Magyar Szó, 1984. április (41. évfolyam, 105-119. szám)

1984-04-16 / 105. szám

1984. április 16., hétf. A szlovén tengerpart v­árja a vendégeket A szlovéniai tengerparton úgyszólván minden szálloda megnyi­totta ajtaját a turisták előtt. A napos és melegebb idő, a 20 fok kö­rüli hőmérséklet csalogatja a vendégeket, legtöbben Olaszországból, Ausztriából és az NSZK-ból érkeztek a tengerpartnak erre a részé­re. A szállodák legtöbbje félig megtelt, az előkelőbb szállodákban pedig már alig van hely. Az idegenforgalmi dolgozók állítják, hogy az idei nyárra, főleg a turistaidény kezdetére jobban felkészültek, mint tavaly. A szállodák jól el vannak látva, és megfelelő szórako­zási lehetőségeket is nyújtanak. Képünkön a portorozói szállodák. (LAZUKICS Anna felvétele) TITOVERBASZ Eredményes szerződéskötés A titoverbászi Vitai Étolajgyár­ban zökkenőmentesen­­folynak a szerződéskötések a napraforgóra. Napjainkig a tervezett 12 000 hek­tárról 319 hektárral nagyobb te­rületre kötöttek szerződést. A tár­sadalmi szektor 10 351 hektáron, az egyéni termelők pedig a jelenlegi adatok szerint 1968 hektáron vet­nek napraforgót. A Vital becslései szerint, még mintegy 300 hektárra kötnek szer­ződést az egyéni termelőkkel. Az idei hektáronkénti átlaghozamot 2200 kilogrammra tervezik az olaj­gyárban, a napraforgó kilogram­monkénti ára pedig 50 dinár. Az időjárási viszonyoktól füg­gően, a titoverbászi község egyé­ni termelői a napokban kezdik meg a szója vetését. Ennek az olajnövénynek a termesztése az utóbbi néhány évben nagy vissz­hangra talált a mezőgazdasági ter­melők körében. Mintegy­ 120 hek­tárra kötöttek szerződést, ami ar­ra enged következtetni, hogy a szó­ja vetésében túlszárnyalják a ter­vezettet, sőt a tavalyi 164 hektárt is. Sz­a HUSZONÖTÖDIK MES, SZARAJEVÓ Г szi­kra h­alivatra Vaksötétben, a helyrevezetők zseblámpáinak ritka villanásai ál­tal irányítva botorkálunk le a Kaimerno 55 nézőterének limbusá­ba. tapogatunk ki magunknak egy üres széket, miközben a hangszórókból váltakozó intenzi­tással, egy és ugyanazon zongora­téma dobog, zaklatóan, mementó­­ként. Egy idő múlva, feltehetően már mindenki helyet foglalt, óriá­si csattanás (lövés?), belerázkó­­d­unk, s ugyanakkor fehér fény árasztja el a játékteret, mely va­lójában nagyobbacska tyúkketrec négy tyúkkal és kakassal, egy konyhaasztallal meg két színésszel. A felbolygatott szárnyasok kárál­nak, kotkod ácsolnak, zavarodottan szaladgálnak le-fel a drótkerítés mentén, a színésznő a tyúkólból egy padlásszerűségre vezető pal­lón arcraborulva fekszik és nyü­szít, a kerékké'PY dobd arckifeje­­zésű fiatal színész pedig megret­tenve, kimeredt szemmel kapálózik védekezik, valami láthatatlan ellen­­ségtől. Tipikus pánikszínházat idéz a 60-as évek végéről. Ilyen infor­mációval kezdődik a ljubljanai Glej Experimentális Színház előadása Edvard MaELER rendezésében. Herbert Achternbusch, nálunk még nemigen ismert nyugatnémet író Ella című kétszemélyes mo­­nodrámájának egyik szereplője, a fiú meséli anyja, Ella életének történetét,­­aki csak néma, szűkü­lő, nyáladzó élő fosszilisként van jelen. Az élet­ peremére vetett, kitaszított, emberszámba se vett fizikai fejlődésükben megrekedt Ella és József az életmozaikok­­fel­elevenítésének végén csendes bé­kességben isszák meg a mérget abból a zöld kisüvegből, ami mindvégig ott lóg a tyúkketrec hálóján. A darabkezdet akusztikus sokkjának így lesz kontrapun­ktja a halk, megrázó befejezés. Ami e két pólus között lezajlott, hamisí­tatlan, verista, naturális színját­szás. Mi volt tehát az a sokk­effektus az elején, ami majdnem tévútra vitt bennünket? Nem más, mint a rendezői lift ajtajának csapódása; ezzel a lifttel szállított le bennünket a mélybe, a sötét­ségbe a számunkra ismeretlen nyomorvilágb­a, a szociális, pszi­chopatológiai esetek emberközel­ségébe, rányitva szemünket a tár­sadalom peremére sodródott, ál­latok módjára élő elesettek ször­nyű sorsára. Ella beszélni sem tud, mint említettem, az ő nevében mondja el fragmentáris élettörténetét az artikuláció minimumán, a vele eb­ben a szívtépően szegényes tyúk­ólban vegetáló fia. A két szeren­csétlen életének egyetlen szép élmén­ye a mozi, ahova valami­kor régen vetődtek el, a zenés film dallamai nosztalgikusan jár­nak vissza bennük, kiemelik, el­röpítik őket a valóságból, s végül elvezetik az öngyilkosságba, a ham­­áiba, ahol nincsen megadóztatás, kegyetlenség, ahol csak gyönyörű filmeket pergetnek nekik. Aleš VALIC majdnem másfél órás anonológia kemény színészi telje­sítménye. Sz­uggesztivitása, szöveg­­mondásána­k hőfoka azonban gyakran oszcillál, nem képes vé­gig lekötni figyelmünket.. Ráadá­sul rendezője állandóan kifelé be­szélteti, a naturalista előadások szabályaival ellentétben, s ez za­vart okoz az előadás struktúrá­jában is, hiszen a spontán önfel­­tárulkozás helyett mintegy az ösz­­szegyűlt vendégeknek tart előadó­estet a drótháló mögül. Alja TKACEV, a­z ugyancsak szelle­mileg­ elmaradott Eila szerepében, bár szeku­ndáris, háttéri néma szereplője a darabnak, mimikájá­val megrendítően átélt játékával marad meg emlékezetünkben. A MES mellékrendezvényeként megkezdődött „a szarajevói fesz­tivál — a jugoszláv színházak szemléje” elnevezésű szimpozion, melynek célja, hogy felmérje a MES negyedszázados tevé­kenységét és irányt szabjon a to­vábbi fejlődésnek, tisztázza fizio­­nómiáját, koncepcióját. Az ország minden tájáról több mint 70 írott beszámoló érkezett, bizonyítva a fesztivál sorsa, jövője iránt meg­nyilvánuló érdeklődést. Bevezetőt Miro LASIC, a MES igazgatója mondott, koreferát­um­ot pedig Dževad K­ARAHAS­AN szarajevói kritikus olvasott fel. A tanácsko­zás első napján dr. Nikola BA­­TUŠIC, Branko PLeša, Marija Hribar-GREGORIC, Boro DRAS­KOVIC, dr. Dragán KLAJIC, Mi­­lutin MISIC, Petar BRECIC, Mu­ni GOTOVAC, Dalibor FORETIC és Dusan C. JOVANOVIC ismer­tették dolgozatukat, elsősorban a színházi­­irányzatokkal, a művelő­déspolitikával és az­ avant-garde formáival foglalkoztak. Nehezen hihető, hogy a sok előkészített referátum ismertetésére, a felszó­lalásokra és a várható vitára elég idő lesz a két napra tervezett szimpozionon. G. S. Javul a sérültek állapota Milinko GORDICNAK és Miodrag VIMICNEK, a sze­­rémségi közúti szerencsét­lenség újvidéki klinikán ápolt két sérültjének álla­pota továbbra is­­válságos, noha sikeresen átvészelték a műtétet, amellyel mindkét páciensnél vérömlenyt vá­lasztottak le az agy felszí­néről — tudtuk meg tegnap délután dr. GÁSPÁR Lajos­tól, az idegsebészeti klinika ügyeletes orvosától. Nemanja LJUBISICTÓL, a Sremska Mitrdvica-i kór­ház ügyeletes sebészétől vi­szont arról értesültünk, hogy a kórházukban ápolt sérültek túl vannak az élet­veszélyen. A teherautóval összeütközött autóbusz négy utasát még az intenzív osz­tályon gyógykezelik, állapo­tuk, valamint a többi kór­házban benntartott 11 utas állapota javul. MAGYAR SZÓ Megünnepelték a vasutasok napját Dobojban Áprillis 15-e, a vasutasok napja alkalmából Bosznia-Hercegovina legnagyobb vasúti csomópontján, Dobojban számos alkalmi rendez­vényt tartottak. A többi között átadták rendeltetésének az új egészségügyi rendelőt és a társa­dalmi­­étkezdét, ahol naponta mintegy 5000 ételadagot készíte­nek. A legünnepélyesebb rendezvényt a doboji állomáson tartották, ahol a vasút fejlesztésében és a vas­úti­ csomópont korszerűsítésében elért eredmények elismeréséül át­adták a jugoszláv vasutak Április 15-e elnevezésű elismerését. (Tan­jug) Biztató eredmények Jól halad a Van házad, add vissza a lakásod akció Kosovóban Csaknem két évvel ezelőtt kezdeményezték Prizrenben a Van házad, add vissza a lakásod elnevezésű akciót­, amely azóta az egész országra kiterjedt. Ez a társadalmi akció Kosovóban járt a legnagyobb eredménnyel. Ebben a tartományban eddig 785 lakást használtak törvénytelenül, de ebből 183-at már visszajut­tattak a társadalomnak, költöztek be a lakásba. Pristiná­­ban eddig 53 ilyen lakást juttattak vissza. Prizrenben a 154 lakás kö­zül 36-ból költöztek ki. Ez tulaj­donképpen érthető is, ha tudjuk, hogy Pristinában és Prizrenben van a legtöbb társadalmi lakás eb­ben a tartományban. A fenti eredmények biztatók, ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy az akció még mindig nem hozta meg a várt eredményt, és sokkal többet is el lehetett volna érni,, főleg, ha tudjuk, hogy első­sorban azok nem juttatták vissza a lakást, akiknek nagyobb terüle­tű vagy több lakásuk van. Az akciót fékezi a következetlen­ség, az ellenállás és mulasztás, a törvény kijátszására vonatkozó próbálkozások. A közelmúltban így értékelte az akciót a Szocialista Szövetség kosovói tartományi vá­lasztmánya. Többek között azt is megállapí­tották, hogy ebben az akcióban éppen azok tanúsították a legna­gyobb ellenállást, akik a társada­lomban legtöbb előjogot élveztek. Arra is volt példa, hogy a házas­társak papíron történő elválással próbálták megtartani a másik la­kást. Ezek között voltak olyanok is, akik felelősségteljes tisztséget töltenek be a társult munkában, az önigazgatási szervezetekben és közösségekben, és még a Kommu­nista Szövetség tagjai is. (Tanjug) Ezekből az adatokból ítélve az akció Pristinában és Prizrenben volt a legeredményesebb. Pristiná­­ban 207 olyan esetet jegyeztek fel, hogy a lakójoggal rendelkezőknek házuk vagy másik társadalmi la­kásuk is volt, vagy törvénytelenül CSÓKA Még nem jelentkezett a répabarkó Répaszedő gép várja az őszi betakarítást • Egy egyéni termelő öt hold cukorrépát vetett A csókái társastermelők földjein­ így nem okoz kárt benne. Mivel jól fejlődik a száz hektáron el­vetett cukorrépa. Ha az időjárás megengedi, mintegy háromszáz vagon cukorrépát adnak majd át a zentai cukorgyárnak. — A répabarkó több helyen je­lentkezett környékünkön, mi a helyzet a csókai községben — kérdeztük TÓTH István osztály­­vezetőt? — A parti földeken még nem jelentkezett a répabarkó, a réti földeken is csak elenyésző szám­ban, 2—3 négyzetméterenként, ami még nem jelent veszélyt. Ennek ellenére munkaszervezetünkben ál­landó ügyeletet tartunk, ha beje­lentés érkezne a répabarkó töme­ges jelentkezéséről, azonnal meg­tennénk a szükséges lépéseket. A cukorrépa szépen fejlődik, amit részben az idejében és jól előké­szített talajnak köszönhetünk, te­hát teljes szolgáltatást nyújtottunk társastermelőinknek, s így, ha az időjárás kedvezően alakul, akkor minden parcellán jól kikel, s ha már 3—4 levelet is kihajt, meg­erősödik a­ növény, a répabárka minőségi vetőgéppel vetettünk, így az egyelésre szinte aligha lesz szükség, mert a holdanként 1­55 000—60 000 tőszám megfelelő. — Holdanként, jó időjárás ese­tén, mintegy háromvagonnyi ter­méshozamra számítanak, megvan­nak a betakarításra szükséges gé­pek? — Az idén idejében biztosítani szeretnénk a répaszedő gépet, s na­pok kérdése, hogy megérkezik a Tisza Társastermelési Munkaszer­vezetbe. Emellett erre a célra még két pótkocsit és két traktort is biztosítottunk, s bizonyára zavar­talan lesz a répabetakarítás. VIOLA János BELPOLITIKA-------­ Ú­j munkamódszer, új tartalom Megalakul a Zágrábi Egyetem KSZ-szervezetének egyeztető bizottsága öt év után a Zágrábi Egyetem KSZ-szervezete közös testületet alapít, amelynek feladata, hogy megszervezze és irányítsa a KSZ- alapszervezet és a tagság eszmei­­politikai tevékenységét. Az egyez­tető bizottság a jövő hónapban kezdi meg a munkát, értékeli az eszmei-politikai tevékenységet, a KSZ-alapszervezetek akcióképes­ségét, elemzi az önigazgatási fej­lődés eszmei-politikai folyamatát és fo­gl­alkozik számos más lényeg­bevágó kérdéssel. Az eddigi szervezési forma is megadta a lehetőséget arra, hogy a KSZ tevékenységével teljesen eleget tegyen feladatainak, de a gyakorlatban ez lassan valósult meg és a KSZ-alapszervezetek tevékenysége a legtöbb esetben csak a saját környezetükre korláto­zódott, saját, érdekeit szolgálta, és­­hiányoztak a közös megbeszélések a közös problémáikról, gyenge volt a kapcsolat a KSZ-alapszerveze­tek között, és az is megesett, hogy azonos kérdésekre vonatkozóan el­térő határozatokat hoztak, vagy álláspontjuk nem egyezett. Természetesen csupán az egyez­tető bizottság megalakítása még nem jelent lényegbevágó válto­zást, sem azt, hogy ezzel a tagok aktívabbak lesznek, mint eddig. Ennek eléréséhez az új munka­­módszert új tartalommal kell gaz­dagítani. A Kommunista Szövet­ségnek kell irán vitatva az akció­kat. Hogy ez mennyire lényeges, azt nem kett .ke"ftp hpevrsjUyozni, hiszen tudjuk, h'Uv az egyetemen kénezik a leendő szakembereket, elvan korosztály ke-’'t ki a felső­­oktatási Intézményből, am­el­yek tagjai mind felelősségteljesebb tisztségeket töltenek majd be a társadalomban. (Tanjug) Srdja Pricára emlékeznek Srdját 1925-ben ismertem meg. Akkor egyetemi hallgató, és mint mindig, vérbeli kom­munista és forradalmár volt, emlékezett vissza Srdja Pricára a 85 éves Mustafa Gluhic kom­munista, aki 1926 óta tevékeny párttag, a ZAVNOBIH kitünte­tés tulajdonosa. Találkoztam vele az októberi forradalom évfordulóin megtar­tott díszüléseken amelyek egyik szervezője volt akkoriban. Együtt voltam vele a május el­sejei ünnepségeken is, amikor ellenkezve az akkori vezetőség­gel, megszerveztük a munkások ünnepét. Egy csoportban voltam vele 1927-ben, amikor Szaraje­vóban forradalmi tartalmú röp­lapokat osztogattunk. Prica min­dig kiváló barát, példás kom­munista volt, a munkásmozga­lom és a forradalom elkötele­zettje. Nijaz Dizdarevic, Bosznia- Hercegovina elnökségének tagja az elhunyt forradalmárra emlé­kezve elmondta, hogy Srdja Pri­ca mindig szerényen válaszolt, azokra a kérdésekre, amelyek a saját érdemeire és forradalmi útjára vonatkoztak. Mindig szol­gálatkész volt, szívesen segített barátainak, és hajlamos volt ar­ra, hogy a dolgoknak mindig a szebb oldalát hangsúlyozza ki, mindamellett, hogy munkássá­gában sok megrázkódtatást kel­lett átélnie. Diplomata megbí­zatásait nagy hozzáértéssel vé­gezte. Cvijetin Mijatović, a JSZSZK Elnökségének tagja Srdja Pricá­ra, a föderáció tanácsának el­hunyt tagjára emlékezve el­mondta, hogy mindig mély fáj­dalmat okoz egy ilyen személyi­ségtől való elválás. Munkájában fiatal napjaitól kezdve mindig következetes volt, és tevékenyen dolgozott. Olyan személyiség volt, akit a legjobb emberi tu­lajdonságok jellemeztek. Amikor írt, mindig ügyelt arra, hogy ne adjon teret szubjektív érzelmei­nek. Egyik interjúja után, ami­kor az újságírók látták, hogy mit és mennyit tud, rábeszélték, hogy írjon könyvet, a forrada­lom idejéről. A világban mint diplomata nagy tekintélynek­­ör­vendett és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világon elismer­ték forradalmunk hitelességét — mondta Cvijetin Mijatović. (Tanjug)

Next