amely megalakulása után azonnal több akciót kezdeményezett az üzemekben. Tervét természetesen a községi művelődési érdekközösség, valamint a szlavónbródi hivatásos művelődési intézmények segítségével váltja valóra. (Vjesnik) TITOGRAD Miben marad le a tudomány? Tanácskozás az értelmiségi szerepéről Titogradban nemrég tudományos összejövételit tartottak az értelmiség jelenlegi helyzetéről és szerepéről. Számos értékelés hangzott el az intelligencia kialakulásával és a Crna Gora-i társadalom fejlődésének általa való befolyásával kapcsolatosan az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján. A téma két szempontból érdekes. Elsősorban figyelemre méltó, hogy az iskolarendszer jóvoltából az utóbbi három évtized alatt Crna Gorában több mint hétszeresére növekedett az értelmiségiek száma. Ezenfelül a tanácskozáson igen élénk vita folyt az alkotó értelmiségiek szerepére vonatkozó egyértelmű álláspontok kialakítása érdekében. Az értelmiségiek számának növekedése arra figyelmeztet, hogy jelentős változások játszódtak le a Crna Gora-i társadalom szociális összetételében. Jelentősen megnövekedett a főiskolai, egyetemi és középiskolai képzettségűek száma, és ez nagy nyomást gyakorol a foglalkoztatásra: „többlet” mutatkozik értelmiségiekből, egyre többen értelmezik öncélú folyamatnak a tudásszerzést. E körülmény folytán kádertöbblet mutatkozik azokon a munkahelyeken, amelyek betöltéséhez magasabb iskolai végzettség szükséges, és ezáltal megbomlottak bizonyos arányok, például a munka szerinti jövedelemelosztás arányai. Ebből természetesen mism vonhatunk le olyan következtetést, hogy nincs szükség a lakosság képzettebb rétegeire, csupán arról van szó, hogy bizonyos értelemben külterjesnek mondható az intelligencia képzése. Az extenzív oktatás és az „oklevéláradat” nemcsak a foglalkoztatottak struktúrájának aránytalanságához vezet, hanem ez a helyzet különféle elhajlásokat vált ki. Elég ha csak arra a tényre hívjuk fel a figyelmet, hogy a jó munkafeltételek ellenére Crna Gorában ma kivételesen alacsony szintű a termelékenység. A helyzet tovább súlyosbodik a foglalkoztatás fokozódásával, a nem termelő munkahelyeken, ami csökkenti a termelőmunka értékét. Eközben számolni kell mindazokkal az akadályokkal, amelyek gátolják megfelelő intézkedések megtételét, és egyre nehezebb a konkrét környezetekben felismerni ezeket az akadályokat. A témakör másik megközelítése nem kevésbé fontos. Arra gondolunk, hogy az intelligencia milyen tevékenységet folytat és milyen szerepet játszik e környezet nemzeti keretei között. A tanácskozáson elhangzott bevezető szerint a Crna Gora-i értelmiségiek nem tartanak elég szoros kapcsolatot a munkásosztállyal a munkakultúra fokozása érdekében. Nem sikerült felkutatni azokat a kedvezőbb szervezési formákat, amelyek hozzájárulhatnának a termelőmunka hatékonyságának növeléséhez. Az oktatás célszerűsége és a képességek egészséges versenye helyett az értelmiség az oklevél fetisizálódását pártolja, ragaszkodik privilégiumaihoz. Az értelmiségieknek a társult munkában alkalmazott rétege előnyös helyzetben van, de ez csak akkor érvényesül, ha az értelmiségiek a munkásosztály előrehaladására fordítják tudásukat, illetve ha elfogadható programokat alakítanak ki, amelyek végrehajtásáért lehet és kell is küzdeni. Azok azonban, akik tudásukat csak arra használják fel, hogy megtartsák pozícióikat és technokrata jogbitorlást gyakorolnak a termelésben is, valójában hatalmukat arra használják, hogy bérmunkás viszonyban tartsák a dolgozókat. A tanácskozáson elhangzott értékelések szerint a marxizmus tág teret nyújt az értelmiség tevékenységének minden válfajához. A tudósok azonban még mindig vitát folytatnak bizonyos lényeges körülményekről a nemzeti kérdéssel, illetve a crnagorai nép történelmi múltjának tanulmányozásával kapcsolatban. Az ilyen vagy olyan módon túlzásokba menő értelmiségi csoportok azonban a kérdéskör tudományos megközelítésének szükségességét hangoztatják. És ez olyan szófacsaró huzavona, amelynek éppen a tudomány látja a kárát. (Borba) 1983. július 26., kedd