Magyar Szó, 1986. május (43. évfolyam, 132-147. szám)

1986-05-21 / 137. szám

8 A színjátszók a legszorgalmasabbak Tömegesíteni kell a tagságot — Megoldásra várnak az anyagi gondok — A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűléséről körülbelül 240 tagot számlál a szombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, de a múlt héten meg­tartott évi közgyűlésre mindössze harmincan jöttek össze. Nem vé­letlenül mondta tehát több fölszó­laló is, hogy elmaradhatatlan kö­vetelmény a tömegesítés, a fiata­lok bevonása a tevékenységbe, az utánpótlásról való gondoskodás. Kapitány György eddigi elnök olvasott föl beszámolót az elmúlt két esztendőben kifejtett munká­ról, amelyből kiderül, hogy a szak­osztályok közül a színjátszók vol­tak a legtevékenyebbek. 1984-ben még 40 tevékeny tagot számlált ez a szakosztály, az egyesület 19 elő­adást rendezett. Bemutatásra ke­rült a Végeladás című darab, de folytatták a Fiaim sikeres előadó­­sorozatát is. Bezdánban, Kupuszi­­nán és Kanizsán vendégszerepel­tek, kétszer vendégül látták a bez­­dáni és egyszer a kupuszinai mű­kedvelőket. Emlékezetes marad a nőnapi műsor, Keres Emil buda­pesti művész vendégszereplése. Te­vékenyen kivették részüket a zom­­boriak a Nyolcasfogat rendezvény­ből is.­­ Tavaly körülbelül 65 személy szerepelt a színpadon és fejtett ki tevékenységet a színjátszók köré­ben. A látogatottságra sem lehe­tett panaszuk, hiszen 4850-en lát­ták az előadásokat. A 65-ről azon­ban később 15-re csökkent a fel­lépők száma, csak akkor bővült ismét, mikor sor került a rendkí­vül sikeres Négyesfogatra. Két be­mutató is volt. A Hogy állunk, fiatalember? Zomborban­ kétszer ke­­rült színpadra, majd Bezdán, Ku­­puszina, Telecska és Nemesmili­­tics következett. Csaknem ezer né­ző látta. A másik darab, a Négyen éjfélkor még sikeresebb, és tovább­ra is műsoron van. Értékelésünk szerint nagyon jó színészgárda ko­­vácsolódott össze — mondta Kapi­tány György. A színjátszók mellett működik még a modern táncok, a bélyeg­­gyűjtők szakosztálya, a könyvtár, időnként pedig a zenei szakosz­tály, a népitánc-csoport és az iro­dalmi szakosztály is hallat magá­ról. Sok szó esett a közgyűlésen az egyesület anyagi helyzetéről. Az il­letékes érdekközösségtől kapott pénz csak a villanyáram és a fű­tési költségek fedezésére elegen­dő, nem jut belőle a meglehetősen rossz állapotban levő épület kar­bantartására, a színjátszók műkö­dési költségeinek fedezésére és egyéb kiadásokra. Nos, éppen ezért kényszerült az egyesület térbe ad­ni néhány helyiségét. Ez igen gyakran vitára adott okot,de egye­lőre szinte lehetetlen működni az ily módon szerzett összeg nélkül. Minél előbb más pénzforrások után kell nézni — állapították meg. Határozatba foglalták, hogy to­vábbra is minél több lelkes tag bevonásán kell fáradozni, bővíteni a műkedvelők körét, elsősorban a fiatalok soraiból, állandóvá kell tenni a jelenleg csak időnként mű­ködő szakosztályok tevékenységét, esetleg új szakosztályokkal bővíte­ni az egyesület tevékenységét. A közgyűlésen fölmentették meg­bízatása alól az eddigi vezetőséget és helyette újat választottak. A vá­lasztmány tagjai a következők: Hartáik József, Balázs László, Német Sándor, Kiskároly János, Megyerei József, Biliaki Árpád, Horn György, Mérei László, Győr­­fi Sándor, Kószó István, Romoda Erika, Hajnal Árpád, Povazsán László, Kószó Ferenc, Mészáros Csilla, Kiskároly Klára, Kapitány György, Dunai Dénes, Bájity Cecí­lia, Radícs Katalin, Andrek István. Az elnökség tagjainak megválasz­tására ezután kerül sor. H. A. Megkezdődtek a b­ezdáni Színházi Napok A megnyitón a vendéglátók léptek fel Vasárnap este megkezdődött a második bezdáni Színházi Napok rendezvénysorozat. A megnyitón a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói dr. Pfaff Mi­hály rendezésében ismét nagy si­kerrel bemutatták a közismert francia bohózatot, az Elvámolt éj­szakát. A negyedik előadás is meg­hozta a közönségsikert. Hétfőn a szabadkai Népszínház társulata G. Feydeau: Bolha­­a fülbe című bohózattal mutatko­zott be. A Színházi Napok további műsorában kis változás lesz. Pén­teken, 23-án a zombori Népszín­ház vendégszerepel szerbhorvát ze­nés válogatásával Kabaré Duška Radovica címmel. A kulaiak szom­batra tervezett vendégszereplésére vasárnap kerül sor. Ezt a kulai Művelődési Központ színjátszói kérték így, a Hamupipőke zenés történet szombat helyett vasárnap este kerül műsorra. (m. i.) Horváth Hangyás Sándor a fősze­repben nyújtott kiváló alakítást Povazsán László az új elnök Tegnapelőtt megtartotta új ösz­­szetételben az első ülését a zom­bori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület választmánya. Megvá­lasztották az új elnökséget, mely­nek tagjai a következők: Kiská­­roly Klára, Povazsán László, Ko­szó Ferenc, Kiskároly János, Me­­gyerei József, Hartung József, Horn György. Elnökké, egyéves megbízatással, Povazsán Lászlót választották, tit­kárrá pedig ismét Koszó Ferencet kétéves időszakra. Ma a bezdániak lépnek föl a szemlén Ma zárul a zombori község amatőr színjátszóinak szemléje. Eddig öt­­ műkedvelő egyesület színjátszói mutatkoztak be a kö­zönségnek az Ifjúsági Otthonban. Először a zombori Vladimír Na­­zor Művelődési Egyesület tagjai Milovan Glišić: Dva cvancika cí­mű darabjával léptek föl. Az elmúlt szombaton a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület színjátszói Albert Camus: Tévedés című drámájával mutat­koztak be. Vasárnap két előadás volt. Először a zombori SIPA Drámai Stúdió Joakim Vujic: Ljubavnaja zavist čerez jedne ci­pele című darabját adta elő, majd a zombori Egészségügyi Közép­iskola csoportja lépett föl Rados­­lav Pavlovic: Kávéz című darab­jával. Ma, szerdán este zárul az idei községi szemle, mégpedig a bez­dániak előadásával. Este 8 óra­kor a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület műkedvelői bemutatják M. Hannequin és P. Weber: Elvá­molt éjszaka című háromfelvoná­­sos bohózatát. A darabot dr. Pfaff Mihály rendezte és eddig már több alkalommal is nagy si­kerrel vitték színre a lelkes mű­kedvelők. Minden bizonnyal a zombori közönségnek is tetszeni fog bemutatkozásuk. H. A. Kevesen látogatják a könyvtárat Hosszú éveken keresztül egyálta­lán nem működött a zombori Pe­tőfi Sándor Művelődési Egyesület könyvtára, mert nem volt, aki rendezze. A könyvbarátok egy lel­kes csoportja azonban kezébe vet­te az ügyet és majdnem egy eszten­dőn keresztül megfelelő hozzáér­téssel rendszerezte a csaknem öt­ezer kötetet. A könyvtár egy ideje tehát újra az olvasók rendelkezésére áll. Ed­dig azonban az érdeklődés szinte elenyésző. Általában csak azok kölcsönöznek könyveket, akik is­meretterjesztő, tudományos kérdé­sekkel foglalkoznak. A művelődési egyesületnek mindenesetre folya­matosan gyarapítania, illetve újí­tania kellene az állományt, anya­giak hiányában azonban ez egy­előre lehetetlen. Ha ez sikerül a jövőben és megfelelő olvasóterem is lesz, minden bizonnyal növek­szik majd az érdeklődés a köny­vek iránt. DUNATÁJ Csodálatos hangverseny Zomborban Minden elismerés a Zombori Zenei Estek vezetőségének, amely eddig is nem egy világviszonylat­ban is színvonalas hangversenyt szervezett a műértő közönségnek amely ezért ugyancsak hálás tud lenni. Május 3-án a régi város­háza kristálytermében tüneményes zenei élményben volt része a nagyszámú hálás közönségnek (vidékről is voltak). Aleksandar Mađžar alig 18 éves, anyai ágon zombori származású, Belgrádban tanuló, már nemzetközi viszony­latban is jelentős kitüntetéseket szerzett zongoraművész lépett fel. Jól megválogatott műsorán Mo­zart, a meghirdetett Sosztakovics helyett Bach, Csajkovszkij, Sztra­vinszkij és Ravel, a zeneszerzés nagyjainak egy-egy híres műve szerepelt. A minden tekintetben rokonszenves, szerény fiatalember magával ragadta a lelkes közön­séget elmélyülő muzikalitásával, bámulatos ujjtechnikájával, át­­érzett, finom, ahol kellett, férfi­as dinamikájával és meglepően csodálatos memorizálásával, az egész gazdag műsort végig kotta nélkül játszva. A közönség hatalmas tapsviharára még egy ráadást is­­ játszott. A fiatal jugoszláv zon­­­­goristák versenyén első helyet­­ szerzett, ő fogja képviselni hazán­kat Dániában az Eurovízió nem­zetközi ifjúsági versenyén. Zs. M. Fotókiállítás nyílik Zomborban Egyre többet hallat magáról az utóbbi években a zombori Rade Krstić Fotó- és Filmklub. Ez nem is annyira a klub tagságának meg­növekedett aktivitásával magyaráz­ható, hanem annak a kitűnő lehe­tőséget nyújtó kiállítóteremnek, ahol méltó helyet kapnak a tárla­tok. A Képzőművészeti Ősz kereté­be tartozó Napóra szalon hangu­lata az igazi fotógalériákra emlé­keztet, de mivel az örömben min­dig üröm is vegyül, olyan szűkös a nyitvatartási ideje, hogy a mű­­vészetkedvelőnek valóban ki kell várnia a lehetőséget, hogy bejusson az amatőr művészet eme szenté­lyébe. Pénteken pedig, május 23-án itt nyílik meg a Rade Krstić Fotó- és Filmklub idei klubkiállítása. Er­re a nagy hagyománnyal rendelke­ző, verseny jellegű rendezvényre 32 klub 121 alkotója nevezett be összesen 528 felvétellel. A váloga­tó, a belgrádi Dragoljub Tošić fo­tóművész 110 képet érdemesített bemutatásra, úgyhogy 26 klub 65 alkotójának munkáját láthatja majd a közönség péntektől. A zombori műkedvelő fotósok közül Stevan Pete alkotásai bi­zonyultak legértékesebbnek, három képből álló sorozatáért második díjban részesült. Petres László el­ismerésben részesült ugyancsak három képből álló sorozatáért, míg az egyedülálló felvételekért egyetlen zombori se kapott díjat. Ezzel szemben felvételeiket meg­nézhetjük a pénteken 19 órakor nyíló kiállításon. _­U_ 1996. május 21., szerda Két rendező érdemeiről A zombori színházkedvelők ugyancsak nem panaszkodhatnak, hogy nincs alkalmuk színműve­ket látni. Egy hét alatt Zombor­ban vendégszerepeltek a kupuszi­nai műkedvelők, a kecskeméti színház társulata, a zombori Pető­fi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói is bemutatták a szemle keretében a műsoron levő drámá­jukat. Ma a bezdáni amatőrök lép­nek színre a zombori közönség előtt. Vidékünk színjátszóinak bemu­tatóiról általában a Dunatáj rövi­­debb-hosszabb jelentésekben szá­mol be. Ezúttal azonban a fen­tiekben említett színdarabok ren­dezőiről szeretnénk szólni, mert úgy érezzük, hogy két rendező, a kanizsai Koncz István és a kupu­szinai Sturcz József ezt feltétle­nül megérdemli. Koncz István kanizsai rendező először rendezett Zomborban. Te­gyük mindjárt hozzá, hogy mun­káját siker koronázta, hiszen a Tévedések című dráma megrende­zése nem kis feladat volt, még ak­kor sem, ha tehetséges műkedve­lők álltak rendelkezésére. Munká­ját nagyon észre lehetett venni. A színészek csak annyit mozogtak a színpadon, amennyi feltétlenül szükséges volt. A darab tempója csak akkor gyorsult fel, amikor arra szükség mutatkozott. Nagyon érezhető volt a rendező szakavatott munkája a párbeszédeknél. A szí­nészeknél az úgynevezett színpadi beszéd szinte kimagasló. Mindez a rendező munkáját dicséri. Koncz legeredményesebb munkáját ab­ban látom, hogy egy olyan mű­kedvelőből, mint Mészáros Csilla szinte színészi maximumot tudott kihozni. Igaz, hiába a jó rendező, ha nincs tehetséges színésze. A Camus-drámában a legnagyobb meglepetést Mészáros Csilla játéka nyújtotta, aki bizonyára sokat kö­szönhet a rendezőnek. A drámá­ban a másik nagy alakítást az anya szerepében Kiskároly Klárá­tól kaptuk, aki a múltban is már bizonyította tehetségét, akárcsak Győrfi Sándor, a Fiaim című drá­mában nyújtottak felejthetetlen alakítást. Koncznak velük minden bizonnyal kevesebb munkája le­hetett. Jó lenne, ha a jövőben is rendezne Zomborban. A másik rendező, akiről szólni szeretnék, Sturcz József ismert ku­puszinai rendező, aki igazi amatőr alapon dolgozik, rendez már majd 50 éve. Úgy látszik, Sturcz épp annak a műfajnak a szerelmese, amelyet a hivatásos kritikusok „előszeretettel” szeretnek bírálni: a zenés vígjátékoknak. Sturcz azonban, úgy látszik, ezzel nem sokat törődik, mert évek óta ze­nés darabok rendezésével ér el sikereket. Hogy közönségsikert arat rendezéseivel, azt ezúttal is bebizonyította, amikor a múlt hé­ten műkedvelőivel a zombori Nép­színházban bemutatta az Egy bo­lond százat csinál című zenés víg­játékot. Sturcz rendezésében be­mutatott vígjáték iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a színház­ban pótszékeket kellett felállítani. Úgy tűnik, a zomboriak a zenés vígjátékokat is szeretik. Sturcz el­lentétben Koncz-cal sok szereplőt és táncost vonultatott fel. Munká­ját azért is ki kell emelni, mert ez az amatőr nyugdíjas tanító­rendező egy előadás rendezésével szinte az egész falut mozgósítani tudja a siker érdekében. Ezt na­gyon kevesen tudják megtenni Vajdaságban, ezért is érdemel fi­gyelmet a sok-sok tehetséges fia­tal műkedvelőjével. BALÁZS László ami tévedés volt megnő­sülni. Az első felesége­met a szomszéd faluból hoztam, a szemrevaló, csinos kis menyecskét és nagy lako­dalmat is tartottunk, folyt a bor, mint a mesében szokták mondani és indultak is a ven­dégek legalább két napig. Együtt laktunk szüleimmel, akik na­gyon megkedvelték menyüket, talpraesettnek, ügyesnek tartot­ták. Szinte a tenyerükön hor­dozták, viszont ő is nagy kedv­vel gondoskodott róluk. Született egy gyermekünk, na­gyon is örültünk neki, ez egy kissé összekötött bennünket, én ugyan néha még bánkódtam, hogy nem a gyermekkori, isko­lai szimpátiámat vettem el fe­leségül, de a gyermek — a leg­szebb örömforrás a világon — azért feledhette annak a gyöngy­szemű lánynak az emlékét, akit még az iskolapadban szerettem meg. Azután váratlan és érthetetlen dolog történt családomban. Az asszony kijelentette, hogy vi­gyem el nyaralni, ha pedig ezt nem teszem, akkor mással megy el. És én nem vittem, hogyan tehettem volna, hiszen a nyara­lás idején van a legtöbb mun­ka a határban. Ő mégis elment, egy korábbi barátjával — itt­hagyott bennünket. Később el is váltunk szó nélkül, a gyer­meket meg magamnál tartottam. Úgy hozta az élet, hogy ismét megnősültem. Tudja, sok olyan boldogtalan elvált asszony van, aki azt hiszi, hogy majd a kö­vetkező lesz a legjobb, a leg­­megértőbb, a legkedvesebb. Én is összeismerkedtem egy helyi asszonnyal, aki legalább már annyit csalódott az életben, mint én és ugyanúgy remélte a talán majd egykor beköszöntő boldogságot, mint jómagam. Lé­nyünk is született, közben gya­rapodtunk, elég jól termett a föld, meg szorgalmasan is dol­goztunk rajta. Újabb tíz év mú­lott el, szürkeségben, egyhan­gúságban, minden szellemi igény nélkül. A föld, meg a kis­lány volt a legnagyobb gon­dunk, könyvet nem vettünk a kezükbe, de még az újságot is lemondtuk a helyi lapárusnál. Éltünk, mert élnünk kellett, szenvedélytelenül. Közben mind jobban visszatért hozzám egy gyermekkori emlék. Álmaimban megjelent az alacsony, zömök termetű gyöngyszemű lány min­dig gondosa­n fésült hajával. Ne­ki már unokája is van, ezt a falubeliektől tudom. Az álmok meg a lánynak e tudat alatti megjelenése mind jobban ter­helte életemet és arra kénysze­rültt, hogy érdeklődjek iránta. És amikor megtudtam, hogy a gyöngyszemű, aki már nagyma­ma lett, elvált a férjétől és egyedül él kisebbik lányával, bizony a torkomban dobogott a szívem, percekig mozdulni sem tudtam. Vannak az életben olyan pil­lanatok, amikor az ember nem töpreng, hanem a szíve szerint cselekszik, én is úgy tettem. Otthagytam a közösen vásárolt házunkat, bútoromat, meg min­den házi felszerelést és egybe­keltem azzal az asszonnyal, aki­ről olyan sokat álmodoztam és ábrándoztam, és­ volna talán már ar­ra, hogy boldogok le­gyünk? Nem hiszem, mindketten örülünk egymásnak és csak azt bánjuk, hogy az, ami most történik velünk, nem harminc évvel ezelőtt történt. TÓTH László Petar Gugleta szövegrajza

Next