Magyar Szó, 1984. október (41. évfolyam, 271-285. szám)
1984-10-09 / 279. szám
1984. október 9., kedd KÖRNYEZETVÉDELEM Sebességcsökkentés után jobban érzik magukat az erdők Legalább 20 százalékkal csökkenthetnék a közúti járművek nitrogén-oxid-kibocsátását a Német Szövetségi Köztársaság autóvezetői, ha az autópályákon nem hajtanának gyorsabban 100 km/óránál, az országutakon pedig 80 km/órás sebességnél. A szakemberek ugyanis a kén-dioxid mellett a nitrogén-oxidokat tartják az erdőpusztulás fő okozóinak. A kén-dioxid főként a szénnel fűtött hőerőművek kéményeiből kerül a levegőbe, a nitrogén-oxid-emisszió pontosan 50 százalékáért viszont a jáművek a felelősek. Ebből az anyagcsoportból jön létre a fotokémiai szmog, a napsugárzás hatására kialakuló füstköd, a nitrogén-oxidok pedig salétromsavvá átalakulva növelik a talaj elsavasodását. Egy Svájcban közzétett jelentés szerint a személygépkocsik évi nitrogén-oxid-kibocsátását kilencezer tonnával, vagyis 9 százalékkal csökkenthetnék, ha az autópályákon 100, az országutakon 80 km/órára csökkentenék a legnagyobb sebességet. Alkalmas katalizátorokkal ugyancsak nagymértékben csökkenthető a környezet nitrogénszennyezése Az első ilyen katalizátoros kocsik 1996-tól váltják fel folyamatosan a jelenleg forgalomban levő autókat, így a szakértők csak a 2000 évre számítanak a nitrogénoxid-szennyeződés jelentős csökkenésére. A sebességkorlátozás azonnal enyhülést jelentene embernek, erdőnek egyaránt. S ez nemcsak hogy nem kerülne semmibe, hanem még energiát is megtakarítana. Ennek ellenére Svájcban elutasították a sebességkorlátozási tervét. (Delta) Veszélyes mérgek megsemmisítése rakétával A mérgező hulladékok ártalmatlanítása jelenleg fölöttébb költséges vállalkozás, ezért az érintetteknek sok fejtörést okoz. A hírhedt dioxin elégetéséhez például 1200 °C fölötti hőmérsékletre van szükség, csak ebben a hőmérsékleti tartományban bomllanak el a dioxin-molekulák. Közönséges szemétégetők csak ritkán érnek el ilyen magas hőfokot, mert a kemencékben a levegőt is fel kell hevíteni, s az erre fordított hőmennyiséget az égetéstől vonják el. Két nyugatnémet tudós, Robert H. Schmucker és Horst P. Sauerwein, aki sugárhajtóművek szerkesztésével foglalkozik, arra gondolt, hogy a hajtóművek magas hőmérsékletét kellene felhasználni a mérgező hulladékok elégetésére. Az ötletet a Messerschmitt—Börkow— Blohm vállalatnál próbálták ki: a hajtóművek fölös hővel elégették a kérdéses hulladékot, majd felfogták az égéstermékeket. Ezek vizsgálatából kiderült hogy az eljárás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, azaz elroncsolta az összes mérgező molekulákat. A két szakember ezek alapján azt indítványozza, hogy keverjék a veszedelmes hulladékokat rakéták szilárd hajtóanyagába Folyékony vagy hibrid hajtóanyaggal üzemelő rakéták esetében lassan kell befecskendezni az égetőkamrákba a hulladékot (gázhalmazállapotú hulladék is fecskendezhető). (Profil) MAGYAR SZÓ -PORTYAч ХЛ ÉS AZ IPAROSOK (28.) NÉGY ÉVTIZEDDEL EZELŐTT Jugoszlávia az igazi demokrácia országa Magyar Szó, 1945. X. 9. A keddi számban nagy beszámolók jelentek meg a vasárnapi választási nagygyűlésekről, tízezrekre menő tömegek tüntettek a Népfront mellett Belgrádiban, Ljubljanában és az ország más városaiban. „A reakció most azt a tévhitet igyekszik alattomos suttogó propagandájával terjeszteni, hogy a választáson a király-kérdést és nem a királyság vagy köztársaság kérdését kell eldönteni. Arra törekszenek, hogy az embereket elriasszák vagy elkedvetlenítsék a szavazástól, mert ha valóban személyi kérdésről volna szó, nagyon sokan jogosan állíthatnák, hogy semmi közük ezekhez a választásokhoz. A küszöbönálló választások azonban nem Karagyorgyevics Péter, vagy Pál sorsáról döntenek. A szavazók azt döntik el, hogy olyan képviselők többségét küldik-e a nemzetgyűlésbe, akik királyságot akarnak, vagy olyanok tömege vesz részt az alkotmányozó munkában, akik a nép szabad köztársaságát akarják megalapozni .. A Ljubljanában megtartott nagygyűlésen Edvard Kardelj egyebek között hangsúlyozta: „A mi demokráciánk nemcsak külsőségekben és formailag megnyilvánuló demokrácia. A mi demokráciánkat nem a pénztőke teremtette, mint nagyon sok más országban. A mi demokráciánk a nép hatalmát jelenti. A mi demokráciánk a munkás, a földműves, az értelmiségi ember, általában a dolgozó ember hatalmát fejezi ki. Ezért a mi országunk állami értelemben azon az oldalon áll, ahol a dolgozó emberiség, és nem azon, ahol azok gyülekeznek, akik a dolgozó embereket ki akarják zsákmányolni.. Kardelj ezután szólt az ellenzék és a klérus mesterkedéseiről, majd áttért Trieszt kérdésére. „A delegáció kifejtette népünk álláspontját — mondta a londoni értekezlettel kapcsolatban — Trieszt ügyében és rámutatott arra, hogy népünk évszázadokon keresztül küzdött az egységért, amely nem lehet teljes mindaddig, amíg Triesztben és környékén élő szláv néptársainkat nem csatolják az országhoz. Ha Triesztet és környékét nem ítélik Jugoszláviának, ezt a kis népek elleni erőszaknak fogja tekinteni az ország népe. Az a benyomásunk, hogy a szövetségesek megértéssel fogadták álláspontunkat, azonban végleges döntés még nem történt. Mindenesetre az az egység, amellyel a népünk elhixpi az ügyben állást foglalt és az az erő, amellyel kormányunk a nép hangulatát képviseli, azt mutatja, hogy bizakodással tekinthetünk a jövő felé ...” A pancsevói tudósító hosszabb jelentésben számol be a város felszabadulásának első évfordulóján rendezett ünnepségről. Az évforduló előestéjén ünnepséget rendeztek, s ezen nagy számban vett részt Pancsevó lakossága. A kerületi népbizottság épülete előtti téren estefelé 6000 főnyi tömeg gyűlt össze. A városban fáklyásmenetet rendeztek. Az ifjúság, a hadsereg, a szakszervezetek és az antifasiszta tömegszervezetek testületileg kivonultak az ünnepségre. „Október 7-én tartották meg a főünnepséget. Már kora reggel megérkeztek a környező falvak lakosai zászlókkal és transzparensekkel a kocsikon. Az ünnepségen részt vettek a környékbeli román és magyar földművesek is. A kerületi népbizottság épülete előtt virágdíszben pompázott a Tito képével és a zászlókkal feldíszített emelvény. Ez alkalomból Bogdanov Dusán, a város képviselőjelöltje mondott beszédet. Szólt a háborús évekről, a népbizottságok egyévi működésének sikeréről, majd megemlékezett munkásságunk és parasztságunk önfeláldozó tevékenységéről, amelyet az ország újjáépítése céljából fejtenek ki. A beszédek elhangzása után az egyik népbizottsági tag javaslatot tett, hogy a teret, amelyen az ünnepség lezajlott, nevezzék el a Felszabadulás terének, amit az egybegyűlt tömeg lelkesen magáévá tett. Ez a tér addig Petár király nevét viselte. A szabadkai húsárugyárból küldött jelentés elsősorban a munkások öntudatának magas szintjét emeli ki. Ez a gyár azok közé tartozik, kezdi a tudósító, „amelyek a felszabadulás után kerültek állami kezelés alá. Ekkor volt egy éve, hogy a régi tulajdonosok elmenekültek és az üzemet a munkások vették át, hogy a legnehezebb időben, szívós, kitartó munkával gondoskodjanak arról, hogy a város hús és zsírellátása zavartalanul tovább follyon. Ezalatt az egy év alatt — folytatja a tudósító — a gyár dolgozói a munkásöntudatnak olyan kimagasló tanújelét adták, amilyenre kevés üzem munkásainál akad példa ...” Az újságíró a gyár vezetőjétől tudja meg, hogy a régi tulajdonos üresen hagyta a kasszát, s a munkások úgyszólván a semmiből állították újra talpra az üzemet. A város első jelentős segítsége csak januárban érkezett meg. Előbb 20 000, később 200 000 pengőt kapott a gyár a sertésvágásokután beszolgáltatandó zsírmennyiség felvásárlására. „Ennek ellenére a gyár forgalma az első naptól kezdve állandóan növekedett és ma már anyagilag olyan erős, hogy egymillió dinár kölcsönt tudott adni a szuboticai munkásbeszerző szövetkezetnek, emellett még mindig rendelkezik akkora forgótőkével, hogy az öt elárusítóhelyen kívül még más cégeket is el tud látni áruval. — Ezt a szép eredményt — mondta csodálkozó kérdésünkre az üzemvezető — elsősorban az üzem munkásainak köszönhetjük, akik önzetlen rohammunkával fáradságot nem kímélve dolgoznak az üzem felvirágoztatásán. Ahogy elhagyjuk a munkatermet, amelyben a szalonnasózás folyik, befordul a gyár udvarára a félsertésekkel megrakott kocsi. A következő pillanatban valóságos hangyaboly lesz az udvar. Még a pénztáros kisasszony is elhagyja a helyét, kötényt köt maga elé, bárd csillog a kezében és már osztja is a húst, hogy minél előbb az elárusítóhelyekre kerüljön a hús. A legmegkapóbb az, hogy mindenki parancsszó nélkül végzi a munkáját. Megtudjuk, hogy ez mindig így van. Az üzem munkásai szívesen sietnek egymás segítségére ... Száz darab sertést vágott le hetente ekkor a vágóhíd.” Következik: SZEREMSEG HŐS NÉPÉNEK ÁLDOZUNK RAJZ: ROMERO SZÖVEG: AVENEIX