Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)

1983-07-26 / 203. szám

Í1 IVLÖVELŐDÉS MAGYAR SZÓ Hűsölő rádióhullámok Nyári műsorváltozások az újvidéki Rádióban Képzeljük el a hangközvetítő hullámokat, amelyek a nyári hó­napokban nem hordozzák hátukon a beszédműsorok súlyos terhét, hanem szökellő zenehullámokkal a hónuk al­at­t vidáman kígyóznak a megritkult éterben. Így próbáltam, laikusan, képsze­rűvé lényegíteni JUHÁSZ Vladi­­szlavnak, az Újvidéki Rádió fő­igazgatójának a nyári műsortervet jellemző szavait­. A rádiózásnak az ún. első műsoros típusában a fiataloknak és a gyermekeknek szánt adásaink zömét a tanévzárással egyidejűleg megszüntetjük, vagy legalábbis ismétlésekhez folyamodunk. Fi­gyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy hallgatóink zöme nya­ral és általában lazít. Ilyenkor be­­szédm­űsorainkkal nem tudjuk naphosszat a rádióhoz kötni őket. A zenéhez folyamodunk. Itt van­nak továbbá a nyár sajátosságai is. Ami ismert: nálunk ez az in­tenzív mezőgazdasági munkála­tok, a terménybetakarítás ideje, ami új: hazánkban ezen a nyáron rendkívül élénk a társadalmi-po­litikai tevékenység, ami minden­képpen lényegesen befolyásolja műsoraink arculatát. Ha a beszédműsorok tartamát egyelő­re nem is tudjuk számot­tevően csökkenteni, tartalmukon annál inkább változtathatunk. Elő­térbe kerülnek az idegenforgal­mi témák, amelyek már-már a közönségszolgálat szerepét­­ töltik be, mert behatóan tájékoztatnak az üdülési feltételekről, a nyaralók férőhelyeiről, valamint ellátási helyzetükről. A szendvicsműsorok átka Juhasz Vladiszlav elmondja, hogy jelenleg a legtöbb adásidővel a külön hullámon működő szerb­­horvát nyelvű szerkesztőség ren­delkezik, napi több mint 19 órát sugároz. Utánuk 18 órával a ma­gyar nyelvű adások következnek. A szlovák és a román szerkesztő­ségek sugárzási időtartama napi 4 óra, a ruszinoké 3. Minden nemze­tiségi nyelvű szerkesztőségnek az a vágyálma, hogy folyamatosan, legalább fél nap erejéig, kapcso­latban maradjon a hallgatóival. A valóság viszont az, hogy e célból gyakran forgatnunk kell a vevő­­készülék állomáskeresőjének a gombját. A magyar nyelvű műso­rok pl. nyolc ó­ra után átköltöz­nek az URH-ra, majd ismét a kö­zéphullámra. Szendvicsként szorul be két más nyelvű műsor közé egy-egy ruszin nyelvű adás, de ez a sorsa a szlovák és román nyelvű műsoroknak is. Ezeket az adási egységeket igyekszünk a Rádió­ban testesebbé tenni a már emlí­tett „maradjunk egy hullámhosz­­szon” elv alapján. A gazdaság­­szilárdítás anyagi megszorításai miatt a következő tervidőszakra halasztottak a szlovák, a román és a ruszin nyelvű adások műsoride­jének néhány órás bővítését. A helyi adóktól kapott információk A gomba módra elszaporodott községi adók egész sor friss tájé­koztatással járulnak hozzá a tarto­mányi adóállomás informatív ere­jéhez. A szerbhorvát és a magyar nyelvű tudósításokban mennyi­ségi vonatkozásban érthetően a Szabadikai Rádió jár az élen. Bácstopolya, Kovin, Titoverbász, Kula, Zom­bor és Temerin járul még jelentősen hozzá a nemzeti­ségi műsorok nyelvi és tartalmi sokrétűségéhez. A nemzetiségi műsorokban, ép­pen az említett szűkre szabott időkeretek miatt, csak elvétve ta­lálhatók lényegi változások. Ezen a helyen akár a híres Remerque­­regény címének a parafrázisával is élhetnénk — nyugalom, a helyzet változatlan —, ha a magyar mű­sorok között nem ötlene szembe a már korábban bevezetett, film- és színházművészetre szakosított Ri­valda és a komoly­zenei Évszáza­dok zenéje c. műsor. A legmerészebb újítás: Idén, június 27-én, a szerbhor­­vát műsorok fiatal és ambiciózus szerkesztősége merészen újított. Minden péntekig naponta válta­koznak a közérdekű témakörök, és velük együtt váltják egymást a műsorvezetők és a zenei szerkesz­tők. A műsorok tárgya az idegen­forgalom és a hozzá tartozó hasz­nos információk sokasága, utána következnek az egészségügyi taná­csok, a sport, az üdülés, az üzemi látogatások. A munkahelyi közér­zet érzékeltetését és a munkakö­zösség belső láttatását tűzte ki cél­jául ez a műsor. Itt van továbbá a nagy nevű, de már feledésbe merült személyiségek felkutatása, az ismert foglalkozások érdekes szemszögből való megvilágítása. A stúdióba a vizsgált témában jár­tas szaktekintélyeket ültetnek be, és egy plusz mikrofont, ame­ly a telefonhívások révén (napi 80—100 hívás!) a hallgatókat vonja be a rádiózás munkájába. Kapcsolatteremtő műsor ez a javából és az új sütetű műsorve­zetőiknek bizonyítaniuk kell, hogy tudnak úszni az esetlegességek mélyvizében. Eközben óránként híreket közvetítenek, és természe­tesen zenét, mérhetetlen mennyi­ségben. Ha egy-két számot fanya­logva is hallgatunk — pop-száma­ikkal előnyben vannak a tizenéve­sek —, kettő után a harmadik örökzöld mivoltával telitalálat lesz. Ezt bizonygatja Radmilo BUB­A­­TOVIC főszerkesztő-helyettes, 11.32-kor angol, német és olasz nyelven híreket és közérdekű in­formációkat közölnek a határát­kelőhelyek és a főútvonalak for­galmáról, a pénz- és benzinbom­­­váltás lehetőségeiről, a tengervíz hőmérsékletéről... E szerkesztőségnek a szerbhor­vát nyelvből eredő helyzeti előnye szinte behozhatatlan. 10 és 9 óra között egyenese­n bekapcsolódik a köztársasági rádióállomások vala­melyik, aznap időszerű műsorába a nap legfőbb eseményéről. Ezek­ben a napokban a jubiláló film­fesztivál színhelye, Pula, két fesz­tivál­­város, Dubrovnik és Split, valamint Zadar és Eszék szerepelt egyenes adásban, ez utóbbiak mű­emlékvédelmi vonatkozásban. ALADICS János Juhász Vladiszlav Az átképzés sisak­­példája A sisaki Norbert Weber Szakirá­nyú Oktatási Központ a szó szoros értelmében a termelő és a szellemi munka egyesítőjévé vált. Az isko­la géplakatosokat, fémmarósokat, hegesztőket, villanyszerelőket ké­pez. Az elmúlt tanévben 1000 ren­des tanulója volt. Nemrégiben az iskolaközpontban bevezettek még egy újítást, ami az oktatás további tökéletesítését tük­rözi. Az oktatásügyi önigazgatási érdekközösség nélkül először írtak alá önigazgatási megegyezést a si­saki vasművekkel és a kőolaj-fino­mítóval a hiányszakmák káderei­nek pótlólagos képzéséről. A fino­mító szükségleteinek kielégítésére 60 dolgozó folytatja itt tanulmá­nyait; a fémmunkásokat vegyé­szekké képzik át, az ötödik foko­zaton finommechanikusokat képez­nek, a vasmű számára pedig több hegesztőt. Ezenkívül önigazgatási megegye­zést írtak alá a foglalkoztatásügyi érdekközösséggel, valamint a fém- és villamosipari oktatási önigazga­tási érdekközösséggel, így a mun­kanélküliek közül 60 személyt a hengerművek számára képeznek ki, 30-at az öntödének és 15 személyt hegesztői munkakör betöltésére. Számukra már biztosítottak mun­kahelyet. Az idén több mint 600 felnőtt folytatja tanulmányait az iskolában. (Tanjug) NYELVMŰVELÉS »»Vert« pénz, »»emeletközi« szerkezet A tükörfordítás nálunk már klasszikussá vált példája a vakegér (a slepi miš fordítása, helyesen denevér). Tükörfordításból ered a villanymelegítő (helyesen: hősugárzó), a fehérkávé (tejeskávé), a fekete kenyér (helyesen barna kenyér), és sorolhatnánk tovább. És tükörfordítás a vert pénz; ezzel a kifejezéssel is találko­zunk időnként, még a sajtóban is. A múltkoriban például több íz­ben olvashattuk az ATV-műsor hátlapján a jókora betűkkel sze­dett hirdetést, hogy egy nemzetközi sportrendezvény alkalmából „vert ezüst pénzt” bocsátanak forgalomba. Legutóbb napilapunk július 23-i számának 5. oldalán, a Bevonják az aprópénzt c. jelen­tésben fordult elő (öt ízben is). A vert pénz a kovani novae tükörfordítása, sem a köznyelvben, sem a szaknyelvben nem használatos. Mindkettő érme, pénzérme szóval jelöli a fogalmat (az említett cikkben ez a szó is előfordult, de csak szerényen, megbújva, pedig csak ez a helyes). -o-Az emeletközi szerkezet bonyolult, testes kifejezés a mediusprat­­­a konstrukcija tükörfordítása. Időnként megjelenik, ugyancsak nagybetűs hirdetésekben, egy bácskai kombinát termékét népsze­rűsítve. A Magyar Szó idei újévi számában, egy palicsi tudósí­tásban pedig azt olvashattuk, hogy egy elhanyagolt középületnek „az emeletközi mennyezete leszakadt, újjá kell építeni”. Teljesen fölösleges ez a nehézkes körülírás, hiszen nyelvünknek van rá sokkal,tömörebb szava: a födém. (Födém: az épületet vízszinte­sen tagoló, az emeleteket egymástól elválasztó tartószerkezet, amely egy belső helyiségnek mennyezete, a fölötte levőnek padlója” — ÉrtSz.) KOVÁCS József SZLAVÓNBRÓD Sok ötlet, kevés pénz A művelődési érdekközösség ötvenmilliója kevés a tervek teljesítéséhez . A Djuro Djaković munkaszervezet sikeres művelődési tevékenysége A tervek és a lehetőségek kö­zött egyensúlyozva Szlavónbród művelődési élete nem tudja kielé­gíteni a gazdag hagyományokkal rendelkező környezet művelődési igényeit. — Lényeges eltérés van a terve­ink és anyagi lehetőségeink között — mondja Josip DOKUZOVIC, a művelődési érdekközösség titkára. — Már 1979 végén csökkenteni kellett a közös fogyasztást, nem tudtak fedezni az előirányzott programok költségeit. Egyelőre azonban még mindig igyekszünk lépést tartani az igényekkel és ele­jét venni a pangásnak. Szem előtt tartjuk a művelődéspolitika célja­it, és szűkebb kereteink között is igyekezünk teljesíteni terveinket. Ez részben sikerül is, ezt állapí­tottuk meg a Szocialista Szövetség minapi értekezletén, ahol műked­velő együtteseink, művelődési egyesületeink, könyvtáraink, mú­zeumaink, képtáraink tevékenysé­gét, valamint a színművészeti, ze­nei, képzőművészeti rendezvénye­ket és ünnepségeink, rendezvénye­ink tartalmát, kiadói tevékenysé­günket, művelődési és forradalmi hagyományaink ápolását mértük fel.­­ Nyolc művelődési intézmé­nyünkben 55 foglalkoztatott ügy­ködik ezeknek a tevékenységek­nek a megszervezésén és több mint 2000 műkedvelő vesz részt abban a munkában, amelynek a költségeit az érdekközösségben be­folyó 50 millió dinárból kell fe­deznünk. A művelődési intézményekben foglalkoztatottak személyi jöve­delme negyedével kevesebb, mint a község gazdaságában foglalkoz­tatott dolgozók jövedelme. Hatvan százalékkal több pénzre lenne szükségünk ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítsük az igénye­ket, illetve kívánságaink is helyet kapjanak pénzügyi és munkater­­veinkben, ha pedig figyelembe vesszük a művelődési egyesületek és a műkedvelő együttesek igé­nyeit, akkor még tízmillió dinárt kellene szánnunk munkájukra. Krešimir SIMIC és Ivan JELIĆ, a munkásmozgalmi múzeum cus­­tosai nem méltatlankodnak a sze­mélyi jövedelmi eszközök korláto­zása miatt, noha a többi társult­­munka-szervezet dolgozóihoz vi­szonyítva hátrányos helyzetben vannak, de nekik is az a vélemé­nyük, hogy egy kicsit többet kelle­ne juttatni erre a tevékenységre. Véleményünk szerint a gazdasági stabilizáció feltételei között is vol­na erre lehetőség, és a társult munka általában megértést tanúsí­tott, amikor a múzeum valamilyen támogatást kért, ez pedig az utób­bi időben egyre gyakrabban elő­fordul. Véleményük szerint az egy­féle ideiglenes közvetlen munka­csere. __ A Száva menti múzeumban is igyekeznek tartani a színvonalat, de a múzeum dolgozóinak vélemé­nye szerint állandóan bővül az ér­dekközösség eszközeit felhasználók száma és a részérdekek folytán csökken a művelődésre szánt pénz hatékonysága. A dilettantizmus ve­szélye mellett ez a gyakorlat azzal fenyeget, hogy az intézmények nem tudják kihasználni káderpotenciál­jukat, mert csak rövid lélegzetű akciókat tervezhetnek Ivan MIŠ­­KOV, Zvonimir TOLDI és Vera VUKELIC elmondta, hogy ebben az 50 éves intézményben 11 neves szakember dolgozik, de a rendelke­zésükre álló pénzből csak a prog­ram egy kis hányadát tudják telje­síteni. Szó sem lehet komolyabb kutatási vállalkozásokról, ásatások­ról, a romos épületek helyreállítá­sáról, mert mindössze 4,5 millió dinárjuk van, ennyiből pedig nem futja sokra. A Djura Djakovic összetett Tár­­sultmunka-szervezet a művelődés­re szánt eszközök híján saját mű­velődési érdekközösséget létesített, amely megalakulása után azonnal több akciót kezdeményezett az üzemekben. Tervét természetesen a községi művelődési érdekközösség, valamint a szlavónbródi hivatásos művelődési intézmények segítségé­vel váltja valóra. (Vjesnik) TITOGRAD Miben marad le a tudomány? Tanácskozás az értelmiségi szerepéről Titogradban nemrég tudomá­nyos össze­jö­vételit tartottak az ér­telmiség jelenlegi helyzetéről és szerepéről. Számos értékelés hangzott el az intelligencia ki­alakulásával és a Crna Gora-i társadalom fejlődésének általa való befolyásával kapcsolatosan az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján. A téma két szempontból érde­kes. Elsősorban figyelemre­ méltó, hogy az iskolarendszer jóvoltá­ból az utóbbi három évtized alatt Crna Gorában több min­t hétsze­resére növekedett az értelmiségi­ek száma. Ezenfelül a tanácsko­záson igen élénk vita folyt az alkotó értelmiségiek szerepére vonatkozó egyértelmű álláspon­tok kialakítása érdekében. Az értelmiségiek számának nö­vekedése arra figyelmeztet, hogy jelentős változások játszódtak le a Crna Gora-i társadalom szociá­lis összetételében. Jelentősen meg­növekedett a főiskolai, egyetemi és középiskolai képzettségűek szá­ma, és ez nagy nyomást gyako­rol a foglalkoztatásra: „többlet” mutatkozik értelmiségiekből, egy­re többen értelmezik öncélú fo­lyamatnak a tudásszerzést. E kö­rülmény folytán kád­ertöbblet mu­tatkozik azokon a munkahelye­ken, amelyek betöltéséhez maga­sabb iskolai végzettség szükséges, és ezáltal megbomlottak bizonyos arányok, például a munka sze­rinti jövedelemelosztás arányai. Ebből természetesen mism von­hatunk le olyan következtetést, hogy nincs szükség a lakosság képzettebb rétegeire, csupán ar­ról van szó, hogy bizonyos érte­lemben külterjesnek mondható az intelligencia képzése. Az exten­­zív oktatás és az „oklevéláradat” nemcsak a foglalkoztatottak struktúrájának aránytalanságá­hoz vezet, hanem ez a helyzet kü­lönféle elhajlásokat vált ki. Elég ha csak arra a tényre hívjuk fel a figyelmet, hogy a jó mun­kafeltételek ellenére Crna Gorá­ban ma kivételesen alacsony szintű a termelékenység. A hely­zet tovább súlyosbodik a foglal­koztatás fokozódásával, a nem termelő munkahelyeken, ami csökkenti a termelőmunka érté­két. Eközben számolni kell mind­azokkal az akadályokkal, ame­lyek gátolják megfelelő intézke­dések megtételét, és egyre ne­hezebb a konkrét környezetekben felismerni ezeket az akadályokat. A témakör másik megközelíté­se nem kevésbé fontos. Arra gondolunk, hogy az intelligencia milyen tevékenységet folytat és milyen szerepet játszik e kör­nyezet nemzeti keretei között. A tanácskozáson elhangzott beveze­tő szerint a Crna Gora-i értelmi­ségiek nem tartanak elég szoros kapcsolatot a munkásosztállyal a munkakultúra fokozása érdeké­ben. Nem sikerült felkutatni azo­kat a kedvezőbb szervezési for­mákat, amelyek hozzájárulhatná­nak a termelőmunka hatékony­ságának növeléséhez. Az oktatás célszerűsége és a képességek egészséges versenye helyett az ér­telmiség az oklevél fetisizálódá­­sát pártolja, ragaszkodik privilé­giumaihoz. Az értelmiségieknek a társult munkában alkalmazott rétege előnyös helyzetben van, de ez csak akkor érvényesül, ha az ér­telmiségiek a munkásosztály elő­rehaladására fordítják tudásukat, illetve ha elfogadható programo­kat alakítanak ki, amelyek vég­rehajtásáért lehet és kell is küz­deni. Azok azonban, akik tudá­sukat csak arra használják fel, hogy megtartsák pozícióikat és technokrata jogbitorlást gyakorol­nak a termelésben is, valójában hatalmukat arra használják, hogy bérmunkás viszonyban tartsák a dolgozókat. A tanácskozáson elhangzott ér­tékelések szerint a marxizmus tág teret nyújt az értelmiség te­vékenységének minden válfajá­hoz. A tudósok azonban még mindig vitát folytatnak bizonyos lényeges körülményekről a nem­zeti kérdéssel, illetve a crnagorai nép történelmi múltjának tanul­mányozásával kapcsolatban. Az ilyen vagy olyan módon túlzá­sokba menő értelmiségi csopor­tok azonban a kérdéskör tudo­mányos megközelítésének szüksé­gességét hangoztatják. És ez olyan szófacsaró huzavona, amelynek éppen a tudomány látja a kárát. (Borba) 1983. július 26., kedd

Next