Magyar Szó, 1986. június (43. évfolyam, 148-162. szám)

1986-06-01 / 148. szám

4 MAGYAR SZÓ 1Ф86. június 1., vasárnap A FAQ főigazgatójának interjúja az EKSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka előtt Ha a nagy mennyiségű kávé, tea, kakaó, pamut előállítására felhasznált technológiát élelmiszer, rizs, szója, és egyebek termelésére használták volna, minden meg lenne oldva, de ez nem így történt. A gyarmatosító hatalmak nagyon jól tudták, hogyan segíthetnének Afrikán, hogy önellátó legyen az élelmiszer-termelésben. Ha a nyersanyagtermelés helyett jobb vetőmag, műtrágya, növényvédő szerek, védőoltás előállításába, korszerű, de egyszerű technológiába invenzív,l* V ' nr! ! Hisszük, hogy az élelmiszer-termelés Afrikában jelentősen, növelhető, és Afrika önellátóvá válhat az élelmiszer, a rizs, a kukorica termelésében, ha folyamat..........- i keznek az élelmiszer-termelés növelését szolgáló segély ahelyett, hogy évente 3—4 millió tonna élelmiszersegélyt küldenek. Ha például a segély felét élelmiszer-ben küldenek, másik felét pedig mondjuk 100 000 tonna műtrágya formájában, sokkal jobb lenne, mert műtrágya nélkül nincs termelés. Afrikában hektáronként 91 kiló trágyát használnak, Európá-ban viszont néhány száz kilót, de azt a kilenc kilót is a kávétermesztésben és nem az élelmiszertermelésben. Ezért Afrika, igényli a beruházásokat, s Európának segítenie kellene ebben, jóllehet végső soron Afrikának saját magának kell Gondolkodnia magáról, de kezdetben, legalább 5—10 évig, segítségre szorul. Edouard Saouma jobban bízik a nemzetközi szervezetekben és intézményekben, mint az egyes kormányokban. A segélynyújtók szervezeteinek létrehozását szogalmazza, amelyek szavatolnák a segélyt, de meghatározott programok és projektumok révén. — Ez igen nehéz feladat, de hiszem, hogy szükség van rá. Az afrikai élelmiszer-termelés problémája megoldási lehetőségeként dr. Saouma rámutatott azokra a nagy élelmiszer-, •mes szép és műtrágyafeleslegekre, amellyek már évek óta halmozódnak a fejlett országokban. Európában,,,az líSábam és Katlanában számos traktorgyár becsukta kapuit, Ide Miért ne lehetne ezeket a feles-Iegeket egy nemzetközi segélyszervezet rendelkezésére bocsátani? jelenleg rí álomtáak Ivói", és arban, hogy a fejlett országok gazdasági megfontolásokból azonnal szembehelyezkednének vele. Ezenkívül ez politikai szempontból is jelentős, mert az afrikai országok ma nagyon függnek azoktól, akik segítséget nyújtanak nelk, de ha az a korai szerellátásban függetlenné válnának . . . — Politikailag is függetlenné válnak .... igen, éppen erről van szó. Arra a kérdésre, hogy a FAO mit tesz Afrika mezőgaszdszági fejlesztésének fejlesztéséért, dr. Saouma a következőket válaszolta. — Megszerveztük az afrikai mezőgazdaság újjászervező programját. 21 országnak kis projektumok sorozatát kínáljukkal mintegy 2oo millió dollár értékben. Ezzel azt akartuk megmutatni, hogyha jó vetőmaggal rendelkezdünk, fó hozamra is számthatunk, s ez jobb, mint egy zsák műtrágyát adni. Egy zsák rizs vagy egy zsák gabona segíthet a pilanatnnyi élelmezési problémák megoldásában, de a lényegen semmi sem változtak, mint ahogy a kínai közmondás is azt tartja : jobb az embert megtanítani halászni, mint halat adni neki. Etiópia számára a FAO kisprojektumok sorozatát készítette elő és Homéban megszerveztük a segélyező orbajta federburgonya) gimtó/.it unit,sáit a sokolár (Togo) piacon. A mozognádsági termékek szervezetbeli értékesítésa az egyik előfeltétele a mezőgazdaság fejlesztésének számok értekezletét. Az említett projektumok értéke mintegy 180 millió dlot.Vár volt. Végül azt kérdeztük dr. Saoumától, véleménye szeriit a legfontosabb Afrika számára? — Véleményem szerint a legfontosabb a népszapor utat ellenőrzése. Másodszor az, hogy Afrika jobban kivegye részét a világkereskedelemből, mert jelenleg az alacsony nyersanyagárak miatt ez a részesedés igen kicsi. Kereskedni kell és nem segíteni, mert a kereskedelem fontosabb a segítségnél. Természetesen jobban kell segíteni is Afrikát, hogy később önmagára támaszkodhasson. Afrikának kádereire is szüksége van, de mindenekfelett békére, hiszen olyan országok, mint pl. Angola, amely Afrikában és világviszonylatban is a leggazdagabbak közé tartozik, a háború miatt igen súlyos helyzetben vannak. Mozambik is háborúval küzd, Etiópiában belháború dúl. Az embernek valóban nehéz derűlátónak lennie Afrika vonatkozásában, a következő 5—10 évben — mondta végül dr. Edouard Saouma. Az afrikai országok már régen megértették, hogy a külső segítség mellett saját maguknak kell a legtöbbet tenniük, hogy legyőzzék az éhínséget. Az Afrikai Egységszervezet 1980-ban Ligoszban akcióprogramot fogadott el, amely szorosabb regionális együttműködésre szólít a nagyobb élelmiszer-termelés érdekében, és megszabták, hogy 2000-ig fel kell számolni az éhínséget. Afrika élelmezési és egyéb gazdasági problémái kiemelt helyet kapnak a hararei csúcsértekezleten, abban a meggyőződésben, hogy Afrika problémái mindenekelőtt a diktált világgazdasági viszonyoknak tulajdoníthatók. Ezért Farméból még egy érvekkel alátámasztott felhívást kell intézni, hogy az egész világ, s főleg a leginkább veszélyeztettek érdekében ezeketa viszonyokat gyorsabbik változtassák meg. TÓTH László (Újvidéki Televízió) az espipiiii tsms új fejezet a Mindenekelőtt a színhelyről: Esympuias a gumemaiai lovarostmi.2u Knoniciennyire кее.го leitvo városka. Еппек a terepulésnek a benedestrenüi kolostorában adtak egymásnak kétnapos találkozót öt közép-amerikai ország elnökei a héten. Már a találkozó puszta ténye is figyelmet érdemlő esemény, több mint negyedszázados szünet után tárgyalhatott először ismét a közép-amerikai térség aj elnöke. Szem előtt tartva az általános közép-amerikai fejleményeket, de mindenekelőtt a Nicaraguával kapcsolatos eseményeket, továbbá a salvadori belháború krónikáját, igencsak meglepő volt, hogy Guatemala, Costa Rica, Nicaragua, Honduras ás Salvador elnöke egyáltalán egy asztalhoz tudott ülni. Az eseményt néhány fontos előzmény érlelte ki. Mindenekelőtt az, hogy a venéglátó országban, Guatemalában olyan mérsékelt polgári kormányzat vette át hónapokkal ezelőtt a hatalmat a katonatisztektől, amely lehetővé tette Marco Vinizo Serezo elnöknek a csúcstalálkozó megszervezését. A guatemalai elnöknek igen nagy érdemei vannak abban is, hogy az esquipulasi nyilatkozat néven ismertté vált dokumentum, amelyet a csúcstalálkozó részvevői aláírtak, valamennyi fél számára elfogadható volt. Kétségtelen az is, hogy az értekezlet létrejöttében meghatározó volt az a felismerés is, hogy a nicaraguai sandinista kormányzatot az elmúlt években nem tudták térdre kényszeríteni sem a hatékony külföldi támogatást élvező ellenforradalmárok, sem pedig Washington Managuaellenes embargópolitikája. Mi több, a nicaraguai ellenforradalmárok tábora erősen meggyengült azzal, hogy Eden Pastora Gomez, a hajdani legendás Zéró narancsnok, majd a sandinisták ellen harcoló egyik ellenforradalmi csoport ve közép-amerikai országok kap zetője letette a fegyvert. Mivel erre mindössze néhány nappal az esquipulasi csúcs előtt került sor, valószínű, hogy Eden Pastora elhatározásában perdöntően közrejátszott a harc további folytatásának értelmetlensége, hisz Eden Pastora előtt is világossá vált, hogy Esquipulas új fejezetet nyit az öt közép-amerikai ország kapcsolataiban. Noha az Egyesült Államok közép-amerikai politikájában aligha várható a közeljövőben nagy fordulat, következésképpen a válsághelyzet okozati tényezői sem szűnnek meg egy csapásra, mégis, nem lehet mellőzni annak a megállapodásnak a jelentőségét, amelyet az öt ország elnökei írtak alá. Eszerint pedig hamarosan létrejön a közép-amerikai parlament, rendszeressé válnak az esquipulasihoz hasonló csúcstalálkozók. A részvevők egyetértettek abban, hogy továbbra is „életben kell tartani” az úgynevezett Contadora-csoportot, amely egy átfogó békeokmány kidolgozásán fáradozik. Az esquipulasi nyilatkozat konkrét rendelkezései szerint az öt ország alelnökei egy hónapon belül olyan testületet alakítanak, amely 90 nap alatt megfogalmazza és az öt ország elé aláírásra terjeszti a közép-amerikai parlament létrehozására vonatkozó egyezményt. Ennek képviselőit a Közös Piac Európai Parlamentjének mintájára általános, titkos, demokratikus és közvetlen választásokon jelölik ki. Az öt ország fővárosainak elnöki palotáit forró, drót köti öszsze a váratlan konfliktusok kiküszöbölése érdekében. A közép-amerikai parlament feladatköre nem jelenti majd a Cantadira-csoport szerepének átvállalását, hánom — egy általános békeokmány aláírásáig — a Szorít a dóra-csoport bókeprófol,7Tt-- seinek kiegészítéseként működik. A Contadora-csoport egyébként június 6-át jelölte ki a Közép-amerikai bettemegállapodás aláírásának végső időpontjaként. Ez a cél egyelőre még nem valósulhat meg, viszont biztató, hogy az esquipulasi találkozó részvevői teljesen egyetértettek a Contadoracsoport fenntartásának szükségességében mindaddig, amíg nem jön létre a végleges egyezségokmány a térség békéjéről. A készülő békemegállapodás legvitatottabb pontjai a hadgyakorlatokkal és a közép-amerikai országok fegyverkezésével függnek össze. E két kérdésben nyilvánulnak meg a legnagyobb nézetkülönbségek. Nicaragua a nemzeti haderőkkel végrehajtott katonai hadmozdulatok előzetes bejelentését és a térségen kívüli erők bevonásával tartott hadgyakorlatok teljes betiltását szorgalmazza. Azt javasolja továbbá, hogy a Contadora-országok által kidolgozandó békemegállapodás értelmében a térség országai kezdjenek azonnal tárgyalásokat a támadófegyverzetek felső határának megállapításáról és a békemegállapodás aláírása után, de legfeljebb 180 napon belül, hirdessenek moratóriumot a támadófegyverek beszerzésére. Ennek persze az az előfeltétele, hogy a térségen kívüli országok ne avatkozzanak a jövőben a középamerikai országok belügyeibe. Nyilvánvaló, hogy az esquipulasi csúcstalálkozó horderejét és a Contadora-országok, pontosabban Mexikó, Panama, Venezuela és Kolumbia békeerőfeszítéseinek eredményességét az elkövetkező hónapokban lehet majd érdemben lemérni. A közép-amerikai válságban érintett országok kapcsolataiban mindenesetre némi közeledés tapasztalható immár. E folyamat tartóssága azonban nem csak rajtuk múlik. VARGA István VAJDASÁGIAK A SZOVJETUNIÓBAN Szervezetlen szervezés A TIZENKÉT NAPOS Kijevi— Moszkva—Leningrád körútunk igen kedvezőnek ígérkezett, koszt, kvártély és útiköltség címén mindössze 58 000 dinárt számoltak fel, s ennek is csak a 30 százalékát kellett befizetni, a többit pedig törleszteni, így hát azután sokunk kapva kapott rajta. Megfeledkezve arról, hogy olcsó húsnak azért rendszerint híg a leve. No, de ne szaladjunk a rúd elé. Mivel a megadott útiprogram a szokottnál is általánosabb volt, hová mikor érkezünk, hol szállásolnak el bennünket stb. hiányzott, ezért bővebb tájékoztatás végett felhívtuk a zrenjanini Szervó Mihály Agráripari Kombinát nyaraltatási szolgálatának a a vezetőjét, Goran Kneževićet. Névlegesen ugyanis a kombinát szervezte a kirándulásunkat. Ő azonban azon kívül, hogy az estebédet másnap Sopon (Szovjetunió) fogyasztjuk el, semmi érdemlegeset nem tudott mondani. Ahogy utólag kitűnt, nem is mondhatott. Utunkat ugyanis hivatalosan a belgrádi Mladost Utazási Iroda szervezte. Zentától Magyarországon keresztül a csepi határállomásig a Sremexpress autóbusza, amelyet Miloš Cvijetić vezetett, vitt oda-vissza bennünket. Hazai út vezetőnk pedig a zrenjanini Biljana Prokic, a Kompas Utazási Iroda■ alkalmazottja volt, aki saját állítása szerint az utolsó órában tiszteletdíjas alapon vállalta el kalauzolásunkat. Mellesleg nagy bátorság kellett hozzá, mert se a magyart, se az orosz nyelvet még a legelemibb fokon sem beszéli, érti, ismeri. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy a szovjet utazási iroda, ez is később derült ki, fenntartja a jogot, hogy az útiprogramot a saját belátása szerint menet közben módosítsa. A fentiekről mit sem tudva indult el autóbuszunk Zentáról hétfőn este fél kilenckor. Útvezetőnk még azt sem tudta megmondani, hogy a következő hét melyik napján, csütörtökön, pénteken vagy szombaton érkezünk-e haza. Elöljáróban még csak annyit hogy a szóban forgó kiránduláson zömmel a zentai és a szabadkai könyvviteli szolgálat dolgozói, illetve hozzátartozóik vettek részt. Szabadkán a Pátria Szállónál sorstársaink türelmetlenül vártak bennünket. Amíg a poggyászukat berakják, szaladunk megkönnyebbülni. A vécés néni azonban álljt kiált: 20 a taksa! Nyargalunk hát vissza a buszhoz, rejtett és rejtetlen márkáink, dollárjaink, forintjaink között kutatva a dinárt. A „jugóknál” vagy negyed órát vesztegeltünk. Röszkén se többet bő fél óránál. A magyar határőrök és vámtisztek kellemes kirándulást kívánnak szovjetunióbeli utunkhoz. A fényárban úszó Szegeden áthaladva még valamennyien éberen figyeljük az öreg éjszakába vesző aszfaltot, közben tapintatosan ismerkedünk, seppegve kérdezzük az egyiktől a másik nevét, foglalkozását, hovatartozását. Hajnali fél négy. Pihenő. Debrecen fényei alig 8—10 kilométerre villognak előttünk. Mint nyári éjszakában a szentjánosbogarak, parázslanak cigarettáink a busz körül. A nagy Alföldről aláereszkedő csípős szél azonban egykettőre visszaterel bennünket a buszba. Menjünk vagy még üldögéljünk, vesztegeljünk, maradjunk, osztozkodunk erősen. Alig negyed óra múltán a mélyen alvó Debrecenben vagyunk. Kávét, kávét, eped kórusban, fennhangon testünk és lelkünk. Rohangászunk is erősen utána. A közeli bár ajtaja reggel négy órakor azonban már csak kifelé nyílik. Irány az Aranybika. Magyarország egyik legnevezetesebb szállója. A kényelmes ülőalkalmatosságokkal övezett hall mélyén unatkozó portás azonban mentegetőzve tárja szét kezét, a kávézó csak hétkor nyit. Ekkor már egyre többen morfondírozunk azon, hogy miért kellett hétfőn este útra kelni. Vonatunk ugyanis a Debrecentől mindössze 120 kilométerre levő csepi vasútállomásról csak 16.27-kor indul. Azaz az alig 450 kilométeres út végett 20 órát buszoztunk. Biljana, az útvezetőnk azzal érvel, hogy a négyszeri határátlépés miatt kellett így tervezni. Érvelésének azonban nagy szépséghibája, hogy a turisták, hada még nem kelt útra, a határátkelőhelyeken legfeljebb egy-két személygépkocsi ha vesztegel, vára Ikozik. Debrecenben egyesek amellett kardoskodtak, hogy legfeljebb 9 órakor induljunk tovább. Az üzletek ugyanis 8 órakor nyitnak és az így esedékes bevásárlásokat ki-ki nagy gyorsan lebonyolíthatja. A többség azonban elvetette azzal, hogy majd visszafelé jövet is bőven lesz rá idő. Melléfogtunk. Egyrészt azért, mert már eleve azt se tudtuk, hogy visszafelé jövet mikor utazunk át Magyarországon, másrészt, hogy az üzletek május 2-án itt is zárva vannak. Végül is 8 óra tájban kigurultunk Debrecenből. A magyar határállomás formaságain egykettőre átesve, a két országot elválasztó Tisza-hídon átcammogva kedden 10 óra 50 perckor a Szovjetunióba érkeztünk. (Folytatása csütörtöki számunkban: Ránk zárták a várótermet) KERESZTÉNYI József A megnyerő másodtitkár Szovjet diplomata amerikai tévécsillag szerepében Egy szovjet diplomatából szinte máról holnapra tévésztár lett az Egyesült Államokban. Vitalij Csurkin esete egy olcsó hollywoodi filmtörténetie emlékeztet, de ez egyáltalán nem zavart senkit sem abban, hogy megnézze azt a népszerű tévéműsort, ■melynek éppen ő volt a főszereplője. Mindez pedig néhány nappal ezelőtt trtént, amikor a diplomata fellépettЗУ kontaktműsorban Larry King műsorvezető vendégeként. Először akkor hívta fel magára a vízvélemény figyelmét, amikor felettesei a washingtoni szovjet nagykövetségről az „oroszlánbarlangba azaz az amerikai kongresszusba küldték, hogy válaszoljon a csernobili atomerőművel kapcsolatos kérdésekre, több nappal a katasztrófa után, miközben már az egész világ tudomást szerzett az Európa felett keringő radioaktív felhőről és rettegve gondolt a holnapra. Egyedülálló esemény zajlott le a szovjet diplomácia történetében: elküldték Csurkint, agy teljesen ismeretlen másodtitkárt, hogy megnyerje az amerikaiak tetszését és csillapítsa a világban elharapózott szovjetellenes hangulatot. Lezserségével, kedvességével, kitűnő angol nyelvtudásával és közlékenységével, ami köztudomásúan nem a szovjet diplomaták legfőbb ismertetője, nagy érdemeket szerzett hazája politikájának és egyik napról a másikra befutott ember lett belőle. Az amerikai lapokban és a televízióban állandóan megjelentek képei, interjúi, igaz ez utóbbiak semmiben sem tértek el a már hagyományosnak mondható hivatalos szovjet közleményektől, de olyan ügyesen és szellemesen tálalták, hogy könnyebben meg lehetett ,,emészteni” a tényeket. Csurkin elegáns megjelenése azonnal feltűnt az amerikai tévéseknek, akik kihasználták a kedvező alkalmat, meghívták egy show-műsorba, ahol többek között a nézők kérdéseire kellett válaszolnia. Ezt a próbát kitűnően állta, méghozzá a fő műsoridőben, tehát az esti órákban. Több kérdésre válaszolt kezdve a leszereléstől egészen a magánéletére vonatkozóakig, ügyesen tréfálkozott a kétértelmű kérdések számlájára. A kérdésre, mi tetszik neki legkevésbé Amerikában, villámgyorsan rávágta: „Az inszkrét kérdések a múzeumok, a szovjetunióbeli éghajlattól eltérő melegebb és kellemesebb időjárás, valamint a teniszezési lehetőségek határozottan megnyerték a tetszését. Itt tanult meg bánni a teniszütővel és azóta gyakran hódol új szenvedélyének. Lehet, hogy moszkvai felettesei ferde szemmel néznek rá, amiért előszeretettel fogyasztja a tömegek körében oly népszerű hamburgert és pizzát, de az egészen biztos, hogy amerikai rajongóinak száma csak növekedhet.