Magyar Szó, 1983. december (40. évfolyam, 344-359. szám)

1983-12-16 / 344. szám

B­ I Demokratikus kapcsolatokért­ ­. A JKSZ üzenete a Spanyol KP kongresszusához Miren Kučan, a JKSZ Elnök­ségének tagja tolmácsolta a jugo­szláv kommunistáknak a Spanyol KP XI. kongresszusa részvevői­hez intézett üzenetét, amely sze­rint a JKP és a Spanyol KF kapcsolatainak hagyományos jel­lemzője a többéves barátság, a közeli kapcsolat, a fejlett és tar­talmas elvtársi együttműködés. A jugoszláv kommunisták figyelem­mel és érdeklődéssel követik a spanyol kommunisták tevékeny­ségét, s jól ismert előttük, milyen jelentős­ a hozzájárulásuk Spanyol­­ország valamennyi demokratikus és haladó erőinek erőfeszítéseihez, hogy megindítsák a haladó társa­dalmi-gazdasági és politikai vál­tozásokat. Az üzenet hangsúlyozta, a JKSZ abból a meggyőződésből indul ki, hogy a szocializmus vi­lágfolyamattá vált, a szocializ­musért vívott harcot fejlesztése­ladás és szocializmus eszméjénél, következetes és alkotói érvényesí­téséért vívott küzdelem sikeréhez. Miután az üzenet megállapítot­ta, hogy a nemzetközi kapcsola­tok súlyos válságba jutottak, s ennek közvetlen következménye a nagyhatalmak, a tömbök foko­zott konfrontálódása, katonai erő alkalmazása, a szuverén országok belügye­ibe való beavatkozás és a nyomás más formája. Rámuta­tott, hogy a haladó és demokrati­kus erőknek még nagyobb szere­pet kell vállalniuk a tömbökre való felosztottság és politika fel­számolása ellen. Az üzenet kidomborította, hogy a szocialista és el nem kötelezett Jugoszlávia következetes marad Tito elvtársnak, az elnemkötele­­zettség mozgalma és politikája egyik megalapítójának nagy mű­véhez és örökségéhez. Leszögezte, hogy , az elnemkötelezettség az idegen dominanciával, kizsákmá­nyolással, a világnak tömbökre való felosztásával szembeni tör­ténelmi alternatíva. Végezetül előtérbe helyezte, hogy Jugoszlávia négy évtizede halad a szocialista­ fejlődés sajá­tos útján, amelyen sikereket ért el, ám nehézségek is felmerültek. (Tanjug) i " --------------­ *H183**fecember 16., péntek MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA-------­ Általános vita a Spanyol KP kongresszusán Az egység a párt egyetlen gyógyszere, amely felépítheti betegségéből — mondta a Spa­nyol KP kongresszusán tegnap megkezdődött általános vita első felszólalója. A többi felszólaló megállapításaiból azonban le­szűrhető hogy a párt egységé­nek helyreállításáig igen rögös út vezet, annál inkább, mert a spanyol kommunisták — mint ismeretes — két táborra szakad­tak. Az érdemi kérdésekben meg­nyilvánuló különbségek akadá­lyozzák, hogy a XI. kongresszus kidolgozhassa a programkiált­­vá­nyt. Erre valószínűleg csak a következő kongresszus lesz al­kalmas, amint azt Gerardo Igle­­sias, a párt főtitkára személye­sen javasolta. Nagy érdeklődéssel várják Carrillo felszólalását. (Tanking) nek gazdagsága jellemzi. Az üze­net előtérbe helyezte, hogy a szocializmusnak mint világfolya­matnak a további sikeres fejlesz­tésében döntő előfeltétel a haladó és demokratikus mozgalmak közötti igazi demokratikus kap­csolat kialakítása és mélyítése A szuverenitás, a függetlenség, аг önállóság, az egyenrangúság, a be nem avatkozás elve, a szabad vé­leménynyilvánítás, a kölcsönös méltányolás, az idegen modellek álláspontok és érdekek rákénysze­­rítésének mellőzése pótolhatatlan alapul szolgál e kapcsolatok bőví­téséhez, s ezzel a béke, előreha­ BERLIAGUEN BÉKEMISSZIÓJA TOVÁBBRA IS BORÚLÁTÓ Az Olasz EP főtitkára Bukarestből és Berlinből való haza­térte után közölte, hogy még mindig nincsenek meg a fel­tételek a keretű nyugati párbeszéd újrafelvételére . A ju­goszláv vezetőkkel az esetleges újabb kezdeményezésekről tárgyal majd (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, december 15. Az olasz hírközlő szervek ez al­­kalommal is nagy teret szenteltek Enrico Berlinguer kommunista pártvezető bukaresti és berlini út­jának, illetve ottani tanácskozá­sainak. Útjára számos különtudó­sító kísérte el, a RAI mindkét csa­tornája küldött újságírót. Ilyen­formán a közvélemény napról nap­ra részletekbe menő aprólékosság­gal értesült Berlinguer békemisz­­sziója első szakaszának állomásai­ról. Tegnapi hazaérkeztekor a Leo­nardo da Vinci római repülőtéren helyi és külföldi újságírók töme­ge várta, úgyhogy a főtitkárnak a magas rangú vendégek számára fenntartott díszteremben nyomban sajtókonferenciát kellett tartania. — Ezek után is pesszimista ma­radok — mondta velősen, majd hozzátette: — Korábban is tudtuk, hogy a román vezetők a rakéták és a béke kérdésében a miénkhez hasonló nézetet vallanak, Buka­restben folytatott megbeszéléseink során erről újból meggyőződhet­tünk. Ami az NDK vezetőit illeti, kifejtették álláspontjukat, amely még mindig meglehetősen távol áll a miénktől, ám mi is szabadon és részletesen körvonalazhattuk a miénket, s azt figyelmesen meg­hallgatták. Bizonyos vonatkozá­sokban megértést tanúsítottak elő­térbe helyezett gondolataink iránt Dióhéjban így foglalható össze Berlinguer békemissziója első sza­kaszának lényege. A főtitkár nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy a második szakasz Belgrádban foly­tatódik, amikor is a jugoszláv ve­zetőkkel folytat eszmecserét. Alá­húzta, Jugoszláviában meg fogja ragadni az alkalmat, hogy tüzete­sen megvizsgálja az eddigi béke­­kezdeményezéseket, s megnézze, milyen lehetőség­­van esetleg újabbakat indítani. — A béke kérdése napjainkban minden eddiginél időszerűbb. Ahe­lyett, hogy megszilárdulna, mind távolabb kerülünk tőle — mondta Berlinguer megfogalmazva ezzel azt, miként látja a jelenlegi nem­zetközi helyzetet, a nagyhatalmai­ és a tömbök közötti konfrontáló­­dás fokozódását. Az Olasz KP főtitkára a terv szerint december 21-én érkezik Jugoszláviába. A karácsonyi és új­évi ünnepek után Moszkvába re­pül, hogy — Rómában ezt szinte biztosra veszik — találkozzon Andropovval, akinek egészségi ál­lapotáról még mindig nem lehet bizonyossággal határozottat tudni. Miodrag PASKUCs A béke oszthatatlan (Folytatás az 1. oldalról) » A kérdésre, hogy a kis országok hatékony szerepet vállalhatnak-e a nemzetközi eseményekben, Moj­szov azt válaszolta, hogy igen, sőt vállalniuk kell, mert a béke oszt­hatatlan, nagy a kölcsönös függő­ség, és minden problémát egyen­rangú dialógus és együttműködés útján lehet csak megoldani, és ehhez a kis országokra is szükség van. Európában ma például a ki­csi és közepes országok földrajzi és politikai helyzetük különböző­sége ellenére sokat tehetnek a hel­sinki záróokmányba foglalt elvek érvényesítéséért. A jószomszédi kapcsolatokért Jugoszlávia békés jószomszédi politikát folytat, és legtöbb szom­szédjával kitűnő baráti kapcsola­tai vannak. A nehézségeket a kölcsönös megértés elvén igyek­szik megoldani. Az újságíró megkérdezte, hogy a kosovói zavargások hatással vol­­tak-e Jugoszlávia és Albánia kap­csolataira. „Kosovóban többé nin­csenek zavargások” — válaszolta Mojszov, majd hozzátette, hogy fokozódik a népfelszabadító hábo­rú vívmányainak ápolására irá­nyuló alkotómunka. Inkább úgy kellett volna kérdezni — vélte Mojszov —, hogy a beavatkozás politikája, amelyet Albánia foly­tat, hogyan hat a két ország kap­csolataira. Mojszov kiemelte, hogy az albán vezető körök politikája évek, sőt évtizedek óta akadá­lyozza a két ország kapcsolatainak rendes alakulását, amelyet a nép érdekei megkívánnának. Jugo­szláv részről több ízben javasol­ták, hogy a kapcsolatokat az­­ENSZ Alapokmánya és a jószom­szédság elve alapján rendezzék, de nem találtak megértésre. A nagyalbán törekvések és a belügye­­inkbe való beavatkozás továbbra is Albánia kül- és belpolitikájá­nak irányelve. Ilyen célokat Jugoszlávia nem fogadhat el, és nem engedhet meg, mert végső soron Albánia és az albán nép érdekeit sem szolgál­ják, még kevésbé a térség béké­jét. Az Albániával való kapcso­latok a reális keretekben folynak a kölcsönös érdek alapján. A francia rádiónak adott inter­júja végén külügyi titkárunk Francois Mitterrand elnök jugo­szláviai látogatásáról is nyilatko­zott. A két ország kapcsolatai már régóta sikeresen fejlődnek, de kü­lönösen az­ utóbbi két évben. A nagyfokú kölcsönös megértés és az intenzív dialógus jellemző rá­juk minden kétoldalú és nemzet­közi kérdésben. Mitterrand elnök­kel és munkatársaival­ való meg­beszéléseink jelentősen hozzájárul­nak a kapcsolatok és különösen a gazdasági együttműködés, vala­mint a nemzetközi téren való együttműködés fejlesztéséhez. Mit­terrand elnök látogatása a baráti kapcsolatok még eredményesebb korszakát fogja bevezetni — mondta Mojszov. (Tanjug) ENSZ-HATÁ­ROZAT Nemzetközi értekezletet hív­nak össze az atomenergiai együttműködésről A világszervezet Közgyűlése egyhangúlag úgy döntött, hogy 1986-ra nemzetközi értekezletet hív össze a békés atomenergiai együttműködésről. A konferencia napirendjéről, a procedúráról, a helyről és az időpontról a hetven ország képviselőjéből álló előké­szítő bizottság fog dönteni, amely­nek hazánk is tagja. Jugoszlávia egyébként már 1977 ben kezdeményezte egy effajta ér­­tekezlet összehívását. Az ENSZ- közgyűlés ülésszaka három évvel később az idei évre hívta össze, de nem kerülhetett sor rá, mert nem sikerült nézetazonosságra jutni a napirend és a döntéshozatal kér­déseiben. Darko Šilović jugoszláv delegá­tus sürgette a nukleáris energia­­értekezlet összehívását és előtérbe helyezte, hogy a konferenciának a következő kérdésekre kellene vá­laszt adnia: A nukleáris technoló­gia zavartalan átvitele egyenrangú alapokon és a most érvényes mo­nopol és hátrányos megkülönböz­tető állapotok felszámolása. (Tanjug) IRAK----IRÁN Sikertelen békéltetési kísérlet Az ENSZ-főtitkárnak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elérnie az ellenségeskedés meg­szüntetését Irak és Irán között, sem beleegyezést kapnia, hogy ENSZ-megfigyelők csoportját küld­hesse a hadszíntérre. Tájékoztatva a Biztonsági Ta­nácsot sikertelen próbálkozásairól. Perez de Cuellar elmondta, hogy az iszlám országok januárban Ca­sablancában sorra kerülő csúcsér­tekezletétől elvárja, hogy lehetővé tegyék számára a közvetlen tár­gyalásokat a két hadban álló fél legmagasabb rangú képviselőivel az ellenségeskedés megszüntetését megkönnyítő lépésekről. (Tanjug) Jószomszédi viszonyra törekszünk A JSZSZK Képviselőháza külpolitikai bizottságának ülése Anton Vratuša elnökletével teg­nap ülést tartott, a JSZSZK Kép­­viselőházának külpolitikai bizott­sága, és megvitatott hazánk nem­zetközi tevékenységének keretébe tartozó több kérdést. A testület tagjai elfogadták a JSZSZK kép­viselőházi delegációjának a közel­múltban Vojo Srzentjc vezetésé­vel Dániában tett látogatásáról szóló jelentést. A bizottság tartalmas vitát folytatott Jugoszlávia és szom­szédainak kapcsolatairól, össz­hangban a gyakorlattal, hogy bizonyos időközönként minden szomszédunkkal való kapcsolatun­kat külön-külön napirendre tűzi, tegnap a testület áttekintette a jugoszláv—görög, a jugoszláv— bolgár és a jugoszláv—albán vi­szonyt. Hangsúlyozták, hogy Jugo­szláviának tartós érdeke jószom­szédi viszonyt ápolni valamennyi országgal és élni minden lehető­séggel, ami­­ e cél megvalósításá­hoz hozzájárulhat. Ez a készsé­günk jelentős hozzájárulás az általános együttműködéshez a bal­káni, az európai és a világbéke megszilárdításához és a stabilitás­hoz. Milka Planincnak, az SZVT elnökének közelmúltbeli baráti látogatása tükrében értékelve a jugoszláv—görög kapcsolatokat, a bizottság tagjai különösen kedve­zőnek ítélték meg azt a konstruk­tív hozzáállást, amelyet a két fél tanúsított, amikor megvitatta az általános és külön együttműködés különféle formáit. Támogatták a partnerek készségét, hogy közösen oldják meg azokat a kérdéseket, amelyek viszonylatában még né­zetkülönbségek mutatkoznak, to­vábbá, hogy előmozdítják a szer­teágazó és kölcsönösen hasznos együttműködést. A bizottság tag­jai megelégedéssel konstatálták, hogy a két ország azonos nézetet vall a békeharc és a balkáni tér­ség szilárdsága, nemkülönben az európai és a világbéke kérdésé­ben, mert ez egyik előfeltétele a jószomszédi kapcsolatok fejleszté­sének. ч Megvitatták a jugoszláv—bolgár kapcsolatokat is éspedig annak a hangsúlyozott jugoszláv óhajnak a tükrében, hogy valamennyi szomszédjával jó viszonyra törek­szik. Rámutatva a két ország együttműködésében mutatkozó pozitív irányzatokra, különös te­kintettel a gazdaságira, felhívták a figyelmet a bolgár sajtóban közölt írásokra. Ezzel kapcsolat­ban megállapították, hogy folyta­tódik a nagybolgár pretenziók irányzata és a Nagybulgáriáról vallott San Stefanó-i álom. A macedón nemzet létezésének taga­dása és bolgárnak tekintése — hangsúlyozták a küldöttek — semmiként sem járulhat hozzá a két ország együttműködésének elő­mozdításához. Az albán kormány folytatja jugoszlávellenes politikáját, támo­gatja az irredenta erőket, területi igényei vannak hazánkkal szem­ben, s beavatkozik belügyeinkbe — állapították meg a bizottság tagjai. Anton Vratuša beszédében em­lékezett meg az emberi jogok nap­járól. Jugoszlávia nemcsak hogy síkraszáll az Emberi Jogok Egye­temes Nyilatkozatában foglaltak érvényesüléséért hanem politiká­jával a legmélyebb emberi tartal­makkal igyekszik gazdagítani azt, olyan világ megteremtéséért küzd, amely mindinkább az egyenjogú népek, emberek é­s szubjektumok demokratikusabb közössége lenne. (Tanjug) Ágyútűz és diplomáciai akciók (Folytatás az 1. oldalról) újítják a hadműveletet. Szíria eré­­lyesen elvetette annak lehetőségét, hogy Arafat osztagai szárazföldön Szíria területén át távozzanak, ha a tengeren át nem evakuálhatják őket. Mindem lett valóban súlyos és bizonytalan Arafat Tripoldban be­kerített erőinek sorsa. Iráni figyelmeztetés Teherán figyelmeztette a világ­­szervezetet, hogy az USA libanoni jelenléte miatt ,,a libanoni muzul­mán tömegek” további megtorló intézkedéseket foganatosíthatnak az amerikai katonák ellen. A figyelmeztetést az ENSZ-köz­­gyűlésben Irán képviselője ismer­tette. Azzal vádolta az Egyesült Államokat és Franciaországot, hogy felelősek Libanonban a kato­nai helyzet elmérgesedéséért. El­vetette, hogy Iránt bármilyen fe­lelősség terheli a kuvaiti bomba­­merényletekért. Nem említette meg, ki a felelős a múlt hónap­ban Bejrútban az amerikai csapa­tok elleni támadásért, amelyben életét vesztette 240 tengerészgyalo­gos. Amerikai állítás szerint a Szí­riai csapatok ellenőrzése alatt ál­ló Bekaa völgyében az iráni for­radalmi gárda egy osztaga állomá­sozik, s azzal gyanúsítják, hogy részt vesz a keresztény milíciái­ és a libanoni hadsereg elleni harc­ban. Irán képviselője nem válaszolt e vádakra. Annak a véleményének adott hangot, hogy a mostani bej­rúti kormány „elveszítette legiti­mitását, miután megállapodást írt alá Izraellel”. Libanon küldötte élesen válaszolt e vádra. Az iráni képviselő Amerika libanoni jelen­létét összefüggésbe hozta a Szov­jetunió afganisztáni katonai jelen­létével. Nem véletlenül, ezzel egyidejű­leg Irán ENSZ-missziója közle­ményt adott ki, amely szerint je­lenleg Iránban 1 700 000 afganisz­táni menekült van, s azzal vádol­ta Moszkvát és Kabult, hogy az elégedetlen afganisztániakat ban­ditáknak és bűnözőknek tünteti fel. A közlemény megemlítette azt is, hogy az utóbbi egy év alatt több mint 1,5 ezer „iraki muzul­mán” kért menedékjogot Iránban. Az iráni parlament elnöke is el­vetette a vádat, hogy hazájának köze van a kuvaiti bombamerény­lethez. Hozzáfűzte, hogy Irán nem bocsátkozik ilyen kalandba. Kik a bejrúti és a kuvaiti merénylők ? Egyre alaposabb a gyanú, hogy kik követték el az öngyilkos merénylete­ket az amerikai tengerészgyalogosok francia idegenlégiósok ellen október 23-án Bejrútban, továbbá a minap a kuvaiti terrortámadást, amelyhez­­szín­­tén robbanóanyaggal megrakott teher­autót használtak fel. Mind gyakrabban említik e merényletekkel kapcsolatban Baalbek libanoni várost, amelynek romjai között rejtőznek a Hussein Mosavi vezette síiták. A Baalbekben székelő iszlám Ama­ radikális frakció valamivel több mint egy éve alakult. Először tavaly június­ban hallatott magáról, amikor az iz­raeli hadsereg eljutott Nyugat-Bejrel alá. Abban az időben ülésezett az Ama! (Remény), s szót kért az ifjú Hussein Mosavi, s azzal vádolta a párt főtitkárát, hogy árulást követett el mert tagja lett a nemzetmentő bizott­ságnak, s késznek mutatkozott tár­gyalni a falangistákkal. A párt kizárta soraiból Mosavit s e néhány száz hí­vével együtt Bejrútból átköltözött Baalbekbe, ahol egykor számtan szakos tanárként élt. A libanoni nemzeti megbéké­lési értekezletet hétfőn Ge­nfben kellene folytatni. Az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó ér­tékelése szerint e megbeszélést csak néhány hét múlva folytat­ják. Az sem biztos, hogy Liba­non vezetői Genfben ülnek tár­gyalóasztalhoz. Emlegetik annak lehetőségét, hogy biztonsági okokból az értekezlet áthelyezi székhelyét, ha ehhez hozzájárul minden érdekelt fél. Az értekezlet első részét októ­ber 31-e és november 4-e között tartották meg Genfben. A pár­beszédet félbeszakították, hogy Gemavel elnök látogatást tehes­sen több nyugati és európai or­szágban. (Tanjug) E városban maga köré gyűjtött nagy­számú fiatalt, akik munka nélkül ma­radtak, mert Izrael zárolta a mezőgaz­dasági termékek piacát és elzárta a kábítószer-kereskedelem útját. Egy hónappal később Mosavi és hí­vei nagy erősítést kaptak Iránból. Kho­meini főpap ugyanis 400 gárdistát kül­dött Libanonba ,.Jeruzsálem felszabadí­tására”. A­­gárdisták kiképezték liba­noni híveiket. A kiképzés alatt nyil­vánvalóan elsajátították a bombame­rényletek tudományát. Az, hogy az Iszlám Szent Háború vállalta a felelősséget a bejrúti és a kuvaiti merényletekért, bizonyítja a korábbi feltételezést, hogy Hussein Mo­savi és hívei nincsenek egyedül, élve­zik bizonyos országok hathatós támo­gatását. (Taujug, АГј

Next